23. rész: Naraku bukása

Asami bólintott, majd elindultak a megadott irányban. Hihetetlen módon egy szellem sem telepedett az útjukba és baj nélkül elérkeztek a barlang szájához, amelyből olyan erős gonosz kisugárzás áradt, hogy Kagome rosszul is lett.

Egymásra néztek, majd elindultak befelé. Senkit nem találtak az egész úton és ez kezdte egy kicsit idegesíteni a kis társaságot. Egy 10 perces gyaloglás után, viszont a járat kiszélesedett, majd fény áradt a sötétségbe. Haladtak bentebb, míg meg nem pillantották a palotát, melyet Asamin és Takadon kívül mindenki ismert már. Kagome meg is jegyezte, hogy változtathatna egy kicsit a palota kinézetén. Ahogy áthaladtak a kapun, mintha egy teljesen más világba értek volna. Hirtelen rengeteg szellem és félholt jelent meg. Asaminak egy horrorfilm jutott eszébe róla. A velük szembeni épület ajtaja kinyílt, majd egy fehérhajú kislány, majd egy nő jelent meg, mögöttük, pedig Naraku. A férfinak az arcán olyan önelégült mosoly ült, hogy Asami tiszta ideg lett tőle.

-Üdvözöllek itt benneteket a szerény hajlékomban. Főleg az aquirok jelenlegi vezetőjét!

-Ja! Mi is!- mondta Asami

-Miért ilyen udvariatlan, egy vezetőnek nem így kellene viselkedni!

-Szebben is viselkednék, drága uram, ha lenne miért vagy kiért! A maga társasága számomra olyan, mint egy szemölcs. Tudja az a fajta, amitől minél hamarabb meg akarunk szabadulni.

-Milyen éles a nyelve, méltó a kedves elődjére!- erre Sesshoumaru ökölbe szorította a kezét

-Ugye! Nem hiába Tanabe erejét örököltem! Térjünk a lényegre! Maga visszaadja az ékkövet az őrzőjének, vagyis Kagoménak, és lesz olyan rendes és megdöglik! Remélem, tetszik az ötlet. Sajnos nem találtam több ötletet.

-Nekem lenne még egy ötletem…

-Igazán, akkor halljam!

-Halj meg te!

-Azzal lesz egy kis gond! Sajnos ezt nem tudom teljesíteni! Megígértem valakinek, hogy soha nem hagyom itt! És amúgy is az anyám még pluszba megöl, ha nem egybe megyek haza és már ne is haragudjon, de az anyámtól jobban félek, mint öntől.

-Tényleg! Lesz rá is gondom!

-Azt nem hiszem, de próbálkozhat!

„Üzennem kell mindenkinek, aki velem van! Koncentrálj… Figyeljetek srácok! Ti oszoljatok szét és támadjátok a kisebb szellemeket. Kagome, Sango azt szeretném, hogy ha ti kisebbeket támadnátok. A fiúk majd intézkednek. Narakut bízzátok rám. Kagura és Kanna nem lesz gond. Csináljuk, mikor szólok!... 1… 2… 3… RAJTA!”

Mindenki ment a maga útjára, ezzel megkezdve a harcot. Naraku hangosan nevetni kezdett, majd az előtte álló lányt nézte, aki elővette a botját és megforgatva készen állt a harcra. Kagura előlépett, majd kinyitotta a legyezőjét. Először egy pengetáncot indított el, majd meglepve látta mindenki, hogy Asami kivédi a támadást, sőt még vissza is fordítja. Sajnos ez nem talált, mert a nő gyorsan reagált.

-Te hogyan…

-Volt már szerencsém az erődet megismerni Kagura! A sárkánytánc sem lesz elég hatásos, remélem, van valami még új!

-Te kis…

-Vigyázz a szádra, hiszen egy tisztavérűvel beszélsz!

Kagura és Asami között sokáig folyt a harc, mivel a nő csak ezzel a két támadással támadt, amit mindig sikerült kivédeni. Asami közel támadási sem mentek túl jól, mert a legyezője pajzsként védte meg. A másik nagy gond, pedig a be-bekapcsolódó szellemek sora, amit Asaminak még el is kellett pusztítania. Mikor Asami már lihegett egy kisebb kupac szellem tetején, mérgesen nézett a röhögő Narakura.

-Te szemét! Ezért kitekerem azt a nyamvadt félszellem nyakadat.

Eszeveszetten rohanni kezdett a félszellem felé. Még halotta, ahogy Sesshoumaru ordít utána, de már nem volt megállást. Nekitámadt volna Narakunak, mikor Kanna megjelent a tükrével. Fényleni kezdett a kezében, majd Asami szegezte az üveges, semmitmondó szemeit.

-Ne bántsd az apámat!

A tükörből ismét az a sikítás tört elő, amelyet már álmában átélt. Ez sokkal erősebben és sokkal keményebben hatott rá. A füleire nyomta a kezeit, de még így is elviselhetetlen volt a visítás. Ahogy hátranézett, látta, hogy csak Takado fogja még a fülét és látta, hogy Sesshoumarunak is zavarja a kiváló hallását.

„Szóval csak aquirokra hat! Akkor talán démonra nem…”

Asami koncentrálni kezdett, majd előhívta a démoni erejét is, amely abba nyilvánult meg, hogy a körmei megnőttek és a méregcsíkok is sokkal vékonyabbak lettek. A szemei elvörösödtek, majd az agyarai is megnőttek. Felnézett a döbbent Narakura, de nemcsak ő döbbent meg, hanem mindenki, mert még soha nem látták a lányt démoni formában.

-Mi van, meglepődtél? Csak félig vagyok aquir, te nyomorult! Az apám démon…

Sokkal elviselhetőbb volt a visítás. Kanna is beláthatta, hogy ezzel nem megy semmire, mert abbahagyta és félénken húzódott hátra. Asami folyamatosan haladt előre. Aki nekitámadt egy karlendítéssel elintézte, mivel nem akarta, hogy bárki beleszóljon a csatájába. Narakutól pár méterre megállt, majd méregetni kezdte.

-Sajnos fogalmam sincs, hogy démoni, vagy aquir erőmet használjam ellened!

-Jobb, ha az erősebbet, mert ellenem semmi vagy…

-Te csak azt hiszed! De megadom, amit kérsz!

Asami visszaváltozott és már ismét aquir formájában harcolt. Nekitámadt a félszellemnek, aki kivédte a támadásit. Naraku testéből csápok törtek elő, mai a bottal tudott kivédeni. Asami itt látta az idejét, ha egy kicsit használ az erejéből. A botot a feje felé tartotta, majd olyan erővel kezdte el pörgetni, hogy egy örvény jelent meg, amely egyre nagyobbá bált. Mikor már teljesen kialakult az örvény, a lány szabadjára engedte, majd Naraku felé irányította. Naraku csápjait darabokra tépte. Körbevették Asamit a lehulló részek. Halotta, ahogy Inuyasha figyelmezteti a csápokra, hiszen be akarják kebelezni. Észre is vette, hogy a testére másztak a kis darabok. Undorodva lesöpörte őket egy karcsapással. A szeme megcsillant.

-Úgy látom, hogy elég hosszadalmas lenne téged így megölni a botommal.

-Hát te tudod! Nagyon jól szórakozom! Mond Asami, miért nem válsz eggyé velem? Tökéletes pár lennénk…

-Veled? Sajnos nem vagyok oda a csápokért!

-De a kutyákért igen, igazam van?

-Fogd be a szád! Mit tudsz te rólam?

-Sok mindent! Láttalak benneteket a termékenység tavánál…

-Hol?

-Milyen ostoba vagy! Arról a barlangról beszélek, ahol csodálatos órákat töltöttetek együtt!

Erre mindenki Asamira és Sesshoumarura szegezte a tekintetét. Mind a kettejük szemében gyűlölet lángolt. A démon olyan mérges volt, hogy a közeledő szellemet egy pöccintéssel megölte.

-Te hogy merted…

-Jaj Asami! Inkább azzal törődj, hogy megvédd a gyermekedet!

-Tessék?

-Ti a termékenység tavánál voltatok! Nem volt elképesztő, hogy téli idő ellenére ott meleg volt és tavirózsák nyíltak. A bogarak is sokkal többen voltak, mint általában. Az a tó meg van áldva. Bárki, aki hozzáér a vízhez, sokkal termékenyebbek lesznek. Tehát…

-FOGD BE! AZZAL TÖRŐDJ INKÁBB, HOGY NE SZEDJELEK SZÉT, TE FÉREG!

Asamit elöntötte a harag. Elővette a kardját, majd kibontotta a tokjából. Egy sárkány volt a pengén, melynek a farka fényleni kezdett, de a fényesség egyre jobban terjedt szét. A lány nem habozott, mert nekitámadta Narakunak és egy csapással kivágta a félszellem egynegyedét. Mindenki meglepve nézet a lányt, akinek a szeme elvörösödött mérgében. A sárkány teljesen befénylett, mire Asami hangosan nevetni kezdett.

-Jobb, ha egy kicsit hátra mentek!

Mindenki engedelmeskedett neki. Már senki nem harcolt. Hiszen mindenkit legyőztek, akik maradtak, azok már régen elszaladtak. Kagura és Kanna némán nézték a lányt, ahogy előre emeli a kardját, majd az ég felé irányítja.

-ANTE!

Ordította, mire a kard fényleni kezdett. A hirtelen jött fényesség mindenkit meglepett és egy percre el is vakította őket. Mikor visszatért a sötétség, Kagome felkiáltott. Egy hatalmas több méter magas ezüst sárkány állt előtte, kinek a fején a vért kék színű volt és egy félhold volt rajta. Asami gyorsan megvakarta a sárkány nyakát, majd Ó-aquir nyelven beszélni kezdett hozzá.

-Ante! Segíts nekem, kérlek! Tudom, hogy korai a megidézésed…

-Mérges vagy! Így nem tudsz irányítani! Megölhetlek, ha elrontod!

-Tudom, de meg kell próbálnunk!

-Ahogy akarod úrnőm!

Asami visszanézett az ámuló Narakura, majd összeszűkítette a szemeit. Kinyújtotta a kezeit, mire a sárkány felrepült, majd zuhanó repülésbe csapva elsodorta Kannát és Kagurát, hogy ne is tudjanak beleavatkozni. A két nő holtan feküdt a földön. Asami lenézett rájuk, majd vissza a döbbent férfira.

-Úgy éreztem, hogy ez a két lány a te testedből született. Most mindent elpusztítok, ami rád emlékeztetett. A halálukkal te is elvesztettél két testet, ahova visszatérhetsz, igazam van?

-Te rohadék!

-Mi van, már nem is kell a testem?- nevetett Asami- Jobb, ha hozzászoksz a halvány mosolyú Asamihoz!

A lány felugrott a levegőbe, majd a sárkány nyergébe ért földet. Motyogott pár mondatot, majd fényes ezüst gömböket lőtt ki a sárkány, amelyet Naraku nagy nehezen tudott kivédeni. Asami egyre jobban érezte, hogy a sárkány irányítása kezd kicsúszni a kezéből. Gyorsan kellett cselekednie. Megharapta a kezét, majd a vérét az állatra kente, aki ettől teljesen bevadult. Az aquir gyorsan imádkozni kezdett, hogy most sikerüljön kordában tartania. Mikor érezte, hogy sikerült, akkor megölelte a sárkányt, majd megharapta és ivott a véréből.

-Az én vérem és a te véred egy!

Mire ezt kimondta, mint a ketten fénytengerbe léptek, majd mikor elmúlt a fényesség. Asami lépett le a földre. A mozgása légies volt. Mintha láthatatlan szárnyak lettek volna a hátán. Kinyitotta a szemeit, majd mindenki látta, hogy a szemei olyanok lettek, mint a sárkányé. Ezüst macskaszemek. Az agyarai is megnőttek. A lány elindult a félszellem felé, aki lenyűgözve nézte az átalakulást. Asami egy idő múlva viszont eltűnt. Közvetlen Naraku előtt jelent meg ismét, majd motyogott pár szót, mire a körülöttük megjelent egy pengefal. Minden penge a félszellembe szúródott, leblokkolva ezzel. A lány gyorsan becsukta a szemeit, majd kitárta a kezét és megint fényleni kezdett. Mikor ismét a megszokott fényviszonyok lettek, az eredeti lány állt ott előtte a kezében a karddal. Naraku még látta, ahogy a lány szája széle megemelkedik. Most már értette, hogy miért hívta magát halvány mosolyú Asaminak. A lány kardja lecsapott. Olyan erővel, hogy Narakuból csak kisebb darabok maradtak. Tudta, hogy ebből a helyzetből is képes lesz visszaváltozni, ezért a többiek felé fordult.

-Ezzel még nincs vége! Az emlékét is el akarom törölni. Lelassítom az idejét, addig ti öljétek meg az összes kis csúszómászót. Kagome te gyorsan vedd magadhoz az ékkövet, majd egyesítsd azt. Szükségem lesz az erődre.

-Ahogy akarod!- mondta

Kagome odarohant, majd a sok kis darabka között megtalálta az ékkövet. Gyorsan megtisztította az erejével, majd egyesítette azt. Még hiányzott darab, de legalább nem Narakunál volt. Asami lehunyta a szemét és pont koncentrálni akart, mikor érezte, ahogy a démon megfogja a karját. Kinyitotta, majd kérlelő szemekkel nézett szembe.

-Asami, kérlek…

-Én nem megyek el! Itt maradok veled, hiszen megígértem, nem?

-Ha meghalsz soha nem bocsátok meg neked! Megértettél?

-Igen!

Sesshoumaru mindenki nagy megdöbbenésére egy kisebb csókot adott Asaminak, majd hátrébb lépett. A lány ismét lecsukta a szemét, majd koncentrált. Mindenki látta, ahogy a lány kékesen feldereng, és apró zöld gömbök emelkednek ki a földről. A darabok mozgása rendkívül lelassult. Mindenki elkezdte irtani a darabokat. Kagome mindenkihez ment és a szent nyílvesszővel porrá égette a darabokat. Egy 10 perc múlva sikeresen megölték mindet. Így múlt el a leggonoszabb félszellem, Naraku!

A lány lassan kinyitotta a szemét, majd fáradtan felnyögött. Összeesett, de a démon megtámasztotta. Sesshoumaru aggódni kezdődött, de a lány meleg kezeinek érintésére egy kicsit megnyugodott.

-Megígértem, nem?

-De!

-Jól van! Menjünk haza… csak egy… kicsit… fáradt vagyok!

Ahogy kimondta Asami szemei, becsukódtak. A démon szíve is kihagyott erre a mozdulatra, de mosolyogni kezdett, mikor meghallotta a lány egyenletes szuszogását. Elaludt, hiszen ennyire még soha nem dolgoztatta meg az erejét. Az ölébe vette, majd mindenki együtt indult vissza. A lány végig aludta a hazafelé vezető utat. Mikor elérték a várost védő burkot, Asami áthaladásával megsemmisült. Mindenki kitolongott az utcákra és az alvó lányt nézték, ki a démon kezeiben pihent. Egy perc sem kellett, mikor Asami szülei, nagymamája és a dédszülei kirohantak. Mikor Asami anyukája hirtelen meglátta a lányát, sírva fakadt.

-Nyugodjon meg, csak alszik!- mondta Sesshoumaru

-Hála a holdnak!

Asami még két napot aludt, majd meleg és puha takarók között ébredt fel. Mikor kinyitotta a szemét mindenki ott volt, aki számított. Mellette ott ült a démon is és a kezét fogta. Még erőtlenül elmosolyodott.

-Látjátok, hogy nem olyan könnyű tőlem megszabadulni?

-Baka!- mondta az anyja!

Asami a következő napokban mindent el kellett mesélnie. Körbe járta a falut, majd a környező urakhoz is elment, hogy megköszönje a támogatást. Egy éven belül a császárság megalakult. Minden tökéletes és meghitt volt.