|
22. rész
2008.06.27. 11:31
22. rész: Barlang titka
Úgy dél felé, Asaminak be kellett látnia, hogy a démonnak igaza volt, hiszen érezhetően sokkal hidegebb volt, mint mikor elindultak. Akadtak kisebb szellemek az útjukba, de hamar meggyőzték őket, hogy nem érdemes ebbe a kis társaságba belekötni. Kagome gyorsan közelebb ment a barátnőjéhez és a füléhez hajolt.
-Itt van Kouga!
Ahogy ezt kimondta, egy porfelhő jelent meg, majd kilépett az ismert farkas-démon. Gyorsan üdvözölt mindenkit, majd itt meglátta Asamit. Egy pillanat alatt előtte állt, megfogva a kezeit.
-Szia! Asami nem gondoltad meg magadat?
-Miben is?
-Hogy nem e lennél az asszonyom!
-Én…
-Takarodj az útjából, farkas! Ő nem a tiéd!- mondta Sesshoumaru, majd a lány elé állt
-Csak nem a tiéd? Jól meggondoltad nyugati?
-Semmi közöd hozzá!
-Jól van nyugalom! Hagyjátok abba mind a ketten! Miért jöttél erre Kouga?
-Narakut keresem, majd megéreztem Kagome illatát… Hogy teheted ezt Kagome…
-Mit?- kérdezték egyszerre
-Már Inuyasháé!
-TESSÉK!?- kérdezte mindenki döbbenten
-Hát izé… azt hittem, hogy…
-Na mindegy! Ez Kagome magánügye! Mi is Narakut keressük, tarts velünk, ha Sesshoumaru is beleegyezik!- mondta Asami
-Ahogy akarod!
-Remek!
Így már egy plusz fővel társult Asami Naraku ölő csapata. Estére egy kisebb patak mellett álltak meg. Megint meg volt a beosztás, ami a farkasnak nem nagyon tetszett, így a két kutya testvér helyre rakta egy kicsit, mire sokkal engedelmesebb lett. A lányok a part mellett ültek, és a lábukat lógatták a vízbe. Kagome elég csöndes volt egész nap, amire meg is volt az oka.
-Miért nem mondtad el?- kérdezte a két barátnője
-Mert annyi minden történt és nem volt rá elég időm…
-Találtál volna rá, ha nagyon akarod!- mondta Asami
-Igazad van, bocsánatot kérek, de nem tudtam, hogy hogyan mondjam el nektek! Azt hittem, hogy a nélkül is tudjátok, hogy mondom. A szagom…
-Annyira keveredett már a szagunk, hogy azt sem venném észre, hogy az anyám éppen kivel találkozott az előbb. Az illatotok teljesen összezavarodott, hiszen mindenkivel kontaktusba léptél. Csak ha nagyon megszaglásztunk volna, akkor derült volna ki… elég érdekesen nézett volna ki, ha egyszer odamegyek hozzád, és a nyakadba szagolok!
-Hát igen! Elég kínos lett volna!- helyeselt Sango
-Sajnálom!
-Amúgy…
-Arra vagy kíváncsi, hogy milyen volt? Az elején szokatlan, majd kellemes!
Erről a témáról a lányok a legnagyobb pusmogások közepette beszélgetni kezdtek. Ez nem is lett volna baj, ha nem veszik ezt észre a férfiak, akik egyre közelebb léptek hozzájuk. A lányok nevettek és ámultak, ami egyre jobban felkeltette a fiúk érdeklődését. Még Sesshoumaru sem tudott ellenállni annak, hogy közelebb ne lépjen. Mikor egy jó távolságban voltak megálltak és füleltek.
-De ez olyan kínos lányok!
-Akkor is mond el! Rajta Kagome…
-Nem!
-Kérlek, csak te segíthetsz nekünk…
-Nem!
-Kagome! Nézz ránk, hagynád, hogy a két legjobb barátnőd ne tudja, mit tegyen, mikor…
-Jól van, de ne nyaggassatok többet, rendben!
-Jól van!
-Lényeg, hogy nyugodtak legyetek és csak a jóra koncentráljatok…
-Na most ezzel ki lettünk segítve.- mondta szemre hányóan Asami, majd megfordult
Ekkor látta, hogy az összes fiú ott ált a hátuk mögött. Felnyögött egyet, majd elvörösödött arccal megfogta a lányok kezét, majd felrántotta őket. Ahogy a lányok is megfordultak, nekik is hasonló volt a reakciójuk. A három vörös arcú lány, nem bírt megszólalni, csak némán néztek a fiúkra.
-Miről szólt a beszélgetés?- kérdezte Inuyasha
-Semmiről, tényleg semmiről, igaz?
-Igaz!- mondta Asami és Kagome
-Gyanúsak vagytok nekem!- mondta a démon
-Mi? Ugyan, hiszen csak beszélgettünk, ostobaságokról, igaz Asami?
-Persze! Ruhák, édesség stb. most mennünk kell, igaz?
-Igen-igen!
A három lány elrohant, majd egy távoli fánál megálltak, majd nagyokat tanakodva leültek. Eldöntötték, hogy ezt egy darabig nem hozzák szóba. Inuyasha közelebb ment a testvéréhez, majd ránézett kérdően.
-Miről beszéltek?
-Fogalmam sincs, de az biztos, hogy nem ruhákról!
-Honnan veszed?
-Láttad az arcukat? Olyanok voltak, mint a főtt rák, valami teljesen más téma volt. Na mindegy! Ez a nők társalgása.
Aznap este a lányok rendkívül hamar lefeküdtek. A fiúk is egy óra múlva aludni tértek. Mikor már mindenki aludt, Asami felkelt, mert nem tudott aludni. Ahogy elsétált egy kisebb fa mellett, meghallotta a démon hangját, amitől annyira megijedt, hogy ugrott egyet.
-Az istenit! A frászt hozod rám. Miért bujkálsz a sötétben?
-Bocs! És te miért sétálgatsz egyedül?
-De kíváncsiak vagyunk! Amúgy csak nem tudtam aludni, és ezért jobbnak láttam ez kicsit kiszellőztetni a fejem. Velem tartasz?
-Persze!
Mind a ketten elindultak a kis patak felé, majd a lány leguggolt és friss vizet vett a kezébe. A hold fénye kékesen festette meg, mitől sokkal szebb lett. Felnézett a démonra, aki csodálkozva nézte a lányt. Asami felállt, majd elindult egy távolabbi helyre, mélyen az erdőben.
-Miért jöttünk el ennyire?
-Egyedül akartam lenni veled!
-Azt ott is megtehetted volna!
-Az igaz, de nem akarom, hogy megint kihallgassanak!- adta fel a labdát a lány
-Akkor nem kellene pusmogni, és akkor nem hallgattak volna ki titeket!- adta vissza a démon
-Ó igazán? És mit hallottatok?- tért a lényegre
-Semmi különöset, csak az egészet!- hazudta a férfi, mire a lány megállt
Asami lába a földbe gyökereztek, hiszen mindent hallottak. Ez annyira kínos volt számára, hogy ilyet még nem is érzett. Elvörösödött az arca és kikerekedett szemekkel nézte a férfit, aki visszafordult.
-Te tényleg…
-Nem! Csak vicceltem!
-Tényleg?
-Igen!
Asami rögtön váltott, most olyan durcás fejet vágott, hogy a démon arcára mosolyt csalt. Elindultak ismét és azt sem tudták, hogy merre mennek, csak mentek a fejük után. Egész idő alatt beszélgettek. Mikor már egy jó órája sétáltak, hirtelen Asami megállt, majd ránézett Sesshoumarura.
-Te is érzed?
-Igen, de mi ez?
-Talán egy erőtér! Ez azt jelenti, hogy itt sokkal több energiát lehet gyűjteni, mint máshol. Gyere, nézzük meg.
Asami megfogta a férfi kezét, majd húzni kezdte. Egészen egy kisebb tisztásig húzta, ahol semmi nem volt egy kisebb barlangon kívül. Rögtön elindultak a barlangba, hiszen mind a ketten nagyon jól tudták, hogy bentről árad az erő. Ahogy haladtak bentebb a körülöttük lévő éjszaka egyre jobban kezdett világosodni. Mikor beértek, Asami eltátotta a száját, hiszen soha az életében nem látott ennél szebbet. A barlang belsejében egy kisebb tavacska állt, melyben tavirózsák nyíltak az éjszaka közepén. A levegőben, pedig fényes szentjános bogarak szálltak. A levegő is párás volt, mely jelezte, hogy melegvizű tavacska lehet. A kis fényes bogarak az egész területet bevilágították, mely a fényesség forrása volt. A lány közelebb ment, egészen a víz partjához. Bele tette a kezét, majd érezte, ahogy átjárja az erő. A démon is hasonlóan érzett, majd megpillantotta a lányt, ahogy a tóba teszi a kezeit. Ebben a félhomályban és ilyen környezetben azt hitte, hogy Asami egy égből leszállt angyal, ki éjszakánként a halandók világába jön fürdőzni. A szíve is hevesebben vert és csak arra vágyott, hogy megérinthesse őt.
-Sesshoumaru! Gyere, érezd te is!
-Mit?
-A vizet!
A démon is odalépett, majd bele tette a kezét a vízbe. Tényleg átjárta valamilyen erő, amit nem tudott azonosítani. Egymásra néztek, egyikük szeme sem csillogott még így. Tele volt érzelmekkel és olyan dolgokkal, amit még nem tudtak azonosítani. Sesshoumaru kiemelte a kezét a vízből, majd megintette a lány arcát, ki erre becsukta a szemét és mélyet sóhajtott. A démon közelebb húzta magához a kiválasztottat, majd lágyan, de mégis szenvedélyesen megcsókolta. Mikor megszakadt a csókjuk, újra egymás szemébe néztek, majd mosolyogtak. A lány is kivette a kezét és visszaadta a csókot. Soha nem hitte volna, hogy ilyen jó lehet, ha valakit igazán szeret az ember.
-Asami…- súgta a lánynak
-Igen?
-Már tudom, hogy mit érzek! Csak te számítasz nekem!
-Sesshoumaru…- mondta könnyekkel a szemében a lány
Megint megcsókolták egymást, majd a démon óvatosan lefektette Asamit a földre. A lány haja bársonyként terült szét a barlangban. A kis bogarak is fényesebben ragyogtak, amely megvilágította a lány kicsit szégyenkező, de kíváncsi kis arcocskáját. Sesshoumaru megsimogatta az arcát, majd belecsókolt a lány nyakába, ki hagyta. A démon ismét visszatért az édes ajkakhoz, mely annyira elvarázsolta őket. Az egyik kezével elkezdte lecsatolni a páncélokat, majd érezte, ahogy Asami már a csizmát akarja leszedni magáról. Egy pár perces művelet során minden fegyvertől és páncéltól megszabadultak. A lányom már csak azok a fura ruhák voltak, amit a másik világból hozott magával. A fehérneműket a férfi hiába akarta, de nem tudta levenni, így a lány nevetve segített neki. Kicsatolta a melltartót, majd a kezeit a melle elé rakta félősen.
-Ne tedd! Nincs mit takargatnod!
-De olyan kínos!
-Ez gyönyörű, nem kínos!
A lány félénken bólintott, majd becsukott szemekkel elvette a kezeit a melle elől, majd fél szemét kinyitva látta, ahogy a démon megcsodálja az idomait. Asami megérezte, ahogy Sesshoumaru óvatosan megfogja a mellét, majd enyhén masszírozni kezdte. A lány egy kicsit felnyögött, majd csillogó szemekkel, a férfi mellkasát is megérintette.
-Mit csináljak?
-Semmit, csak hagyd magadat rám, rendben?
-Rendben, de kérlek…
-Ezt nem is kellett volna kérned!
Ismét csókolózni kezdtek, majd a férfi a nyakát, majd a melleit kezdte el édesen nyalogatni. Egy fél óra múlva a lány lihegett. Teljesen ellazult már és egy csepp félelmet sem érzett. A démon ránézett, majd ő bólintott és végre egymáséi lehetettek. A testük egy másik ritmusra járt. Egy olyan ritmusra, amely szebb minden dalnál. Mikor elérték az érzelmük és testi vágyuk tetőpontját, elkezdtek csókolózni, majd egyszerre nyögtek egyet a másik szájába. Asami csak azt a forróságot érezte, mely édes nektárként árasztotta el. A légzésük szapora volt, és izzadságcseppek tengere árasztotta el őket. Egymásra néztek, majd erőtlenül mosolyogtak. Gyengén megcsókolták egymást, majd egymás mellé feküdtek. Asami a férfi mellkasára feküdt, majd hallgatta, ahogy a démon szíve egyre lassabban kezd verni. Mikor már egy nyugodt tempóban vert, akkor felnézett rá és látta, hogy a férfi őt nézi.
-Mit nézel?
-Titok!
-Köszi! Sesshoumaru én csak megköszönni tudom!
-Hallgass! Csak legyél itt velem!
A démon erősen megölelte a lányt, aki visszaölelt, majd így feküdtek még egy darabig. Mikor már érezték, hogy túl sokat vannak távolt, felkeltek és gyorsan megfürödve a kis barlangi tóba, visszaindultak kézen fogva. Asami a tábor előtt megállt, majd a démon ránézett. Nem kellett mondani semmi, mind a ketten erre gondoltak, így elengedték egymás kezét, majd egymás mellett sétálva visszatértek a szállásra. Még volt jó pár óra hajnalig, így idejének látták, ha alszanak egyet. Asami visszafeküdt a helyére, majd még egyszer megnézte a démont, majd mély álomba merült. Soha nem volt ennyire nyugodt és szép álma. Másnap reggel akkor ébredt, mint a többi lány. Felkelt, majd gyorsan segített nekik a reggeli elkészítésében. Egy óra múlva Inuyasha lépett oda hozzá.
-Szia Inuyasha!
-Hello! Hol voltál az éjszaka?
-Hát hol letten volna! Itt aludtam Kagome és Sango között.
-Akkor megmondanád, hogy miért van olyan szagod, mint Sesshoumarunak?
-Nekem?- szagolta meg magát- Fogalmam sincs!
-Ugye nem!
-Mit képzelsz te rólam? Inkább foglalkoznál Kagoméval, szomorú, mert nem vagy eleget vele azóta…
-Mióta?
-Jaj de ostoba vagy! Mi történt kettőtök között?- erre elvörösödött a félszellem- Na látod, tudod, hogy mire gondolok!
Inuyasha elment.
„Ezt megúsztam, de nem sokáig tudom kivédeni a kérdéseket, el kéne tűntetni a szagát, mert tényleg nagyon érződik, de… nem akarom! Vajon milyen lesz ma velem?”
Reggeli után Kouga is megkérdezte, de őt is sikeresen le tudta rázni. Sesshoumaru egész reggel nem szólt hozzá egy szót sem. Ez egy kicsit bántotta is, mivel egyre jobban azt érezte, hogy csak kihasználták a jó szívét. Mikor már órája úton voltak, akkor Sesshoumaru egy szó nélkül megállt, majd Asamit hátra hívta. Senkinek nem volt feltűnő, hiszen volt már erre példa. A lány hátrament, majd a némán álló démont nézte. Várt valamire, mikor a többiek kellő távolságban volt, akkor gyorsan adott neki egy csókot. Ezzel Asaminak minden kétsége elszállt.
-Ne kételkedj bennem, rendben?
-Jó!
-Amúgy nagyon érzem rajtad az illatomat…
-Tudom! Inuyasha és Kouga is mondta már…
-Valahogy eltudod rejteni, mert nem lenne túl jó, hogyha Naraku megérezné, mert ellenem használhatja.
-Rendben!
Asami koncentrált, majd eltűnt az illat. A démon bólintott, majd elindult mellette a lánnyal. Teljesen más témáról beszélgettek, hogy ne legyen feltűnő. Mint az elmúlt két napban általában most is stratégiáról volt szó kettejük között, de a szemük egy másik történetet mesélt a másiknak. Lassan beesteledett és a lányok már nagyon fáztak, hiszen már a hegyek lábánál álltak. Éppen le akartak táborozni, mikor három férfi jelent meg a hátukon hatalmas kardokkal. Sesshoumaruék rájuk néztek, meglepettséggel az arcukon.
-Hölgyeim! Mit keresnek ilyen hideg helyeken?- kérdezte az egyik
-Át akarunk kelni a hegyen…- mondta Kagome
-Igen? Azt sajnos nem engedhetjük!
-Miért is?- kérdezte Kouga
-Azért, mert azt mondtam ordas!
-Tessék?
-Nyugi! Nem keresni jöttünk a bajt, igaz?- mondta Asami- Uraim, megmondanák nekem, hogy miért nem lehet átkelni a hegyen?
-Mert az urunk nem engedi!
-Ki az urad, harcos?
-A legerősebb férfi, aki a szent ékkövet birtokolja…
-Igazán? Talán nem neki vagytok a hűbéresei?
-Jól látod, asszony!
A három katona közül az egyiknek kikerekedett a szeme, ahogy Asamira, majd Kagoméra nézett. Gyorsan rántott egyet mindkét társán, majd intett a fejével. Mindenki tudta, hogy ebből harc lesz, amit sajnos nem lehet elkerülni.
-Ti ott ketten! Az egyiktöknél ékkő van, a másiktok, pedig aquir, igazam van?
-Talán!- felelte bátran Kagome
-Öljétek meg őket, Naraku őket akarja eltenni láb alól!
Az első két férfi futásnak eredt, a harmadik, pedig vissza fele kezdett el rohanni. Asami gyorsan előre lépett, majd azt kiáltotta, hogy állítsák meg a harmadikat, mert elárulja Narakunak a helyzetüket. A fiúk nagy része utána eredt, csak Inuyasha és Miroku maradt itt, hogy valamennyire támogassa a lányokat. Kagome megfeszítette az íját, majd kilőtt egy hatalmas ereje nyílvesszőt, amely eltalálta az egyiket, de komolyabb sebet nem okozott neki. Sango is támadt a csontbumeránggal, amely sikeresen kiverte az egyiknek a kezéből a fegyvert. Ez a férfi támadt Asamira, aki elő sem vette a kardját, hanem puszta kézzel támadt vissza. Gyorsan mozgott. Felugrotta a levegőbe, majd a levegőben folyamatosan megfordulva sorozatba találta fejbe a férfit, aki a végén aléltan feküdt a földön. A másik férfi is nagyon hamar kifeküdt hála a lányok erős támadásainak. A fiúk csak pislogni tudtak, hiszen arra sem volt idejük, hogy megmozduljanak, mert a lányok máris végeztek mindenkivel. Egy perc múlva a két démon is visszatért, a földön húzva a harmadikat, akiben volt még egy kis erő. Asami egyhamar kiszedte belőle, hogy pontosan hol találják meg Narakut, majd egy erőteljes ütéssel ártalmatlanította, sajnos véglegesen, mert eltört a nyaka.
-Ügyesek voltatok!- mondta Kouga a fiúknak
-Mi ugyan nem! Ez a lányok műve!- mondta Inuyasha
-Tessék?- kérdezte Sesshoumaru
-Mindent a lányok tettek, nekünk még meg sem kellett mozdulunk, rendkívül erősek lettek, nem?
-Talán, vagy lehet, hogy akaratosak!- mondta Sango, és Kagome vállát megveregette
A lányok elől haladva nevetgettek, hogy mennyire elképedtek a fiúk. Hátul a férfiak némán haladtak. Kerestek egy eldugottabb helyet, ahol éjszakára megszállhatnak. Mikor megtalálták, gyorsan mindenki lefeküdt, de most már őrséget állítottak, majd folyamatosan váltották egymást. Másnap reggel, egy kicsit fáradtan keltek, de nem adták fel, főleg azért, mert tudták, hogy a célnál vannak. A hegyen felfelé menni, nem volt a legkönnyebb dolog. Hamar elfáradtak, és Asami is még messze érezte azt a barlangot, ahol Naraku rejtezik. Egyre több szellem állta útjukat és már tudták, hogy esély sincs arra, hogy meglepetést okozzanak. Estére, egy kisebb sziklapárkányra telepedtek le, majd szinte mindenki rögtön el is aludt. Másnap korán keltek, majd Asami séta közben hirtelen megállt.
Már a barlangban volt és ott is egy palota szobájában. Narakut látta, ahogy nevet és saját magukat vette észre egy tükörben. Már tudta, hogy jönni fognak. Ott volt a Kagura és Kanna nevezetű nő és lány, valamint különböző erős szellemek. Rengeteg energiát érzett.
-Asami! Örülök, hogy itt vagy nálunk, örömmel várunk benneteket! Még félnapi járóföld!
A lány szeme elől eltűnt a palota és a barlang, majd az utat pillantotta meg, majd magukat. Ismét a többiek között volt. Hallotta, ahogy szólítják, de nem tudott válaszolni rá. Érezte, ahogy Sesshoumaru erős kezei megrázzák egy kicsit, hogy visszatérjen közéjük. Pislogott párat, majd a többiekre nézett.
-Fél napra van a barlang!
-Honnan tudod?
-Naraku elárulta. Tudja, hogy jövünk, készül ránk. Ott van Kanna és Kagura, valamint rengeteg erős szellem. Tényleg erősek, majdnem olyan kisugárzásuk van, mint Narakunak.
-Ez természetes! Az a féreg inkarnációkat, vagyis önmagából szakít ki részt, és abból készít egy harcost.- mondta Kagome
Asami bólintott, majd elindultak a megadott irányban. Hihetetlen módon egy szellem sem telepedett az útjukba és baj nélkül elérkeztek a barlang szájához, amelyből olyan erős gonosz kisugárzás áradt, hogy Kagome rosszul is lett.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
