|
21. rész
2008.06.27. 11:31
21. rész: A döntés és a keresés
Sesshoumaru is lassan elaludt, de közel sem volt nyugtató álma. Egy másik világban járt, ahol mindent hó vett körbe. Lassan elindult előre és hallgatta a környezetét. Semmit nem hallott a szélen kívül, mely orkánszerűen tombolt. Ahogy sétált, látta, hogy a messzeségben egy alak áll és vár valamit, vagy valakit.
Ahogy közelebb lépett, látott egy kék hosszú hajú nőt, aki téli kimonóba öltözve áll egy kereszteződésnél. Közelebb ment, majd megismerte benne Tanabét. Boldogság öntötte el, majd rohanni kezdett felé, de az utolsó pillanatban megállt.
-Szia Sesshoumaru!
-Tanabe? Hogy kerülsz te ide, ne azt mondtad, hogy még egyszer jelensz meg nekünk?
-Azt mondtam! Kettőtöknek jelenek még meg egyszer, de számodra csak egy alkalmam van! Gyere, üljünk le.
Mind a ketten leültek egy kis padra, majd a lány a kereszteződésre mutatott.
-Tudod miért vagyok itt?
-Fogalmam sincs!
-Segítek dönteni neked! Ez a két út jelképezi a döntésedet. Az egyik úton egy barátságot találsz, de a másikon szerelmet és szeretetett.
-Miért teszed ezt, hiszen ez neked fájdalmas, nem?
-Igen, de meg kell értened, hogy én már meghaltam. Ahogy érzem, te ezzel már nagyon is tisztában vagy, hiszen halványul a fájdalom, amit okoztam neked.
-Igen, de ne értsd félre…
-Sesshoumaru! Miért kéne bármit is félre értenem. Azzal, hogy újra szerelmes lettél, csak boldoggá tettél, hiszen éled tovább az életedet, túl tetted magadat egy traumán, amit én okoztam.
-Tanabe! Annyira hiányzol…
-De nem annyira, igaz? Egyre kevésbé. Egyre többet gondolsz Asamira, és egyre jobban érzed azt, hogy kell neked. A hold istene elárulta neki, hogy te leszel a párja, de nem is ezen van a hangsúly, hiszen anélkül is vele lennél, igazam van? Ez így van jól, de akkor nem értem, hogy miért vacillálsz?
-Mert nem olyanok az érzéseim, mint irántad…
-Persze, hogy nem, hiszen én nem ő vagyok! Nem élek benne és nem is éltem soha. Csak erőm lakozott benne. Két ember nem tudsz ugyanolyan szinten szeretni, de ez nem azt jelenti, hogy nem vagy bele szerelmes. Minden személy más és mindenkiben mást szeretünk meg. Te mit szerettél bennem?
-Hát nem is tudom! Talán a harciasságodat és az akaraterődet.
-És Asamiban?
-A mosolyát és azt, hogy soha nem akarja feladni annak ellenére sem, hogy nincs értelme. Tudta, hogy elég nehéz utat választott, de végigcsinálja, csak azért, hogy másoknak segítsen. Mikor ezt teszi, ragyog a boldogságtól. A haja ilyenkor száll a levegőben és mosolyog. Mit nevetsz?
-Csak azt, hogy egy kicsit elkalandoztál! A lényeg az, hogy teljesen más dolgokat kedvelsz bennünk. Tehát az érzelmeid sem lehetnek teljesen ugyanazok. Érzel valami hasonlót, mint irántam?
-Igen, de van benne valami furcsa…
-Igen! Ezt személyiségnek nevezik! Neki teljesen más a személyisége, mint nekem volt. Hiába hasonlítunk, és mind a ketten akaratosak vagyunk, de ő mégis más. Sokkal erőteljesebb benne akarás. Nagyobb a szája is, amit nem fél használni, ha arról van szó, igaz?
-Ahogy mondod!
-Úgy látom már döntöttél…
-Bárcsak ilyen egyszerű lenne! Mi van, ha szerelmes leszek belé és folytatjuk ezt, majd addig jutunk el, mint veled és akkor…
-Félsz Sesshoumaru!
-Dehogy!
-De igazam van! Félsz attól, hogy őt is elveszíted, mint engem és megint darabokra törik a szíved. A sorsot senki nem látja, az igaz, hogy a halálozási aránya a vezetőknek elég rossz, de ő más. Ellen mert állni az istennek, amit én nem mertem. Nemet tudott mondani neki, akkor is, ha azzal fenyegették meg, hogy mindenét elveszítheti. Hidd el, hogy ő nem egykönnyen hal meg!
-Lehet!
-Ezért választanád a barátságot, hogy megkíméld magadat? Csalódtam benned nyugat nagyura! Arra gondoltál, hogy ezzel mit tennél kockára? Pontosan azt, amit el akarsz kerülni, azt, hogy Asami meghaljon. A fájdalomba, amit okoznál, belehalna. Ennyit elmondhatok neked már most! Nem akarlak befolyásolni, hiszen ez nem az én dolgom. Nekem csak az, hogy eszedbe juttassam a dolgokat, hogy könnyebben dönts.
-Fogalmam sincs, hogy mit tegyek!
Tanabe sóhajtott egyet, majd felállt. A démon elé állt, majd kezét nyújtotta, jelezve, hogy álljon fel ő maga is. A démon odaadta a kezét. Ahogy találkozott a kezük, Sesshoumaru nem a megszokott meleg kezeket érezte, hanem egy hideg és merev kezet, melyben semmi szépet nem látott már. A lány a szemeibe nézett, majd a mellkasára bökött.
-Ha nem tudod, hogy mit tégy, akkor hallgass arra a kalapáló szívedre, az majd megmondj, hogy mit tegyél!
-Fájdalmat okozok neked, a választásommal?
-Miért törődsz azzal, amit egy halott érez? Amúgy nem éreznék fájdalmat, hiszen a legjobbat akarom neked.
Mind a ketten elsétáltak a kereszteződésig. A démon elolvasta a kis fa táblácskákat, melyekre ki volt írva a barátság és a szerelem szó. Mind a két út ködös volt és hó lepte. Fogalma sem volt, hogy melyiket válassza, hiszen az érzései teljesen mások voltak, de mégis hasonlóak. Becsukta a szemeit, majd gondolkodni kezdett. Az elején próbálta erőltetni az érzéseinek felemlítését, de nem nagyon ment. Ekkor egyre gyakrabban jelent meg Asami nevetős és boldog képe, ahogy meghajolt mindenki előtt, de közbe a szolgákkal mos és takarít, közben a nevetése, mely oly erősen égett benne. Ez mosolyt csalt az arcára. Ekkor érezte azt, hogy jobb lesz, ha ez a szíve dönti el az esze helyett. Ahogy Asamira gondolt, a szíve gyorsabban kezdett el verni és kezdte az érezni, mint több 10 évvel ezelőtt. Kinyitotta a szemeit, majd a nőre nézett, aki mosolygott.
-Tényleg nem hasonlítotok! A nevetése teljesen más, sokkal szebb… sajnálom!
-Ne sajnáld! Ha nem lettem volna olyan ostoba, akkor talán az én mosolyom is szebb lenne. Akkor döntöttél?
-Igen!
-Rendben! Sesshoumaru, egy nap, mikor megint eljön az idő, hogy lássalak, akkor elmondom, hogy miért nem tudtam visszajönni hozzád a halálból.
-Ahogy akarod, de addig is van még pár dolgom!
Sesshoumaru hátrébb lépett egyet a lánytól, még egyszer megszorította az élettelen kezeket, majd a kereszteződés felé fordult és elindult a kiválasztott úton. Ahogy haladt előre, egyre jobban tisztult az ég és sokkal több zöld növényt is látott. Úgy gondolta, hogy jól választott.
Sesshoumaru szinte boldogan kelt fel reggel. Kinyitotta a szemeit, majd kikelt az ágyból. Gyorsan megmosdott, majd felvett egy kényelmes kimonót. Kilépett az ajtón, majd szembe találta magát Kagoméval, Inuyashával és Takadoval, akik a lány ajtaja előtt ültek. Odament hozzájuk, majd megköszörülte a torkát, hiszen mind a hárman aludtak. A három testőr felrettent, majd a mérges démonra néztek.
-Ez aztán az őrzés! Szerencsétek, hogy itt voltam a másik szobában. Tőletek aztán a háború is kitörhetett volna.
-Ti mikor…
-Nem tudom! Asami benn van?
-Gondolom, ha nem nálad van!- mondta sunyin kacsintva Inuyasha, amit a démon fejbe vágással jutalmazott.
-Asami nem nálam volt éjszaka! Sőt nem történt semmi, ha ennyire érdekel benneteket, de ha most megbocsátotok!
Sesshoumaru arrébb lépett, majd egy pillanat alatt eltűnt a lány szobájában. Bent némaság honolt, csak a víz csobogását lehetett hallani. A démon leült és megvárta a lányt, hogy kijöjjön. Egy percbe sem telt, mikor kinyílt az ajtó és egy törölközőbe csavart lány lépett ki. Teljesen visszaváltozott már. Meglepődött egy kicsit, hogy itt van a nyugati, de ne nagyon zavarta. Elindult a szekrényhez, majd kivett egy kényelmes kimonót.
-Jó reggelt!
-Neked is!- mondta a lány
-Remélem, beszélsz velük!
-Már reggel óta arra vágyom!- mondta mosolyogva a lány
„Jól döntöttem! Most nem csalódhatok… hinnem kell és minden rendben lesz!”
A merengéséből a lány szakította ki, aki közel állt hozzá. Ránézett, majd nagyot dobbant a szíve, hiszen a lány, kérdően nézett rá és a feje is kíváncsisággal telve oldalra fordította. Olyan aranyos volt így.
-Hahó Sesshoumaru, itt vagy?
-Ja igen…
-Mi van veled?
-Nem aludtam sokat, gondolkodtam…
-Miről?
-Nem fontos!
-Ahogy akarod! Lassan induljunk, mert nem akarom, hogy ezek ellógják a lecseszést.
Sesshoumaru csak bólintott, majd együtt léptek kis a szobából. A kis testőrök már nem voltak sehol, mind a ketten gondolták, hogy már régen az étkezőbe vannak és sietnek, hogy elkerüljék a párost. Asami és Sesshoumaru egymásra néztek, majd bólintottak. Szellemgömbbé alakultak, majd az étkező előtt szálltak le, rögtön beléptek és szerencsére mindenkit ott találtak. Asami hangosan nevetni akart és a démon is erőlködött, hogy ne nevessen, mert látni kellett volna az arcokat, mikor megjelentek. Valaki felnyögött és elejtették a pálcákat, valaki, pedig gyorsan a kiutat kereste. Néma csend volt az étkezőbe, csak a szolgák ténykedése keltett egy kis zajt.
-Kérlek benneteket, hagyjatok magunkra az étkezőkkel!- fordult az egyik szolgálóhoz, aki bólintva elsétált.
Mikor kiürült a terem, Sesshoumaru bezárta az ajtót és karba tette kézzel a lány mellé állt. Minden erejüket össze kellett szedni, hogy nem kezdjenek el nevetni. A bent lévők közül volt, aki elsápadt és izzadni kezdett. Kagome már legyezte magát, mert az ájulás szélén állt. Többen is már az ablakokat figyelték, hogy ha baj van, akkor még arra menekülhetnek.
-Jó reggelt mindenkinek!- mondta Asami
-…
-Tegnap történt pár dolog, amit szeretnék veletek megbeszélni…
-Valahogy úgy!- ropogtatta meg a kezeit a démon
-Szeretném hallani, hogy mire volt az a nagy biztonság? Miért vigyáztatok rám és…
-Mi csak… jót akartunk!- mondta az anyja
-Köszönöm, de elég nagy vagyok már, hogy megvédjem magamat… várjunk, miért is kéne nekem megvédenem magamat, mikor a sorsomat kellene követnem? Szerinted Sessh?
-Fogalmam sincs! Talán azt hiszik, hogy elveszik az erőd, milyen ostobák!
-Talán! Ha már itt tartunk nem lesz elvéve az erőm…
-Akkor te és… ugye nem?- állt fel remegő tagokkal Kagome és Inuyasha
-Mit gondolsz? Megnyugtatásul közlöm, hogy nem történt semmi, de amúgy sem lenne senkinek semmi köze ahhoz, hogy mit akar tenni Asami. Van itt még egy nagy gondunk…
-Bizony-bizony!
-Megmondanátok, hogy miért törtetek be hozzám?
-Mert látta Asami apja, hogy átmegy hozzád és…
-Szóval ennyire kell féltenetek tőlem Asamit?
-Gondoltam is arra, hogy megeszel, de szeretek kockáztatni!- mondta eltűnődve Asami
-Többet meg ne lássam, hogy berontotok a szobámba, megértettük egymást?
-Mert ha nem, akkor én is ott leszek és nem éppen mosolygós állapotomban.- fejezete be Asami
Mindenki csak bólintott, majd visszaültek. Mikor egy percig senki nem szólt, Asami nem bírta tovább. Teljes erőből szakadt ki belőle a nevetés, melyhez Sesshoumaru is csatlakozott már. Mindenki a nevető párosra nézett, akik az ajtóban nevettek. Már tudták, hogy csak viccelődtek, de a legjobban Inuyasha lepődött meg, hiszen most először hallotta a testvérét nevetni. Mikor Asami kinevetette magát, leültek és megreggeliztek. Mikor mindenki befejezte, a lány megszólalt.
-Reggeli után úgy készüljetek, hogy indulunk megkeresni Narakut!
-Mi? Tudod, hogy hol van?- kérdezte a félszellem
-Dehogy, de nem ülhetek itt tétlenül. Elindulunk és megkeressük. Úgy, mint ti, csak egy kicsit jobb kereséssel…
-Hogy érted?- kérdezte az anyja
-A gondolatai alapján talán meg tudom határozni a kilétét, de ahhoz bele kellene látnom a gondolataiba, amit eddig nem érzékeltem. Na mindegy, talán ha útnak indulunk. 2 óra múlva az aulában találkozunk. Anya ti itt maradtok?
-Itt addig, amíg nem leszel újra itt!- mondta az apja
-Rendben, akkor két óra múlva találkozunk.
Mindenki felállt, majd elindult a szoba felé. Asami gyorsan felvette a harci kimonóját, majd a fegyvereket csatolta be, mikor érezte, hogy valaki mérges. Már egy messzi helyen járt, egy hegyes területen, ahol egy barlang, szerűségben egy palota ált. Egy kisebb szobában, pedig ott ült Naraku és azon bosszankodott, hogy kevesebb embere van, mint azt szerette volna. Asami gyorsan megszűntette a kapcsolatot, hogy ne érzékelje, majd visszatért a szobájába. Gyorsan befejezte a készülődést, majd a haját felkötötte. Így felkötve ritkán horda, főleg a kendo versenyeket és edzéseket viselte felkötve a haját. Kimondottan jól állt neki. A hajában egy fehér szalag volt, mely kellemesen passzolt a kék hajához. Ahogy így nézte a haját, megsimogatta, majd mosolygott.
„Milyen fekete volt a hajam akkor, mint most. Nem is volt az olyan régen, de mégis azt hiszem, hogy már régen történt, mikor elkezdtek cikizni. Fested a hajad, igaz? Mindig ezt mondták, vajon, most ha látnának, akkor mit szólnának hozzá?”
Kihúzta a szemeit egy kis fekete ceruzával, amit hozott magával a másik világból. Ahogy ezzel elkészült felcsatolta a vállvértet és a csizmát is felvette. Azon járt az esze, hogy ezeket milyen régen vette fel először, és hogy hogyan reagált rá, mikor megtudta, hogy ő az aquirok vezetője. Belegondolt, hogy milyen ostobán viselkedett, mitől egy kicsit elnevetette magát. Megigazította a szoknyát, majd a felsőt. A fejpántot is feltette, majd a nyakékekre nézett, mik az ő tulajdonai voltak. Mikor már tényleg készen volt, az ajtóhoz lépett. Éppen meg akarta fogni a kilincset, mikor kinyílt az ajtó és a démon sietett be. Egy percre találkozott a tekintetük, majd a férfi egy kicsit elvörösödve elfordult.
„Istenem, de gyönyörű! A haja így felkötve talán szebb, mint kiengedve és a szemfesték…”
-Már jöttem érted, mert már mindenki lent vár!
-Sajnálom, egy kicsit elmerengtem!
Lassan kiléptek, majd elindultak az aula felé. A lány szemmel láthatóan elég nosztalgikus állapotban volt, mert dúdolgatott és néha önkéntelenül is elnevetette magát. Mikor elérték a megbeszélt helyet, akkor már tényleg ott volt mindenki a maga harci felszerelésében. Kagome is hozott magával rengeteg tegez nyílvesszőt, hisz bármi megeshet. Mindenki az érkezőket nézte, majd Takado és Kagome egyszerre nyögtek fel.
-Mi van?- kérdezte Sesshoumaru
-Asami!- felelte Takado
-Mi van vele?
-Nézz rá! Fel van kötve a haja!- mondta Kagome
-És, szerintem jól áll neki!- mondta Inuyasha, mire mindenki helyeselt
-Ez rosszat jelent! Ha Asami felköti a haját, akkor biztos, hogy harcolni fog, hiszen csak akkor köti fel. Általában akkor, ha…
-Elég brutálisan akar elbánni a másikkal!- fejezte be Kagome, mire Takado mélyeket bólintva helyeselt.
-Ez érdekes lesz, nem?- szólt bele Asami is- Amúgy sejtem, hol bujkál a nyomorult! Északon van egy barlangban, ahol van egy kisebb palota. Most tölti szabad idejét. Látogassuk meg, rendben?
Asami széles mosollyal az arcán elindult az anyjáék felé. Gyorsan megölelte őket, majd megfordult és távozott volna, mikor az anyja megszólította. Ahogy hátra pillantott egy fabot repült felé. Gyorsan kitért az útjából, majd puhán ért földet. Mindenki szájtátva figyelte őket.
-Ha nem térsz vissza épségben, ezzel a bottal foglak agyonverni, megértetted?
-Igen!
Mikor az „érzékeny” búcsú megtörtént, a kis csapat kilépett. Itt volt Kagome, Sango, Inuyasha, Miroku, Takado, Sesshoumaru és Asami. Együtt mentek, a lány vezetésével. Ahogy elhagyták a területet, még a lány gyorsan visszafordult, majd elővett egy kisebb tőrt. Felvágta a karját, majd hagyta, hogy a vére kifolyjon a földre. Ahogy egy kisebb tócsa keletkezett, a démoni erejével begyógyította a sebét, majd a leguggolt. Gyorsan jeleket kezdett el rajzolni a vérével, majd egy ismeretlen nyelven mormogott valamit, amit csak Takado értett, hiszen Ó-aquir nyelven volt. Mire végzett, egy hatalmas burok keletkezett, ami abba a pillanatban el is tűnt. Elégedetten állt fel, majd hozzáért a burokhoz, mikor érezte a melegséget, akkor megnyugodott. Visszament a többiekhez, majd elindultak. Tudták a helyes irányt, így úgy saccolták, hogy pár nap alatt el is érhetik. Aznap még semmi nem történt. A halandók miatt estére megszálltak egy kisebb tisztáson. A fiúk fát gyűjtöttek, a lányok, pedig vizet hoztak a közeli kis patakból. Sajnos ez nem volt akkora, hogy megfürödhessenek, de eleget játszottak benne így is. Mikor visszaértek, gyorsan felmelegítették a vizet, majd előkerültek az otthonról kapott instant ételek, amik nagyon ízlettek mindenkinek, még a nagy nyugatinak is. A halandók nagyon hamar el is aludtak. Inuyasha és Takado is elment lefeküdni, de közel sem aludtak, hanem hallgatóztak. Asami a tüzet nézte, és a kezeit melegítette, mikor egy meleg és puhát érzett a hátán. Felnézett és látta, hogy a démon ráteríti a prémjét.
-Köszönöm!
-Mit köszönsz? Fáztál és odaadtam! A hegyekhez közeledve egyre hidegebb lesz…
-Igaz!
-Anyád mindig így köszön el tőled?
-Á nem!- nevetett- Csak akkor, ha aggódik értem! Emlékszem, hogy mikor először mentem iskolában, akkor képes volt egy dárdával megdobni és azt mondta, hogy jöjjek haza épségben. Az első harcomon is valami hasonlóval állt elő. Mivel vele edzettem egész életemben, így nagyon jól ismerem a szokásait és a mozdulatait, így már nem okoz gondot, hogy kivédjem az orv támadásait.
-Gyorsan túl akarok én ezen lenni, nincs kedven egész életembe azt a nyomorult férget keresni. Van jobb dolgom is nála!
-Igazán? Mi lenne az?
-Ahhoz semmi közöd! Magánügy!
-Jól van, azért nem kell felhúznod magadat.
-Gyakrabban hordhatnád így a hajadat!
-Úgy gondolod? Szegény Kagome és Takado akkor állandóan azt hinné, hogy éppen ölni készülök!- elkezdett kuncogni
Sesshoumaru nézte a lányt, akinek az arcát a tűz megvilágította. A lány olyan édesen kacagott, hogy ilyet még nem látott. Az egyik kezére nehezedett, majd közelebb hajolt a lányhoz. Megérintette az állát, majd felé fordította a nevető arcot, aki most elhallgatott. Egymás szemeit figyelték. A tűz lobogása olyan fényt csal mind a kettejük szemében, hogy alig bírták levenni a másikról a szemét. Ezt persze végig látta a két fiú. A démon megsimogatta a visszakapott kezével a lány arcát, majd közelebb hajolt és egy lágy puszit adott a lány ajkaira, aki erre beleremegett. Mikor a kisebb csók megszűnt a lány becsukott szemmel ült Sesshoumaruval szemben. Lassan kinyitotta a szemeit, csillogott a szeme a boldogságtól.
-Ez most…
-Gyönyörű vagy ma este!
-Csak ma? Köszi, a többi napot meg egy bányarém!- mondta mosolyogva a lány
-Baka!
-Ideje lenne aludni, hiszen holnap megint hosszú napunk lesz, nem?
-Jól van! Jó éjszakát Asami!
-Neked is!
Asami felállt, majd a lányokhoz lépett és nekidűl a fának. Még sokáig nézte a tűznél üllő férfit, majd elnyomta az álmosság. Sesshoumaru egész éjszaka fenn volt és őrködött. Másnap mindenki korán kelt. Inuyasha és Takado voltak egy kicsit bambák. Reggeli után ismét elindultak. Úgy dél felé, Asaminak be kellett látnia, hogy a démonnak igaza volt, hiszen érezhetően sokkal hidegebb volt, mint mikor elindultak. Akadtak kisebb szellemek az útjukba, de hamar meggyőzték őket, hogy nem érdemes ebbe a kis társaságba belekötni. Kagome gyorsan közelebb ment a barátnőjéhez és a füléhez hajolt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
