|
20. rész
2008.06.27. 11:30
20. rész: Az érzések és Naraku jelei
Kagome előre lépett, majd a lány karjába karolt és kihúzta őt az ajtó elé. A fiúk csöndben követték őket, de egyikük sem értette ezt az egészet. Kagome és Inuyasha viszont megegyeztek és éppen itt volt az ideje a tervüknek. Asami és Kagome beléptek a barátnője szobájába.
-Mit akarsz Kagome?
-Láttalak titeket tegnap este. Vagyis nemcsak én, hanem Inuyasha és Takado is. Láttalak titeket csókolózni…
-MI? ÉN NEM… VAGYIS CSAK Ő…
-Nem kell mentegetőznöd. Mikor mélyült el a kapcsolatotok?
-Soha! Nem is éreztem, hogy kettőnk között mélyült volna akármi is. Egyszer csak megtörtént… azt sem tudom, hogy ő valójában mit gondol. Szerintem egyikünk sem gondolta, hogy ennek akármilyen érzelmi része legyen…
-De te érzel iránta valamit, igazam van?
-Valamit mindig érzek iránta. Utálattól a szerelemig mindent. Fogalmam sincs, hogy néha mit érezzek, mikor a közelében vagyok. Néha meg tudnám ölni, de van, amikor egy csókot akarok tőle. Fogalmam sincs, hogy mit gondoljak, vagy érezzek, érted?- fogta meg a fejét Asami
Eközben a másik szobában, Inuyasha közelebb lépett a bátyjához, majd megfogta a vállát. A démon ránézett.
-Sesshoumaru, tudod, hogy nem voltunk jóban és lehet, hogy ezután sem leszünk, főleg amit mondani akarok…
-Ne kertelj már! Mi van?
-Láttunk téged tegnap este Asamival. Megcsókoltad őt…
-Igen, és?
-Nem válaszolhatsz így! Te sem hiszed azt, hogy ezt érzelem nélkül lehet megtenni. Láttalak és hallottalak, több volt benned, mint egy üres gesztus. Ismerem a hangodat és téged is, tudom, hogy annyi érzelem volt benned tegnap, mint soha ezelőtt. Mit érzel iránta?
-Fogalmam sincs! Meg vagyok teljesen zavarodva, öcsi! Gyönyörű nő és tehetséges. Kellően fel tud húzni és a harcban is méltó ellenfél. A szavaival néha az idegeimre megy, de akkor is többet érzek, mint egy barátság. Azt viszont nem tudom mondani, hogy ez szerelem, vagyis nem tudom!
-Mit tennél azzal, aki megjelenne Asami párjaként?- kérdezte gyorsan
-Megölném!- mondta gyorsan, majd döbbenten nézett a fivérére
-Sesshoumaru! Te szerintem nagyon is kedveled ezt a lányt, nem? Ha nem így lenne, akkor nem lennél vele annyira figyelmes és nem gondolnád azt, hogy bárkit megölsz, aki a közelébe megy. Miért nem mondod meg neki?
-Mert azt hiszi, hogy Tanabéhoz hasonlítom…
-És nem?
-Csak az elején! Rájöttem, hogy ők ketten soha nem lehetnek ugyanolyanok. Asami gyerekes és komoly egyben, de Tanabe soha nem volt gyerekes, csak egyszerűen egy tökéletes nő. Az utóbbi időben, viszont csak Asami jár a fejembe. Tanabe halálának fájdalma sem érint már annyira, mint régen.
-Gyógyul a szíved és ezt, csak annak a lánynak köszönheted, akivel a szerelmem beszélget. Ha tényleg kedveled és nem barátilag, akkor valld be neki, mert sokkal könnyebb lesz mind a kettőtöknek. Hidd el nekem!
-Fogalmam sincs, hogy mit gondoljak róla, vagy magamról…
-Hallgass arra, ami a mellkasodban ver. Csak ennyit tudok neked javasolni bátyó! Amúgy mi lenne, ha te lennél az a személy?
-Fogalmam sincs!
-Mi van veled? A nagy Sesshoumaru döntésképtelen?
-Azért, mert jóban lettünk, még megverhetlek. Hallgass!
-Ahogy akarod!
Inuyasha hátat fordított, majd magára hagyta a démont. A másik szobában is körülbelül ez volt a helyzet. Asami felállt, majd kilépett a szobából, a gondolataival terhesen. Nem akart a szobájába menni, mert ott volt a démon. Elindult a szülei szobája felé, mivel csak az anyjától várhatott el segítséget. Kopogott az ajtón, majd megjelent az anyja a szobának az ajtajánál.
-Mi a baj kicsim?
-Tanácstalan vagyok!
-Te? Mindig is határozott lány voltál…
-De ez nem olyan téma, amiben lehet dönteni, segíts anya!
A két nő bement a szobába, majd leültek az asztalhoz. Asami mélyeket sóhajtott és belekezdett a történetbe. Az anyja némán hallgatta végig. Egy kicsit meglepődött, hisz nem ilyennek gondolta az életet. Mikor a lány befejezte, néma csönd telepedett rájuk. Az anyja egy kis idő múlva felállt, majd az ablakhoz lépett.
-Szóval a lányom szerelmes!
-Anya! Ez most nem lényeges…
-Hát miért nem lényeges? Pont itt van a lényeg! A szív mindent megsúg neked, ha nagyon akarod! Az, hogy a hold istene mit akar, azt néha figyelmen kívül kell hagynod. Az isteni akarat egy iránymutató csak. Mivel te már tudod és elhatároztad, hogy mit akarsz tenni, így az istennek csak annyi dolga van, hogy figyelemmel követ.
-Ez szép és jó, de akkor is ezt meghagyta, hogy én… anya és erre nem vagyok még kész…
-Ha a hold istene tényleg erre akar kényszeríteni és elveszi az erődet, akkor nem is volt annyira igazságos, mint azt hittük. Csak saját magadba higgy, abba, hogy mit érzel, és mit akarsz valójában…
-Ki tudja, hogy ki lesz az a férfi…
-Asami! Hagyd már abba ezt a sipítozást. A szíved szerint választod meg a párodat. Ez csak egy ostoba babona, hogy neked rendeltetett egy férfi ezen a világon, mi van, ha még gyermek, vagy még meg sem született. Ez ostobaság. Mindig olyan reálisan gondolkoztál, most mi lett veled?
-Fogalmam sincs! Talán az, hogy rengeteg dolgot kell egyszerre megtennem.
-Szerelmes vagy! Ezen senki nem tud változtatni, csak te… hiába mondod, hogy nem, akkor is tudom, hiszen a lányom vagy! A szíved már választott, hidd el nekem, hogy a tested is azt fogja választani. Azt, pedig, hogy mit teszel meg egy hónapon belül, az is csak a te döntésed. Senki nem kényszeríthet.
-Remek! De akkor is csak én részemről van valamilyen érzelem…
-Honnan tudod, mondta?
-Nem!
-Akkor? Semmi sem biztos, addig, amíg nem mondja ő maga.
-Mindig azt hiszem, hogy összetéveszt vele, és ez a tudat annyira emészt belülről, hogy néha érzem, hogy már nincs bennem semmi.
Asami anyja közelebb ment, majd leguggolt a lányával szembe. Féltette a lányát, de boldog is volt, mivel a lánya most kezdte el érezni azokat a dolgokat, amit eddig nem tudott. Most kezdte magát nőnek érezni, amely boldoggá tette.
-Túl fiatal vagy még ahhoz, hogy ilyenekért emészt magad. Mikor több száz éves leszel, akkor már itt lesz az ideje ennek, de most még élvezd az életet és a fiatalságot. Fiatal vagy, egy fiatal uralkodó. Ha most nem mész vissza a szobádba vagy keresed meg Sesshoumarut, és nem mondod meg neki, hogy mit érzel, akkor számíthatsz egy kőkemény büntetésre.
Asami anyja kacsintott egyet, majd kitessékelte a szobából a lányt. Asami nagyot nyelve elindult a szobája felé. Ahogy megfogta a kilincset, még mindig érezte a démon illatát a szobájába. Benyitott, majd becsukta az ajtót. A szoba közepén ott a démon és a kinti környezetet figyelte. Asami megkönnyebbült egy kicsit, de még mindig ott volt a gombóc a torkában. Elindult a szekrénye felé.
-Beszélnünk kell!- mondta a démon
-Igen!
-Vannak dolgok, amiket nem értek…
-Miszerint?
-Ne játszd a hülyét, rendben? Mind a ketten nagyon jól tudjuk, hogy miről beszélek.
Sesshoumaru közelebb lépett a lányhoz, aki keservesen kapaszkodott a szekrény ajtajának a fülébe. A démon megfogat a kezét, majd elvette a szekrényről maga elé az aquirt és a szemeibe nézett.
-Mindenki látta, hogy megcsókoltalak tegnap este!
-Tudom!
-Mit szólsz hozzá?
-Arra vagy kíváncsi, hogy zavar-e? A válaszom nem! Nem zavar, hogy láttak minket…
-Az zavarna, ha más jönne és követelné a csókodat a jogos párod néven?
-A világon a legjobban!
Sesshoumaru megcsókolta a lányt, aki viszonozta a lágy és gyengéd közeledést. Érezte, ahogy a démon átöleli, és magához szorítja. Asami is viszonozta az ölelést. Nem tudta, hogy ezt mire vélje, de nagyon jól esett neki. Mikor megszakadt a csók, a démon ránézett a lányra.
-Sesshoumaru! Kérlek, ha játszol velem, akkor itt hagyjuk abba! Ne nehezítsd meg jobban a dolgomat!
-Nem játszadozom! Valamiért azt érzem, hogy melletted kell lennem. A szívem gyorsabban ver, ha itt vagy velem. Képes vagy begyógyítani azt a sebet, melyet annak idején Tanabe halála okozott. Hálás vagyok neked. Az elején a csókod csak azért kellett, hogy tudjam, hogyha hogyan reagál a szívem…
-És hogy reagált?
-Gyorsabban vert! Néha meg tudnálak ölni, de valamiért a szívem nem engedi…
-Azt ugye tudod, hogy én nem vagyok Tanabe?
-Persze! Te Asami vagy. Már régóta nem látom benned Tanabét. Csak téged látlak. A szépséged és az akaratod lenyűgöző. Beleörülnék, ha valaki eljönne, hogy ő a te párod.
-Valaki azt mondta nekem, hogy a szív választja meg a párját, senki és semmi nem választhat helyette.
-Asami én nem tudom, hogy mit érezzek irántad. A barátságnál több, de fogalmam sincs, hogy ezt hívhatnám-e szerelemnek. Kérlek, értsd meg…
Asami az ujját a férfi ajkaira tette, elnémítva ezzel. A lány közelebb hajolt, majd egy kicsit megemelkedve, megcsókolta a démont.
-Nekem nem kellenek szavak, elég, ha a szívemmel érzem. Ha nem vagy teljesen biztos az érzéseidbe, akkor várok, addig, amíg nem döntesz!
A démon nem tudta, hogy mit mondjon, csak megölelte a lányt, aki viszonozta a kedves gesztust. Ezután mind a ketten kinéztek az ablakon. Asami boldog volt, mert ha nem is mondta ki teljesen a démon, de akkor is jelet adott arról, hogy nem közömbös a számára. Kisimított egy tincset a hajából, majd a meszességbe révedt. A démon szavai szakították ki onnan.
-Asami! Azt ugye tudod, hogy indulnunk kell?
-Tudom! Két nap múlva elindulunk! Holnap még nem lenne szerencsés, mert újhold lesz és Inuyashának, és nekem sem lenne jó. Gyorsan meg kell keresnünk Narakut…
-Inuyasha összejött a mikoval…
-Tudom! Már régóta tudom! Szerencsések, hogy így egymásra találtak. Ha most megbocsátasz, de készülnöm kell a reggelihez.
Asami kinyitotta szekrényét, majd kivett egy kényelmesebb kimonót. Belépett a fürdőszobába és engedett magának egy kád vizet. Amíg a víz folyt, addig kiment és látta, hogy a démon még mindig ott van. Félrehajtotta a fejét, majd karba tett kézzel elé állt.
-Hahó! Szeretnék levetkőzni…
-Igen? Rajta!
-Na az már nem! Vonszold kifelé magadat, de sürgősen. Leskelődős perverz!
Asami kitolta a démont a szobából, majd kuncogva belépett a fürdőbe. Nagyon boldog volt. A vízben is csak az eltelt pár óra történésére tudott gondolni. Elmerült a vízbe, majd becsukta a szemeit. Ahogy így feküdt, érezte, hogy valami figyeli őt. Maga sem tudta, hogy ki vagy mi, de érezte, hogy ártó szándékkal figyelik őt. A víz alatt maradt, de egy asztrál szemmel meglátott egy darazsat. Már a fejében volt a megoldás, hogy kinek is a darazsa lehet. Kidugta a fejét a vízből, majd becsukta a szemeit. Olyan hirtelen mozdult meg, hogy a darázsnak esélye sem volt. Megfogta és ránézett.
-Naraku! Remélem, tetszik a látvány! Azt ajánlom, hogy takarodj el innen, de sürgősen, különben, szét kell rúgjam a seggedet!
Asami a kezeiben összenyomta a darazsat, majd kiszállt és elkészült. Eközben valahol távol Naraku a tatamin ülve nézte a tükröt és a meztelenül fürdőző aquir vezetőt nézte. Ő maga sem látott még soha ilyen szépséget, meg kellett hagynia, de ez a lány eszméletlenül gyönyörű. Egy pillanat alatt elkapta a darazsat, így láthatóvá vált a teste is.
-Naraku! Remélem, tetszik a látvány! Azt ajánlom, hogy takarodj el innen, de sürgősen, különben, szét kell rúgjam a seggedet!
Hallotta a lányt, majd elsötétült a kép. Tudta, hogy kinek a küldötte a darázs, erős lány és gyönyörű volt. Naraku elnevetgélt egy kicsit, majd az arcára fagyott a mosoly, hiszen nagyon jól tudta, hogy a lány annyi erővel rendelkezik, hogy biztos nem fog mellé állni. Össze kellett hívnia a szövetségeseit.
-Az a kis fruska! Azt hiszi, hogy velem ennyire könnyű lesz elbánni. Kell nekem ez a nő, talán az asszonyommá teszem, majd utána megölöm. Asami te a kezeimben fogsz meghalni és ezen, senki nem változtathat, még te sem.
Naraku szemei vészesen megcsillantak, majd hangosan nevetni kezdett. Gyorsan Kagurával hivatta az összes inkarnációját és szövetségeseit. Mikor már mindenki ott volt kiadta a parancsokat.
Asami kiszállt a vízből, majd elégedetten hümmögött egyet. Végre most már ez is eljött. Naraku nagyon is jól tudja, hogy ezen a világon van már. Végre személyesen is találkozhat vele és nem csak álmában. Végre segíthet a barátainak és beteljesítheti a sorsának ezen részét is. A szobába, meztelenül állt, majd éppen a haját törölte, mikor kopogtak. Gyorsan magára kapott valamit, és nagyon is jól tette, mert Takado lépett be az ajtaján. Nem volt túl jó kedvében, így Asami felhúzott szemöldökkel nézte.
-Mi bajod?
-Sesshoumaru!
-Mit csinált?
-Nem akart beengedni hozzád, mert azt mondta, hogy fürdesz!
-Itt áll az ajtó előtt?
-Valahogy úgy!
-Remek! Holnap után indulunk megkeresni Narakut. Az előbb már volt szerencsém érzékelni, hogy tud a létezésemről…
-MI? ITT VOLT? NARAKU?
Erre az ajtóban hirtelen mozgolódás támadt, majd berontotta a felbőszült démon a szobába. Mikor látta, hogy egy személy sem ugrándozik pávián bundába, egy kicsit lenyugodott, de rosszallóan nézett Takadora, mivel felizgatta. Asami elmagyarázta mind a kettejüknek a történteket, majd hozzátette, hogy Naraku elővigyázatosságból, a szolgálóit már mozgósította. Tisztán látta a férfi gondolatait. Azt viszont nem tudta, hogy tudatosan engedi be a fejébe, vagy nem is sejti, hogy mire képes Asami ilyen távolságból.
-Azt tudod, hogy merre van?- kérdezte Takado
-Fogalmam sincs! Csak a gondolatait tudom megmondani, de talán a gondolkodásából… lehet, hogy lehetséges lenne…
Asami fel-alá járkált a szobába és gondolkodott. Tudta, hogy csak a gondolatait ismeri Narakunak, de azt nem tudta, hogy hogyan lehetne meghatározni a helyét pusztán a gondolataival. Úgy érezte, hogy képes lenne rá, de még nem tudja hogyan. Megállt, majd a fiúkra nézett, majd magára. Látta, hogy még mindig egy szál törölközőben van.
-Most menjetek el!
-Miért?- kérdezték egyszerre
-Mert jószerivel meztelen vagyok!
-Engem nem zavar! Téged Takado?
-Hát… ööö
-NA JÓ, HÚZZATOK KI A SZOBÁMBÓL, DE AZONNAL.
A két fiú kikullogott, magára hagyva a lányt. Gyorsan felöltözött, majd kilépett a szobából. A fiúk kint vártak rá. Együtt mentek el reggelizni. Még csak reggel volt, de annyi mindent történt már, hogy Asaminak bőven elég volt. A reggelin ott volt mindenki, beleértve Asami szüleit és nagymamáját. A lány mindent elmondott Narakuról és kiadta, hogy holnap után reggel indulnak. Azt még nem tudja, hogy hova kell mennie, de addigra rájön. A nagyurak is csak némán hallgattak, hiszen nem várták, hogy Naraku ilyen hamar jelet ad magáról. Az aquir vezető kiadta mindenkinek, hogy fokozottan vigyázzanak magukra. Azt mondta, hogy ma kimegy a határokhoz, és védőpajzsot von fel. Nem olyan erőset, mert mindenki átmehet rajta, csak az ártó gondolatokkal rendelkezők nem mehetnek át. Ebbe mindenki egyetértett. A nagyuraknak be kellett látnia, hogy ebbe a lányban még egy hadvezér is elveszett. Olyan megfontoltan és olyan határozottan adta ki a parancsokat, mintha a hadsereg vezetése lenne nála egy napi rutin dolog.
-A másik nagy dolog! Saya mennyi katona áll rendelkezésünkre és mennyi most az őrség száma?
-Mindenhol két aquir járkál, az összes katona száma, pedig 600.
-Az kevés! A városban az őrséget megduplázom, a városhatárban, pedig legyen négyszeres az őrök száma. Nem kizárt, hogy Naraku terve az, hogy amíg én távol vagyok, szépen betör a szövetségeseivel. Ezt nem hagyhatom. Minden házra teszek ki egy védővarázst, amely megakadályozza, hogy felgyújtsák, vagy akármilyen sérülést ejtsenek rajta. Az aquiroknak van valamilyen búvóhelye?
-Van, de nem túl nagy!
-Az mindegy! Ma a gyerekeket vigyék el és maradjanak addig ott, amíg nem jövök! Nem akarom, hogy bármi bajuk legyen. Az időseket is ha lehet, akkor egy eldugottabb helyre vigyék. Az elég feltűnő lenne, ha senki nem lenne a városban, így sajnos a nőknek és a férfiaknak itt kell maradni. A burkot senki nem fogja látni, csak érzékelni, ha hozzáér. Azt tervezem, hogy ha gonosz szándékkal közeledik valaki, akkor nagyon megsüti. A jóindulatúak csak melegséget fognak érezni. Azt hiszem, többet nem tudok tenni a távollétem alatt. Saya és dédapa majd tartják a frontot. Sajnálom, hogy ez így alakult. Gondolom, hogy jobban akartátok a házas életeteket kezdeni.
-Semmi baj lányom! Legalább nem unatkozunk!- mondta Gisoku
-Igaza van! Ez nem a te hibád, olyan ajándékot adtál nekünk, amit soha nem is gondoltunk volna. Ezért örökre hálásak leszünk neked és Sesshoumarunak.
-Köszönöm! A nagyurak úgy is azt mondták, hogy holnap indulnak, nem?
-Igen!- mondták egyszerre
-Remélem számíthatok a segítségükre, ha szükségem lenne rá…
-Úgy vélem, hogy elférne néhány katonám itt… mondta Zaraki
-Köszönöm!
-Ahogy hazaérünk, küldünk pár katonát. Nem sokat, mert az túl feltűnő lenne, de eleget, hogy védjék az esetleges támadásoktól.
-Nagyon hálás vagyok önöknek! Köszönöm, hogy megvédik a népemet. Akkor, ha megbocsátanak, de rengeteg dolgom lesz még ma. Kagome tudnál nekem segíteni?
-Persze! Gondolom, a szent cetliket kell írni, akkor…
-Megyek én is! Hisz szerzetes vagyok!
-Köszönöm Miroku.
-Mi Inuyashával a gyerekeket elintézzük!- mondta Sango
-Rendben! Anya és nagyi ti a katonákkal foglalkozzatok. Tanítsatok nekik pár trükköt, amit én is tanultam. Sesshoumaru majd segít nektek, igaz?
-Nekem mindegy!
Asami bólintott, majd felállt, és meghajolt mindenki előtt. Kagome és Miroku társaságában elhagyta a termet és egyenesen a dolgozószoba felé mentek. Neki kezdtek cetliket gyártani. Elég hosszadalmas volt, így 5 óra múlva lettek kész. Minden varázscetlit a szerzetes megáldott, majd Kagome, végül Asami is. Megfogták az összest, majd elindultak a városban. Egész délután a házakra ragasztották őket. Mikor végeztek, akkor már javában vacsoraidő volt. Visszatértek a terembe, majd Asami gyorsan megvacsorázott, hiszen alig egy fél óra múlva változni kezdett. Alig, hogy befejezte a vacsorát, látta, ahogy Inuyasha emberként mászkál. Gyorsan elindult a szobája felé. Ahogy belépett becsukat az ajtót. Érezte, hogy melegség járja át, majd a haját nézte. Már régóta világos kék volt a haja, de most még jobban kivilágosodott és sokkal jobban lehetett látni a kék színt. A tükörhöz lépett és belenézett. A szemei sokkal zöldebbek voltak, mint bármikor a méregcsíkok szép kontrasztba kerültek a hajával.
„Most várhatom, hogy ki jön, mint párom… remélem, valami… nem tehetem! Sajnálom Hold istene. Fossz meg a hatalmamtól, de senkinek adom oda a testem, csak azért, mert te így óhajtod. A szívem már foglalt. Ha ezt nem érted meg, akkor tényleg nem vagy olyan jófej!”
Ekkor meghallott egy férfi hangot, amit még soha az életétben nem hallott. Kellemes és meleg hangja volt, de test nem járult hozzá. Asami hiába forgatta a fejét, nem látta.
-Ki vagy?
-Jaj lányom, nem ismersz meg?
-Hold istene!
-Úgy van! Most lettél igazi hime! Nem azért kívántam ezt minden aquirtól vezetőtől, hogy feláldozzák magukat. Te voltál olyan merész és bátor, hogy ellen mertél nekem szegülni. Ez dicséretes.
-Akkor miért találtad ezt ki? Én ezt már tényleg nem értem. Ha azt akarod, hogy egy olyan nemzedék szülessen, ami tényleg vezetők nemzedéke lesz, akkor miért mondod azt most nekem, hogy nem is muszáj, ezt tennünk?
-Ennek az egésznek, az lett volna az értelme, hogy ti aquir vezetők mennyire vetitek alá magatokat az akaratomnak. Eddig minden vezető azt tette, amit mondtam, soha nem volt nekik egy önálló akaratuk, hiszen attól féltek, hogy elpártolok tőlük. Lányom ez nem olyan egyszerű. Én minden aquirt támogatok, akkor is, ha ez számomra nem tetszik. Sajnos Tanabe is ezért bukott el.
-Tessék?
-Mikor meghalt, akkor azt mondtam neki, hogy szükségem van rá. Hiába hívta vissza a szerelme, Tanabe mellettem maradt, mert az istene erre kérte. Pedig csak annyit kellett volna mondania, hogy sajnálom Hold istene. Asami ne essél ebbe a hibába, rendben?
-Akkor Tanabe végül a magába vetett hite miatt halt meg?
-Nem! Te is hiszel bennem, de nem haltál meg. Tanabe azért nem térhetett vissza ide, mert azt választotta, hogy mellettem marad. Biztos, hogy Sesshoumaru mellett akart lenni, de a félelem, hogy elárul engem nagyobb volt.
-Jézusom! Szegény Sesshoumaru!
-Bizony, de ezt ő nem is sejti és jobb is lenne, ha ez egy darabig így is maradna.
-Igaza van! Tanabe nem élhetne békében, a másik világban, ha tudná, hogy a nagyúr mérges rá. Akkor most mit tegyek?
-Ez rajtad áll lányom! Annyit mondhatok, hogy nem veszem el az erődet. Viszont egyet mondok! A szíved már Sesshoumarut választotta, igaz?
-Igen!
-A tested sem fog másként dönteni.
-Hogy? Azt hittem…
-Túl sok bolondságot hiszel magadban. Sesshoumaru volt a párja Tanabénak is és nagyon úgy néz ki, hogy neked is ő lesz. Sesshoumaru nem egy hétköznapi démon. A hold a homlokán azt jelöli, hogy ő közelebb van az aquirokhoz, mint bárki más. Olyan erőt is birtokolhat, mint egy aquir… félre ne értsd, ő nem aquir. Az ereiben nem folyik a mi vérünkből. Ő valamiért kiválasztottnak született, akinek meg van írva a sorsa.
-Aquir vezetők párjának kell lennie…
-Talán, de nem lehetetlen. El kell ezt neki mondanod, hiszen jobb, ha ő is tisztában van ezzel. Mai napon még menj át hozzá, ne aggódj, senki nem fog megtámadni, csak őt fogod érdekelni. Mond el neki azt, amit tudnia kell.
-Értettem!
A hold istenének hangja elhalkult, majd el is tűnt. Asami hitetlenkedve ült még egy darabig és a hallottakon töprengett. Ezután felállt, majd a szekrényhez lépett, gyorsan kivette a köntösét, majd belebújt. Kilesett az ajtaján. Sejtette, hogy valaki állni fog nála, de arra nem számított, hogy egy kisebb sereg. Ott volt Inuyasha és Takado, az összes barátnője és még az anyja is. Óvatosan visszacsukta az ajtót, majd az ablakhoz lépett. Kinézett, de nem látott senkit. Kagome szobájának erkélyén sem állt senki, vagyis csak azt hitte, mivel ott üldögélt az apja. Mivel ezt nem látta Asami felállt az erkély párkányára, majd egy könnyed ugrással, már szárnyalt is a démon erkélyére. Ahogy puhán földet ért, benézett. Ott látta a démont, ahogy fel-alá járkál a szobába és többször is nekiindult az ajtónak. Asami egy kicsit elnevetette magát, majd bekopogott. Sesshoumaru megdermedt egy pillanatra, majd az ablak felé fordult. Mind egy éji látomás. Ott állt, szinte fehér hajjal és fehér ruhában Asami. A haját fújta a szél és kedves mosoly terült el az arcán. A teste karcsú és gyönyörű volt. A nyugati nagyúr szerint már csak egy szárny kellett volna és olyan lett volna, mint egy angyal. Közelebb ment és egyre jobban látta a szépséget. El sem akarta hinni. Hiszen arra vágyott, hogy lássa, és most, itt áll az balak előtt. A méregcsíkok is sokkal kifejezettebbek voltak. Kinyitotta az erkély ablakot, majd nézte, ahogy a lány puha és halk léptekkel belibben a szobájába. Asami most járt először a démon szobájába. Minden olyan volt, mint az övében, csak másik oldalon álltak a bútorok.
-Asami?
-Igen, kit vártál? Egy angyalt?
-Már itt is van!
-Kösz! Beszélgetni jöttem!
-Miről? És miért nem az ajtón keresztül jöttél?
-Mert egy kisebb sereg áll őrt az ajtóm előtt, azt hiszik, hogy rossz kislány leszek…
-Értem!
-Meglátogatott a hold istene…
-Tényleg?
-Igen! Éppen az előbb! Azt mondta, hogy nem veszi el az erőmet, akkor sem, ha nem teszem meg azt, amit óhajt tőlem. Nem azt akarja, hogy magamat feláldozzam, mert ő ezt akarja. Mivel volt bátorságom nemet mondani neki, így elnyertem a tetszését. Mondott nekem pár dolgot, ami elcsodálkoztatott. Ez részben rád is vonatkozik.
-Rám?
-Igen! Ülj le! Szóval azt mondta, hogy neked több közöd van az aquirokhoz, mint bármely másik démonnak.
-Ezt tudom! Már akkor tudtam, amikor Tanabe mellett voltam.
-Akkor ezzel nem mondtam újat, de lehet, hogy megleplek. Te voltál Tanabe párja…
-Igen…
-Hadd fejezzem be! A sorsod az, hogy egy aquir vezető párja légy! Ezt a hold istene állítja.
-Akkor neked is…
-Elméletileg igen, de ez csak rajtad áll!
-Remek!
-Kösz, hogy ilyen pozitívan állsz hozzá, mondhatom, nagyon aranyos vagy!- mondta csalódottan a lány
Asami megfordult és távozni akart, mikor az erős démoni kezeket megérezte a karján. Visszafordult, majd a szemébe mérhetetlen nagy szomorúság égett. Mérges is volt, hisz puszta jóakaratából akart idejönni és most azt vágják a fejéhez, hogy nem kell senkinek.
-Mi van? Ha most jössz az ócska dumáiddal, akkor felejtsd el. Ezt a hold istene akarta, hogy eláruljam. Azt viszont még nem mondtam, hogy ellene is tudsz tenni… ahogy látom, te ezt választotta.- Asami kitépte a kezeit, majd kilépett az erkélyre.
Ekkor több dolog is megtörtént egyszerre. Az ajtó kivágódott, és a kisebb tömeg, amely a lány szobája előtt állt, most beözönlött, közbe Sesshoumaru hangosan kiabálni kezdett, mitől a lány majdnem kiesett a párkányról.
-Asami! Rád vágyom, a társaságodra és arra, hogy itt legyél velem!
Néma csönd állt be a szobába. A kisebb tömeg, meg sem mert szólalni. Olyannak lettek a fültanúi, amit soha nem hittek, hogy hallani fognak. A démon ekkor nézett rájuk és nem nagyon díjazta, hogy egy kisebb nézőközönség hallotta a szavait. A párkányon álló lány, pedig azt sem tudta, hogy mit mondjon, vagy tegyen. Sírni és örülni is akart egyszerre, de az őt is igazán zavarta, hogy mindenki a kettejük kapcsolatát hallgatja. Mikor percekig ne történt semmi, Asami leugrott a párkányról, majd berohant a szobába. Gyorsan megfogta a démon kezét, és húzni kezdte. Kint az erkélyen megölelte, majd lánggá alakulva elröppent, de még ránézett a szüleire és a barátaira. A szobában állók, nem tették zsebre a holnapi csete-patét, amit kapni fognak a lánytól. A szobát elhagyó pár után még mindig néma csönd volt, majd Kagome törte meg a csendet.
-Ugye jól hallottam?
-Ha azt, amit én, akkor igen!- mondta Takado
Ezen elfolyt még egy kis beszélgetés, főleg arról, hogy nem is gondolták, hogy Sesshoumaru így fog reagálni. Eközben Asami kezdett ereszkedni. Mikor elérték a földet visszaalakultak. Sesshoumaru első ránézésre egy tisztáson találta magát.
-Hol vagyunk?
-Egy közeli kis tisztáson, amely a várostól pár kilométerre van.
-Miért hoztál ide?
-Inkább maradtál volna ott és magyarázkodnál? Nem hiszem! A kis testőrségem kérdésekkel bombázott volna, amit…
-Jó rendben, értem!
-Sesshoumaru!
-Igen?
-Tényleg komolyan gondoltad azt, amit mondtál, hogy velem…
-Igen! Már akkor éreztem, ahogy lement a nap… tényleg én lehetek a párod…
-Gondolom, nem repesel ettől!- fordult el a lány
-Attól nem repesek, hogy ilyen ostobaságokat mondasz! Tudod, hogy én… nehéz ezt mondani, hiszen…
-Fáj a szíved Tanabe miatt, igaz?
Sesshoumarunak a fejébe szállt a harag, mert megragadta a lány karját és maga elé rángatta. Erősen megszorította és a szemeibe nézett. Látta, ahogy Asami felszisszen a fájdalomtól, de ez most egyáltalán nem hatotta meg. Közelebb húzta magához, majd felemelte az állát.
-OSOTBA VAGY, HA AZT HISZED, HOGY TE NEM VAGY FONTOS! HAGYD MÁR ABBA… TANABE MEGHALT!
Asami szemeibe könny csillant meg. Soha nem hitte, hogy valakinek, a halálának az említése felmelegíti a szívét.
-Sajnálom!
-Sajnálhatod is!- a démon megcsókolta a lányt, ki viszonozta a kedvességet.
Forró ölelésbe kezdtek, majd a csókjuk megszakadt. Asami kinyitotta a szemeit, majd a férfira nézett. A démon is a lányt nézte. Megölelte, majd a fülébe suttogott.
-Azért éreztem, hogy itt kell legyél mellettem, mert az isten is így akarja. Az érzés, amit érzek hasonló, mint mikor Tanabe iránt éreztem, de még…
-Már egyszer mondtam, hogy türelmesen várok rád. Sesshoumaru soha nem akarnék olyat erőltetni rád, amit nem akarsz!
-Én is így gondoltam!
-Vicces vagy démon!
-Te is aquir!
Nevetni kezdtek, majd lassan sétálva elindultak a palota felé. Mikor elég közel kerültek, akkor jobbnak látták, ha berepülnek, mert akkor magyarázkodhattak volna, hogy hol voltak ketten az éjszaka közepén egy szál köntösben, így szellemgömbbé alakulva elrepültek a lány erkélyéig. Alakot öltve még nézték egymást egy darabig, majd a démon megfogta a lány kezét.
-Akkor holnap találkozunk!
-Rendben! Ne feledd, hogy indulunk reggeli után…
-Nem felejtettem el!- a démon felállt a párkányra, majd még visszanézett- Még nem mondtam le arról, hogy veled legyek!
-Hogy mi? Te kis…
-Jó éjt…
Sesshoumaru átugrott, majd rögtön belépett a szobába. Asami nevetett egyet, majd visszament a szobába és aludni tért. A démon is belépett, majd az ágya felé vette az irányt. Befeküdt, de nem jött álom a szemére. Csak Asami képe lebegett előtte.
„Itt lenne az ideje, hogy tisztázzam magamban az érzéseket. Mit érzek én egyáltalán Asami iránt? Szerelem, vagy csak barátság? Ha barátomként tekintek rá, akkor abba kell hagynunk a játékot, mert összetörik a szíve, de ha… Tanabe képe egyre jobban halványodik, de soha nem tűnik el.”
Sesshoumaru is lassan elaludt, de közel sem volt nyugtató álma. Egy másik világban járt, ahol mindent hó vett körbe.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
