19. rész
2008.06.27. 11:30
19. rész: A szövetség
Aznapra mindenki nyugovóra tért. Ki-ki a maga szobájába. Mindenki fáradt volt, így hamar elaludt a palota. Másnap Asami hamar felkelt, és csak azok a gondolatok jártak a fejében és azok az emlékek, amik a tegnap este hatoltak be a fejébe. Gyorsan lefürdött, majd felvett egy gyakorlóruhát. Tudta, hogy csak így nyerheti vissza a nyugalmát. Gyorsan kilépett a szobája ajtaján, majd el is indult a terem felé. Azt nem is gondolta, hogy három személy is követi. Ahogy beért a terembe, letette a fegyvereit, majd a kezeire kötött egy-egy fáslit. Ahogy ezzel végzett, beállított egy nagyon vastag fát a terem közepére. Mikor mindennel előkészült, akkor ütni kezdte a fát. Olyan kéz és láb technikákat bevetve, amitől a kémek teljesen elhűltek. Egy pár perces gyakorlás utána a fa darabokra tört. A lány, viszont abszolút nem érezte volna, hogy megnyugodott. Az egyik követő kilépett a rejtekből, majd belépett a terembe. Asami rögtön megérezte a démoni kisugárzást. Megfordult és Zaraki állt vele szemben.
-Jó reggelt!
-Neked is! Mond miért vagy ilyen korán itt?
-Gyakorolni! Nem hagyhatok ki egy napot sem!
-Érdekes nő vagy te, aquirok vezetője…
-Miért is?- tette karba a kezét
-Erős vagy, de soha nem ölsz meg senkit! Ilyen erővel tömegeket ölhetnél meg… nem vágysz erre?
-Nem!
-Pedig élvezted a vér ízét, nem? Asami hime, miért nem választod a vér útját és ölsz meg mindenkit, aki hatalmad ellen szegül? Erőd meglenne, de mégsem teszed.
-És nem is fogom! A vér íze, melyet akkor éreztek a számban és a zsigereimbe a legszörnyűbb dolog… számomra. Egy életet sem oltanék ki, azért, hogy hatalmam legyen. Ennyi erővel, ha ilyen lennék, akkor nem kértem volna meg egyik terület nagyurát sem, hogy támogasson, hanem eltaposom őket. Annak mi értelme lenne? Szerintem semmi, mivel a dicső Japán vér hullana, amelyet nekem lenne a feladatom védelmezni. Nem gondolja, hogy ezzel nagyobb hibát követtem volna el?
-Ahogy vesszük! Asami nem akarsz az oldalamon harcolni?
-Tessék?
-Jól hallottad! Mindig is a többi területre vágytam, és a te hatalmaddal együtt sikerülne ezt megvalósítanom…
-Felejtse el! Ki maga, hogy ilyenre kér engem? Szerintem bizonyítottam én eleget, nem? Ha jól odafigyelt, akkor megérthette, hogy én nem vagyok a háború híve. Tanultam én elég háborúról, ahhoz, hogy utáljam őket. A császárság élni fog, ha maga nem is lesz része ennek. Ha tovább folytatja, akkor kénytelen leszek megállítani, Zaraki-sama.
-Jól van!
Ekkor lépett ki a másik két nagyúr is a takarásból. Asaminak fogalma sem volt, hogy mi zajlik itt, de érezte, hogy be akarták csapni, így elég mérgesen nézett a nagyurakra. Kelet nagyura végiggusztálta a lányt, majd elnézést kérően nézett rá. Észak nagyura, csak fejet hatott előtte.
-Mire véljem ezt?
-Csak meg akartuk tudni, hogy miként vélekedik arról, hogy egymás ellen fordulnánk…
-Hát elég rosszul reagálnék az biztos!
-Megbizonyosodtunk róla, hogy ön, kedves aquirok vezetője, nem a birodalmunkra vágyik, hanem az egyesítésre. Arra hogy egy nagy Japán nép legyünk.- mondta észak ura
-Mindig is ezt akartam! Azt hitték, hogy a maguk földjére és hatalmára vágyom. Elhihetik, hogy ezt a hatalmat sem akartam az elején, ami most van nekem. Miért akarnék én többet annál, amim most van? Nekem az a célom, hogy egy olyan államot alapítsak meg a maguk segítségével, ami minden Japánnak a jövőjét jelentheti. Legyen az démon, vagy aquir, vagy akár ember, de ha együtt élünk, akkor sokkal erősebbek is lehetünk.
-Ez nem mindenkinek fog tetszeni! Azokat hogyan akarja meggyőzni?- kérdezte Zaraki
-Észérvekkel! Ha azokra sem hallgatnak, akkor, pedig valamit kitalálok, de azt semmiképp nem fogom engedni, hogy erőszakkal győzzék meg őket.
-Részemről rendben! Maga a szépségével meggyőzött már, de a hatalma sem egy hétköznapi… a diplomáciai készségeiről, pedig nincs mit mondanom! Talán lehet ennek valami esélye.- mondta Madarame-sama
-Akkor támogat engem?
-Mindenben, amiben csak tudok.
-Nagyon hálás vagyok!- annyira boldog volt, hogy megölelte a nagyurat, aki vigyorogni kezdett.
-Magam részéről! Megnyert a magatartásával, azzal, hogy minden személyben megtalálta azt, amihez közelebb tud kerülni hozzá. Érezte, hogy Madaraméval, kacéran kell viselkedni, Zarakit is kiismerte és tudta kezelni a maga goromba módján. A feleségemet és engem, pedig a finom modorával győzött meg. Én is támogatom kegyedet!
-Nagyon hálás vagyok önnek és kedves feleségének, Hiroshi-sama!- hajolt meg előtte
-Nincs mit gyermekem, szerintem ez magáért beszélt.
-Ami engem illet, én egy kicsit húzódzkodtam egy kicsit ettől, mert nem nagyon szívügyem átadni a hatalmat, de rájöttem, hogy összefogás nélkül egy kicsit bajba lennénk Narakuval szemben. Maga képes volt engem irányítani már az első percben. Elhiheti, hogy nem sokan tették ezt még meg. Az, hogy mert ellenem szólni, az, többet ért nekem minden szónál…
-A maga goromba viselkedéshez mérten, kedves szellem…
-Ahogy gondolja! Támogatom én is!
-Remek, köszönöm! Ha minden jól megy, akkor a császársághoz már csak annyi kell, hogy megöljem Narakut. Ebben nem tudom, hogy kell-e az önök segítsége. Ha mégsem akkor már csak az egyesítésnél találkozunk.
-Az nagyon jó! Holnap elmegyünk, hogy előkészítsük a dolgokat. Addigra kérem, tegyenek arról, hogy az a nyomorult félszellem megdögöljön!
-Megpróbáljuk!
A démonok bólintottak, majd kimentek, magára hagyva a lányt. Ahogy kellő távolságban tudta őket, felvisított örömébe. Már nem is volt annyira izgatott és gondterhelt. Gyorsan összeszedte a fegyvereit, majd elindult a szobája felé. Ahogy belépett, több embert is látott a szobájába. Ott állt Kagome és Inuyasha, valamint Sesshoumaru. Ahogy meglátta a démont, egy kicsit elvörösödött, majd letette a fegyvereit.
-Van egy jó hírem! Most beszéltem a nagyurakkal és mindenki benne volt az egyesítésbe…
-Tényleg?- fordult felé mindenki
-Igen, még Zaraki is!
-Remek! Akkor ezzel egy problémát már megoldottunk!- mondta Kagome, majd leült az ágyra és kifújta a levegőt
-Mi bajotok van? Olyanok vagytok, mintha elvették volna a játékotokat!
-Holnap megint újhold lesz, és elég sok férfi van a közeledbe…- mondta Sesshoumaru
-És? Egyszer már sikerült lenyugtatnom titeket, szerinted, nem megy megint?
-Lehet, de azóta megkaptad a nyakéket! Amikor a könyvtárban voltunk, találtam erről egy könyvet, amiben azt írja, hogyha egy aquir vezető, megkapja a nyakéket… ö… izé…
-Egy hónapon belül a kiválasztottaddal kell lenned, különben elveszíted az erődet!- fejezte be a mondatot Kagome
-Mi van?
-Ez így igaz Asami! Kagome is megnézte megint, és ezt írja…- mondta Inuyasha
-Szóval azt akarod mondani, hogy nekem egy hónapon belül együtt kell… azt nem, ki van zárva! És hogy találom meg? Feladok egy apróhirdetést? Aquir vezető párt keres címen?
-Nyugi Asami! Kitalálunk valamit!
-Kagome ezt te sem mondod komolyan! Azt akarjátok, hogy én együtt legyek egy férfival?
-Ha nem akarod, hogy elveszítsd az erődet, akkor igen, különben, Naraku erősebb lesz és a nagyurak is elpártolnak mellőled…
-Kivétel nyugat, igaz?
-Valahogy úgy!
-És mit akartok, mit csináljak? Holnap álljak ki és kiáltozzak, hogy párt keresek?
-Azt ne! Olvastam, hogy ilyenkor csak azt a személy fogod vonzani, aki kell neked…- mondta a démon
-Csodálatos! Akkor lehet, hogy az egyik faluból, egy izzadt szagú kapás jön el hozzám!- Kagome és Inuyasha röhögni kezdtek, de a lány nézésétől lecsillapodtak.
Kagome előre lépett, majd a lány karjába karolt és kihúzta őt az ajtó elé. A fiúk csöndben követték őket, de egyikük sem értette ezt az egészet. Kagome és Inuyasha viszont megegyeztek és éppen itt volt az ideje a tervüknek. Asami és Kagome beléptek a barátnője szobájába.
|