|
17. rész
2008.06.27. 11:29
17. rész: Az örökség és az új birodalom kezdete
Asaminak egy fekete és rózsaszín mintás kimonója volt. Amelyet egy vastag sárga obival kötöttek meg. Felvette a papucsot, majd a haját is gyorsan kifésülte. Ahogy készen volt, elégedetten nézte magát a tükörbe, majd lassan elindult a vendégek fogadására. Ahogy kilépett egyszerre jelent meg a barátnője, Inuyasha és Sesshoumaru is. Együtt mentek tovább. Mind a négyen csinosak és elegánsak voltak. Asami egy kicsit izgult, mivel most találkozott azokkal a személyekkel, akiket majd meg kell kérnie, hogy csatlakozzanak hozzá. Az út közben Sesshoumaru tanácsokkal látta el a lányt.
-Kelet nagyura nagyon kedves, de cseles. Nagyon szereti a nőket, így érdemes lenne…
-Ki van zárva!
-Akarod az álmodat vagy nem? Ha igen, akkor legyél vele nagyon figyelmes és kedves. Nem azt mondtam, hogy bújj az ágyába…
-Még jó! Próbáltad volna mondani!- erre Kagome és Inuyasha kuncogni kezdtek
-Észak nagyura bölcs, szereti a bölcseleteket és észérveket. Vele nagyon kifinomultan beszélj… legyél okos és kecses…
-Értettem! Mi van dél urával?
-Na vele van a gond! Sem a szép nőket, sem az okos nőket nem kedveli. Soha nem jöttem rá, hogy miket kedvel, vagy miket nem! Annyi biztos, hogy ha valami nem tetszik neki, azt ki is nyilvánítja. Több támogatója is ezért pártolt el tőle, mert túl durva a modora…
-Csak meg oldom valahogy!
Ekkor fordultak ki az aulához. Lent már ott állt Saya és vőlegénye. Mind a ketten szépen kiöltöztek. Lesétáltak hozzájuk, majd mindenki mosolyogva várt. Megérkezet Sango, Miroku és Takado is. Már a teljes társaság állt az aulában, mikor látták, hogy jött az első vendég. Egy kisebb csoport állt a kapuba, majd átengedték őket. Egy magas és barna hajú öregebb démon lépett be, mellette egy fiatal nővel, akin egy gyönyörű fehér kimonó volt. A nő nagyon szép volt, tele bájjal és erkölccsel. Sesshoumaru közelebb hajolt Asamihoz, majd a fülébe súgta.
-Ő itt észak nagyura és a bájos felesége! Vigyázz vele, mert éles nyelve van, vissza tud csípni, ha olyan kedve van…
-Én is csípek ám!
Most érték el a vendégek a fogadóbizottságot. Saya előre lépett, majd enyhén meghajolt.
-Üdvözöllek szerény hajlékunkban Hiroshi-sama! Régen láttuk egymást Kimiko!
-Bizony Saya! Régen volt már!
-Hadd, mutassam be a többieket! A vőlegényemet már ismeritek, és Sesshoumaru nagyurat is biztos ismeritek. Sesshoumaru mellett a hölgy, az új aquir birodalom vezetője, Asami hime! A barátai, pedig Kagome, Sango, Inuyasha, Miroku és Takado.
-Örvendek a szerencsének, észak nagyura és bájos felesége. Remélem, kellemesen fogják érezni magukat a mi kis birodalmunkban.- szólalt meg illedelmesen Asami egy kis meghajlás kíséretébe.
Észak nagyura és felesége teljesen el volt ragadtatva a lány kifinomult viselkedésén. Nagyon ritkák az ilyen illedelmes lányok. Boldogan bentebb mentek, a vezető kíséretébe, aki gyorsan megmutatta neki a szobájukat. Közbe minden fontosabb helyet megmutatott és elmagyarázott. Olyan etikettel viselkedett, hogy még Saya is csak ámulni tudott. Látszott, hogy az északiak teljesen odavannak Asamiért.
-Ha megbocsátanak, akkor mennem kell fogadni a többi vendéget, kérem addig is, pihenjenek le és készüljenek az ebédre.
-Persze lányom! Ez így természetes!
Asami meghajolt, majd kecses léptekkel elhaladt a bejárat felé. Ahogy kellő távolságba érezte magát, egy kicsit felgyorsította a lépteit, majd már meg is érkezett a várakozókhoz. Egy kis idő múlva megjelent egy másik lovas és kísérete, aki Sesshoumaru elmondása szerint kelet nőcsábász uralkodója. Egy középkorú, de tényleg jóképű férfi állt előtte, kinek ősz haja volt, és vörös szemei. Az arcán két-két vörös méregcsík is díszelgett. A férfi rögtön a fiatal lányokat vette szemügyre, akik csak mosolyogtak rá.
-Örvendek a látogatásodnak Madarame-sama!
-Én örülök a meghívásnak Saya kedvesem! Sajnálattal hallottam, hogy eljegyeztek. Remélem, boldog leszel nélkülem is!
-Megpróbálok, megpróbálok! Hadd mutassam be…
-Sesshoumaru, régen láttalak!
-Én is önt!
-Ja hagyjuk a formaságokat! Ki ez a bájos és gyönyörű nő itt melletted?
-A nevem Tsukaya Asami Tanabe! Jelenleg én vagyok ennek a birodalomnak a vezetője…
-Kegyed gyönyörű, remélem nem férjezett!
-Még nem kedves uram, de maga sem panaszkodhat. Régen láttam már ilyen fess férfit, mint ön…
-Tudja használni a szavakat kedvesem! Ezt nagyon kedvelem!
-Ó köszönöm! Ha szabad, akkor megmutatom a szobáját… erre parancsoljon!
-Remélem, az ön szobájának közelében van!
-Minden vendéget azon a szintem szállásoltak el, ahol a mi szobáink is vannak. Remélem, ez megfelel önnek!
-Egyelőre kedves, csak egyelőre!
-Még fiatal a nap, ki tudja, hogy mi történhet, legyen türelemmel!
-Azon leszek!
Asami gyorsan megmutatta a szobát, majd sietve elindult. Ahogy visszaért Sesshoumaru elismerően nézett rá. Úgy, mint a többiek.
-Ezt aztán az ujjaid köré csavartad!
-Mit tesz egy kis bók, mi? Ezért születtem én nőnek, hogy értsem a csábítást.
-Észak nagyura is elégedett volt veled, a feleségével együtt.
-Kicsit idegesítőek, de nem bánom! Szerencse, hogy anyám mindenre megtanított.
-Hallgassatok, most jön a fekete leves!- mondta Saya
Az ajtóban megjelent egy magas és gonosz kinézetű férfi, kinek fekete haja és fekete szemei voltak. Egyedül az ezüstszínű méregcsíkok világítottak. Látszott rajta, hogy nagyon rossz hangulatba van. Gyorsan Saya előre lépett, de nem tudott szóhoz jutni.
-Jó tudom, örültök, hogy itt vagyok… hát én nem annyira! Nem kell a bemutatás sem, csak úgy is idegesítene az a sok név!
-Jó uram! Én azért csak bemutatkozom! Asami vagyok, ennek a birodalomnak a vezére…
-Egy nő? Akkor csak nyomorúság érheti ezt a birodalmat!
-Mi? Sajnos nem értettem teljesen tisztán!
-Pedig jól hallottad! Na menjünk, éhes vagyok, utána meg megyek is…
Asami annyira mérges lett, hogy kezdett elvörösödni a feje. Ezt mindenki látta, és próbálták lenyugtatni, de semmi sem segített. A déli nagyúr elindult befelé, de Asami az útját állta. A férfi felháborodva nézett végig a nőn.
-Mit képzel maga!
-Ez az én házam! Addig maga nem tömi meg a pofáját, amíg én azt nem mondom! Először is el kellene árulnia a nevét, hisz alapvető tiszteletadás nálunk! Sajnálom, hogy nőnek születtem, mert ha férfi lennék, akkor ebbe a pillanatba a fogait köpné kifelé. Ha valami nem teszik, akkor forduljon meg, és távozzon! Saya meghívja magát és a birodalmát kedvességből, maga, pedig itt gorombáskodik? Ha enni akar, akkor árulja el a nevét és kérjen bocsánatot.
-Szerinted annyira fontos az, hogy elfogyasszam az ételeteket?
-Igen, ha nem akar fog nélkül távozni, akkor igen! A maga kedvéért leteszek a szép női modoromról és megjárja!
-Ahogy akarja!- itt mindenki már a harcra számított, de nagy meglepetésükre nem ez történt- A nevem Zaraki-sama! Elnézést a faragatlan modoromért!
-Örvendek a találkozásnak, kérem, jöjjön utánam és megmutatom a szobáját.
Asami és Zaraki eltűntek az épület bejáratánál, Sesshoumaruék döbbenten álltak még mindig kint az udvaron, egyikük sem merte elhinni azt, ami az előbb zajlott le itt előttük. Azt nem is sejtették, hogy mind észak, mind kelet nagyura is hallotta. Az elején meglepték őket a lány szavai, de a végén elégedetten bólogattak.
„Egy igazi uralkodó, aki rögtön felismeri az ellenfele mivoltát! Egy napon hatalmas világot fog ez a lány teremteni!”- gondolta mind a két vezér.
A lány gyorsan megmutatta a szobáját az undok és faragatlan vendégnek, majd elbúcsúzott és lement a többiekhez. Lent mindenki kérdőre vonta, hogy mert így beszélni az egyik nagy terület nagyurával, erre a lány csak azt válaszolt, hogy egyszerűen. Ahogy beléptek a házba, az egyik szolgálólány jelentette, hogy észen van az ebéd. Saya megkérte őket, hogy szóljanak a vendégeknek. Addig Asami nyugalmat erőltetve magára, várt. Csakhamar mindenki megjelent, majd az illemnek megfelelően leültek étkezni. Az asztalfőnél Asami, Saya és Gisoku ült. Mellette ültek le a többiek. Mikor mindenki kényelmesen elhelyezkedett, Asami felállt Saya társaságában.
-Kedves egybegyűltek, azért hivattam meg önöket szerényhajlékunkban, hogy…
-Hát elég szerény!- mondta Zaraki, mire Asami hangosan köhögni kezdett és olyan éles szemekkel nézett a déli területek urára, hogy az rögtön abbahagyta.
-A meghívás oka a drága Asami-hime avatása lenne! Ma délután kapja a meg méltó örökségét, amely növeli az erejét és sugározza, hogy ez a lány a jövőnk teremtője.
Asami meghajolt mindenki előtt, nagyon boldogan hallotta, hogy az északi területek nagyasszonya elégedetten helyesel. Felnézett, majd megakadt a szeme Sesshoumarun, majd gyorsan el is fordította, hiszen nem lenne illő egy férfit nézni az étkezés közben. Ahogy leültek, gyorsan hozták is az ételeket. Az ebéd közben, csak formaságokról folyt a szó. Főleg a keleti nagyurat kellett szórakoztatni, aki minden mondatába beleszőtt egy meghívót keringőre. Asami a legilledelmesebben válaszolt még neki is, mert érezte, hogy az északiak is rajta tartják a szemét. Egyedül Zarakin érezte, hogy jelenleg csak az étellel foglalkozik. Mikor befejezte mindenki az étkezést, akkor Asami felállt, majd illedelmesen meghajolt mindenki előtt.
-Remélem, ízletes ebédet tudtunk önöknek készíteni! Engem és kedves Saya dédanyámat nagyon megtiszteltek a jelenlétükkel és külön köszönöm, hogy voltak hajlandóak eljönni az én szertartásomra. A szertartás végeztével várnám a nagyurakat egy kellemes teára a dolgozószobámba. Lenne pár dolog, amit meg kellene beszélnünk!
Mind a négy nagyúr bólintott, majd mindenki ment a szobájába készülődni. Asami gyorsan lefürdött, ahogy meghagyták neki, majd felvette az előkészített a ruhát, amely nem volt más, mint egy vékony fehér alsókimonó. Nagyon kínosan érezte magát, hisz olyan volt, mintha meztelen lenne. Gondolta, hogy Madarame-samának nagyon fog tetszeni az új ruhája, ezen, pedig elnevetgélt egy kicsit. Halk kopogást hallott, majd az ajtóba megjelent Kagome, Sango és Saya, hasonló ruhába, mint ő. Kagome kezében ott pihent egy vörös selyem párna, Sango kezében, pedig egy szentelt olajfa ága volt. Saya nem hozott semmit, csak motyogott. Kagome felvette a nyakéket, majd óvatosan a párnára tette. Valahogy Asami is tudta, hogy mit kell tennie, mert a kis díszmenet végére állt, majd halkan lehajtott fejjel haladt utánuk. Ahogy kiértek az épületből, látta, hogy már mindenki a szentély előtt áll. Az egész birodalom odagyűlt és nézte az új vezérük avatását. Asami soha nem látott ennyi embert az egész életébe és hogy ezek az aquirok, emberek és démonok, csak miatta gyűltek össze, felmelegítette a szívét. Elérték a szentélyt, ahol Saya megállt, majd a nép felé fordult.
-Ezen avatást követően Asami-hime hivatalos úrnőtök lesz, viseltessetek ehhez méltóan. Tanabe-hime és a hold istene ezt a lány választotta az új vezérünknek, kinek magasabb célt tűztek ki. Kérlek benneteket, hogy támogassátok, ahogy csak erőtőkből telik. Kezdődjön hát a szertartás, amely megváltoztatja mindenki életét.
Saya visszafordult, majd hangos kántálásba kezdett, aki értett egy kis papnői varázslathoz, azt tudta, hogy most megszentelik a tárgyat, majd következőleg, pedig Asamit, csak miután ezzel végeztek, akkor lehet átadni a lány minden hagyatékát. A szertartás elkezdődött, a nyakéket, ahogy megszentelték, kéken világítani kezdett, majd a lány megszentelése után elérkezett az idő. Saya óvatosan leemelte a párnáról a nyakláncot, majd a térdelő Asami elé állt. A lány felnézett rá, majd elmondott egy imát, amely segítheti őt.
-Mond Tsukaya Asami Tanabe, aquirok vezére, mindenben segíteni fogod a népedet, és mellettük állsz majd?
-Saját életem árán is védelmezni fogom a népemet, kinek az én életemet is köszönhetem!
-Remélem, bölcsen járod majd utadat és megvalósítod az álmodat.
-Az én álmom a ti álmotok!- erre mindenki ujjongani kezdett.- Támogatom minden aquir, ember vagy akár démon akaratát és segítek, amiben helyes és jó érveket látok!
-Rendben! Ezennel átadom a nyakéket, mely az erőd forrásává is válhat. Csak azon férfi érhet hozzá, kinek kezét elfogadod, és uradnak mondod, aki egyszer is hozzáér, a kínok között hamvad el.
Saya óvatosan a lány nyakába tette az ékszert, majd hátrébb állt. Egy perc múlva a lány feje hátracsuklott, majd a szemei elfehéredtek. A körülötte lévő levegő forogni kezdett, majd a lány teste felemelkedett. A keze is lassan megmozdult, majd kiegyenesedve egy keresztet formált a teste. Olyan mérhetetlen sok energia áradt a lányból, hogy akik közel álltak, azokat elsöpörte. A nagyurak is csak nehezen tudtak megmaradni a helyükön. Mindegyik nagyúr döbbenten nézte a lány testét, amely lebegett, majd a ruhája a nyakék helyénél kinyílt és lehetett látni, hogy az ékszer nehéz súlyként nyomja a mellkasát.. Asami haja most már élénk világos kék színűre változott, majd megvillantak a deltoid alakú jelek a vállát. Most már nem csak a kézfején voltak vörös méregcsíkok, hanem az arcán is, szemei is felragyogtak és olyanná váltak, mint a csillagos éjszaka. Lassan ereszkedni kezdett és a levegő sem kavargott körülötte. Ahogy földet ért. A teste lerogyott a földre. Éppen szaladni akartak hozzá, mikor magától felkelt és felállt. Felállt, majd a népe felé fordult, mérhetetlen sok erőt érzett magában, amit meg akart köszönni. Mindenki nagy megdöbbenésére, a lány meghajolt mindenki előtt.
-Köszönöm nektek, drága családom!
Több aquir nő is felzokogott a meghatottságtól és még azt is hallotta, ahogy Saya is szipog. Csak most kezdte el érezni, hogy mennyire kimerült, mert a teste elengedte magát, majd a földre rogyott volna, ha Sesshoumaru nem kapja el. Bocsánatot kértek, majd bevitték őt a hálószobájába. Sesshoumaru szépen lassan lefektette, majd betakarta. Megnézte a nyakéket, mely a lány nyakában csillogott, majd egyedül hagyta. Pár óra múlva Asami borzalmas fejfájással ébredt fel. Mikor kinyitotta a szemét, egy csomó nő vette körbe. Ott volt Kagome, Sango, Saya és ott volt az északi úrnő is. Lassan felült az ágyba, majd a fejét fogta.
-A szertartás kellemetlen része a fejfájás!- mondta Saya
-Csak ki bírom valahogy!
-Gyermekem nagyszerű voltál! Ennyi erőt még én nem éreztem egy emberben sem.
-Köszönöm Kimiko-sama!
-Nincs mit megköszönnöd! Csak az igazat mondtam! A férfiak kint várakoznak, hiszen nem illendő bejönniük a szobádba, nem?
-Igaza van, Kimiko-sama! Ha megengedik, akkor felöltöznék, hogy a vendégeim ne legyenek túl magányosak, hisz ez nem illendő, hogy a gazdaasszony nem szórakoztatja a vendégeket.
-Igazad van! Már elő is készítettek a barátaid neked egy gyönyörű ruhát!
Asami lassan felállt, majd odasétált Kagoméhoz és Sangohoz. Saya és a nagyasszony kifáradtak, mire az aquir vezető mélyet sóhajtott.
-Mennyire nem szeretek így viselkedni!
-Csak egy kicsit még bírd ki! Itt maradnak még egy hétig, az esküvő miatt…
-Nagyszerű! Akkor szerintem többet leszek veletek, mint azt kellene… milyen ruhát kapok én?
-Ezt! Illik a méregcsíkjaidhoz.
Asami belenézett a tükörbe, majd az első reagálás egy halk sikoly volt. Teljesen kék lett a haja és nagyon világos is. A szemei elsötétültek és a méregcsíkok megjelentek az arcán is. A pecsétek is nagyobbak lettek és díszesebben tekeredtek a bokája és csuklójára. Majd még egyszer megnézve magát, rájött, hogy nagyon is szép nő lett belőle.
Gyorsan felvette a kikészített ruhát, amely egy kék színű bő ujjú kimonó volt, melynek az alja sem volt szoros, hanem bőn és lengén kellett viselni. Nagyon kényelmes volt és nagyon is jól érezte magát. Ehhez kötöttek fel neki egy vörös obit, amely a melléig ért. Szépen kiemelte a karcsú derekát. A haját gyorsan feltűzték, majd egy arany csatot raktak bele.
-Mond Kagome! Ezt a nyakláncot mindig viselnem kell?
-Erről nem tudok sokat, majd inkább Sayát kérdezd meg, ő biztos jobban tudja! Készen is vagyunk… gyönyörű vagy!
-Köszönöm! Menjünk, mert még most jön a java, és nem akarok késni.
A kis hármas lement az étkezőbe, ahol mindenki csöndben beszélgetett. A következő pillanatban viszont mindenki elnémult és úgy nézték a belépő szépséget. Az a gyönyörű ruha, mely nagyon is illet a hajához és a méregcsíkjaihoz, minden férfiban, sőt nőkben is elakasztotta a levegőt. Asami beljebb lépett, majd meghajolt mindenki előtt.
-Sajnálom, hogy annyi időt töltöttek a társaságom nélkül! Sajnos nem voltam eléggé hozzászokva ehhez a megpróbáltatáshoz. Még egyszer szíves elnézésüket kérem.
-Nincs semmi baj angyalom!- mondta kelet ura, majd maga mellett nyújtott helyet.
Asami egy percig tétovázott, majd illedelmesen, de sokat sejtetően visszautasította. Így mindenkinek elnyerte a tetszését. Egyedül a déli nagyúr volt rossz hangulatban. A lány leült Sesshoumaru mellé, aki még mindig félig tátott szájjal figyelte a lányt. Asami gyorsan ivott egy pohár vizet, majd a vendégeire nézett.
-Mint már azt hallották, Saya és Gisoku házassága közeledik, napra pontosan egy hét múlva lesz. Mivel maguk, nagyurak, nagyon befolyásos és nagyra becsült vezetők, így remélem, elfogadják a meghívásunkat. A szállást természetesen biztosítjuk, amint már most is látják. Azt, hogy itt maradnak addig, vagy talán majd akkor jönnek el, azt magukra bízom, de szívesen látok mindenkit. A szertartást én fogom levezényelni… ebben nagy segítségem lesz Kagome és Sango…
-Halandók… szennyes az összes!- szólt közbe dél ura
-Elnézést a gorombaságomért- kezdte kedves hangon Asami, majd elmélyült a hangja és megfagyott körülötte a levegő, úgy folytatta- Egy napon, lehet, hogy ez a két halandó menti meg az életét, így jobb lenne, ha csukva tartaná azt a fenséges pofáját!
-Asami!- szólt rá Saya
-Sajnálom, de nem szeretem, ha a barátaimat szidják… ez elég kellemetlen, nagyon sajnálom!
-Semmi baj lányom!- mondta Kimiko
-Annak nagyon örülök! Holnap kérem meghozni a döntéseiket, mert akkor úgy kell szólni a szakácsoknak is. A másik nagy témám… a sorsom beteljesítése…
-A sorsa, kedves?- kérdezte kelet ura
-Így van, kedves Madarame-sama, a sorsom, hogy ellenszegüljek Narakunak…
-Naraku már mindannyinknak sok gondot okozott… ha csak ennyi segítség kell, akkor megadom!- mondta dél ura, mire mindenki elcsodálkozott rajta
-Akkor látom, hogy nem csak nekem és kis baráti társaságomnak okoz fejtörést ez a félszellem. Az a helyzet uraim és hölgyeim, hogy nem csak ez a beteljesítendő végzetem. Létre kell hoznom egy birodalmat, amit az aquirok uralnak, de teljes demokráciában más vezetőkkel. Az uralkodó hatalma akkora, mint egy földesnek abban a világban. Csak a végső döntést hozza meg, melyet előtte egy bizottság tárgyalt meg…
-Ez szépen hangzik, de térjen a lényegre! A feleségem és én nem nagyon szeretjük a köntörfalazást…
-Ahogy óhajtja! Azt akarom, hogy maguk nagyurak legyenek az a tanács, amely az egész Japán sorsáról dönt, és nekem kell lennem a vezetőjüknek. Lehet, hogy most ez úgy hangzik, mintha el akarnám foglalni a területüket, de ez nem igaz. Ez a kis birodalom is tökéletesen megfelelő. A birodalmukat megtarthatják, és ugyanolyan urak lennének ott, mint most, csak nem maguk lennének az egyedüliek, akik döntenek. Én vezetem magukat majd és maguk, pedig támogatnak engem a bölcs és megfontolt döntéseikkel. Kezdetben nehéz lesz, de hiszem, hogy egy nap az egész birodalom a mi kezünkben lesz. Kérem ezeket a szavakat is fontolják meg alaposan, tudom, hogy most nem éppen a legkönnyebb helyzetbe hoztam önöket, és ezért szíves elnézésüket kérem, de sajnos nem tehetek mást. Ha összefognánk és sikerülne megalapítanunk egy ütős és igazságos birodalmat, akkor együtt könnyebben le is tudnánk győzni Narakut.
-Honnan veszed, hogy egy magasabb cél érdekében feláldozom a hatalmamat? Csak miattad?- kérdezte Zaraki
-Senki nem kérte magától nagyuram, hogy miattam, csatlakozzon. Én a birodalma miatt akarom, hogy mindenki egyesüljön, hiszen, akkor nagyobb védelmet is élvezne, ha egy nagyobb és ütősebb seregünk lenne. Külső országok sem tudnának annyira könnyen bevenni minket…
-Külső országok?- kérdezte elsápadva Kimiko
-Igen! Maguk nem tudják, de én nem erről a világból jöttem, én a jövőből származom, ahol ez már egyszer mind megtörtént. Japán birodalma azért maradt fönn annyi ideig, mert annyira erős és hatalmas seregeink voltak, hogy a külső országok képtelenek voltak bevenni az országot. Még a mi időnkben is Japán, a vezető országok közé tartozik. Ha ez az állapot megmarad, akkor először Naraku, majd mások fognak végigsöpörni rajtunk, és ha nem fogunk össze, akkor nekünk végünk.
-Akkor miért nem kötünk egy egyezséget, miszerint segítjük egymást?- kérdezte meg Madarame-sama
-Bölcs gondolat, de félek, hogy ez sajnos nem lesz hosszú életű…
-Jó abban egyet értek, hogy jobb, ha a nagy területek összeforrnak, de azt nem értem meg, hogy miért maga lenne a vezetőnk…- mondta Zaraki
-Értem én az aggodalmát! Magam sem tudom, hogy miért én vagyok kiszemelve egy magasabb körökben, de sajnos ez így van. A vezető képesség szerintem nem minden. Harci tudás is kell, amiből kifutotta nekem rendesen…
-Mi is erősek vagyunk!
-Elnézést, nem akartam senkit megsérteni ezzel…
-Asami azt akarja ezzel mondani, hogy neki, mint aquirnak, nagyobb hatalma van nálunk. Gondoljanak bele… ő egy aquir. Minden tudás alapja és minden harci képesség ismerője. Ha nem ő lenne a jó vezető, akkor ki? Láttam és tapasztaltam a hatalmát, és be kell valljam, de egyikünknek sincs ilyen ereje. Naraku is ezért óhajtja ennyire ezt az erőt, mert senki másnak nincs ilyen.- mondta Sesshoumaru
Erre mindenki csak helyeselt és bólogatott. Asami is teljesen megnyugodott, hogy a szellem kihúzta őt a pácból. A három nagyúr szinte egyszerre állt föl.
-Itt maradunk egy hétig és gondolkodunk a dolgokon! Addig remélem sikerül megismernünk önt és harci képességeit.- mondta az északi, majd mindenki bólintott és elhagyták az étkezőt.
Ahogy az utolsó vendég is kilépett, Asami fáradtan és remegő térdekkel ült vissza, majd kiengedte az eddig benn tartott levegőt. Minden tagja reszketett, de be kellett látnia, hogy könnyebben ment, mint gondolta. A fejét lehajtotta az asztalra, majd mélyeket sóhajtani kezdett. Mindenki csak őt nézte. Gondolták, hogy most Asaminak egy hatalmas kő esett le a szívéről. Sesshoumaru is felállt, majd a lányhoz lépett, aki felnézett rá, majd mosolyogva ő maga is felkelt. Egymás mellett lépdelve hagyták el az étkezőt. Néma csend köszöntött kettejük felé, majd a lány a szobájánál megállt.
-Ma este bejössz?
-Ha szeretnéd!
-Szeretném! Te?
-Talán!
-Akkor jó, gyere ide nyolcra, addig kéretek fel egy finom teát és meleg vizet, mivel megígértem, hogy magam készítem el neked.
-Rendben!
A nap hátralévő része viszonylag gyorsan eltelt. Asami sokat volt kint, de egyszer sem látta a vendégeit, ami egy kicsit aggasztotta, az este közeledte viszont elterelte a gondolatait. Úgy hat óra felé gyorsan megfürdött, majd tisztán és jó illatúan legyalogolt a konyhába. Mikor benyitott, a szolgák csodálkozva néztek rá.
-Miben segíthetünk úrnő?
-Kérlek, ne hívjatok így, a nevem Asami-san, rendben?
-Mi nem hívhatjuk így önt!
-Dehogynem! Ezt vegyétek parancsnak! Lenne egy kérésem…
-Mit készítsünk?
-Semmit! Magam akarok készíteni teát a szobámban. Szükségem lenne egy teás kannára, két csészére, valamint egy nagyon finom teára.
-Asszonyom! Ha szabad ezt ajánlanom… magam készítettem, narancs tea…
-Nagyon jó! Köszönöm!
Asami gyorsan felvette a tálcát, amire összekészítették a dolgokat, majd jó éjszakát kívánt és elindult a szobája felé. Ahogy belépett a szobájába, ismerős aurát érzett, de nem látott senkit. Egy kis mosoly ült ki az arcára, majd szó nélkül az asztalra tette a tálcát. Leült mellé, majd kikészítette a csészéket. Gyorsan felállt, majd a fürdőbe ment és engedett egy kis vizet. Az erejével felmelegítette, majd visszasétált.
-Nem akarsz ide ülni?
-Majd ha kész a tea!
-Milyen kényelmes vagy!
-Nyugat nagyura vagyok…
-Ja! Ez látszik!
-Valami bajod van?
-Semmi! Csak idegesít, hogy a sötétbe burkolózol… olyan mintha titkolnál valamit!
-Semmit nem titkolok!
-Sejtem! Ide ülnél végre… kész a teád is!
Sesshoumaru kilépett a szoba árnyékából, majd leült a kényelmes kis párnára az asztal mellé. A frissen gőzölgő teát nézte, majd kinézett az ablakon. Azt nem is vette észre, hogy Asami minden kis mozdulatát figyeli.
-Mi bánt nyugat nagyura?
-Nem tetszik ez nekem! Túl hamar belementek!
-Ugye? Ezen járattam az agyamat egész nap! Valamit terveznek és az az érzésem, hogy ezt elég hamar meg is tudjuk majd! Remélem, hogy az esküvő előtt akarnak valamit…
-Hát igen! Saya nem lenne túl boldog, ha az esküvőjén lenne valami gond!
-Én sem örülnék neki! Az én álomesküvőmet semmi nem ronthatja el…
-Álomesküvő?
-Igen! Nálunk a lányok nagyon sokat álmodoznak a saját esküvőjükről… ez olyan rögeszme… mindegy, hagyjuk a témát! Lenne egy kérésem!
-Mi lenne az?
-Szeretnék a dédszüleimnek egy kis meglepetést. Viszont fogalmam sincs, hogy hogyan lehetne megoldani! Azt akarom, hogy az esküvőjén itt legyen a lánya és az unokája is.
-Ide akarod hívni az anyádat és a nagyanyádat?
-Igen, miért?
-Semmi!
-Akkor segítesz?
-Nem!
-Na? Légyszi!
-Nem!
-Jó akkor nem főzök több teát…
-Szerinted rá vagyok szorulva, mi?
-Igen rá vagy! Goromba vagy és faragatlan, egy kis nyugodt teázás csak használ neked, de lehet, hogy tévedek!
-Ha még egyszer…
-Jó tudom! Megölsz… annyit mondtad már, hogy lepereg rólam!
-Majd nem fog, ha élesbe teszem meg. A hatalmadat kellene használni, hogy idehozd a szüleidet, de a nagyon kimerítene.
-Kibírnám valahogy! Azt viszont nem tudom, hogy hogyan tegyem, segítesz?
-Talán!
-Köszönöm szépen!
-Ne köszönd, majd akkor ha sikerül! Nagyon jól bántál a vendégeinkkel, főleg kelet urával…
-Csak nem féltékeny vagy?
-Ostoba vagy, mint mindig!
-Aha!
Asami sokat sejtetően ránézett a démonra, aki áldotta a sötétséget, mert erősen érezte, hogy pirosodik az arca. A lány ivott egy kortyot, majd kinézett az ablakon. Eszébe jutott az a csók, amit kapott a démontól. Meg akarta kérdezni, hogy miért kapta, de nem vitte rá a lélek. Sesshoumaru meghallotta a gondolatait, majd még vörösebbnek érezte magát. Itt volt az ideje, hogy magyarázkodjon.
-Asami… én a tegnapi dolgot…
-Ne! Ne mondj semmit!
-Miért?
-Mert magyarázkodnál, azzal, pedig csak egymás érzelmeit sértenénk meg. Hagy maradjon ez egy szép emlék, rendben?
-Ahogy akarod! Holnap felkeressük a könyvtárat, majd kitalálunk valamit a szüleid ide hozatalára.
-Köszönöm!
-Ne köszönj semmit, már mondtam!
-Ha nem lennél itt, akkor nem tudom, hogy mit kezdenék magammal. Az elején nagyon sok gondot okoztam neked, és ezért bocsánatot akarok kérni. Mindig is harcias lány voltam, nehéz átszoknom egy uralkodói modorra…
-Ne tedd! Így kedveltelek meg, ahogy vagy! Amúgy sem bírom a kényes úri lányokat, akiket egyáltalán nem érdekel a háború…
-Miért érdekelniük kellene?
-Minimum! Vagyis az én feleségem, ha egyszer lesz, akkor olyannak kell lennie. Valójában az apám még életében is el akarta érni, hogy vegyek feleségül egy szép himét. Valahányat bemutatott, a hátamon állt fel a szőr, borzalmasak voltak. A legelső személy, akiben igaz kihívást találtam az Tanabe volt. Lehet, hogy ezért is szerettem belé… sajnos ő meghalt, de találtam még egy erőszakos és makacs lányt, akit meg kell nevelnem…
-Kit kell neked megnevelned? Adok én neked egy akkorát!- játszotta a durcást, majd karba tette a kezét.
Erre egy váratlan dolog történt, mert a rideg és mindig komor Sesshoumaru, a nyugati területek ura, elnevette magát. Nem hangosan, de éppen annyira, hogy Asami hallja. Felé fordult, majd hitetlenkedve nézett rá, majd elfelejtkezve magáról, mosolygó arccal a férfit megölelte.
-Nevetsz, tudsz nevetni!- ujjongott
Sesshoumaru ledöbbent a lány reakciójától. Ahogy észbe kapott a lány kezéért nyúlt, majd egy kicsit eltolta magától. Éppen annyira, hogy az orruk szinte érintse a másikat. Mind a kettejüknek hevesebben kezdett el verni a szíve, a szemük csillogott.
-Mit csinálsz Asami?
-Csak örülök!
-Kevésbé hevesen örülj!
-Ahogy akarod!
Asami szomorúan távolodott, majd visszaült. Néma csend állt be kettejük közé, majd a démon felállt. Mondta, hogy fáradt és elmegy lefeküdni. Asami csak némán bólintott, majd elkísérte az ajtóig. Az ajtóban a démon megállt, majd a lányra nézett, aki lehajtott fejjel állt előtte.
-Asami!- nyúlt az álla alá- Köszönöm a mai estét, nagyon élveztem! Akkor holnap a könyvtárba találkozunk!
-Rendben!
Sesshoumaru ismételten egy búcsúcsókot adott a lánynak, aki kiélvezte ezt a kis apró ajándékot. Ahogy bezárult az ajtó mögötte, a lány a földre rogyott, majd a kapkodó szívét figyelte. A szájára tette a kezeit, amely még mindig meleg volt a férfi ajkaitól. Nem értette a férfi viselkedését, mert az egyik pillanatba teljesen elutasítja, a másikban, pedig megcsókolja. Teljesen összezavarodva lefeküdt az ágyra, majd a csillagokat nézegetve elaludt. Eközben a másik szobába Sesshoumaru mérgesen járkált a szobájába. Mérges volt saját magára, mert ostobaságokat cselekszik, de a szíve és valahol az esze is azt súgja, hogy ez a helyes.
„Mi a francért csókoltam már megint meg! Teljesen félre fogja érteni. Ha az elsőt nem is, de ezt már igen! Miért érzem azt minden távozáskor, hogy meg kell érintenem az ajkait. Azokat az édes és puha… miket beszélek én itt? Teljesen megbolondít ez a lány, elvesztem az eszem, ha a közelébe vagyok! Valamit tennem kell!”
Sesshoumaru is zaklatottan feküdt le, majd nagy nehezen el is tudott aludni. Másnap mind a ketten nagyon korán keltek fel, próbálva elfelejteni a tegnap történteket, de ez a nap sem úgy sikerült, ahogy eltervezték.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
