|
16. rész
2008.06.27. 11:28
16. rész: Az érzelmek viharában
Az elkövetkező egy hét hamar elért és már látták az aquir birodalom határát. Asami soha nem volt még ennyire izgatott, hisz találkozhatott azzal a néppel, akit vezetnie kell majd a jövőben. A lány izgatottan lépett a birodalom felé vezető ösvényre. Estére elérték a város határát, mindenki szeme elé egy hatalmas kőépület tárult, amelyet vastag és magas falak vettek körbe. A kapu is vastag tölgyből készült és a két őr állt előtte. Mikor látták az örök az érkezőket, kihúzták magukat, majd megálltak az ajtóba.
-Üdvözlünk itthon Saya-sama!
-Én is örülök, hogy újra itthon lehetek! Szóljatok a népnek és vezetőknek, hogy itt van Tanabe méltó utódja…
-Az új kiválasztott?
-Igen!
-Máris asszonyom!
A két katona boldogan rohantak be, ők maguk is beléptek, majd lassan elindultak a főépület felé, mely a város szívében pihent. Az utcákon kislányok és kisfiúk szaladgáltak. A felnőttek, pedig ámulva nézték Sayát és a kis társaságot. Perceken belül tudták, hogy ott van velük az igazi kiválasztott. Az egész város felzendült és mindenhol boldog nevetgélések és beszélgetések hallatszottak. Asami majd kicsattan a boldogságtól, annyi minden látnivaló volt, hogy majd kitört a nyaka. Nagyon jól érezte magát, hisz az övéikkel lehet. A főépület még csodálatosabb volt, mint azt képzelte. Ahogy áthaladt a kisebb kapun, egy hatalmas zöld kert tárult a szeme elé. Mindenhol fák és virágos kertek voltak, a madarak is kecsesen szálldostak. Hatalmas halastavak is voltak itt, melyekben a kis aranyhalak nyugodtan úszkáltak. Az épület is szokványos japán épület volt. Tele terasszal és kimonóba öltözött szolgálókkal. Asami alig bírt betelni vele, csak nézte a szép helyet, és azt sem vette észre, hogy már többen is elmentek mellette. Gyorsan követte a többieket, hogy le ne szakadjon, felmentek egy kisebb lépcsőn, ahol kinyílt az ajtó és egy férfi lépett ki rajta. Vidám és kedves kinézete volt. Ahogy meglátta a vendégeket kedvesen üdvözölte, majd egy enyhe csókot lehelt Saya ajkaira.
-Asami hadd mutassam be a vőlegényemet, aki távollétembe irányította ezt a birodalmat… ő itt Gisoku.
-Üdvözlöm uram!
-Jaj lányom, nekem kéne ennyire hivatalosnak lennem, hisz te vagy a méltó örököse ennek a háznak és a birodalomnak, mi csak helyettesítettünk, amíg távol vagy. Gyertek beljebb és megmutatom a szobátokat.
Mindenki belépett, a lánynak még jobban tetszett a belső kialakítás, mint a külső megjelenés. Mindenhol korabeli vázák, melyek igényesen voltak kialakítva. A falakon drága alkotások is voltak, amelyben néhány nagyon is híres művet vélt felfedezni. Mikor ezt mondta is, mindenki meglepődött, hogy ilyen tájékozott. A férfi megmutatta a szobákat. Asami kapta a legnagyobb uralkodói szobát, mellette pihent le Sesshoumaru, a másik oldalán, pedig Kagome kapott egy hálót. Asami és a miko gyorsan be is léptek a szobába és befeküdtek az ágyba. Asami a puha párnákon feküdve nézte a szobáját, amely lehet, hogy ez lesz örökre.
„Meg tudnám ezt szokni! Vajon anyáéknak is tetszene? Anya és apa… hiányoznak egy kicsit… Talán ha minden megoldódik, akkor áthozom őket ebbe a világba…”
Mélázgatott még egy kicsit, majd levetette a ruháit, és a kardjait is az ágya mellé helyezte. A szekrényhez lépett, majd kikeresett egy gyönyörű rózsaszín kimonót. Gyorsan belépett a fürdőbe, majd lezuhanyozott. Ahogy végzett a zuhannyal, már lépett is be a kádba és kipihente a nap fáradalmait. Nagyon ki volt merülve, hisz szinte egy teljes hétig mentek. Az tényleg igaz volt, hogy démoni mivolta miatt, sokkal jobban bírta a tempót és kevésbé volt éhes. Sokkal gyorsabb is volt, de akkor is valahol még élt benne a halandók gyengesége, amihez valójában semmi köze nincs. Egy kicsit elmélázott ezen, hisz mindig is halandók között élt, de most már nem hozzájuk tartozik. Ide tartozik az aquirok és a démonok közé.
„Vajon miért én lettem az igazi aquir? Lehetett volna számtalan személy is, de csak én lettem, vajon miért?”
Mikor már egy órája a fürdőbe pihent, lassan kezdett felázni a bőre. Gyorsan kiszállt, majd magára terítette a törölközőt. Kilépett a szobából, majd a kikészített ruhájához lépett. Először a haját törölte meg, majd az ablak felé fordulva elengedte a teste köré csavart törölközőt, amely puhán ért földet. Ekkor hallotta meg a háta mögött a köhögést. Gyorsan hátrafordult és kikerekedett szemekkel kiabálni kezdett.
-AZ ISTEN VERJEN MEG! NEM TANÍTOTTAK MEG KOPOGNI, SESSHOUMARU?
-Kopogtam, de nem válaszoltál!- mondta vörös pírral az arcán a démon
-ÉS AKKOR RÁM KELL TÖRNI?- kapta magára a törölközőt.
-Bocs!
-Kösz, most ezzel ki vagyok segítve! Mit szeretnél? És fordulj el, mert öltözni akarok!
Sesshoumaru engedelmesen megfordult, de nem tudta kiverni a fejéből a formás hátat és a kis kerek feneket. Látta, ahogy a lány félfordulatot tesz és kivillantja a bájai egyéb részeit is. Teljesen tűzbe jött ettől. Megtörölte a homlokát, majd a tárgyra tért.
-Saya küldött, hogy szóljak, hogy mindjárt készen van az étel, utána, pedig szeretne veled beszélni az irodájába.
-Köszönöm! Most már visszafordulhatsz!
Sesshoumaru megfordult, de bár ne tette volna. Egy még szebb nő állt előtte abba a rózsaszín kimonóba, amelyen aranyszálakkal virágok voltak hímezve. A haja is ki volt engedve, ami kellemesen hullott rá a drága anyagra. Smink nélkül gyönyörű volt a lányt, akit annyira utált kezdetben.
-Na milyen?
-Szép!
-Köszönöm!- pirult el Asami
Ezután együtt elindultak az étkező felé. Mindenki ledöbbent a lány szépségétől. A vacsora kellemesen telt el, kisebb beszélgetések és megbeszélések hangzottak el. Asaminak be kellett látnia, hogy Saya vőlegénye, Gisoku, nagyon kedves aquir és tele van szeretettel, amelyet a nő felé sugároz. Asaminak annyira szívmelengető látvány volt a két ember szerelme, hogy minden rosszról képes volt elfeledkezni. Mikor végzett a vacsorával, felállt és megköszönte az ételt. Kiment egy kicsit levegőzni, mivel a benti levegő összehasonlíthatatlan volt a kinti tiszta és meleg nyári levegővel, amely betöltötte az egész teret. Mélyeket sóhajtva sétált a kertbe és a csillagokat nézte. Boldog volt, mivel megtalálta a második családját, akire számíthat. Ezek a démonok, aquirok és emberek rá is számítanak és nem akart nekik csalódást okozni. Eldöntötte már nagyon régen, hogyha törik, ha szakad, akkor is boldoggá varázsolja ezeknek a lényeknek az életét. Egy közeli fánál pihent le, mikor hallotta, hogy valaki puhán lépked mögötte. Megérezte a démon jelenlétét.
-Nem kéne még a vendégekkel lenned?
-Te vagy a házigazda és te tűntél el olyan gyorsan…
-Ez más! Kint sokkal jobb, több az élet! Amúgy is tele ettem magamat, és ilyenkor szeretek egy kicsit sétálni.
-Értem!
-Te miért jöttél utánam?
-Megnézni, hogy mi bajod van!
-Miért aggódsz értem ennyit? Ha jól emlékszem, akkor egyszer azt mondtad, hogy tőled nem kaphatom meg azt, amit keresek! Azt sem tudod, hogy mit keresek benned, de már el is utasítottál. Ezért letettem rólad, de te mindig itt vagy és erre rácáfolsz!
-Félre érted!
-Nevezd, aminek akarod, de akkor is mindig ott vagy, ahol én! Azon az éjszakán is…
-FEJEZD BE!
-Jól van!
Asami felállt a fűről, majd elindult a démon felé. Megállt előtte és a szemeibe nézett. Csak a rideg arany szempárt látta, mely szánalmat és dühöt mutatott, de valahol mélyen a lány érezte, hogy a démon is annyira magányos, mint ő volt, vagy néha most is. Csak társaságra vágyik, egy olyan lényre ezen a világon, akihez egy kicsit is kötődni tud. Megfogta a démon nagy és durva kezeit, majd ismét a szemeibe nézett.
-Itt vagyok neked!
-Én…
-Ne szólj bele! Itt vagyok neked, úgy, mint te nekem! Ha bármit szeretnél tőlem, én itt vagyok és segítek, de egyet ne felejts el… én nem vagyok Tanabe! Ha egy olyan személy akarsz lenni számomra, amelyet én álmodok, akkor szólj, de addig is kérlek, bármikor szólj, ha társaságra vágysz!
-Te teljesen félre értesz!
-Magányos vagy! Úgy, mint én, ennyi… mit nem lehet ezen érteni?
Asami sarka megemelkedett, majd egy puszit adott a férfi arcára, majd megszorította a meleg kezeket. Ellépett mellette, majd visszasétált az épületbe. Eközben a démon ott maradt és arcához nyúlt.
„Meleg! Milyen meleg volt a keze is… Legyél már észnél Sesshoumaru! Te csak azért keresed ennek az idegesítő lánynak a társaságát, mert Tanabéra emlékeztet. Igaza van, tényleg nem szabad hozzá hasonlítanom, de akkor miért jöttem utána? Nem Tanabéra gondoltam, mikor elkezdtem kifelé jönni, hanem… rá! Kezdem elveszteni a fonalat… uralkodj magadon, de démonok szégyene, ez csak egy nő!”
Mérges volt magára és ezt az egyik fán vezette le, amely recsegve kettétört. Azt nem is sejtette, hogy egy apró lény figyeli minden mozdulatát. A kis madár, mely papírból készült felrepült, majd az egyik melléképület ablakának peremén szállt le újra. Egy női kar nyúlt ki érte, majd bevette. A szobában egy férfi is volt, aki a nő mellett ült és a madarat nézte.
-Szenved!- jelentette kis a férfi
-Hogyne szenvedne, mikor a saját érzéseivel küzd! Nehéz lehet neki, hisz elvesztett egy nagyon fontos személyt az életébe és most visszakapott belőle egy darabot, csak másik személy képében. Ezt a darabot kutatja, de valahogy kezdi Asamét is észrevenni.
-Nem lesz ebből gond?
-Egyedül Sesshoumaru döntheti el, hogy mit érez ki iránt. Már nagyon régen meghalt a keresztlányom, ideje lenne neki is új életet kezdeni. Ha ehhez Asami segítsége kell, akkor mindenben támogatni fogom őket…
-Asami hime is magányos! Talán ezek ketten…
-Ez még korai! Tényleg magányosak mind a ketten, keresik egymás társaságát is, de még nem érkezett el az idő, hogy ők ketten megmutassák egymásnak az érzelmeiket. Egy idő után Sesshoumaru is észreveszi, hogy nem a darab a fontos, hanem maga a lény és akkor fog minden megváltozni. Ehhez fogalmam sincs mennyi idő szükséges, de…
-Támogatod őket? Hisz a keresztlányod volt!
-Fáj, de ő már halott! Én kezdem túltenni magamat rajta, de Sesshoumaru soha nem is tudta. Most boldog mindenki, mert itt van ez a lány, ennek örülök a legjobban. Amúgy is kedvelem, tele van erővel és harciassággal. Még nem is árultam el neked valamit kedvesem…
-Mit!
-Asami a mi leszármazottunk! A mi gyerekeink egyike lesz az ő nagyanyja.
-Mi? Akkor én vagyok a dédapja ennek a lánynak? Hát ez csodálatos! Holnap a nyakába is ugrok!
-Ahogy szeretnéd!- nevetett a nő- Most kérlek, menj, mert jön és nem karom, hogy megöld az öleléseddel!
A férfi eltűnt, majd abba a pillanatba Asami lépett be az ajtón. Furcsán körülnézett, majd a nőre szegezte a tekintetét.
-Mi a baj?
-Olyan, mintha lett volna itt valaki!
-Biztos, hogy csak képzelődsz!
-Lehet! Miért hívtál ide Saya?
-Ülj le és megbeszéljük!
Asami engedelmeskedett, majd az asztal másik végén lévő székre ült, amely nagyon kényelmes volt. Pár percig egyikük sem szólalt meg, majd az idősebb nő megköszörülte a torkát és a lányra nézett.
-Hogy érzed itt magadat?
-Nagyon jól! Csodálatos hely ez az aquir birodalom!
-Ez itt mind a tiéd…
-Nem! Ez nem az enyém, hanem a miénk. Minden aquiré, démoné és mindenkié, aki itt akar élni. Önzőség lenne azt mondanom, hogy ez az enyém, mivel még jelenleg semmi munkám nincs benne. Anyám nem önzőségre tanított. Mindig is az volt az elve, hogy oszd meg és uralkodj!
-Bölcs anyád van!
-Tudom! Miért volt ennyire fontos, hogy ide jöjjek?
-Mivel még senki nem tudja, hogy itt melyiktök az vezető, így hivatalosan is be kell jelenteni a dogot, valamint át kell adnom az örökségedet hivatalos körülmények között. Van egy kis tárgy a szentélyben, amely téged illet, de sajnos ezt csak a ceremónia után kaphatod meg. Szeretnék még kérni valamit…
-Igen!
-Még el sem mondtam, hogy mit akarok!
-Kiolvastam! Elég gyorsan tanulok, nem? Azt szeretnéd, hogy vezessem le nektek az esküvőt! Én igennel válaszoltam, hisz a dédanyám vagy! Kérdezhetek valami nagyon fontosat?
-Persze! Nyugodtan!
-Ha a ceremónia bekövetkezik, akkor minden fontosabb személy itt lesz?
-Persze!
-Gondolom, akkor Naraku is érzékelni fogja, hogy itt van a nagy riválisa, akit majd meg kell ölnie…
-Ha eddig nem is érzékelte.
-Szerintem nem, mert az álmomból kiindulva rögtön jelentkezne.
-Ha aggódsz azért, hogy megjelenik, akkor csak azt tudom mondanom, hogy ez elkerülhetetlen lesz, mivel meg kell küzdened vele…
-Itt lesznek a nagyurak is?
-Persze!
-Remek, akkor elkezdem adagolni nekik a híreket. Mondta Kagome, hogy az egyik uralkodóval lehet, hogy gond lesz… majd kitalálok valamit! Mikor kezdődik a szertartás?
-Holnap reggel! Ahogy átveszed az örökségedet, rá egy hétre lesz az esküvő…
-Remek, akkor lesz időm gyakorolni! Lesz egy meglepetésem is, számotokra, de ezt majd később! Akkor most megyek is lepihenni, hisz holnap hosszú napom lesz!
Asami felállt, majd elbúcsúzott. Felment a szobájába, majd a szobájából kikereste a hálóruháját, majd átöltözött. Pihennie kellett volna, de egyszerűen nem jött álom a szemére. Kilépett az erkélyre és a sötét kertet figyelte. Démoni mivolta miatt teljesen tisztán látott a sötétben. A mellett lévő Kagome szobája felé fordult, ahonnan a félszellem szagát is megérezte. Mosolygott egyet, majd visszahátrált a szobába, amíg neki nem ment valakinek. Megfordult és a nyugati nagyúr állt mögötte.
-A frászt hozod rám! Mit szeretnél?
-A társaságodat!
-Tessék?
-Te ajánlottad fel, hogy ha akarom, akkor te itt vagy! Most itt vagyok…
-Jól van! Ne mentegetőzz! Várjál, hozzatok teát!
Asami gyorsan kirohant, majd megkereste az első szolgálót, kért egy kis teát két főre, majd visszament a szobájába. A férfi az ágya szélén ült és a szobát, majd a lányt figyelte. Asami nyelt egyet, majd leült mellé. Csend támadt kettejük között, majd egy kis kopogás hallatszott, a lány kinyitotta, majd átvette a teát a szolgálótól. Lette az asztalra, majd mellé ült. A férfi is letelepedett az asztalhoz. Az aquir kiöntötte a gőzölgő teát, majd átnyújtotta a démonnak.
-Köszönöm!
-Szívesen! Mi bánt ennyire?
-Semmi, csak túl üres a szobám! Át akartam menni az öcsémhez…
-Nincs ott, Kagome szobájában van! Éreztem az illatát. Kérdezhetek valamit?
-Mi lenne az?
-Miért akartál átmenni az öcsédhez, mikor utálod őt?
-Nem utálom, csak nem bírom elviselni, hogy félszellem és az apánk haláláért is ő felelős.
-Mert?
-Ha annak idején nem kell megmentenie az apámnak azt a halandót és Inuyashát, akkor nem halt volna meg.
-Akkor ezért utálod a halandókat!
-Nem csak ezért! Egy gyenge nép, amely nem érdemes az életre.
-Csak részben van igazad! Egy ideig én is azt hittem, hogy ember vagyok. Vannak, akik nem érdemelnek mást, csak halált, de vannak annyira tehetséges és képzett emberek is, kiket nem lenne szabad megölni. Azért mert gyengébbek, attól még nem kevesebbek. Soha nem értettem ezt a gondokodást és ezért ne haragudj meg értem!
-Mindenkinek mások az elvei… ezt tiszteletben kell tartani…
-Ki akarsz békülni az öcséddel?
-Ha nem is teljesen, de viseljük el egymást.
-Mindig ilyen undok béka voltál?
-Hogy mi voltam?
-Bocsi!
-Kisebb koromba nem, de az élet megtanított arra, hogy kegyetlen legyek. A fájdalmak, amik értek, nem sebeztek annyira…
-A szemed!
-Mi van a szememmel?
Asami közelebb hajolt, át az asztalkán, majd megérintette a démon arcát. A férfi ledermedt a meleg kéz érintésétől, melyek puhán és simogatóan értek hozzá. A lány fürkésző szemei figyelte.
-Tele vagy fájdalommal és elnyomott érzelmekkel! Hogy tudsz te így élni? Én beleőrülnék, ha el kellene titkolnom az érzéseimet. Sesshoumaru, miért nem olvadsz fel egy kicsit?
-Mert akkor több sebet is kapnék!
-Ne légy ilyen pesszimista! Nézd az élet jó oldalát! Vegyük, például engem, pozitívan állok ahhoz a dologhoz, hogy Naraku meg akar ölni, valamint olyan országok nagyurait kell meggyőznöm, akiket még nem is ismerek! Nem adom fel, mert akkor ezt a szép helyet és még nyugatot is elárulom…
-Nyugatot?
-Igen! Azzal, hogy hátat fordítok, felrúgom azt a szívességet, hogy megvédesz minket, engem!
Bekövetkezett egy nagyon hosszú némaság kettejük között. Senki nem szólalt meg, csak nézték egymást. A szemeik egymásra szegeződtek. A hold fénye ebbe a pillanatba sütött be, és megvilágította a kis párost. Asami szeme csillogott, Sesshoumaru szeme is kevésbé volt ridegebb, mint szokott lenni. A lány észbe kapott és elfordította a fejét. Sesshoumaru is csak most szembesült vele, hogy mire gondol, ahogy a lányt nézte. Azt gondolta, hogy milyen gyönyörű és hogy milyen jó lenne megcsókolni.
-Sajnálom! Egy kicsit elbambultam!- mentegetőzött a lány
-Én is! Biztos fáradtak vagyunk!
-Igazad van!
-Akkor mára fejezzük is be és aludjunk, rendben?
-Szerintem is!
Mind a ketten felálltak, majd a férfi a nő társaságban elindult az ajtó felé. Az ajtóba Sesshoumaru megállt, majd visszafordult.
-Nem tudom, hogy miért kellett, hogy ide jöjjek, csak azt éreztem, hogy a te társaságod kell…
-Ugye emlékszel még arra, amit mondtam! Én itt vagyok neked!
-Rendben! Holnap is eljöhetnék?
-Amikor csak akarsz!
Asami kinyitotta volna az ajtót, de a férfi megfogta a kezeit. Sesshoumaru egy hirtelen ötlettől vezérelve magához húzta a lányt, majd egy gyengéd csókot lehelet a lány ajkaira, aki megdöbbent, de nem ellenkezett. Ahogy elengedték egymást, a démon egy szó nélkül kisétált. Asami az ajkaihoz érintette a kezét, majd elvörösödött. Nem akarta ezt, de mégis bekövetkezett. Olyan hirtelen és váratlanul, hogy nem maradt elég ideje reagálni, de nem is akarta. A szíve felmelegedett, de azzal a lendülettel el is hűlt, mikor eszébe jutott, hogy kire is hasonlít.
„Vajon azért csókolt meg, mert hasonlítok rá? A fene essen belém, miért nem tudok egy kicsit bírni magammal. Annyira jó volt… nem szabad erre gondolnom, de akkor is… Asami, te HÜLYE!”
Befeküdt az ágyba, majd a gondolataival harcolva elaludt. Eközben a szomszéd szobába a démon az ajtónak támaszkodva hozzáért az ajkaihoz. Csak most tudatosult benne, hogy mit is tette az imént. Döbbent és közbe valahol elégedett volt. Még mindig érezte a lány meleg és édes ajkait a sajátján. Lefeküdt az ágyba, és csak ezen járt az esze.
„Miért tettem ezt? Lehet, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy tényleg nem őt látom benne? Hát akkor ez sikerült. Teljesen más a csókjuk íze. Asami soha nem lehet olyan, mint Tanabe volt, de nem is baj… miket gondolok én? Nekem nem azzal kellene foglalkoznom, hogy milyen a csókja… el kell felejtenem őt… Tanabe már meghalt, tovább kellene lépnem, de hogyan? Asami segítségével talán sikerülne, de nem kérhetek tőle ekkora felelősséget… mit tegyek? TE BAROM!”
Ő is álomba merült. Másnap szinte mind a ketten korán keltek. Gyors készülődés után, mind a ketten egyszerre léptek ki a szobájukból. Egymásra néztek, majd gyorsan el is néztek. Köszöntötték egymást, majd némán egymás mellett haladtak a reggelit elfogyasztani. Mikor beléptek, már mindenki reggelizett. Asami és Sesshoumaru egymás mellé leülve elkezdtek étkezni, de olyan fagyos volt köztük a levegő, hogy Kagomét kirázta a hideg. Saya is észrevette ezt és sejtette, hogy történt valami. Gyorsan mindenki megreggelizett, majd Saya, Asami, Kagome és Sesshoumaru felállt, hogy mennek edzeni. Saya távozás előtt bejelentette, hogy ma délre érkeznek pár nagyobb erejű szellemek, akik Asami beavatási szertartására jöttek. Saya és Kagome előre mentek, hogy feloldják a pecsétet a szentély körül, hogy hozzá férhessenek egy pár dologhoz. Asami is éppen menni, akart, de a férfi megfogta a kezét.
-Asami várj!
-Tessék?
-Haragszol rám?
-Nem! Miért kéne!
-Se… Semmiért! Ma este is mehetek beszélgetni…
-Talán! Még meglátom, hogy mennyire leszek elfáradva.
-Kerülsz engem!
-Ostoba vagy!
-Ne hívj így, nem engedtem meg!
-Akkor ne kérdezz ostobaságokat! Én nem kerüllek, csak… egy kicsit összezavarodtam, ennyi! Most megyek, mert Saya kitekeri a nyakam.
Asami már el is rohant magára hagyva a férfit, aki nem értette, hogy most mit is kellene éreznie. Dühös és csalódott is volt egyszerre. Lassan utánuk indult, mikorra odaért már régen ki volt nyitva a szentély és a lányok már benn voltak. Benézett és látta, hogy egy kis bordó selyempárnán egy nyakék pihen. Soha nem látta ezt az ékszert, így ő is megnézte volna, ha Saya ne rohan hozzá.
-Ne érj hozzá! Csak annak szabad hozzányúlnia, aki a kiválasztott férje. Még házasság előtt, ha egy férfi is hozzáér, rögtön porrá ég. Kellemetlen érzés lehet. Csak nők érinthetik, ez amolyan jegyességi tárgy. Addig kell viselnie, míg meg nem esküdik, akkor veheti le és adhatja oda a férjének. Addig nem szabad hozzáérnie egy férfinek sem. Sajnálom…
-Nincs semmi gond! Ezt még nem láttam…
-Tanabe is később kapta volna meg, mikor hivatalosan is felesketik, de sajnos…
-Rendben! Mit kell tennem?- vágott közbe Asami, hogy elterelje a figyelmet.
-Ma délben érkeznek a vendégek. Addig az ékszert a szobádba szállítjuk, hogy szokd a közelségét. Az elején még nehéz lesz viselned, mert hangulatodat nagyon fogja befolyásolni. Ha többet van melletted, akkor könnyebb lesz. Az ebéd után kezdődik a szertartás. Mosakodj meg, majd a kikészített ruhát vedd fel. Ezután érted megyünk, és együtt jövünk le a szentélyhez. Ott megszentelünk, és uralkodóvá avatunk a nyakékkel. Akkor már teljes lesz minden hatalmad, és soha senki nem fogja mondani, hogy nem te vagy az aquirok vezetője.
Asami gyorsan bólintott, majd elindult a szobája felé. Mögötte ott haladt Kagome, kezében a párnával. A lány habozott, hogy akármit is elmondjon a barátnőjének, de utána rájött, hogy senkibe nem bízik annyira, mint a mikoba, ezért ha felmennek, akkor beszélget vele egy kicsit. Hamar felértek a lány szobájába. Bementek, majd Kagome rögtön letette az asztalra a kis tárgyat. Gyorsan makogott egy-két védő varázst, aminek hatására burok keletkezett a nyakék körül. Kagome megfordult és indult volna ki.
-Várj Kagome!
-Mi a baj?
-Szeretnék veled megbeszélni valamit!
-Akkor mondjad!
-Tanácstalan vagyok…
-Miben vagy tanácstalan?
-Az úgy történt, hogy tegnap vacsora után elmentem sétálni, kint ültem a fűben, mikor hallottam, hogy Sesshoumaru ott áll mögöttem. Beszélgettünk és voltam olyan hülye, hogy azt mondtam neki, hogy számíthat rám mindenben…
-Ugye nem!
-Dehogy! Este megjelent nálam… beszélgettünk, majd mikor távozott… megcsókolt…
-MI? Ez komolyan mondod?
-Igen! Jaj Kagome, nem tudom, hogy mit érezzek.- rogyott le az ágyra, barátnője, pedig mellé- Olyan furcsa. Néha megölném, de néha… istenem…
-Asami neked tetszik Sesshoumaru!
-Nem!
-De!
-Nekem azt nem szabad… de ha tetszene is nekem, akkor sem tudnék vele lenni, mert ő csak Tanabét látja bennem. Látom, mikor rám néz, hogy megcsillan a szeme…
-Ugye ezt most nem mondod komolyan? Mondtad neki egyszer is, hogy ne hasonlítson hozzá?
-Igen!
-Akkor nem is fog! Kezdi túltenni magát Tanabe halálán, ebbe te segítesz neki. Kérlek, segíts neki…
-Tessék?
-Tudom, hogy egy kicsit furcsa, de attól még, hogy nem szeretik egymást, akkor is testvérek. Tegnap Inuyasha nagyon szomorú volt, hogy így látja a bátyját. Ha segítenél neki, akkor minden könnyebb lenne. Sesshoumaru próbálkozik, de túlságosan fél a fájdalomtól, így muszáj valakibe kapaszkodnia. Mivel te vagy hozzá a legközelebb, így beléd kapaszkodik. Véd és segíts neki, kérlek!
-Rendben! Figyelj, mit kereset nálad tegnap este Inuyasha?
-Tessék? Nálam? Ő… semmi…
-Csak nem?
-Majdnem! Szeretem őt és hála az égnek ő is engem!
-Légy vele boldog, megérdemled! Mond meg Inuyashának, hogy tegnap kereste volna a bátyja, csak nem találta a szobájában. Lehet, hogy már jó úton járunk!
-Lehet, de neked is kell egy társ. Asami kérlek, ne félj tőle, ne félj attól, hogy kinyitod a szívedet. Elhiheted, hogy ennél is jobb ember válhat belőled. A szerelem szép dolog, ami segíti az embert vagy démont. Segítsetek kölcsönösen egymásnak. Nem fog téged összehasonlítani Tanabéval, mivel már a gyógyulás ösvényére lépett.
-Köszönöm! Most megyek, megkeresem!
-Menj csak!
Asami kirohant a szobából, majd az orrát felfelé emelve szaglászni kezdett, majd megérezte a démon illatát egy kisebb szobából, rögtön benyitott. A könyvtárban volt, de még nem látta a férfit. Becsukta a szemeit, majd követte a szívét és a szaglását. Csakhamar megdobbant a szíve és erősödött az illat is. Kinyitotta a szemét és meglátta a nyugati nagyurat, amint egy könyvet emel le a polcról. A lánynak boldogan elmosolyodott, majd odalépett a férfihez.
-Sesshoumaru!
-Igen!
-Sajnálom!- hajolt meg előtte
-Mit sajnálsz?
-Mert próbáltalak kikerülni, nagy hiba volt… sajnálom! Tudom, hogy nem akartál semmi rosszat és ne is bántam meg, hogy azt a tegnap estét ott töltötted nálam. A csókot sem…
-Jól van na!- mondta vörös arccal
-Ha akarod, akkor gyere ma is, elmesélek sok mindent magamról és a világomról. Persze, ha akarod!
-Ott leszek! Van viszont egy feltételem!
-Feltétel? Mi lenne az?
-Te főzz teát!
-Ahogy óhajtod!- nevetett a lány
Sokat beszélgettek még, a férfi is már teljesen feloldódott, mikor a nagy óra megszólalt, jelezve, hogy dél van és megjönnek a vendégek. Gyorsan visszamentek a szobáikba, majd egy gyors fürdő után felvettek egy díszesebb kimonót. Asaminak egy fekete és rózsaszín mintás kimonója volt. Amelyet egy vastag sárga obival kötöttek meg. Felvette a papucsot, majd a haját is gyorsan kifésülte. Ahogy készen volt, elégedetten nézte magát a tükörbe, majd lassan elindult a vendégek fogadására. Ahogy kilépett egyszerre jelent meg a barátnője, Inuyasha és Sesshoumaru is. Együtt mentek tovább. Mind a négyen csinosak és elegánsak voltak. Asami egy kicsit izgult, mivel most találkozott azokkal a személyekkel, akiket majd meg kell kérnie, hogy csatlakozzanak hozzá. Az út közben Sesshoumaru tanácsokkal látta el a lányt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
