|
15. rész
2008.06.27. 11:27
15. rész: Az első újhold
Rájöttek, hogy Asami erősebb, mint azt bárki gondolta volna. Mikor Asami magához tért, maradtak még egy-két napot, majd elindultak az aquirok birodalmába. A lány nagyon izgatott volt és nagyon is elégedett. Elég sokszor nézte meg a kart, melyet varázsolt Sesshoumarunak. Ahogy így nézte látta, hogy nem mozdítja. Közelebb ment hozzá és rákérdezett.
-Miért nem mozdítod a karod?
-Megszoktam már, hogy csak az egyik kezem van meg, a másik, hogy egy kicsit béna…
-Béna? Miért nem szóltál? Saya már egy napja gyalogolunk, és már sötétedik is, maradjunk itt éjszakára.
-Rendben!
Mindenki elfoglalta a helyét. A halandók nagyon kifáradtak, mivel nekik nem annyira jó az állóképességük. Kagome hálásan nézte a lányt, aki kicsomagol egy fa tövébe, és a hátát nekitámasztja. Lehunyta a szemeit és gyűjteni kezdte az energiáját. Enyhén derengett a teste körül, de ezt csak Saya és Sesshoumaru vette észre. Mikor már teljes volt a sötétség és már mindenki aludt, Asami felkelt és a démonhoz lépett.
-Alszol?
-Nem!
-Gyere utánam!
A démon felállt és követni kezdte a lányt egy kisebb tisztásig, ahol bevilágított a hold. Szembe fordultak egymással, majd a lány a férfi kezeit megfogta és a szemeibe nézett.
-Csak ennyit tehetek érted! A lelki fájdalmadat sajnos nem tudom gyógyítani, de itt vagyunk, és ezzel is a sebek forrnak össze…
-Én…
-Kérlek, ne szólj bele! Saya és én is elképzeljük a fájdalmadat, de nem tudunk neked segíteni, ha nem akarod. Én csak a testi bajaidat és az időt tudom visszaforgatni, de csak a testeden. Ezt azért mondom, hogy tudd, hogy nem vagyok képes abba az időbe visszatérni… tudom, hogy erre nem gondoltál, de el kellett mondanom! A karodat teljes mértékbe meg tudom gyógyítani!
-Asami… én…
A lány elcsendesítette a démont, majd közelebb hajolt hozzá, majd a homlokát a démon homlokának nyomta. A férfi ettől egy kicsit meglepődött.
-Úr a mennyekben, adj erőt nekem, hogy a test ép legyen. A testem a tét, melyet te olyan nagy hálával adtál nekem. Életerőm egy része e démoné legyen, erőszaktól mentes legyen.
Először Asami teste fénylett, majd a démoné is. Mind a ketten kék fényben tündököltek. Sesshoumaru érezte, ahogy a kezei megmozdulnak, és saját maguktól mozognak. Nem érezte a bénulás kis zsibbadását sem a karjába. A lányt nézte, aki még mindig csukott szemmel mormolta a varázsigét, majd mikor a fény eltűnt a lány boldogan nézett a karra.
-Mit tettél?
-Életerőt adtam neked! Nem sokat, de egy darabig nem leszel beteg, és nem érnek halálos csapások. A karodat is teljesen helyre állítottam.
-Bolond! Az életeddel játszottál…
-Igen! Van valami gond vele?
-Te aztán tényleg ostoba vagy!
-Te meg faragatlan, még meg sem köszönted!
-Kösz!
-Szívesen! Belehaltál?
-Többet nem hallod…
-Na azt majd meglátjuk!
Elkezdődött a vita köztük, hogy melyikük a nagyobb bolond és hogy miért. Egy kis idő múlva Asami nevetni kezdett, majd kacagássá erősödött. Egy kis idő múlva a démon sem bírta fapofával és halkan nevetni kezdett. Asami ledöbbent, hogy erre is képes ez a férfi. Eközben Saya figyelte őket lesből.
„Gyógyul a sebe, a lelkének a hatalmas sebe, melyet a keresztlányom halála okozott. Ez a lány még mikre képes? Pusztán a jelenlétével, Sesshoumaru kezd változni. Régebben a fivére jelenlétét sem bírta el, most pedig vele utazik, és még beszélgetnek is. Ilyen hatással lenne rá ez a lány? Talán kezdi… majd kiderül… Tanabe helyesen döntöttél, mikor megkerested ezt a makacs és harcias aquirt.”
Egy kis beszélgetés után mentek is vissza a táborhoz, majd lefeküdtek. Asami egyre jobban bírta energiailag a varázslatokat és nem fáradt el olyan gyorsan, de azért az egész éjszaka békésen aludt. Reggel is ő ébredt fel legkésőbb, de senki nem szólta meg érte. Megették Kagome isteni reggelijét, majd indultak is tovább. A nap annyira unalmas volt, hogy Kagome és Asami egy régi gyereknótát kezdett énekelni és közbe a lábukat emelgetve, ugrándoztak előre. Takado nevetett, Sayával együtt. Egyhamar Sango is csatlakozott hozzájuk. Mindenkinek tetszett, csak a démon volt ettől ideges. Asami annyira boldog volt, hogy csak úgy sugárzott. Éppen a második versszaknál jártak, mikor hat erős szellem lépett eléjük. Mindenki megdermedt, és harcra készen álltak.
-Nem tanítottak meg benneteket, hogy ne rontsátok el az ember jókedvét?- kiabált Asami
-Mit mondtál te korcs?
-Korcs? Hát elég erős kifejezés, de… talán illik rád!
-Mi van?
-ÚGY LÁTOM, HOGY ÉSSZEL SEM ÁLDOTT MEG A JÓISTEN!- kiáltott fel
Mind a hat szellem felüvöltött, majd a lányra támadt, aki könnyed ugrással minden támadást kikerült. Egy kisebb mosoly jelent meg a szája szélén, amit mindenki észrevett.
-Na tessék! Ilyen a halvány mosolyú Asami! Mindjárt kezdi…- mondta Takado
Asami felugrott, majd karba tett kézzel félfordulatból oldalba rúgta az egyiket, mire az, hatalmasat ordított, és vért köpött fel. Közbe a lány kecses tánclépésekkel és forgásokkal körbeforgott mind a hat szellem körül. Olyan gyorsan tette ezt, hogy alig tudták követni. Majd hirtelen megállt és bosszús szemmel nézett rájuk.
-Na! Egy kicsit több kihívásra számítottam!
-Megkeserülöd, hogy alábecsülsz minket…
-Gyertek!
A hat démon egyszerre ment neki a lánynak, aki csak várt, majd elővette a botját, és forgatni kezdte. A bottal kiütötte az első kettőt, aki elég mély sebet kaptak a hasukba, majd egy pajzzsá alakult, amely blokkolta a következő két csapást. Az arcáról, nem tűnt el az a kifejezéstelen mosoly, amely annyira idegesítette a támadóit. A lány direkt elengedte a botot, amely hangosan a földre esett. Ezen belelkesültek, mert harci kiáltás közepette támadásba lendültek. Asami felugrott, majd villámtáncot bevetve puszta kézzel végzett mind a 4 szellemmel. Most már harcképtelen és ájult szellem feküdt előtte, majd közéjük sétált és leguggolt hozzájuk.
-HÉ! KELJETEK FEL, HOL ITT A MÓKA? Unalmasok vagytok!
Asami felállt, majd visszaindult a döbbent tömeghez, elhaladt az utolsó mellett, aki megfogta a bokáját. A lány visszafordult, majd teljes erejéből belerúgott a szellembe, aki 15 métert repült hátra. A mosoly most sem tűnt el az arcáról. Mikor odaért, visszanyerte az eredeti stílusát, mert vigyorgott és dúdolt.
-Na erről beszéltem! Harc közben egy teljesen más Asami állt előttünk, kegyetlen és merev, de mégis kedves…
-Kedves?- értetlenkedett Saya
-Igen! Egyiket sem találtam el olyan helyen, ahol belehalhatnának. Csak ártalmatlanítottam őket, és ha jól számolok, akkor egy jó pár napig így is marad. Egy-két csontjuk tört el, de az egy szellemnél gyorsan gyógyul. A belső szerveiket is csak megütöttem, egy pár napi pihenéssel a gyulladás csökkeni fog és elmúlik. Addig is folytassuk az utunkat, nem?
Senki nem ellenkezett, így folytathatták a kis békés útjukat. Asaminak megint felhőtlen jókedve volt, de a többieknek nem volt hozzá kedve. Egy kicsit el is szomorította a lányt, de hamar túltette magát rajta, mert a dalaival jobb kedvre derítette saját magát. Szép hangja volt és ezt mindenki elismerte. Kagome közelebb ment Sayához.
-Ma újhold lesz!
-Igen!
-Inuyasha ezen az éjszakán ember lesz…
-Szerintem nem csak miatta kell aggódnunk! Tudod, hogy milyen hátránya van egy kiválasztottnak?
-Már hallottam róla, mikor ellátogattam hozzátok! Azt gondolod, hogy Asami is ezen az éjszakán fog…
-Szerintem igen! Igaz még nem hallottam tőle, hogy akármilyen változáson is átesett volna.
-Az lehet! De azt figyelembe kell vennünk, hogy eddig azt sem tudta, hogy aquir, mellesleg, pedig csak itt jött elő az ereje. Nehéz lesz neki a mostani éjszaka. Főleg, hogy ennyi férfi veszi körül. Azt a nőfaló Mirokut kellene valahogy eltűntetni.
-Ebbe majd én segítkezem!- szólt közbe Sango
Estére, mikor már kezdett a nap lemenni, megkérték a többieket, hogy maradjanak itt éjszakára, mert Kagome és Sango fáradtak. A fiúk kezdtek egy kicsit nyugtalankodni. Saya és a lányok idejének látták, hogy a tervük akcióba lépjen. Elráncigálták Asamit egy közeli erdős területre.
-Mi a bajotok?
-Figyelj Asami! Gyors leszek! Minden újhold alkalmával változol egyet. Ilyenkor az elemi ösztönök fognak benned élni, vagyis az a tulajdonság, amit a hold istene adott a kiválasztottaknak. Ennek van előnye és hátránya is. Az előnye, hogy ilyenkor sokkal erősebb vagy, mint bármikor, de a nagy hátránya, hogy ilyenkor minden férfi neműben hatalmas vágyat ébresztesz…
-Jó, de mit ébresztek én?
-A hold istene olyan erőt adott neked, amely…
-Azt mond már el Saya, hogy mit adott nekem a hold istene…
-Ilyenkor vágysz a férfira és ő is rád, hogy megteremtsétek a jövő aquir nemzedékét. Egyszóval ezen az éjszakán, ha valakivel együtt vagy, akkor gyereketek lesz. Ő lesz a mindenkori párod…- szólt közbe Kagome
-Tehát ha ágyba bújok valakivel, akkor az lesz a gyerekeim apja?
-Lényegében igen, de nem mindegy, hogy kivel. Ha rossz illetővel vagy együtt, belehalsz!
-Kösz, most megnyugtattál! Én nem leszek egy férfival sem, az biztos.
-Most az a legfontosabb, hogy Mirokut, Inuyashát, Takadot és Sesshoumarut is lefoglaljuk valahogy. Sesshoumarunak már van tapasztalata benne, így lesz esély rá, hogy ellen tudjon állni, de a többiek…
-Tegyetek, amit akartok, csak tőlem zárjátok el őket… Úr isten, tüzelek, mint a kutya…
-Lényegében igen!- mondta a lány vállát veregetve Kagome
Saya elég érthetetlenül nézett, hisz soha nem hallott ilyen szóbeszédet, de annak tudta be, hogy a két lány egy másik világból jöttek. Gyorsan megbeszélték, hogy Sango Mirokuval fog foglalkozni, Kagome, pedig a félszellemet veszi pártfogásába. Saya kapta Takadot. Mindenki a férfiak mellett maradt, és ha úgy alakult, akkor leütik őket. Sajnos Sesshoumaruval senki nem tudott foglalkozni, így megkérték Asamit, hogy aznap estére egy kicsit menjen távolabb a tábortól. A lány engedelmeskedett. Bentebb ment, de még nagyon jól látta őket és hallotta a többieket, hála a démoni erejének. Nekidőlt az egyik fának, majd figyelni kezdett. Egy kis idő múlva, mikor a hold teljesen feljött, akkor hallotta meg, hogy az összes férfi őt keresi. Mindent megtettek érte, hogy előkeressék. Hallott három erős ütést, majd a testek pukkanását. Elnevette magát, majd becsukta a szemeit. Egy kis idő múlva viszont megérezte a démon jelenlétét. Felnyitotta a fél szemét és látta, ahogy a démon ott áll előtte.
-Sajnálom, de most nem lehetsz itt velem!
-Tudom! Ezt utálom az aquir létetekbe, hogy arra vágyom, hogy veled legyek, pedig semmi közöm hozzád.
-Akkor ezt meg is beszéltük! Akkor miért nem mész tovább?
A démon eltűnt előle. Majd hirtelen egy rántást érzett és a következő pillanatba már állt és a fának szorított végtagjait nézte, majd a démont, aki pár centire áll tőle. Csak most érezte, hogy akarja a férfit, ez annyira feldühítette, hogy beleharapott a szájába, amely vérezni kezdett.
-Csak nem vérzel?
-Sesshoumaru?
A férfi közelebb hajolt, majd lassan lenyalta a lány vérét. Asaminak kikerekedett a szeme. Elkezdett vergődni, hogy engedje el.
-Olyan vagy, mint Tanabe!
-ÉN NEM VAGYOK TANABE!- üvöltötte
Sesshoumaru meghátrált, majd egy kicsit gyengített a szorításon. A lány szemeibe nézett, amelyek könnyesen csillogtak. Hirtelen jött a felismerés, hogy mit is készült tenni a lánnyal. Teljesen elengedte, majd hátrálni kezdett pár métert. Asami olyan dühös volt a férfira, de magára is, hogy az ökle remegett az indulattól.
-Mit képzelsz te magadról? Először azt mondod, hogy nem te vagy az, akit keresek, mert csak magányos vagyok, most pedig itt vagy és nyalogatsz?
-Én… a hatásod…
-Kit érdekel? Ha a hatásom alá kerültél, akkor gyengébb vagy, mint gondoltam. Ha még egyszer összemersz hasonlítani Tanabéval, kikaparom a szemedet. Én nem vagyok annyira kapható, tudok magamra vigyázni.
Sesshoumaru közelebb ment hozzá, de látta, hogy a lány remegve hátrálni kezd. A démon nem állt meg, hanem teljesen közel ment hozzá, majd megölelte. Erősen, de mégis gyengéden. Asami először nem reagált, csak a meleg testet érezte, mely annyira közel van az övéhez, majd a karjait felemelve átölelte a férfit.
-Sajnálom! Régen volt, hogy találkoztam ezzel a hatással… most már jobban vagyok, hála a szavaidnak… Nagyon nehéz megállni, hogy ne tegyelek a magamévá…
-Azt ne is!
-Sokkal jobban bírod, mint Tanabe…
-Igazán?
-Ki kellett kötöznöm, hogy ne ugorjon rám vagy akármelyik férfira. Benne sokkal jobban égett az elemi ösztön…
-Ne értsd félre! Bennem is tombol, majd szétvett a tudat, hogy itt vagy, de nem tehetek veled semmit, de a harag, amely bennem él saját magam iránt, az nem engedi.
-Harag?
-Igen! Ennek segítségével legyőzöm a vágyat, de most engedj el…
-Nem!
-De igen! Hallod?
-Nem! Itt maradok veled, vigyázok rád…
-Rendben, csak engedj már el, könyörgöm!
Sesshoumaru elengedte, majd hagyta, hogy a lány leüljön a fához. Maga is leült, majd a lányra nézett. Most vette észre, hogy a lány haja teljesen kék színű lett és sokkal világosabb, mint Tanabénak volt.
-Kék a hajad!
-Tényleg? Vicces, ha most látnának, akkor biztos mondanák, hogy egy csürhe banda tagja vagyok, de ez nem igaz!
-Énekelj nekem! Attól lenyugszom!
-Biztos?
-Talán!
Asami becsukta a szemeit és próbálta legyűrni azt a mérhetetlen vágyat, amely most e férfi iránt érez. Legszívesebben levette volna ruháit, de ne tehette, még nem jött el az idő, mikor valakivel együtt lehet.
Találkozásaink szívünk hajnalai, kell, hogy legyenek,
És friss, új szellők születnek belőle.
Amikor észreveszed, hogy nem vagy egyedül ezen a világon,
A tiszta Hold lenevet Rád.
A kezdetekben a lelkem
Még inkább megbabonázó, varázslatos éneket hallatott.
Nem vagyunk egyedül,
Mindannyian erre a világra születtünk...
Hogy találkozzunk egy biztos személlyel, aki talán Ő.
Ohh, ebben a végtelen világban,
Igen, keressük a szerelmet.
Sesshoumaru hallgatta a lány énekét, majd becsukta a szemeit és mélyen elaludt. Úgy jó 25 perc múlva a lány abbahagyta a dalt, majd ránézett a démonra, aki szuszogva aludt. Közelebb ment, majd megcsókolta a száját. Ezután a nyugati nagyúr vállának dőlt és elaludt ő maga is. Reggel korán kelt fel, de érezte, hogy a démon már egy ideje fenn van. Felnézett a férfira, aki egy kicsit rosszallóan nézett vissza.
-Mi a bajod?
-Ki engedte meg, hogy rajtam aludj?
-Senki…
-Na látod, most mondtad ki a varázsszót!
-De rossz hangulatod van! Nem tehetek arról, hogy elaludtál, majd én is… ha máskor valami bajod van, akkor menj egy másik nőhöz, de engem felejts el… UNDOK KUTYA!
Asami gyorsan felpattant, majd visszament a táborba. Mikor odaért. A lányok már beszélgettek, de a fiúk még mindig ki voltak ütve. Leült hozzájuk, de lehetett látni, hogy baromi rossz kedve van, amit mindenki sejtett, hogy miért. Saya viszont egy kis idő múlva rá is kérdezett.
-Mi történt?
-Csak annyi, hogy megkért tegnap este, hogy énekeljek, erre bealszik. Én is álmos voltam és a vállának támaszkodva elaludtam. Reggel olyan mérges volt, de az istenért, minek kell ezt ennyire felfújni? Meg sem köszönte a tegnapi…
-Mit?- kérdezték egyszerre
-Az éneket, direkt neki énekeltem, de azt sem tudta kinyögni, hogy kösz. Undok egy kutya, az biztos! Hát ezekkel meg mi történt? Ilyen erőset tudtok ütni…
-Fenéket! Amikor elmentünk tényleg leütöttük őket, de hamar felkeltek és rosszabbak lettek. Sayát Takado meg is égette, de meggyógyult. Akkor hallottuk meg az énekedet, amire a fiúk sóbálvánnyá váltak és elaludtak. Biztos valami nyugtató varázs…
-Lehet! Saya jól vagy?
-Nincs semmi bajom! Könnyen begyógyítottam. Várjuk meg, hogy felkeljenek, majd induljunk, így is lesz még egy hét, hogy odaérjünk.
A lányok bólintottam, majd mikor befejezték a reggelit látták, hogy a fiúk kezdenek mozgolódni. Ebbe a pillanatba lépett elő a nyugati nagyúr is. Asami mérgesen felhúzta az orrát, majd tiltakozva karba tette a kezét. Kagome és Sango nevettek rajta. A démon sem tűnt a legboldogabbnak. Összeszűkített szemekkel nézett maga elé, majd egy szó nélkül elment a lány mellett. Asami csak hümmögött egyet, majd felállt és elindult egy távoli fa tövéhez, ahol leült és keresztbe tett karral leült. Pár óra múlva mindenki fenn volt és már meg is reggelizett. A fiúknak nagyon fájt a fejük, de ez nem is volt csoda a sok fejbevágástól. Mikor mindenki készen volt az indulásra, elindultak, de közel sem volt olyan meghitt a hangulat, mint szokott lenni. Kagome is egy kicsit ideges volt, amit a barátnője észre is vett.
-Mi a baj?
-Két dolog is aggaszt, az egyik, hogy furcsállom, hogy eddig nem jelent meg Naraku, pedig biztos érzi az aurádat, a másik nagy gondom az egyik ékkő, ami rohamosan közeledik erre.
Asami felnézett, majd egy porfelhő jelent meg. Mikor kezdett a por leülepedni és kellően kiköhögte magát egy hosszú fekete hajú, és állati szőrt viseli izmos fiú jelent meg előtte. A szemei barna színűek voltak. Ahogy mindenki túl tette magát az első meglepetésen, a fiú Kagome felé indult, majd átölelte.
-Szia kedvesem! Még mindig ezzel a korcs pulikutyával vagy?
-Mit mondtál, te büdös ordas…
-Hagyjátok abba! Senkinek nem vagyok a kedvese, szálljatok le rólam…
-Kagome! Nagyon népszerű vagy a fiúk között!- mondta Asami, majd előrébb lépett.
Kouga kinézett a lány mellett, majd az idegen hang felé fordult. Ahogy megpillantotta, elengedte a mikot, majd már a lány előtt állt. Végigmérte, majd megállapodott a lány hosszú combjain, amelyek a rövid szoknya miatt kilátszottak. Végig gusztálta, majd a szemébe nézett.
-Hogy hívnak?
-Asaminak! Téged?
-Kougának! Ne akarsz az asszonyom lenni?
-Hm…- Sesshoumarura nézett, aki nagyon mérgesen nézte a farkasdémont- Miért akarsz te engem asszonyodnak?
-Mert erős vagy és gyönyörű… kitűnő és egészséges farkaskölyköket szülhetnél nekem…
-MI? Ott még nem járunk!
-Elég legyen ebből!- szólt közbe a nyugati nagyúr- Asami senkinek nem lesz az asszonya, megértettük egymást?
-Csak nem, neked kell ez a nő, nyugat nagyura?
Asami kuncogni kezdett, a többiek viszont hirtelen elnémultak. Tudták, hogy ez olyan helyen talált be a démonnak, ami a legkevesebb jót sem jelentett. Sesshoumaru megropogtatta az ujjait, majd közelebb lépett a farkashoz.
-Most már értem, hogy az a félnótás öcsém miért utál téged!
-Ő féltékeny, de te… talán…
-Féltékeny az isten! Asaminak jobb dolga is van, mint egy nyomorult démonnak gyermeket szülni!
A háttérben Asami már a hasát fogta az elfojtott nevetéstől. Kagome próbálta lecsendesíteni, de nem nagyon ment. A két fiú harcra készen állt, és csak most értette meg a lány is, hogy ez komolyabb, mint azt gondolta. Gyorsan kettejük közé állt, majd vészesen csillogó szemekkel nézett rájuk.
-Hagyjátok abba! Ennek semmi értelme! Az életemről, amúgy sem egy férfi fog dönteni, hanem én! Ez csak a férjemnek fogom megengedni, de itt senki nem a férjem, vagy tévedek? Nyugodjatok le! Kouga aranyos vagy, de nem leszek az asszonyod és kérlek, ne is próbálkozz! Sesshoumaru kedves tőled, hogy meg akarsz védeni, de magam is el tudom intézni a dolgokat. Már, mint mondtam, csak annak a férfinak engedem meg, hogy irányítson, aki majd a férjem lesz… ti ketten nem mondhatjátok meg, hogy mit tegyek és mit nem!
A fiúk döbbenten nézték a nyugodt, de mégis egy kicsit izgatott lányt, majd mind a ketten hátrébb léptek, ahogy ez megtörtént, Asami mosolyogni kezdett, majd visszafelé indult. Egy pár perces csend után Kouga érzékeny búcsút vette a szép hölgyektől, majd lelépett. Asami azt akarta, hogy gyorsan haladjanak, mert nem érzi itt jól magát. A kérésen eleget is tettek, majd útnak indultak.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
