|
14. rész
2008.06.27. 11:26
14. rész: Az ajándék, avagy a gyakorlás gyümölcse
Másnap viszont elég hamar kelt mindenki és elkezdődött a nagy gyakorlás, amely a lányra várt. Az aulába találkoztak, ahol mindenki ott volt. Asami mosolyogva üdvözölt mindenkit, főleg Kagomét és Takadot, akik nevetni kezdtek rajta. Egy gyors reggeli után elmentek az edzőterem felé. Az út közben több katonával is találkoztak, akik mélyebben hajoltak meg a nő előtt, mint bárki előtt. Ezen annyira nevetett, hogy amire odaértek, megfájdult a hasa.
Az edzőterem a szokásos volt, de a benne lévő tárgyak már közel sem. Ott látta a kardját és a botját, egy kisebb szentélyt és egy íjat, nyílvesszőkkel. Bentebb ment és megfogta a fegyvereit, mire azok kéken izzani kezdtek.
-Asami! Az lenne a kérdésem, hogy tudod-e, hogy ezek milyen fegyverek?- kérdezte Saya
-Fogalmam sincs!
-Ezek az első aquir fegyverek, amelyek készültek egy kiválasztottnak. Mivel ezek az elsők, így ezek a legerősebbek is. A bot nem csak pajzsot képes emelni, hanem képes meghosszabbodni is, ha akarod. Szélvihart is képes vagy kelteni, ha úgy akarod. A kard nem csak harcolni tud, vagyis emberek és démonok életét kioltani, hanem Sesshoumaru kardjához hasonlóan életet adni. Eredetileg ennek is akkorának kellene lennie, mint egy közönséges kard, de igazodik az erődhöz, így meg növekedett. Utána néztem, hogy milyen erő birtokosa. Ez a kard a világ legerősebb sárkánykardja.
-Milye?
-Sárkánykardja! A legerősebb formája ennek a kardnak, maga a sárkány, amelyet te irányítasz. Mivel magát a kardodat sem ismered, így elképzelhető, hogy az első alkalommal neked támadna a sárkány, ha tehetné. Az biztosan a halálodat okozná, de most megtanítalak használni azt az erőt. Mint tudod az aquirok képesek valamilyen varázslatra. Takado mutasd meg, kérlek!
-Igen!
Takado előre lépett, majd gyors kézmozdulatokat tett és mormogott valamit közbe. Ezután a szája elé tette az egyik mutatóujját, majd tűzet fújt ki. Amely előtte egy labda formában mozgott.
-Takado képes irányítani a tüzet, habár csak félig aquir, akkor is hatalmas ereje van, ami köthető a testi erejéhez és szelleméhez. Nagyon nagy szellemi ereje van, de a tiéd ennél sokkal több. Asami koncentrálj arra, hogy azt a szobrot elmozdíts anélkül, hogy hozzáérnél.
Asami a szoborra nézett, a mely egy hatalmas démont ábrázolt. Becsukta a szemeit és elképzelte maga elé a szobrot, majd azt, hogy mozog. Kinyitotta újra a szemeit, a szobor nem mozgott.
„Hogy az isten áldjon meg, mozdulj már!”
A lány felszabadította a szellemi energiája egy részét, mire mindenki a földre rogyott, egyedül Saya és Sesshoumaru tartották magukat, de nekik is nehezükre esett. A lány körbenézett és látta, hogy mindenki a földön térdel és erőlködik, de nem megy nekik. A lány kinyújtotta a kezeit a szobor felé, ami rögtön felemelkedett és tett egy kört. Asami összezárta a markát, mire a szobor darabokra robbant. Visszavette az erejét, mire a többiek verejtékezve és lihegve felnéztek.
-Ez aztán az erő!- mondta Inuyasha
-Sajnálom!
-Remélem, kifizeted a szobrot, mert elég drága volt…- mondta Sesshoumaru
Asami elnevette magát, majd a törmelékekhez fordult. Már nem kellett koncentrálnia, így csak kinyújtotta a két kezét, és fokozatosan közelítette egymáshoz őket. Erre a törmelékek felemelkedtek, és mintha visszafordították volna az idő kerekét, mert a szobor összeforrt. Mikor végzett, akkor fennhéjázva a démonra nézett.
-Elégedett vagy?
-Talán!
-Remek! Akkor erre már képes vagy, folytassuk a gyakorlást, ha nem nagy kérés.- szólt közbe Saya
Asami bólintott. Aznap sokat tanult, megtanult alap varázslatokat és harci módszereket, amelyeket szinte azonnal el is sajátított. Kagome és a többiek a fal mellett ültek és nézték a harcoló lányt, aki éppen Sayával harcolt.
-Ejha! Ez a lány tényleg tud!- mondta Inuyasha
-Mindig is ilyen volt!
-Hogy?- kérdezte Sesshoumaru
-Ő jelenleg a legokosabb Japán a mi világunkban. Soha egy szót sem tanult, de annyira nagy az intelligenciája, hogy a tanáraink szerint a Japán következő nagy elméje lehet. Sajnos ő nem így gondolja…
-Miért? Állandóan a nagy eszével jön…
-Igaz! Én nem így értettem. Utálja az iskolát és padokat. Azt a tényt, hogy olyan életet kell élnie, mint bármelyik Japánnak, az mindennél jobban kiborítja. Szinte irtózik tőle, ezért is viselkedik ilyen furcsán és szokatlanul. Mikor elsősök lettünk, akkor még nem ismertem annyira, csak azt hallottam út-útfélen, hogy van egy elsős lány, aki rögtön az első nap bejelentkezett a kendo klubba, sőt az összes harcművészeti klubba. Egyszer elosontam és meglestem ezt a lányt. Szokatlan volt, mert nem úgy viselkedett, mint egy rendes lányt.
-Mit csinált?
-Először is nem úgy öltözködött, ahogy kellett. Sötétkékes haja volt, melyre mindenki azt hitte, hogy festi. A másik dolog, hogy a ruhája is már volt, mivel fekete nagykendőt vett fel és a lábain is fekete harisnya pihent. Azt tudni kell, hogy a mi világunkban szigorú követelményei vannak az iskolai viseletnek. Na ő ezt teljesen felrúgta. Állandóan egy fakarddal mászkált és belekötött mindenkibe. Egy nap ki is lestem, amikor először ment az edzésekre. Ahogy belépett azt mondta „Én leszek ennek a klubnak a vezetője egy hónapon belül!” Persze ezen mindenki nevetett és el akarták verni, de…
-Mi történt?- kérdezte Sango
-Érdekes dolog! Az elsős kislány, aki nem volt nagyobb, mint egy nagyra nőt kislány, agyonvert mindenkit. Ahogy megmondta egy hónap múlva ő volt az összes klubnak az elnöke és a legerősebb tagja. Mivel a kendo volt a kedvence, ennél maradt, a többit, pedig visszaadta. Ez a lány az első, aki ilyen fiatalon vezetője volt minden klubnak. Egyik évben, pedig az osztályomba került és barátok lettünk…
-Igen! Emlékszel Kagome, mikor mindenki elrohant mellette, csak te és én maradtunk bent vele…
-Takado akkor már nem állt jó hírben, a kis gondjai miatt, igaz?
-Hát na! Egy kicsit nehéz gyerekkorom volt…
-Kicsit?
-Kagome, kérlek, hagyjuk! Szóval ott tartottam, hogy odamentünk hozzá és barátkozni kezdtünk vele. Nagyon sok mindenre megtanított minket. Egy este, mikor mentem a szokásos helyre a kis verekedésem miatt, akkor láttam meg egy falnak támaszkodva, kihívó ruhákba és egy bottal a kezében. Becsukott szemekkel állt és hagyta, hogy a szemetek, akik ott ittak a közeli ivóban, molesztálják. Már menni akartam segíteni, mikor egyszer előkapta a botot és agyonverte azokat a részegeket. Ezután sóhajtott egyet és elindult felém. Mint kiderült ide szokott járni, levezetni a feszültséget. A kihívó ruha, pedig…
-Figyelemfelhívó!- mondta a démon
-Úgy van! Ez mindig sikerült neki, hisz csak nézz rá! Attól a naptól kezdve együtt harcoltam vele. Egyhamar elneveztek minket…
-Asami volt a halvány mosolyú Asami, Takado, pedig a vasöklös Takado. Mindenki tőlük félt az iskolába, csak én nem!
-Halvány mosolyú Asami?- kerekedett el Sesshoumaru szeme
-Igen! Amikor harcolt, mindig egy kis mosoly jelent meg a szája szélén, de ez csak akkor volt látható, hogy ha legyőzött. Addig egy érzelem sem tükröződött az arcán. Aranyos lány amúgy!
-Képzelem!
-Tényleg! A harci kedve ellenére hatalmas szíve van, és már többször is bizonyította.
Ezután mindenki elcsendesült és a lányt nézte, ahogy harcolt. Saya is a nap végére már sejtette, hogy a lány minden harci módszert megtanult. Holnaptól kezdhetik a komolyabb felkészülést is. Már kezdett sötétedni, mikor Saya megállt és a lányra nézett.
-Mára elég lesz ennyi! Holnap ugyanekkor folytatjuk! Akkor már egy kicsit mással. A varázserődet fejlesztjük. Pihenj le!
Mindeni ment a maga dolgára. Este a lányok megbeszélték, hogy lemennek a közös onsenbe, ahol kipihenhetik magukat. Sango és Kagome elmeséltek minden kis apró részletet Asaminak a megismerkedésükről. A lány annyira nevetett, hogy nemegyszer majdnem megfulladt. Az egész környék a kacagásaiktól volt tele. A fiúk, ki a maga szobájának ablakán hallgatta a lányokat. Egy órás lubickolás után Kagome és Sango kezdett fáradni, így elhatározták, hogy mennek lefeküdni. Asami még bírta, így maradt a melegben. A csillagokat figyelte és eszébe jutott az anyja másik éneke.
„Kezdet szele
Vidd el az üzenetem
Mert én mindig hinni fogok benned
Habár a világon élek, csak az álmaim kergetem
A lábaim megremegnek, ahogy a távolba nézek
De nem fogok visszafordulni
Mert elhatároztam, hogy továbbmegyek…”
Asami nem tudta befejezni, mert az ajtó kinyílt és egy alak lépett be. Rögtön felismerte az auráját, így kapkodva a víz alá bújt, takarva a testét. Hallotta, ahogy a víz csobban.
-Miért hallgattál el?
-Mert bejöttél!
-Szégyellős vagy?
-Igen, ha meztelen vagyok!
-Engem nem zavar!
-Azt gondoltam!
-Fárasztó napod volt?
-Talán! Igazából nem a harc fárasztott ki, hanem a varázslás. Nehéz számomra…
-Pedig nem nehéz! Figyelj!
A démon elmotyogott egy igét, mire egy apró fénygömb emelkedett fel és bevilágította a területet. Asami és Sesshoumaru egymás szemébe néztek a fénybe, majd a lány pirosló arccal elfordult. A fény is lassan kihunyt. Az aquir felállt, majd magára csavarta a törölközőt és kilépett.
-Sajnálom, de egyedül kell élvezned a meleg vizet, lassan lepihenek…
-Ahogy gondolod!
Asami eltűnt a ködben, ürességet hagyva maga tán. A lány fáradtan feküdt az ágyba és az aznapon gondolkodott, majd kellemes emlékekkel együtt tért nyugovóra. Másnap megint korán kelt és felvette a gyakorló ruháját. Mint Saya ígérte a mai napon a varázslatokat gyakorolták, ami sokkal jobban kiszívta a lány erejét.
Már 5 napja gyakorolták a varázslatokat és burkokat, amiket a lány idézhet, de még mindig nem volt meg neki az a jellegzetes varázslata. Saya és Sesshoumaru mindennel próbálkoztak már, de egyszerűen nem tudták kicsalni belőle, így a hatodik nap egy kicsit idegesen és csalódottan edzettek. Aznap estére mindenki kifáradt. Asami már járni is alig tudott, de nem adta fel. Mindenki visszament a szobájába és ő kiosont, hogy gyakoroljon. A terem üres volt és egy kicsit félelmetes is, de nem adta fel. Gyertyákat gyújtott, majd sorra vette a varázslatokat. Először egy burkot vont maga köré, pusztán a gondolatával. Azután támadásokat vetett be. Egy tűzlabda, amelyet kioltott vízesővel. Ezután a vizet szélörvénnyel megszárította. A köveket törte össze és rakta egybe. Semmi különöset nem tapasztalt. Annyira mérges volt magára, hogy a szobrot, amelyet éppen összerakott, darabokra robbant.
-Mi a bajod?
-Sesshoumaru? A frászt hozod rám!
-Bocs! Tehát?
-Semmire nem vagyok jó! Ennyit gyakoroltam és mégsem tudom…
-Tudod, hogy mi volt Tanabénak a különlegessége?
-Nem!
-Képes volt istenek hatalmát a testébe sűríteni, ezáltal az ereje több ezerszeresére növekedett…
-Hát ilyet én nem fogok tudni!
-Hátránya is volt rendesen! Annyira megterheli a szervezetedet, hogy bele is halhatsz. Saya azért nem engedte használni, mert ezáltal biztos, hogy megölte volna a gyermekünket. A végén sajnos ez be is következett. A teste annyira kimerült, hogy az én gyenge életmentő kardom semmit nem tehetett érte…
Asami látta, ahogy a démon kezei megremegnek a kard markolatán, és a lehajtja a fejét. A lány közelebb lépett és a férfi elé állt. Sesshoumaru még mindig nem nézett a szemébe. Asami szívét olyan hatalmas fájdalom töltötte be, amelyet még soha nem érzett.
„Sesshoumaru magát hibáztatja, mert nem volt elég erős! Azért olyan mérges és erőszakos, mert magára haragszik, pedig nem igaz… Ő nem tehet semmiről, eleget szenvedett, még a karját is elvesztette… a szíve fájdalma a legnagyobb!”
A lány szemébe könnyek gyűltek, majd a férfi ölelésébe zárta magát. A démon nagyon meglepődött, hogy a lány a mellkasának dől és zokog. Egy kis idő múlva az aquir felnézett és könnyes szemmel először a férfira, majd a csonka karjára nézett.
-Sajnálom, hogy csak ennyit tehetek érted!
A lány teste zölden fényleni kezdett. Kisebb fénygömbök jelentek meg a két test körül. Sesshoumaru csak forgatni tudta a fejét. Asami teste meleggé vált, a démon érezte, hogy az elveszett karja helyén melegség járja át és látta a fénygömböket is arra szállni. Lenézett és látta, hogy egy erős démoni kar kezd kirajzolódni. Kikerekedett szemekkel nézte és rájött, hogy ez a lány különleges képessége. Mikor minden fény eltűnt, a férfi a kapott karját nézte, majd a fáradtan pislogó lányt.
-A gyakorlás gyümölcse! Irányítani… tudom az időt…
Asami elájult, a férfi gyors reflexének köszönhetően nem esett a földre. Sesshoumaru ölbe vette a nőt, majd kilépett vele az edzőteremből. Gyorsan elszaladt a szobájába, majd lefektette. Érezte benne a nagy életerőt, így nem nagyon aggódott érte. Betakarta és kisimított egy tincset az arcából.
-Soha nem tudom ezt visszafizetni neked! Egyet kérlek, ne halj meg, rendben?
A férfi magára hagyta a lányt, aki másnap egész nap aludt. Mindenki megdöbbent, mikor a reggelinél a démonnak már két karja volt. Sesshoumaru mindent elmondott a többieknek. Saya ámulva hallgatta, de attól, hogy csak kimerült a lány még jobban meglepődött. Rájöttek, hogy Asami erősebb, mint azt bárki gondolta volna. Mikor Asami magához tért, maradtak még egy-két napot, majd elindultak az aquirok birodalmába.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
