|
13. rész
2008.06.27. 11:26
13. rész: A halál pecsétje, Asami visszatért
Már csak a halál pecsétje volt, amely SAYA ÉS Takado szerint pár nap alatt feltörik. Ha minden jól megy, akkor Asami visszatér, de lehet, hogy meghal. Ezt sajnos senki nem tudta, csak találgattak. A következő nap mindenki bement hozzá, hogy együtt várják a fejleményeket.
Eközben a lány megint a fény felé vette az irányt. Ahogy átlépett már várta, hogy egy újabb helyen jár majd, de helyette egy sötét szobában volt, melynek a végén egy hatalmas szék és asztal állt. Közelebb lépett, mire az asztal mögött fény gyulladt. Egy öregedő férfi ült mögötte a kezébe iratokkal.
- Tsukaya Asami Tanabe, az aquir birodalom örököse, ugye?
-Igen!
-A vád maga ellen…
-Vád? Milyen vád?
-Ha hagyná, akkor elmondom. Szóval a vád maga ellen az, hogy elutasította a felkérését a hold istenének. Ez istentagadás, amely hatalmas bűn.
-Már ne is haragudjon, de egy szóval sem mondtam, hogy nem fogadom el a feltételeket. Csak azt mondtam, hogy nem vagyok benne biztos, hogy ezt egy 17 éves lányra kellene bízniuk. Mit értek én a Japán birodalom irányításához. A saját szobámat sem tudom rendben tartani…
-A vezetéshez érzék kell és benned meg van, csak eddig nem tudtad kiaknázni. Viszont ebben az esetben a lelked mélyén nem akartad ezt az egészet, hiszen, mikor azt hitted, hogy az eredeti és nyugodt világodban voltál, akkor boldog voltál. A középkori Japánban csak szomorú arcodat mutattad, hiába voltak ott barátok. Itt lehetett látni, hogy mit is kívánsz valójában.
-Lehet, de soha nem gondoltam azt, hogy ez nem fog változni! Boldog voltam, mikor abba a világba kerültem, amit eddig ismertem, mivel nem éreztem annyira magányosnak magamat. A másik világban nagyon kevés embert ismertem meg…
-Ott a lehetőséged, hogy megismerd őket. Nem tudod, de több száz ember szeret és vár téged. Nézd!
A férfi jobb oldalán egy ovális fényforrás jelent meg, majd Asami meglátta, ahogy az ágyon fekszik és fekete burok mögött. A szobába rengeteg ember, démon és félszellem volt. Ott volt Takashi, Takado. Ott volt Kagome és Sango, Saya is az ágya mellett ült. A legnagyobb döbbenet akkor érte, mikor látta, ahogy a nyugati nagyúr az ágyán ült és a burok felé teszi a kezét. Szinte hallotta a férfi hangját.
„Nem szabad meghalnod! Ki idegesítene, ha nem lennél? Sok mindenkinek szüksége van rád, Kagome is, azért mert idejönni, mert te itt vagy. Saya szerint az egész aquir birodalom örült, mikor meghallották, hogy itt vagy és várnak rád. Takado… idegesítő, ahogy állandóan aggódik érted! És… nekem is szükségem van rád, mivel azt érzem, hogy melletted képes vagyok megfeledkezni a fájdalomról, mely a szívembe lakik Tanabe halála óta. Gyere vissza, és idegesíts!”
Asami könnyes szemmel mosolygott és néha nevetni kezdett. Csak most jött rá, hogy soha nem lesz magányos, mivel annyi barátja, és szerette van abba a világba, ahova tartoznia kell. Megtörölte a szemeit, majd az öregre nézett.
-Mi lenne a büntetésem?
-Halál!
-Tessék?
-Persze, ha nem vállalod el…
-Na várjunk! Azt mondja, hogy nincs választásom?
-Választás mindig van…
-Főleg ha az egyik halállal végződik. Ezt a hold istene sem akarja, hogy meghaljak. Magányos voltam, ennyi az egész…
-Meghalsz, ha nem támaszkodsz másokra…
-NEM HALOK MEG! ENGEM ANYÁM KEMÉNYEBB FÁBÓL FARAGOTT.
-Rendben, akkor menj! Halj meg büszkén!
-Egy frászt! Én élni fogok és megalapítom azt a nyamvadt császárságot, és Narakut is eltörlöm a föld színéről!
Az öreg bólintott, majd minden sötét lett. A lány hátába úgy hasított bele a fájdalom, hogy rögtön összeesett. A szemei könnybe lábadtak. A levegője elfogyott és fuldoklani kezdett. Ekkor megjelent egy apró fény, amely kezdte a testét körbevenni. Összegörnyedt, majd várta a fényt, amely védelmezőleg fogta körbe.
A szobában, csak arra lettek figyelmesek, hogy a burok mozgolódni kezdett és a lány ordítani kezd. Olyan fájdalmas ordítást hallatott, hogy a legerősebb léleknek is összeszorult volna a torka. A burok pár percen belül szétrobbant. A lány teste fénylett és a mind az öt pecsét feketévé vált. A teste leereszkedett az ágyra, majd egy jó percig semmi nem történt, utána megremegett a szeme és lassan kinyitotta. Felült és a tömeget nézte.
-Visszatértem!
Kagome és Sango, majd Saya is a nyakába vetették magukat. Egy 10 perces öröm és ölelgetés után, mindenki kivonult a szobából. Utolsónak Sesshoumaru indult ki, akit megállított a lány az ajtóba. A démon visszafordult és ránézett az aquirra. A szemébe semmi érzelem nem csillogott, de a lány tudta, hogy a férfi igenis sok dolgot érez most.
-Igen?
-Köszönöm!
-Mit?
-Azt, hogy visszavártál, vagyis visszavártatok. Most már nem leszek magányos. Nem tudom, hogy hogyan tudnám visszafizetni nektek azt a támogatást, amit adtatok…
-Ne halj meg! Azzal mindenkinek teljesíted a vágyát…
-Rendben!
-Most pihenj, mert sok dolgod lesz!
Asami visszafeküdt az ágyba és lassan elaludt. Most aludt a legjobban már hosszú idő óta. Békés és nyugodt álma volt. Este felé kelt fel, mikor is Kagome illatát érezte meg a szobában.
-Szia Kagome!
-Szia! Hála az égnek, hogy jól vagy! A frászt hoztad rám, mikor ideértünk, akkor mondta Takado, hogy eszméletlen vagy már egy hete. Ha kérhetem, akkor ne ijessz meg még egyszer.
-Értettem! Takado…
-Hogy én mennyire meglepődtem a jelenlétén.
-Ne aggódj én is! Mikor megláttam, akkor azt sem tudtam hirtelen, hogy hol vagyok!
-Igen, én is! Több kapcsolat van a két világ között, mint gondoltuk volna.
-Nem is sejtetted, hogy Takado mi? Hisz együtt jártatok szakkörbe és nagyon jóba vagytok!
-Soha nem is gondoltam, hogy van benne aquir vér! Mindig egy kedves gorilla volt számomra. Hányszor szúrtak le amiatt, hogy vele lógtam, de ez már mindegy! Beszélnünk kell!
-Igen? Mondjad akkor!
-Ha felépülsz, akkor el kell menned a népedhez…
-Ezt nem is kell kérni, már akartam is menni. Elfogadtam magamat és a sorsomat. Találkoztam Narakuval is az álmomba, és meggyőzött, hogy az lesz a legjobb, ha eltöröljük őt a föld színéről is.
-Helyes! A másik dolog, amit meg kell beszélnünk, a császárság. Nehogy azt hidd, hogy az olyan egyszerű lesz. Ahhoz, hogy teljesítsd a sorsod, minden nagy terület uralkodóját le kell győznöd, vagy meggyőznöd. Nyugat szerintem, segít majd, de a legnagyobb baj a déli területek urával lesz, hisz nagyon erős…
-Ne aggódj! Itt vannak nekem a barátaim és egy lány, aki nagyon problémamegoldó!
-Ne hízelegj Asami! Nehéz lesz, de segíteni fogok! Utána jártam egy kicsit a dolgoknak és arra jutottam, hogy minél előbb el kellene kezdeni. Naraku ereje is növekszik az ékkövek miatt.
-A nagy problémám az, hogy a harcon kívül semmihez sem értek. Nem tudok semmi különlegeset, és nem hiszem, hogy csak harccal meggyőzök mindenkit.
-Az aquiroknak tényleg van egy kis szellemi ereje, amelyen varázsolni tudsz, de te nem is tudhatod, hiszen soha nem is használtad. Saya mindent meg fog tanítani neked. Erre viszont csak egy heted van, amíg itt vagy, ezután el kell mennünk az aquir birodalomba.
-Rendben! Most ha nem baj, akkor aludnék egyet…
-Persze! Aludj jól!
Kagome kilépett és magára hagyta a lányt. Egyáltalán nem volt szándékában az alvás. Felkelt és belépett a fürdőbe. Engedett magának egy kád, forró vizet, majd belefeküdt. Egy órát áztatta magát és a pecsétjeit figyelte, amelyen az igazság, az alázat szó állt. A tükörből tudta csak elolvasni a halál pecsétjét. Mosolygott egyet, hiszen visszaemlékezett az álmára. Éppen törölközött, mikor érzett egy elég erőteljes démoni erőt. Magára kanyarintotta a törölközőt és kilépett a fürdőből. Ahogy várta, a nagyúr állt előtte, aki most végigmérte a lány testét.
-Elégedett vagy?
-Hát, igen!
-Akkor jó! Mit szeretnél?
-Kérdezni!
-Akkor rajta, de addig fordulj el…
-Minek?
-Mert átöltöznék! Ha meglátom, hogy leselkedsz, akkor nagyon rosszul jársz!
A démon megfordult és a falat kezdte el nézni. Hallotta, ahogy a törölköző puhán a földre ér. Elképzelte a lányt, ahogy meztelenül és a holdfényben állt a szobában. Teljesen leizzat és másra sem tudott gondolni, csak arra a lányra. Valamiért ismerős fájdalom járta át a testét. Maga sem tudta volna megmondani, hogy mi ez az érzés.
-Mondhatod!- a démon erre megfordult
-Miért kértél te tőlem bocsánatot? Annyit tettem csak, hogy itt voltam melletted…
-Nem! Többet tettél, mint gondolod! A szavaid, melyek a fejembe még mindig élnek, az segített döntenem a halál és az élet közül…
-Szavaim?
-Nem szabad meghalnod! Ki idegesítene, ha nem lennél? Sok mindenkinek szüksége van rád, Kagome is, azért mert idejönni, mert te itt vagy. Saya szerint az egész aquir birodalom örült, mikor meghallották, hogy itt vagy és várnak rád. Takado… idegesítő, ahogy állandóan aggódik érted! És… nekem is szükségem van rád, mivel azt érzem, hogy melletted képes vagyok megfeledkezni a fájdalomról, mely a szívembe lakik Tanabe halála óta. Gyere vissza, és idegesíts! Ezeket mondtad…
-Én nem!
-Sesshoumaru, csak hálálkodni tudok, kérlek, ne nehezítsd meg az életemet és a szavaimat. Elég nehéz nekem így is! Lenne egy dolog, amit szeretnék tőled kérni…
-Mi lenne az?
-Kérlek, adjál nekem minél több információt a közeli területek nagyurairól, hogy tudjam a gyengéjüket és erősségüket. Minél többet kell tudnom róluk.
-Rendben! Akkor eldöntötted, hogy mit kezdesz?
-Igen és kérném a te segítségedet is…
-Megkapod!
-Köszönöm!
Asami kilépett az erkélyre és felnézett, a haját a szél kellemesen borzolta. Hallotta, ahogy a férfi is kilép mellé. Ránézett, de csak a csillagokat fürkésző szemeket látta, amelyben a szomorúság csillogott.
-Hiányzik?
-Néha nagyon, néha, pedig kevésbé!
-Sajnálom, hogy a jelenlétemmel ezt a fájdalmat fokozom!
Sesshoumaru megdöbbenve nézet a lányt, aki a megbánás könnyes szemével fürkészte őt. Látszott, hogy az aquirok vezetője tényleg komolyan gondolja a bűnbánást. Asami nem bírta tovább a démon tekintetét és felnézett az égre. Tudta, hogy valahonnan felülről Tanabe figyeli a sorsukat.
-Soha nem akartam, hogy amiatt sebződj, hogy valamennyire hasonlítok rá!- folytatta- Habár a viselkedésünk biztos, hogy teljesen más…
-Abban hasonlítotok a legjobban!
-Tényleg? Soha sem hittem volna, olyan kedves és barátságos…
-Igen az volt, de néha tényleg meg tudtam volna ölni!
-Mintha engem is ki akartál volna készíteni, nem?
-Még mindig ki akarlak!
-Csak próbálkozz, csak próbálkozz!- nevetett a lány, de komolyra váltott- Meg tudsz nekem bocsátani?
-Miért kéne! A sebek mindig is nyitva voltak, csak a kötszer volt hatásos. A szívembe mindig élni fog, de már le kellett tennem róla, hogy újra az enyém legyen. Az az időszak lezárult számomra, te csak egy kicsit nyitottál rajta, de ez várható volt. Tudtam, hogy egyszer találkoznom kell az új aquir vezetővel, csak nem hittem, hogy pont te leszel az!
-Aranyos vagy!
-Mi van?
-Próbálsz nem bűnbánatot kelteni bennem, ez aranyos tőled! Holnaptól edzeni akarok, és azt szeretném, hogy te is segíts nekem! Egy hetem van Kagome szerint, addig minél erősebb akarok lenni.
-Így is likvidáltad az egyik legerősebb osztagomat. Mit akarsz még…
-Sajnálom, de kötekedtek. Azt mondták, hogy nekem a szolgáknál lenne a helyem, de jól elbántam velük. Olyan mulatságos volt! Akkor találkoztam Takashival.
-A szellemi erődet Saya fogja fejleszteni, majd én gyakorlok veled. Fejlesszük a harci tudásodat is, habár azt alig kell. Most megyek, aludj jól!
-Te is!
Sesshoumaru kiugrott az ablakon, majd puhán ért a földre. Még utoljára felnézett, az integető lányra, majd elindult a szobája felé. Asami is visszament és jókedvűen lefeküdt. Elég hamar el is aludt.
Másnap viszont elég hamar kelt mindenki és elkezdődött a nagy gyakorlás, amely a lányra várt. Az aulába találkoztak, ahol mindenki ott volt. Asami mosolyogva üdvözölt mindenkit, főleg Kagomét és Takadot, akik nevetni kezdtek rajta. Egy gyors reggeli után elmentek az edzőterem felé.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
