9. r�sz: Tanabe hagyat�ka

�

�

Asami ahogy gyeng�den hozz��rt az ajt�hoz, a k�ken felderengett, majd kiny�lt el�tte. Ahogy ben�zett, gyerty�k gy�ltak, majd egy szent�ly jelent meg a szem el�tt. Beljebb l�pett �s k�rben�zett. Mindenhol festm�nyek voltak, mely egy cseresznyevir�gos helyet mutatott be, a fal m�sik v�g�n egy n� volt, kinek a k�k haj�t a sz�l borzolta. Asami soha nem l�tott m�g egy ilyen sz�ps�get. K�zelebb ment, majd meg�rintette a n� �br�j�t. Jobbra n�zett, majd egy szent�lyt pillantott meg. K�zelebb ment, �s megl�tta a n� k�p�t, majd f�st�l�ket. Gyorsan elmondott egy im�t, majd a k�pet n�zte. A szem�ben k�nnyek gy�ltek.

-Te vagy Tanabe, igaz? J� nagy feladatot b�zt�l r�m. Hogyan is tudn�k megfelelni egy olyan n�pnek, akiket m�g soha az �letemben nem l�ttam? Itt olyan idegen minden, igaz, hogy itt van a bar�tn�m, de rajta k�v�l csak ellens�gek vesznek k�rbe… mindig is egy akaratos �s magabiztos l�ny voltam, soha nem riadtam meg senkit�l �s semmit�l, de most… f�lek! El�sz�r mikor hallottam r�lad �s a j�v�mr�l, el akartam utas�tani, hisz nekem semmi k�z�m nincs az aquirokhoz, de sajnos r�j�ttem, hogy nagyon is sok k�z�m van. Hisz az any�m is aquir, �gy �n is az vagyok… nem ismerem a n�pemet, de most hagyjam �ket elpusztulni? Ezt nem tehetem meg… De �n nem vagyok Tanabe, aki rengeteg j�t tett, Asami vagyok. Soha nem k�rtem, hogy egy kiv�lasztott legyek, ha akkor nem jelensz meg nekem, akkor tal�n �lhetn�m a k�z�ns�ges l�nyok �let�t.

A szent�ly k�ken izzani kezdett �s a leveg� is egy kicsit leh�lt. Asami ezt nem �rz�kelte, csak azt, hogy egy l�gy n�i hang sz�lal meg. Feln�zett �s a k�p, mely a falra volt megfestve, �letre kelt, mert mag�t�l mozogni kezdett. A n� k�zelebb l�pett hozz�, majd leguggolt vele szembe.

-Sajn�lom, hogy ennyi probl�m�t okoztam neked! Ne hidd, hogy az �n �letem is olyan j� volt. Addig szenvedtem, m�g meg nem ismertem Sesshoumarut…

-Sesshoumarut? Azt az �nel�g�lt kuty�t?

-V�g�lis az volt, de jobban megismered, akkor kedves d�mon… valami hasonl�val illetem �n is! Nagyon sokat vesztettem, de sokat nyertem is. Nyertem, mert megmentettem a n�pemet �s �j es�lyeket adtam nekik az �letre.

-Eml�tetted, hogy vesztett�l is!

-Igen! K�t nagyon fontos szem�lyt. A hal�lommal elvesztettem Sesshoumarut, az �letem szerelm�t �s meg�ltem a gyermekemet, kit a sz�vem alatt hordtam.

-�llapotos volt�l?

-Igen! Sajnos nem voltam olyan okos, mert eltitkoltam a f�rfi el�l, akit annyira szerettem.

-Akkor meg�rtem, hogy Sesshoumaru sz�ve megt�rt. Mond, mi�rt kell nekem a te helyedet �tvennem?

-Senki nem k�r arra, hogy vedd �t a helyemet. Te nem vagy Tanabe �s ez nem is baj. Ha �gy lenne, akkor nem lett volna �rtelme a hal�lomnak. Gyermekkorodban a hold istene kijel�lt t�ged �s megk�rt, hogy keresselek meg �s adjam �t az �sszes er�met. �szint�n, az elej�n tartottam t�le, mert nem l�ttam benned az aquirok erej�t, de mikor tal�lkoztunk, akkor biztos�tott�l r�la, hogy te egy igazi kiv�lasztott vagy.

-Hogyan? Sajnos nem eml�kszem…

-Nem is csod�lom, hisz 3-4 �ves lehett�l. Azon a napon egyed�l j�tszott�l a parkban, a hold istene megmutatott nekem �s �n alig akartam elhinni, hogy te vagy az �j kiv�lasztott. Mikor k�zelebb mentem feln�zt�l r�m, mikor senki sem l�that engem. R�m mosolyogt�l, majd egy kis f�lhold jelent meg a homlokodon. Olyan, mint Sesshoumaru homlok�n is. Ne �rtsd f�lre, semmi k�z�d hozz�…

-H�la az �gnek!

-Sz�val, ezt azt jelentette, hogy t�bb k�z�d van egy aquirhoz, mint azt gondoltam volna. Persze ez m�g nem gy�z�tt meg, hisz mindenkiben cs�rgedezhet egy kis aquir v�r. Ami teljes m�rt�kben meggy�z�tt, hogy r�m n�zt�l, �s azt mondtad, hogy szomor� vagyok. K�rdezted, hogy mi�rt, �n nem v�laszoltam, mivel azt hittem, hogy m�snak besz�lsz. Becsuktad a kis szemeidet, majd felragyogt�l. Mikor �jra felpillantott�l, k�nnyes volt a szemed. Meg�rintett�l, �s olyan gy�ny�rt adt�l nekem, mint senki m�s. Megmutattad nekem Sesshoumarut �s a meg nem sz�letett gyermekem. Olyan m�rhetetlen nagy boldogs�g j�rt, amely felszabad�totta a raboskod� lelkemet, mely ezen a vil�gon maradt. Asami te vagy a vil�g legnagyobb aquirja, mivel k�t vil�gon uralkodsz. A legnagyobb tehets�ged, hogy megmutatod m�sok �lm�t, mely mindenkinek boldogs�got �s b�k�t jelent.

-Mi�rt k�ne nekem elfogadni ezt a munk�t? 17 �ves vagyok… soha nem vigy�ztam magamon k�v�l senkire. Hogy lehetne egy ilyen l�nyra r�b�zni k�t vil�g n�p�t? F�lek, �s ezen nem tudok v�ltoztatni…

-F�lj is, mert a f�lelem b�lcsebb� teszi az embert. Figyelj Asami, �n sem voltam t�bb, mikor kider�lt r�lam, hogy nem egy �tlagos fejvad�sz vagyok, hanem egy aquir n�pnek a vezet�je. �n is kiakadtam, mint te, de ha majd szembetal�lod magadat az igazi ellens�ggel, akkor majd tiszt�z�dni fog a fejedben minden. Neh�z dolgod van, de kinyitod a szemedet, akkor meg fogod l�tni az igazi seg�ts�get.- a n� feln�zett, majd kikerekedett szemekkel n�zett a bej�rat fel�.

Asami is h�tran�zett, majd ny�g�tt egyet a meglepet�s�ben. Az ajt�ban ott �llt a szint�n d�bbent d�mon. Mindent hallott, amit a k�t n� besz�lt egym�ssal. Soha nem hitte volna, hogy ez a l�ny t�nyleg kiv�lasztott. Ahogy a k�t n�t n�zte egym�s mellett egy kis hasonl�s�got sem tudott felfedezni. R�j�tt, hogy soha nem is volt hasonl�s�g a k�t aquir k�z�tt, csak a k�pzelete l�ttatta vele.

-Sesshoumaru?- k�rdezte a festm�ny

-Nekem mi�rt nem jelent�l meg soha? Csak ennek a kis lib�nak?

-Tudod, ki a liba, te bolh�s kutya!

-K�RDEZTEM VALAMIT TANABE?

-Nem tehettem, hisz csak egy vezet�nek mutathatom meg magamat. Ha vele vagy, akkor te is tudsz besz�lni, de ha � kil�p ebb�l a teremb�l, �n r�gt�n elt�n�k. Sajn�lom, de ez az isten�nk akarata…

-EGY�LTAL�N NE �RDEKEL AZ ISTENED AKARATA! �N T�GED AKARTALAK, DE ELVETT T�LEM!

-Sesshoumaru! Nyugodj meg, k�rlek! Tanabe �s a hold istene sem �gy akarta a dolgokat, csak a sors hozta �gy…

-Mit tudsz te? Egy kis hisztis liba vagy, aki most a h�st j�tssza. A hold istene nem hagyta, hogy felt�masszam, mivel dolga volt a szerelmemmel.

-AZ LEHET, HOGY A H�ST J�TSZOM, DE KI AKARTA EZT? �N BIZTOS NEM! HA NEM TUDSZ NORM�LISAN TANAB�VAL BESZ�LNI, KIMEGYEK �S EL IS VESZTED AZ ES�LY�T ANNAK, HOGY BOCS�NATOT K�RJ�L.

Sesshoumaru d�h�sen n�zett a l�nyra, aki �llta a tekintet�t. Asami h�tr�bb �llt, majd az ajt�hoz l�pett �s h�tat ford�tott a p�rnak. Nem akart tapintatlan lenni, �gy nem �llt ott felesleges harmadiknak. Egy percig n�ma cs�nd volt az eg�sz �p�letbe, majd a d�mon ord�tani kezdett. A l�ny m�r �ppen bele akart avatkozni, mikor a n� is ord�tani kezdett �s egy kis veszeked�s alakult ki. Asami csak nevetni tudott, de hamar abbamaradt. A k�vetkez� n�h�ny percet, pedig kit�r�lte volna az eml�kezet�b�l, hisz olyan sajn�lkoz� �s b�nb�n� t�rsalg�s alakult ki kettej�k k�z�tt, hogy a l�nynak k�nnyezni kezdett a szeme. Nem akart kimenni, mert azzal mind a kettej�knek �rtott volna, de ha ez tov�bb folytat�dott volna, akkor s�r�g�rcs�t kapott volna. Egy kis id� m�lva abbamaradt mindenf�le t�rsalg�s.

-Sesshoumaru! Szeretn�m, ha vigy�zn�l ere a l�nyra…

-Ki van z�rva! Ezzel a frusk�val nem megyek sehova. Most is csak az�rt j�ttem, mert k�ldtek. Saya azt akarta, hogy vigyem el a palot�mba, de…

-Akkor tedd meg! Naraku elkezdett mozgol�dni �s ez a l�ny m�g nem ismeri. Ha nem seg�tesz neki, akkor meghal. � az �j kiv�lasztott.

-Nem az! Te vagy az �s ezt senki nem v�ltoztatja meg…

-Sessh! Mikor veszed m�r tudom�sul, hogy meghaltam �s ezzel egy�tt egy �j kezdet indul? Ez a l�ny mindennek az alapja. Az eg�sz Jap�n birodalomnak �s a te hatalmadnak. Az � kez�ben van a te sorsod is.

-Mi?

-Ha ez a l�ny megalap�tja a cs�sz�rs�got, akkor te leszel a vez�re, az � oldal�n.

-�n ugyan nem!

-Pedig igen! �n l�tok a j�v�be �s l�tom, hogy te �s � �lltok a birodalom �l�n. Nem lesznek ter�letek, melynek uraik lesznek. Egy n�p lesz, melyet te, �s � vezet majd. A kett�t�k ereje olyan els�pr� lesz, hogy egy ter�let sem lesz olyan er�s, hogy ellen�lljon nektek. Egyed�l Naraku �s a hatalom ut�ni v�gya jelenthet akad�lyt nektek.

-Te �rted mindent megteszek!

-K�sz�n�m, de most �rte �s magad�rt tedd meg. �n m�r nem �lek, ez�rt nem kell adnod nekem semmit. Asami…

-Igen!

-Gyere k�zelebb �s l�pj Sesshoumaru mell�.

Asami engedelmeskedett, majd a d�mon mell� l�pett. Feln�zett r�, majd durc�san elford�totta a fej�t. Tanabe egy kicsit rosszall�an n�zett r�juk, de hamar megenyh�lt a tekintete. V�gigm�rte �ket, majd sz�ra nyitotta a sz�j�t.

-Ezen k�v�l m�g csak egyszer fogok besz�lni veletek, akkor mikor mindenek v�ge lesz �s r�j�tt�k a sorsotok val�j�ra. Nem �rulhatok el t�bbet, de hamarosan meg�rtitek, hogy mir�l besz�ltem. Mikor ez a nap bek�vetkezik, akkor gyertek el ide, �s akkor megint besz�lhet�nk. Azut�n m�r nem tudok veletek t�rsalogni, csak n�m�n figyelni titeket. Tudom, hogy igazs�gtalannak hangzik, de ezt nem �n d�nt�m el. Ha egyszer is idej�tt�k, mikor nem az el�rkezett id� van, akkor nem fogok besz�lni veletek. Ezt meg kell �rtenetek. Sajn�lom Sesshoumaru, hogy ilyen igazs�gtalan vagyok, de �n m�r halott vagyok, �s ezen sajnos nem tudok v�ltoztatni, de itt van ez a l�ny, aki a k�vetkez� aquir vezet�. Te mindig is arra esk�dt�l fel, hogy seg�tesz rajtunk, �gy bev�lthatod az �g�retedet. Asami, te hamarosan el tudod majd d�nteni, hogy mit v�lasztasz, de alaposabban k�r�ln�zel, akkor mindig tal�lsz egy t�mogat�t, aki a helyes �sv�nyre terel majd. Hozz�d a napokban el fog menni egy seg�t�, akit a sz�leid k�ldtek. Agg�dnak �rted, de ez term�szetes. Most megyek, de k�rlek, ezut�n menjetek a nyugati kast�lyba. Vigy�zzatok magatokra… Sesshoumaru szeretlek!

Tanabe megint mozdulatlan �s cs�ndes festm�nny� v�ltozott, de most mosoly ragyogott az arc�n. Asami nevetni kezdett, majd a d�monra n�zett, aki komor arccal n�zte a l�nyt. Az aquirnak r�gt�n elment a kedve mindent�l. Asami megfordult �s kiindult a szent�lyb�l. Mikor el�rte az ajt�t, akkor m�ly leveg�t sz�vott a friss kinti leveg�b�l �s kil�pett. Meg�llt a bej�ratt�l p�r l�p�sre �s a k�zeled� d�mont v�rta.

-Indulunk nyugatra!

-Veled?

-Igen velem! Ha nem vagyok, akkor Naraku megt�madhat…

-Ennyire agg�dsz �rtem?

-Egy fr�szt! Ha lehetne, akkor a k�t kezemmel �ln�lek meg…

-Akkor mire v�rsz m�g?

-�g�retet tettem! Nincs az a p�nz, hogy megszegjem Tanab�nak tett �g�retem. K�sz�lj, mert szellemform�ban fogunk utazni.

Egy 5 perc m�lva Asami fel�llt �s k�vette a d�mont, aki lement a dombr�l, majd koncentr�lni kezdett �s szellemi alakba v�ltozott �t. A l�ny is �tv�ltozott, majd elsz�lltak nyugati ter�ltek fel�. Nem kellett sokat rep�lni�k, mert am�gy is k�zel voltak a hat�rhoz. Asami boldogan n�zett sz�t, majd meg�llap�totta, hogy ez a hely szebb fentr�l, mint lentr�l. Asami g�mbje ide-oda sz�llt, amely nagyon ideges�tette a d�mont, de egy sz�t sem sz�lt. Mikor egy j� 2 �r�ra voltak, Sesshoumaru el�re sz�llt, majd elindult a f�ld fel�. A l�ny is k�vette, mert fogalma sem volt, hogy merre j�rnak. A f�ld�n mind a ketten alakot vettek fel, majd elindultak gyalog.

-Mi�rt rep�l�nk tov�bb?

-Mert ideges�tesz, am�gy is mindj�rt ott vagyunk…

-Ha s�t�lunk, akkor nem ideges�telek? Ez �rdekes te�ria, kipr�b�lom…

Nem kellett 10 perc �s Sesshoumaru m�r ord�tozott, hogy abba hagyja a l�ny a nyikorg�st �s nevetg�l�st. Asami csak elny�g�tt egy „L�tod”- ot, majd diadal ittas �br�zattal ment tov�bb. A d�mon legsz�vesebben itt a helysz�nen meg�lte volna, de nem tehette, ez�rt csak a fogait csikorgatta. Egy k�t�r�s s�ta ut�n Asaminak leesett az �lla az �p�lett�l, amely a szeme el� t�rult. Egy csod�latos palota �llt ott, vastag k�falakkal k�r�l�tte. A katon�k is peckesen �lltak a falakon �s a t�volt k�mlelt�k. A falak �s az �p�letek is h�feh�rek voltak. Mikor el�rt�k a kaput, minden �r meghajolt a d�mon el�tt, majd �tengedt�k �t. A l�ny d�bbenten haladt el�re. A kis utc�n, amely egyenesen haladt a palota fel�, mindenki kil�pett. Voltak ott szellemek �s f�lszellemek is, n�ha lehetett l�tni egy-egy embert, de azok el�g szeg�nyes ruh�ban voltak. Gondolta Asami, hogy ezek szolg�k lehetnek. N�ha meg�rzett el�g er�teljes szellemi energi�t, de nem ijedt meg. Gondolta, hogy egy kicsit j�tszik, mert kiengedte az ereje 5%- �t, mire a leveg� �rv�nyleni kezdett �s a k�r�l�tte �llok megd�bbentek a l�ny l�tt�n.

-Ostoba! Ne engedd ki az er�det ennyi szellem el�tt!

-Ez csak a d�moni er�m 5%-a! Enn�l kevesebbet nem tudok!

Sesshoumaru megd�bbent a l�ny �szinte �s megrend�t� v�lasz�n, hisz nem is gondolta volna, hogy csak egy kicsiny r�sz�t hagyta szabadon a d�moni erej�b�l, azt hitte, hogy legal�bb a fel�t szabadj�ra engedte. Megh�zta a v�ll�t, majd tov�bbhaladt. Asami gyorsan k�vette, mert nem t�l sz�v�lyes tekintetekkel tal�lkozott n�h�ny szellemn�l. A palota m�g szebb volt, mint azt k�pzelte. Olyan gy�ny�r� jap�n kertet, mint itt m�g soha nem l�tott. Mindenhol kis patakok �s kisebb hidak voltak, amelyek �t�velt�k a kis foly�kat. Kisebb vir�goskertek �s erd�s ter�letek voltak. Az eg�sz kert z�ldellt. A l�nynak nagyon tetszett, hiszen ilyet soha nem lehet l�tni az � vil�g�ban. Els�t�ltak mind mellett, majd egy �p�let ajtaj�hoz l�ptek. K�t �r meghajolt el�tt�k, majd bel�ptek. Ahogy bel�ptek egy hatalmas aula jelent meg, amelynek k�t oldal�n egy-egy hatalmas l�pcs�sor vezetett az emeletre. Az emeleten kisebb hatalmas szobrok �s fali festm�nyek �lltak. Itt is rengeteg n�v�ny pihent, amely m�g szebb� tette az �p�letet. A f�ldszinten jobbra egy hatalmas k�tsz�rny� ajt� �llt, amely most nyitva �llt, �gy l�that� volt, hogy az az �tkez�. Az aula keleti r�sz�n egy kisebb ajt� �llt, melyb�l most k�t kedves kin�zet� l�ny rohant ki, meghajoltak a nagy�r el�tt, majd a l�ny el�tt is. Ett�l Asami teljesen zavarba j�tt.

-K�rlek, ne hajolgassatok el�ttem…

-De, asszonyom!

-Asszonyom? Csak 17 �ves vagyok… nem kell �gy h�vnotok, Asami vagyok…

-Mi…

A l�ny modor�n nagyobb volt a meglepetts�g, mintha azt mondta volna, hogy � egy b�kal�b� f�rfi. Sesshoumaru m�g n�zte a l�ny egy darabig, aki menteget�z�tt �s pr�b�lta meggy�zni a l�nyokat, hogy nem kell sam�nak h�vni �t. Ekkor egy f�rfi l�pett ki az �tkez�b�l, aki csak mosolyogva n�zte a l�ny magyar�zkod�s�t.

-Te sosem v�ltozol Asami!

-Takado-san? H�t te…- a nyak�ba ugrott a f�rfinak, ami m�g jobban megbotr�nkoztatta a k�r�l�tt�k �ll�kat, f�leg a d�mon�t, pedig nem volt r� oka.

-Asami! Any�d k�ld�tt, de ez egy kicsit hossz� t�rt�net!

-�gy �r�l�k neked! Van m�g egy bar�tom ezen a vil�gon.

-J�l van, de megfojtasz! M�r nagyon hi�nyolnak t�ged a t�rsaid, azt mondt�k, hogy hozzalak vissza hamar, mert nincs aki ell�ssa a baj�t a nyomorultaknak.

Asami hangosan nevetni kezdett, majd lem�szott a f�rfir�l �s belekarolva k�zelebb ment a d�monhoz. A l�ny bemutatta �ket egym�snak, majd lehetett l�tni a f�rfiak k�z�tti fesz�lts�get.

-Takado-san az oszt�lyt�rsam az iskol�ba �s gyakran egy�tt vert�nk sz�t h�ts�kat, igaz?

-Igen!

-Te nem vagy d�mon, haland� szagot �rzek rajtad! Hogy v�dhetn�d meg ezt a l�nyt?

-Nem vagyok d�mon, de haland� sem! Nagyon k�nnyen megv�dem… k�pzeld!

-Egy csapat gyenge haland� ellen nem neh�z…

-Gondolod? Er�sebb vagyok, mint egy �tlagos d�mon…

-�n nem vagyok �tlagos…

-Honnan veszed, d�mon!

Mind a ketten el�r�bb �lltak �s v�r�s�dni kezdett a szem�k, a l�ny l�pett k�zbe. Nagyon m�rges volt � is, de nem akarta, hogy a bar�tja bajba ker�lj�n.

-AZONNAL �LLJATOK LE!

A k�t f�rfi hallgatott a n�re, aki m�rgesen n�zett mind a kett�re. Asami egy l�ny fel� fordult.

-K�rlek, megmutatn�d a szob�mat �s mutass egy szob�t Takado-sannak is.

-Igen!

-H�! Ez az �n palot�m �s te parancsolgatsz? Nem k�pzelsz te magadr�l sokat?

-Musz�j nekem, mert az �rnak f�rfi�i erej�t kell fitogtatni. Ez fontos…

-Te…

-Felesleges Sesshoumaru! Azzal mit �rsz el, hogy nekem t�madsz? A katon�idat egy csap�sra elint�zn�m �s r�d is, maradna el�g id�m. Ha nem akarsz egy romot a h�zad helyet, akkor maradj cs�ndben! Nekem nincs semmi jogom itt besz�lni, de m�gis megteszem, mert te t�l sokat k�pzelsz magadr�l! Takado, veled is lenne p�r besz�lni val�, k�vess!

-Igen Hime-sama!

-K�rlek, te ne kezd m�r!

Mind a ketten elt�ntek a szolg�lok ut�n, ahogy befordultak az aul�ba �ll� d�mon egy hatalmasat v�gott a legk�zelebbi asztalra, ami recsegve kett� t�rt. Bel�pett a kedves bar�tja, aki csak fej�t r�zva �llt meg mellette.

-Ez egy dr�ga asztal volt! �gy l�tom, hogy emberedre akadt�l. � az…

-Igen! Legsz�vesebben kitekern�m a nyak�t, de nem tehetem.

-Nyugodj meg, Sesshoumaru! Oka van annak, hogy itt van… hasonl�t r�…

-De csak hasonl�t! Ez a n� ideges�t�…

-Vagy csak te akarod �gy l�tni, hisz r� eml�keztet…

-Ne ideges�ts fel te is!

-Ahogy akarod, de legy�l meg�rt�bb, akkor r�j�ssz, hogy milyen is!

-T�nyleg! P�r napon bel�l itt lesz Saya is, �s van egy olyan �rz�sem, hogy az �cs�m�k is idetartanak…

-Az �cs�d? Meg akar halni?

-Nem! Ott van egy l�ny, aki seg�t majd Asaminak, Saya idek�ldte…

-Megint a gondolatolvas�s?

-Valahogy �gy! Megyek, lepihenek egy kicsit!

Azzal a d�mon elindult a szob�ja fel�. Ahogy bel�pett r�gt�n elment a zuhanyz�ba �s �r�kig csak a v�zben fek�dt. Csak arra tudott gondolni, hogy ez a l�ny nem lehet m�s, mint egy idegen sz�m�ra. Hasonl�tott Tanab�ra, de m�gis teljesen m�s volt. Olyan volt, mint egy hisztis fruska, de volt mikor �rettebben viselkedett, mint egy-egy 300 �ves d�mon. Nem tudott rajta kiigazodni, de megfogadta mag�nak, hogy nem is akar, hisz neki nem kell vele foglalkoznia. Mikor kisz�llt �s megt�r�lk�z�tt, a szob�ban n�ma csend fogadta. Kil�pette egy k�nt�sben az erk�lyre. Feln�zett az �gre, majd a kertet figyelte. Egy darabig nem t�rt�nt semmi, majd megl�tta Asamit, ahogy a szolg�l�knak seg�t. Cipelte a nagy szennyes ruh�kat a foly�hoz, hallotta, ahogy kedvesen besz�lget vel�k. Nem hagyhatta, hogy egy aquir vez�r az � palot�j�ban szolg�l� munk�t v�gezzen. Gyorsan mag�ra kapott egy itthoni kimon�t, majd elindult a patakhoz. M�r el�g k�zel �rt, mikor meg�llt �s a l�nyt n�zte, ahogy a ruh�kat takar�tja. A szolg�k ki akart�k venni a kez�b�l, de � nem engedte.

-Kisasszony! Ez a mi munk�k, mag�nak nem kell…

-Unatkozom az ilyen helyeken! Hadd seg�tsek, any�mnak is mindig seg�tettem…

-Az �desanyj�nak? Egy nemesnek tudnia kellene…

-Mi nem vagyunk nemesek! 5 �ves korom �ta tudok harcolni, takar�tani, f�zni �s mosni. Az �desany�m mindig azt mondja, hogy erre van sz�ks�ge egy igazi n�nek. H�t igaz n�t faragott bel�lem.

A l�nyok d�bbenten n�zt�k a n�t, aki a patak fel� hajolva mosta a koszos ruh�kat. El sem tudt�k hinni, hogy ez a d�monn�, �telt is tud k�sz�teni. �k haland�k, �s m�gis egy d�mon t�rsalog vel�k. Sesshoumaru hallgatta �ket, majd kil�pett a f�k m�g�l.

-Mi a fen�t m�veltek? Mossatok, �s ne hagyj�tok, hogy ez a n� mosson!

-Igenis nagyuram!

-Nem kell, hagyj�tok! Sesshoumaru, mosni akarok! Ez mindig megnyugtat…

-Itt te nem fogsz szolgamunk�t v�gezni!

-Mi�rt? Mi�rt kell ahhoz egy szolga, amit magam is meg tudok tenni? Am�g k�pes vagyok dolgokat megtenni, addig �n fogom csin�lni. Ha �hes vagyok, �n k�sz�tem az �telt, ha tiszta ruha kell, akkor �n mosom ki a ruh�imat.

-Itt �n vagyok a nagy�r! Itt �n parancsolok…

-Igen! De �n nem tartozom ide, �gy nekem nem parancsolsz!

-Fogadjunk? Ti azonnal takarodjatok innen!

A k�t szolga gyorsan fel�llt, �s kezdt�k �sszeszedni a ruh�t, de a l�ny makacsan meg�ll�totta �ket. Megk�rte �ket, hogy hagyj�k itt, �s majd k�s�bb visszaviszi �ket. Ahogy a l�nyok elrohantak az aquir fel�llt �s a d�mon szem�be n�zett.

-Rem�lem most boldog vagy! Ki�lvezted a helyzetet?

-Igen!

-Remek! Akkor menn�k is, hisz m�g takar�tanom kell…

-Megtiltom!

-MEGTILTOD? NEKEM? MIT K�PZELSZ MAGADR�L, SESSHOUMARU?- villant meg a l�ny szeme

A d�mon elt�nt a szem el�l, majd csak azt �rezte, hogy valaki kicsavarja a kez�t �s �rezte, ahogy a d�mon a h�t�hoz �r. H�traford�totta a fej�t �s a d�mon szem�be n�zett.

-Te �gy nem besz�lhetsz! Meg�rtett�k egym�st? Egy kisebb mozdulat �s kit�r�m azt a kis sz�p karodat… most nincs itt egy fegyvered sem, mit teszel?

-Mi�rt?

-Mi van?

-Mi�rt vagy ilyen? Egy kis maroknyi kedvess�get nem l�tok benned, hi�ba keresem. Tanabe f�lre ismert…

-Tess�k?

-Megk�rt, hogy l�ssam meg benned a j�t, de semmit nem l�tok, csak morgol�dni �s szem�tkedni tudsz mindenkivel. Vagy csak �n vagyok ilyen kiv�teles helyzetben?

-Mindig is ilyen voltam, de ez ne �rdekeljen t�ged…

-Sz�val, engem ut�lsz ennyire?

-IGEN!

-�rtem!

Asami visszaford�totta a fej�t, majd kicsusszant a f�rfi keze k�z�l, majd elindult a ruh�k�rt. Gyorsan felvette, majd elindult. Egy percre sem n�zett a d�monra, viszont Sesshoumaru �rezte a l�ny lelk�nek h�bor�j�t. N�zte, ahogy a l�ny elt�nik a ruh�kkal. Nem �rtette, de nagyon megnehez�lt a sz�ve, mivel �rezte, hogy nagyon megs�rtette a l�nyt. Nem akart ezzel foglalkozni, volt jobb dolga is. Gyorsan elindult a szob�ja fel�.

Aznap egyik�k sem ment le �tkezni, �gy nem is tal�lkoztak. Est�re, Asami nagyon elf�radt �s csak az �gy�n fek�dt �s a csillagos eget k�mlelte az ablak�n kereszt�l. Sesshoumaru is kinn �lt �s az eget n�zte, csak arra a d�lel�tti besz�lget�sre tudott gondolni. A l�ny szob�j�nak ajtaj�n kopogtak.

-Tess�k?

-Takado vagyok.

-Gyere be!

A f�rfi bel�pett, majd a l�ny mell� �llt. �ppen meg akart hajolni, de a l�ny megfenyegette, hogy sz�tr�gja a segg�t, ha ezt teszi. Takado csak nevetett, majd le�lt a l�ny mell�, aki nagyokat s�hajtva n�zte tov�bb a csillagokat.

-Mi bajod?

-Ut�l! Az a bajom…

-Mit t�r�dsz vele?

-Meg�g�rtem, hogy megpr�b�lom elfogadni �s meg�rteni, de ha nem hagyja mag�t, akkor hogy lehetne? Nem �rtem, Takado, ennyire ut�latos lenn�k?

-N�ha t�nyleg az vagy, mikor m�rges vagy, akkor senkit nem k�m�lsz a k�rnyezetedben, de ezt meg lehet szokni �s a v�g�n m�r eg�sz mulats�gos.

-K�sz! Hogyan lehetn�k vele kedves, mikor � sem az!

-Tegy�l r�la, hogy az legyen!

-Hogyan?

-Mutasd meg, hogy milyen erk�lcsi �s viselked�s b�li nevel�st kapt�l �s legy�l vele kedves annak ellen�re, hogy � nem az. Egy id� ut�n kedves lesz � is…

-Persze! Olyan neh�z a sz�vem �s nem tudom megmondani, hogy mi�rt…

-Tanabe hime sz�ve is benned dobog. Ez csak term�szetes.

-Ha m�r itt j�runk, akkor kezdj el mes�lni!

-Ok�! �n nem vagyok egyszok�sos haland�. Az �desap�m aquir volt. Any�m haland�, �gy csak r�szben vagyok aquir. Szerencs�re ap�m erej�t �r�k�ltem, �gy nagyon er�s vagyok…

-Azt tudom!

-Azt nem tudhatod, de az aquirok abban a vil�gban is nagyon szoros kapcsolatot tartanak fenn. Ennek a k�z�ss�gnek vagyok a tagja. Engem mindig is az�rt edzettek, hogy egyszer majd seg�tsek neked. Mikor kider�l, hogy megjelent az ut�d, akkor kem�nyebb edz�seket kaptam. Any�d egy nap felkereste a csal�dunkat �s megk�rt engem �s a nagymam�mat, hogy t�mogassunk t�ged. Egy hete megint elj�tt �desany�d �s azt parancsolta, hogy azonnal j�jjek ut�nad �s seg�tsek. H�t itt vagyok!

-Ez any�ra vall! Takado mi�rt kellene nekem itt vezetnem egy n�pet?

-Az�rt, mert otthon t�led f�gg mindenkinek a sorsa. Cserben akarod hagyni eg�sz Jap�nt?

-17 �ves vagyok, az isten�rt? Hogy v�rhatj�k el, hogy mindent �n csin�ljak?

-Nem vagy egyed�l! Gondolj bele! Itt van Kagome, Sesshoumaru �s �n is. Saya is nemsok�ra ide�r…

-Nem tudom, hogy mit tegyek!- fogta meg a fej�t a l�ny �s remegni kezdett.

-El�sz�r is aludj egyet, hisz nagyon hossz� napod volt. Majd holnap der�sebben l�tod a vil�got.

-Lehet, igazad van!

Takado fel�llt �s az ajt�hoz l�pett. M�g gyorsan elb�cs�zott a bar�tj�t�l, majd elhagyta a szob�t. Asami megint egyed�l maradt a bor�s gondolataival. Kil�pett az erk�lyre, majd feln�zett. Nem tal�lt semmi biztat�t, �gy visszament �s lefek�dt aludni.