|
8. rész
2008.06.27. 11:23
8. rész: Az új Asami
A barátnője megváltozott. A haja most már világosabb kéken csillogott, és a fülei hegyesek lettek, amely a démoni származására engedett következtetni. A vállán is megjelentek a kék deltoid jelek és a fejpánt kéken égett. A kezeinek fején egy-egy vörös méregcsík jelent meg. Ledöbbent, hisz eddig is szép volt Asami, de most sokkal szebb lett a hegyes fülei és a méregcsíkok sokkal kihívóbbá tették.
-Hűha!
-Mi van!
-Jól megváltoztál!
-Igazán?
Asami gyorsan megnézte magát, majd kiáltozni kezdett, hisz nem erre számított. Gyorsan megnyugtatta Kagome, majd kimásztak. Felvette a fegyvereket, majd elindultak a falu felé. Ahogy elérték a falu szélét, megjelent Inuyasha kivont karddal és mögötte ott állt harcra készen sango és Miroku is.
-Démon, takarodj Kagome mellől!
-Inuyasha! Hát így kell köszönteni egy régi barátot?
-Tudod, hogy ki a barátod, démon…
-ASAMI VAGYOK, TE MARHA!
-MI?
Kagome gyorsan mindent elmondott, majd csak a döbbent arcokat figyelték. A két jövőbeli lány nevetni kezdett az arckifejezéseken. Egy fél óra múlva már az egész falu tudta, hogy megjelent az aquir uralkodó. Asami soha nem kapott annyi jókívánságot, mint most. Már egy kicsit zavarni is kezdte. Ekkor érezte meg az erdő felől a nagy démoni erőt és egy aquir energiát. Tudta, hogy kik lehetnek azok, így mindenkit hátra küldött és ő megállt a bottal és a karddal a falu közepén. Mivel az elkövetkező 5 percben sem jött senki, így leült. További 5 percet kellett várnia, mikor megjelent a páros. Mikor közelbe értek, a lány rájuk szegezte a tekintetét.
-Már azt hittem, hogy soha nem értek ide! Ennyire ráér, hogy ki akartok nyírni?
-Nocsak! A kis halandó lány erősebb lett?- kérdezte a démon
-Valamicskét! Már nem is annyira lényeges…- legyintett-… KUTYA!
Sesshoumaru szemei elvörösödtek és nekitámadt a lánynak, aki csak ült a földön és nézte a démont. Minden olyan volt számára, mintha egy lassított felvételt nézett volna. Minden mozdulatát látta a férfinak, így csak felugrott az utolsó pillanatban. Fordult egyet a levegőben majd puhán ért földet. Felnézett a dühös démonra, majd a nőre, aki leesett állal nézte a lányt. Asami elhúzta a száját, majd kiegyenesedett. Elővette a botot, majd gyorsan forgatni kezdte, fogalma sem volt, hogy honnan tudja használni, de minden érzéke azt súgta, hogy most erre van szüksége. Olyan gyorsan pörgött a kezében, hogy alig lehetett látni. A démon támadt, de a bot kivédte a támadást. A lány megállította a bot pörgését, majd a tarkójára fektette. A botra akasztotta a kezeit és úgy nézett a férfira.
-Hogy lettél te ilyen erős?
-T-I-T-O-K! Maradjon meg nekem ez a kis dolog… azt viszont látom, hogy nem fogadtad meg a tanácsomat, hisz megint erőből és nem észből támadsz.
-Nyomorult halandó…
-Tévedsz, drágám! Én közel sem vagyok halandó! Most lőtted el az utolsó esélyedet… bocsika!
A lány eltűnt, majd megjelent a démon előtt, aki meglepődött, de már nem volt elég ideje, hogy védekezzen. A lány a bottal akkora ütést mért rá, hogy több métert repült hátra. Féltérdre rogyott, majd vérző szájjal felnézett a nőre, ki szikrázó szemekkel nézett rá.
-Jaj, ne szomoríts el, Sesshoumaru! Csak ennyi telik belőled? Csalódtam benned!
Sesshoumaru mérgében felállt és elkezdte gyűjteni az energiáját, az arca kezdett változni, majd egy kis idő múlva egy hatalmas kutyává alakult. Asami meglepődött, de hamar visszanyerte a lélekjelenlétét, felnézett rá, majd hangosan ordítani kezdett.
-MOST MÁR TÉNYLEG OLYAN VAGY, MINT EGY KUTYA, GRATULÁLOK!
-FOGD BE A SZÁD… KITEKEREM A NYAKADAT, TE LIBA!
Egy hatalmas csapás közelített a lány felé, amelyet nem tudott elégé kivédeni, így kapott egy nagyot. Földre került, de rögtön fel is állt. A démon már visszaalakult és a karddal a kezébe támadt neki a lánynak, aki csak gurulni tudott a földön. Egy alkalomkor viszont zsákutcába került.
-Úgy látom, hogy kifogytál az ötletekből…
-Nehogy azt hidd! Tsukaya Asami Tanabe mindig kihúzza magát a pácból.
A botot elővette és a földre ütött vele. Közbe egy pajzsért rimánkodott. Ekkor egy kékesen megvillanó pajzs jelent meg, amely körbefogta a lány testét. A csapás a pajzsot érte, majd visszalökte a támadást. Saya nagyon megdöbbent a lány kinézetén és az erején. Érezhető volt benne az aquir erős és még valami, amit eddig nem tudott azonosítani. Itt volt az ideje annak, hogy beleavatkozzon, mert még megölik egymást. Gyorsan közéjük rohant.
-HAGYJÁTOK ABBA! MOST AZONNAL LETESZITEK A FEGYVEREKET, MERT NEM ÁLLOK JÓT MAGAMÉRT.
Asami ránézett a nőre, majd egy szó nélkül letette a fegyvert. Nem volt szándékában megölni senkit, csak bosszantani akarta a démont. A démon viszont annál nehezebben tette el a fegyverét, majd mérgesen a nőre szegezte a tekintetét.
Mikor már mindenki megnyugodott, Kagome és a kis csapata is előmerészkedett. A lány gyorsan odarohant a barátnőjéhez, aki mosolyogva várta. Lekorholta, hogy mennyire felelőtlen, majd ránézett a jövevényekre. Kagome hangja élesebben hasított a levegőbe, mint egy késpenge.
-Így kell bánni egy aquirral? Saya, ez a lány a te leszármazottad és hagyod, hogy megöljék?
-Hogy mit mondtál?- kikerekedett szemekkel kérdezett vissza a nő
-Jól hallottad! Asami a te leszármazottad. Ő a te dédunokád.
-Ezt én nem értem!- lépett közelebb a démon, aki csak most nyugodott meg.
-Én vagyok Saya rokona, az ő gyermeke lesz az én nagyszülőm…
-Akkor te aquir vagy?- kérdezte Sesshoumaru
-Csak részben! A másik részem démon… eddig nem volt kiengedve az erőm, ezért hittek halandónak. A ruha felvétele után szabadult fel az igazi erőm…
-Démon? Az lehetetlen, hisz neked semmi közöd a démonokhoz… a te világodba nincsenek démonok…
-Honnan tudod? Vannak démonok, hisz az apám is részben az. Mit tudsz te az én életemről, he? Semmit, akkor maradj csöndben…
-Mi ez a ruha rajtad? Csak a kiválasztott hordhatja a szent ruhát…
-Tudom! Anyám volt olyan kedves és felvilágosított. Ez a ruha engem illet… én vagyok az új kiválasztott…
-TE? TE VESZED ÁT TANABE HELYÉT? EZT NEM FOGOM ENGEDNI, HISZ NEM TE ÉRTED EL AZT, AMIT…
-SESSHOUMARU! ÉN NEM FOGOM SENKINEK A HELYÉT ÁTVENNI, MIVEL NEM VAGYOK TANABE. ÉN ASAMI VAGYOK, AKI NEM AKARTA EZT AZ ERŐT ÉS NEM IS BIZTOS, HOGY ÉLNI FOGOK VELE. AZ A FELADATOM, HOGY EBBE A VILÁGBAN LÉTREHOZZAM A CSÁSZÁRSÁGOT, AMELYET AQUIROK VEZETNEK, DE NEKEM MIÉRT KELL EBBEN SEGÍTENEM?
Asami olyan dühös lett, hogy a szemei elvörösödtek és az aurája is teljesen megváltozott. Könnyes szemmel felnézett a démonra, majd a botot kétszer a földhöz vágta, majd mindenki szeme elől eltűnt. Csak egy kis láng jelent meg, amely szélsebesen felrepült és eltűnt. Kagome még kiabált utána, de már nem lehetett látni a lányt. Mérgesen ránézett a férfira.
-Azonnal menj utána! Miattad ilyen ideges… mit gondolsz, életben marad, ha esetleg Narakuval találkozik? Azt sem tudja, hogy kicsoda… beleeshet a csapdájába…
-Igaza van Kagoménak! Menj utána, majd vidd a palotába, pár nap múlva megyek és megbeszélünk mindent. Nekem és Kagoménak dolga van még. Most azonnal indulj és keresd meg. Nehéz lesz, mert megnőtt az ereje…
-Tudom!
Sesshoumaru fénygömbbé alakult, majd elindult a lány után. Eközben Saya a lányra nézett, majd kérdően karba tette a kezét.
-Most pedig elmondod, hogy mi folyik itt!
Kagome csak bólintott, majd bekísérte egy házba, ahol leültek és egy tea mellett Kagome mindent elmondott a nőnek, aki tátott szájjal tudta csak hallgatni. Mindenről hallott, a császárságról, az aquirokról és a démonok kapcsolatáról, mindenről.
-Akkor azt mondod, hogy Asami megjelenése ebben a világban nem volt véletlen, mert ebben a világban kell majd megalkotnia a Japán császárságot, amely a történelmetek alapja lesz?
-Valahogy úgy! Nagyon sokat kérnek tőle, és nem is hiszem, hogy egyedül menni is fog neki. Nemrégen csöppent bele ebbe a világba, és máris azt kérik tőle, hogy vezessen egy egész nemzetet. Okos lány, de ez meghaladhatja a képességeit…
-Lehet, hogy igazad van! Az is igaz, hogy az én leszármazottam? Lehetetlen, hogy Tanabe ereje benne szülessen újra…
-A te utódod, a te véred csörgedezik benne, ha tetszik, ha nem. Azt pedig, hogy miért benne született újra Tanabe, azt csak a ti istenetek mondhatja meg. Ahogy mondtam, kisgyermek korában látogatta meg őt Tanabe a túlvilágról és felruházta minden erejével. A szülei szerint csak a pecséteknek lehetett köszönni, hogy nem jött elő az egész ereje, habár mindig megmutatta, hogy nem érdemes vele ujjat húzni. Saya, tudom, hogy mérgesek vagytok mind a ketten Asamira, mert azt hiszitek, hogy átveszi Tanabe helyét…
-Mi nem…
-Ne hazudj! Nem szeretem, ha valaki hazudik! Sesshoumaru azért volt olyan ideges, mikor megtudta, hogy a barátnőm az új kiválasztott, mert feltépődtek a sebek, és betolakodónak nézitek őt, pedig nem igaz. Soha nem akar az a nő lenni, aki miatt most az életét is kockára teszi. Ha hiszed, ha nem, akkor is elmondom, hogy Asami egy nagyon aranyos és kedves lány, aki a harciassága mögé rejti a fájdalmat, amelyet azért él át, mert senki nem fogadja el. Ez az ő gyengesége, amelyet én hamar észrevettem és kezeltem. Tanabe biztos, hogy nagyon nemes lelkű és egy nagyszerű nő volt, de ez a lány nem Tanabe, amit mind neked, mind Sesshoumarunak meg kell értenetek. Lehet, hogy azt fogja mondani, hogy nem akar egy népet sem megmenteni, hisz olyan feladatot bíztak rá, amelyet ő nem fogadott el, de nem fogja tenni, mert túl nagylelkű. Segíteni fog a népeden és a démonokon is, én segítek neki és szerintem Inuyasháék is. Ha ezt ellenzed, akkor a legközelebbi találkozásunkkor mi ellenségek leszünk.
-Egyet értek veled! Felfogtam, hogy ez a lány soha nem léphet az én keresztlányom helyére, de ezt Sesshoumaruval is meg kell értetni, mert valahányszor ránéz arra a lányra, Tanabét látja benne.
-Ezt te már nem tudod orvosolni, ez csak a nagyúr harca. Nem lesz könnyű, de belátja majd…
-Kagome! Neked mi a szereped?
-Nincs szerepem! Segítek, ahol tudok, ennyi!
Saya kilépett a szobából, majd az ajtóban visszafordult és rámosolygott a lányra.
-Te vagy az, aki igazán mellette van, vigyázz rá, hisz a vérem! Majd még beszélünk, de egyet mondhatok, mi soha nem leszünk ellenségek!
-Ennek örülök! Hova tartasz?
-Utána kell néznem pár dolognak, de majd megyek a nyugati kastély felé. Szeretném, ha holnap ti is megindulnátok arra.
Kagome csak bólintott, majd integetett a távozó nőnek. Saya hamar eltűnt a látóhatárról. Kagome még egy darabig nézte a helyét, majd megkereste Inuyasháékat és megbeszélte velük, hogy mindenben támogatniuk kell Asamit. Másnap elindultak a nyugati kastély felé.
Eközben valahol máshol egy kis kék lángocska haladt. A lány, aki ebben a formában utazott meglepődött, hogy ilyenre is képes, így hamar visszaváltozott az emberi formájába. Mikor földre ért, kifújta a fáradt levegőt, majd gondterhelten haladt előre. Fogalma sem volt, hogy hol van és merre tart, de valami a lelke mélyén azt súgta, hogy menjen előre, mert ott egy fontos dolog várja. Egész nap gyalogolt és szerencsére egy teremtett lélekkel sem találkozott. Nagyon nem volt senkihez sem kedve, főleg ahhoz az önelégült démonhoz, aki annyira idegesíti, hisz egy halott nőhöz hasonlítja. Nem tudta, hogy ki is lehetett neki ez a Tanabe, de nagyon fontos lehetett neki.
„Kit érdekel, hogy ki neki ez a nő, de engem hagyjon békén. Hogy jön ő ahhoz, hogy parancsolgasson nekem? Ha még egyszer meglátom, akkor kitekerem a kutya nyakát… ÚGY FELBOSSZANTOTT!”
Ahogy sétált, nem vett észre, hogy a levegőben egy kis fehér gömb lebeg felette. A démon nem akarta megzavarni, két okból, az egyik, hogy kíváncsi volt arra, hogy milyen lehet a lány valójában, a másik, hogy még mindig meg akarta ölni. Tudta, hogy nem lehet, hisz ő a kiválasztott, de akkor is el akarja venni az ő Tanabejának a helyét. Mérges szemekkel nézett a lányra, aki nem is vette észre a jelenlétét. Asami csak öntudatlanul haladt előre és csak az ösztönei után ment. Egy félnapi járóföldre megállt és egy épületet pillantott meg a magas hegy tetején. Tudta, hogy arra kell mennie, de maga sem tudta volna megmondani, hogy miért. Egy ismeretlen, de melengető érzés arra ösztökélte, hogy belépjen abba az épületbe. Estére már fel is ért az épülethez.
A démon döbbenten vette észre, hogy milyen épülethez értek. Olyan fájdalmas szorítás vette át az uralmat a szívén, hogy majdnem megfájdult neki. A lányt nézte, ahogy gyengéden hozzáért az ajtóhoz, amely kéken felragyogott, majd kinyílt neki. A lány eltűnt előle. Leszállt, majd testi alakot felvéve, belépett a lány mögött.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
