3. rész: Aquir birodalomban

Eközben Saya az irodájában volt és a napi teendőket látta el. Intézte a birodalom gazdasági és politikai ügyeit is. Nagyon szerette ezt a helyet, hisz itt minden a keresztlányára emlékeztette. Hallotta, ahogy parancsnokai kint edzenek, és nosztalgikus emlékek rohamozták meg. Ahogy Sesshoumaru és Tanabe ott edzettek nála és minden kis verejtékcseppért megküzdöttek. Látta maga előtt a boldog arcukat, hogy ezt együtt tehetik, majd szomorúság vett rajta erőt, hisz már nincs itt Tanabe és nincs itt a mosolya sem. Sesshoumaru itt van neki, és nagyon jóban vannak, de nagyon rossz irányban változott. Azóta elvesztette a fél karját is az öccse miatt, de ez valahogy nem érdekelte annyira, mint Tanabe halála. A lány halálával a férfiból kihalt minden, ami ehhez a világhoz köti. Csak a neki tett ígéretért marad még ebben a világban. Mindig akart neki segíteni, de a nyugati démon azt sem engedi neki, hogy a lány nevét a szájára vegye, hisz azzal a régen behegedt sebeket tépnék fel újra. Saya az irodájában, amelyet a keresztlányától örökölt, nagyokat sóhajtozott, majd kinézett a csillagokra, amelyek már annyiszor okoztak neki megnyugvást. Valamiért a mai napon sokkal fényesebben ragyogtak, ami egy kicsit meg is lepte a nőt. Ekkor hallotta meg a már annyira hiányolt hangot a fejében.

-Lányom! Megérkezett ebbe a világba a méltó örökös…

-Mi? De uram… az hogy lehet, hisz egy új aquir gyermek sem született most…

-Ne kérdőjelezd meg a hatalmam… itt van és keresd meg! Csak részben aquir, de mégis…

-Igenis nagyuram! Hol keressem?

-Erre magadnak kell rájönnöd, hisz így lehetsz méltó segítője…

-Értem! Értesítsem a nyugati nagyurat?

-Tégy belátásod szerint!

A hang elhalkult, majd a nő döbbenten felnézett a csillagokra. Nem tudta, hogy hogyan érez, hisz várta már a percet, mikor az utód visszatér, de valahol mélyen mérges is volt, hisz el akarja venni Tanabe helyét, amelyet annyira véd. Úgy határozott, hogy másnap elmegy a nyugati kastélyba és értesíti Sesshoumarut. Ott majd együtt kitalálnak valamit, hisz most azt sem tudja, hogy hol keresse. Gyorsan elindult a szobája felé, hisz holnap gyorsan kell közlekedni, ezért csak a holdgömböt használhatja, amely sok erőt vesz el tőle.

Másnap hajnalba kelt és megbeszélte a parancsnokával, hogy jöjjön a korai órákba, a szobájába. Hajnali 4-kor kopogtak az ajtón, majd benyitott egy kék szemű és szőke hajú aquir, aki kellően izmos és nagyon jóképű középkorú aquir volt.

-Jó reggelt!

-Neked is Gisoku! Szeretnék veled megbeszélni pár dolgot… ülj le!

-Saya, miért vagy olyan hivatalos? Valami aggaszt?

-Talán, még magam sem tudom! A lényeg, hogy el kell mennem Sesshoumaruhoz, hogy tájékoztassam valamiről… amíg nem leszek itt, kérlek vigyázz a birodalomra, nagyon fontos, hogy minden rendben legyen, hisz a kereszt…

-Tanabe Hime büszke lenne rád! Nincs miért aggódnod, itt vagyok és vigyázom a mennyasszonyom helyet is a birodalmat. Add át az üdvözletemet Sesshoumarunak, és mond meg neki, hogy várom majd egy kis szakéra…

-Rendben! Köszönöm, drágám! A szakét meg, majd megbeszéljük…

-Jól van, de menned kéne, nem?

-Igazad van!

Saya gyorsan megcsókolta a vőlegényét, majd kilépett az erkélyre, majd elmotyogott egy gyors imát. Ennek hatására a teste felragyogott, majd egy apró ponttá zsugorodott és elszáguldott. Nagyon gyorsan haladt és tudta, hogy estére, ha nagyon siet, akkor ott lehet, hisz ezzel az utazási formával akár több napokat is le lehet tudni egy nap alatt. Jól saccolta, mert úgy 10 felé landolt a nyugati kapu előtt. Már ismerték, így csak meghajoltak előtte és utat engedtek neki. A nő egyenesen a férfi dolgozószobája felé haladt. Csak a bólintott mindenkinek, aki vele szembe jött. Ahogy megállt az ajtóba, kopogott, majd benyitott. Az asztal mögött ott ült a férfi és éppen hallgatta a jelentéseket, amit a parancsnoka olvasott fel neki.

-Jó estét mindenkinek!- köszönt a nő

-Neked is Saya! Mi járatban?

-Üdvözlöm Saya-sama! Hogy van Gisoku?- kérdezte a parancsnok

-Szerencsére nagyon jól! Üdvözöl mindenkit és meghívott titeket egy kis szakéra…

-Remek!

-Te nem ezért jöttél ide, igaz?- tért a lényegre a nagyúr.

-Nem! Ha most megbocsátanál…

-Már megyek is!- bólintott a parancsnok, majd kilépett a szobából

-Szóval minek köszönhetem a késői látogatásodat?

-Tegnap este, meglátogatott a hold istene!

-Mi?- állt fel a démon meglepett szemekkel

-Jól hallottad! Azt mondta, hogy megérkezett a világunkba az a lány, aki Tanabe utóda lehet…

-Tanabénak nincs semmilyen utóda! Az a lány nem fogja megélni a reggelt, erről kezeskedem…

-Figyelj Sesshoumaru! Tudom, hogy mennyit jelentett neked a lányom halála, de nem vehetsz el egy ártatlan életet, aki nagy valószínűséggel azt sem tudja, hogy minek született.

-Az engem nem érdekel!

-NEM Ő MIATTA HALT MEG TANABE, ÉRTSD MÁR MEG!

-MIT TUDSZ TE ERRŐL?

-ELÉG SOKAT, HISZ A KERESZTLÁNYOM VOLT… MEG KELL KERESNEM A LÁNYT!

-Mi?

-A hold istene parancsolta meg nekem!

-Akkor miért mondod el nekem?

-Mert Tanabe visszatért…

-Ő nem Tanabe!

-Ez igaz, de mégis azt akarom, hogy gyere velem és keresd meg velem! Ha megtaláltuk, akkor majd döntünk…

-Nem vagy dühös?

-Az vagyok, hisz mint te, én is azt gondoltam, hogy nem lehet senki ezen a világon, aki elveheti a lányom helyét, de mégis az a kötelességem, hogy megkeressem és segítsek neki, hisz ez a nép akarata és ez kell a fennmaradáshoz is…

-Rendben, segítek! De nem ígérhetek semmit…

-Már így is túl sokat tettél értünk Sesshoumaru!

-Tényleg, hogy álltok?

-Az ország szépen fejlődik és nagyon sok aquir születetett, ami nagyon jó jel. Az emberek és a démonom is elfogadtak minket, amely nagyon jó. Virágzik a birodalom és sokkal több a boldog aquir, mint a szomorú. Tanabe helyesen döntött akkor…

-És mi van Gisokuval?

-Mi lenne? Jól megvagyunk… két hónap múlva lesz az esküvő, ezért is idegesít, hogy pont most kell megkeresnem azt a lányt… Sesshoumaru?

-Igen?

-Hogy vagy?

-Most erre mit mondjak?

Saya és Sesshoumaru hosszú órákig beszélgettek vidám és szomorú dolgokról egyaránt. Mivel már nagyon későre járt az idő, így a nő itt maradt a palotában. Másnap indulnak megkeresni az örököst. Korán keltek, hogy minél hamarabb túl legyenek a dolgon. Reggeli után elindultak a nyugati palotából.