2. rész: A másik világ

Asami gyorsan rohant felfelé a magas lépcsősoron, hogy lássa azt az egyetlen személyt, akit igazán a barátjának tud hívni. Kagome mindig is kedves volt vele, így nagyon sokkal tartozik neki. Ahogy szaladt fel a lépcsőn, csak azon tudott gondolkodni, hogy mennyit fognak nevetni az Urushaki középiskola kendo klubjáról. Mikor felért, gyorsan kifújta magát, majd indulni akart, mikor látta, hogy a lány eltűnik egy kisebb épület ajtajánál. Azt gondolta, hogy biztos a nagyapjának segít, így utána ment, hogy meglepje. Mikor résnyire kinyitotta az ajtót, kikerekedett a szeme a meglepetéstől. A lány ott állt egy kút szélén, táskával a hátán és beleugrott, melyet egy kékes fény követett. Asami gyorsan berontott és a kúthoz szaladt, mert azt hitte, hogy a barátnője valamiért meg akar halni. Mikor belenézett, nem látott senkit az alján. Nagyon meglepődött rajta, hisz látta, hogy a lány beleugrik. Teljesen megzavarodott és már abban sem volt biztos, hogy jól látta-e.

-Túlságosan megerőltettem magamat… Kagome biztos a szobájában tanul…

Még egyszer ránézett a kútra, majd közelebb lépett és hozzáért a pereméhez. Ekkor megint látta a kék fényt, amely csak nem akart elmúlni. Asami nagyon megijedt, mert hátrált egy kicsit, majd elesett a lépcsőben. Nagy nehezen tudta csak visszanyerni a nyugalmát.

„Kagome beleugrott, mikor a kék fény felderengett, akkor nekem is…”

Asami vett egy nagy levegőt, majd felállt a kút szélén és lenézett. Becsukta a szemét, majd ugrott. Várta, hogy keményen a talajon landolt majd és eltörik a lába, vagy legalábbis súlyos zúzódásokat fog szerezni, de a legnagyobb meglepetésére, puhán ért földet. Mikor kinyitotta a szemét, a kút fenekén volt, de még hallotta, hogy a barátnője kint beszélget valakivel. Egy férfihangot hallott, meg egy kölyökét.

-Inuyasha! Mondtam, hogy csak most tudok jönni, mert vizsgáim voltak…

-Engem az nem érdekel! Neked az a feladatod, hogy megkeresd a szent ékkő szilánkjait…

-Mit mondtál? Jobb, ha abba hagyod, mert visszafordulok… akkor neked csak ezért vagyok jó, hogy az ékkőnek a szilánkjait…

-HAHÓÓÓÓÓÓÓÓÓ! VAN ITT VALAKI?

A fenti hangok elhallgattak, majd Kagome konstatálta, hogy ezt a hangot valahonnan ismeri. Egyhamar megjelent a kútban a lány feje. Asami boldogan integetett neki. A barátnője felvisított a meglepetésében, majd segített neki kimászni. Mikor Asami kiért, közel sem a poros és sötét szentélynél állt, hanem egy napsütötte és fákkal teli helyen, amely gyönyörű volt. Ahogy nézegetett, találkozott a tekintete egy fiúval, akinek arany szemei és fehér haja volt. Ami a legjobban meglepte, hogy kutyafülei voltak és hosszú karmai. A lábánál, pedig egy kisfiú állt, akinek róka lábai és farka volt. Felkiáltott ijedségében és a lány mögé lépett.

-Vigyázz Kagome! Ezek szörnyek…

-Dehogy azok!

-De azok! Nézd! Annak a nagynak kutyafülei vannak… mintha mutáns kutya lenne. Annak a törpének, pedig levágták a lábát, és rókalábakat adtak neki… mint egy rossz horrorfilm…

-Mit mondtál te lány! Mutáns kutya?

-Inuyasha! Fogd be a szád! Asami, te hogy kerülsz ide?

-Elmentem hozzátok, hogy elmeséljem a versenyt, de akkor láttam, hogy eltűntél a szentély egyik épületében. Utánad mentem és akkor láttam, hogy beleugrottál a kútba. Megijedtem, mert azt hittem, hogy öngyilkos akarsz lenni, így utánad szaladtam, de te nem voltál sehol. Ekkor megérintettem a kutat és kékesen felderengett. Beleugrottam és itt kötöttem ki… hol vagyok egyáltalán?

-Nyugodj meg! Gyere és elmagyarázok mindent.

-Rendben, de ezeket ne engedd a közelembe, oké?

-Rendben! Látom, az egész iskolai cuccod itt van… még a kardod is…

-Anélkül nem mozdulok el sehova… ez olyan rossz szokás.

Elindultak a falu irányába. Asami szorongva nézegetett körbe, hisz egyáltalán nem volt ismerős a hely, csak a szent fa, amely ott állt Kagoméék kertjében. Egy 10 perces gyaloglás után elértek a falut, amely rozoga kis faházakból és szénatetőből állt.

-Kagome! Vidékre kerültünk?

-Nem! Várjál egy kicsit és megtudod… Á, Sango!

Egy lány lépegetett eléjük, aki teljesen normálisan nézett ki. Egyedül a hátán lévő hatalmas bumeráng volt a szokatlan, de ezen már Asami meg sem lepődött. Sango és Asami bemutatkozott egymásnak és a lánynak meg ellett állapítania, hogy ez a Sango olyan kedves, mint Kagome. Ekkor jött egy szerzetes. Miroku is bemutatkozott a lányka, majd egy perc múlva, pedig a hatalmas pofont üdvözölhette, amelyet Asami dühösen adott neki. Ezen persze mindenki nevetni kezdett. Ezután beléptek egy házba, ahol Kaede anyó éppen teát készített. Leültek és mindenki a frissen ide csöppent lányra nézett.

-Kagome akkor elmagyaráznád, hol vagyok?

-Persze! Asami, te átkerültél a középkori Japánba…

-Mi?- nevetett- Ne viccelődj… még nincs itt az április elseje.

-Nem viccelek! Ez egy hosszú történet…

-Akkor meséld el!

Kagome mindent elmesélt neki töviről-hegyire. Asami tátott szájjal hallgatta, hisz ennyi információt alig bírt feldolgozni a jó képességű agya. Mindent, amit hallott egy filmben tudta volna elképzelni. Hisz démonokról, félszellemekről és egy szent ékkőről beszéltek neki, amit alig akart elhinni. Mondjuk, azt elhitte, hogy Inuyasha és Shippou nem emberek, hanem részben vagy teljesen szellemek, de azt, hogy itt vannak varázserővel megáldott démonok, akik az embereket eszik, az már egy kicsit meghaladta a képzelő erejét. Kiderült, hogy Kagoménak sokkal több köze van a papnőséghez, mint azt gondolta, hisz papnői ereje van. Több óra mesélés és győzködés után, Asami elnémult.

-Szóval azt akarjátok, hogy higgyem el, hogy vannak olyan szellemek, akik arra pályáznak, hogy megszerezzék ezt az ékövet, de sajnos összetört Kagome részvéte miatt és most arra törekedtek, hogy ezt újra összegyűjtsétek? Meg van egy félszellem valaki, valami Naraku, aki…

-Az ékkövet akarja és hatalmat…

-Akkor miért nem ölitek meg?

-Mintha ez olyan egyszerű lenne…- mondta a szerzetes.

-Jó rendben! De azt csak tudjátok, hogy hol tartózkodik?

-Nem!- mondta Sango

-Akkor hogy várjátok, hogy változzon akármi is? Azt várjátok, hogy egyszer kopogjanak az ajtón és bekiáltanak, hogy „Jó estét, Naraku vagyok! Jöttem az ékkőért?”

-Ne légy pofátlan!- mondta Inuyasha

-Pofátlan az, aki ugat…

-Mit mondtál? Ha olyan nagy a szád…

-Akkor mi van? Egy csapással elintézlek, kutyuli…

-Na gyere ki…

Mind a ketten felálltak és indultak volna ki, mikor Kagome meg akarta őket megállítani, de a barátnője egyetlen pillantása elég volt ahhoz, hogy megálljon. Olyan dühöt és izgalmat nem látott a szemekben, mint most. Mindenki kivonult és látta, ahogy a lány elővesz egy fakardot, és a félszellem felé fordítja.

-Hahaha… azt akarod, hogy megrémüljek a fakardtól?

-Jobb, ha megijedsz!

Kagome nagyon megijedt, hisz tudta, hogy mind a ketten nagyon erősek. Ezt Sango és Miroku is látta rajta, így közelebb mentek hozzá és a vállára tették a kezüket.

-Ne aggódj! Nem lesz semmi baja a barátnődnek…

-Én nem is miatta aggódom! Jobban féltem Inuyasha életét…

-Mi?

-Ez a lány az ország legjobb kardforgatója… egyszerre több ellenféllel küzd, mert unalmas neki a sport.

-Mi van? Ugye viccelsz?

-Sajnos nem! Erős és…

-Inuyasha is erős…

-Ez igaz, de Asaminak van egy előnye Inuyashával szemben… sokkal okosabb…

-Hát ez baj!

-Tudom!

Mindenki félve kezdte el nézni a kibontakozott csatát. Látszott, hogy Asami nagyon komolyan gondolja. Tudta nagyon jól, hogy félszellem lévén Inuyashának nagyon erősnek kellett lennie, így csak a taktikai erejére és eszére támaszkodhatott. Kiismerte már ennek a fiúnak a viselkedését, így azt is tudta, hogy előbb cselekszik, és csak utána gondolja el, hogy mit tesz. Erre kell alapoznia a támadásait.

-Na mi van? Nem támadsz?- kötekedett a fiú

-Támadok, de előtte eldöntöm, hogy egy vagy két ütésből győzzelek le, de most jó passzban vagyok, így kettőt engedélyezek magamnak.

-Te…-Inuyasha nekirontott a lánynak.

„Bingo”

Asami elhúzta a száját, majd kivárt, majd mikor a támadás eltalálta volna, gyorsan kiugrott oldalra. Még érezte, ahogy haja hozzáért a kardhoz. Ahogy a földön volt kirúgta a félszellem lábát, aki nagyot esett, majd a lány gyorsan felugrott és a fakarddal fejbe vágta a támadóját. Ahogy ez megtörtént a vállára tette a kardot, majd elindult visszafelé.

-Hé! Még nem fejeztük be!

-De befejeztük! Én nyertem, hisz te kaptad az első ütést…

-Mi van?

Mindenki le volt döbbenve, hogy ez a halandó lány ilyen könnyedén legyőzte a félszellemet, aki minden más erős démont legyőzött. A lány megint ásított, majd leült a ház elé és keresztbe tette a lábait és becsukta a szemeit. Maga sem értette, de itt sokkal erősebb, mint odahaza. Sokkal jobbak az érzékei és a hallása is jobb. Valamiért azt érezte, hogy talán ebbe a világba is tartozik egy kicsit. Mintha valami idehívta volna. Nem árulta el ezt senkinek, még Kagoménak sem, hisz lehet, hogy ostobának nézte volna. Este mikor már mindenki lenyugodott, Asami felállt és kiállt az ajtóba. A csillagokat nézte, amely fényesen felragyogott, közbe a gondolataiba merült…