Asami no Tsuki- A hold új nemzedéke

By Yoshiko

Előzmények:

A középkori Japánban Tanabe hime halála gyorsan terjedt el. Azóta több 10 év telt el és az aquirok már teljesen hozzá szoktak a démonok közelségéhez és be kellett látniuk, hogy tényleg nem annyira gonoszak, mint azt képzelték. Saya volt mindennek az irányítója az aquirok városában. Mindenki szerette és tényleg nagyon jól bánt mindenkivel. Nagyon jó kapcsolatot tartott fenn a nyugati nagyúrral, Sesshoumaruval, aki arra tette az életét, hogy védje az aquirok népét. Tanabe halála után a démon zárkózott és kegyetlenebb volt, mint bármikor. Egyszer sem adott kegyelmet, vagy bocsánatot meg, hanem keményen megtorolt mindent. A nyugatiak ezért tartottak tőle, de egyben tisztelték is. Mindenki tudta, hogy a démon miért ilyen és ezért nem rótt fel neki senki egy rossz szót sem. Tsuko uralomra törése hamar a feledés homályába merült, de nem volt minden hosszú távra jó, hisz egy új ellenség is felütötte a fejét, aki még a szent ékkövet is meg akarta szerezni. Naraku mindenkinél erősebb akar lenni és ezért képes az aquirok vérét is venni…

1. rész: A lázadó kamasz

Asami soha nem volt egy tipikus jó kislány. Soha nem szerette a szabályokat, amik fogságban tartják, és nem lehet szabad tőlük. Mindig is egy lázadó típus volt, és ez még az öltözékében és a kinézetében is látszott. Nem volt az a tipikus japán lány, aki minden délután a szüleinek segít, és szorgalmasan megcsinálja a leckét. Ezt a szülei is nagyon jól tudták és néhányszor tettek már gyenge kísérleteket arra, hogy megfogják és megneveljék, de soha nem sikerült túl jól. A tanárokkal is állandóan veszekedett és a társai is elhatárolódtak tőle a szokatlan kinézete és viselkedése miatt. Egyedül egy lány volt vele mindig rendes, Kagome.

Asami sóhajtozva indult el az iskolába, amely annyira idegesítette, hisz nem tudnak neki újat mondani. Soha nem tanult, de mindig ő volt az iskola első, hisz a tanárai szerint egy rendkívüli tehetség lakozik benne, csak viselkednie kéne egy kicsit. A mai reggelen is azzal kezdték a szülei, hogy szeretnék, ha érettségi után egyetemre menne, de ez a lánynak nem tetszett. Az iskolába menet, elhaladt néhány iskola társa mellett, aki összesúgtak a háta mögött. A kékes fekete haja, amely majdnem a fenekéig ért, mindig felhívta a figyelmet, és azzal gyanúsították, hogy festi a haját, de neki ez volt az eredeti hajszíne. A szemeinek a zöld árnyalata olyan volt, mint az olívabogyó, így az is elég szokatlan volt Japánban, de ez sem zavarta. A nyakában egy fekete nyakláncot hordott, amelyen egy kék köves medál pihent. A körmeit, pedig mindig feketére festette, hisz annyira szerette megbotránkoztatni az embereket. Soha nem szerette a szokásos egyenruhát, mert az annyira unalmas én nem egyedi, ezért mindig tett a ruhájára egy-egy kis dolgot, amely kihúzza őt az unalmas hétköznapokból. Ma egy térdig érő kék harisnyát vett fel a szokásos fehér helyet, karkötők lógtak a kezein és a fülében egy halálfejes fülbevalót viselt. Nagyon rossz kedve volt, mert már napok óta gyötörte rémálom, de mikor hallotta, ahogy a háta mögött Kagome beszélget, megállt és hátrafordult.

-Jó reggelt Asami!

-Neked is Kagome!

-Kagome mi most előre megyünk, jó?- kérdezte az egyik lány, mire ő csak bólintott.

-Ilyen félelmetes lennék?

-Hát szerintem nem, de…

-Kár! Akkor legalább békén hagynának…

-Mi bajod van megint?

-Szerinted? A szüleim azzal traktálnak, hogy menjek egyetemre, de nekem nincs kedvem…

-Miért? Hisz okos vagy és tehetséges… a sportban is te vagy a legjobb, hisz a kendo klub elnöke vagy.

-Ez igaz, de unalmas lenne… ha el is végezném, akkor mi lenne? Az egész életemet egy irodában kellene töltenem… belepusztulnék… te mit csinálsz érettségi után?

-Még nem tudom!

-Te leszel a főpapnője a szentélyeteknek? Majd megyek hozzád imádkozni a világbékéről…- mondta nevetve a lány

-Dehogy! Amíg a nagyapám él, addig nekem nem kell a szentéllyel foglalkoznom. Vannak dolgok, amiket viszont el kell intézni…

-Aha! Megint jönnek azok a gyanús dolgok, amiket nem árulsz el… egyszer kilesem már, hogy mit csinálsz!

-Ezzel nem kell viccelődni…- komorodott el a lány

-Jól van na! Mit húzod fel magadat? Csak vicceltem!

-Rendben! Ma lesz a nagy kendo verseny?

-Aha!

-Gyakoroltál?

-Minek? Egész nap aludtam és zenét hallgattam…

-Sose fogsz megjavulni…

-Minek az? Így jó az élet!

Elnevetgéltek egy kicsit, majd elváltak, hisz más osztályba jártak. A napja a lánynak teljesen szokványos volt. Matek órán kihívták, hogy oldjon meg egy feladatot, majd mikor jól kiszámolta, de sokkal bonyolultabban, mint ahogy kellett volna, a tanár elkezdett vitázni vele, majd kiküldte a teremből. Soha nem volt elég türelme a tanárokhoz. Az órák után, viszont rohannia kellett, mert az egyedüli dolog, amit szeretett ebben a világban, a kendo hamarosan kezdődött. Gyorsan átöltözött, majd, mint egyedüli női tagja a csapatnak belépett a terembe. A verseny a szomszédos iskolával zajlott, ahol nagyon kemény és erős férfiak harcoltak, de a lány nagyokat ásítva nézett rajtuk szét.

-Kapitányok jöjjenek közelebb!- szólt a bíró

Asami feláll és vele szembe is felállt a legnagyobb és a legizmosabb férfi, aki majdnem 2 fejjel magasabb is volt tőle. Mikor egymás elé léptek a férfi végignézett rajta. Az igazat megvallva volt is rajta nézni, mert a különös kinézete mellett Asami nem mindennapos idomokkal volt megáldva. A hosszú izmos lábai, még így a nagy kendoruha alatt is sejteni lehetett. Az izmos karok és a közepesen nagy mellei, amelyek izmosan feszültek. A formás derék és a kissé széles csípő, amelyhez hozzájárult a lány nőies mozgása annak ellenére, hogy néha nem így viselkedett. A csillogó zöld szemek és a haja, amely gyönyörűen keretezte a szép arcát.

Ahogy a férfi végignézett az ellenség kapitányán, egy percre alig kapott levegőt, majd röhögni kezdett és a bíró felé nézett.

-Ugye nem mondja komolyan, hogy ez a nő lesz a csapata kapitánya?

-De igen!

-Egy kardot sem tud megfogni… vagy a szépségével akar meggyőzni?

-Mi van? Mit mondtál?

-Jól hallottad… szépségem!

-Szépségem az anyád! Ha annyira kíváncsi vagy, hogy elbírom a kardot, akkor ajánlok valamit…

-Mit?

-Persze, hogy ha csak a bíró belegyezik. Hagyjuk a csapatomat, és egyedül én állok ki ellenetek… jöhettek együtt, de külön is, de én jobban örülnék, ha egyszerre jönnétek, mert sietnem kell haza… most adják a kedvenc együttesem koncertjét…

-Te… mit képzelsz magadról, ki vagy te? Eltaposlak, mint egy hangyát… azt hiszed, hogy nő létedre nem bántanálak?

-Nem is kell! Tukino gyere ide!

A csapatából előlépett egy nagyobb darab fiú és odament a kapitányához. Tudta nagyon jól mi következik, hisz nem először teszi meg. Komor arccal és nagyokat sóhajtva lépett oda.

-Igen Taicho?

-Meg tennéd, hogy bemutatod ennek a nyomorult senkiháza parasztkölyöknek, hogy milyen fából faragták a kapitányod? Ne fogd magad vissza.

-Igenis taicho!

Tukino elé lépett, majd meglendítette az öklét és arcon találta a lányt, akinek felrepedt az ajka, de még el sem fordította a fejét. Dacos nézéssel megköszönte, majd a bírót addig győzte, amíg bele nem ment, hogy csak ő harcoljon. A másik iskola kendo klubja megszeppent, de nem hátráltak meg. Egy fél óra múlva úgy határoztak, hogy egyszerre állnak ki ellene és alázzák porba. A lány megállt középen, körülötte a fiúk. Megkezdődött a verseny és egy 10 perc múlva véget is ért. Asami nagyokat sóhajtva a vállán a kardjával sétál az öltöző felé. A háta mögött, pedig 15 fiú feküdt a tatamin. Mindenki tapsolt és ujjongott, de ez már nem érdekelte. Gyorsan átöltözött, majd rohant is haza, de előtte meg akarta lepni Kagomét, így arra vette az irányt.