15. r�sz: �jhold vagy m�g sem?

�

�

M�snap kor�n keltek �s mikor m�r kil�ptek az udvarra akkor Saya m�r a f�ld�n �lve v�rta �ket. El�sz�r is meg kellett hallgatniuk, hogy mennyire lust�k, majd j�tt egy veszeked�s, ami Sesshoumaru �s Saya k�z�tt folyt le, hisz a d�mon nem engedte, hogy �gy besz�ljenek vele. Mikor ez meg volt, akkor Saya ism�t tan�tott nekik valamit, amit gyakoroltak. Ezek a gyakorlatok egy h�napig tartottak, mindent megtanultak, amit csak lehetett ebben a r�vid id� alatt. Tanabe hihetetlen v�ltoz�son ment �t. Izmosabb lett �s tapintani lehetett k�r�l�tte �raml� energi�t. Mint egy szivacs, �gy sz�vta mag�ba az �sszes tud�st, �s mindennek a mester�v� v�lt. Sesshoumaru is sokkal er�sebb lett �s sokkal gyorsabb. � kev�sb� volt �gyes, de ez nem is volt csoda, hisz � nem volt aquir, de �gy is Say�nak el kellett ismernie, hogy nagyon is sok k�ze van ennek a d�monnak az aquirokhoz. A d�mon is mindent megtanult, amit csak lehetett, �s el�g j�l tudta haszn�lni is �ket. Sz�mos technik�kat tanultak meg �s �rezt�k, hogy enn�l t�bbet nem tudnak megtanulni az id� sz�ke miatt. Tanabe �s Sesshoumaru �ppen gyakorlatoztak, mikor Saya kil�pett a pagod�b�l, majd fel�j�k indult.

-Sz�p az id�, nem?

-Mit akarsz ezzel mondani?- k�rdezte a d�mon- Tal�n azt, hogy menj�nk a fen�be?

-Ostoba! Hisz azzal mit �rn�k el? Letelt az egy h�nap �s, ahogy meg�g�rtem tan�tottalak titeket, de ennyi volt.

-Gondoltam!- felelt gonoszan a d�mon

-Ne vonj le k�vetkeztet�seket, d�mon! Tanabe lenne egy k�rd�sem!

-Mi lenne az, keresztany�m?

-Mit akarsz kezdeni az er�ddel?

-Hogy mit? Ez el�g h�lye k�rd�s, nem? Term�szetesen a n�pemet v�deni s vezet�j�kk� v�lni…

-Ez sz�p �s j�, de azut�n mit akarsz kezdeni? Leszel egy olyan vezet�, aki beh�dol a t�rv�nyeknek, �s mindent megtesz, hogy bossz�t �lljon a d�moni n�pen, akik hal�lt �s pusztul�st okoztak nek�nk. Ez lenne minden vezet� legf�bb dolga, vagy a m�sik verzi�t v�lasztod, �s egy �j vil�got hozol l�tre, amelyben mi, aquirok, az �rul� �s kegyetlen d�monok k�z�tt �l�nk. Melyiket v�lasztod?

-…

-FELEJJ!

-Tanabe v�lasztanod kell…- sz�lt k�zbe a d�mon

-FOGJ�TOK BE! �n… �n… nem leszek senkinek a j�t�kszere, �s ezt m�r mondtam egyszer. Engem nem �rdekelnek a t�rv�nyek �s a j�slatok, hisz egy bar�tom egyszer azt mondta, hogy a sorsunkat nem egy pap�r hat�rozza meg, hanem mi magunk! �n nem voltam �s nem is leszek egy bossz��ll�t�pus, az, hogy annak idej�n elveszett a n�pem, a maguk hib�ja volt…

-MI? HOGY MERED, HISZ TE VAGY A VEZET�NK!

-IGEN �N VAGYOK, DE AKKOR IS IGAZAM VAN! Ha olyan okos n�p lenn�nk, akik mindenki felett �llnak, akkor erre a dologra is kellett volna sz�m�tanotok! Ezzel nem �rulom el a n�pemet, s�t tan�tani akarom nekik a saj�t hib�jukat. Az �n vezet�sem alatt b�ke lesz, �s nem lesznek h�bor�k, vagy v�rengz�sek, amit ostob�k kezdenek �s folytatnak. �n b�k�t teremtek a d�monok �s az aquirok k�z�tt, akkor is, ha ez az �letembe ker�l.

-Rendben! Akkor veletek megyek, hisz h�rmunk k�z�l �n tudom, hogy hol rejtezik a hold birodalma, de k�sz�ljetek, mert nagyon hossz� lesz az �t. Holnap ut�n indulunk, addig pihenjetek!

Azzal a n� elt�nt �s mag�ra hagyta a k�t d�bbent egy�nt. Tanabe �s Sesshoumaru egym�sra n�ztek �s megh�zt�k a v�llukat. Tanabe eg�sz nap cs�ndes volt, �s alig lehetett mosolyogni l�tni. Este fel�, mikor a d�mon �ppen az �gyon fekve gondolkodott, hallotta, ahogy halkan elh�z�dik az ajtaja �s puha, meztelen l�bak indulnak el fel�. Feln�zett �s l�tta a l�nyt egy kimon�ban ott �llni az �gy mellett.

-Mit akarsz?

-K�rdezhetek valamit?

-Tess�k!

-J�l d�nt�ttem?

-Te tudod, �n ebbe nem sz�lok bele…

-DE CSAK VAN V�LEM�NYED, AZ ISTEN VERJEN MEG!

-Ne �v�lts, m�g az a nagyot hall� keresztany�d is meghallja. Van v�lem�nyem, szerintem j�l tetted azt, amit mondt�l…

-Igaz�n?

-Igen!

-K�szi!

Tanabe le�lt az �gy sz�l�re �s kin�zett az ablakon, k�zben a f�l szem�vel l�tta, hogy a d�mon vele szembe fordult �s a kezeivel t�masztja a fej�t. Len�zett r� �s k�t arany szemp�r csillogott vele szemben. Mind a kettej�k tekintette tele volt kimondatlan szavakkal �s �rz�sekkel, amit az id� elnyomott. Tanabe nagyot nyelt, majd vett egy m�ly leveg�t �s azzal a lend�lettel led�lt a d�mon mell�, aki k�v�ncsian f�rk�szte a l�nyt.

-Soha nem �rdekelt m�g t�ged, hogy milyen messze is lehet a hold, vagy b�rmelyik csillag?

-Nem, de nem is szokott �rdekelni, nekem el�g, hogy megnyugv�st tal�lok benn�k! Tanabe, eml�kszel arra az �jszak�ra, mikor idej�tt�nk?

-Igen, de mi�rt k�rdezed?

-Holnap megint �jhold lesz! Pr�b�lj magadon uralkodni…

-H�, nem vagyok gyerek! Nem kell engem kioktatni, meg�rtett�k egym�st?

-Ahogy akarod! Azon az �jjelen, gy�ny�r� volt�l…

-Csak azon? Elszomor�tasz!

-Idi�ta! Most is gy�ny�r� vagy, de akkor vonzott az a illat is, amely bel�led �radt…

-FEJEZD BE, MERT K�NOSAN �RZEM MAGAMAT!

-Tettem olyat, amit nem akartam, hisz te nem volt�l �nmagad… azt akarom, hogy…

„Sesshoumaru! Azon az �jszak�n, te annyira kedves �s figyelmes volt�l, mint m�g senki m�s velem. Nekem ez mindenn�l t�bbet jelent, hidd el, ha j�zan �llapotomba lettem volna, akkor is ezt tettem volna, hisz fontos vagy nekem �s… na, mindegy! K�rlek, ha valami�rt hib�ztatod magadat, akkor ne tedd, hisz nem tett�l velem semmi olyat, amit �n nem akartam. De miket is besz�lek, hisz nem t�rt�nt semmi…”

Sesshoumaru hallotta a l�ny szavait a fej�ben, majd mikor l�tta a l�ny zavarodott arc�t, elnevette mag�t. Mostan�ban egyre gyakrabban nevetett �s ez j� �rz�sekkel t�lt�tte el. K�zelebb hajolt az aquir, majd megcs�kolta, aki erre visszacs�kolt. Az ajkaik eggy� forrtak �ssze �s nem akartak szakadni ebb�l a m�mor�t� �rz�sb�l. A v�g�n, k�nyetlen voltak megszak�tani a k�tel�ket, amely kettej�k k�z�tt alakult ki. Csillog� szemekkel n�zt�k egym�st, majd Sesshoumaru a l�ny nyak�hoz b�jt �s gyeng�den megcs�kolta a nyak�t. V�gig cs�kolta, majd a v�llaira t�vedt az ajka, ahol megcir�gatta a gy�m�nt alak� jegyeket, amelyek n�ha felderengtek. Mikor ezzel is v�gzett, akkor feln�zett a l�nyra, aki kipirult arccal n�zte a d�mont.

-Tanabe… �n nem folytathatom!

-Mi�rt?

-Mert nem akarom az �leted kock�ra tenni… meghalsz, ha nem olyan…

-Nem �rdekel! Te vagy nekem most a legfontosabb, ha meghalok, akkor az aquirok tudnak m�g v�rni p�r sz�z �vet, nem?

-Ostoba vagy, hogy �gy el akarod dobni az �letedet �s az elveidet, az�rt, mert most k�v�njuk egym�st…

-Nem dobok el semmit! Ha a hold istene nem veszi figyelembe, hogy egy olyan szem�lynek akarom oda adni magamat, aki sz�momra mindenn�l �s mindenkin�l t�bbet jelent, akkor csak hagyj haljak meg.

-Saya meg fog �lni minket…

-Tudom, de pont ez�rt �rdekes a dolog, nem? Nem �gy ismerlek, aki nem szereti ideges�teni a keresztany�mat…

-H�t nem! Mi lesz, ha t�l�led?

-H�t… akkor azt jelenti, hogy te vagy nekem az igazi, akivel megteremthetem az aquir uralkod�i csal�dot.

-Remek! Akkor ez 50-50 %, mi?

-Valahogy �gy!

-Akarod, hogy folytassam?

-Igen!- mondta hat�rozottan a l�ny

Sesshoumaru csak b�lintott, majd megint megcs�kolta a l�nyt, aki a kezeivel �tkarolta a f�rfi nyak�t �s �gy viszonozta a cs�kot. A cs�k megszak�t�sa ut�n a d�mon megint a l�ny t�r�keny �s kecses nyakait �s v�llait vette c�lba. Ahogy cs�kolta, az egyik kez�vel elkezdte kibontani a kimon� obij�t. Majd mikor teljesen kif�zte, akkor sz�th�zta, majd az egyik kez�vel meg�rintette a l�ny kerek melleit, mire Tanabe halkan felny�g�tt. Sesshoumaru feln�zett �s elmosolyodott, hisz a l�ny piros arccal remegett �s l�tszott rajta, hogy minden mozdulatot �lvez. Ez ut�n a kisebb j�t�kok ut�n, megt�rt�nt az, amely m�r mind a kettej�ket felcsig�zta. Egym�s�i lehettek �s semmi, �s senki nem akad�lyozta meg ebben. Tanab�nak a kezdeti f�jdalom hamar elm�lt, majd egy kellemes �lel� �rz�s kezdte el bet�lteni az eg�sz test�t. Tanabe f�l�tt a d�mon fek�dt �s izzadt test�t a l�ny�hoz nyomta. Az aquir a k�rmeit a d�mon h�t�ba nyomta, �s egy�tt lihegtek, minden mozdulatuk �s minden sz�vdobban�suk egy volt. Olyan er�s �s boldogs�g j�rta �t a test�ket minden apr� mozdulatra, hogy alig tudt�k meg�llni, hogy ne ny�gjenek nagyokat, de tudt�k, hogy nem lehet, hisz itt van egy olyan szem�ly, aki nem n�zn� j� szemmel, ha megl�tn�, �gy �ket, pedig nem is sejtett�k, hogy az a szem�ly mindenr�l tud, ami kettej�k k�z�tt t�rt�nik. A kettej�kre t�r� m�mor�t� �rz�s hirtelen �rte el �ket �s egym�st t�lny�gve �lveztek bele az �jszak�ba. Sesshoumaru az izzadt test�vel r�fek�dt a l�ny mellkas�ra �s pr�b�lta lenyugtatni a dobog� sz�v�t �s a szab�lytalan l�legzet�t. Tanabe is valahogy �gy j�rt, �gy p�r percig egyik�j�k sem mozdult. Mikor m�r k�zel norm�lisan vert a sz�v�k �s a leveg� v�tel is normaliz�l�dott, akkor Sesshoumaru kics�szott a l�nyb�l �s mell� fek�dt. Tanabe mosolygott, majd a f�rfi mellkas�ra fek�dt. Az aquir �rezte, ahogy a l�ba k�z�tt, folyik a v�re, de nem sz�m�tott, most semmi nem sz�m�tott, csak �k ketten. Sesshoumaru �rezte a v�r vasas �s s�s illat�t, majd len�zett a l�nyra.

-K�sz�n�m, Tanabe!

-Miket besz�lsz? �n k�sz�n�m! Olyan �rz�seket mutatt�l, amit eddig soha nem tapasztaltam.

-J�l vagy?

-Ne agg�dj! J�l vagyok, csak kif�radtam…

-Sz�lj, ha nem �rzed magad j�l, mert akkor tal�n…

-Ha rosszul lenn�k, sem tudn�l nekem seg�teni, de az�rt k�sz�n�m!

Tanabe megcs�kolta a d�mont, majd visszafek�dt �s hamarosan el is aludt. Sesshoumaru m�g n�zte egy darabig, de nem tudta nyitva tartani a szem�t, �gy csak annyi ereje maradt, hogy betakarja magukat, majd � is elaludt. A d�mon m�g soha nem �lvezte az egy�ttl�tet, mint most. Az �gyasai csak j�t�kok voltak �s azokban semmi �lvezet nem volt, de ez gy�keresen m�s volt, hisz ebben �rzelmek voltak. Igen, ezek �rzelmek voltak, amik a d�monban �ltek a l�ny ir�nt. Ezzel a gondolattal aludt el.

Ek�zben a kis h�z m�sik v�g�ben Saya �lt az ablak alatt �s a csillagokat n�zte. Tudta, hogy mit tettek a tan�tv�nyok, de nem akart belesz�lni, pedig nagyon is joga lett volna, de nem akart ezzel is olyan vit�t sz�tani, ami csak a saj�t haragja miatt alakulna ki. Egy h�nap alatt el kellett ismernie, hogy Sesshoumaru t�nyleg vigy�zz Tanab�ra �s seg�ti mindenben, �gy m�r nem olyan szinten ut�lta, de az�rt m�g voltak neki ellenvet�sei. Azon az �jszak�n, mikor �rezte, hogy egy�tt akarnak lenni, el�sz�r be akart rohanni �s sz�tcsapni k�z�tt�k, de hallotta a l�ny szavait �s �gy gondolta, hogy egy pr�b�t meg�r. Ha t�nyleg �letben marad, akkor m�r semmit nem tehet, hogy Sesshoumarut elv�lassza a l�nyt�l, �gy Tsuko is lemarad a l�nyr�l. Ez a tudat egy kicsit megnevetette, hisz elk�pzelte Tsuko elgy�t�rt arc�t, mikor r�j�n a dolgokra. Ha viszont haldoklani fog, akkor is van m�g egy es�lye, hogy �letben tartsa, de ez kock�zatos.

M�snap reggel, �gy 9 �ra t�j�k�n �bredtek, de hirtelen, hisz tudt�k, hogy elaludtak �s lehet, hogy Saya meg keresi �ket, �s ha �gy l�tja �ket, akkor kit�r egy �jabb h�bor� Saya �s a d�mon k�z�tt. El�sz�r egyik�k sem fogta fel, hogy mi t�rt�nik, csak gyorsan magukra kapt�k a ruh�jukat �s mikor v�geztek, akkor pillantottak csak a m�sikra.

-Te �lsz.- vonta le a k�vetkeztet�st a d�mon

-Nagyon �gy n�z ki! Akkor, mi…

-Igen!

Sesshoumaru abbahagyott mindent �s odarohant a l�nyhoz, majd meg�rintette az arc�t �s megcs�kolta. Tanabe csak ekkor hallotta meg a fej�ben a d�mon szavait.

„�gy �r�l�k, hogy �lsz �s itt vagy velem! Tanabe maradj mellettem, hisz te is fontos vagy nekem!”

Tanabe szem�be k�nnyek gy�ltek, majd szorosan meg�lelte a f�rfit. Soha nem volt m�g ennyire boldog, mint most. Mikor az �lel�s abbamaradt, a l�ny elb�cs�zott, majd beosont a szob�j�ba �s lezuhanyozott. Sesshoumaru is ezt tette, �gy m�r teljesen frissen indultak el az �tkez� fel�. Mind a ketten ragyogtak a boldogs�gt�l. Mikor bel�ptek az �tkez�be, akkor Saya m�r ott iszogatta a sak�t �s reggelizett. Az asztalon volt m�g k�t t�ny�r �tel �s sak�, meg tea.

-J� reggelt!- mondt�k egyszerre

-Nektek is! Egyetek �s igyatok! Hamarabb indulunk, nem holnap, hanem m�r ma elindulunk, rendben?

-Persze!- mondt�k, majd mind a ketten megk�nnyebb�ltek, hogy nem buktak le.

Saya persze minden gondolatukat hallotta, �gy majd meg fulladt egy kortyt�l. Hangosan k�h�gni kezdett �s �sszesz�k�tett szemekkel n�zett a p�rosra. Elh�zta a sz�j�t, majd �gy gondolta, hogy m�g nem sz�l nekik semmit.

-Rendben, akkor lassan k�sz�l�djetek, mert hossz� �t �ll el�tt�nk!- �ppen �llt fel, mikor Tanabe meg�ll�totta.

-Milyen hely a hold birodalma?

-Biztosan nem olyan, mint ahogy elk�pzeled! Ott nincsenek gazdagok, vagy szeg�nyek, ott mindenki nyomorog a maga m�dj�n. Boldog �s naivak lakj�k, hisz t�l k�nnyelm�en �lnek. Ez�rt sem mentem magam is vissza, hisz nekem nem volt �nyemre, hogy a nagy tud�sukat arra pazarolj�k, hogy rejtegess�k magukat. Ez egy nagyobb falu, amelyet k�t nagykapu v�d. A k�t kapu k�z�tt kialakult er�t�r rejt el mindent a k�lvil�g sz�m�ra. Ennek az a h�tr�nya, hogy egy nap csak p�r �r�t s�t ki a nap, hisz m�g a napot sem akarja beengedni. Hold gyermekei vagyunk, nem zavar minket a s�t�t, s�t, ink�bb abban vagyunk a legakt�vabbak, de n�ha nek�nk is kell a nap melege. M�r el�rulhatom, hogy a k�t kapu, nem kapu, hanem k�t szobor, amely k�t szem�lyt �br�zol. Annak a k�t szem�ly�t, akik teremt�i a j�v�nek, vagyis neked. Mikor megsz�lett�l, alak�tott�k �t a szobrokat a sz�leid kin�zet�re. Most �k v�dik a falut, de minek? N�ha eg�szen azt gondolom, hogy Tsukonak annyiban igaza volt, hogy ez nem mehet tov�bb, hisz egy id� ut�n kialszik benn�nk a hold ereje, �s egyszer�en meghalunk.

-Ezt �rtem, de milyenek az emberek �s a kult�ra?

-Kult�ra? Ne r�h�gtess, Tanabe! Ott csak az van, amit a felel�s ember mond. Nincsen kult�r�nk, mert betiltott�k az elt�n�sed ut�n. Ha volt is valaki, aki tov�bb folytatta, akkor azt kem�nyen megb�ntett�k…

-Mi�rt, mi �rtelme volt ennek? Ezt �n nem �rtem, hisz annyi magasztos n�p vagyunk, nem?

-Igen, azok voltunk! A h�bor� �s a veres�g�nk ut�n, valami t�rt�nt, amely szinte elkorcsos�tott benn�nket, hisz m�r nem b�ztunk m�g az any�nkban sem. Egym�st n�zt�k, �s gyanakodva m�regett�k egym�st. A te sz�let�sed hozta volna el nek�nk a v�gleges nyugalmat, de ezt Tsuko megakad�lyozta, hisz neki pont ez az �llapot volt j�, mert �gy k�ny�re-kedv�re gyakorolhatta a hatalm�t.

-Az a nyomorult! Kiny�rom!

Sesshoumaru is csak b�logatott, majd gyorsan elfogyasztott�k a marad�k reggelit �s visszamentek a szob�ba elk�sz�lni. A szob�kba tal�ltak egy-egy t�sk�t, mibe beletehett�k a cuccaikat �s egy�b dolgaikat. Felvett�k az utaz� ruh�jukat, majd indultak is. Kint tal�lkoztak, majd mindenki sz� n�lk�l indult tov�bb. Saya lopva a kis p�rocsk�ra n�zett �s d�bbenten l�tta, hogy mind a ketten mosolyognak egym�sra, �s �nfeledten besz�lgetnek.

„Igaz�n csod�lom, hogy a Hold istene, pont egy d�mont sz�nt ennek a l�nynak. Azt hittem, hogy fel kell majd t�masztanom, de semmi baja nincs az �jszaka ut�n… ezek ketten egym�snak lettek teremtve, ki vagyok �n, hogy egy isten akarata ellen szeg�ljek, de akkor is egy d�mon… majd megl�tjuk!”

Az eg�sz napot v�gig gyalogolt�k, de semmi k�l�n�s nem t�rt�nt. Ahogy le�rtek a hegynek a l�b�hoz, p�r haland�val tal�lkoztak csak, de azok is menek�ltek el�l�k. Hisz azt hitt�k, hogy mindannyian d�monok. Est�re el�rt�k a fejvad�szok faluj�nak hat�r�t, de Saya megtiltotta, hogy bel�pjen, mert sietni�k kell, hisz �jhold aznap este lesz. �gy is k�sni fog, de az a p�r nap m�r nem sz�m�t. Tov�bb haladtak, majd az �jszaka k�zep�n �lltak meg egy kisebb tavacska mellett, hogy igyanak, majd pihenjenek egy kicsit. Tanabe egy kicsit ideges volt, hisz ha elm�lik �jf�l, akkor kezd�dik sz�m�ra a hossz� �s izgalmas nap. Ezt �szre is vett�k rajta.