|
14. rész
2008.04.14. 13:35
14. rész: A próba és az edzés
-Valami baj van!- mondta a lány
-Tudom, részeg vagy! Kialszod magad és holnap…
-Ez nem részegség…
-Nem tudod, mit beszélsz!
-De…
-Hallgass!
Ekkor érkeztek meg a szobákhoz. Tanabe és Sesshoumaru megint egymás melletti szobákat kapott, majd bekísérték a lányt és lefektették az ágyra. Mikor a démon és a nő kilépett a szobából, Saya megállította a nyugati urat.
-Jobb, ha nem mész túl messze!
-Mit tettem én? Valamiért gyanakszik rám?
-Az is, hisz démon vagy! Minden démon egy áruló…
-Vigyázz a szádra, aquir! Még véletlenül kitépem a nyelved!
-Hamarabb kelj fel ahhoz öcskös! Most viszont nem ezért szóltam, Tanabe kiválasztott és van egy olyan nap, mikor nem önmaga, hanem a hold irányítja, ez az újhold…
-Másnapja! Már volt hozzá szerencsém!
-Remek, akkor nem kell mondanom, hogy milyen! Azt tudod, hogy miért van ez?
-Fogalmam sincs, de nem is…
-A hold istene utódot akar!
-MI?- döbbent le a démon
-Jól hallottad! Azt akarja a hold istene, hogy a kiválasztottnak minél több utódja legyen, hisz akkor nagyobb az esély arra, hogy végre kialakuljon az aquir uralkodó család. Nálunk nincsenek urak, hisz mindenki egyenrangú, csak a kiválasztott gyermek lehet a magasabb rangú, a hold istene azt akarta, hogy itt is legyen egy olyan vérvonal, amely tiszta és csak olyan utódok születnek, akik már uralkodóak. Mivel több évezreden keresztül nem volt olyan vezető, aki ezt végre tudta volna hajtani, így most Tanabén a sor. Az elődei sorra elbuktak, hisz nem tudtak kiválasztottat nemzeni, ezért a hold istene egy próbát bocsátott rájuk. Nem lehet mindenkivel, hisz akkor megsérti a hold istenének egyik legnagyobb szabályát, miszerint a kiválasztott csak a megfelelő egyénnel lehet, ha nem így történik, akkor elveszíti az isten kegyét, és meghal.
-Meghal?
-Igen! Ezt azért mondtam el, hogy megértsd, hogy miért kell vigyáznod rá. Most csempésztem az italába egy olyan keveréket, amely előhívja ezt a napot.
-Minek?
-Elmagyarázom! Ha tényleg akar tanulni, akkor minden erejére szüksége lesz, és ebben az állapotban tudja legjobban használni az erejét. Persze ez később már nem kell, de most még semmit nem tud. A másik okom, pedig az, hogy teszteljelek mind a kettőtöket, hogy képesek vagytok-e uralkodni az ösztöneiteken. TILOS HOZZÁÉRNED! Jó éjt!
Ezzel a lendülettel eltűnt a démon szeme elől. A férfi még állt egy kicsit a folyosón és a hallottakon gondolkozott. Ezután megnézte még a lány, aki békésen aludt. A férfi érezte, hogy valami húzza a lány felé. Nem volt erős az érzés, de annyira éppen, hogy a démon észrevegye.
-Már kezdődik! Mi a francért játsszák ezt a nők! Hosszú éjszakám lesz és kezd már elegem lenni!
Belépett a szobába, majd leült az ágyra és a hátát a falnak támasztotta. Nem aludt, csak csukott szemmel figyelt. Egyre jobban érezte a sürgető érzést, amely a lányhoz vonzza. Nyelt egy nagyot, de csak nem múlt el az érzés.
Mikor egy óra múlva sem múlt el az érzés, amely olyan erősen hatott minden érzékszervére, felállt és lezuhanyozott, hogy lehűtse magát. Ahogy kilépett, szerencsére senkit nem talált a szobájába. Leült ugyanúgy, majd elszundikált egy kicsit.
Sesshoumaru csak érezte, hogy valamiért a kimonó lecsúszik a válláról. Nem nagyon érdekelte, hisz lehet, hogy meglazult az obi, de mikor közelről megérezte a lány illatát, kipattantak a szemei és két kéken izzó szemmel találta magát, amely csak úgy izzott a vágytól. Sesshoumaru hátrált egy kicsit, de a lány követte. Tanabe követte a férfi minden mozdulatát, majd mikor érezte, hogy már nincs tovább hátrálnia, a férfi nyakát csókolta meg, aki nagyot nyögött ettől. Érezte, ahogy a démon bőre libabőrös lesz és élvezi, amit tesz. A nő felsője is arrébb csúszott és a meleg ajak hozzáért a nyakához és a vállához, a lányt is kirázta a hideg, hisz annyira jó érzés volt. Sesshoumaru nem bírta tovább, ha nem kapja meg a lányt, akkor menten megőrül. Felkapta a lányt, majd lefektette az ágyra. Végig csókolta a nyakát, majd újra összeforrt az ajkuk. Egyikőjük feje sem volt tiszta, mintha egy rózsaszín köd ereszkedett volna rá, amely elhomályosítja a valóságot. Ahogy a férfi leszedte a felsőt a lányról, látta a formás és kerek melleit, végig csókolta a nyakát, majd megállt és a lány szemébe nézett, akinek kezdett elsötétedni a bőre.
-Tudom, hogy emlékezni fogsz erre! Meg kellene állnom, de… olyan gyönyörű és kívánatos vagy!
-Akkor ne állj meg!
-Nem lehet!
Sesshoumaru nyelt egy hatalmasat, majd megcsókolta a lányt. Ezzel együtt a lányra terítette a takarót és leszállt róla. A démon elsétált az ablakig, majd egy ugrással kilépett a levegőre. Fájt a szíve, hisz olyat nagyon akarta azt a törékeny testet, amelyre már annyi ideje vágyik, de türtőztetni kellett magát, mind a maga, mind a lány érdekében. Kint csöndes volt minden, sóhajtott egyet, majd egy fa alá leült és a szobáját figyelte. Egy pár óra múlva Sayat pillantotta meg, ahogy felé tart. Rajta egy vastag kimonó volt és a haja is fel volt kötve.
-Jó estét! Látom, friss levegőt szívsz!
-Vicces vagy! Most a löttyöd miatt, itt kell aludnom!
-Miért?
-Tanabe éppen a szobámban van és rám vár!
-Nem mész?
-Mi van? Eddig azt mondta, hogy álljam meg…
-Ez csak egy tanács volt, de te magad döntesz a sorsod felől, Sesshoumaru! Ha azt akarod, hogy veled legyen, vagy legalább is melletted, akkor menj be a szobába és légy vele…
-Ostoba! Engem nem lehet ilyen könnyen csőbe húzni! Nagyon is jól tudom, hogy nem kedvelsz, de ez kölcsönös. Azt akarod, hogy bukjam el és alkalmatlan legyek a keresztlányod védésére, de el kell árulnom neked valamit… NEKEM TE NEM PARANCSOLSZ!
-Ez méltatásra való, de…
-Nincs semmi de! Én itt maradok és megvárom, míg normális lesz, te, pedig mehetsz, ahova akarsz. Csak egyet kérek, hogy hagyj engem békén! Aquir létedre ostoba vagy!
-Fogd be a szád! Csak nekem van jogom…
-Mi, az hogy véded őt? Eddig hol voltál? Ha nem találkozunk, és nem derül ki az igazság, akkor neked és a népednek, amelyért oly nagyon oda vagy, már nem lenne vezetőtök. Szóval jobb, ha csukva van a szád, és egy szó nélkül tanítod!
-Nagyon felvágták a nyelvedet! Azt felejts el, hogy egyszer is hagyni fogom, hogy a mocskos démoni kezed, akár egy újjal is hozzá érjen, neki csak egy aquirral lehet jövője.
-Ha jól sejtem, akkor van neki már kiválasztva egy! Kérdeznék én valamit, ami már napok óta gyötri a lelkemet.
-Mi lenne az?
-Vajon, miért volt annyira közel Tanabe családjához, Tsuko? Vajon miért mondta azt, mikor elrabolta, hogy ő már a férfié? Tán nem a vőlegénye? Ezeken gondolkoztam és tudod, hogy mire jöttem rá, hogy ti tényleg ostobák vagytok! Honnan vettétek a bátorságot, hogy valaki helyett döntsetek! Tanabe nem lesz soha Tsuko felesége, hisz már nem fog élni az a nyomorult! Ha Tanabe egy halandóba, vagy akár egy démonba lesz szerelmes, akkor úgy is az lesz, amit ő akar…
-Honnan tudod?
-Ő a vezéretek!- mondta egyszerűen
Sayának el kellett ismernie, hogy jó észjárása van a démonnak, hisz rájött a dolgok hátterére. Tsuko, azért akarta Tanabét, mert hivatalosan is őt illeti. Saya összehúzta a szemét és lenézett a földön ülő férfira.
-Mit akarsz?
-Hogy?
-Mit akarsz cserébe azért, hogy itt hagyd Tanabét?
Sesshoumaru hangosan elkezdett röhögni, majd felállt és a nő szemébe nézett. A következő pillanatba, pedig eltűnt, majd közvetlenül a nő előtt lehetett újra látni, mikor is erősen megszorította Saya nyakát.
-Na ide figyeljen, maga istentelen barom! Én ugyan semmi pénzért nem hagyom itt Tanabét, főleg, ha egy ilyen féreg van vele. Maga nem alkalmas arra, hogy az a lány a keresztanyjának hívja önt. Az, hogy a népe mit akar elkövetni a saját érdekébe, már ne is haragudjon, de nagyon nem érdekel, de ha egy hajszála is meggördül annak a lánynak, akkor készüljön az aquir nép, mert mindenkit egyenként nyirok ki. Az, akinek a legnagyobb joga van itt lenni, az én vagyok, hisz egyedül csak én akarok neki jót. Maga menjen és keressen meg azt a nyomorult Tsukot és házasítsa össze vele, de akkor biztos, hogy magát is kinyírom. Megértettük egymást?
-Igen!
-Remek! Most, pedig kevergesse a porait és tanítsa Tanabét, tőlem, pedig maradjon nagyon távol!
A démon erősen megszorította a nő nyakát, majd nagy lendülettel elhajította. Saya nagyot nyögött a földet érésnél, majd mikor nagy nehezen felállt, akkor mérgesen nézte a démont, majd eltűnt. Sesshoumaru visszaült a fa alá, majd az eget nézte. Olyan mérges volt, hogy szinte lángolt körülött a levegő. Megbánta, hogy ide jöttek, hisz akkor most nem így állna a helyzet, de abban, viszont igaza volt Sayának, hogy nála többet senki nem tud oktatni az aquir erőről. Becsukta a szemeit, majd a fejét a fának támasztotta.
Egy óra múlva érezte meg a lány illatát, kinyitotta a szemeit és látta, hogy Tanabe ott áll előtte, sötét bőrrel és világító szemekkel. Lihegett és közeledett a férfihoz.
-Állj meg!
-Miért?
-Mert ezt nem szabad!
-De hisz te is akarod!
-Az most nem számít, állj le! Ha nem tudsz uralkodni magadon, akkor nem leszel több, mint egy kényes liba!
Tanabe erre az utolsó szóra megtorpant és lemerevedett tagokkal nézte a démont, aki csöndben felállt és közelebb lép hozzá.
-Mit mondtál?- szólalt meg nagy nehezen
-Azt, hogy egy liba vagy, ha nem uralkodsz magadon!
-Ezt ne merd többet a szádra venni!
Erre a lány szeme kitisztult és a bőre is visszanyerte az eredeti színét. A szemei mérget sugároztak, amely szinte keresztül döfte a démont. Sesshoumaru csak némán és elégedetten nézte a lányt.
-Látod! Most már nem vagy liba! Csak így tudtalak magadhoz téríteni.
-Ez most mire volt jó!
-Arra, hogy normális legyél, mert nem akartam olyat tenni, amire te később rosszul emlékeznél és ezzel megpecsételni a jövődet. Sok minden van, amit még most sem értesz!
-Te miről beszélsz?
-Höh! Ez hosszú lesz!
-Még éjszaka van, reggelig rá érek!
-Nekem aztán mindegy!
Mind a ketten leültek a fa alá, majd egy kis csillagnézegetés után, Sesshoumaru elkezdett mesélni, de közben Saya minden mozdulatukat nézte és nagyon megdöbbent, hogy Tanabe képes uralni magát a férfi néhány szava miatt.
-Szóval! Valamire rájöttem Tsukoval kapcsolatban.
-Mi lenne az?
-Tsuko a te jegyesed lenne!
-MI?
-Így van! Azért mondta, hogy te az övé vagy és eddig azért nem ölt meg, mert azt hitte, hogy te majd önkéntelenül neki adod magadat. Hát ez nem jött össze, de ha megölt volna, akkor is neki jutott volna a hatalom, hisz van egy sejtésem, hogy ezt minden aquir tudja.
-Akkor Saya-neeisan is?
-Igen, tudja! Én annak a féregnek nem leszek senkije, sőt senkinek sem, ha nem szeretem. Hogy jöttek ahhoz, hogy a kérdezésem nélkül adtak valakinek?
-Szerintem a te népedben ez teljesen normális, habár nem ismerem a szokásaitokat. Te túl sokáig éltél démonok között, így te ehhez szoktál hozzá…
-Ez engem nem érdekel! Ha majmok között nevelkedtem volna, akkor is ezt mondanám. Egy élőlénynek sem mondhatják meg, hogy mit érezzen!
-Én is ezt mondtam Sayának. A lényeg, hogy Saya azt akarta, hogy menjek el innen, hisz zavarlak téged, hisz csak egy démon vagyok!
-Azt lesheti! Te nem mész sehova, ugye?- kérdezte félve
-Nem!
-Jó… ööö… rendben! Van még valami?
-Talán nem jó, hogy itt vagyunk! Nem bízok benne és ő sem bennem!
-Ez így van jól, hisz te démon vagy. A démonok, pedig az ellenségeink! Az ő helyében én is így gondolkoznék!
-Lehet, de akkor idegesít! A másik, hogy egy port kevert a sakédba, attól voltál ilyen! Ez arra volt jó, hogy teszteljen minket, de szerintem átmentünk!
-Az a…- vörösödött el mérgében a lány
-Most mi van! Te mondtam, hogy ez így helyes…- gúnyolódott
-Vicces vagy! Nem vagyok most vevő rá, sajna!
-Én sem szoktam a tiedre!
-Ha-ha-ha!
-Komolyra fordítva a szót! Saya azt mesélte nekem, hogy ezt az állapotot a hold istenétől kaptad, hisz az istenetek azt akarja, hogy teherbe ess, és csak kiválasztottakat szülj!
-Mi? Én teherbe… na ne! Felejtse el!
-Most hiába is tiltakozol, de egyszer neked is…
-Na álljunk meg egy pillanatra! Ki mondta, hogy akarok családot? Neked, pedig ahhoz semmi közöd, hogy én kivel és mikor akarok családot alapítani. Lehet, hogy úgy halok meg, hogy nem teljesítem a sorsom ezen részét.
-Te tudod!
-Miért is akarja ezt a hold istene?
-Saya azt mondta, hogy az isten is azt akarta, hogy legyen egy uralkodói család, ahol nemzedékeken át csak kiválasztottak születnek, így nem lenne viszály a hatalomért.
-Rendben, de akkor miért nem valósult ez még meg?
-Mert eddig egy kiválasztott sem volt erre képes!
-Remek, akkor én vagyok az esélye az uralkodói család megalakulásának! Hát ez igazán szép! Nem azért vállalok gyereket, hogy boldog legyek egy olyan férfi mellett, akit szeretek, hanem mert ez a sorsom! Ja persze nem egy szerető férjet kapok, hanem azt a nyomorult Tsukot! Ez igazán szép!
-Ne hőbörögj! Lehetne rosszabb is!
-Igen! Mi?
-Nem tudom! Talán ha Tsukonak sikerülne is ilyen utódokat nemzeni…
-Hallgass már el! Rosszul leszek a végén!
Sesshoumaru és Tanabe el kezdtek hangosan nevetni, hisz soha nem volt egyikőjük sem ennyire felszabadult hangulatban. Valahogy ez a beszélgetés közelebb hozta őket egymáshoz.
-Remek, akkor összefekszek bárkivel, és utódot nemzek, akkor elfelejthetem a dolgot?
-Sajnos nem! Ha nem a megfelelő egyén lesz a gyermeked apja, akkor, nem lesz kiválasztott a gyermek és meghalsz!
-Tudtam, hogy van valami buktatója! Akkor még várunk!
-Érdekes lány vagy te!
-Nő, ha szabad kérhetem! Amúgy is miért?
-Mert elég lazán veszd a dolgokat!
-Most mit idegeskedjem? Ha ideges vagyok, akkor csak hibázom, így veszélyeztettem az életemet is, a nyugalom a hosszú élet titka!
-Bölcs vagy onna!- gúnyolódott a démon
-Aquir vagyok!- nevetett a lány
Ezen még elnevetgéltek egy kicsit, majd mind a ketten felnéztek az égre és látták, hogy kezd felkelni a nap. Ekkor jelent meg előttünk a nő és két ruhát tartotta a kezében.
-Jó reggelt! Hogy aludtatok!
-Hála neked, egészen jó volt!- mondta mosolyogva a lány
-Ennek örülök! Kevés időnk van, így minden nap korábban kelünk és korábban edzünk is. Itt vannak a gyakorló ruhátok. Vegyétek fel, és máris kezdjük!
Mindenki elvette a maga ruháját, majd elvonultak. A démon ez kezeslábast kapott, amely nem tapadt a testéhez, így kényelmesen tudott benne mozogni. Nem hitte volna, de egészen jó volt. Tanabe ellentétben a férfival egy szoros és tapadós ruhát kapott, amely kényelmes volt. Mikor mind a ketten visszamentek, akkor a nő már éppen ült lefelé.
-Remek! Üljetek le és kezdjük! Ott akarom kezdeni, hogy az aquirok fő támadási módjai a ninja technikák! Tanabe te ezért sajátítottad el ilyen gyorsan ezeket a harci trükköket. A ninja technikák kétfelé oszlanak! Vannak olyanok, amelyek csak közelharcra használnak, ehhez nem kell sok energia, de a másik formájához, amelyben egyes elemeket hívunk segítségül, ott kell energia és nem is kevés. Az energia ott áramlik a testetekbe és minden porcikátokat bejárja. Ha erre tudtok koncentrálni, akkor bármire képesek vagytok. Bemutatom! Látjátok ezt a nagy fát? Kéz nélkül fogok felmászni rá.
Saya becsukta a szemeit, majd koncentrálni kezdett. A két tanítvány csak azt látta, hogy a nő lábai előtt valami kék szín kezd el derengeni. Mikor a nő újra kinyitotta a szemeit, akkor fogta és felgyalogolt a fára, úgy, mintha nem is 90 fokban menne, hanem mintha a talajon járt volt.
-Tessék, próbáljátok meg!
Sesshoumaru és Tanabe összenéztek, majd becsukták a szemüket és koncentráltak. Mind a kettejük előtt megjelent a kékes derengés, majd mikor kinyitották a szemüket, akkor elindult felfelé. Egészen magasra eljutottak, majd először a démon, majd a lány is visszaugrott a földre.
-Remek! Akkor gyakoroljatok!
Egész nap gyakoroltak és estére már sikerült is felmászni a legmagasabb ágra, de nagyon kiszívta belőlük az erőt. Minden tagjuk remegett és kövér verejtékcseppek jelentek meg a homlokukon. Lihegtek és érezték, hogy mindjárt elalszanak a fáradtságtól. Leugrottak, majd beléptek a házba. Rögtön megérezték az étel finom illatát, majd beléptek az étkezőbe. Két tányér állt az asztalon gőzölgő étellel. Mind a ketten leültek és megették az utolsó cseppig. Megköszönték az ételt, majd lepihentek. Sesshoumaru nagyon meg volt lepődve, hisz soha nem tanult ilyet, de most mégis ment neki, igaz, nem olyan jól, mint Tanabének, de ez érthető is volt. Félmeztelenre vetkőzött, majd ledűlt az ágyra. Pár óra alvás után felkelt, hisz hallotta, ahogy az ajtaja kinyílik és egy puha láb lépeget a tatamin. Rögtön megérezte Tanabe illatát.
-Mit akarsz?
-Csak beszélgetni, de ha ilyen otromba vagy, akkor megyek is!
-Rendben! Miről akarsz beszélni?
-Hát… ööö… nem is tudom…
-Szóval semmiről! Akkor mit keresel itt az én szobámba, mikor neked is van egy szobád?
-Meg akarom leckéztetni Saya-neiisant…
-Hogyan?
-Neki minden célja az, hogy mi ketten távol maradjunk és ezért mindent meg tesz, de ha itt vagyok veled, akkor azt hiszi majd, hogy mi ketten… érted, nem?
-Nem, de most ez nem is lényeg! Szerintem ez nagyon rossz ötlet!
-Miért?
-Ha ezt teszed, akkor lehet, hogy még jobban ellenünk lesz! Neked most mi a fontosabb Tanabe? Az, hogy játszadozzál, vagy az, hogy megmentsd a népedet?
-Mondták már, hogy idegesítő vagy? Mindig feleslegesen beszélsz! Jó, ha nem akarsz velem lenni, akkor ezt meg is beszéltük!
Tanabe sértődötten kivonult a szobából, de maga is tudta, hogy a szellemnek igaza volt, hisz lehet, hogy nagyobb vihart kavart volna, mint már most van. Visszament a szobába, majd el is aludt. Másnap mind a ketten frissen ébredtek és már nagyon korán az étkezőben ettek, majd kilépek és gyakoroltak egy kicsit. Egy pár óra múlva jelent meg az aquir, aki nagyokat ásított. Megállt a két személy előtt és ásítva vakarta a fejét.
-Jó reggelt!
-Maga aztán tényleg pofátlan! Mi itt edzünk maga, pedig alszik…
-Sesshoumaru! Én ezeket tudom, így csak nektek kell gyakorolni! Na, ha már mindent tudtok, akkor vessük bele magunkat a komolyabb dolgokba is. Megmutatom, hogy mit kell gyakorolnia Tanabénak és neked! Tanabe először te jössz!
-Igen!
-Figyelj!... MAJOM, TIGRIS, SÁRKÁNY, PATKÁNY, PATKÁNY, BÁRÁNY… ENERGIAHULLÁM!
Erre a nő kezéből kék színű energiaostorok szálltak ki, majd összpontosultak egy gömbbé, amelyet a kezében tartott. Mikor teljesen kifejeződött a gömb, akkor egy fának nyomta, mire a fa darabokra robbant.
-Na ez lenne az! Ez az egyik legerősebb támadásom! Tsuko sem látta sokszor, így nem hiszem, hogy tudni fog ellene védekezni.
-Rendben, de ha meg is sikerülne csinálnom, akkor az még jobb lenne!
-Eddig a lábadba gyűjtöttek az energiádat, de most a kezedbe kell, persze miután elmutogattad az állatneveket. Mikor sikerül, akkor egy kisebb örvény keletkezik, ha ezt meglátod, akkor az összes erőddel gömbbé kell formálnod! Tessék gyakorolni!
-Könnyű azt mondani, hisz te már tudod!
-Ne légy makacs, csináld! Most pedig a kedves démonunkon van a sor. Sesshoumaru, figyelj!
-Mint mindig!
A nő terpeszállásba állt és az egyik lábát előre nyújtotta, ezután mind a két kezét kinyújtotta, de az egyik az elől lévő lábát érintette, a másik karja, pedig a levegőben volt.
-BUROKERŐ!
Ahogy kimondta ezt a szót, a nő elkezdett forogni, majd hihetetlen gyorsaságba kezdett és egy burkot formált. Mikor végzett, akkor mosolyogva nézte a döbbent démont.
-Talán ezzel boldogulsz! Ez teljes védelmet ad, ha ennyire védeni akarod Tanabét, akkor jobb ha ezt tanulod meg!
-Maga, pedig jobb, ha erősebb támadásokat is kitalál nekem!
-Előbb ezzel végezz, majd meglátom, hogy mit tehetek érted!
Ahogy befejezte, ásított egyet, majd lelépett. A két tanonc ott állt egy darabig, majd szó nélkül gyakorolni kezdtek. Nagyon nehezen ment nekik. Egyiküknek sem sikerült teljesen. Tanabe csak addig jutott, hogy az örvényt elő tudta hívni, de már nem tudta gömbbé formálni és az örvény is elég vézna volt. Sesshoumaru mindig beállt a pózba, majd koncentrált. Mindig sikerült elég gyorsra forognia, de közel sem volt olyan, mint a nőé volt, hisz nem is tudott egy burkot formálni. Estére, mind a ketten lihegtek és Tanabe is a földre esett. Nézték egymást és közben remegett minden tagjuk.
-Ez nem megy!- mondta Tanabe
-Pedig muszáj lesz!
-Tudom, de nem megy! Nagyon nehéz!
-Akkor gyakoroljunk! Nem hagyom, hogy Saya győzzön!
-Rendben!
Mind a ketten egész éjszaka gyakoroltak. Sesshoumaru is rájött, hogy nem elég koncentrálni. Az energiáját kell felhasználni, hogy sikerüljön elég nagy burkot formálni. Reggelre már mind a ketten kikészültek, és már alig tudtak levegőt venni, de nem adták fel és csak gyakoroltak. Úgy 8 felé járhatott az idő, mikor megjelent önelégült fejjel Saya és a fáradt párost nézte. Itt volt az idő a bizonyításra.
-Na, mutassatok nekem valamit! Tanabe, te kezd, bízok benned, hisz aquir vagy!
Tanabe csak bólintott, majd minden erejét összeszedte és koncentrálni kezdett. A kezeiben megjelent az örvény, amely annyira erős volt, hogy a nagy szélrohamot gerjesztett vele. Saya egy kicsit meglepődött, hisz nem ennyire erős az örvény, de mégis, ez elsöpörne mindent. Egy kis idő múlva kezdett az örvény zsugorodni, majd megjelent a gömb, amely nagyobb volt, mint a Sayaé. A lány, ahogy megpillantotta a gömb teljes alakját, nekivágta egy fának, amely hangosan darabokra robbant, de nem csak a kiszemelt fa, hanem a mellette álló másik három fa is. A nő nagyon meglepődött és elismerően nézett a lányra, aki nagyokat lihegett és levegőért kapkodott.
-Remek! Igazi aquir vagy! Most te jössz démon!
Sesshoumaru összehúzta a szemeit és mérgesen nézett a nőre, de tette azt, amit kértek tőle, hisz lehet, hogy további kekeckedés miatt nem tanulhatna többet. A férfi beállt a megszokott állásba, majd csukott szemmel koncentrálni kezdett. Ahogy érzett magában elég erőt, felgyorsult, majd egy 3 méter széles burkot kezdett formálni. Ahogy látta Saya, hogy a férfi már teljesen kialakította a burkot, gyorsan felé dobott 15 tőrt, de a burok védett. A férfi abbahagyta a forgást és a térdeire támaszkodva lihegett.
-Meg akarsz ölni, onna?
-Persze, de ez nem újdonság! A lényeg, hogy védted az összes csapást, így tökéletes lett a védelmed. Csodálkozom is rajta, hisz te egy démon vagy…
-Mit számít, hogy valaki démon, vagy sem? Erős és meg tud védeni, ennyi elég!- szólt közbe dühösen Tanabe
-Rendben! Ma pihenjetek és holnap folytatjuk!
Sesshoumaru odalépett a lányhoz, majd felsegítette és elindultak a szobájukba. Egyikőjük sem beszélt, hisz minden mozdulat, amit megtettek egy örökké valóságig tartott. A lány ajtajában megálltak, majd a démon szólalt meg.
-Meg tudom magamat védeni! Ne szólj bele!
-Én csak…
-Semmi csak!
-Pedig beleszólok, hisz törődni akarok veled!
-Miért?- kérdezte kíváncsian a démon
-Mert te is törődsz velem, és viszonozni akarom és még… én…
-Mi van veled?
-Fontos vagy nekem! Ennyi, elégedett vagy?
-Igen!
Sesshoumaru lágyan megcsókolta a lányt, majd elindult a szobája felé. Tanabe még megérintette az ajkait, majd elvörösödve belépett a szobájába. Ahogy belépett mind a két tanítvány, rögtön az ágyakat vették célba, majd nagy lendülettel belevetették magukat. Egyikőjük sem aludt ennyire jól, mint most, hisz olyan érzésük volt, mintha az összes erejüket kiszívták volna.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
