11. r�sz: A fejvad�szok faluj�ban III.

�

�

Az utols� mondatok viszont a tork�n akadtak, hisz egy d�mon keze tekeredett a nyak�ra, majd felemelve a leveg�be, tal�lkozott a tekintet�k. Az aranyl� szemek, melyek vele szemben �lltak, soha nem fogja elfelejteni.

-Ha egy ujjal is hozz��rsz, akkor kitekerem a nyakadat, meg�rtett�k egym�st?

-Meg!

-Helyes!

Ell�kte a f�rfit, majd mind a ketten t�voztak. Tsuko m�g k�h�g�tt egy kicsit, de ut�na nagy nehezen felt�p�szkodva az ablakhoz l�pett. A t�voz� p�rt figyelte, aki egy kicsit idegesen, de besz�lgetett egym�ssal.

-Hogy a franc egye meg ezeket! Mennyi volt az es�lye, hogy �letben hagyj�k a m�sikat? Nekem is ekkora szerencs�mnek kell lennie. Jobb, ha gyorsan cselekszem, mert nem szabad, hogy Tanabe eljusson a v�rosba…

Tanabe nagyon m�rges volt �s ezt a mestere is �szrevette, de mikor megk�rdezte, hogy mi a baja, akkor csak egy morcos semmit kapott, majd csap�dott az ajt� �s a l�ny elt�nt a szob�j�ba. A k�t d�mon �llt �s n�zt�k az ajt�t, majd meghallott�k, hogy a l�ny bent �rj�ng. P�rn�k tompa puffan�s�t �s nagyobb t�rgyak t�r�s�t hallott�k, de nem sz�ltak bele. Sesshoumaru elmagyar�zott mindent, mire a mesterben is fel ment a pumpa, de nem tett semmit. Aznap m�r nem tettek semmit, de nem is volt nagyon kedv�k hozz�. Mindenki a szob�j�ban �lt �s a csillagokat n�zte, vagy olvasott. Tanabe m�g mindig d�h�s volt, �gy nagyot f�jva kil�pett az ablaka el�tt �ll� kis teraszra, majd a csillagokat n�zte, ekkor �rezte, hogy a d�mon n�zi �t a szomsz�d szob�b�l.

-Megnyugodt�l?

-Fogjuk r�! Hogy lehet ennyire f�reg!

-Engem, az�rt jobban izgat, hogy honnan tudja, hogy te egy aquir vagy…

-Fogalmam sincs, de kider�tem… addig j�, m�g nem k�p a leves�nkbe…

-Mikor indulunk?

-Egy h�t m�lva!

-Mi? Mi�rt olyan k�s�n?

-Egy, f�radt vagyok, a m�sik, hogy k�t nap m�lva lesz a kedvenc �nnepem �s h�t… azon mindig szerepelni szoktam…

-Rendben, akkor maradunk, de min�l t�bbet k�sleked�nk…

-Tudom, j�!

-�n csak sz�ltam! J� �jszak�t!

-Sesshoumaru!

-Igen?

-K�sz�n�m, hogy ma mell�m �llt�l… sokat jelentett.

-Sz�vesen!

-J� �jt!

Mindenki nyugov�ra t�rt, majd m�snap kipihenten �bredtek. Tanabe teljesen kicser�l�d�tt, hisz nyoma sem volt annak a haragnak, ami tegnap uralta a lelk�t �s a test�t. Ma vid�m �s mosolyg�s volt, hisz ma megy el�sz�r gyakorolni az �nneps�gre. Gyorsan bekapott valamit, majd felvette a kedvenc cseresznyevir�gos kimon�j�t, majd indult a templomba. Nem k�t�tte be a haj�t, �gy a k�k haja kellemesen sz�lldog�lt a leveg�be. Mindenki megcsod�lta, de nem zavarta, v�gell�thatatlan j�kedve volt. A d�mon is akart menni, de megtiltotta neki, hisz meglepet�st akar. Ezt nagy nehezen, de meg�rtette a d�mon, �gy otthon maradt �s a mesterrel besz�lgetett. Tanabe csak a k�s�i d�lut�ni �r�kba t�rt haza, de m�g mindig nem hervadt le a mosoly az arc�rr�l. Nagyon izgatott volt, hisz m�snap este lesz a fesztiv�l. Gyorsan megvacsor�zott, majd le is fek�dt, hogy holnap kipihent legyen.

M�snap Tanabe hajnalban �bredt �s izgatottan ugrott ki az �gyb�l. Gyorsan lezuhanyozott, majd felkapott mag�ra egy egyszer� kimon�t. Mikor kil�pett az ajt�n, akkor pillantotta meg a d�mont, aki el�tte haladt. Gyorsan mell� sietett, majd egy�tt folytatt�k az utat az �tkez�ig. Sesshoumarunak is felt�nt, hogy a l�ny kimondottan j�kedv�. Az �tkez�ben a l�ny gyorsan megreggelizett, majd mindenkit�l �rzelmes b�cs�t vett �s elviharzott.

-Nagyon j� kedve van!

-Igen! Ez az �nneps�g nagyon sokat jelent neki…

-Mi�rt?

-Mert ez az els� �nneps�g, amire eml�kszik �s ezen az �nneps�gen avatt�k igazi fejvad�ssz�. Nagyon sok dolog t�rt�nt, �gy mondhatni, hogy Tanab�nak ez az �nnep jelenti az eml�keket.

-�rtem! Miben szerepel?

-�, mindig m�sban… soha nem �rulja el, csak mikor l�tom, akkor eszm�lek fel, hogy milyen gy�ny�r� �s milyen t�r�keny… vigy�zz r�, hisz neked van jogod csak �t v�deni…

-Nekem?

-Igen! Mond Sesshoumaru, tudod, hogy honnan �r�k�lted a jegyedet a homlokodr�l?

-Any�mt�l! Ennyit tudok!

-Te egy kiv�lasztott vagy, akinek az a feladata, hogy Tanabe oldal�n legy�l �s seg�ts neki… nem k�z�ns�ges d�mon vagy…

-Azt tudom!

-HALLGASS MEG! Te mindig is er�sebb volt�l, �s er�sebb is leszel, mint egy �tlagos d�mon, hisz t�ged egy fels�bb hatalom t�mogat.

-Mir�l besz�lsz?

-K�z�d van a hold isten�hez! Te is egy gyermeke vagy…

-Aquir?

-Nem! D�mon vagy, de valami�rt a hold istene gyermekek�nt szeret �s t�mogat…

-Honnan veszed ezt?

-A legend�b�l! Most pedig menj k�sz�l�dni, hisz kezd�dik az �nneps�g… Tanabe el�ad�sa csak este lesz.

A d�mon fel�llt, majd a szob�j�ba lef�rd�tt �s felvette az el�k�sz�tett kimon�t. K�zbe v�gig azon gondolkodott, hogy mir�l is sz�lhat a legenda, �s hogy � egy hold gyermek. Nem hitte el, de a lelke m�ly�n tudta, hogy a d�monnak igaza volt. Mikor elk�sz�lt, akkor kil�pett a szob�b�l, majd tal�lkozott a mesterrel �s egy�tt indultak el. F�l�ton tal�lkoztak a nevet� l�nnyal, aki egy adag �dess�ggel t�rt vissza. Mindenkinek nyomott egyet a sz�j�ba, majd meghagyta, hogy �rezz�k magukat j�l, de neki most k�sz�l�dni kell.

Az eg�sz napot v�gig m�szk�lt�k �s a nagy�r, m�r kezdte unni. Egyre undokabb lett �s m�rgel�dni kezdett. Az este, viszont nagyon hamar elj�tt. Mindenki elfoglalta a hely�t egy kisebb emelv�ny el�tt. Sesshoumaru �s a mester az els� sorban �lt le.

-H�lgyeim �s uraim! Ma �nnepelj�k az �j �s a nappal �nnep�t, amely e vil�g k�t nagyur�r�l, az �jjelr�l �s a nappalr�l sz�l. �k vigy�zz�k az �lmunkat a k�t isten�k seg�ts�g�vel. A nappal �s a holddal…

-Hold?

-Igen, de az itteniek nem igaz�n �rtik a hold isten�t, csak im�dj�k az ismeretlent… furcsa szok�s egy hitetlen embert�l �s d�mont�l. Csak hallgasd �s b�logass, akkor m�r a sz�v�kbe z�rtad �ket!

-Furcsa!

-Az!

Mikor a besz�l� gyorsan befejezte a k�t isten mes�j�t, akkor j�ttek a gyerekek, majd a n�k �s a f�rfiak j�t�kai. A r�szegek m�r nagyon nevettek, �s a t�bbiek is mosolyogt�k az el�ad�sokat. Ekkor �jra fell�pett az emelv�nyre a mes�l�.

-Elj�tt az id�, hogy tisztelegj�nk az �jjelnek �s az isten�nek, a holdnak…

Mindenki fesz�lt lett �s elhallgatott. Az emelv�nyen nem volt senki, csak egy l�gy d�dol� hang, majd egy �neket lehetett hallani. Olyan gy�ny�r� volt a dal �s az �nekl� hangja, hogy mindenkinek fel�llt a sz�r a h�t�n. Ekkor jelent meg a semmib�l a l�ny az emelv�nyen. A ruh�ja k�k volt �s a haja, amely k�ken vil�g�tott, a sz�l �ltal repdesett. A dal az �jszaka gyermekeir�l sz�lt, ki ehhez a vil�ghoz tartozva �ltek, m�g egy csapat gonosztev� r�juk t�madt. A csapat elpusztult, de voltak t�l�l�k, aki a porb�l �jra�ledtek �s felvir�goztatt�k a vil�got. A dal k�zbe a l�ny a holdat n�zte, amely egyre f�nyesebben kezdett vil�g�tani. Ezt mindenki �szrevette, �s nagyon meglep�dtek. Tanabe kezdte egyre jobban �lvezni a dalt �s a l�gyan csilingel� hangja, bet�lt�tte az eg�sz falut. Sesshoumaru ekkor oldalba b�kte a mestert, aki csak b�lintott. A l�ny teste lekezdett s�t�tedni, majd v�gleg s�t�tk�kk� alakult a haja meghosszabbodott, �s a szemei elfeh�redtek. A legfurcs�bb azonban az volt, hogy senki nem ijedt meg, hanem csod�lattal n�zt�k a megv�ltozott fejvad�szt, aki egyre hangosabban �nekelt. Mikor befejezte a dalt �s elhallgatott, akkor r�n�zett a falusiakra.

-Ha valakit megijesztetem eln�z�st! Ti vagytok a csal�dom, �gy tartozom azzal, hogy elmondom, hogy ki vagyok! �n egy �jszakai gyermek vagyok… a hold isten�nek a l�nya… �n sem tudtam, hogy ki vagyok, n�h�ny h�ttel ezel�tt tudatosult bennem. Sok mindenkinek gondot okoztam �s fogok is okozni…

-Tanabe! Mond el a t�rt�neted?- k�rte az egyik �reg

-�lt egyszer egy n�p, mely fejletts�ge a mai d�monokn�l sokkal jobb volt, a d�monok is t�l�k tanultak meg mindent. �k voltak az aquirok, akik ezen a vil�gon �ltek. Nemes �s tisztav�r� n�p volt, de mint az �si dal is sz�l, az � n�p�k is elpusztult a d�monok �ltal, akik, aljasul �sszefogtak ellen�k. A dal igaz, hisz m�g ma is �lnek elrejtve mindenki szeme l�tt�ra. �n ennek a n�pnek vagyok gyermeke, de nem egy k�z�ns�ges gyermek, hisz nem annak sz�lettem. E n�pen bel�l van egy t�rv�ny, miszerint az igazi vezet�nek sz�letni kell. Ez a vezet�hatalmas er�vel fog sz�letni �s a hold isten�nek az erej�vel rendelkezik majd. E gyermek k�k hajjal j�n majd a vil�gra… Ez voln�k �n! Lehet, hogy n�melyeteknek ismer�s lesz a n�p neve… �k az aquirok!

T�bben is felh�rd�ltek, de nem a sz�rny�lk�d�st�l, hanem a meglepetts�gt�l. T�bben fel�lltak �s k�zelebb mentek a l�nyhoz, majd let�rdeltek el�.

-Sajn�ljuk Tanabe!

Tanabe m�r visszat�r az eredeti test�be �s m�r nem volt s�t�t a b�re. �jra az a mosolyg�s �s csillog� szem� l�ny volt, mint az �nek el�tt. Lel�pett az emelv�nyr�l, majd meg�lelte a d�monokat.

-Ti mindig is a csal�dom voltatok �s mindig is megv�dtetek, annak ellen�re, hogy nem tudt�tok, hogy ki vagyok, ez�rt h�l�s vagyok nektek minden�rt. Soha nem akartalak becsapni titeket �s feleslegesen bajba sodorni. Elmondtam nektek, mert �gy l�ttam helyesnek.

Minden vissza�llt a rendes �s norm�lis helyzet�be. A l�ny volt sokkal szebb, mint eddig volt. Tal�n a vallom�s, vagy maga az �jszaka var�zsolta el annak, de Sesshoumarunak majdnem leesett az �lla, mikor megl�tta a fel� k�zeled� l�nyt. A fejvad�sz le�lt mell� �s k�rd�en n�zett r�. A falusiak is megnyugodtak �s mindenki ment az otthon�ba.

-Tetszett? Nem volt t�l elcs�pelt?

-Elcs�pelt? Sokszor csin�lsz ilyet? Am�gy j� volt!

-Lehetn�l kedvesebb is! Mindenkinek nagyon tetszett…

-Gy�ny�r� volt!

Tanabe arc�n egy sz�les mosoly jelent meg, majd a d�mon nyak�ba vetette mag�t. Kisl�nyos hangon nevetve �lelgette a nagyurat, aki ebb�l azt k�vetkezette le, hogy Tanab�nak nagyon sokat jelentett ez a k�t sz�. Lassan �k is bementek, csak Tanabe �s Sesshoumaru maradtak le. A mester m�r nagyon v�gyott a meleg�gyra, �gy el�re sietett �s lefek�dt. A k�t szem�ly csendben �s lassan igyekeztek a lefekv�ssel. Az utca m�r kihalt volt, mikor elindultak. A l�ny l�that�an nagyon boldog volt, ami nagyon tetszett a d�monnak. Egyik�k sem sz�lalt meg, de mind a ketten nagyon sokat akartak mondani a m�siknak.

-Boldog vagy!

-Igen az vagyok! Most m�r indulhatunk… Most m�r van el�g b�tors�gom megkeresni �ket…

-Gy�va volt�l?

-Nem! �s soha nem vagyok gy�va, csak nem volt el�g er�m hozz�… l�tnom kellett a mesteremet �s a csal�domat. Sesshoumaru…

-Hm?

-Nem hi�nyolod n�ha a csal�dodat �s a haz�dat?

-Nekem m�r nincsen csal�dom, csak egy ostoba f�ltestv�rem, aki f�lv�r… Inuyash�nak h�vj�k, ap�m m�sodik gyermeke egy haland� n�t�l. Azon a korcson k�v�l nincs m�r senkim…

-Ez nem igaz!- �llt a f�rfival szembe- �n mindig itt vagyok neked!

Sesshoumaru megd�bbent, hisz neki senki nem mondott m�g ilyet. Valahogy a sz�ve legm�ly�ig hatolt ez a p�r sz� �s ott okozott nagy zavart. Nem tudta, hogy mi ez az �rz�s, amely eluralta a lelk�t, csak annyit �rzett, hogy melegs�g j�rja �t. Felemelte a kez�t �s a l�ny arc�hoz �rintette, erre a kis gesztusra a l�ny becsukta a szemeit, majd k�zelebb nyomta az arc�t a f�rfi kez�hez. Mikor kinyitotta ism�t a szemeit, a f�rfi k�t csillog� �s boldog szemmel n�zett farkasszemet. K�zelebb hajolt, majd a l�ny ajkait�l egy p�r centire meg�llt, hezit�lt, majd folytatta az �tj�t. A k�t ajak egym�shoz �rve boldogan h�z�dott el. Egym�s minden kis mozdulat�t figyelt�k �s az ajkaik szinte �sszeforrtak. Nem akart�k elengedni a m�sikat. Mind a kettej�kben, mintha most olvadt volna el az a j�gakad�ly, amely boldogs�guk �tj�ba �llt. A d�mon szorosan mag�hoz h�zta a l�ny �s �lelve cs�kolta tov�bb. Szinte nem is tudt�k behat�rolni, hogy csak p�r pillanat volt, vagy tal�n �r�k, de mikor megszak�tott�k a cs�kot, akkor az �g is szebben vil�g�tott. Mosolyogtak egyet, majd egym�s kez�t megfogva haladtak tov�bb. Olyan volt ez az eg�sz, mintha nem is lett volna val�s�g, mintha a k�pzelet�k j�tszott volna vel�k, de a cs�k �s az a m�rhetetlen sok �rzelem val�s�gos volt. Mikor el�rtek a h�zhoz, akkor m�r tudt�k, hogy innent�l minden meg fog v�ltozni. Elindultak a szob�ik fel�, majd meg�lltak a l�ny ajtaja el�tt. Tanabe teljesen zavarban volt, hisz soha nem t�rt�nt vele ilyen.

-Mi a baj?

-Kicsit zavarban vagyok… ez m�g nekem �j…

-Tanabe! �n ne teszek semmi olyat, mait te nem akarsz, vagy nem sz�nd�kozol megtenni. Maradjunk m�g a cs�kn�l, hisz neked biztos t�l gyors lenne.

-Mi�rt vagy ilyen kedves? Soha nem szokt�l ilyen lenni…

-Fogalmam sincs, nekem is felt�nt, de nem nagyon izgat a dolog, mert tudom, hogy holnapra �jra a r�gi leszek.

Sesshoumaru m�g megcs�kolta gyeng�den a l�nyt, majd elindult a saj�t szob�ja fel�. Tanabe minden mozdulat�t k�vette, majd mikor elt�nt az ajt� m�g�tt, � maga is bel�pett a saj�t szob�j�ba. Ekkor csapta meg a fej�t valami, mert olyan m�rhetetlen er�s fejf�j�s �s h�nyinger ker�lgette, amilyent m�g soha nem �rzett. Tett egy gyenge l�p�st az �gya fel�, de �sszeesett �s a tatamin elny�lva, elvesztette az eszm�let�t.