9. r�sz: A fejvad�szok faluj�ban I

�

�

Ahogy haladtak beljebb az erd�be, Sesshoumaru szeme el� olyan gyorsan termett egy falu, amelyben k�zel 150 d�mon �s ember �lhetett. Mindenki furcs�llva n�zte a l�nyt, aki k�k hajjal legel�l megy �s m�rhetetlen nagy az �nbecs�l�se. A m�g�tte l�v� d�mon is felkeltette a figyelmet. A f�t�ren, Tanabe meg�llt, majd v�rt, hisz tudta, hogy a mestere m�sodperceken bel�l itt terem. Nem is csal�dott benne, hisz nemsok�ra egy f�st jelent meg, majd kil�pett egy �regebb d�mon, aki el�g nagy termet� volt. A dagad� izmai is csak j�hiszemmel f�rtek bele a kimon�ba. A f�rfinak mark�ns arca volt �s vastag szem�ld�ke. Az arc�n k�t hatalmas v�g�s �ktelenkedett �s a szemei is b�lcsek �s kim�rtek voltak. Mikor megl�tta a l�nyt, akkor el�sz�r nem reag�lt, hanem karba tett k�zzel �llt.

-H�t �gy kell felkeresned mestered �s ap�dat, Tanabe?

-Eln�z�st, de csak most �rtem…

-Hagyjad csak!- gyorsan meg�lelte a l�nyt, aki vis�tva �lelte vissza.

Mikor megvolt ez a csal�dias �dv�zl�s, Tanabe bemutatta a mester�nek a szellemek. A k�t f�rfi illedelmesen bemutatkoztak, de lehetett �rezni, hogy egym�st m�regetik. Ezen az aquir elkezdett nevetni, majd elindultak a h�zuk fel�.

-Tanabe! H�nyszor mondjam m�r el, hogy fejk�t� n�lk�l nem mozdulhatsz ki… vesz�lyes lehet…

-Tudom, de feleslegesnek tartom…

-Hogy? Az�rt, mert t�l�lt�l egy k�ldet�st, m�ris felv�gt�k a nyelvedet kisasszony…

-Mestered nagyon b�lcs…- sz�lt bele Sesshoumaru

-Sesshoumaru! Te, pedig elhallgathatn�l, nem kell a mesterem p�rtj�t fogni…

-De ha igaza van! Uram, a tan�tv�nya �rdekes dolgokat tett �s mondott…

-Ne is mond fiam! Ismerem m�r p�ly�s kora �ta… mindig is forr�fej� volt… k�v�ncsi vagyok, hogy mit tett�l az elm�lt napokban. Itt voln�nk! Megmutatom a vend�g�nk szob�j�t, majd pihenjetek egy kicsit �s vacsor�n�l besz�lget�nk!

Mind a ketten b�lintottak, majd mindenki elvonult a szob�j�ba. Sesshoumaru a Tanabe melletti szob�t kapta meg, �gy hallotta, ahogy a l�ny nagyot ki�ltva behuppan az �gy�ba. A f�rfi is kiny�jt�zott, majd lef�rd�tt. Ahogy kil�pett a f�rd�b�l egy halk kopog�st hallott, majd kiny�lt az ajt� �s a l�ny l�pett be rajta �s egy kis r�vid r�zsasz�n kimon� volt rajta. A kez�ben egy fekete ruh�t tartott.

-Hoztam tiszta ruh�t, amit fel tudsz venni vacsor�ra… a mesterem egyik kimon�ja, ami egy kicsit kicsi r�, �gy r�d pont j� lesz.

-K�sz�n�m!

-Ezt is ritk�n lehet hallani t�led, na nem is zavarok tov�bb…

Tanabe letett a ruh�t, majd kil�pett a szob�b�l. Megv�rta, am�g a d�mon elk�sz�l majd egy�tt mentek el az �tkez�be. Amikor oda�rtek, akkor m�r ott �lt sz�p feh�r kimon�ba a mester �s szak�t iszogatott. Ahogy bel�ptek l�tta a l�ny rosszall� n�z�s�t.

-Ap�m! Mi�ta is iszogatunk?

-�nneplek, hisz itt vagy �ps�gben…

-Rem�lem is, hogy csak most!

-Most sz�l�tottad a mesteredet el�sz�r ap�nak…

-Tudom, de szoktam n�ha…

-F�leg, ha m�rges r�m!- folytatta a mester - Foglaljatok helyet!

Miut�n mindenki elhelyezkedett a l�ny kezdte egy kicsit rosszul �rezni mag�t, hisz a k�t f�rfi k�z�tt v�gni lehetett a leveg�t. Ez egy kicsit frusztr�lta �s kezdett egyre idegesebb lenni. Elfogyasztott�k a levest �s a l�ny m�r l�that�an idegesebb volt a kellet�n�l. Egyszer viszont kit�rt bel�le.

-Mi bajotok van egym�ssal? �gy n�ztek egym�sra, mintha azon vitatkozn�tok, hogy ki� legyen a kincs… FEJEZZ�TEK BE!

-Mi csak…

-Semmi csak! Ap�m tudom, hogy nekem az a legnagyobb bajod, hogy fedetlen fejjel j�rk�lok, hisz f�ltesz, de nem kell f�ltened k�t okb�l. Az egyik, hogy itt van Sesshoumaru �s � azt �g�rte, hogy seg�t �s vigy�z r�m, a m�sik okom, hogy tudom, hogy ki vagyok, �s nem vagyok hajland� tov�bb takargatni a n�pemet…

-Te tudod?- d�bbent meg a mester

-Mi?- s�padt el a l�ny, de Sesshoumaru is el�g feh�r lett, hisz egyik�k sem sejtette, hogy az �reg tudhat valamit.

-�des l�nyom! �n m�r az�ta tudom, hogy te ki vagy, mi�ta ide adtak nekem… �n �s a csal�dom volt az egyik a h�rom nagycsal�d k�z�l, akik felesk�dtek az aquirok v�delm�re. Sajnos az egyik csal�dot teljesen kiirtott�k, de a m�sik csal�db�l…

-�n lenn�k a m�sik csal�d megb�zottja, ap�m hagyta r�m ezt a feladatot…

-Inutashio fia vagy?

-Igen! A legid�sebb!

-A mi csal�dunknak volt a feladata hime v�delme, vagyis a te v�delmed. Mikor megsz�lett�l, akkor m�r nem tartott a h�bor�, amit a d�monok int�ztek az aquirok ellen. Az �desany�d �s egy n�i aquir jelent meg n�lam egy �jszaka �s megk�rtek, hogy neveljelek fel �s seg�tselek az �letbe. Azt mondt�k, hogy van egy �rul� az aquirok k�z�tt, aki el�rulta a n�p�t �s kiszolg�ltatta a rejtekhely�ket. Ez a szem�ly a hime �let�re akar t�rni, hisz � akart uralkodni, de viszont nem sz�letett azz�. Egy t�rv�ny �rtelm�be, ha 300 �vig nem sz�letik meg a hime, akkor b�rki megszerezheti a vezet�st. Persze nem j�rt volna neki a hold isten�nek a hatalma, de akkor is nagyobb er�re tehetett volna szert. Any�d t�le menek�tett ki, de sajnos a vissza�ton tal�lkoztak �s sajnos az �let�vel fizetett, az ap�ddal egy�tt. Soha nem tal�ltuk meg a sz�leid s�rj�t…

-�n megtal�ltam �ket!- mondta szomor�an a l�ny

Ezut�n m�ly csend k�vetkezett. Mindenki a n�re v�rt, aki pr�b�lta lenyugtatni az el�t�r� k�nnyeit. Egy kis id� ut�n �rezte, hogy kezd uralkodni a k�nnyein, �gy felemelte a fej�t �s b�tors�got mer�tve az ott �l�kb�l, mosolygott egyet. Mind a k�t f�rfi tudta, hogy ez nem �r�mteli mosoly volt, hanem a l�lek megnyugtat�sa.

-Mi van a faluval? A tan�tv�nyokt�l azt hallottam, hogy valaki beengedte a d�monokat ide…

-Igen, de h�la az �gnek, nem okoztak nagy felfordul�st… Tsuko megmentett minket.

Mind a mester, mind Sesshoumaru meglep�d�tt, mikor a l�ny teste k�r�l v�r�s l�ngok csaptak fel �s a szeme is els�t�tedett. A kezein a gy�m�nt jelent kih�v�ak lettek. A l�ny fel�llt �s elindult az ajt� fel�.

-Mi a baj?

-Tsuko!

-M�r megint a k�ztetek l�v� gyerekes f�lt�kenys�g…

-Nem! � okozta mindezt…

-Honnan tudod? Van bizony�t�kod, ha nincs, akkor maradj a seggeden, �s �vatosan figyeld. Nagyon vesz�lyes lett az elm�lt napokban, t�bb tan�tv�nyod is cs�ny�n megj�rta, mikor vele tal�lkozott. Valami�rt egyre idegesebb �s mindig k�rdezi, hogy megtal�lt�k-e a holttestedet.

-Azon sem csod�lkozn�k, ha kider�lne r�la egy�b turpiss�g… kin�zem bel�le!- nyugodott le a l�ny. Kezdem azt �rezni, hogy m�sban is belekont�rkodott, hogy neki j� legyen… nem v�letlen�l k�ld�tt oda, ahol Sesshoumaru volt…

-L�nyom! Van m�g valami, amit meg akarok k�rdezni, de ez el�g szem�lyes…

-Mondjad nyugodtan!

-Mi t�rt�nt az �jhold m�snapj�n!

-Semmi! Vigy�ztam r� �s lek�t�ztem… senki nem ny�lt hozz�!- mondta Sesshoumaru

-�s te fiam?

-Mit k�pzel r�lam? Egy nemesi csal�d sarja vagyok �s a leger�sebb d�monok egyike, azt hiszi, hogy nem tudok ellen�llni egy n�nek?

-Azt!

-Maga…

-Nem tett semmi ap�m! �s nem is fog, ha egym�snak estek… nyugodjatok m�r le, �s nagyon rendesek vagytok, hogy helyettem gondoskodtok az �rtatlans�gomr�l… micsoda szerencse �rt!- mondta g�nyosan!

Miut�n befejezt�k a vacsor�t a l�ny bement a szob�j�ba, majd gyorsan lef�rd�tt. Mindenki nyugov�ra t�rt, hogy m�snap kipihentek legyenek. M�snap mikor a d�mon kinyitotta a szem�t, m�r hallotta, hogy egy n�i ki�lt�s, �s egy kard suhint�sai j�rja be a k�rny�ket. Nem kellett kin�znie, hogy tudja, a l�ny gyakorlatozik. Fel�lt�z�tt �s leindult a l�nyhoz.

Tanabe a korai edz�s k�zben elhat�rozta, hogy ma tart egy kis edz�s a tan�tv�nyainak, majd d�lut�n megl�togatja a kedves bar�tj�t. Ekkor �rezte meg a d�mon aur�j�t. H�trafordult, majd nevetve �dv�z�lte. Kellemesen elbesz�lgettek, Tanabe m�g nevetg�lt is. K�zben a mester figyelte minden mozdulatukat.

„A sr�cnak van k�ze a hold isten�hez, de mi? Meg kell keresnek a legend�t… valami mintha utalna r�… �gy l�tom, a l�nyomnak tetszik a szellem… mennyire lesz tart�s ez az �rz�s?”

Miut�n Tanabe megk�rte a d�mont, hogy k�s�rje el �t az edz�sre, elindultak. Mindenki egy kicsit tartott t�l�k, de ez nem nagyon zavarta �ket. Felh�tlen j�kedvvel besz�lgettek. Az edz�terembe, m�r ott voltak a tan�tv�nyok �s nagy �ljenz�ssel �dv�z�lt�k. A d�mon csak forgatta a szem�t, amit persze a l�ny is �szrevett.

-Kedves tan�tv�nyaim… �gy l�tszik, hogy a kedves vend�g�nk nem hiszi el, hogy j� harcos vagyok… Sesshoumaru, harcolj velem!

-Sz�vesen, de annak nem lesz j� v�ge…

-Majd megl�tjuk!

A tan�tv�nyok arr�bb mentek, hogy utat adjanak a tanultabbaknak, majd a d�mon nekit�madt a l�nynak, aki k�nnyen kit�rt a t�mad�s el�l. Egy k�nnyed r�g�ssal viszonozta a kedvess�get, amit a f�rfi az alkarj�val blokkolt.

-Lehet, hogy egyszer bej�tt ez a pr�b�lkoz�s, de most m�r ismerem a technik�dat!

-Igaz�n, akkor ezt v�dd ki!

Tanabe nagyot ugrott, majd az egyik l�b�val a szellem fel� r�gott, de az kit�rt el�le, de nem vette �szre a k�zvetlen mellette j�v� l�b�t a l�nynak, �gy az j� arcon tal�lta. A d�mon elford�totta a fej�t, majd let�r�lt egy v�res cs�kot, amely a sz�j�b�l kezdett el sziv�rogni.

-�gyes! Akkor most �n j�v�k!

Sesshoumaru elt�nt a l�ny el�l, majd m�g�tte lehet �jra l�tni. Elkapta a l�ny kez�t, majd er�sen kicsavarta, mire a l�ny felny�g�tt. �rezte a f�rfi lehelet�t a nyak�n, mit�l beleborzongott. A f�rfi a teste erej�vel felemelte a l�nyt, majd a feje felett �tdobta, mire a l�ny nagyot huppant a f�ld�n. Fel�llt �s k�h�g�tt egy kicsit, majd feln�zett �s el�gedetts�g �lt ki az arc�ra. Erre az arcra Sesshoumaru megh�zta a v�ll�t, majd egyszerre kezdtek el t�madni a m�sikra. Hihetetlen gyorsan �t�tt�k �s r�gt�k egym�st. V�dekeztek �s be is kaptak sebeket, de egyik sem volt komolyabb egy horzsol�sn�l. Egyszerre �t�ttek egy nagyot �s egyszerre kapt�l el a m�sik kez�t. El�gedettek voltak magukkal �s a m�sikkal, hogy komolyan vette a harcot.

-M�ra el�g lesz! �gy l�tom, hogy a ki csemet�knek is elnyerted a tetsz�s�t.

Igaz is volt, hisz minden tan�tv�ny nyitott sz�jjal n�zte a harcot, hisz olyan gyorsan �s olyan er�vel harcoltak, hogy az a m�siknak nagyon f�jt volna, de egyik�k�n sem, volt egy komolyabb s�r�l�s sem, s�t csak a harc pora tapadt az izzadt b�r�kre. Mind a ketten lihegtek, de j�l �rezt�k magukat. Tanabe elb�cs�zott a t�bbi fejvad�szt�l, majd ketten �lltak a dojoba. M�g mindig lihegtek, de nem b�nt�k. A l�ny odas�t�lt egy hord�hoz, majd vizet locsolt mag�ra. A d�mon is �gy tett, ez�ltal mind a ketten ott �lltak csurom vizesen.

-�gyes volt�l! Hol tanultad azt a dob�st?

-M�g ap�mt�l… � tan�tott harcolni.

-Sesshoumaru! K�rdezhetek valamit, de ugye nem haragszol meg r�m?

-Mi�rt tenn�m?

-Mindig apuk�dr�l hallok, de az anyuk�dat soha nem eml�tetted…

-Mert nem ismertem! Mikor megsz�lettem, akkor lemondott r�lam �s egyszer sem l�togatott meg. Csak annyit tudok, hogy d�mon volt �s a hold alak� jegyem is t�le sz�rmazik. Ap�t sokszor k�rtem, hogy mes�ljen nekem r�la, de nem volt hajland�, �gy nem is er�ltettem a k�rd�st…

-Sajn�lom, hogy f�jdalmas dolgokat k�rdezek…

-Nem f�jdalmas, csak d�h�t�! Menj�nk, mert le akarok zuhanyozni…

-V�rj! Van egy jobb �tletem! Gyere velem!

Tanabe megragadta a f�rfi kez�t �s h�zni kezdte az er�d fel�. Eg�szen addig nem engedte el a kez�t, m�g el nem �rtek egy hatalmas tiszt�sra, ahol egy hatalmas szikla �llt �s zuhatag hullott al� r�la. A szikla t�v�ben, pedig egy kisebb tavacska, majd egy v�kony �r vezette el a vizet. A l�ny gyorsan levette a kimon�t. Sesshoumaru �pp fordulni akart, mikor l�tta, hogy a l�nyon egy furcsa k�t r�szes feh�rnem� van. Mire feleszm�lt a l�ny m�r a v�zben �llt �s �t n�zte. Tanabe elnevette mag�t, majd visszafordult �s fejjel elmer�lt a v�zbe. Egy kis id� m�lva j�tt csak fel. Mikor l�tta, hogy a d�mon m�g mindig ott �ll, akkor kisz�lt neki, hogy j�jj�n be. A nyugati nagy nehezen mozdult meg, levette a kimon�j�t, majd csupasz fels�testtel bel�pett a v�zbe. A fejvad�sz r�vette mag�t, majd �sszevizezte a f�rfit.