8. r�sz: �t a mesterhez

�

�

Viszonylag gyorsan elk�sz�ltek, majd felhalmoztak egy kis �telt �s m�r indultak is. Tanabe sz�m�t�sai szerint kellemes temp�ban haladva 3 nap alatt ott lehetnek a mestern�l. A l�nynak eg�sz nap nagyon j� kedve volt. Mikor elindultak akkor is d�dolt valami ismeretlen dalt. Azon a napon minden nyugodt volt �s semmi nem zavarta meg a kellemes �tjukat. Nem is nagyon besz�lgettek, de nem is nagyon �rezt�k annak a sz�ks�g�t. Este fel� tal�ltak egy elhagyatott barlangot, ahova bef�szkelt�k magukat, �s egy kis t�zifa gy�jt�se ut�n m�r csak a pattog� t�zet n�zt�k.

-Am�gy ki b�relt fel a parancsnokom meg�l�s�re?

-Egy ismer�s, akit soha nem kedveltem igaz�n, s�t � sem engem, de ez van, ami szakm�nkban, a konkurens szem�lyt nem kedvelj�k. Mindig is azzal teltek a napjai, hogy nekem keresztbe tegyen, �gy nagyon is csod�lkoztam, hogy egy nap megkeresett �s egy munk�t aj�nlott fel. El�sz�r nem akartam elfogadni, hisz nem egyszer volt m�r, hogy ilyen-olyan �gy miatt becsapott, de ekkor mutatott egy med�lt, amely olyan volt, mint a parancsnokod�. Azt mondta, hogy ez csak egy gyenge ut�nzata, �s ha elv�llalom, akkor eny�m lehet a med�l… elfogadtam a munk�t!

-Ennyire kell a p�nz?

-Dehogy! Unatkoztam �s m�r napok �ta nem volt mit csin�lni, ez�rt v�llaltam el, de nem akartam ezt az orr�ra k�tni, mert akkor azt hiszi, hogy nagyzolok, �s akkor megint �lhettem volna a fenekemen… egy j� fejvad�sznak mindig is kell egy kis kincskeres� hajlam�nak lenni… j� recept, hidd el…

-�rdekes! �s megint becsapott?

-Igen! Mint mindig, de valahogy azt �rzem, hogy ez most nem csak tr�fa volt… meg akart �letni, hisz akkor nem k�ld oda, ahova te vagy…

-Hogy-hogy?

-Sim�n kijutottam volna, �s meg is �szhattam volna, ha te nem vagy ott… n�lk�led �s most egy ismeretlen elk�vet� lenn�k, de nem �gy alakult. Direkt k�ld�tt oda, hisz tudta, hogy a parancsnok nekem gyerekj�t�k lenne, de te m�r nagyobb gondot okozn�l nekem, �s tal�n meg is haln�k…

-Okos!

-Az�rt ne dics�rd hal�lra, j�? Te is gondot okozt�l, de nem haltam meg, vagy igen?

-Ki tudja!

-H�j!

-Mit akarsz azzal a szem�llyel kezdeni…

-M�g nem tudom, de majd kider�l… most el�sz�r is a mesteremet kell megl�togatnom, majd ut�na j�het Tsuko… n�zd a csillagok… gy�ny�r�ek…

A l�ny kiszaladt a ny�lt �g al� �s mosolyogva n�zte a holdat �s a csillagokat, majd forogni kezdett. A f�rfi a l�nyt n�zte �s �mulva figyelte minden mozdulat�t.

-T�nyleg gy�ny�r�!

A l�ny kint elter�lt a f�ld�n �s �gy n�zte a csillagokat. Esz�be jutott egy dal �s �nekelni kezdett. A l�nynak eszm�letlen�l sz�p hangja volt, a f�k a hangj�ra ritmusosan hajladozni kezdtek s a barlangban l�v� d�mon is csak n�m�n, hallgatta, majd mikor v�ge lett a dalnak, akkor kil�pett a l�nyhoz �s le�lt mell�. Feln�zett a csillagokra �s a holdat figyelte, amely sokkal f�nyesebben ragyogott, mint szokott.

-�r�l, hogy velem vagy!

-Hm?

-A hold istene �r�l, hogy velem tartasz az aquirokhoz… b�zik benned, �s azt �rzem, hogy valami�rt azt akarja, hogy mi ketten egy�tt l�pj�nk �t egy g�tat, amelyet az id� �s a n�pek �ll�tottak fel…

-Ezt nem nagyon �rtem, de sz�vesen veled tartok.

Tanabe fel�lt �s a d�monnal szembe �lt csak le �jra. Egym�st n�zt�k, majd a l�ny a f�rfi homlok�n l�v� holdat meg�rintette. Ekkor a d�mon meghallotta a l�ny hangj�t a fej�be.

-Sesshoumaru! Mindenre eml�kszem a tegnapi est�b�l… k�sz�n�m, hogy olyan gyeng�d �s figyelmes volt�l velem… b�zok benned �s rem�lem, hogy egyszer �jhold n�lk�l is �gy �rzel majd…

A d�mon d�bbenten n�zte a l�nyt, aki elveszi a kez�t a homlok�r�l, majd mosolyogva �l vele szembe. Nem tudott megsz�lalni, pedig nagyon sok dolgot akart mondani. El�sz�r k�nosan �rezte mag�t, hisz leleplez�d�tt �s m�rges volt, hisz h�ly�nek n�zt�k. A l�ny k�zelebb hajolt, majd egy gyeng�d puszit lehelt a f�rfi sz�j�ra, majd fel�llt �s mag�ra hagyta a f�rfit. Sesshoumaru hamar mag�hoz t�rt, mert gyorsan fel�llt �s ut�na ugrott a l�nynak megfogta a kez�t, �s er�sen visszar�ntotta. Ahogy a l�ny megp�rd�lt az �l�be z�rta �s belen�zett a m�lyk�k szemekbe.

-Ne n�zz h�ly�nek! �n csak…

-Tudom, ez�rt mondtam, hogy rem�lem egyszer �jhold n�lk�l is ezt mondod…

-Te… alattomos vagy…

-Nem, csak szemf�les…

Nem tudta befejezni, hisz a d�mon megcs�kolta a l�nyt �s mag�hoz szor�totta. M�r ez a cs�k k�nozta az�ta az este �ta, hisz m�g egyszer akarta �rezni a l�ny ajkait a mag��n. El�sz�r gyeng�den, majd egyre hevesebben cs�kolta a l�nyt, aki egy kis ellenkez�s ut�n visszacs�kolt. Mikor megszakadt a cs�k, a f�rfi a l�ny nyak�t kezdte el cs�kolni, de az aquir h�tral�pett.

-�r�l�k, hogy nem csak az �jhold volt az oka a kedvess�gednek, de ezt m�g korainak tartom… bocs�ss meg!

-Nincs semmi baj!

Majd a f�rfi elt�nt a l�ny szeme el�l. Tanabe tudta, hogy valamilyen szinten megs�rtette a f�rfi �rz�seit, �gy el�g nagy b�ntudata lett. Szomor�an l�pett be a barlangba, majd v�rt �s v�rt, de a szellem nem t�rt vissza, �gy �lomba mer�lt. Sesshoumaru j�val azut�n t�rt vissza, mint ahogy a l�ny elaludt. Len�zett r�, majd levette a pr�met, �s a l�nyra ter�tette. Nem haragudott r�, hisz teljesen meg�rti a n� �rz�seit, de ez az elutas�t�s sz�m�ra szokatlan volt. Le�lt, majd a t�zet n�zve hamarosan � is elaludt.

M�snap Tanabe �bredt hamarabb �s azt vette �szre, hogy valami meleg �s puha veszi k�rbe, mikor mag�ra n�zett, l�tta, hogy a d�mon pr�mje van rajta. Elmosolyodott, majd l�tta, ahogy mellette alszik a d�mon. �vatosan hozz��rt, majd mikor l�tta, hogy nem reag�l, akkor gyeng�den mag�hoz h�zta, �s az �l�be fektette a d�mont. Mikor elhelyezkedett, � is visszaaludt. Sesshoumaru csak �r�kkal k�s�bb kelt fel �s azt �rezte, hogy valami puha van a feje alatt. Mikor kinyitotta a szem�t az alv� l�nyt l�tta, ahogy fel� hajol. Csak most tudatosult benne, hogy az aquir �l�ben alszik. Fel akart kelni, de Tanabe hangja fel�bresztette.

-Ne… olyan j� �gy!

-J� reggelt!

-Neked is! Olyan m�lyen aludt�l, hogy azt sem vetted �szre, hogy az �lembe fektettelek!

-Sz�val te volt�l?

-Ki m�s lett volna? Sajn�lom a tegnap estit… �n nem akartalak megb�ntani…

-�n m�r r�gen nem �rzek olyat…

-B�natot? Hisz az mindenkinek kell, hogy teljes �rt�k� �letet �ljen. Lassan induljunk, mert m�g sok van h�tra…

-Rendben!

Ahogy felkeltek �s �sszeszedt�k a cuccaikat, el is indultak. Minden sz�m�t�suk szerint holnap est�re ott kell lenni�k, hisz el�g gyorsan haladtak. Tanabe tudta, hogy Sesshoumaru nem olyan k�nnyen fog bejutni a faluba, hisz akad�ly z�rja el, de majd megpr�b�lja megnyitni. A k�vetkez� k�t nap is esem�nytelen�l telt, hisz senki �s semmi nem �llta az �tjukat. A k�rd�ses est�re el�rt�k a falu hat�r�t. A v�d�g�t ott �llt az erd� sz�l�n, majd mikor k�zelebb mentek, akkor szikr�k csaptak fel. Tanabe nagyot s�hajtott, hisz valahogy sejtette, hogy ez lesz.

Megharapta a kez�t, amelyb�l v�r kezdett el folyni, majd a f�ldre csepegtette �s elmotyogott egy kis sz�veget, amit Sesshoumaru nem �rtett.

Mire kiejtette az utols� szavakat, az akad�ly felemelkedett, majd mind a ketten bemehettek. Lassan �s megfontoltan haladt a d�mon, hisz most egy fejvad�szok �ltal lakott ter�lten j�r. A l�ny viszont teljesen nyugodt volt, majd egy f�l �ra gyalogl�s ut�n meg�llt az erd�ben.

-Musho! Nincs �rtelme rejt�zn�d! �n vagyok Tanabe…

A f�k k�z�l �s a bokrokb�l 10 f�rfi �s n� ugrott ki �s mindegyik kez�ben fegyver volt. Ahogy r�n�ztek a l�nyra, majd a d�monra, az nem jelentett semmi j�t. Ez egy kicsit meglepte Tanab�t, hisz � itt a rangid�s.

-Te nem lehetsz Tanabe! � meghalt az elm�lt k�ldet�se sor�n…

-Pedig �n vagyok az!

-Bizony�tsd be!

-Te ostoba, akkor honnan tudtam volna a nevedet?

-Azt b�rkit�l tudhatod! A harcban, majd elv�lik, ki is vagy val�j�ban…

Sesshoumaru m�r mozdulni akart, de a l�ny meg�ll�totta �s intett a fej�vel, hogy ne avatkozzon bele. Valahol meg�rtette a d�mon, hisz most vissza kell szereznie az emberei bizalm�t.

-Rendben! Egyszerre j�tt�k vagy egyed�l?

-Te…

Egyszerre 5 f�rfi kezdett a l�nyra t�madni, aki csak kit�rt a t�mad�sok el�l, majd egy 10 perces �rtelmetlen harc ut�n, leguggolt �s �gy n�zte a k�r�l�tte �ll�kat.

„Most m�r elegem van, ideje, hogy megtudj�k, hogy a ki a vezet�j�k…”

Tanabe felugrott a leveg�be, majd mindenki szeme el�l elt�nt, �s csak akkor jelent meg mikor k�t f�rfi h�ta m�g�tt �rt f�ldet. K�t-k�t r�g�ssal �rtalmatlann� tette �ket, majd a marad�k h�rom fejvad�szt, pedig egy-egy gyors �t�ssel le�t�tte. Az 5 t�mad� al�ltan fek�dt a f�ld�n. A l�ny fel�llt �s kellemesen ropogtatta meg a v�llait. R�n�zett marad�k t�mad�ra �s elh�zta a sz�j�t.

-H�t �gy k�sz�ntitek a falu egyik vezet� fejvad�sz�t. Tudom, hogy r�gen elmentem m�r, de az�rt nem olyan r�gen, hogy �gy fogadjatok! Tal�n a hajam zavart be, lehet… na v�rjatok!

Tanabe gyorsan �sszefogta a haj�t, majd a kez�vel eltakarta. Ekkor vette �szre mindenkinek a szem�ben a felismer�s l�ngj�t. El�gedetten engedte le a l�ny a kez�t, majd a haj�t is kiengedte.

-Sajn�ljuk Tanabe sensei! Nem akartunk r�d t�madni…

-Felesleges magyar�zkodni! Ha vissza�rtem a faluba, akkor mindenkit v�rok az edz�terembe, majd ott eln�z�st k�rhettek egy kis edz�s keret�ben. Most pedig elmagyar�zn�tok, hogy mi a fene ez a nagy v�delem?

-Miut�n elment�l, valaki gyeng�tett a pajzson �s rengeteg szellem t�rt be… szinte olyan volt, mintha direkt akarta volna, hogy itt puszt�tsanak…

-Van egy sejt�sem, hogy ki, de majd ennek ut�na j�rok! A sensei hol van?

-Otthon!

-Remek! Akkor induljunk!

Ahogy haladtak beljebb az erd�be, Sesshoumaru szeme el� gyorsan termett egy falu, amelyben k�zel 150 d�mon �s ember �lhetett. Mindenki furcs�llva n�zte a l�nyt, aki k�k hajjal legel�l megy �s m�rhetetlen nagy az �nbecs�l�se. A m�g�tte l�v� d�mon is felkeltette a figyelmet. A f�t�ren, Tanabe meg�llt, majd v�rt, hisz tudta, hogy a mestere m�sodperceken bel�l itt terem. Nem is csal�dott benne, hisz nemsok�ra egy f�st jelent meg, majd kil�pett egy �regebb d�mon, aki el�g nagy termet� volt. A dagad� izmai is csak j�hiszemmel f�rtek bele a kimon�ba. A f�rfinak mark�ns arca volt �s vastag szem�ld�ke. Az arc�n k�t hatalmas v�g�s �ktelenkedett �s a szemei is b�lcsek �s kim�rtek voltak. Mikor megl�tta a l�nyt, akkor el�sz�r nem reag�lt, hanem karba tett k�zzel �llt.