7. r�sz: A bizalom jele

�

�

A l�ny mikor feln�zett, akkor az arany szemp�rral tal�lta mag�t szembe. M�lyen belen�zett a d�mon szem�be �s semmi k�ts�ge sem a fel�l, hogy nem fogja b�ntani. Nagyot s�hajtott, majd kib�jt az �lel� karokb�l �s zavartan makogni kezdett, hogy sajn�lja, �s hogy csak hirtelen felindul�sb�l �lelte meg. A d�mon most els�sz�r �szint�n elmosolyodott, ahogy a l�ny zavarodotts�g�t figyelte.

Lassan beindultak, majd a l�ny szob�ja el�tt elb�cs�ztak �s mindenki ment pihenni. Tanab�nak soha nem volt olyan nyugtalan �lma, mint a mai �jszak��. Egy kisebb falut l�tott, ahol nagy volt a nyomor �s az �h�ns�g, de boldogak voltak az ott �l�k. Valaki viszont, akinek nem l�tta az arc�t sunyin megb�jva k�zt�k �lt, k�zben, pedig gonosz gondolatok �kel�dtek bele a fej�be.

„Meg kell �ln�m… meg kell �ln�m… nem j�het ide… meg kell �ln�m!”

Ezek a gondolatok voltak a f�rfi fej�be. Tanabe lihegve �bredt a kora hajnali �r�kban, majd mikor l�tta, hogy biztons�gos helyen van, akkor visszafek�dt, de nem tudott visszaaludni, �gy felkelt �s megzuhanyozott, majd mag�ra ter�tve a k�nt�st ki�llt az erk�lyre. Onnan n�zte a nap els� sugarait, amely besz�k�tt a szob�ba. Valami�rt nyugodt volt �s mintha a boldogs�g apr� l�ngja is bel� �lt�z�tt volna egy kis id�re. �gy �rezte, most �let�ben els�sz�r, hogy valahova tartozik, �s boldogs�ggal t�lt�tte el. Tudta, hogy meg kell tal�lnia a n�p�t �s a csal�dj�t, amely valahol itt �l Jap�nban. Hallotta, ahogy az ajt� kiny�lik m�g�tte, de most nem akarta elszak�tani a tekintet�t a napt�l, �gy csak akkor �rezte meg a d�mon aur�j�t, mikor m�r benn volt a szob�ba.

Sesshoumaru halkan benyitott a l�ny szob�j�ba, hogy ne nagyon keltse fel, de mikor bel�pett l�tta, ahogy a l�ny abban a v�kony kis k�nt�sben ott �ll az erk�lyen. Ahogy a nap sugarai �thatoltak a v�kony anyagon, l�tatni engedt�k az aquir csod�latos test�t. A d�mon nyelt ez nagyot, majd k�zelebb l�pett a l�nyhoz, aki m�g mindig nem fordult meg.

-J� reggelt! Indulnunk k�ne?

-M�g nem, de meg akartalak n�zni, hogy…

-Mi�rt akart�l l�tni Sesshoumaru?- fordult meg a l�ny

A d�mon egy kicsit meglep�d�tt a k�rd�sen, hisz m�g maga sem tudta, hogy mi�rt akarta a l�nyt ilyen hamar l�tni. Valahogy azt �rezte, ahogy elment az ajtaja el�tt, hogy be kell j�nnie, �s l�tnia kell a l�nyt, mert ha nem, akkor valami hi�nyozni fog neki. Nem tudott r� v�laszolni, �gy csak n�zett r� a l�nyra, aki egyre k�zelebb l�pett hozz�.

-Mi�rt akart�l l�tni Sesshoumaru?- ism�telte

-Nem tudom! Csak akartalak!

-Mi�rt? Mi�rt vagyok �n annyira fontos neked vagy b�rkinek?

-Nem tudom, hogy m�sok mit �reznek �s nem is �rdekel, de engem… valahogy izgatod a fant�zi�mat… nem tudom, hogy mi�rt kellett idej�nn�m, de ide kellett �s ezen nem tudok v�ltoztatni.

-B�zhatok benned Sesshoumaru?

-Igen!- majd �rezte a l�ny teljes k�zels�g�t.

A d�mon nyelt egy nagyot �s csod�lkozva n�zte a l�nyt, aki v�gyt�l csillog� arccal n�zett r�. A l�ny hozz�pr�sel�d�tt a f�rfi test�hez �s a kezeit az arc�hoz emelte �s megsimogatta. Sesshoumaru nem �rtette ezt a reakci�t, hisz nem r�gen m�g pofon v�gta �t.

-Sajnos �n tudom, hogy mi�rt j�tt�l ide…

-Mi�rt?

-Tegnap �jhold volt �s minden �jhold ut�ni nap vonzok minden f�rfit, �s sajnos �n is vonz�dom hozz�juk, de… �n nem… nem szabad… B�zhatok benned Sesshoumaru?

-Igen!

-Akkor is, ha minden�ron a ti�d akarok lenni? Mert elhiheted, hogy az ilyen napokon b�rmit megteszek az�rt, hogy legyek valakivel… r�gen a mesterem bez�rt a sufniba, hogy nem ker�ljek senki k�zel�be… ellen tudsz majd �llni?

-H�t… megpr�b�lok!

-Az nekem nem el�g!- mondta, majd k�zelebb hajolt a d�monhoz �s teljes fels� test�vvel hozz�pr�sel�d�tt.

Sesshoumaru �rezte a fels� test�n a l�ny kerek �s form�s melleit, mit�l fel�ledt benne a v�gy, amely mindig is k�nozta, ha erre a l�nyra n�zett, de mikor l�tta, hogy a l�ny k�zeledik, eltolta mag�t�l, majd le�ltette az �gyra.

-Ma nem megy�nk sehova, �s te v�gig itt maradsz… bez�rva… lehet, hogy �n ellen tudok neked �llni, de m�sok nem, �gy jobb, ha itt maradsz! �n itt leszek az ajt� el�tt…

-K�sz�n�m Sesshoumaru!

-Nincs mit k�sz�nni! Egy kisl�ny nem gyeng�theti el a katon�imat �s engem sem…- mondta ki er�ltetve, majd elszak�totta a l�nyr�l a szem�t �s kil�pett a folyos�ra.

Ahogy kil�pett m�r k�t f�rfi is ott �lldog�lt a folyos�n �s az ajt�t n�zte. Mikor Sesshoumaru elk�ldte �ket, akkor morcosan, de sz�t fogadtak. A f�rfi hozatott egy sz�ket, majd le�lt az ajt� el�tt. Egy f�l �ra m�lva Takashi is megjelent �s be akart menni Tanabe szob�j�ba, de a nagy�r er�teljes ki�lt�s�ra visszavonult �s csak �llt a nagy�r mellett. A d�mon nagy�rnak meg kellett hagyni, hogy ennyi f�rfit nem l�tott ezen a folyos�n, mint most. Mindenki ott akart tenni valamit, ahol a l�ny szob�ja volt. Ekkor hozta Keo az eb�det, majd mikor Sesshoumaru �tvette t�le a t�lc�t, akkor megk�rte, hogy a f�rfiakat tartsa kinn, m�g odaadja az �telt a l�nynak. Ahogy bel�pett, majdnem elejtette a t�lc�t, hisz a l�ny ott fek�dt az �gyon �s haja kiengedve ter�lt sz�t, a v�kony kis takar� r�tapadt a test�re, �gy eszm�letlen alakot k�lcs�nz�tt neki. A f�rfi elindult az �gy fel�, majd letette a t�lc�t.

-Tanabe! Itt az eb�d!

-K�sz�n�m!

Ahogy fel�lt a l�ny lecs�szott r�la a takar� �s a fedetlen mellei el�t�rbe ker�ltek. A l�ny nem zavartatta mag�t, de a f�rfi megfogta a takar�t, �s a l�nyra ter�tette. N�zte, ahogy a l�ny cs�ndben megeszi a leves�t, de m�g soha nem l�tott senkit ilyen k�v�natosan �tkezni. Minden korty ut�n a f�rfi v�gya is fokoz�dott, hogy ellen tudjon �llni, elford�tott a tekintet�t �s a p�rn�kat n�zte tov�bb.

-Most m�r �rtem, hogy milyen neh�z lehetett a mesterednek…

-El sem tudod k�pzelni… a falusi fi�k k�pesek voltak az eg�sz sufnit sz�tszedni, hogy velem legyenek…

-Kisebb korodban is ez volt?

-Valamilyen szinten igen! Azokon a napokon mindig t�bb fi� bar�tom lett, de nem nagyon izgatott a dolog, hisz azt hittem, hogy valami �rdekeset tettem, amivel felh�vtam a figyelmet. Mikor kezdtem �rni �s korosodni, akkor m�r tudtomra is adt�k, hogy mit szeretn�nek. Az elej�n meg is r�m�ltem, de belet�r�dtem, hisz nem �lhetek mindig ap�cak�nt… minden �jhold ut�n elsz�ktem, �s valamilyen elz�rt helyet kerestem, de mindig megtal�ltak �s soha nem tudtam kell�en elmenek�lni, ekkor k�rtem meg a mesteremet, aki bez�rt. Az elej�n m�g s�relmeztem, de a v�g�n nagyon mulats�gos volt…

-Mulats�gos?

-Igen! K�pzeld csak el, hogy be vagy z�rva egy s�t�t helyre �s kis lyukakon kereszt�l n�zheted a k�rnyezetedet… mit l�tsz? Azt, hogy a mesterem ott �ll a sufni el�tt �s egy fadarabbal veri a fi�kat, akik ki akarnak hozni…

-A mestered is f�rfi volt?

-Igen! Az els� alkalmakkor azt hittem, hogy csak velem egykor�akra, de most m�r tudom, hogy b�rkire �rv�nyes, legyen az ember, vagy d�mon. A mesterem egyszer el�rulta, hogy �jhold el�tti �jszaka im�dkozni kezd, hogy ellen tudjon �llni, �s mindent megtesz, hogy ne r�m kelljen gondolnia… f�ltett is mikor elv�llaltam ezt a munk�t, hisz ha k�sek, vagy elkapnak, akkor bele esik az �jhold �jszak�ja is… �gy alakult…

-K�rdezhetek egy szem�lyeset?

-Igen!

-Kapott m�r el valaki?- n�zett a l�ny szem�be

-Ha arra vagy k�v�ncsi, hogy voltam-e m�r valakivel, akkor nem! A munk�m miatt sokszor kellett volna lennem, de valahogy mindig hamarabb halt meg a szem�ly a k�v�ntn�l… soha, de soha nem hagytam magam… az �jholdat k�vet� nappal magam is k�v�nom a f�rfiakat �s mindent meg tenn�k �rte, hogy lehessek vel�k, de soha nem visz r� a l�lek… lehet, hogy viccesnek hangzik, de az igazira v�rok.

-Nekem annak t�nik, de a l�nyok m�shogy gondolkodnak…

-Nem! Nagyon hasonl�an, csak egy kicsit romantikusabbak vagyunk, mint ti f�rfiak. A teremt� hasonl� embereket alkotott, csak az �rz�seik v�ltoztak meg. A f�rfiaknak mindig is az volt a feladatuk a teremt� szerint, hogy a n�ket v�dj�k…

-B�lcsen gondolkodsz!

-Mit v�rsz! Aquir vagyok…

Ezen elnevetg�ltek egy kicsit, majd mikor v�gzett a l�ny, akkor a t�lc�t letett �s a f�rfira n�zett.

-Sesshoumaru! Megv�rn�l, szeretn�k s�t�lni egyet…

-K�n�lni magadat? Azt m�r nem!

-K�rlek!

-Rendben, de veled megyek…

A l�ny kisz�llt az �gyb�l, majd gyorsan mag�ra vett egy sz�p kimon�t, majd felk�t�tte a haj�t. M�r nem takarta a haj�t, hisz most m�r b�szke volt a kil�t�re �s ezt nem is sz�nd�kozta tov�bb titkolni. A f�rfi neki h�ttal �llt, majd mikor v�gzett, elindultak a kertbe s�t�lni. A d�mon j�l sejtette, hogy nem lesz nyugalmas s�t�juk. Mindenhol f�rfiak m�szk�ltak, hol egyed�l, hol csoportosan �s a l�ny fel� integettek. A l�ny nagyon �lvezte, de t�rt�ztette mag�t. Meg�lltak a fa alatt, majd a l�ny lehajolt a s�rokhoz �s az �t alatt gy�jt�tt vir�gokat r�tette. Gyorsan elmondott egy im�t, majd indultak is tov�bb. Egy kisebb tavacska mellett �lltak meg legk�zelebb. A l�ny bok�ig beleg�zolt a v�zbe, majd nevetve lubickolni kezdett a l�b�val. A nyugati nagy�r unottan n�zte a l�ny tev�kenys�g�t, de a lelke m�ly�n elz�rva egy kis rekeszben �rezte, hogy boldog. Maga sem tudta volna megmondani, hogy mi�rt �rzi ezt a v�gtelen nagy b�k�t �s boldogs�got, ha a l�nyra n�z, de ezt �rezte. Ut�lta mag�t emiatt, hisz soha nem voltak neki gyenge �rzelmei. A mereng�s�b�l a l�ny k�v�ncsi tekintete szak�totta ki.

-Mi van?

-Nagyon elgondolkozt�l valamin…

-Ahhoz neked semmi k�z�d…

-Ez igaz! Sesshoumaru…

-Hm?

-Van valami, amit nem �rultam el…

-Mi lenne az?

-Azt, hogy ennek a napnak m�g nincs v�ge �s… h�t este lesz a… legrosszabb…

-Amennyiben?

-Akkor, t�nyleg mellettem kell lenned, mert akkor nem leszek �nmagam…

-Sose vagy �nmagad…

-H�j! Ez cs�nya volt, de most nem ez a l�nyeg! Ha t�nyleg agg�dsz miattam, �s v�deni akarsz, akkor gyere 8-ra a szob�mba… majd megl�tod, hogy nem vagyok �nmagam…

P�r �ra m�lva felmentek �s k�sz�l�dni kezdtek. Az id� 7 �ra fele j�rhatott, amikor Sesshoumaru elhat�rozta, hogy megl�togatja a l�ny �s megn�zi, hogy milyen lehet, ha nem �nmaga. Valami�rt felkeltette a k�v�ncsis�g�t. Fel�lt�z�tt, majd elindult a l�ny szob�ja fel�l, ahol legnagyobb csod�lkoz�s�ra egy kisebb sereg f�rfi �llt, mindenkin szinte alig volt ruha �s �gy viselkedtek, mint egy csapat k�ly�k, akinek �dess�get adnak. K�zelebb ment �s ekkor � is meg�rezte azt az ellen�llhatatlan illatot, amely a l�ny szob�ja fel�l j�tt. Mindenkit arr�bb k�ld�tt, majd benyitott a szob�ba �s az ajt�ba mindenkit elk�ld�tt.

-Azonnal takarodjon vissza mindenki, ahonnan j�tt… ma � az eny�m…

Erre mindenki szomor�an elindult ki-ki a maga �tj�n. Egy p�r perc m�lva m�r teljesen �res volt a folyos�. A f�rfi el�gedetten b�logatott, majd bez�rta maga m�g�tt az ajt�t. Ahogy megfordult, alig jutott sz�hoz. A l�ny ott �llt el�tte �s a k�k szemei, most s�rg�n ragyogtak �s a haja is hosszabb lett. Az idomai m�g nagyobbak lettek, �gy a mellei m�r akkor�t voltak, hogy a f�rfi nagy kez�be elf�rtek volna. A l�nyon, egy selyem anyag volt, amely �ppen csak takart bel�le valamit. Ehhez a l�tv�nyhoz hozz�tartozott az a m�rhetetlen�l kellemes illat. A l�ny eg�sz test�t egy halv�ny k�k dereng�s vette k�r�l.

-K�sz�n�m, hogy elj�tt�l… l�tod, mondtam, hogy nem magam leszek! Most m�g �rtelmesen tudok besz�lni, de 10 perc m�lva m�r nem garant�lom �s azt sem, hogy �ps�gben meg�szod te is… mindent megteszek, hogy veled lehessek…

-Mire v�rsz m�g?

-Ostoba… nem akarok senkivel lenni… k�rlek… ott van egy k�t�l az asztalon. Lefekszem, te, pedig k�t�zz ki…

Sesshoumaru sz�t fogadott, majd ahogy felemelte a k�telet �s az �gyhoz k�s�rte a l�nyt, elkezdte a kezeit k�t�zni. Csak az egyik keze volt m�g lek�t�zve, mikor a fejvad�sz szeme teljesen s�rga lett �s elvesztette bel�le az �rtelmis�g utols� l�ngj�t is. �r�lten kapott Sesshoumaru nyaka ut�n, aki elv�tette, �gy a l�ny kezei k�z�tt volt. A l�ny egy csintalan mosolyra h�zta a sz�j�t, majd megcs�kolta a f�rfit. Sesshoumaru soha nem eml�kezett olyan l�gy �s olyan v�gykelt� cs�kra, amelyet ett�l a l�nyt�l kapott. � is visszacs�kolt, majd lefektette a l�nyt �s elkezdte cs�kolgatni a l�ny nyak�t, de ekkor esz�be jutott az aquir, aki k�rte, hogy csak akkor lehessen egy f�rfival, ha azt szereti is. Nagy er�fesz�t�s�be ker�lt, de kiszakadt a l�ny selymes nyak�nak �rint�s�b�l �s lek�t�zte a m�sik kez�t is. Tanabe elkezdett ny�gni �s r�ngatta a kezeit, hogy kiszabaduljon �s k�zben az �t k�r�l�lel� aura is egyre hevesebben kezdett el �ramlani. A f�rfi le�lt mell� �s a kezeit a l�ny homlok�ra tette, mire egy kicsit kezdett megnyugodni. Mikor viszonylag nyugodt volt, akkor megcs�kolta gyeng�den a l�nyt, majd r�n�zett.

-Nagyon rem�lem, hogy erre nem eml�kszel majd… gy�ny�r� vagy Tanabe… most aludj!

A l�ny, mintha parancsot teljes�tett volna, mert becsukta a szemeit, majd p�r pillanat m�lva m�r aludt is. A f�rfi egy darabig ott �lt mellette, majd � is el�lmosodva elaludt.

M�snap reggel a d�mon az els� mad�rcsicserg�sre �bredt. Nagyon meglep�d�tt, hisz � soha nem szokott aludni, hisz nem tartja fontosnak, de most valahogy kipihent �s energi�ban gazdagnak �rezte mag�t. Mikor r�n�zett a l�nyra, nagyon megijedt, mert a k�telek �resek voltak �s a l�ny is hi�nyzott. Gyorsan fel�llt �s m�r indult volna ki, mikor a f�rd� ajtaja kiny�lt �s egy t�r�lk�z�be csavart l�ny l�pett ki. A k�k haja a l�ny eg�sz test�t k�rbefogta. Tanabe �ppen akkor l�pett ki az ajt�n, mikor a d�mon �ppen a keres�s�re akart indulni.

-J� reggelt! Sajn�lom, hogy nem sz�ltam, de aludt�l, �s nem akartalak felkelteni…

-J� reggelt! Mikor szabadult�l ki?

-Tal�n a kora hajnali �r�kban, de akkor m�r norm�lis voltam… k�sz�n�m sz�pen!

-Eml�kszel valamire a tegnap est�b�l?

-Nem, mi�rt?- hazudta a l�ny, pedig minden szav�ra �s tett�re eml�kezett, amit a f�rfi tett.

-Semmi! Ma indulunk?

-Igen! Ahogy elk�sz�lt indulhatunk is!

-Remek, akkor gyorsan lef�rd�k, majd indulhatunk is!

A f�rfi gyorsan kiment a szob�b�l, majd mag�ra hagyta a k�sz�l�d� l�nyt. Tanab�nak rendk�v�l j� kedve volt, hisz valamit hallott, ami boldogs�ggal t�lt�tte el a sz�v�t.