5. r�sz: Aquirok

�

�

A szob�ba m�r v�rta Keo, aki seg�tett neki elk�sz�lni a zuhanyoz�s ut�n, majd megmutatta a szob�t.

Tanabe megk�sz�nte, majd benyitott a szob�ba. Bent r�gt�n megl�tta Sesshoumarut az asztal m�g�tt, b�tran beljebb l�pett, de mikor hirtelen megl�tta a m�sik f�rfit, akit az edz�teremn�l l�tott �s vele besz�lt, akkor gyorsan elkezdte a haj�t takargatni.

-Nem kell h�lgyem takarnia mag�t!

-Mi?

-Foglaljon helyet!

Tanabe le�lt a mutatott sz�kre, majd �rtetlen�l n�zett a k�t f�rfira, aki vele szembe ker�ltek. Mind a kettej�k�n kutat� tekintetet v�lt felfedezni. Csod�lkozva n�zett a k�t f�rfira, sok k�rd�s mer�lt fel benne, de nem merte megk�rdezni, hisz nem volt bizalomgerjeszt� a tekintet�k.

-Mi k�ze van mag�nak az aquirokhoz?

Tanab�ban fel ment a pumpa, hisz mi�ta elsz�k�tt, az�ta mindenki arra k�v�ncsi, hogy mi k�ze van egy olyan dologhoz, amit most hall �let�ben el�sz�r. Fel�llt �s d�h�sen n�zett a f�rfiakra.

-Azt sem tudom, hogy maguk mir�l besz�lnek… fogalmam sincs, hogy kik vagy mik lehetnek ezek az aquirok. �n egy kis �szak-nyugati titkos falub�l j�ttem, ahol fejvad�szok �lnek �s a legjobbak oktattak engem… �n vagyok Tanabe Washiotsuki, a h�res Washiotsuki-kl�n leger�sebb tagja… �n vagyok a vez�r�k… az, hogy mi k�z�m van a maguk aquirjaihoz, m�r ne is haragudjanak, de… NEM �RDEKEL!

-Nyugalom h�lgyem!- mondta Takashi- Akkor, azt k�rdezem meg, hogy eml�kszik-e a m�ltj�ra!

-Csak r�szben!- nyugodott meg a l�ny- A sz�leimre �s a nevelked�sem kezdeti st�dium�ra nem eml�kszem, mikor m�r t�nyleges eml�keim voltak, akkor m�r r�gen tartott az edz�sem…

-Akkor t�nyleg nem eml�kszik semmire?

-H�NYSZOR MONDJAM M�G EL?

-FOGD BE A SZ�D ONNA!- figyelmeztette Sesshoumaru

-Akkor hagyj, mes�ljek egy kicsit! �vezredekkel ezel�tt �lt egy d�monokkal egyen�rt�k�, s�t tal�n jobb n�p… az aquirok! Sokkal gyorsabbak �s �gyesebbek voltak a d�monokn�l �s a tud�suk is, m�rf�ldekkel jobb volt m�g a mai d�monokn�l is. Ezek a nagy tud�s� aquirok tan�tott�k meg a d�monokat mindenre. A harcra �s a tud�sra is, de az, mint szokott lenni, a d�monok hatalomra �hesek lettek �s �sszefogva a nagy tud�s�ak ellen l�zadtak �s kiirtott�k mindet.

-Ez sajn�latos, de nekem ehhez mi k�z�m van!

-Mindj�rt kider�l! Van sejt�se, hogy hogyan n�ztek ki?

-H�t mivel nem is tudom, hogy mik ezek, �gy el�g neh�z lenne kital�lnom, nem?

-Igaz! Kin�zetre teljesen ugyanolyanok voltak, mint a nagyuram, vagy �n, de m�sban teljesen m�sok voltak. A d�monjegyeik gy�m�ntra eml�keztettek… �s k�k szemeik.

-K�k szeme b�rkinek lehet, de…

Tanabe annyira megd�bbent, hogy �nk�ntelen�l fel�llt �s remeg� kezekkel a v�ll�ra tette a kezeit. Takashi elmosolyodott a l�ny zavar�n, majd le�ltette �s folytatta a mes�t.

-Az aquirok kipusztul�sa ut�n �vsz�zadokig lehetett hallani, hogy l�tezik egy falu, ahol m�g maradtak aquirok, de senki nem tal�lta meg �ket, hisz egy nagyobb hatalom v�delme alatt �lltak. Az � isten�k a hold istene volt. A hold mindig v�delmezte �ket, s�t nevetett r�juk �jszak�nk�nt. A hold takarja el a falut, ahol m�g tal�n manaps�g is �lnek aquirok, de…

-Na �lljunk meg! Maga azt szeretn�, hogy keressem meg, mert azt hiszi, hogy �n is egy elk�borolt ezer�ves aquir vagyok? M�r ne is haragudjon, de maga nem norm�lis… ha igaza is lenne, amit �n nagyon k�tlek, akkor sem �ruln�m el a n�pemet, hisz maguk a d�monok irtott�k ki �ket!

-Mi nem azt akarjuk, hogy keresse meg �ket…

-Hanem?

-Hogy seg�tsen rajtuk!

-Na v�rjon, de ezt nem �rtem! D�monok hatalomra v�gyva gyilkoltak egy olyan fajt, akik, megtan�totta magukat �lni… lehet, hogy n�lk�l�k, most olyanok lenn�nek, mint egy �resfej� vir�g a kertbe, aki nevet, ha megcir�gatja a sz�l…

-A sz�d onna!- emelte fel a kez�t a nagy�r

-Ez az igazs�g! Ezen nem �rdemes sz�p�teni!- vonta meg a v�ll�t a l�ny

-Tanabe kisasszonynak teljesen igaza van! T�nyleg ennyi �sszel �ln�nk az aquirok n�lk�l…

-K�sz�n�m, de azt m�g nem �rtem, hogy miben kellene seg�tenem, �s mi�rt!

-Elmagyar�zom! Az aquirok sem �lhetnek vezet� n�lk�l… ez a szem�ly hatalommal rendelkezik, amit k�zvetlen�l a hold isten�t�l kap. Olyan er�t, amely nek�nk, s�t nekik is felbecs�lhetetlen… ha nincs vezet�j�k, akkor az aquirok is olyanok, mint egy falkavez�r n�lk�li kutyacsapat… �letk�ptelen…

Tanabe hangosan el kezdett nevetni a hasonlaton, mert ekkor r�n�zett Sesshoumarura, aki szemmel l�that�an nem �rt�kelte a hasonlatot. A l�ny a has�ra fogta a kez�t �s pr�b�lta visszafojtani az el�-el�t�r� nevet�s�t, de ink�bb siker�lt rosszul, mint j�l. A d�mon fel�llt �s v�r�s szemekkel n�zett a l�nyra, aki s�r� eln�z�seket k�rve vissza�lt, de az�rt nagyon kellett koncentr�lnia, hogy siker�lj�n v�gleg elfojtani a nevet�st.

-Ez a vezet�… k�l�nleges, m�r mikor megsz�letik! Mindenki tudja, hogy ki a vezet� �s hogyan kell vele b�nni… vehetj�k �gy is, hogy m�r �jsz�l�tt kor�ban egy eg�sz birodalom vezet�je… azt tartja egy legenda, hogy az �jholddal �rkezett �s azzal fog meg is jelenni a j�v�ben a falu megment�s��rt. Tal�n egy kis baj t�rt�nt, vagy az aquirok k�z�tt is volt egy �rul�, de a csecsem�, aki szerintem megsz�letett, kiker�lt a v�d�z�n�b�l �s itt �l k�z�tt�nk…

-Akkor azt akarja, hogy keressek meg valakit? Remek, akkor ut�na elfelejthetj�k egym�st?

-Nem kell megkeresni, mert m�r meg van! K�rdezhetek valamit?

-M�r megint? Persze!

-Mi�rt rejtegeti mag�t mindenki el�l?

-�n csak a hajamat rejtegetem… azt, pedig az�rt, mert gyermekkoromban, bel�m vert�k, hogy soha, de soha ne mutassam meg magamat! A mesterem �lland�an megvert, ha h�zon k�v�l fejk�t� n�lk�l m�szk�ltam, mindig azt mondta, hogy meg is �lhetnek, ak�r…

-A mestered b�lcs volt �s nagy val�sz�n�s�ggel ismerte is a m�ltadat…

-Tess�k?

-A vezet�t onnan ismert�k meg, hogy sz�let�se pillanat�ban… k�k hajjal sz�letett meg…

Tanabe most m�r v�gleg megd�bbent �s most m�r sokadszorra �llt fel, de ebben az esetben fel is bor�totta a sz�ket, majd eg�szen a falig h�tr�lt. A szemei teljes k�ts�gbees�st t�kr�ztek �s nem is akarta elhinni azokat, amit mondtak neki.

-Akkor �n… �n…

Tanabe minden figyelmeztet�s n�lk�l kirohant �s elkezdett szaladni a folyos�n. Nem tudta merre, csak rohant �s meg se akart �llni. Nem hitte el, amit hallott �s f�leg, hogy � is olyan, mint azok… rohant �s csak rohant. A k�rnyezete �sszefojt el�tte, amit a kicsordul� k�nnyeknek tudhatott be. Egyed�l, akkor �llt meg, mikor egy ajt�hoz �rt. Valami�rt vonzotta ez az ajt�. Az ajt� fel� fordult, majd lassan k�zelebb l�pett hozz�. A kezeit r�tette az ajt� kilincs�re, majd habozva n�zett a f�mszerkezetre. Nyelt egy nagyot, majd kit�r�lte a k�nnyeit �s b�tors�got mer�tve benyitott az ajt�n. El�sz�r nem l�tott m�st, mint s�t�ts�get, majd mikor lassan hozz�szokott a szeme a s�t�thez, kezdte kivenni a b�torok k�rvonalait. Keresett egy gyertya f�l�t, majd mikor tal�lt, akkor meggy�jtotta. Az eg�sz szob�t hirtelen �nt�tte el a f�ny, ami el�sz�r zavarta a l�ny �rz�keny szemeit. Be kellett csuknia a szemeit, de majd mikor kinyitotta m�r tiszt�n l�tta a hatalmas k�nyvespolcokat �s a m�sik sarokban a tekercsek helyeit. El�sz�r arra gondolt, hogy a k�nyvt�rba van, de ekkor fedezte fel azt a hatalmas t�kr�t, amely az egyik sarokba pihent �s f�lig le volt takarva egy leped�vel. K�zelebb l�pett hozz� �s leh�zta a leped�t. Egy piszkos �s k�z�ns�ges t�k�r volt, de mikor a l�ny meg�rintette k�ken derengeni kezdett, majd a l�ny megv�ltozott benne. A l�ny test�t nem a kimon� vette k�r�l, hanem szinte egy �tl�tsz� ruha, amelynek hossz� ujjai volt �s a karj�n t�l �rve nagy b� ujjai voltak. A l�bait is f�lig takarta. H�tul teljesen, de el�l csak a combja k�zep�ig �rt. Alatta feh�r melltart� �s egy kis feh�r sort volt, amely l�tszott a v�kony selyem alatt. A derek�n egy vastag s�t�tk�k obi volt, amelyen egy v�kony, s�rga k�t�l is volt. Kezeiben a szok�sos k�t S alak� fegyver volt, de a h�t�n k�t-k�t kard d�szelgett. A fels� r�sze a ruh�nak a felkarj�t�l indult, �gy szabadon maradt a v�lla, amelyen a k�t gy�m�nt alak� jel, most k�ken izzott. A haja ki volt engedve �s egy hatalmas ez�st fejd�sz volt a fej�n. Szemeiben m�lt�s�g �s hatalom csillogott, majd mosolygott �s fejet hajtott a t�k�r el�tt �ll� l�nynak. Tanabe csak most vette �szre, hogy a l�ny szemei szinte vil�g�tanak a s�t�t b�re mellett. Az eg�sz l�ny sokkal s�t�tebb lett, k�kesen vil�g�tott a b�re. Tanabe is meghajolt, majd a t�k�rben l�v� n�nek elt�nt a mosoly az arc�r�l �s k�ts�gbe es�s �s szomor�s�g k�lt�z�tt a hely�re. Ekkor elhom�lyosult a k�pe �s egy h�bor� jelent meg, ahol egy csom� maga fajta harcolt a d�monok ellen. A d�monok sorra �ltek meg minden f�rfit, n�t, �reget �s gyereket, majd mikor v�geztek, akkor r�h�gve felgy�jtott�k a falut. Tanabe s�rni kezdett. A l�ny alakja v�gleg elt�nt �s m�r csak az igazi Tanabe k�pe l�tszott csak, amely elgy�t�rten n�z. Ekkor villant meg valami a szoba v�g�be. A l�ny megfordult �s szipogva elindult fel�.

�ppen el�rte volna, mikor Takashi �s Sesshoumaru rontott be az ajt�n �s a l�nyra n�ztek, aki egy leped�t fogva �ll egy szekr�ny nagys�g� valami el�tt.

-Tanabe, ne!- mondta Takashi

-Mi�rt ne? Olyat l�tok, amit nem akarok? Tal�n m�g is tiszt�ban k�ne lennem p�r dologgal…

Azzal a lend�lettel leh�zta a leped�t. Mikor fel� n�zett, akkor m�g az �t� is meg�llt benne. K�t holttest �llt egy vitrinbe, teljesen j� �llapotban. Egy n� �s egy f�rfi teste volt, akik csukott szemmel pihentek a nyugv�hely�k�n. Mind a kettej�knek gy�m�ntjelek voltak a v�ll�n. A b�r�k k�kesen s�t�tlett. A n�nek olyan g�nd�r haja volt, mint Tanab�nak, �s a f�rfinak, pedig olyan anyajegye volt a bal f�le mellett, mint a l�nynak. Tanabe d�bbenten n�zte �ket, majd k�zelebb l�pett hozz�juk �s l�tta, hogy nemesi csal�db�l sz�rmaznak, vagyis a dr�ga �kszerezett gy�r� mind a kettej�k ujj�n, ezt jelezte. Ekkor vette csak �szre a jelet, amelyet m�r annyira j�l ismer. Esz�be jutott a mestere, amit megmutat neki egy med�lt, �s azt mondja, hogy a sz�leinek is ilyen jelk�pe volt. Ahogy ez tudatosult benne nagy k�nnyek hagyt�k el a szem�t, majd megt�rten rogyott a vitrin el�. Elkezdett teli torokb�l ord�tani, h�tha kiki�ltja a b�nat�t.

Ahogy ord�tani kezdett a jegyei �gni kezdtek, �s hatalmas er�l�k�sek hagyt�k el a l�nyt. A k�t f�rfit is el�rte, �s ha nem kapaszkodnak meg, akkor m�r kint lenn�nek a folyos�n. Mikor a l�ny befejezte az ord�t�st, akkor az er�hull�mok is abbamaradtak. Feln�ztek �s a l�ny l�tt�k, ahogy sz�tlanul fel�ll, �s egy sz�kkel bet�ri a vitrint �s mind a k�t testet mag�ra t�ve, elindul kifel�. Mikor el�rte Sesshoumarut, meg�llt mellette.

-Most eltemetem a sz�leimet, amit ti kegyesen ki�ll�t�si t�rgynak raktatok ki, de azt ne v�rj�tok, hogy visszaj�jjek! Ha m�g egyszer megl�tlak titeket a k�zelembe, vagy a n�pem k�zel�be, darabokra szedlek titeket! �s te sem �ll�tasz meg, te korcs kutya!- mondta, de ez m�r nem a l�ny hangja volt, hanem egy sokkal m�lyebb �s b�lcsebb n��

Azzal m�g egy er�teljes hull�mot bocs�tott ki ag�b�l �s h�tral�kte a k�t d�bbent f�rfit. A l�ny elindult �s csorg� k�nnyeit nyelve vitte a sz�leit. A k�t f�rfi tisztes t�vols�gba k�vetni kezdte.