|
1. rész
2008.04.14. 13:28
Tanabe hime no tsuki- Tanabe a hold királynője
By Yoshiko
1. rész: Csapdába ejtés
A nagy nyugati területek egyik városában nagy felfordulás volt. Mindenki sikított és fejvesztve rohant. Hisz megölték a város nagyra becsült és szeretnivaló urát, aki éppen a szokásos délutáni városnézést tartotta. A lakosok nem is magát a gyilkolástól rettentek meg, hanem attól, hogy fényes nappal a legforgalmasabb utcán történt. A merénylet után 3 órával már senki nem volt kint és a katonák járkáltak csak az utcákon. Minden kijáratot bezártak és mindenkit ellenőriztek. Eközben viszont egy fiatal teremtés osont el a kisebb utcákon és sikátorokon, kijáratot keresve. Abból a személyből nem lehetett látni semmit, hisz csuklyát viselt és hosszú köpenyt. Csak a világító kék szemei csillogtak az éjszakában. Léptei puhák és alig hallhatóak voltak, így könnyen tudott lopakodni. Egy sikátorban állt meg, mikor a főútról hangokat hallott.
-Az egyik fogadós azt állítja, hogy egy nő jelent meg ma nála és az urunk után érdeklődött. Majd elment és azóta sem tért vissza. Senki nem ismeri, átutazó lehet.
-Meg kell keresni! A nagyúr tart ide és eredményt akarok addigra!
-Francba! Ide jön a nagyúr! Nem lesz annyira könnyű!- mondta a nő és beljebb húzódott.
„Jobb, ha egy kicsit meghúzom magam… nincs kedven a nagyúr keze által meghalni… minek kellett elvállalnom… megfizetsz Tsuko, csak érjek haza…”
A nő az árnyékba maradt, majd várt egy kicsit, míg a főutca el nem csendesedik. Mikor már nem hallott egy masírozó katonát sem, előmerészkedett és elindult a főutca felé, hogy gyorsan átsurranjon rajta. Éppen kilépett az árnyékból, mikor egy füttyöt hallott, majd a másik irányból egy csapat katona indult felé.
-Hogy a fene egye meg…
A nő gyorsan mozgott. Elkezdett hihetetlen sebességgel rohanni, majd mikor befordult az egyik utcába ott már voltak. Újabb utcát keresett, de ezzel sem járt nagy sikerrel. Teljesen körbekerítették. Megállt középen és körbeforgatta a szemét, de egy kis rést sem látott a páncélon.
-Úgy látom, felfelé kell mennem!
A lány leguggolt, majd nagy lendületet vett és felugrott. Mindenki csodálkozva nézte a lányt, aki közel 30 méter magasba ugrott, majd eltűnik egy háztetőn. Mindenki abba az irányba kezdett el rohanni, de tudták, hogy nem érik utol. A lány hihetetlen gyorsan és ügyesen szelte az eget a tetőkön keresztül. Már látta a várfalat, mikor nyílvesszők csapódtak mellé. A lány elkezdett cikázni, hogy könnyebben kitérjen a nyilak elől. Sikerült is neki, de balszerencséjére egy rozogább háznak a platójára lépett, amely erre a kis súlyra összerogyott magával húzva a lányt. A lány nagy robbanással terült szét a földön. Lassan feltápászkodott és már látta, hogy közel van a kijárathoz, de meghallotta a katonákat mögötte. Gyorsan felállt és gyorsan elkezdett kifelé rohanni, de arra nem figyelt, hogy valaki az egyik ház árnyékába egy ostorral elkapja a nyakát. A lány gyorsan odakapott és próbálta leszedni, de az egyre erősebb lett. A szemei könnybe lábadtak a fájdalomra és már alig kapott levegőt. Ekkor érkeztek meg a katonák, mire a szorítás lazulni kezdett, majd elmúlt. A lány köhögött párat, majd körbenézett. A szokásosnál több őr vette körbe, de ekkor vette észre a férfit, aki a katonák előtt állt és szúrós szemmel nézte a lányt.
„Remek! Most nagy bajba vagyok… itt van a nagyúr!”
-Üdvözöljük nagyuram… Ez a nő lenne a gyilkosa…
-Hallgass halandó! Te lány… démon vagy?
-És ha igen? Az változtat valamin?
-Nem sokat! Te ölted meg az egyik legjobb vezéremet?
-És ha igen? Az változtat valamin?
-Igen! Akkor meg kell ölnöm téged!
-Az nem jó!- majd felállt- Nem akarok még meghalni!- fogta látszólagos könyörgőre
-Szánalmas vagy démon létedre! Hiába könyörögsz az életedért! Te ölted meg?
-Ki tudja! Még az is lehet, hogy igen, de az sem kizárt, hogy nem!
-Beszélj világosan, mert kitépem a nyelved…
-Akkor végképp nem tudnád meg az igazat, nagyuram!- incselkedett a nő
-Nagy a szád! Fogdába vele, majd kihallgatom még!
Egy csapat katona megfogta a nő kezét és elkezdték elhúzni. A nő még az utolsó pillanatra egy gúnyos mosolyt eresztett el, majd követte a börtönbe a katonákat. Nem tartott sokáig az út, hisz a lány balszerencséjére pont a fogda irányába rohant. Mikor ez tudatosult benne, akkor a fejére ütött és szidni kezdte saját magát. A fogda olyan volt, mint az összes többi. Kicsi fogadórész, amelyet egy hosszú beton folyosó követett, amelyen egy ablak sem volt. A folyosó végén nyíltak a cellák, amelyek két személyesek voltak. Mindegyik cellában voltak démonok és emberek, valamint félszellemek is. A lányt, aki még mindig takarásban volt a legutolsó cellába vitték, ahol egy férfi démon volt.
-Úgy gondolom, hogy te pont jó leszel!- mondta a katona, majd belökte a cellába a lányt.
Tanabe egy kicsit nyögött csak, majd mikor záródott az ajtó mögötte, ránézett a férfira. A férfi szigorú és kaján vigyorral az arcán, nézte a jövevényt.
-Jó estét onna! Mit követtél el? Túl sok kuncsaftod volt?
-Nem! Azt rád bízom!
-Hogy merészeled!
-Könnyen…
-Úgy látom, unod az életed onna! Ha meg akarsz halni, csak szólj!
-Ahhoz egy kicsit korábban kell felkelned öcskös!
Ekkor a férfi nekitámadt, de a lány felugrott a levegőbe, majd ahogy megfordult a tengelye körül, a két lábával fejbe rúgta a férfit, aki nagy nyögéssel kiterült a földre. A lány lassan mellé sétált és nézte a férfit.
-Én szóltam!- majd megfogta a nyakát és kitörte a szellemnek.
Nem sajnálta, hisz soha nem sajnált senkit és semmit. Neki az élete volt a gyilkolás és az ok nélküli halál. Gyermekkora óta erre nevelték, bár soha nem akart erre emlékezni és nem is szívesen tett ilyet, csak, ha muszáj volt, vagy parancsba adták. Mikor felállt a férfi teste mellől, elsétált a falig, majd leült a tövébe, és a csuklyáját is mélyebben a szemébe húzta. Tudta, hogy hamarosan jönnek és megnézik a férfi eredményét. Ne kellett csalódnia, hisz egy fél óra múlva jöttek is, de arra nem számított, hogy ott lesz Sesshoumaru nagyúr is. Mikor a katonák nagy nevetve odaértek, rögtön lefagyott a mosoly az arcukról. Egy hatalmas férfi teste feküdt a földön. A démon szemei kidülledtek és a nyaka is abnormálisan ált. Döbbenten nézték a lányt, aki nem reagált a közeledőkre, csak mikor megjelent a nagyúr.
-Mit jelentsen ez onna?- kérdezte az egyik katona
-Szegény elfáradt… mondta, hogy lefekszik egy kicsit!
-NE PIMASZKODJ, TE…
-Amíg kettőnk között van egy rács, addig azzal pimaszkodom, akivel akarok, főleg egy olyan harmadrangú katonával, mint te vagy…
-Te… én vagyok a kapitánya…
-Akkor elég rossz kapitány vagy!
Ekkor kinyílt az ajtó és három katona lépett be rajta. Mindenki kezében szamuráj kard csillogott. A lány felállt, de nem mozdult, csak kérdően nézett rájuk. Két katona meg is indult és hangosan ordítva támadtak a lányra. A lány könnyed mozdulatokkal kitért a kard útjából, majd mikor az egyik katona éppen a feje mellett csapott el, megfogta a kardot és kicsavarta a férfi kezéből, majd eldobta. Ezután a férfi karját kapta el, majd egy pillanat alatt kitörte a karját. A férfi hatalmasat ordított, majd a karját fogva térdre esett. A lány lenézett rá, majd egy könnyed rúgással kiütötte a férfit. A másik két katona is hamarosan így járt, csak az egyiknek a lába tört, míg a másiknak a két karja. Mikor már mind a három a földön feküdt eszméletlenül. A lány ránézett a kapitányra.
-Túl sokat ordítoztok!
-Te…
-ELÉG! Ki vagy te?- kérdezte Sesshoumaru
-Hogy ki vagyok? Sok mindennek… az évek során sok névvel illettek…
-Miként hívtak onna?
-Na lássuk csak… éj, démon, pokol angyal, hóhér, fejvadász, stb.
-Szép nevek! Ki küldött?
-Sajnálom, de a felfogadóim neve tabu, mind nekem, mind másoknak!
-Azonnal áruld el…
-Már mondtam, hogy nem tudom! Levelet kaptam… ennyi!
-Mivel bíztak meg?
-Hogy jöjjek ide és áruljam a legfinomabb almát, amit valaha evett az ember vagy démon.
-Nagyon vicces, de sajnos ne vagyok kíváncsi rád… velem ne humorizál, mert nagyon megütheted a bokád!
-Sajnálom nagyuram… Mi a szándékuk velem?
-Azt majd eldöntöm! Először fedd fel magad!
„Azt ne! Azt hittem, hogy megúszom… nem szabad, hogy lássanak…”
A lány nem mozdult, így már a harmadik felszólításnál sem reagált semmire. A férfinak felment a pumpa, így vörös szemekkel berontott a cellába és a lány előtt megállva lehúzta róla a csuklyát. A hirtelen jött reakciótól a démonnő nem tudott semmit tenni, így fedetlen lett az arca. Mivel a démon takarta a katonák elől, így csak ő láthatta, hogy a lány gyönyörű kék haja kiomlik a csuklya alól, és a vállára omlik. A göndör szokatlan fürtök alól ekkor villant ki a lány égkék szemei, amelyben az írisz olyan volt, mint egy macskáé. Szép metszésű arca volt, a homlokán, pedig egy gyémánt alakú jel ékeskedett, amely ezüstszínű volt. A férfi először teljesen megdöbbent a lány szépségén. Be kellett vallania, hogy ilyen szépséggel nem nagyon találkozott még. A lány szemei elszántságot és könyörtelenséget tükrözött, amely valahol tetszett a férfinak.
-Most elégedett vagy?
-Igen! Hogy hívnak!
-Mit érdekel az téged, hisz úgy is meghalok…
-Ne feleselj velem!- majd elkapta a lány nyakát és megszorította.
-A nevem Tanabe! Tanabe Washiotsuki…
-Washiotsuki? Az nem a híres…
-Kit érdekel! Engem biztos nem…
-Szóval kiközösített fejvadász vagy… reggel felakasztanak vagy…
-Vagy?
-Engem szolgálsz, én leszek a megbízód… mindennemű kívánságomat teljesíteni kell…
-Akkor inkább szimpatikusabb a kötél… bocsi…
-Ahogy akarod!
Sesshoumaru eleresztette a lányt, majd a földre lökte. A lány rögtön magára húzta a csuklyát, majd a sötétben maradt. Hallotta, ahogy a férfi kiadja, hogy adjanak neki vacsorát, hisz holnap felakasztják. Ahogy a léptek halkultak a lány felállt és elkezdett matatni a csizmájába, majd meg is találta azt, amit keresett.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
