11. r�sz: �jra tal�lkozunk!

�

M�r lassan 3 hete, hogy Chimiko eszm�letlen�l fek�dt az �gy�ban �s semmi �letjelet nem adott mag�r�l. Az anyja minden nap kis�rt szemekkel hagyta el a szob�t, hisz f�l� volt, hogy Chimiko v�gleg ilyen �llapotban marad. A h�gai sem voltak olyan v�gak, mint szoktak lenni. Nem voltak �nmaguk, hisz egym�s kez�t fogva j�rt�k a folyos�kat �s mindig Chimikor�l besz�ltek. Az apja is nagyon agg�dott a l�ny��rt, mert m�r szinte be lett fejezve a v�ros �jj��p�t�se, de a l�ny nem figyelhette. Kenichi erre az id�re itt maradt a v�rosba, de mindennap levelezett Sesshoumaruval �s �rtes�tette a v�rosr�l �s Chimi-chan �llapot�r�l. Sesshoumaru sem maradhatott a v�rosban, pedig ott akart volna maradni a l�ny mellett, de sajnos meg kellett tiszt�tani az � ter�leteit a marad�k l�zad�t�l. Nagyon agg�dott a l�ny�rt, de ezt senkinek nem vallotta be, s�t m�g n�ha mag�nak sem.

Egy szombati reggelen Chimiko anyja szomor�an ballagott a� l�nya szob�ja fel�, de valami meg�ll�totta. Mocorg�st �s ny�g�seket lehetett bentr�l hallani. A n� gyorsan berontott �s az �ll� l�ny�ra vetette mag�t �s s�rni kezdett. Chimiko annyira megijedt, hogy felki�ltott egy percre, majd meg�rezte anyja kellemes �s nyugtat� illat�t.

-Dr�g�m! Olyan j�, hogy magadhoz t�rt�l…

-�n is anya! K�rlek, ne szor�ts annyira, mert sz�d�l�k… mennyit aludtam?

-Majdnem 3 hetet…

-Mennyit?

-J�l hallottad! A v�ros�p�t�s is hamarosan befejez�dik. A h�gaid is depresszi�sak lettek miattad.

-Sajn�lom! Siker�lt legy�zni �ket?

-Bizony! Szinte te v�gezt�l mindenkivel… Chimiko…

-Igen anya?

-SOHA T�BBET NE IGY�L ENNYIT!

Chimiko b�lintott, majd hangosan elkezdett nevetni az anyj�val egy�tt. Mikor kinevett�k magukat, rohant be a k�t h�ga �s �k is az �gyra vetett�k magukat. Egy �ra m�lva Chimiko apja �s keresztapja is megjelent. Mind a kettej�k szeme boldogs�got �rasztott. Mindenki kinevetett �s elmes�lt mindent a l�nynak, majd t�voztak, hogy a l�ny nyugodtan le tudjon f�r�dni �s s�t�lhasson egyet. Ahogy Kenichi kil�pett ment a szob�j�ba �s levelet �rt Sesshoumarunak. Chimiko lezuhanyozott, majd felvett egy laz�bb kimon�t �s s�t�lni indult. Nagyon gyenge volt, hisz semmit nem edzett �s nem evett 3 h�tig.

Sesshoumaru szob�j�nak ajtaj�n kopogtattak, majd bebocs�t�st nyerve egy fut�s jelent meg az ajt�ba.

-Nagyuram! Egy lev�l �rkezett �nnek �szakr�l…

-Add ide �s t�vozhatsz!

Mikor megkapta a levelet, megv�rta, m�g a fut�r elmegy, majd csak ut�na nyitotta ki a levelet.

„Kedves Sesshoumaru!

�r�mmel �rtes�telek, hogy Chimi-chan fel�bredt �s eg�szs�ges. Egy h�nap m�lva rendezik meg a hercegn�, a jegyesed sz�linapj�t, �gy szeretettel megh�vlak t�ged �s t�bornokaidat.

�dv�zlettel Kenichi!”

Sesshoumaru mag�ban nagyon �r�lt, hogy a l�ny j�l van �s alig v�rta, hogy megismerje a jegyes�t, hogy k�z�lje vele, hogy visszamondja a jegyess�get �s alig v�rta, hogy �jra l�ssa a makacs l�nyt.

Chimiko a k�vetkez� egy h�napban csak edzett �s pr�b�lta mag�t rendbe hozni, hisz annyi energi�t sz�vott el a hime ereje, hogy n�ha �llni sem volt el�g ereje. Boldog volt, hisz nemsok�ra �nnepli a 21. sz�let�snapj�t. Azt tudta, hogy az apja �s a keresztapja nagy �nneps�gre k�sz�lnek �s � elm�letileg nem tud r�la, de akkor mi�rt � a parancsnok, hogy ha semmit nem tud. �gy tett, mintha nem tudna semmir�l, k�zbe, pedig alig v�rta az �nneps�get. Az anyja azt mondta, hogy nagy emberek �s befoly�sos urak j�nnek el. Az est�ly reggel�n Chimiko teljes erej�be kelt fel, majd mikor meghallotta, ahogy a szolg�l�ja be akar menni, sz�lt neki.

-J� reggelt hime!

-J� reggelt!

-Hagyj, k�v�njak boldog sz�let�snapot!

-K�sz�n�m! El�k�sz�ted nekem a legszebb ruh�mat?

-Ap�d k�ld�tt egyet, ha nem b�nod…

-Nem!

Chimiko gyorsan lezuhanyozott, majd megsz�r�totta a haj�t. Ezut�n kil�pett a f�rd�b�l �s egy mes�s arany kimon�t pillantott meg. A kimon�n v�r�s s�rk�ny d�szelgett, amely j�l �sszeillet az arany sz�nnel. Chimiko k�nnyes szemmel meg�llt �s v�rta, hogy fel�lt�ztess�k. A szolg�l�ja el�sz�r egy feh�r als�ruh�t adott r�, persze a feh�rnem�k�n k�v�l. Ezt egy feh�r �vvel k�t�tte meg a l�ny derek�n, majd ezut�n j�tt az als� kimon�, amely egy v�kony aranysz�n�, selyemb�l k�sz�lt. Ezeken voltak a s�rk�nyok, mikor ezt megk�t�tte egy v�r�s �s arany mint�s obival, akkor j�tt egy selyem �ttetsz� aranysz�las kimon�, melynek nem voltak ujjai, �gy a l�ny karj�t nem takarta. Ez olyan hossz� volt, hogy usz�lyk�nt h�zta maga ut�n. A kezeire �s nyak�ba �kszerek ker�ltek, majd j�tt a ritu�lis hajkorona k�sz�t�s. El�sz�r kif�s�lt�k a v�r�s haj�t, majd sz�p kontyot form�ltak bel�le, de ez nem volt el�g sz�p, �gy kiengedt�k a haj�t �s csak n�h�ny tincsb�l k�sz�tettek kontyot. Ebbe tettek egy v�r�s k�ves hajt�t �s a szok�sos l�g�s �kszereket. Mikor k�szen volt, a szolg�l�ja kisminkelte. A v�geredm�ny olyan gy�ny�r� volt, hogy m�g Chimiko is s�rva fakadt. Let�r�lte a k�nnyeit, majd a szolg�j�ra n�zett.

-K�sz�n�m, Kinou!

-Ugyan fels�g! Nem kell h�l�lkodni…

-De kell! Gy�ny�r� vagyok, �s ezt csak neked k�sz�nhetem…

-Nem igaz�n! Az any�dnak �s az ap�dnak k�sz�nd! Most menj�nk, mert az ap�d szeretne m�g besz�lni veled.

-Rendben!

Kinou haladt el�l �s mutatta az utat a hercegn�nek. Akik l�tt�k a folyos�n meghajoltak el�tte, majd mindenki �t n�zte nagy csod�lattal. Ez egy kicsit zavarta, de hamar t�l tette mag�t rajta. El�rtek az apja dolgoz�szob�j�hoz, majd Chimiko halkan benyitott. Benn �llt az apja �s m�g Kenichi. Mind a ketten �nnepi viseletet hordtak, majd mikor az �rkez� l�nyra pillantottak, mind a kettej�knek meg�llt a l�legzete.

-Gy�ny�r� vagy kisl�nyok!

-K�sz�n�m ap�m! Hallom hivatt�l!

-Igen! Mint tudod, ma este �nnep�ly lesz a sz�modra k�t okb�l. Az egyik, hogy ma vagy 21 �ves, a m�sik, hogy �gy k�sz�nj�k meg, hogy megmentetted a v�rost…

-Ugyan, semmis�g!- legyintett v�r�sen a l�ny

-M�g nem fejeztem be! Ma nagyon nagy rang� szellemek lesznek a vend�geink. Itt lesznek d�lr�l, keletr�l �s nyugatr�l is. L�gy mindenkivel kedves!

-Megpr�b�lom! Itt lesz nyugat ura is?

-Azt hiszem igen!

-Csod�s! Akkor ker�lhetem a nyugati ter�leteket…

-Ne v�lekedj elhamarkodottan keresztl�nyom! A sors kisz�m�thatatlan.

Chimiko b�lintott egyet, majd meghallgatta az est�ly terveit. Neki nem kellett fogadnia a vend�geket, hanem a szob�j�ba kellett v�rni, m�g a szolg�l�ja �rte nem j�n. Ezut�n visszament a szob�j�ba �s az erk�lyen n�zte a kertet. Az �r�k csigalass�s�g�an teltek, a hercegn� m�r majdnem meg�r�lt, mikor l�tta az els� �rkez�ket. Nagyon izgatott volt, hisz a vend�gek most csak miatta voltak itt. Egy �ra eltelt�vel mindenki meg�rkezett. Tudta, hogy legal�bb egy �ra, m�g mindenki el�rkezik �s az anyja, �s a h�gai �dv�z�lnek mindenkit.

Ek�zben Sesshoumaru �s n�h�ny magasabb rang� szellem is megjelent az �nnep�lyen. Kenichi szem�lyesen �dv�z�lte �ket, majd bek�s�rte a nagyurat az �tkez�be. Le�ltette a f��ri asztalhoz, majd magukra hagyt�k �ket. Ekkor l�pett be Chimi-chan anyja �s h�gai, akik a kir�lyi asztalhoz l�ptek. Sesshoumaru ezt egy kicsit furcs�llta, de nem nagyon t�r�d�tt vele, hisz neki most a legfontosabb az volt, hogy l�ssa az �szaki l�nyt. M�r minden �szaki nemes is itt volt, de nem l�tott egy Chimi-chanhoz hasonl� n�t sem k�zt�k.

Chimiko szob�j�nak ajtaj�n kopogtattak, majd benyitott az apja. A l�ny l�that�an nagyon izgatott volt, mert fel-al� j�rk�lt a szob�ba.

-Ha nem b�nod, akkor �n vezetlek be t�ged!

-Ugyan ap�m, mi�rt lenne gond? Menj�nk!

-Rendben!

Chimiko belekarolt az apj�ba, majd elindultak a hossz� folyos�kon �s l�pcs�k�n az �tkez�ig. Mikor el�rt�k a nagyajt�t, Chimiko hirtelen meg�llt �s f�lelem �lt ki az arc�ra.

-Mit�l f�lsz? Volt m�r est�ly, amin r�szt vett�l…

-Tudom, de most annyian vannak �s olyan nagyrang�ak… nem tudom, hogy helyesen fogok-e viselkedni…

-Nyugalom l�nyom! Te vagy a legszebb �s a legtehets�gesebb… any�d v�re folyik benned, �gy nem agg�dok emiatt.

-K�sz�n�m! J�l van, mehet�nk!

Ekkor az �tkez� ajtaja kiny�lt, majd mindenki arrafel� tekintett. A kir�lyi asztaln�l fel�llt a l�nynak az anyja �s a vend�gekre n�zett.

-H�lgyeim �s uraim! Nemesek �s nagyurak! Hadd k�sz�ntsem mindenki nev�ben �szak nagyur�t �s a l�nyomat, aki most t�lt�tte be a 21. sz�let�snapj�t.

A n� az egyik kez�vel az ajt� fel� mutatott, mire, el�sz�r egy f�rfinek a l�b�t, majd egy selyem hossz� b� kimon�nak az alj�t lehetett l�tni. A s�t�tb�l egyre jobban kezdett el�t�nni a k�t ember sziluettje. Mikor m�r minden r�szlet l�tsz�dott a k�t szem�lyb�l, akkor mindenkinek el�llt a l�legzete, s�t p�ran m�g fel is �lltak, mikor megpillantott�k a lehajtott fej� gy�ny�r� v�r�s haj� hercegn�t. Chimikonak kellett egy perc mire �sszeszedte mag�t, majd b�szk�n felemelte a tekintet�t �s r�mosolygott az apj�ra. Lassan l�pkedtek el�re, minden sz�t �rtett a l�ny, amit a kin�zet�re tettek. Mindenki azt suttogta, hogy ilyen gy�ny�r�s�get m�g soha nem l�ttak. Teljesen elv�r�s�d�tt a hallottakt�l. Egyre er�sebben szor�totta az apja karj�t, aki mosolygott a l�nya zavar�n. Mikor el�rt�k a f�asztalt, akkor meghajoltak mindenki el�tt �s le�ltek.

Ahogy kiny�lt az ajt�, Sesshoumaru orr�t ismer�s illatok csapt�k meg. Tudta, hogy kinek az illata, de soha nem gondolt volna r�, hogy ilyen form�ban l�tja �jra a l�nyt. Mesesz�p volt �s csillogott mindene, igazi himek�nt l�pkedett befel� az apja oldal�n. Sesshoumaru akkor d�bbent meg nagyon, mikor tudatosult benne, hogy ez a l�ny mindv�gig a jegyese volt �s nem egy egyszer� nemes l�nya. � volt �szak hercegn�je. D�bbenten n�zte a l�ny minden mozdulat�t, majd ahogy meghajol �s le�l, teljesen elvar�zsolta a l�nyt.

-A l�nyom most �nnepli a 21. �let�v�t, amely d�monok k�z�tt fiatal kornak felel m�g meg, de ez a kis fiatal kisl�ny olyan tetteket hajtott v�gre az elm�lt egy h�napba, amilyeneket tanult �s b�lcs szellemt�rsaim sem tudtak volna v�ghezvinni. Az �n kicsi l�nyom megmentette az eg�sz �szaki ter�letet egy l�zad�csoportt�l, amely minden ter�letet pr�b�lt megszerezni. Ezzel az est�llyel is szeretn�nk neki megk�sz�nni!- mondta Chimiko apja

-K�sz�n�m ap�m!

-L�nyom, fogadd a dics�rteket a ter�letek urait�l �s nemeseit�l.

-Sz�vesen ap�m!

-El�sz�r is d�l nagyur�nak, Hibito-san!

Hibito-san meghajolt �s mosolygott a l�nyra, amely Chimikonak egy nagyon kedves gesztus volt. M�lyen meghajolt � is �s visszamosolygott. Ezut�n Hibito nemesei k�sz�nt�tt�k. A v�g�re Chimikonak megf�jdult a h�ta a sok hajlong�sba. Ezut�n j�tt kelet ura �s neje, majd a nemesek. Ekkor l�pett el� nyugat ura, mire mindenki elhallgatott, akinek volt egy kis sejt�se. Chimiko �ppen feln�zett �s szembetal�lta mag�t azzal a f�rfival, akit annyira hi�nyolt m�r.

-Nyugat ura, Sesshoumaru-sama!

Chimiko megdermedt, ahogy a f�rfi �sszeh�zta a szemeit, majd meghajolt el�tte. A sz�ja el� kapta a kezeit �s remegni kezdett. Nem tudta, hogy most mit csin�ljon, hisz nem erre sz�m�tott. Mikor Sesshoumaru fel�llt, v�szesen csillant meg a szeme, hisz mindketten becsapatva �rezt�k magukat. Chimiko h�tral�pett egy kicsit, majd az anyj�ra �s az apj�ra n�zett. Nem hagyhatta �ket cserbe, �gy meghajolt, majd eln�z�st k�rt �s kiment a teremb�l. Ahogy kil�pett elkezdett rohanni a kert fel�, majd a kedvenc f�j�n�l meg�llt �s a sz�j�ra fogott k�zzel s�rni kezdett. Nem hitte volna, hogy ennyire h�ly�t tud mag�b�l csin�lni. Egy 10 perc m�lva Sesshoumaru is fel�llt �s kis�t�lt. Kenichi titokban ut�na ment, hogy ellen�rizze, hogy nem-e lesz baj. A nyugati d�mon kis�t�lt a kertbe, majd k�vette a l�ny illat�t, amely egy p�r m�ter ut�n a k�nny s�s illat�val keveredett. Mikor megl�tta a l�ny, meg�llt �s a s�r� �szakit figyelte.

-Nem k�ne ott hagynod az �nneps�get!

-R�lam sz�l, �gy azt teszek, amit akarok!

-Nem �gy van az, Chimiko hime!

Chimiko feln�zett �s m�g a s�t�tbe is l�tta a f�rfi d�h�s szemeit. Abbahagyta a s�r�st �s a f�rfi fel� fordult.

-�n… nem…

-El�g cs�ny�n becsapt�l…

-Mi�rt te nem? Sesshoumaru, nyugat ura…

-Hallgass! Ne merj �gy besz�lni velem…

-�n is kir�lyi csal�d sarja vagyok, �s nem t�r�m meg, hogy �gy besz�lj velem…

-HOGY TEHETTED EZT?

-EZT �N IS K�RDEZHETN�M! AZ�RT, MERT TE F�RFI VAGY? EZ NEM JOGOS�T FEL SEMMIRE…

Chimiko az arc�t a kezeibe temette �s s�rni kezdett. �rezte, ahogy a f�rfi k�zelebb l�p hozz� �s meg�ll k�zvetlen el�tte. A l�ny feln�zett a csillog� arany szemp�rt figyelte. Egy k�nnycsepp g�rd�lt le a barna arc�n, amelyet a f�rfi az egyik kez�vel let�r�lt.

-Sajn�lom, Sesshoumaru! Ha tudtam volna…

-Ne sajn�ld! �n is sajn�lhatn�m, de nem teszem, mert �gy volt j�…

-Mi�rt?

-Mert ha m�sk�pp tal�lkozunk, akkor lehet, hogy meg�lj�k egym�st, vagy a sz�nd�kod ellen tettem volna. Azzal nem lett volna jobb!

-K�sz�n�m!

-Nincs mit! Gy�ny�r� vagy ma!

-Csak ma?- k�rdezte mosolyogva

-Buta!

Sesshoumaru felemelte a l�ny �ll�t, majd gyeng�den megcs�kolta. Chimiko viszonozta a cs�kot, majd a kezeit a f�rfi nyak�ba fonta. A f�rfi egy kis id� m�lva �t�lelte a l�ny derek�t. A k�t test a nagy ny�rfa alatt �sszefon�dott, majd sz�tv�l�suk ut�n egym�st n�zt�k. Nem tudt�k, hogy mennyi id� telhetett el, de �rezt�k, hogy ennyi ideig nem maradhatnak t�vol.