|
11. rész
2007.12.13. 22:31
11. rész: Újra találkozunk!
Már lassan 3 hete, hogy Chimiko eszméletlenül feküdt az ágyában és semmi életjelet nem adott magáról. Az anyja minden nap kisírt szemekkel hagyta el a szobát, hisz félő volt, hogy Chimiko végleg ilyen állapotban marad. A húgai sem voltak olyan vígak, mint szoktak lenni. Nem voltak önmaguk, hisz egymás kezét fogva járták a folyosókat és mindig Chimikoról beszéltek. Az apja is nagyon aggódott a lányáért, mert már szinte be lett fejezve a város újjáépítése, de a lány nem figyelhette. Kenichi erre az időre itt maradt a városba, de mindennap levelezett Sesshoumaruval és értesítette a városról és Chimi-chan állapotáról. Sesshoumaru sem maradhatott a városban, pedig ott akart volna maradni a lány mellett, de sajnos meg kellett tisztítani az ő területeit a maradék lázadótól. Nagyon aggódott a lányért, de ezt senkinek nem vallotta be, sőt még néha magának sem.
Egy szombati reggelen Chimiko anyja szomorúan ballagott a lánya szobája felé, de valami megállította. Mocorgást és nyögéseket lehetett bentről hallani. A nő gyorsan berontott és az üllő lányára vetette magát és sírni kezdett. Chimiko annyira megijedt, hogy felkiáltott egy percre, majd megérezte anyja kellemes és nyugtató illatát.
-Drágám! Olyan jó, hogy magadhoz tértél…
-Én is anya! Kérlek, ne szoríts annyira, mert szédülök… mennyit aludtam?
-Majdnem 3 hetet…
-Mennyit?
-Jól hallottad! A városépítés is hamarosan befejeződik. A húgaid is depressziósak lettek miattad.
-Sajnálom! Sikerült legyőzni őket?
-Bizony! Szinte te végeztél mindenkivel… Chimiko…
-Igen anya?
-SOHA TÖBBET NE IGYÁL ENNYIT!
Chimiko bólintott, majd hangosan elkezdett nevetni az anyjával együtt. Mikor kinevették magukat, rohant be a két húga és ők is az ágyra vetették magukat. Egy óra múlva Chimiko apja és keresztapja is megjelent. Mind a kettejük szeme boldogságot árasztott. Mindenki kinevetett és elmesélt mindent a lánynak, majd távoztak, hogy a lány nyugodtan le tudjon fürödni és sétálhasson egyet. Ahogy Kenichi kilépett ment a szobájába és levelet írt Sesshoumarunak. Chimiko lezuhanyozott, majd felvett egy lazább kimonót és sétálni indult. Nagyon gyenge volt, hisz semmit nem edzett és nem evett 3 hétig.
Sesshoumaru szobájának ajtaján kopogtattak, majd bebocsátást nyerve egy futás jelent meg az ajtóba.
-Nagyuram! Egy levél érkezett önnek északról…
-Add ide és távozhatsz!
Mikor megkapta a levelet, megvárta, míg a futár elmegy, majd csak utána nyitotta ki a levelet.
„Kedves Sesshoumaru!
Örömmel értesítelek, hogy Chimi-chan felébredt és egészséges. Egy hónap múlva rendezik meg a hercegnő, a jegyesed szülinapját, így szeretettel meghívlak téged és tábornokaidat.
Üdvözlettel Kenichi!”
Sesshoumaru magában nagyon örült, hogy a lány jól van és alig várta, hogy megismerje a jegyesét, hogy közölje vele, hogy visszamondja a jegyességet és alig várta, hogy újra lássa a makacs lányt.
Chimiko a következő egy hónapban csak edzett és próbálta magát rendbe hozni, hisz annyi energiát szívott el a hime ereje, hogy néha állni sem volt elég ereje. Boldog volt, hisz nemsokára ünnepli a 21. születésnapját. Azt tudta, hogy az apja és a keresztapja nagy ünnepségre készülnek és ő elméletileg nem tud róla, de akkor miért ő a parancsnok, hogy ha semmit nem tud. Úgy tett, mintha nem tudna semmiről, közbe, pedig alig várta az ünnepséget. Az anyja azt mondta, hogy nagy emberek és befolyásos urak jönnek el. Az estély reggelén Chimiko teljes erejébe kelt fel, majd mikor meghallotta, ahogy a szolgálója be akar menni, szólt neki.
-Jó reggelt hime!
-Jó reggelt!
-Hagyj, kívánjak boldog születésnapot!
-Köszönöm! Előkészíted nekem a legszebb ruhámat?
-Apád küldött egyet, ha nem bánod…
-Nem!
Chimiko gyorsan lezuhanyozott, majd megszárította a haját. Ezután kilépett a fürdőből és egy mesés arany kimonót pillantott meg. A kimonón vörös sárkány díszelgett, amely jól összeillet az arany színnel. Chimiko könnyes szemmel megállt és várta, hogy felöltöztessék. A szolgálója először egy fehér alsóruhát adott rá, persze a fehérneműkőn kívül. Ezt egy fehér övvel kötötte meg a lány derekán, majd ezután jött az alsó kimonó, amely egy vékony aranyszínű, selyemből készült. Ezeken voltak a sárkányok, mikor ezt megkötötte egy vörös és arany mintás obival, akkor jött egy selyem áttetsző aranyszálas kimonó, melynek nem voltak ujjai, így a lány karját nem takarta. Ez olyan hosszú volt, hogy uszályként húzta maga után. A kezeire és nyakába ékszerek kerültek, majd jött a rituális hajkorona készítés. Először kifésülték a vörös haját, majd szép kontyot formáltak belőle, de ez nem volt elég szép, így kiengedték a haját és csak néhány tincsből készítettek kontyot. Ebbe tettek egy vörös köves hajtűt és a szokásos lógós ékszereket. Mikor készen volt, a szolgálója kisminkelte. A végeredmény olyan gyönyörű volt, hogy még Chimiko is sírva fakadt. Letörölte a könnyeit, majd a szolgájára nézett.
-Köszönöm, Kinou!
-Ugyan felség! Nem kell hálálkodni…
-De kell! Gyönyörű vagyok, és ezt csak neked köszönhetem…
-Nem igazán! Az anyádnak és az apádnak köszönd! Most menjünk, mert az apád szeretne még beszélni veled.
-Rendben!
Kinou haladt elől és mutatta az utat a hercegnőnek. Akik látták a folyosón meghajoltak előtte, majd mindenki őt nézte nagy csodálattal. Ez egy kicsit zavarta, de hamar túl tette magát rajta. Elértek az apja dolgozószobájához, majd Chimiko halkan benyitott. Benn állt az apja és még Kenichi. Mind a ketten ünnepi viseletet hordtak, majd mikor az érkező lányra pillantottak, mind a kettejüknek megállt a lélegzete.
-Gyönyörű vagy kislányok!
-Köszönöm apám! Hallom hivattál!
-Igen! Mint tudod, ma este ünnepély lesz a számodra két okból. Az egyik, hogy ma vagy 21 éves, a másik, hogy így köszönjük meg, hogy megmentetted a várost…
-Ugyan, semmiség!- legyintett vörösen a lány
-Még nem fejeztem be! Ma nagyon nagy rangú szellemek lesznek a vendégeink. Itt lesznek délről, keletről és nyugatról is. Légy mindenkivel kedves!
-Megpróbálom! Itt lesz nyugat ura is?
-Azt hiszem igen!
-Csodás! Akkor kerülhetem a nyugati területeket…
-Ne vélekedj elhamarkodottan keresztlányom! A sors kiszámíthatatlan.
Chimiko bólintott egyet, majd meghallgatta az estély terveit. Neki nem kellett fogadnia a vendégeket, hanem a szobájába kellett várni, míg a szolgálója érte nem jön. Ezután visszament a szobájába és az erkélyen nézte a kertet. Az órák csigalassúságúan teltek, a hercegnő már majdnem megőrült, mikor látta az első érkezőket. Nagyon izgatott volt, hisz a vendégek most csak miatta voltak itt. Egy óra elteltével mindenki megérkezett. Tudta, hogy legalább egy óra, míg mindenki elérkezik és az anyja, és a húgai üdvözölnek mindenkit.
Eközben Sesshoumaru és néhány magasabb rangú szellem is megjelent az ünnepélyen. Kenichi személyesen üdvözölte őket, majd bekísérte a nagyurat az étkezőbe. Leültette a főúri asztalhoz, majd magukra hagyták őket. Ekkor lépett be Chimi-chan anyja és húgai, akik a királyi asztalhoz léptek. Sesshoumaru ezt egy kicsit furcsállta, de nem nagyon törődött vele, hisz neki most a legfontosabb az volt, hogy lássa az északi lányt. Már minden északi nemes is itt volt, de nem látott egy Chimi-chanhoz hasonló nőt sem köztük.
Chimiko szobájának ajtaján kopogtattak, majd benyitott az apja. A lány láthatóan nagyon izgatott volt, mert fel-alá járkált a szobába.
-Ha nem bánod, akkor én vezetlek be téged!
-Ugyan apám, miért lenne gond? Menjünk!
-Rendben!
Chimiko belekarolt az apjába, majd elindultak a hosszú folyosókon és lépcsőkön az étkezőig. Mikor elérték a nagyajtót, Chimiko hirtelen megállt és félelem ült ki az arcára.
-Mitől félsz? Volt már estély, amin részt vettél…
-Tudom, de most annyian vannak és olyan nagyrangúak… nem tudom, hogy helyesen fogok-e viselkedni…
-Nyugalom lányom! Te vagy a legszebb és a legtehetségesebb… anyád vére folyik benned, így nem aggódok emiatt.
-Köszönöm! Jól van, mehetünk!
Ekkor az étkező ajtaja kinyílt, majd mindenki arrafelé tekintett. A királyi asztalnál felállt a lánynak az anyja és a vendégekre nézett.
-Hölgyeim és uraim! Nemesek és nagyurak! Hadd köszöntsem mindenki nevében észak nagyurát és a lányomat, aki most töltötte be a 21. születésnapját.
A nő az egyik kezével az ajtó felé mutatott, mire, először egy férfinek a lábát, majd egy selyem hosszú bő kimonónak az alját lehetett látni. A sötétből egyre jobban kezdett előtűnni a két ember sziluettje. Mikor már minden részlet látszódott a két személyből, akkor mindenkinek elállt a lélegzete, sőt páran még fel is álltak, mikor megpillantották a lehajtott fejű gyönyörű vörös hajú hercegnőt. Chimikonak kellett egy perc mire összeszedte magát, majd büszkén felemelte a tekintetét és rámosolygott az apjára. Lassan lépkedtek előre, minden szót értett a lány, amit a kinézetére tettek. Mindenki azt suttogta, hogy ilyen gyönyörűséget még soha nem láttak. Teljesen elvörösödött a hallottaktól. Egyre erősebben szorította az apja karját, aki mosolygott a lánya zavarán. Mikor elérték a főasztalt, akkor meghajoltak mindenki előtt és leültek.
Ahogy kinyílt az ajtó, Sesshoumaru orrát ismerős illatok csapták meg. Tudta, hogy kinek az illata, de soha nem gondolt volna rá, hogy ilyen formában látja újra a lányt. Meseszép volt és csillogott mindene, igazi himeként lépkedett befelé az apja oldalán. Sesshoumaru akkor döbbent meg nagyon, mikor tudatosult benne, hogy ez a lány mindvégig a jegyese volt és nem egy egyszerű nemes lánya. Ő volt észak hercegnője. Döbbenten nézte a lány minden mozdulatát, majd ahogy meghajol és leül, teljesen elvarázsolta a lányt.
-A lányom most ünnepli a 21. életévét, amely démonok között fiatal kornak felel még meg, de ez a kis fiatal kislány olyan tetteket hajtott végre az elmúlt egy hónapba, amilyeneket tanult és bölcs szellemtársaim sem tudtak volna véghezvinni. Az én kicsi lányom megmentette az egész északi területet egy lázadócsoporttól, amely minden területet próbált megszerezni. Ezzel az estéllyel is szeretnénk neki megköszönni!- mondta Chimiko apja
-Köszönöm apám!
-Lányom, fogadd a dicsérteket a területek uraitól és nemeseitől.
-Szívesen apám!
-Először is dél nagyurának, Hibito-san!
Hibito-san meghajolt és mosolygott a lányra, amely Chimikonak egy nagyon kedves gesztus volt. Mélyen meghajolt ő is és visszamosolygott. Ezután Hibito nemesei köszöntötték. A végére Chimikonak megfájdult a háta a sok hajlongásba. Ezután jött kelet ura és neje, majd a nemesek. Ekkor lépett elő nyugat ura, mire mindenki elhallgatott, akinek volt egy kis sejtése. Chimiko éppen felnézett és szembetalálta magát azzal a férfival, akit annyira hiányolt már.
-Nyugat ura, Sesshoumaru-sama!
Chimiko megdermedt, ahogy a férfi összehúzta a szemeit, majd meghajolt előtte. A szája elé kapta a kezeit és remegni kezdett. Nem tudta, hogy most mit csináljon, hisz nem erre számított. Mikor Sesshoumaru felállt, vészesen csillant meg a szeme, hisz mindketten becsapatva érezték magukat. Chimiko hátralépett egy kicsit, majd az anyjára és az apjára nézett. Nem hagyhatta őket cserbe, így meghajolt, majd elnézést kért és kiment a teremből. Ahogy kilépett elkezdett rohanni a kert felé, majd a kedvenc fájánál megállt és a szájára fogott kézzel sírni kezdett. Nem hitte volna, hogy ennyire hülyét tud magából csinálni. Egy 10 perc múlva Sesshoumaru is felállt és kisétált. Kenichi titokban utána ment, hogy ellenőrizze, hogy nem-e lesz baj. A nyugati démon kisétált a kertbe, majd követte a lány illatát, amely egy pár méter után a könny sós illatával keveredett. Mikor meglátta a lány, megállt és a síró északit figyelte.
-Nem kéne ott hagynod az ünnepséget!
-Rólam szól, így azt teszek, amit akarok!
-Nem úgy van az, Chimiko hime!
Chimiko felnézett és még a sötétbe is látta a férfi dühös szemeit. Abbahagyta a sírást és a férfi felé fordult.
-Én… nem…
-Elég csúnyán becsaptál…
-Miért te nem? Sesshoumaru, nyugat ura…
-Hallgass! Ne merj így beszélni velem…
-Én is királyi család sarja vagyok, és nem tűröm meg, hogy így beszélj velem…
-HOGY TEHETTED EZT?
-EZT ÉN IS KÉRDEZHETNÉM! AZÉRT, MERT TE FÉRFI VAGY? EZ NEM JOGOSÍT FEL SEMMIRE…
Chimiko az arcát a kezeibe temette és sírni kezdett. Érezte, ahogy a férfi közelebb lép hozzá és megáll közvetlen előtte. A lány felnézett a csillogó arany szempárt figyelte. Egy könnycsepp gördült le a barna arcán, amelyet a férfi az egyik kezével letörölt.
-Sajnálom, Sesshoumaru! Ha tudtam volna…
-Ne sajnáld! Én is sajnálhatnám, de nem teszem, mert így volt jó…
-Miért?
-Mert ha másképp találkozunk, akkor lehet, hogy megöljük egymást, vagy a szándékod ellen tettem volna. Azzal nem lett volna jobb!
-Köszönöm!
-Nincs mit! Gyönyörű vagy ma!
-Csak ma?- kérdezte mosolyogva
-Buta!
Sesshoumaru felemelte a lány állát, majd gyengéden megcsókolta. Chimiko viszonozta a csókot, majd a kezeit a férfi nyakába fonta. A férfi egy kis idő múlva átölelte a lány derekát. A két test a nagy nyírfa alatt összefonódott, majd szétválásuk után egymást nézték. Nem tudták, hogy mennyi idő telhetett el, de érezték, hogy ennyi ideig nem maradhatnak távol.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
