|
10. rész
2007.12.13. 22:30
10. rész: Chimiko hime ereje és a váratlan segítség
Valahol nyugaton egy férfi rohant a palotában egyenesen a dolgozószobája felé. Valami nem tetszett neki és ez az érzés egyre erősebb lett. Mikor belépett a szobába, akkor már ott találta a legjobb katonáit és nemeseit. Gyorsan leült a székbe és az embereire nézett.
-Mi a helyzet?
-Egy ismeretlen horda, vagyis már sereg támadta meg északot és nyugatra is terjeszkedni kezdett. Eddig sikeresen visszanyomtuk őket, de mi sem tarthatunk ki örökre. Észak nagyon nagy bajba van. Ott van a vezetőjük, Sakaki. Azt mondják a kémeink, hogy rettentően erős szellem és valamilyen új támadásai vannak. Ezen kívül egy mágus is vele van, amely talán veszélyesebb lehet, mint Sakaki.
-Milyen új támadásról van szó?
-Nem tudjuk! A kezeit és a lábait használja a harcban.
-Mi? Chimi-chan…
-Valami baj van nagyuram?
-Semmi! Mennyire vészes észak helyzete?
-Az egész várost elfoglalták…
Ekkor egy halk kopogást lehetett hallani, majd mikor belépést kapott, akkor egy férfi lépett be és egy levelet adott át a nagyúrnak. Elmesélte, hogy a kémek láttak egy nőt és egy férfit belépni a városba és a nő szinte mindenkit lemészárolt a saját kezeivel.
-Ezt ki küldte!
-Azt nem tudom, de egy nagyon befolyásos ember…
Sesshoumaru kibontotta, majd ahogy elolvasta nagyon megdöbbent.
„Kedves Sesshoumaru!
Kenichi vagyok, Chimi-chan keresztapja. Azért írok neked, hogy tájékoztassalak, hogy a keresztlányom éppen harcol és fogytán a szakéja is. a pusztításokat, amit hallottál a lány csinálta, és sajnos nem tudom megállítani. Kérlek téged, mint nyugat urát, hogy mentsd meg Chimi-chant! Most még nem árulhatom el, hogy miért, de ha nem teszel így, akkor lehet, hogy a te sorsod is másképp alakul majd!
Üdvözlettel Kenichi!”
-Ki küldte a levelet?
-Egy régi barát! Nem is sejtettem, hogy tudja, ki vagyok! Rendben döntöttem! Azonnal indulunk északra és segítünk!
-Miért uram?
-Két okból! Az egyik, hogy a mennyasszonyom földje az és nem hagyhatom, hogy máris politikailag rossz kapcsolatba legyünk… a másik, hogy tudom, hogy ki harcol a katonákkal…
-A férfi?
-Nem a nő! Ismerem, és már nagyon kíváncsi vagyok az erejére… Indulunk!
Sesshoumaru egy fél óra múlva indult az egyik elit csapatával. Gyorsan haladtak, így egy bő nap alatt ott lehetett. Amikor odaértek, akkor már bőven zajlott a csata és látta, ahogy Kenichi tereli ki az embereket és démonokat, majd beszélget egy nagyon nagyrangú démonnal. Hozzálépett és megszólította.
-Üdv Kenichi! Megkaptam a levelét…
-Köszönöm, hogy jöttél! Chimi-chan éppen most akarja elpusztítani a kb.100 fős sereget.
-Az lehetetlen!
-Nem annyira fiam! A lányom megitta az össze erős szakét, amit vitt magával… Kenichi azt állítja, hogy a múltkori mészárlásánál a negyedét itta meg…
-Mi?
-Igaza van az öcsémnek! Soha nem ivott ennyit… lehet, hogy a hime ereje is előjön…
-Az nem lehet! Akkor… meg kell állítani!
-Kenichi! Miért baj, ha előjön a hime ereje?
-Azért mert, ekkor Chimi-channak nincs anyagi teste, hanem egy hatalmas energiává alakul, és ha nem tér vissza a testébe, akkor félő, hogy meghal. A múltkor is csak az utolsó pillanatba tért vissza és akkor is egy hónapot eszméletlen volt. A másik, hogy akár el is pusztíthatja a világot. A hime lét kétélű fegyver. Ki tudja, hogy mikor hogy üt vissza. Akkor józan volt, de most részeg…
-Bemegyek! Egyedül nem lesz képes elpusztítani. Amúgy is erősek ők, csak nem látszik. A Sakaki nevezetű olyan harci tudással rendelkezik, mint Chimi-chan.
-Rendben, akkor menj!
Sesshoumaru bólintott, majd néhány katonával együtt berohant egészen a palotáig. Eközben Chimiko apja megkérdezte, hogy ki volt ez a férfi, és mikor megtudta, hogy Sesshoumaru, akkor alig akart hinni a fülének. Kenichi csak mosolygott és megjegyezte, hogy tényleg nagy szerencsék vannak a világban, hisz mennyi volt az esélye, hogy így találkoznak egymással a jegyesek?
Eközben Chimiko kivillantotta az egyre nagyobb agyarait, és a férfit nézte, aki elhúzta száját, majd hátat fordított neki és elment. Ez a lányt annyira felidegesítette, hogy elkezdett a tömeg felé rohanni. A támadó katonák sorra estek el. A lány egyet sem kímélt meg, mindegyiknek eltörte a karját vagy a lábát és végül kegyetlenül kitörte nyakukat. Ekkor jelent meg Sesshoumaru és döbbenten nézte a lányt, aki egy gyors kézmozdulattal kitépi az egyik katona karját és hagyja, hogy a vére ráfröccsenjen. Annyi gyilkolási vágyat, mint a lány szemébe látott, soha nem látott még. Talán saját magában fedezett fel ekkora vágyat. Nem álldogált ő sem sokáig. Elindult és sorra ölte a katonákat, de az egyik szeme mindig a lányon volt. Olyan eszméletlenül gyorsan és precízen mozgott a lány, amelyet egy férfi sem látott. Szemet gyönyörködtető volt a lány minden mozdulata. Mikor formás mellei ugrottak egyet egy-egy földre érkezés alkalmával. A lány eszméletlenül gyönyörű volt még vérbe úszva is. Chimiko rúgott és ütött, de olyan erővel, amely miatt néhány katona egy pár méterre lévő háznak a falába csapódott. A lány módszeresen haladt előre és senkit nem kímélt. Elette az eszét a vér és a szaké. Mikor meglátta a vezetőjüket megállt és még egy pár embert megölt, mire Sakaki nevetve elindul felé. Sesshoumaru megölt már mindenkit, így a lányra nézett, majd a férfira, aki vele volt. Odakiáltott neki.
-Chimi-chan jól van?
-Fogalmam sincs! Így soha nem láttam még! Te északról jöttél?
-Igen!
-Remek! Vigyázz a hímére, én addig kihozom az anyját és a húgait.
-Rendben! Vigyázz, mert van egy mágus benn…
-Ismerem! A bátyám az, én elintézem őt!
Geniroku elfutott, majd a sziluettjét elnyelte a porfelhő. Sesshoumaru kiadta néhány katonának, hogy az életben maradtakat öljék meg, a másik csapatnak, hogy menjenek a palotába és ott is öljenek meg minden katonát. Ő maga a lányt nézte, aki alig bírt állni, de a belőle jövő erős szaké illata tudatosította, hogy azért, mert túl sokat ivott. A lány elkezdett a férfi felé futni, aki egy könnyed rúgással blokkolta a lány rúgását. Olyan erős szabadultak fel, hogy a szél kettejük között feltámadt.
-Milyen ügyes! Csak nem tájboksz?
-Úgy látom, te is jártass vagy benne!- mondta Chimiko
Chimiko elkezdte ütni a férfit, aki blokkolta a támadást, de a végén bekapott egy nagyon nagy ütést, ami a földre küldte. Ahogy felállt kiköpött egy adag vért és a lányra támadt. Most Chimikon volt a védekezés sora, de sajnos neki nagyobb rések voltak a védekezésén, így elég sok ütést bekapott. Az utolsó rúgás annyira erős lett, hogy Chimiko nekivágódott a falnak és érezte, ahogy a bordái eltörtek. Felállt és ő is köpött egy adag vért.
-Felesleges erőltetned magad! Ismerem már a ritmusodat, így nem tudsz nekem újat mutatni.
-Lehet, hogy az enyémet ismered, de mit szólsz, ha a mestereim ritmusát mutatom?
-Hm?
Ekkor Chimiko elkezdett ütögetni a levegőbe és a lábát felemelve rúgott egy nagyot. Teljesen megváltozott a természete. Az aurája is teljesen más lett. Kék aura vette körbe és kecsesen kezdett el mozogni.
-Nem tudom, hogy mire gondolsz, de ez hasztalan…
Chimiko eltűnt, majd újra előtte termett. Chimiko egy hatalmas ütést mért a férfi állára, aki ettől megszédült, de a lány nem hagyott neki egy percet sem, mert erős rúgással a bordáit eltörte. A férfi kábán állt, majd védekezni kezdett. A lány folyamatosan rúgta és ütötte.
-Egy… kettő… három… megvan a ritmusa!
A férfi hátraugrott és felemelt egy halványkék pajzsot. Elnevette magát, majd rátámadt a lányra, akinek ebben a pillanatba megint változott a természete. Az aurája is vörös színű lett és agresszió ült ki az arcára. Könnyen blokkolta a támadást egy karate ütéssel. Mindenkit akkor ért meglepetés, mikor a lány férfihangon szólalt meg és férfihangon nevetett.
-A karate mesterem, Shio-sama.
Chimiko könnyen blokkolt mindent, majd olyan erős támadást vitt be, hogy Sakaki hátracsúszott. A lány aurája megint változott. Egy kéjes hangon megszólaló nővé, majd lehetett látni, ahogy Chimiko előveszi a hosszú combjait és a mellénél is lentebb csúszik a ruha.
-Kínai harcművészet tanárom, Sigure-san!
Olyan gyors és pontos támadásokat vitt be Chimiko, hogy a férfi még védekezni sem tudott, így minden támadást bekapott és a végén nagyot nyögve a földre esett. Mikor feláll, mérgesen nézett a lányra.
-Te csak egy utánozó vagy!
Hatalmas és erőteljes ütést mért az északi hercegnőre, akinek megint változott az aurája. Most egy nyugodt mély hangú férfiként szólalt meg, miközben elkapta Sakaki kezét és kicsavarta.
-Judo mesterem, Kimichiro-sama!
A lány a testét megemelve átlendítette a férfit a vállán, aki nagyot nyögött és a karját fogta, hisz a lány kitörte a karját. Folyt még a harc egy darabig, majd mikor mind a ketten lihegve álltak egymás előtt, akkor a férfi elkezdett nevetni.
-Élveztem a harcot… jó mestereid voltak…
-Tudom!
-Sajnos itt van a vége a csatánknak…
-Pedig én azt hittem, hogy élvezem majd még a társaságodat…
-Élvezheted a másvilágon!
A férfiből eszméletlen erők törtek elő és az alakja pulzálni kezdett. Az izmai megnőttek és az erek az egész testébe kidülledtek. Chimiko döbbenten nézte, hisz először látott az életében egy olyan varázst, amely a testet és lelket egybeolvassza. Tudta, hogy mennyire veszélyes ez, hisz akár az életébe is kerülhet, de abban is biztos volt, hogy nincs annyi szaké ezen a világon, aminek a segítségével megölhetné a támadót. Mire észbekapott a férfi elkezdte ütni. Minden részére kapott egy ütést, de főleg a mellét ért ütések és rúgások kínozták meg. Olyan fájdalmai voltak, hogy már nem tudta magába tartani, így mindenkinek jól hallhatóan ordítani kezdett. Még kint a városból is lehetett hallani a nő sikolyát. Mindenki rohant be, hogy segítsenek a himének. Mire mindenki odaért már a lány a földön feküdt és alig volt benne élet. Minden porcikáját zúzódások borították és látszott, hogy eltört a karja is. Sesshoumaru is a tömegnél volt, pedig ő hamarabb közbeléphetett volna, de nem tette, hisz hallotta Chimi-chan hangját.
-Ne avatkozzatok bele!
Kenichi éppen ment volna oda, de a nyugati megállította és elmondta neki, hogy mit kért a lány, így senki nem tett semmit, csak nézte a lány szenvedését. Chimiko apja remegett, hisz tudta, hogy ha erősebb lenne, akkor sikeresen megölhetné, de tudta azt is, ha a lány a megtudná, hogy segített valaki, akkor nincs az-az isten, ami megvédheti a lánya haragjától.
-Viszlát kislány!
A férfi éppen egy utolsó rúgást akart a lány felé küldeni, mikor a lány teste világítani kezdett és az érkező csapást is visszalökte. A férfi elugrott a lánytól és a földön heverő testet nézte. A lány teste felemelkedett, majd felállt. Eltűnt a puszta teste, inkább egy fényesen ragyogó ovális alakra emlékeztetett. A teste körül aranyszínű hullámok csaptak ki, és a férfit támadták, akinek nem volt elég ereje már védekezni, így fájdalmak közepette darabokra szakadt a teste. Az egész területet betöltő sikoly csapott fel. Mikor a kiáltás elült, akkor csak darabokat láttak már a férfiból a lány, viszont még mindig nem tért vissza a testébe.
-JAJ NE! NEM TÉR VISSZA!- mondta Chimiko apja
Sesshoumaru odaugrott a lányhoz, aki a szellem felé fordult. Nem bántotta, hanem utat engedett a szellemnek. Mikor a nyugati ott állt közvetlen előtte, akkor a szellem megérintette az arcát.
-Chimi-chan! Gyere vissza! Szükségem van rád!
Az ovális alak felemelkedett, majd formálódni kezdett és egy meztelen női testet kezdett felvenni. Megjelent a lány hosszú haja, majd az arca, végül a teste is kezdett megjelenni. A lány teljes meztelen valójában jelent meg mindenki előtt, majd az utolsó pillanatba egyhatalmas szárny villant meg a lány hátán, de amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan is tűnt el. Sesshoumaru levette a prémet és a leereszkedő lány teste köré csavarta. Mikor a lány teljesen földet ért, résnyire kinyitotta a szemét és a férfira nézett.
-Nyugati…
Chimiko elájult, az ernyedt testét a nyugati démon vette az ölébe. Ekkor érkezett meg Geniroku egy nővel és kislánnyal, akik sírtak, ahogy a lányt nézték. A nő odarohant és a lányt, majd a férfit nézte könyörgően.
-Nyugodjon meg, nem halt meg…
-Hála istennek!
-Hova vigyem?
-Megmutatom a szobáját!
Elől észak úrnője haladt mögötte Sesshoumaru a lánnyal a kezében, majd végül követte őket az egész sereg beleértve nyugatiakat is. A nő még mindig zokogott, ahogy benyitott egy szobába és mutatta az irányt. A démon lefektette az ágyra, majd betakarta és visszavette a prémet. Chimiko mozdulatlanul aludt, nem érzékelve a környezetét sem. A férfi kiment a szobából, majd a lány apja fel fordult.
-Itt végeztünk! Mond meg az uradnak, hogy a lányáért eljövök, csak legyen rendbe ez az ország!
Chimiko apja már éppen mondani akart valamit, de a férfi szellemgömbbé alakult és elrepült. A nyugati katonák is így tettek és egy pillanat múlva már nem is voltak északi palotába. Mindenki döbbenten nézte a távozó szellemgömböket. Először Chimiko apja tért észhez és kíváncsian nézett a bátyjára.
-Ez mi volt?
-Csak annyi, hogy egyikük sem tudja, hogy ki a másik…
-Mi?
-Jól hallottad! Chimiko nem tudja, hogy akivel utazott az Sesshoumaru, a jegyese. Sesshoumaru sem tudta, hogy akit meg akart ölni, most megmentette az életét. Lehet öcsém, hogy igazad volt…
-Miben?
-Azt mondtad, hogy majd a sors meghatározza e két fiatal életét. Én azt kérdeztem magamtól, hogy erre mennyi az esély és most nézd meg… igazad volt!
-Hát lehet, de nem szeretnék ott lenni, mikor mind a ketten megtudják, hogy ki a másik…
-Az lesz még a harc… így is harcoltak már egymással…
-Tényleg? Gyere és meséld el… mától kezdődnek az újjáépítések, így rengeteg időm van.
Mindenki elvonult és magára hagyták Chimikot és az anyját. A húgai is az ágya mellett álltak.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
