8. rész: A megpecsételt sors

A következő néhány napban Chimiko állandóan aludt és folyamatosan itta a gyógyfőzetet. Egyre erősebb lett, de nagyon fájt neki a seb, ami nem is volt csoda, hisz a csontig hatoló seb a mérgek miatt nehezen gyógyult. Egy hét elteltével, viszont visszanyerte a régi önmagát.

Egy napfényes napon Chimiko éppen a ruháját varrta, hisz örökre nem mászkálhat fehérneműbe. A férfi már napok óta távol volt, mert azt mondta, hogy vissza kellett neki menni nyugatra egy fontos ügy miatt. Nem nagyon aggódott miatta, hisz erős volt. A démon csak este felé ért vissza és nagyon fáradtnak tűnt. A szeme tiszta karikás volt.

-Fáradtnak tűnsz!

-Mert az is vagyok!- mondta morcosan

-Én csak mondtam, nem kell megölni azért! Fürödj meg a vízbe, csináltam kaját…

-Nem kell! Menj innen, és ne zavarj!

-AHOGY AKAROD! BUNKÓ!

Chimiko belépett a barlangba, majd ott is maradt. Nem szándékozott elmenni, hisz most neki fontosabb, hogy itt maradjon! Egy-két órás hőbörgés után belépett Sesshoumaru is a barlangba, de a lány tüntetőleg elfordult. Nem akart veszekedni, hisz nem látta értelmét egy ilyen bunkó és arrogáns szellemre pazarolni a drága idejét. Közelebb lépett a zuhataghoz, majd lenézett. Az alatta lévő tavacska kb. 3 méterre lehetett. Először is kibontotta a haját, amely eltakarta a testét. A férfi ekkor hallotta meg a ruhának azt a jellegzetes hangját, mikor valaki leveszi. Ahogy a ruha súrlódik a bőrhöz, annak semmihez sem fogható hangja van. A lány felé fordult, aki ebben a pillanatba vette le a nadrágját, így csak ruha maradt rajta. A férfi felállt és közelebb akart menni, de pár méter után a lány hangja megállította.

-Maradj ott, ahol vagy! Nem vagyok rád kíváncsi!

-Nekem ne parancsolgass!

-Fáradt vagy, nem? Akkor menj aludni, és engem hagyj békén! Megyek, úszok egyet, hogy lehűljenek az idegeim…

-Nem kéne haragudnod rám…

-Mi?- fordult a férfi felé- Te kezdted az egészet!

-Tudom és sajnálom!

-Mond még egyszer!

-Felejtsd el!

A férfi közelebb lépett a lányhoz, aki némán nézte az arany szemeket. Megérintette a lány arcát, aki becsukta a szemeit. Sesshoumaru ránézett a lángoló hajú lányra, aki annyira megbabonázza már hetek óta, hogy ilyet még nem tapasztalt. A lány szépsége elvarázsolta az érzékszerveit. Azok a zöld szemek, amelyek minden idegét felborzolták, de egyben nyugtatták is. És az az aranybarna bőr, amely egzotikussá varázsolta az egész lányt. A lány kinyitotta szemeit, majd ránézett a démonra, aki közelebb hajolt hozzá és lágyan megcsókolta. Chimiko már nem tudta tovább elnyomni az érzéseit és a férfi nyaka köré csavarta a kezeit és utat tört a lány a nyelvével a férfi szájába. A férfi egy kicsit kinyitotta a szemét meglepetésébe, de rögtön visszazárta és viszonozta a csókot. Mikor megszakadt a csókuk a lány enyhén felsóhajtott, mikor érezte, ahogy Sesshoumaru belecsókol a nyakába. Lágyan csókolta a barna bőrű lány nyakát, majd egy kicsit beleharapott, mire Chimiko felnyögött. A nyugati felvette a lányt, majd visszavitte a barlang mélyébe a prémjéhez. Együtt lefeküdtek a földre és a férfi tovább csókolta a lányt. Az északi démonnő nem bírta tovább és remegő kézzel benyúlt a démon haorija alá. Megtapintotta az izmos mellkasát, majd letolta a férfiról a nemes anyagot. Ő is elkezdte csókolni a férfi mellkasát és nyakát, nagyon tetszett neki, hogy a férfi mélyeket sóhajt minden kis mozdulatára. A férfi óvatosan levette a lányról a ruhát, aki már csak egy fehérneműbe feküdt a puha prémen. Apró csókokat lehelt a lány teljes testére, aki nagyokat nyögött az élvezettől. Hamarosan lekerült a lányról az összes megmaradt ruha, majd a férfi nadrágja is lekerült. Úgy feküdtek egymás mellett, mint, ahogy a természet megalkotta őket. A lány felült és apró csókokat lehelt a férfi mellkasára. Teljesen elvarázsolta őket a pillanat. Tudták, hogy innen nincs visszaút. Sesshoumaru ismét a lány fölé emelkedett, majd lágyan megmarkolta a lány melleit, majd apró csókokkal borította be azt, mire a lány nagyot nyögött. Chimiko érezte az ölében lévő bizsergést. Nagyon akarta a démont és ez ellen nem is akart tenni. Önkéntelenül széjjelebb tette a lábai, mire a férfi kihasználta a lehetőséget és a testével a két lába közé állt.

-Északi… ha most… nem hagyjuk abba… nem tudok megállni!

-Akkor ne állj meg nyugati! Csak vigyázz rám!

Sesshoumaru most nevette el magát először. Közelebb hajolt a lányhoz, majd ránehezedett. Közelebb csúszott hozzá, majd végre egymáséi lettek. Mind a ketten nagyon nyögtek az első találkozásuk alkalmával. A férfi lassú mozgásba kezdett. Chimikot kíntól terhes élvezet öntötte el. Tudta, hogy most adta oda ártatlanságát egy olyan személynek, akit lehet, hogy soha többé nem lát majd, de most még ez sem számított.

A zuhatag mögötti barlangból apró és élvezettel teli nyögések szivárogtak ki. Az egész barlang megtelt a két testből származó hangokkal, amelyek élvezet kiteljesedés jeleit visszhangozta. Mind a ketten érezték, hogy lassan elérik a beteljesedést. Chimiko érezte, ahogy egy kis bizsergés kezdődik az ölébe, majd a gerince mentén halad felfelé, egész testén át. Mikor eljutott az élvezet csúcsára, nagyot kiáltott. Eközben Sesshoumaru is érezte, hogy lassan eléri ő is azt a pontot, mikor a fellegekben érzi magát. Szinte egyszerre jutottak el ide. Mind a ketten nagyon kiáltottak. Chimiko érezte, ahogy a férfi meleg váladéka elönti a testét. A férfi ráfeküdt az alatta elterülő lányra, majd lihegve kicsúszott belőle. Egymás mellett feküdtek és lihegtek mind a ketten. Csak ekkor lehetett érezni a lányból kicsorduló vér szagát. Egymásra néztek, majd mosolyogtak.

-Nem bántad meg?

-Nem!

-Hisz lehet, hogy a jegyesed megöl, ha ez kiderül!

-Pedig előbb vagy utóbb kiderül! Nem félek tőle, habár még egyszer sem láttam!

-Köszönöm Chimi-chan!

-Én köszönöm!

Egymáshoz bújtak, de nem sokat pihentek, hisz elhatározták, hogy kihasználják ezt az éjszakát. Többször letten egymáséi, így a másnapot mind a ketten pihenéssel töltötték. Egymás karajaiban aludtak el. Valahogy érezték, hogy nem sok egymással töltött szabad idejük marad. Most már tudták, hogy nem csak puszta társi kapcsolat van köztük, hanem valamilyen szerelem.

Két nappal az éjszaka után mind a ketten boldogan és csillogó szemekkel feküdtek kint a fűbe és beszélgettek, mikor megjelent egy lovas és északi címert hordott magán. Egy kis idő múlva egy nyugati lovas is megjelent.