7. rész: A csata

Másnap Chimiko kipihenten ébredt, de mikor kinyitotta a szemeit, akkor nem a szokásos látvány tárult elé, hisz az ablaknál ült és valami melegnek dűlt. Mikor oldalra fordult, akkor majdnem felkiáltott a meglepetésében, hisz a démon mellett ült, aki átkarolta. Csak pár perces gondolkodás után jutott eszébe, hogy mi történt éjszaka. Mikor ez tudatosult, iszonyatos fejfájás gyötörte és a émelygett. Lassan felállt, de ezzel egy időben fel is keltette a nyugatit.

-Hogy vagy?

-Nem túl jól! Rettenetesen fáj a fejem!

-Nem csodálom, hisz amennyi szakét megittál… nekem is fáj egy kicsit, pedig nekem aztán soha nem szokott…

-Ezen ne csodálkozz! Kenichi főzi a legerősebb szakét egész japán területén. Egyszer a szakéjével ölt meg hat nemest, akik nála vendégeskedtek. Akinek nincs elég ereje hozzá, az belehal.

-Akkor te aztán bírod!

-Már kicsi koromba is belógtam a raktárba és a kíváncsiságomat kiengesztelve, ittam a szakéból. Az elején majdnem meghaltam, hisz csak 7 éves voltam.

-Ilyen korán?

-Mindig is felfedező voltam!- nevette Chimiko

A férfi felállt és a lány elé sétált, aki vörös arccal figyelte a férfit. Pár percig mind a ketten büszkén nézték a másik szemét, majd Chimiko megremegett, mikor érezte az arcán a férfi erős, de mégis gyengéd kezeit. Becsukta a szemeit, majd egy lágy ajkat érzett a sajátján. A két fiatal gyengéden csókolták meg egymást, átengedve magukat a szerelemnek és a vágynak. A percekig tartó csókot a férfi törte meg, aki szokatlanul csillogó szemmel nézett a lányra.

-Még mindig nem akarsz velem lenni?

-Szeretnék, de…

-Megértelek! Veled tartok!

-Neked nem kéne menni északra?

-Engem már nem érdekel az a nő!

-NŐ?

-Igen! Vele kellene végeznem, de… itt van a helyem!

-Ennek örülök! Akkor reggeli után indulunk!

-Ne siessünk annyira, hisz te mondtad, hogy nem kell időre menni.

-Ahogy akarod, de most elmennék fürdeni… az étkezőt tudod hogy hol van?

-Igen tudom!

-Ilyenkor már Kenichi is fenn van, reggelizzél, én addig megyek edzeni.

Chimiko egy gyors puszit adott a szellemnek, majd elindult a fürdőbe, hogy felfrissüljön. Eközben Sesshoumaru elindult az étkezőbe. Ahogy belépett, megpillantotta Kenichit az asztalnál. Leült mellé, majd elkezdett enni.

-Hogy van Chimiko?

-Most ment el fürdeni és azután edzeni akar. Tegnap este…

-Melyik énje jött elő?

-Egyik sem! Mikor magához tért, akkor a normális énje volt. Csodálkoztam is rajta, de utána már megszoktam…

-Ha érzelmei vannak, akkor gyakran előjön. Meddig maradtok?

-Ezt tőle függ! Addig maradunk, amíg Chimi-chan maradni akar…

-Nocsak! Nem északi, hanem Chimi-chan?

-Hallgasson!- tért ki a válasz elől a szellem

„Tudtam! Beleszeretett a keresztlányomba… milyen mókás lesz, ha kiderül, hogy amúgy is jegyesek!”

Egy fél óra múlva, mikor mind a ketten megreggeliztek, akkor Kenichi kitalálta, hogy megmutatja Sesshoumarunak Chimiko edzését. A démon elfogadta az ajánlatot, hisz amúgy is kíváncsi volt rá. A férfi hátratett kézzel lépett ki a házból, utána a nyugatival. Egészen az erdő széléig mentek, mikor üvöltéseket és tompa puffanások hallatszottak. Egy pár méter után láthatóvá vált néhány léc, amelyre vastag kötelet csavartak, majd egy lányt, aki eszméletlen erejű rúgásokat küldött a fára. Chimiko ütött kettőt, mire a környezetébe a szél feltámadt, majd egy hatalmasat rúgott a fába, mire az darabokra tört. A lány felugrott a levegőbe és felhúzta az egyik lábát, és úgy ütötte a fejmagasságba lévő fát. Egy fél óra múlva minden kikészített farönk szilánkosan feküdt a földön. A lány lihegett egy darabig, majd felegyenesedett és becsukva a szemeit koncentrálni kezdett. Egy kis idő múlva a szél örvényleni kezdett a teste körül, majd hirtelen abbamaradt az örvénylés és a lány eszméletlen gyorsan elkezdett rúgni és ütni a levegőbe és furcsa hangokat adott. Kenichi elmagyarázta a démonnak, hogy most Chimiko összpontosította az erejét, hogy sikerüljön a végzetes ütése. A férfi ledöbbenve nézet, ahogy a lány egy 6 méter átmérőjű fához lép, majd egy erős ütést mér rá. A fa egy perc múlva darabokra robbant. A lány kifújta magát, majd a fiúk felé kezdett menni. Az egész testén folyt a víz, de az izmai, most kellően kiemelkedtek a testén.

-Na most ezért lefürödhettem! Mehetek megint! Tetszett az edzés keresztapu?

-Hát egy kicsit lanyhultál, de nagyon hatásos volt.

-Északon nem lehet annyira gyakorolni, mert apám kitekeri a nyakamat!- nevette, majd elindult a szobája felé.

A délután folyamán nem sok dolog történt, hisz egész nap Chimiko pihent és próbálta magát rendbe hozni, hisz még mindig másnapos volt a sok szakétól. Már nagyon bánta, hogy olyan sokat ivott, d azért nem bánta volna, ha ma este is ihat egy kicsit. Este megbeszélte Sesshoumaruval, hogy másnap indulnak tovább. Az éjszaka is nyugalmasan telt, így másnap mind a ketten kipihenten ébredtek. Reggeli után megköszönték a vendéglátást, majd elindultak nyugatra. Az a nap is eseménytelen volt. Nem akartak egymáshoz érni, hisz tudták, hogy nagyon veszélyes játékba keveredtek volna, így csak messziről nézték egymást. Este egy barlangnál szálltak meg, ami egy vízesés takarásába volt. Chimiko elment tűzifát gyűjteni, majd mikor visszatért, tüzet rakott és leült a tűz mellé. Vágyakozva nézett a vízre, majd közelebb ment hozzá és a kezét a vízbe tette. Kellemesen langyos volt a víz. Gondolta, hogy levetkőzik és alááll, de tudta, hogy a barlang másik végében egy démon nézi őt, így csak nagyot sóhajtott, majd elfordult, de ekkor egy hatalmas és szőrös kéz nyújt be a vízbe és megragadta a lány vállát és kitépte a barlangból. Chimiko nagyon megijedt, hisz ekkora szörnyet eddig nagyon ritkán látott és a támadása is meglepő volt. A férfi gyorsan felugrott és kirohant a lány után. Három hatalmas szörny állt előtte és mind a lányt nézte. Az egyik szörny, a körmeivel felhasította a lányt takaró ruhát, így a lányt testét a fehérneműkőn kívül nem fedte semmi. A lány nagyot sikított, majd próbált rugdosni, de nem ment. Lenézett és látta a férfit, akinek a szemei bevörösödnek, és alakulni kezd. Egy kis idő múlva a férfi testét fény vette körül, majd ez a fény nőni kezdett. Mikor elült a vakító fehér fény, akkor egy hatalmas kutya állt előtte. Chimiko megijedt egy kicsit, hisz nem gondolta volna, hogy ennyire erős a nyugati. A kutya morogni kezdett és rátámadt az egyik szörnyre. Éppen arra, amelyik tartotta a lány. A szörny egy pillanat alatt meghalt, így a lány a földre esett, de nem sírt és nem is ájult el, hanem felállt és a másik szörnyre támadt. A szörny szemébe annyira kicsi volt, mint egy hangya, de a lány nem nagyon zavartatta magát, mert egy kis koncentrálás után a legvégzetesebb támadását vitte véghez, mire a szörny nagyot ordítva összeesett. Sesshoumaru is hamar végzett az utolsóval. Mind a három tetem vérbe fagyva feküdt és mindent vér borított. Chimiko kezeiről csorgott a vér, hisz a kezét mélyesztette bele az áldozatba. A férfi visszaváltozott és lihegve lépett oda a lányhoz.

-Jól vagy?

-Igen! És te?

-Én is!

-Nem is tudtam, hogy ilyen erős vagy! Ha már ilyen nagy és erőteljes szellemalakba vagy képes alakulni, akkor nem egy egyszerű katona vagy, hanem egy…

-Nyugati seregekbe szolgálok, mint hadvezér helyettes.- hazudta a férfi

-Értem! Akkor most már minden világos!

-Te vérzel!

-Ez nem az én vérem…

-De akkor is… a vállad!

-Ja az! Semmi gond!

Ekkor Chimiko összeesett. A férfi még idejébe kapta el, megkímélve a nagy eséstől. Ránézett a sebre, amely nagyon csúnya lett. Fehér habos anyag szivárgott ki belőle. Tudta, hogy méreg és az erősebb fajtából. Felkapta a lányt, majd a beállt vele a zuhatag alá, hogy egy kicsit kimossa a sebet. Mikor ez nagyjából sikerült, akkor bevitte a barlangba és lefektette. A lány verejtékezett és remegett minden tagja. A férfinak fogalma sem volt, hogy mit kell tennie.

-Nyugati… hozz gyógyfüveket… kérlek

-Milyet?

-Kicsi… piros… virága van! Törd meg… majd tedd… vízbe… itasd meg velem…

-Rendbe!

Sesshoumaru abba a pillanatba eltűnt és az erdőt kezdte el járni. Egy 20 perces keresés után talált ilyen növényt. Gyorsan letépett egyet, majd berohant a lányhoz, aki már eszméletlen volt. Összemorzsolta, majd vízbe tette. Egy kis kevergetés után, odalépett a lányhoz.

-Mi a bajom van! Segítek, pedig hagyhatnám meghalni! Soha nem segítettem senkin, neki, pedig szó nélkül segítek… talán… az nem lehet!

A szájába vette a keveréket, majd a lány szájához érintette a száját és átfolyatta a keserű keveréket. Ezután befogat a száját, és nyelésre kényszeríttette. Ezt addig csinálta, amíg az összes folyadék el nem fogyott, majd a lányra terítette a prémjét. Egészen reggelig figyelte a lányt, aki folyamatosan nyögött és magába beszélt. Reggelre viszont még a férfi is elszundikált egy kicsit, így csak azt érezte, hogy valami hideg érinti a kezét. Mikor kinyitotta a szemét a lány kezét látta, aki fogja a kezét. Az északi démon sápadt volt, de a szeme csillogott.

-Köszönöm!

-Hogy vagy?

-Jobban, de kell néhány nap, míg…

-Akkor maradunk!

A következő néhány napban Chimiko állandóan aludt és folyamatosan itta a gyógyfőzetet. Egyre erősebb lett, de nagyon fájt neki a seb, ami nem is volt csoda, hisz a csontig hatoló seb a mérgek miatt nehezen gyógyult. Egy hét elteltével, viszont visszanyerte a régi önmagát.