|
6. rész
2007.12.13. 22:29
6. rész: Chimiko ereje
Mikor belépett, a lány éppen akkor kötötte meg a lenge kimonójának az övét. Egy kicsit lentebb engedte a vállát, így a karcsú nyaka kilátszott. Piros arccal és széles mosollyal üdvözölte a szellemet, majd megkérte, hogy üljön le, míg a keresztapja megérkezik. A férfi csak értetlenül nézte, de azért helyet foglalt. Most egy teljesen más nőt látott, mint akit eddig ismert. Gyerekes és bohóka volt, ami vegyes érzéseket váltott ki a szellemből.
-Bocsáss meg, de régen nem voltam itt… tudod, mindig itt tudom ellazítani magamat eléggé. Kenichi finomsága egyszerűen minden izmomat ellazítja.
-Finomság?
-Finomság! Tetszeni fog neked is!
-Bocs, de nem eszek édességet!
A férfi állt volna fel, de hirtelen a lány kezeit érezte a vállán, aki lefelé nyomta. Felnézett és ismét elcsodálkozott a hirtelen változáson, hisz a lány szemei szikrákat szórtak a haragtól és olyan lett az aurája is, amit már nagyon jól ismer.
-Itt maradsz! Semmilyen édességről nincsen szó! Maradj nyugton, és mindjárt meglátod, hogy miről beszélek!
-Ne parancsolgass! Ha én el akarok menni, akkor el is megyek!
Sesshoumaru szemei kidülledtek, mikor érezte, hogy a lány hatalmas erővel megragadja a vállát. Ismét itt volt az ideje egy kis veszekedésnek. A férfi felpattant és egymást nézve veszekedni kezdtek, de mindig csak azt mondták, hogy „Tudod, hogy ki vagyok?”. Az egész házat felverték. Egy kis idő múlva kinyílt az ajtó és Kenichi jelent meg tálcával a kezében. Nézte egy kicsit őket, hisz úgy látszott, hogy nem rá figyelnek, majd mikor egy kicsit elfajulni a veszekedés és majdnem verekedésbe ment át, akkor Kenichi közbelépett.
-Most már elég legyen! Nem otthon vagytok, hanem nálam! Nyugodjatok meg és üljetek le! Ha ezután is meg akarjátok egymást ölni, akkor nyugodtan!
Mintha varázsszót motyogott volna el, mind a két fiatal lenyugodott és leült, de még húzták a szájukat. Kenichi mosolyogva leült és a tálcát letette, amin egy kis szakés kancsó és három pohár állt, mikor Chimiko meglátta, minden baját elfelejtette, és csillogó szemekkel nézte a keresztapját.
-Jaj de jó! Itt a finomság!
„Tehát a szaké neki a finomság? Érdekes, majd meglátjuk, hogy mennyit bír inni belőle!”
Chimiko öntött mindenkinek, majd mindenki megitta. A nyugati démonnak be kellett látnia, hogy ilyen erős szakét, még egész életében nem ivott, de a lány láthatólag nagyon bírta, mert ahogy megitta, már töltötte is a következő adagot. A két férfi a következő fél órában csak módjával ittak, de Chimiko minél többet akart inni. Rajta viszont ez a rengeteg mennyiség sem látszott, csak a mosolygó és csillogó szemein lehetett látni, hogy egy kicsit a fejébe szállt a pálinka.
-Ha most megbocsátotok, de el kell mennem a mosdóba!- mondta a lány, majd határozott mozdulatokkal lépkedett ki
-Chimi-chan már megint túlzásba viszi, de még csak el sem kezdett inni…
-Mi?
-Úgy bizony! Az apja ezért nem szereti, hogy itt van, mert tudja, hogy a lánya nagyon bírja a szakét és sokat is szeret belőle inni… ilyenkor egy kicsit veszélyes…
-Hogy-hogy veszélyes?
-A pálinkától megnő az ereje és olyan dolgokat is tehet, amit józan állapotában soha. Múltkor, mikor itt járt, akkor egy nagyobb bandita sereget pusztított el egy pillanat alatt, akik itt tanyáztak… állítólag nyugat urának is sok gondot okoztak…
Sesshoumaru kiköpte az éppen a szájába lévő szakét, hisz ekkora meglepetés nem érhette, mint ez. Azzal a banditasereggel meg gyűlt a baja, hisz egyik katonája sem volt képes legyőzni őket. Erre meg ez a lány egy pillanat alatt likvidálta őket. Ez a törékeny lány, aki tényleg erős, de ennyire nem.
-Nem lehet, hogy csak szerencséje volt?
-Ugye te viccelsz? Ott voltam, mikor nekik esett. Annyi vért és gyilkolást nem láttam az életem 1000 éve alatt, mint, amit ő művelt. Ő egy karcolás nélkül megúszta és mikor végzett, akkor megtörölte a száját és szakét kért. De nem ez a másik véglete…
-Nem?
-Nem bizony! Valamikor meg olyan kezes bárány, amelyet még nem hordott hátán a föld. Tudod, én azt hiszem, hogy Chimi-channak több személyisége van. A harmadik esetben olyan kacéran viselkedett, mint egy jól képzett ágyas, még én is elpirultam, mikor megjelent ez a nő. Azért sem akarlak itt hagyni vele…
-Miért?
-Mert nem tudom, hogy melyik énje jelenik meg. mind a hármat képes vagyok egy ideig kordába tartani, de ha felidegesíted, akkor lehet, hogy neked megy… azt, pedig nem akarom!
-Meg tudom védeni magam!
-Azt gondolom, de nem vagy képes egy hime hatalmával harcolni…
-MI?????????
-Elszóltam volna magam? Chimi-chan megöl, ha kiderül! Az ereje nem a harci technikákban van, hanem egy hime ereje lakik benne. Északon nagy becsbe tartják ezért. Egyszer az északon lévő háborúba egy egész falut mentett meg a hatalmával. Nyugati… mi a neved?
-Fontos?
-Igen az, nekem igen! Ha neki nem árulod el, akkor rendbe, de nekem áruld el, hisz nem bízhatok egy névtelen alakban…
-Pedig a név nem jelenti a bizalom jelét…
-Én már csak ilyen vagyok4
-Ismered nyugatot?
-Nem!- hazudta a férfi
-Rendben! A nevem Sesshoumaru!
„Tudtam! Te vagy nyugat ura! Jobb, ha vigyázol a keresztlányommal… Ez érdekesnek ígérkezik, kíváncsi vagyok, hogy hogyan alakul a kettőtök kapcsolata!”
-Értem! Üdv itt, Sesshoumaru-kun!
-A lány előtt hívj nyugatinak!
Ekkor lépett be a lány és egy kicsit szomorkásan nézte a kancsót. Sesshoumaru is érezte, ahogy a lány aurája teljesen megváltozik. Az erős aura eltűnt és helyette egy kicsit gyermekien gyenge aura jelent meg. a következő pillanatba bevágódott mellé a lány és a kis északi démonnő Kenichi nyakába ugrott és nyávogó hangon szólalt meg.
-Kérek még szakét! Kérlek keresztapuuuuuuuu! Naaaa!
-Jól van! Tessék!
Chimiko megitta az összest, majd hirtelen megváltozott az aurája és a szeme összeszűkült és mogorván nézett maga elé. Nézte a többieket egy pillanatig, majd a levegőbe szimatolt izgatottan, majd felállt.
-Hova mész?
-Vért akarok!
-Maradj nyugton Chimi-chan! Nem kapsz több szakét, ah nem maradsz a fenekeden!
-Fogd be öreg! Harcolni akarok! Te ott, küzdj meg velem!
-Te ne parancsolgass nekem! Fogd be a szád és hallgass az öregre!- mondta Sesshoumaru és a nő felé sétált, aki beállt harci pozícióba.
Chimiko szeme felcsillant, majd a férfi felé kezdett rohanni, aki kitért az útjából, de ekkor érezte meg a lány erős rúgását a nyakán. Megfordult és a lányt látta, ahogy kicsiket ugrálva felé közeledik. A démonnőnek gyors ütései voltak, mait Sesshoumaru nehezen tudott védeni, de egy kis idő múlva elkapta a lány kezét kicsavarta, majd a másik kezével lefogta. Leterítette a földre a lányt, aki csak hevesen tiltakozott. Sesshoumaru leütötte. El kellett ismernie, hogy a lány tényleg nagyon sok gondot okozott neki, hisz olyan ütéseket és rúgásokat kapott be, amit eddig soha.
-Most legalább nyugton lesz! Ez az erős északi?
-Ez? Csak viccelsz! Közelébe sincs! Most megyek, de kérlek vigyázz rá, míg magához nem tér…
-Kenichi-sama! Milyen edzést és támadásokat tud ez a lány? Soha nem láttam még ilyet.
-Több mestere volt! Ez egyik karatét, a másik judót, a harmadik tájboxot, a negyedik, pedig a fegyverek használatára tanította. Elhiszed nekem, hogy ez a lány olyan gyenge volt, mint egy falevél? Pedig ilyen volt, de ekkor találkozott a mesterekkel és megtanították harcolni. Olyan erőre tett szert, amit eddig egy szellem sem volt képes megtanulni. A mesterei a történelem legjobb tanítványának hívták.
-Érdekes! Tényleg nem láttam még ilyen mozgásstílust. Rendbe maradok itt vele…
-Értem, de vigyázz vele, mert ki tudja, hogy milyen állapotba tér magához.
Kenichi kilépett a szobából, majd mosolyogva indult a szobája felé, a szolgálóknak megtiltotta, hogy több szakét vigyenek be, így nem kellett tartania attól, hogy Chimiko jobban érezze magát. Egy fél óra múlva Chimiko kezdett ébredezni. Először forgott vele a világ, majd mikor megállt, akkor felült és a szobájába találta magát. Szakét akart és semmi mást, de ekkor meglátta a férfit, aki ott ül az ablakba, és a holdfényt nézi. Elszégyellte magát, mert eszébe jutott a viselkedése. Ki kelt az ágyból, majd odalépett a férfi mellé. A démon ránézett, de csak szánalom csillogott az arany szempárba.
-Szörnyen sajnálom a viselkedésemet!- majd meghajolt a férfi előtt, ez egy kicsit meglepte a férfit.
-Mindig ennyit iszol?
-Csak ha itt vagyok! Még egyszer…
-Ne kérj bocsánatot! Legalább láttam egy másik oldaladat, valamiért azt érzem, hogy kettőnk között van egy kapocs, csak még nem jöttem rá, hogy mi!
-Akkor nem csak én vagyok így!
Chimiko leült a szellem mellé és ő is az eget és a holdat nézte. Percekig nézték így a tájat, mikor a lány érezte, hogy a démon őt nézi. Kérdően tekintett rá, mire a szellem összeszűkítette a szemeit és félrefordította a fejét.
-Mi a baj?
-Tényleg egy hime lakozik benned?
-Mi? Honnan tudod?
-Keresztapád kotnyeles, ha iszik…
-Jaj ne!
-Ne aggódj nem árult el rólad semmit, azért vigyázott, hogy a kilétedet titok övezze, de nekem pont ez az izgalmas.
-Csak nem vonzónak látsz?
Sesshoumaru szája megrándult, majd közelebb hajolt a lányhoz, aki nem ellenkezett, így a távolság kettejük között csökkent. A férfi megfogta az északi arcát, majd végigsimította. A lány a jóleső érzésnek engedve becsukta a szemeit.
-Eszméletlen szép vagy! Soha nem láttam még ilyet!
-Köszönöm!
Chimiko gyengéden megcsókolta a férfit, aki lágyan viszonozni kezdte a gyengéd érintést. A kettejük teste a hold fényében forrt össze egyetlen csókkal. Mikor szétváltak a fiú közeledni akart a lányhoz, aki visszatolta.
-Sajnálom, de nem lehet!
-Miért?
-Mert jegyesem van! Hiába nem akarom, akkor is a jegyesem addig, amíg nem küldöm el.
-Hiszen már megcsókoltuk egymást…
-Annak nem érződik az illata, de ha a magadévá teszel, akkor soha nem tudom leszedni magamról az illatodat. Így a jegyesem is megérezné, és akkor lenne még nagy baj…
-Értem, mit akarsz mondani, de én elintézem, ha kell! Kellesz nekem!
-Sajnálom!
-Megőrjítesz!
-Tudom!
Chimiko a szellem vállára hajtotta a fejét és nézték tovább a tájat. A lány csak a férfi hevesebben dobogó szívét hallgatta és tudta, hogy a másik személy, pedig az ő szívét hallgatta.
„Semmi kétség! Beleszerettem ebbe a pökhendi nyugatiba! Jaj, mit tegyek most?”
„Ez az északi teljesen megbabonázott! Olyan érzéseim vannak, amikről eddig még soha nem tudtam… fontos nekem ez a lány! Nekem nem kell az az északi hercegnő, csak ez a lány!”
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
