5. r�sz: A vend�gs�g

�

M�snap Sesshoumaru �bredt fel kor�bban. Kiny�jt�zott, majd a l�nyra n�zett, aki mosolyg�san aludt tov�bb.

„Furcsa l�ny… engem is megnyugtat, nem �rzem mellette azt a gyilkol�si v�gyat, amit szoktam �rezni… azt hallottam, hogy az �szakiak b�keszeret� emberek, de ennyire nem hathat ki… tal�n t�bb van ebben a l�nyban, mint mutatja.”

Chimiko lassan �bredezni kezdett, majd fel�lt �s nagyot ny�jt�zott. �lt m�g egy kicsit �s �lmosan t�r�lgette a szemeit.

-Jaj ne, m�r megint k�r� j�tt? Kinou seg�ts �lt�zk�dni… elk�ld�m a fen�be…- mondta �lmosan �s m�g �s�tott is hozz�

-Te miket besz�lsz?

-J� reggelt!- t�rt mag�hoz Chimiko �s zavartan elford�totta az arc�t.

A l�ny gyorsan fel�llt, majd a tavacsk�hoz l�pett �s megmosakodott, v�g�l felvette a m�r sz�raz ruh�j�t, v�rtj�t �s a kardjait, �gy teljesen utaz�k�pess� v�lt. A f�rfi m�g mindig �rtetlen�l �llt el�tte, �gy sz�lt neki, hogy indulni k�ne. Lassan mind a ketten elindultak az �szak-nyugati ter�letek fel�. Az �szaki tudta, hogy est�re oda�rnek, �gy egy kicsit sietve haladt, hisz r�gen nem l�tta m�r a bar�tj�t. Nem besz�ltek egy sz�t sem, eg�sz �ton, csak n�m�n r�tt�k az utakat. K�s� d�lut�nra, Chimiko megl�tta a falut, ahol az ismer�se lakik. Esz�be jutottak azok a napok, mikor itt volt. A falu vezet� �ton elkezdett nevetni, amit Sesshoumaru sz�v� is tett, hogy el�g �rdekes, hogy mag�ba nevet. Mikor el�rt�k a falut, akkor egy fiatal l�ny pillantottak meg els�sz�r.

-Eln�z�st! Kenichi-sam�t keresn�nk!

-� Chimi-chan! R�gen nem l�ttuk! Kenichi-sama most is a kis kunyh�j�ban van a falu v�g�n…

-K�sz�n�m!

Chimiko �s a f�rfi elindultak a falun kereszt�l. A f�rfi az embereket �s a f�lszellemeket figyelte, majd l�tott p�r tisztav�r� szellemet, amint a n�nek integetnek, a l�ny, pedig d�dolva �s mosolyogva viszonozza a kedvess�get.

„Legal�bb tudom, hogy valami Chimi-channak h�vj�k!”

Egy r�pke s�ta ut�n egy hatalmas h�z el�tt �lltak, aminek az ajtaj�ra r� volt �rva, hogy Kenichi, majd egy kis t�bla alatta, hogy csak akkor zavarja valaki, ha nagyon s�rg�s. Chimiko mosolyogva bekopogtatott, majd v�rt. Egy perc m�lva lehetett hallani valakinek a d�nny�g� hangj�t. Mikor kiny�lt az ajt�, akkor egy �regebb d�mon �llt az ajt�ba, akinek k�k szemei �s lila hossz� haja volt.

-Mit akarna m�r…

-J� napot Kenichi-sama!

-Chimi-chan! Te vagy az? Olyan r�gen nem l�ttalak!

Azzal a lend�lettel felkapta a l�nyt, �s a magasba dobta, majd elkapta. Er�sen mag�hoz szor�totta �s a l�ny haj�t megd�rg�lte. Chimiko is csak nevetett, majd a f�rfihez b�jt.

-Mi�rt hanyagoltad el a keresztap�dat ennyi ideig?

-Sajn�lom, de nem volt sok id�m… apa…

-Ne is folytasd… harciaskodik megint?

-Mint mindig! Jaj, majd elfelejtettem! Hadd mutassam be nyugatot! Nyugat, � itt a keresztap�m, Kenichi-sama.

-�rvendek!

-�n is, de mi�rt az a neve, hogy nyugat?

-Mert nem tudom a nev�t, de � sem az eny�met, �gy �szaknak h�v. Hab�r most hallotta a nevemet.

-Akkor is �szaknak foglak h�vni!

Chimiko �s Sesshoumaru farkas szemet n�zett �s lehetett l�tni a szikr�kat k�z�tt�k, amely vesz�lyes lehetett volna, hogyha Kenichi-sama nem avatkozik bele.

-Ejej! Nyugalom, �gy l�tszik, nagyon harciasok vagytok! Gyertek beljebb!

Chimiko felh�zott orral l�pkedett be, majd hallotta, ahogy a d�mon is elindult ut�na. Visszat�rt �nmag�hoz �s belekarolt a keresztapj�ba. A f�rfi csak a fej�t fogta �s nevetett, majd hallgatta, ahogy a l�ny minden baj�t elmondja neki. Sesshoumaru nagyon figyelt, mert nem tudott err�l a l�nyr�l semmit, csak annyit, hogy �szakr�l j�tt �s keres valakit nyugaton, akihez hozz� akart�k adni �s a neve Chimi-chan. Hi�ba f�lelt, nem hallott plusz inform�ci�kat a l�nyr�l, csak a szok�sosakat. A h�zigazda megmutatta mindenkinek a szob�j�t, majd magukra hagyta �ket. Egym�s melletti szob�t kapt�k meg. Chimiko bel�pett a szob�ba, majd hangosan ny�g�tt egyet �s led�lt az �gyra, mint egy szalmazs�k. Majd mikor kiny�jt�ztatta minden tagj�t, akkor fel�llt �s t�r�lk�z�vel a kez�ben elindult a f�rd�be. F�l �ton tal�lkozott a keresztapj�val.

-Hova-hova l�nyom?

-Megyek �s lemosom az �t por�t…

-Cs�nya k�k folt van a karodon, csak nem…

-Egy kicsit hajba kaptunk, de ennyi…

-T�l heves term�szet� vagy, olyan, mint �n voltam… ez�rt nem t�rt el �szak maga mellett. A t�k�letes b�ke k�pe… ideges�t�…

-Annyira nem, mint hiszed! N�ha kimondottan kellemes! Annyi, hogy �n ink�bb r�d �s ap�ra �t�ttem, csak ap�t kontrol�lja anya…

-Er�s asszony az any�d!- nevetett Kenichi- Ki a f�rfi?

-Fogalmam sincs! Tal�lkoztunk az �ton, �s azt mondta, hogy velem tart… �szakra k�sz�lt, de pontosan nem tudom, hogy mi�rt…

-Vesz�lyes! Soha nem �reztem m�g ennyi yokait egy d�monba…

-Rendes �, a maga kellemetlen m�dj�n! Ha besz�lsz vele, akkor hazudj a kil�temr�l. Nem akarom, hogy valami�rt �szhez kapjon, �s h� nyugati l�v�n elhurcoljon a nagyur�hoz.

-Sz�val igaz, hogy a nagy�r szemelt ki mag�nak feles�gnek?

-Igen, de semmi kedvem hozz�! Apa k�ld�tt el most is, de hogy mi�rt azt nem tudom… feleslegesnek tartom!

-Ap�d nem h�lye! Van r� oka, hisz az �cs�m!

-Most megyek, de este megk�n�lhatn�l egy kis finoms�ggal.- nevette el mag�t a l�ny

Kenichi csak b�lintott, majd a t�voz� l�ny ut�n n�zett. Valamit akkor sem �rtett testv�re viselked�s�n. Hisz mennyi az es�lye, hogy Chimiko els� r�n�z�sre beleszeret nyugat ur�ba? Egy�ltal�n egy visszautas�t�st k�vet�en Chimiko �letben marad? Rengeteg k�rd�s lebegett a fej�be, mikor valaki megszak�totta a gondolkod�s�t. Sesshoumaru l�pkedett a folyos�n.

A d�mon meg�llt el�tte �s a szemeibe n�zett. Kem�nyen, de m�gis egy csepp rosszindulatot nem lehetett kiolvasni a szem�b�l.

-Ki ez a l�ny?

-A keresztl�nyom!

-Azt tudom, de hogy h�vj�k, hol �l �s kik a sz�lei?

-Mi�rt �rdekel ez t�ged?

-Az nem foglalkoztasson! Ez az �n �gyem!

„Sz�val vonz�dsz hozz�, �csi!”

-A neve Chimi-chan, �szaki nemes katona l�nya. Ennyi el�g?

-Egyenl�re!

Sesshoumaru tov�bbindult �s a f�rd�be tartott. Kenichi n�m�n n�zte �t, majd elindult a szob�ja fel�, hogy el�k�sz�tse a finoms�got a l�nynak. Sesshoumaru bel�pett a f�rd�be, majd a f�rfi r�szleg fel� tartott, de mikor l�pett volna be, akkor ny�lt ki a szomsz�d ajt� �s Chimiko dugta ki a fej�t. Gyorsan felm�rt�k egym�st, majd a l�ny �ppen indult volna el, mikor a nyugati meg�ll�totta.

-Nem tudom, hogy ki vagy, de kider�tem…

-Csak nyugodtan, de addig is hagyj b�k�n!

-Te egy rejt�ly vagy, amit meg kell fejteni… r�j�v�k a titkodra…

Chimiko visszafordult �s k�zelebb l�pett a d�monhoz. A test�k olyan k�zel egym�shoz, hogy szinte Sesshoumaru �rezte a l�ny kerek melleit a mellkas�n. A �ny elh�zta a sz�j�t, majd incselkedve csillant meg a szeme.

-Honnan veszed, hogy titkolok valamit?

-Ne n�zz h�ly�nek!

-Annak nem is n�ztelek!

-Hanem?

-Tal�ld ki!- a l�ny megfordult �s gyors l�ptekkel elindult, de m�g az ajt�ba visszafordult �s csillog� szemekkel n�zett a d�monra.- Este v�runk a szob�mba!

Sesshoumaru led�bbent a l�ny viselked�s�n. Csillog� szemek �s az a boldog �s v�gyakoz� mosoly, ami �lt a l�ny arc�n, az mindent fel�lm�lt. Soha nem l�tott ilyen sz�ps�get eg�sz �let�ben. Gyorsan megf�rd�tt, majd a szob�j�ba a kik�sz�tett ruh�t mag�ra vette �s elindult a l�ny szob�j�ba. Mikor bekopogott a l�ny csilingel� hangj�ra figyelt fel.