4. rész: A bonyodalmak fokozódnak

Sesshoumaru is nekidőlt a fának, majd egy kis idő múlva már ő is aludt. Másnap korán kelt fel Chimiko, így elindult nyugatra, hátrahagyva a frissen szerzett társát. Nem nagyon izgatta, hogy a férfival mi lesz, hisz nem tartozott neki semmivel, de nagyot kellett csalódnia, mikor egy óra múlva megérezte a mögötte sétáló szellemet. A férfi mellé lépett, majd megfenyegette, hogy ha még egyszer ott hagyja, és hülyének nézi, akkor nem lesz a húgainak nővére. A lány ezen csak mosolygott, majd tovább indult. Nem akart még menni nyugatra, így elhatározta, hogy egy kis kitérőt tesz az egyik barátjához. A démon is érezte, hogy nem egyenesen nyugatnak mennek, hanem egy kisebb fordulattal észak-nyugatra mentek. Nem szólt, hisz nem tudta a lány igazi akaratát és nem is nagyon érdekelte. Estér megint egy tisztásnál szálltak meg. Egy kis idő múlva Chimiko felállt és ment az ösztönei után.

-Hova mész?

-Nem mintha sok közöd lenne hozzá, de fürdeni megyek!

-Megyek én is!

-Azt próbáld meg! Ki is tekerem a nyakad!- vörösödött el a szeme a lánynak.

Chimiko futásnak eredt, majd mikor elérte a tavat, gyorsan körbenézett, de senkit nem látott. Lassan elkezdett levetkőzni, egyszer csak megérezte a szellem auráját.

„A nyomorult mégis eljött! Jól van akkor, játszunk!”

Chimiko úgy vette le a ruhát, hogy minden pontját végigsimította, majd felkötötte a haját, hogy jobb legyen az összhatás, majd lassan belépett a vízbe. Először alámerült, majd egy kiállóbb kőnek támaszkodott és a csillagokat kezdte el figyelni.  A vizet játékosan kezdte a testére locsolni, majd alvást tettetve becsukta a szemeit és elkezdett mélyeket szuszogni. A mestere jutott eszébe, aki megtanította neki tökéletesen elsajátítani, az alvást tettető technikát. Nagyon sokszor sikerrel alkalmazta a rajtaütő harcokban. Most is lenyugtatta a testét és izmait, majd a mély lélegzések is megváltoztak. Sesshoumaru egy kis idő múlva megunta, hogy egy nő megmondja neki, hogy mit tegyen, és még hallgat is rá. Fogat magát és elindult a tó irányába. Ekkor látta meg a lányt, aki elkezdi levetni a ruháit, de olyan érzékien, hogy a férfinak a nyál is összefutott a szájába. Sok ágyasa volt már, de egyikőjük sem tudott ilyen hatással lenni rá. A lány felkötötte a haját, ezáltal a kerek mellei kihangsúlyozódtak. Az északi lassan elindult be a vízbe, majd néhány perc lubickolás után kifeküdt egy nagyobb kőre, majd Sesshoumaru is érezte, hogy a lány elaludt. Néhány perces várakozás után, mikor már végképp megbizonyosodott róla, hogy alszik, akkor kilépett a bokrok takarásából. Közelebb ment a lányhoz, majd alaposan megnézte. Most már teljesen érezte, hogy a lány mélyen alszik. Elhúzta a száját, majd a lány ruháira nézett. A férfi letérdelt a lány mellé és alaposan megnézte magának a lányt, majd éppen hozzá akart nyúlni, mikor a lány keze elkapta a karját.

-Meg ne próbáld! Úgy látom nem félted az életed nyugati!

Sesshoumaru nagyon megdöbbent, hisz érezte, ahogy a lány alszik, de most mégis elevenen csillogó szemekkel találta szembe magát. A lány kezei összeszorultak a csuklóján, hogy válaszra kényszerítsék, de egy kicsit sem okozott a férfinak fájdalmat.

-Lehetnél az ágyasom…

-Te meg az udvari bohócom!

Sesshoumarunak sem kellett több és elkapta a lány nyakát és kiemelte a vízből. Chimiko nem reagált, hisz könnyen ki tudta volna védeni a támadást, ha akarja, de belekezdett egy játékba, amit nem volt hajlandó abbahagyni. Keményen nézett a férfi szemeibe.

-Te fruska! Nagyon sokat hiszel magadról… könnyen az életedbe kerülhet…

-Te nyugati! Nem érdekel, hogy mit akarsz tenni, de ahhoz nekem is pár szavam.

Chimiko megfogat a férfi karjait, majd teljes erejéből megszorította, majd nagy lendületet vett és egy pörgéssel kiszabadult a férfi karjai közül. A nyugat démon meglepődött, hisz rettenetesen elkezdett a karja fájni, majd egy meztelen testet látott megpördülni, majd a lány látta előtte egy méterrel. Csak azt vette észre, hogy a lány eltűnik, és hihetetlen gyorsasággal a ruhája felé rohan. Mire észbekapott a lány magára húzta a ruháját.

Chimiko tudta, hogy gyorsan kell cselekednie, hisz ha elbambul, akkor az életébe is kerülhet. Felvette a ruháját, majd beállt a harci pozícióba. Eszébe jutott a mestere szavai…

„Az ellenség a váratlan támadásokra nem számít, így csak a frontális támadást képes kivédeni. Támadd meg és használt a lótusz virágát.”

Chimiko elindult a szellem felé, majd egyre gyorsabban mozgott, majd elindított egy bal egyenes a szellem felé, aki könnyen blokkolta, de nem számított a másik támadásra, amit a hasa környékére célzott. Chimiko nagyon meglepődött, mikor a férfi erős kezei a másik kezére is ráfeszültek. Így a testük szinte összepréselődött.

-Ügyes lótusz virág, de nem veszed figyelembe, hogy nem közönséges démon vagyok!

-Szép blokkolás!

Chimiko gyorsan mozdult és egy újabb támadást indított el. Volt mikor keményen megütötte a férfit és fordítva. Egy fél óra múlva lökték el a másikat, így mind a ketten nagy porfelhő közepette csúszott hátra. Mind a ketten lihegtek. Az arcukat és az egész testüket sebek és zúzódások borították. Chimiko arca feldagadt és vérzett. Érezte, ahogy a fejéről csorog le a vére, de nem érdekelte túlságosan. Sesshoumarunak is fájt az oldala, hisz a lánynak erőteljes rúgásai voltak. A kezéből, pedig a földre csöpögött a vére, mert egyszer olyan erővel rúgta meg, hogy az felhasította a vállát. Tetszett neki a harc, így nem akarta félbehagyni, de ekkor a lány egyszerűen leengedte a kezét, és a földet nézte.

-Máris feladtad északi?

Chimiko felnézett és a szemei zölden világítottak a sötétben. Egy pillanat múlva a férfi előtt termett, aki lenézett a lány arcára. Chimiko felnézett az arany szemekbe, mik annyira megbabonázták. Mosolygott, majd közelebb hajolt a szellemhez, aki közönyösen, de annál több izgalommal várta a folytatást, de a vártnál különböző dolog történt. Chimiko felemelkedett és néhány centire megállt a szellem arcától.

-Erős vagy, de az nem jelenti azt, hogy mindent megtehetsz… senki nem élhet így… még te sem, nyugati…

Ezután Chimiko becsukta a szemeit, majd elájult. Sesshoumaru érezte, ahogy a lány teste kezd elgyengülni, majd már csak a karjaiban fekvő lányt nézte, aki elvesztette az eszméletét. Sesshoumaru elhúzta a száját, majd ölbe kapta a lányt és a többi cuccához fektette. Ő maga leült egy sziklához és az elalélt lány figyelte.

„Mi van velem? Rég meg kellett volna ölnöm, erre, pedig elkísérem, és még vigyázok rá… kezdek megőrülni… Valahogy ez a lány olyan hatással van rám, amit eddig nem tapasztaltam, izgatott vagyok mellette…”

Chimiko szörnyű fejfájással ébredt. Mikor kinyitotta a szemét, akkor csak a csillagos eget pillantotta meg. Először azt hitte, hogy meghalt, de a fejfájás és az egész testét uraló fájdalom nem erre utalt. Lassan felült, majd szédelegve próbált szétnézni. Csak a közelben lobogó tüzet látta, majd megpillantotta a ruháit is, vagyis a nadrágját és a fehérneműit, majd a kardjait. Nem ijedt meg, hisz tudta, hogy ő maga nem vette fel őket. Nagyon kimerült volt. Nem használta fel az összes energiáját a harcba, de a férfi utolsó ütése nagyon rossz helyen találta el. A hasát fogva felállt és a ruhájáért akart nyúlni, de egy hang megállította.

-Felkeltél? Már ideje volt…

-Miért hagytál életben?

-Normálisan akarok veled harcolni, nem szórakozásból.

-Honnan tudod, hogy nem teljes erőmből harcoltam?

-Ne nevetess, nagyot csalódtam volna, ha így lenne. A gyermeki játékod közelébe nem volt az igazi erődnek. Ezt én megérzem…

-Nem tudom, hogy honnan érzed, de…

-Olyan erők szállnak felőled, hogy az nem felel meg annak a teljesítménynek, amit itt produkáltál.

-Értem!

Chimiko felvette a ruháit, majd elindult a tó irányába, hogy megmossa az arcát. Mikor kellően felfrissült, a szellemre nézett. A démon minden mozdulatát figyelte, a lány, pedig egy percre elvörösödött, mikor érezte, hogy a szellem a melleit figyeli.

-Ö… szeretnék felöltözni… elfordulnál?

-Nem!- ettől felment a pumpa Chimikoba.

-Ahogy akarod!

Chimiko ledobta a ruháit, majd lehajolt az alsóneműért, de közben egy percre sem vette le a szemét a démonról, aki rajta legeltette a szemeit. Chimiko lassan felvette, majd a nadrágért nyúlt. Ahogy azt is felöltötte magára. Levetette a ruhát, így a formás mellei kibújtak és minden kis apró rezdülése jól láthatóvá vált. A lány sem zavartatta magát, hisz bosszantani akarta a szellemet. A melltartó féle anyagért nyúlt, majd magára tekerte és végül nem vett vissza a ruhát, hisz az nagyon véres és koszos volt, így hátat fordított és elkezdte kimosni a tóban. Mikor végzett kiterítette, ő, pedig ledűlt egy fa tövébe. A szellem még állt egy kicsit, majd leült ő is. Chimiko kinyitotta a fél szemét a férfira nézett.

-Elégedett vagy?

-Igen! Biztos nem akarsz az ágyasom lenni?

-Ne idegesíts fel megint! Senkinek nem vagyok az ágyasa…

-A férjednek sem leszel…- ekkor még Sesshoumaru is meglepődött azon, ahogy a lány felől gyilkos aura száll felé és látta, ahogy a lány szemei vörösen izzani kezdenek.

-Nekem soha nem lesz férjem… főleg, nem olyan, aki nem méltó rám és meg sem keres, csak küldözget… ha apám nem lenne, akkor…

-Nyugi északi! Mára elég fát téptél ki!

Chimiko hirtelen megnyugodott és a férfira nézett, aki kérdően tekintett le a lányra, mivel még üllő helyzetben is nagyobb volt majdnem egy fejjel. Nézték egy percig egymást, majd mikor Chimiko teljesen lenyugodott, vörös arccal elfordult. A feje mögé tette a karjait és nézte a vizet.

-Ki piszkált fel ennyire?

-Egy semmirekellő.

-Bővebben!

-Egy nagy semmirekellő! Azt hiszi, hogy mindent megkaphat, amit akar, de velem nagyon rosszul jár, hisz úgysem leszek az övé.

-Arrogáns fickó lehet…

-Az nem kifejezés!

-Honnan való?

-Nyugati!

-Akkor azért mész arra?

-Mit tehetnék mást? Apám haragja rosszabb, mint száz kiéhezett férfi. Apám haragjával soha nem húznék ujjat…

-Nem kéne hagyni magad…

-Kösz, te könnyen vagy vele, hisz nem veled történik… amúgy is férfi vagy, a férfiaknak mindent szabad, de a nőknek…

-Mert gyengék…

-Gyengék a francokat! Erősek ők, ha akarnak! És te miért indultál északra?

-Bosszút akarok állni valakin, aki csúnyán átrázta a fejem…

-Akkor a te dolgod sem lehet könnyű… erős?

-Nem tudom! Még soha nem találkoztam vele, de remélem az, mert nem szívesen ölöm meg ellenállás nélkül…

-Ilyen jószívű vagy…

-A francokat! Én jószívű, ez egy vicc akart lenni? Ha nem ellenkezne, akkor unalmas és élvezetmentes lenne a halála. Nekem nem kenyerem a kedvesség és a könyörület…

-Engem még sem öltél meg…

-Már mondtam, hogy azért nem, mert nem akarok egy félig küzdőt legyőzni… hol lenne az élvezet. Miért megyünk észak-nyugatra?

-Van egy ismerősöm ott és amúgy is, ráérek nyugatra menni. Apám amúgy sem mondta meg a határidőt, mire ott kell lennem…. A kis kapuk!

-Érdekes vagy te, északi!

-Te is nyugati! Jó éjszakát!

Chimiko lefeküdt, majd gyorsan elaludt. A páncéljait és a kardjait maga mellé téve pihente a nap fáradalmakat. A férfi egy darabig fennmaradt és hol a csillagokat, hol Chimikot nézte, majd ő is lassan elaludt.