|
3. rész
2007.12.13. 22:27
3. rész: Az első találkozás
Chimiko estére egy közeli erdőben éjszakázott. A lovával egy tisztáson álltak meg, ahol egy melegvizű forrás állt. Tüzet rakott, majd levetkőzött és fürdeni indult. A kellemes meleg víz körbefogta izmos és vékony alakját, a lány alámerült és élvezte a mélyebb vizet. Sesshoumaru is ebbe az erdőbe ért estére. Tudta, hogy ha egy kicsit tovább menne, akkor hajnalba ott lehet a palotánál. Most sajnálta egy kicsit, hogy olyan gyorsan jött, hisz nem élvezheti ki, ahogy a lány vár a büntetésre. Éppen egy kisebb tisztás mellett ment el, mikor melegséget érzett. Tudta, hogy a közelben egy melegvizű tavacska van, így arra vette az irányt.
Sesshoumarut nagyon meglepte, mikor látta, hogy a tó foglalt. Egy lány bukkant ki a víz alól. A lány hosszú bordóhaja úszott a vízen és a sokat sejtetően takarta a lány testét. A férfi egy percre ledöbbent, hisz nem mindennap lát ilyen gyönyörűséget a szellem. Chimiko megérzett egy hatalmas démoni erőt a háta mögött, de nem reagált gyorsan. Lassan kiindult a partra, majd felvette az alsóneműjét és a kardját. A bokrok felé nézett és kihúzta a kardját.
Sesshoumaru megdöbbent, ahogy a lány kiindul, majd felveszi az alsóneműt és fedetlen mellekkel állt vele szembe és kardot tart a kezében.
-Ki vagy és mit akarsz?- kérdezte Chimiko
Sesshoumaru nem tartotta értelmesnek, hogy tovább bujkáljon, így kilépett a bokrok közül. Ekkor érezte meg a lány kellemes illatát. Olyan volt, mint a kertjében nyíló tűzvirág illata, amelyet friss földbe ültettek. A lány eszméletlenül gyönyörű volt. A formás dereka és formás kerekded mellei, amelyek kellően nagyok voltak. Az aranybarna bőr és az a gyönyörű arc. A bordó haja körbefogta az egész testét és takarta. Ehhez az összképhez társult a csodálatosan csillogó zöld szempár és a két-két vörös méregcsík az arcán és a homlokán a fekete kő. Sesshoumaru első ránézésre tudta, hogy harcedzett nővel van dolga, hisz az izmai is erről árulkodtak.
-Még egyszer kérdezem! Mit akarsz?
-Itt akartam megszállni, de láttam, hogy foglalt… de amúgy sincs hozzá semmi közöd…
-De van! Én voltam itt előbb és te leskelődtél…
-Én nem…
-Hát persze!
-Ne feleselj velem te lány! Tudod, hogy ki vagyok?
-Nem, mert nem árultad el, de ezt én is kérdezhetném tőled. Én sem vagyok akárki és egy nemes fia velem nem…
-Fogd be a szád, te lány…
-Minek?
Sesshoumarunak sem kellett több. Gyorsan a lány felé futott, majd megvillantak a mérgező körmei. Chimiko csak elhúzta a száját, majd könnyen blokkolta a támadást. Egy percig farkasszemet néztek, majd Chimiko könnyű mozdulattal elugrott. Eldobta a kardját, majd energia gömböt formált és a férfi felé dobta. A démon egy kicsit meglepődött, hogy ilyen erős támadásra is képes a lány, majd könnyedén kivédte. Nagyon sokáig elszórakoztak így és nagyon döntetlenre állt a meccs. Mindketten lihegve nézték a másikat, és a következő támadáson gondolkodtak.
-Meg kell vallani, hogy nem vagy gyenge ellenfél!- mondta Sesshoumaru
-Te sem!
-Ennek örülök, de most be kell fejeznünk!
-Tudom!
Sesshoumaru megvillantotta a körmeit, majd a lány felé rohant. Chimiko nem csalódott, hisz nagyon jól tudta, hogy a férfi így fog reagálni. Megvárta, hogy közelebb érjen, majd a magasba ugrott és egy kisebb szaltóval a közeli fa ágára landolt. Onnan nézett le a férfira, aki egy pillanatig elvesztette a lányt.
-Itt vagyok!
-Látom!
-Mára hagyjuk abba, hisz nem túl élvezetes félig meztelenül harcolni veled. Ha akarsz valamit, akkor majd ráérsz később is zaklatni, de addig…
-Kár lenne azt a ruhát ilyen testre pazarolni…
-Túl élénk a fantáziád, nem?
Chimiko leugrott, majd a szellem előtt ért földet és elindult a ruhái felé. Elment a férfi mellett és lassan felvette a ruháit, majd öltözködni kezdett. Mikor befejezte, akkor éppen indulni készült, de a férfi megragadta a karját. Chimiko visszanézett és a férfi szemeivel találta magát szembe. Nagyon helyes volt a démon, de a szemei mindennél szebbek voltak. Azok az arany szemek, amelyek erőt és kegyetlenséget tükröztek, megbabonázták Chimikot.
-Mit akarsz?
-Mi a neved onna és honnan jöttél?
-Északról jöttem és nyugatra tartok! A nevem, pedig ne érdekeljen.
-Miért?
-Mert úgy sem árulom el! Ez marad az én titkom. Akkor most én kérdezem meg ugyanezeket.
-Nyugati vagyok és északra indultam… a nevem, pedig nem fontos…
Chimiko elhúzta a száját, ahogy megérezte a férfi hangjában az iróniát. Nézték egymás szemeit, majd Chimiko nagyot sóhajtott és kihúzta a karját a férfi kezei közül.
-Minek mész nyugatra?
-Apám akaratából! Semmi kedvem sincs…
-Mi a célod, ha nyugatra mész?
-Szerintem ehhez semmi közöd! Hisz nem is ismerlek… miért kéne az orrodra kötnöm?
-Már mondtam egyszer, hogy vigyázz a szádra!
-Én erre, pedig megadtam a helyes választ, de ha most megbocsátasz, nekem mennem kell…
-Veled megyek!- jelentette ki határozottan Sesshoumaru
-És minek? Hisz neked északon van dolgod…
-Az nem annyira fontos, inkább volt harag, mint cél… Kíváncsi vagyok, hogy mit akarsz…
-Miért érdekellek én egyáltalán?
-Talán, mert meztelenül rohangáltál előttem…
Chimikoban felment a pumpa, hisz neki, még egy férfi sem mert ilyen otrombán és bánton visszaszólni és amúgy sem volt az igazságnak megfelelő amit mondott. A vészjóslóan csillogott, ahogy a férfira nézett.
-Már ne is haragudj, de senki nem rohangált meztelenül. Felöltöztem volna, ha nem leskelődtél volna utánam… a másik, hogy senkinek nem kell a kíváncsisága, törődj a magad dolgával, nyugati!
Chimiko nem várta meg a választ, hanem szó nélkül szellemgömbbé alakult és elrepült, egyenesen nyugatra. A férfi döbbenten nézte a lányt, aki szó nélkül ott hagyta. Nem ismerte a lányt, de ez a harciasság és a szépsége egyszerűen megőrjítette. Egy jó kis fürdés után, lassan elindult a lány után, hisz gondolta, hogy nem fog végig szellemgömb formájába utazni. Úgy 1 órát fürödhetett, de ez idő alatt is csak erre a nőre gondolt, de ekkor tudatosult benne, hogy neki más nő miatt kellene aggódnia, aki csúnyán átvágta. Egyből elmúlt a jókedve és máris bosszús és mérges lett. Az apja hagyta rá, hogy vegyen nőül és onnát, de eddig nem talált egy területen sem egy megfelelőt. Egy nap viszont hallotta az egyik nemesétől, aki északon járt, hogy az ottani hercegnő gyönyörű és izgalmas személyiség. Sesshoumaru elhatározta, hogy ez a nő kell neki, akkor is ha az ellenkezik. Igazából nem akart feleséget, hisz az csak nyűg és nem lehet olyan szabad. Ágyasai vannak és az neki teljesen megfelelő, de egy feleség már más lenne. Viszont nem szegheti meg az apjának tett ígéretét, hiába sértette meg az apja a büszkeségét. Lassan haladt, mert így is érezte erősen a lány jellegzetes illatát. Tudta, hogy most már újra anyagi testben folytatja az útját. Egy bizonyos idő után, mikor érezte, hogy nagyon közel van a lányhoz, megállt és lepihent egy fa tövébe.
Chimiko megunta a szellemgömb formát és újra anyagi testében járta az utat. Elege volt ebből az egészből. Neki nem itt lett volna a helye, mikor megállt egy kisebb tisztáson, akkor a dühét egy közeli fán vezette le, ami ripityára tört a keze nyomán. Ezután leült a fa tövébe és egy fűszálat a szájába véve elmélkedett. Egy kis idő múlva megérezte a férfi démon auráját a közelben.
-A francba!
Chimiko felállt és az aura felé vette az irányt. Mikor érezte, hogy csak pár méterre van a szellem, akkor leült és a fának támaszkodott. Sesshoumaru is tudta, hogy nagyon közel van a lány, de nem tett semmit.
-Mi a francért követsz?
-Nem követlek…
-Ha jól tudom, akkor nem erre van észak… szóval miért követsz?
-Már mondtam, hogy veled megyek…
-DE NEKEM NEM KELL A SEGÍTSÉGED, NYUGATI!
-FOGD VISSZA MAGAD, ONNA!
-HOGY AZ ISTEN ÁLDJA MEG AZ ÖSSZES FÉRFIT EZEN A VILÁGON!
Chimiko felállt és egy újabb fát kiszemelve elkezdte verni, közbe be sem állt a szája. Sesshoumaru csöndben és érdeklődéssel figyelte a lány minden mozdulatát és szavait.
-Nekem most otthon kellene edzenem Genirokuval. Ha az apám nem lenne olyan begyepesedett agyú, akkor simán megúsztam volna minden bajt, amit a nyakamba akasztott. Nekem senki nem kell, hogy boldog legyek… nem leszek olyan, mint a húgaim, akik a virággyűjtést tartják a legszebb és legérdekesebb dolognak a világon. Én harcra születtem, amit senki nem vehet el tőlem…
Ekkor ez a fa is megadta magát és darabokra tört. A démon csak magában ismerte el, hogy ez a lány tényleg nagyon erős, még csak puszta kézzel is. a lány lerogyott a földre és lihegve próbálta rendbe hozni a lélegzését, majd mikor normalizálódott, akkor felállt és lehuppant az egyik fa tövébe és becsukta a szemeit. Egy kis idő múlva mélyeket szuszogva aludt.
-Érdekes lány vagy te! Vajon ki lehet?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
