2. rész: A hírek

Hito elindult vissza az urához. Tudta, hogy lóval csak két napra van, így nem túlságosan sietve elindult. Chimikot az edzőterembe látogatta meg az apja, akinek olyan vörös volt a feje az idegtől, hogy egy tűzvirág is megirigyelhette volna. Chimiko nyugodtan fogadta az apja összes átkát, majd elnevetette magát és az apja szemébe nézett.

-Igen apa, tudom, hogy kit kosaraztam ki és azt is tudom, hogy nagyon gonosz és erős és nagy valószínűséggel megölne, ha találkoznánk, de értsd meg, hogy én akarok egy férfitól sem semmit egyenlőre. Nekem itt van az északi haderő, amit irányítanom kell, nem érek rá feleségnek lenni.

-Holnap azonnal indulsz nyugatra és nincs vita.

-Nem megyek! Itt maradok, nem fogok olyan után futni, aki még a megjelenésével sem tisztel meg…

-Velem ne vitatkozz lányom! Holnap indulsz és kész! Erről nem nyitok vitát…

-De…

-HALLGASS! HOLNAP INDULSZ ÉS NYUGATRA MÉSZ, HA EGYSZER IS AZT HALLOM, HOGY NEM VAGY OTT, AKKOR MEGTANULOD, HOGY MI AZ ENGEDELMESSÉG.

Chimiko nem szólt vissza, hanem csöndben bólintott. Lassan és lehajtott fejjel lépett ki az edzőteremből és haladt egyenesen a szobájába. Olyan mérges volt, hogy legszívesebben felrobbant volna, de már egy-két verés után megtanulta, hogy nem szabad az apjával ujjat húzni. Ahogy belépett a szobájába lefeküdt és várta, hogy másnap elindulhasson.

Eközben Hito gondolt egyet és gyorsabbra vette a tempót, így estére már elérte a nyugati területek határát. Tudta, hogy órákon belül eléri a fővárost és a palotát. Igaza volt, mert 2-3 óra múlva leszállt a lováról a palota kertjébe és rögtön ment az urához. Egyenesen az iroda felé vette az irányt, ahol a nagyúr rendezte a birodalom ügyes-bajod dolgait. Halkan kopogott, majd mikor engedélyt kapott, belépett a szobába. A szobában hatalmas polcok és szekrények voltak, amelyeken alig volt hely már a sok irat és könyv miatt. Az a szobában volt egy hatalmas tölgy asztal, amely mögött egy férfi görnyedt, akinek az ezüst haja a beszűrődő fények miatt csillogott. A férfi egy egyszerű fekete kimonó volt, amit egy fehér obival tekert végig.

-Uram!

-Te vagy az Hito? Hamar megjártad északot. Későbbre vártalak… az ara…

-Pont erről lenne szó, nagyuram! Chimiko hime elutasította a nagyurat…

-Mi?- állt fel hirtelen a szellem

-Azt üzente, hogy nem lesz a nagyuram játékszere és a feleség, mivel nem tisztelte meg a jelenlétével. Azt is üzente, hogy ha sérelmezi ezt, akkor keresse meg és beszéljék meg.

-Hogy merészeli az a rühes északi onna, hogy engem megalázhat! Remélem, tudja, hogy ezzel az életével fizet…

-Azt én nem tudom uram, de biztos, hogy harcias típus.

-Kiváló, akkor nem lesz olyan unalmas! Az sem érdekel, hogy ezután háború lesz, de engem senki nem alázhat meg. Holnap elindulok északra… majd meglátjuk, hogy ki utasít el kit!

Sesshoumaru olyan ideges volt, hogy az asztalára akkorát ütött, hogy megrepedt alatta. Hito engedélyt kért a távozásra, majd egyedül hagyta a nagyurat. Sesshoumaru a hatalmas ablakhoz lépett és kinézett rajta, a szemei vörösen kémlelték a távolt.

-Hol lehetsz Chimiko? Majd meglátjuk, hogy melyikünknek van igaza, d az biztos, hogy nem maradsz életbe. Egy nyomorult onna…

Sesshoumaru ezután dühösen elindult a lakosztálya felé, ahol mérgesen lefürdött és lefeküdt, de álmában is egy ismeretlen arcú nőről álmodott, aki nevetve állt előtte, majd hátat fordított neki és elindult. Csak a lány alakjára és csilingelő hangjára emlékezett, mikor felébredt. Izzadt és mindig nem tudta lenyugtatni magát. Egyre jobban érezte, hogy meg kell ölnie a lányt.

Eközben Chimiko békésen aludt a szobájába és a kastélyról álmodott, ahol nyugodtan edzhetett és senki nem zavarta. Másnap hamar kelt, hogy még legyen ideje egy kis reggelire és néhány dolog beszerzésére. Balszerencséjére, mikor leért az étkezőbe az apja már ott volt. Chimiko nem szólt egy szót sem, hanem csöndben megreggelizett. Éppen ment volna ki, mikor az apja emlékeztette, hogy ma indulnia kell. Chimiko csak bólintott, majd elindult, hogy néhány főzetett készítsen, és a fegyvereit megélesítse. Lassan elkészült és már a lova is készen állt, így érzékeny búcsút vett az anyjától és a húgaitól, majd elindult. A harci ruhájában volt, ami egy lábára tapadó fekete nadrágból és egy vörös ruhából állt, amely csak a combja közepéig ért. A ruhának nem volt ujja és a nyakán keresztül kellett felvenni. A derekán egy fekete és vörös obi volt megkötve. A ruhának enyhén vörös ruhája volt, amelyen egy fekete sárkány díszelgett. Az obiba két kard volt belefűzve. Egy rövidebb kard, amelyen egy fekete sárkány volt, a nagyobbik kard, pedig egy egyszerű kard volt. A karját, pedig egy kisebb páncéllal takarta el a támadók előtt. Nagyon könnyen tudott benne mozogni, így egyáltalán nem zavarta a ruhának a mély felvágása a lábánál. A haját kiengedve hordta, amely így a fenekéig ért.

Nem siette el a dolgot, hisz semmi kedve nem volt nyugatra menni, így lassú tempóba indult el. Unottan lovagolt és a tájat nézte, tudta, hogy 2-3 nap alatt ott lehet a palotánál, de úgy gondolta, hogy ráér, hisz senki nem mondott neki határidőt, még az apja sem. Eközben a táj másik oldalán is készülődött valaki. Sesshoumaru éppen a lovát nyergelte fel. Nem volt kedve szellemgömbbé alakulni, hisz akkor hamar ott lenne és élvezni akarta még a helyzetet. Nem ismerte ezt a lányt, de már most beleremegett, hogy milyen lehet, hisz eddig senki nem állt neki ellen. Ez a lelke mélyén még tetszett is neki. Amikor elkészült, felült és elindult. Ő egy kicsit sietősebbre vette a tempót.

Chimiko estére egy közeli erdőben éjszakázott. A lovával egy tisztáson álltak meg, ahol egy melegvizű forrás állt. Tüzet rakott, majd levetkőzött és fürdeni indult. A kellemes meleg víz körbefogta izmos és vékony alakját, a lány alámerült és élvezte a mélyebb vizet. Sesshoumaru is ebbe az erdőbe ért estére. Tudta, hogy ha egy kicsit tovább menne, akkor hajnalba ott lehet a palotánál. Most sajnálta egy kicsit, hogy olyan gyorsan jött, hisz nem élvezheti ki, ahogy a lány vár a büntetésre. Éppen egy kisebb tisztás mellett ment el, mikor melegséget érzett. Tudta, hogy a közelben egy melegvizű tavacska van, így arra vette az irányt.