Chimiko hime �s a makacs nyugati

By Yoshiko

�

�

1. r�sz: Chimiko

�

Az �szaki ter�letek meleg �s n�ha zord vid�k�n az uralkod� csal�d az Yoshunuki-kl�n. Az � hatalmuk alatt �ll eg�sz �szak ter�lete. B�keszeret� �s igaz d�monok uralj�k, akiknek nincs �ny�re a harc �s a visz�lykod�s. A palot�ban minden b�k�s �s mindenki boldogan �l, hisz nem kell tartaniuk semmilyen harct�l, vagy m�gis?

�szaki palot�j�ban egy szombati nap is �gy kezd�d�tt, mint a t�bbi. Mindenki mad�rcsicserg�sre �bredt, majd reggelizni indultak. Csak egy szem�ly volt ez al�l kiv�tel. A Yoshunuki csal�d legid�sebb l�nya, Chimiko soha nem a szokv�nyosat tette. Ut�lta a b�k�s reggeleket, ami fel�bresztik a kellemes pihen�s�b�l. Ut�lta hallgatni, hogy testv�reik kacagva rohang�lnak a kertben, �s gyerekes dolgokr�l besz�lgetnek, pedig alig volt k�zt�k 10 �v kork�l�nbs�g. Ma reggel is Chimiko f�radtan fek�dt az �gy�n �s az ablakon b�mult kifele, mikor kopogtak.

-Tess�k!

Ekkor megjelent az ajt�ban a szolg�ja, akit nagyon szeretett, mert tisztasz�v� �s kedves l�ny volt, akinek egyszer sem volt, egy rossz szava sem a hercegn� szok�s�ra. Mosolyg�s �s �r�k vid�m t�pus� volt a l�ny. Most is mosolygott, ahogy bel�pett.

-J� reggelt hercegn�!

-Neked is Kinou!

-K�sz�lj reggelire! Ap�d l�tni akar…

-Nincs hozz� kedvem! Szerintem ma megint az edz�terembe reggelizek…

-Sajn�lom, de az apja meghagyta, hogy �lt�ztessem fel �s vezessem hozz�…

-M�r megint mit akar?

-Azt �n nem tudom, de az eg�sz csal�dnak meg kell jelenni. A h�gai is k�szen vannak m�r.

Chimikonak k�t h�ga volt, akik ikrek voltak. Elevenek �s komolytalan gondolkod�s�ak voltak, de ez betudhat� volt a fiatal koruknak. Mind a h�rom gyerek igazi d�mon volt, apjuk a leger�sebb szellemek k�z� tartozott. Chimiko nagyot s�hajtott, majd kikelt az �gyb�l �s a szobal�nya el� �llt. A szem�ben dac �s harciass�g csillogott. Kim�rten n�zte a l�nyt, akik mindig megijedt a l�nyt�l, ha �gy n�zet r�.

-Kinou! Te tudod, hogy mi�rt kell mennem, igaz?

-�n…

-Ne j�tszd a h�ly�t! Ki vele!

-Ap�d megint tal�lt egy k�r�t…

-Ezt nem hiszem el! Nem �rtem, hogy mi�rt er�lteti, hisz tudja, hogy elhajtom �ket. Soha nem tanul az el�z�ekb�l? Rendben, seg�ts �lt�zk�dni! Az igazat megvallva sz�rakoztat, hogy mindig elhajtom �ket…

Chimiko m�g magyar�zott egy kicsit a l�nynak, aki elkezdte fel�lt�ztetni. A hercegn�n egy piros yukata volt, amit egy fekete �s s�rga mint�s obival k�t�ttek meg. A szobal�ny sz�p masnit k�t�tt, majd elkezdte a l�ny haj�t csin�lni. Kif�s�lte, majd egy hajt�vel laz�n felk�t�tte, hogy n�h�ny tincs huncutul kib�jjon. Chimiko mindig el�gedett volt a l�nnyal, hisz mindig gy�ny�r� n�v� v�ltoztatta. Chimiko am�gy sem volt egy ronda teremt�s. Az �szakiak �d�kat zengtek a l�ny sz�ps�g�r�l. Ett�l volt neki annyi k�r�je, de eddig m�g mindenkit sz�vf�jdalom n�lk�l elk�ld�tt. Soha nem volt m�g egy f�rfi k�zel�be sem. Nem �rezte sz�ks�g�t, hogy vel�k foglalkozzon.

Ez a piros yukata kihangs�lyozta a bronz b�r�t, amely olyan egzotikuss� tette a l�nyt. A haja, mely m�ly bord� sz�n� volt, vid�man �s kac�ran lobogott, ahogy haladt a folyos�n az �tkez� fel�. A z�ld szemeiben k�v�ncsis�g �s egyben harciass�g csillogott, hisz tudta, hogy most ism�t veszekedni fog az apj�val. Az anyja t�mogatta Chimikot, hisz tudta nagyon j�l, hogy l�nya soha nem fog �rdekb�l h�zasodni. Ahogy el�rt�k az �tkez� ajtaj�t, hallotta, ahogy bent kellemes besz�lget�s folyik. K�t f�rfi hangot hallott �s az anyja mindig vid�m hangj�t. Nagy leveg�t vett �s arc�ra fel�lt�tte a b�jos mosolyt, ami k�v�l�ll�nak gy�ny�r� volt, de aki ismerte azt tudta, hogy ez rosszat jelent. Megfogta a kilincset, majd lassan benyitott. Az �tkez� alapj�ba v�ve nagyon sz�p hely volt, hisz falt�l falig �r� ablakain a napsugarak �thatoltak �s vil�gosabb� tett�k a helyet. A falak ment�n szekr�nyek �lltak, amelyekben dr�ga �s ritka �tk�szletek �lltak. A szoba k�zep�n �llt egy 20-25 f�s asztal, amely most sz�pen meg volt ter�tve, k�l�nb�z� finom �telek �lltak rajta. Az asztalf�n�l az apj�t l�tta, aki mosolyogva figyeli �t. Mellette Chimiko anyja �lt, aki idegesen t�rdelte a kez�t. Az asztal m�sik v�g�n ott �ltek csendben az ikerh�gai. Mindenki sz�pen ki�lt�zve. Chimiko ekkor n�zte meg a f�rfit, aki az apja mellett �lt. Magas �s nagyon helyes f�rfi volt, akinek k�k haja mindenkit elvar�zsolt. A haj�n�l, m�r csak a gy�ny�r� z�ld szemei voltak szebbek. Az arc�n k�t v�r�s m�regcs�k volt �s a karj�n is l�tott p�rat. Chimiko �rezte, hogy er�s d�monnal van dolga, de k�zel sem volt olyan er�s, mint �. Csak most �rtette meg, hogy apja mi�rt ragaszkodott ahhoz, hogy harcolni tanuljon. K�zelebb l�pett az apj�hoz, majd m�zes-m�zosan meghajolt �s k�sz�nt�tte az idegent is. Apj�t kir�zta a hideg l�nya rosszat sejtet� viselked�s�t�l.

-J� reggelt ap�m! Mi�rt hivatt�l magadhoz?

-El�sz�r is hadd mutassam be Hitot, aki a nyugati ter�letekr�l �rkezett hozz�d…

-Igaz�n? �rvendek a tal�lkoz�snak, Hito-san.

-�n is hime!

-�s megk�rdezhetem, hogy mi j�ratban itt Hito-san?

-Hito-san az�rt j�tt, hogy…

-K�sz�n�m any�m, hogy seg�teni akarsz neki, de most �t k�rdeztem.- csillant v�szesen a l�ny szeme

-Az�rt j�ttem, hogy elvigyelek nyugatra, az uram jegyesek�nt…

-T�nyleg?- tette a derek�ra a kez�t, a l�nyt, �s kih�zta mag�t- Milyen �r az, aki el akar venni, de m�g annyira sem hajland�, hogy szem�lyesen j�jj�n el �rtem! Sajnos meg kell tagadnom a nagylelk� aj�nlatot, �s k�rem, mondja meg az ur�nak, hogy nincs sz�nd�komba nyugatra menni, s�t f�rjhez menni…

-L�nyom! Hallgass, hisz m�r lassan v�n leszel…

-Ha j�l tudom, akkor m�g csak 20 vagyok, �s az m�g d�monokn�l nem sz�m�t �regnek, s�t ink�bb gyereknek… Te is tudod, hogy nem fogok �rdekb�l h�zasodni.- emelte fel a hangj�t Chimiko

-�rtem az �rveit, de…

-Sajn�lom Hito-san, hogy csal�d�st kell okoznia az ur�nak, de akkor sem fogok a j�t�kszere lenni. Ha ezt s�relmezi, keressen meg, �s majd megbesz�lj�k.- Chimiko ekkor megt�rdelte a kez�t �s gonosz mosolyra h�zta a sz�j�t.- Ha most megbocs�tanak, de elment az �tv�gyam �s m�g edzenem is kell.

Chimiko arr�bb hajtotta a yukat�j�nak az alj�t �s kil�pett a teremb�l. Hallotta, ahogy az apja ut�na ki�llt, de m�r nem �rdekelte. Tudta, hogy ma is j�t veszekszik majd az apj�val. Ahogy kell� t�vols�gba �rt, hangosan elkezdett nevetni, hisz sz�rakoztatta a k�r�k elutas�t�sa, de ekkor m�r nagyon m�rges lett, hisz ez a f�rfi volt az els�, aki nem szem�lyesen j�tt �rte, hanem szolg�t k�ld�tt �rte. Olyan, mintha nem is hagyott volna v�laszt�si lehet�s�get neki. Chimiko a szob�j�ba gyorsan �t�lt�z�tt a harci ruh�j�ba, majd kil�pett az edz�terem folyos�j�ra. Lassan �s kim�rten s�t�lt. A szembe j�v� katon�k �s vezet�k meghajoltak el�tte �s utat engedtek. Chimiko volt az �szaki hadsereg parancsnoka, hisz olyan er�vel rendelkezett, amit a t�bbiek soha nem kaphattak meg. Ahogy el�rte az edz�termet, ott tal�lta a kedvenc t�rs�t, Genirokut. A f�rfinek v�r�s r�vid haja �s fekete szemei voltak �s olyan izmokkal rendelkezett, amit�l minden l�ny elolvadt. Er�s volt, de emellett rettent�en nagy sz�ve volt. Most is a kis tan�tv�nyait tan�tgatta, amikor meg�rezte Chimiko jelenl�t�t. Mindenki meghajolt a l�ny el�tt, majd kettesben �lltak m�r a terembe. A l�ny le�lt a tatamira �s a f�ldet n�zte, a bar�tja mell� �lt �s cs�ndben hallgattak.

-Ap�m megint hozott egy k�r�t…

-M�r ne is haragudj, de ap�d lassan kezdi t�lz�sba vinni…

-Nem haragszom! Igazad volt… megint csin�ltam a balh�t. R�ad�sul, most csak az egyik szolg�j�t k�ldte a k�r�.

-Ez �j! Ilyet m�g nem hallottam t�led. Ki a k�r�?

-Valami nyugati nagy�r…

-Mi? Rem�lem, elfogadtad!

-Mi�rt tettem volna? M�r mondtam, hogy balh�ztam… mi a bajod Geniroku?

-Tudod, hogy ki az a nyugati nagy�r? Olyan kegyetlen �s er�s, hogy eddig nem akadt ellenfele. Nem k�ne pack�znod vele… k�pes meg�lni!

-�llok el�be! Nem v�letlen�l vagyok �n a parancsnok…

-T�l komolytalanul veszed… nagyon meg�theted a bok�dat…

-Majd megl�tjuk! Most edz�nk egy kicsit, rendben?

-Ahogy akarod!

Chimiko t�voz�sa ut�n az �tkez�ben megfagyott a leveg�. Az ikrek cs�ndben figyelt�k, ahogy anyjuk a sz�ja el�tt tartva a kez�t remeg, az apjuk, pedig olyan ideges, hogy az �k�lbeszorult kez�b�l kisercent a v�r. A vend�g viszont nyugodtan �lt. Meglepte a l�ny viselked�se, hisz Sesshoumaru nagy�rnak eddig senki nem mert ellenszeg�lni. �gy gondolta, hogy jobb, ha visszat�r nyugatra. Megk�sz�nt mindent, majd elindult a lov�hoz. Chimiko elk�s�rte �s v�gig csak menteget�z�tt.