3. r�sz: A palota

Egy sz�p napos reggelen Kouno �s n�h�ny l�ny megl�ttak a t�volban egy nagy �p�letet. Mindenki nagyon izgatott lett �s alig v�rt�k m�r, hogy ott legyenek. Tudt�k, hogy szolg�n lesznek, de most az sem �rdekelte �ket. Csak az sz�m�tott, hogy ki tudj�k magukat pihenni. A szellemek is mintha egy�tt �r�ltek volna a l�nyokkal, mert �k is vid�mabban kezdtek besz�lgetni. P�r �ra eltelt�vel sikeresen el�rt�k a v�roskapukat, amelyn�l er�s szellemek �lltak �rt. Mikor megl�tt�k a k�t szellemet �s a l�nyokat, sz� n�lk�l beengedt�k �ket, de az�rt Kouno �szrevette, hogy a szellemek nem j� szemmel n�zik, hogy haland�k j�rk�lnak az �ltaluk uralt ter�leten. Lassan haladtak a palota fel�. Minden utc�n szellemek �lltak meg, hogy �ket megn�zz�k. Egyik�knek sem volt k�l�n�s �rz�ke, de mindenki �rezte, hogy mennyire er�s aura lengi k�rbe ezt a ter�letet, egyed�l Kouno �rezte teljesen m�shogy, mint a t�bbiek. Maga sem �rtette, hogy mi lehet vele, de mindenki k�r�l aurak�r�ket l�tott. Hol er�set, hol gyeng�bbet, de mindenkinek megvolt a maga aur�ja. Mikor elhaladtak egy-egy er�s szellem mellett Kouno nagyon rosszul �rezte mag�t, ezt �szre is vette Nimo, de nem sz�lt egy sz�t sem. Nem akarta a l�nyt bajba keverni.

Mikor el�rt�k a palota bej�rat�t a k�t szellem megfordult �s a l�nyokra n�zett.

-Meg�rkezt�nk h�lgyeim! Most itt hagyjuk �n�ket, m�ris j�n a vezet�j�k �s elmondja, mit kell maguknak csin�lni.

Azzal a k�t szellem f�nyg�mbb� alakulva elsz�lltak. A l�nyok nem �lltak ott n�h�ny percn�l t�bbet, m�ris ny�lt az ajt� �s egy �regebb f�rfi �s egy n� l�pett ki. A n� halv�nyk�k kimon�t viselt, derek�n egy s�t�tk�k szalag d�szelgett, amelyben egy legyez�t tartott. A f�rfi hossz� �sz szak�lla be volt fonva �s egy sz�rke b� haorit viselt, fel�l, pedig egy k�k kimon�fels�t.

-�dv�z�llek benneteket! Ez itt a nyugati ter�letek k�zpontja, az�rt vagytok itt, hogy szolg�l�k legyetek.- mondta a n� kedvesen. Nem kell megijedni, nem mindenki olyan gonosz, mint azt mutatj�k! A nevem Hiono-sama. �n leszek a feljebbval�tok. �n foglak betan�tani titeket, hogy kell felszolg�lni a te�t �s takar�tani stb. Ez a f�rfi mellettem Giromuki-domo. Az udvar vezet�je �s ir�ny�t�ja. Most gyertek velem, lef�r�dt�k �s kaptok valamit enni.

Ennek mindenki meg�r�lt. Kouno sem hitte volna, hogy ilyen seg�t�k�sz is lehet egy szellem. Neki mindig azt mondta az anyja, hogy a szellemek, mind gonoszak �s soha nem szabad vel�k k�z�sk�dni.

„L�nyom! Mindenkinek meg van a helye ebben a vil�gban. Ebbe beletartoznak a szellemek is. Soha, de soha ne tartozz egy szellemhez sem, mert �k mind kegyetlenek”

Gondolt vissza az anyja szavaira Kouno �s lassan elindult a t�bbi l�ny ut�n. Mint ahogy �g�rt�k a l�nyokat egy k�z�s f�rd�be terelt�k. Mindenki felszabadultan �s nevetve elkezdte lemosni mag�r�l az �t por�t �s a sebeket is sz�pen megtiszt�tott�k, majd mindenkinek �telt adtak.

Ek�zben a k�t szellem egy ajt�n�l meg�llva sz�pen bekopogtak. Bentr�l csak egy elny�zott �s halk d�rm�g�st lehetett hallani, �gy a k�t szellem benyitott. Az szob�ban a falak mellett hatalmas szekr�nyek voltak, amelyekbe k�nyvek �s iratok voltak felsorakozva, egy nagy asztal volt a szoba k�zep�n, amely m�g�tt egy f�rfi �lt �s �pen �rt valamit. Nem n�zett fel, de nagyon j�l tudta, hogy kik azok. A f�rfinak hossz� feh�r haja b�rsonyosan hullott a v�ll�ra �s r�szben az asztalra. A homlok�n l�v� kis hold alak� jelet most r�ncok d�sz�tett�k, l�that�an borzalmasan m�rges hangulatban volt a f�rfi, err�l az arc�n l�v� m�regcs�kok is tan�skodtak, mivel egy-egy ideges r�ng�st lehetett rajta l�tni. Egy k�nny� k�k kimon�t viselt.

A k�t szellem lassan meghajolt, majd felegyenesedve belekezdtek a mondand�jukba.

-Sesshoumaru nagy�r! Meghoztuk a k�rt szolg�l�l�nyokat.

-Remek!- mondta inger�lten- Rem�lem el�g f�radtak �s meg�ltetek n�h�nyat.

-Sajnos nem uram!

-Mi van?- n�zett fel a szellem

Egy kicsit meglep�d�tt, mert ilyen �t ut�n m�r a fel�nek el kellett volna hullnia, hisz csak gyenge haland� n�kr�l van sz�

-Hogy �rtitek, hogy nem halt meg egy sem?

-F�radtnak f�radtak, de egyik�k sem halt meg.

-Ez hogy lehet?- �llt fel a szellem

-Egy l�ny lett rosszul. �ppen meg akartuk �lni, de… az a l�ny k�zbel�pett.

-Milyen l�ny?

-Az egyik a t�bbi k�z�l, m�r a faluban is sok gond volt vele, de j�tt mag�t�l…

-Hogy-hogy gond volt vele?- k�rdezte inger�lten a szellem

-Nem engedte, hogy elvigy�k a l�nyokat, mikor bel�tta, hogy er�sebbek vagyunk elindult mag�t�l. K�s�bb mikor az egyik �sszeesett, mint parancsoltad elindultak, hogy meg�ljem, de ez a l�ny k�z�nk �llt.

-�rdekes! Mi�rt �lltatok meg?

-Hogy �szinte legyek, fogalmam sincs, olyan volt a szeme abban a pillanatban, mintha sokkal er�sebb lett volna n�lunk.

-M�g egyszer nem hib�zhattok! Holnap m�r munk�ba �llnak �s szeretn�m, hogy ha megmutatn�tok nekem azt a l�nyt.

-Nem lesz neh�z uram!

-Mi�rt?

-Nagyon felt�n� jelens�g!

Sesshoumaru b�lintott, majd a k�t szellem elindult a sz�ll�suk fel�. A nagy szellem m�g sokat gondolkodott ezen a l�nyon, de ut�na csak mag�ra volt m�rges, hogy egy haland� l�ny ut�n gondolkodik.

Azon a napon a l�nyok m�r nem csin�ltak semmit. Miut�n a gazdaasszony megmutatott nekik mindent �s k�rbevezette a palot�ba �ket, a l�nyok a szob�jukban pihentek. Egyik�ket sem kellett altatni, hanem magukt�l elaludtak. M�snap mindenki kipihenten �bredt �s egy kicsit idegesek voltak. M�r nem f�ltek vagy ilyesmi, hanem izgalom �lt mindenki sz�v�re, m�g Kouno sem tudta mag�t t�rt�ztetni. Lassan felvette a ruh�j�t s megf�s�lk�d�tt. Szok�s�hoz h�ven felk�t�tte a haj�t, majd mosolyogva l�pett ki a szob�b�l. Az eligaz�t�s a konyh�ban volt, ahol mindenki megkapta a heti teend�it. Kounonak �s Nimonak a szennyest kellett kimosni. Ez egy kicsit zavarta �ket, de r�j�ttek, hogy �gy sokkal jobban eltelik az id�. Mind a k�t l�ny a foly� partj�n t�rdelt �s mosott, k�zben nevettek �s besz�lgettek. Mind a ketten kiker�lt�k a falura vonatkoz� k�rd�seket. Nagyon hi�nyzott nekik, de nem akartak most ezzel foglalkozni. Mikor sikeresen kimost�k az �sszes ruh�t, felpakolva indultak vissza. Mivel a kertben nem nagyon mentek ki, �gy el is t�vedtek. A k�t haland� l�ny f�r�l f�ra �s bokorr�l bokorra haladt, de egyik hely sem volt neki ismer�s. Egy kanyar ut�n viszont mind a ketten led�bbentek a l�tv�nyt�l. Egy csod�latos r�zsakertet l�ttak, amelyben minden sz�nben pomp�z� vir�gok voltak. Soha az �let�kben nem l�ttak ilyen sz�pet. Letett�k a kosarakat �s beljebb l�ptek a kertbe. A lelk�ket b�ke �s harm�nia j�rta �rt. Kounot k�l�n�s �rz�sek j�rt�k �t, mintha m�r j�rt volna itt, de ez nem volt lehets�ges, hiszen � most j�rt itt el�sz�r.

-Nimo!

-Mi a baj? Kouno olyan s�padt vagy, j�l vagy?

-Nem tudom! Olyan mintha j�rtam volna itt…

-Az nem lehet…

-Tudom!

-Kouno, a nyak�ked!- mutatott Kouno nyak�ba

A nyak�k halv�nyan vil�g�tani kezdett, majd a f�nye egyre er�sebb lett. Kounot valami egyre jobban kezdte led�nteni a l�b�r�l. Mikor megsz�lalt, szinte �gy hangzott, mintha nem a saj�t hangj�n sz�lalt volna meg.

-Gyere velem Nimo!

Kouno lassan elindult a r�zs�k k�z�tt, majd lassan elfordult egy kisebb eldugott r�szhez. Nem tudta, hogy hogyan, de tudta, hogy ide kell j�nnie. Mikor meg�rkeztek egy bolt�ves kis kapu fogadta �ket. Lassan bel�ptek �s el�llt a l�legzet�k. Mindenhol h�feh�r r�zs�k ny�ltak �s a kertecske v�g�ben egy eml�kt�bla �llt. Kouno lassan odal�pegetett, majd megn�zet a t�bl�t. Csak egy sz�veg volt rajta, semmi m�s.

„Sz�vem alatt sz�v rejtezik, ezzel hozva el az igazi mikot”

Kouno hangosan felolvasta a sz�veget. Nimo �s Kouno egy percig n�m�n n�zt�k a sz�veget, majd hirtelen Kouno a sz�v�hez kapott, ahonnan aranysz�n� f�ny �radt. Nagyon szenvedett �s t�rtre is rogyott a f�jdalm�ban. A f�ny egy darabig egyre f�nyesebb lett, majd hirtelen el�lt a f�nye, ekkor Kouno meg�rezte, hogy a test�ben van a nyak�k. Mikor m�r tiszta volt a feje, Nimo �l�be fek�dt a puha f�ben.

-Mi t�rt�nt?

-Valamilyen f�ny �radt bel�led, de elm�lt. A nyak�ked is elt�nt.

-Oh, Nimo! Fogalmam sincs, hogy mi folyik velem. �rzem, hogy a nyak�k a testemben van. Olyanokat �rzek, amit nem kellene �s olyan rossz.

-Nyugodj meg! Ut�naj�runk, meg�g�rem.

-De, ugye…

-Nem mondom el senkinek! Ez marad a mi titkunk!

A l�nyok m�g egy kicsit besz�lgettek, majd sietve vitt�k vissza a kimosott ruh�kat.