4. rész: A könyvtár és a titok

Lassan egy hónapja voltak a lányok a nyugat szolgálólányai. Mindenkinek tetszett itt, még Kounonak is. Ebből az idilli és nyugodt környezetből néha csak a furcsa álmai szakították ki. Azóta, hogy a testében van a nyakék, furcsa álmai vannak. Minden éjszak egy nőről álmodik, aki egy országot irányít. Minden álmában más történik vele. Van, amikor harcol és mindent vér borít, ilyenkor Kouno izzadságban fürödve ébredt és minden alkalommal hányingere támadt. Volt, amikor kellemes kertben látta a nőt egy férfi társaságában. Ezek az álmok sokkal megnyugtatóbbak voltak. Mindennap el akart menni a könyvtárba, de soha volt ideje. Egészen eddig. Az összes lányt Hiono-sama behivatta a konyhába, az izgatottság a tetőfokára hágott, mikor a kedves asszony megjelent.

-Kedveseim! A nagyurunk meg van elégedve veletek, így párotoknak szabadnapot adott. Azoknak, akik a legjobban dolgoztak ebben a hónapban. Azt csináltok a palota környékén, amit csak szeretnétek.

Az asszony felsorolt 7 lány nevét, köztük Kounot és Nimot is. A lányok nagyon örültek, mert el is határozták, hogy elmennek a könyvtárba, hogy utána olvassanak pár dolognak. Hamar megreggeliztek, majd elindultak a könyvtár felé. Közben másról beszélgettek, főleg a vicces dolgokat emlegették. Sokat nevettek, ami a csöndes folyosókon hallatszott is. Tudták, hogy merre menjenek, mert már nagyon jól kiismerték a palota minden szegletét. A könyvtár hatalmas volt, szinte alig lehetett belátni a végét. Mindenhol polcok voltak, melyeken könyvek és különböző iratok voltak. Nimo, amint belépett rögtön elindult a polcok között és levett egy könyvet a polcról. Olvasgatta, majd visszatette. Jelezte Kounonak, hogy ez nem olyan könyv.

Szinte az egész napjukat itt töltötték és minden furcsa könyvet megnéztek, de egyik sem adott semmilyen információt. Mikor már nagyon megunták, Nimo elhatározta, hogy visszamegy a szállásra. Kouno még maradt egy kicsit. Így egyedül ezek között a hatalmas polcok között, nagyon aprónak és törékenynek érezte magát. Elhaladt egy kisebb könyvkupac mellett, amin látszott, hogy soha senki nem ér hozzájuk, mert vastag porréteg fedte a könyveket. Ekkor a lányban megdobbant a nyakék. Ebből Kouno tudta, hogy itt kell keresni valamit. Minden könyvet kivett és letette egy közeli asztalra és lassan olvasgatni kezdett. Az első 5 könyvben nem talált semmi különöset. Ekkor került a kezébe egy igen furcsa kötetes könyv.

-Évszázadokkal ezelőtt volt egy ország, amely keleten helyezkedett el. Itt démonok és emberek együtt és békében éltek, semmilyen hátrányos megkülönböztetés nélkül. Az ország vezetője egy démon papnő volt, akinek hatalmas ereje volt. Az erején kívül, rendkívüli szívvel is megáldották. Mindenkit szeretett és segített mindenkinek. Arany fürtjeit mindig a szél bársonyosan cirógatta és vörös szemeiben a lángok táncoltak. Soha a világon nem lehetett tőle szebb nőt találni. A nagy démonháború idején az ő országát is elérte a harc és a halál. Sajnos nem tehetett mást, minthogy belép a háborúba. Ekkor ismerte meg észak urát, aki egy hatalmas erejű félszellem volt. Félszellem létére észak teljes hadi seregeit ő irányította. A démonnő nem tehette meg, de mégis egymásba szerettek. Szerelmük titkos és tiltott volt, de nem érdekelte őket. Egy kis idő múlva hír járta, hogy a nagyasszony teherbe esett a félszellem kapitánytól. Meg is született a közös lányuk, de ekkor kitört a felháborodás és a démonnőnek menekülnie kellett a lányával és a férfival, akit szeretett. Az egész ország a démonnőt és a fattyat keresték, mivel nem lehet egy ilyen nő az uralkodó. A nő nagyon megijedt és elmenekült.

A kislány, aki ettől a nőtől született aranyszőke haja volt és édes kis aranyszínű szemei. Az arcán méregcsíkok és a homlokán egy vörös deltoid alakú jel volt. A nő nagyon megijedt, hogy mit tehet a felbőszült tömeg a lányával. Erős volt, de a végtelenségig ő sem tudta megvédeni a lányát. A férfi, akit szeretett, egy nagyobb csatában elveszett, így magára hagyta őket. A nő nem tehetett mást, minthogy minden erejét összeszedve a kislánya erejét lezárta és egy kulcsot hagyott hátra. A tömeg megtalálta őket és a nő meghalt, de még az utolsó erejével a kislányt elküldte egy kisebb falu felé…

A lány könnyes szemekkel nézett fel. Nem tudta, hogy ennek mi köze van hozzá, de valahogy megérintette a történet. Az igaz, hogy szőke a haja és aranyszínű a szeme, de ettől több közös nincsen.

Addig mélázott, hogy nem vette észre, hogy valaki áll mögötte. Lassan megfordult és egy mellkassal találta szembe magát. Lassan felnézett és egy kék szempárt pillantott meg. Egy kicsit megijedt és hátrébb húzódott. A férfinak kék szemei és kék hosszú haja volt, ami fel volt kötve. Lila harci kimonót viselt és a mellénél egy címer volt látható. Nyugat címere

-Ne félj! Nem akarlak bántani.- mondta a férfi

-Ki vagy te?

-A nevem Giro! Nyugati területek kapitánya. Te ki vagy?

-A nevem Kouno! Itt vagyok szolgáló! Sajnálom én nem akartam…

-Nincs miért mentegetőznöd! Csak egy kicsit meglepett, hogy szolgáló létedre tudsz olvasni.

-Apám tanított, azt mondta nem szeretné, ha ostoba lennék!

-Bölcs az édesapád! Hallottam, hogy mit olvasol…

-Sajnálom, nem tudtam, hogy szabad-e ezt olvasnom!

-Itt mindent szabad olvasnod, miért érdekel kelet úrnőjének a története?

-Hát… ö… hogyan is mondjam! Én is keletről származom és ott hallottam, de nem ilyen részletesen.

-Értem! Régen nem olvastam már ezeket. Szomorú történet.

-Igen! Giro-sama, kérdezhetek valamit?

-Persze!

-Te jól ismered ezt a történetet?

-Egész jól, miért?

-Megkérdezhetem, hogy mikor történt ez és, hogy mi történt a kislánnyal?

-Ez kb.20 éve történt, vagyis, hogy meghalt az úrnő. Maga a démonháború évszázadokig tartott. Azt, hogy a kislánnyal mi történt senki nem tudja, mert senki nem ismeri, hogy milyen pecsét fogja meg a lány erejét.

-Értem!

-Úgy látom, hogy nagyon érdekel ez a történet!

-Igen, uram!

-Jól van! Keresek neked információkat, csak annyi kérésem van, hogy innentől te szolgáld fel nekem a teát, akkor majd értesítelek. Megyek és elintézem Hiono-samával a dolgokat. Jó éjt.

-Jó éjszakát uram!

Kouno meghajolt és boldogan ballagott ki ő is a könyvtárból. Nagyon nyugtalan éjszakája volt. Egész éjszaka a sorokat látta és egy nőt, aki szomorúan egy erdőben áll. Semmi nem látszott a sötétben, csak az arany fürtjei és a vörös szeme. Ekkor valami történt, ami eddig soha. A nő egyenesen Kounora nézett, majd mosolygott. A lány először zavarba jött, majd visszamosolyogott a nőre. A démonnő lassan elindult felé, majd előtte megállt. Kounonak nem jött szó a torkára, pedig annyi mindent akart kérdezni a nőtől. Csak csöndben figyelték a másik minden mozdulatát, majd a nő lassan felemelte a jobb kezét és megérintette a lány arcát, erre mind a kettejüknek kicsordult egy könnycsepp.

Kouno közelebb ment a nőhöz és szorosan megölelte. A várt elutasítás helyett, viszont erős ölelést kapott, amitől a szíve még jobban összefacsarodott.

-Kérlek, találd meg a kulcsot!- mondta a nő

-Hol kell keresnem?

-Ezt magadnak kell kitalálnod!

-Ki a te gyermeked?

A nő elmosolyodott, majd szorosabban ölelte a lányt, aki ettől még szomorúbb lett.

-Szerintem nagyon jól tudod, gyermekem!

-Anya?!

A nő csak mosolygott a lányra, aki ebből tudta, hogy igaza van. Nem tudott szóhoz jutni, alig várta ezt a pillanatot, de soha nem gondolta volna, hogy ilyen helyzetben fogja átélni.

-Nagyon sok dolgod van még az életben, amit egyedül nem tudsz véghez vinni. Kell a kulcs, hogy tudd használni az erőd!

-Mi az én célom, anyám?

-Visszaszerezned a jogos tulajdonod és végre békét hozni. Többet, egyenlőre nem mondhatok, itt leszek veled mindig.

-Ez nagyon nehéz lesz! Miért csak most látlak?

-Nem volt nálad a jogos tulajdonod! Mikor hozzád került, kezdett felszínre törni az erőd. Most mennem kell, de álmaidban itt leszek.

-Ne anyám!

Ekkor a nő halványodni kezdett, majd végleg eltűnt. Kouno nagyon szomorú lett, hogy újra elveszítette az anyját.