6. r�sz: Az els� tal�lkoz�s

Kouno �s a l�nyok m�r 3 h�napja, hogy a nyugat ur�t szolg�lt�k. Nagyon meg szerettek itt lenni, de az�rt Kouno m�g nem adta fel a rem�nyt, hogy egyszer hazavisz innen mindenkit. Az ut�bbi k�t h�tben egyre jobban �rezte, hogy valami ki akar t�rni bel�le, de mivel tartott t�le, ez�rt kord�ban tartotta. Egy nap Hiono-sama beh�vatta a l�nyokat a konyh�ba, mert nagy h�rei voltak.

-L�nyok! Nagyon fontos este el� n�z�nk holnap! A nyugati tartom�nyok urai elj�nnek Sesshoumaru nagy�rhoz egy est�lyre. Mindennek ragyognia kell �s kijel�l�k majd p�r embert, akik szem�lyesen fognak felszolg�lni az uraknak. Most pedig munk�ra!

Mindenki nagyon izgatott lett. Kouno es�lyt l�tott arra, hogy megismerje a nyugati tartom�nyok ur�t. Eg�sz nap a szob�kat takar�totta, nagyon elf�radt, de nem lankadhatott, mert m�g nagyon sok dolga lett volna. K�s� d�lut�nra sikeresen befejezte a szob�k takar�t�s�t, m�r csak egy szoba volt h�tra. Csendben bekopogott �s mikor halk d�nny�g�st hallott, benyitott. A szoba egy iroda volt, amelynek k�zep�n egy hatalmas asztal �llt. Az ablakn�l egy f�rfi �llt �s kifel� n�zett az ablakon.

-Eln�z�st uram, de ki kell takar�tanom…

-Kouno!- fordult meg a szellem

-Giro-sama? Sajn�lom, nem tudtam, hogy ez �n szob�ja- �s h�tr�lt kifel� a l�ny

-V�rj! R�gen nem besz�lt�nk �s ez k�l�nben sem az �n irod�m. Ez Sesshoumaru nagy�r�, de most nincs itt.

-Sajn�lom, de nincs id�m…

-Mi�rt ker�lsz? Az�rt, mert…

-Nem csin�ltam semmit…- v�dekezett a l�ny

-�rtem! T�nyleg nem tett�l semmi rosszat, csak figyelmetlen volt�l. Ki vagy te Kouno?

Kouno csak megad�an s�hajtott egyet. Most m�r tudja, hogy nem sok�ig tudja elker�lni �s kit�rni a f�rfi k�rd�sei el�l.

-A nevem Kouno! Egy egyszer� l�ny vagyok vagy voltam… magam sem tudom.

-Ezt hogy �rted?

-Az idefel� vezet� �ton t�rt�nt velem valami, ami olyan dolgokat engedtetett tennem vagy gondolnom, amit eddig �lmodni sem mertem. Ilyen a gy�gy�t�s is.

-M�g egyszer megk�rdezem, ki vagy?

-Fogalmam sincs!- hazudta a l�ny

-Most az egyszer elhiszem neked! Ne agg�dj, senkinek nem mondom el a titkodat…

-K�sz�n�m uram!

Kouno nagyon boldog volt, hogy egy szellemben is megb�zhat. Meghajolt, majd elkezdett takar�tani, de k�zben �rezte, hogy a szellem rajta tartja a szemeit. A l�ny �ppen az ablakokat t�r�lte le, mikor meg�rezte a szellem kezeit a v�ll�n. Lassan megfordult �s v�r�s arccal n�zte a szellemet, akinek a szemeiben valami furcsa f�ny csillogott.

-Seg�thetek uram?

-Olyan… mintha l�ttalak volna m�r.

-Hisz az lehetetlen, most vagyok el�sz�r nyugaton…

-A szemeid csillog�sa ismertet valakire, hab�r neki m�s sz�n� volt a szeme.

Kouno nagyon megijedt, mert tudta, hogyha ez tov�bb folytat�dik, akkor kider�l a t�bbi dolog is, amit igyekezett nagyon elrejteni. M�r �gy is a haja miatt nagyon ideges volt. Ekkor kezdett el benne a nyak�k pulz�lni. Giro �rezte, hogy valami megcs�pi, de nem nagyon t�r�d�tt vele, de mikor egy kisebb er�ss�g� �ram cs�pte meg, akkor f�jdalmasan elkapta a kezeit, �s csod�lkozva n�zte a l�nyt.

-�rdekes l�ny vagy te! Most mennem kell…

Giro lassan elindult a folyos�n �s meg�llt a nagy�r szob�ja el�tt. Lassan kopogott, de nem v�rta meg a v�laszt, hanem sz� n�lk�l bel�pett. Sesshoumaru �ppen az �gy�ban fek�dt �s a plafont n�zte.

-Giro! Nem meg mondtam, hogy ne gyere be, addig, am�g nem sz�lok?

-Akkor itt �llhattam volna estig, uram! Lenne egy dolog, amit szeretn�k veled megbesz�lni.

-Mi lenne az? Rem�lem orsz�gos �gyek, mert abb�l m�ra elegem van.

-Nincs k�ze hozz�.

-Akkor halljam!

-Hallottam, hogy �rtes�lt�l, holnap est�lyt kell adnod. Nekem lenne egy nagyon aj�nl�som a szolg�l�l�nyokkal kapcsolatban…

-Mi van veled Giro? Egy szolg�l�l�ny izgatja ennyire a fant�zi�dat?

-�s ha igen? Akkor sem lenne hozz� sok k�z�d…

-Vigy�zz a sz�dra Giro, igaz, hogy gyerekkori bar�tok vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy nem �llek meg. Mi van azzal a l�nnyal?

-Majd megl�tod! Enged�lyezed?

-Tehetn�k m�st, legyen! Csin�ld azt, amit szeretn�l.

Giro meghajolt �s csendben t�vozott. Megkereste Hiono-sam�t �s megbesz�lte vele a fejlem�nyeket. Est�re m�r mindenki tudta, hogy a m�snapi est�lyre Kouno lesz a szem�lyes szolg�l�. A l�ny nagyon izgatott lett �s m�r alig v�rta. Aznap este nagyon hamar �gyba b�jt, mert m�snap kor�n kellett kelni, hogy �tvegye az ilyenkor szok�sos szolg�l�l�ny ruh�t.

M�snap mikor m�r az �gy�n volt az �j ruha, Nimo elk�sz�nt t�le, mert annyi dolguk volt, hogy nem is tudnak majd tal�lkozni. Kouno ezut�n ment a megbesz�lt tal�lkoz�ra Hiono-sam�val. Az asszony mindent elmondott neki, hogy mit tegyen, �s mit ne tegyen. Nagyon felh�vta a figyelm�t, hogy soha ne hib�zzon, mert az ak�r az �let�be is ker�lhet.

Este fel� j�rt az id�, mikor Kouno �gy d�nt�tt, hogy elmegy, lef�rdik. Lassan l�pkedett a folyos�kon, mindent kihalt �s cs�ndes volt. A f�rd�ben kellemes meleg volt �s mindenhol a p�ra langyos �lel�se vette k�rbe t�r�keny test�t. Lassan bele�lt a v�zbe �s ellaz�totta mag�t. Megmosta a haj�t, hogy azzal se okozzon gondot. Mikor k�szen volt, nem m�szott ki a v�zb�l, hanem cs�ndben �lt �s n�zett ki az ablakon.

Ek�zben Sesshoumaru is lassan k�sz�l�dni kezdett, el�vette a d�szruh�j�t, �s morgol�dva igazgatni kezdte, majd �gy d�nt�tt, hogy elmegy, lemossa mag�r�l az iratok b�z�t. Felvette a k�nt�s�t �s lassan elindult.

Kouno lassan kezdte unni a meleg vizet, �gy ideje volt, hogy el kezdjen k�sz�l�dni. Kim�szott a v�zb�l �s mag�ra tekerte a t�r�lk�z�t. Lassan ment, mert nem akart a vizes padl�n elesni.

Sesshoumaru, ahogy kinyitotta a f�rd� ajtaj�t, megcsapta egy illat az orr�t. Olyan volt, mint egy tavaszi kert, mintha r�zs�kat �rzett volna bent. Olyan illata volt, mint az es� ut�ni vir�goskertnek. Kellemes melegs�g �nt�tte el, ett�l az illatt�l, igaz nem tudta, hogy mit�l vagy kit�l sz�rmazik, de nagyon kellemes volt. Bentebb l�pett, majd becsukta az ajt�t. Itt k�t ajt� ny�lt, egy f�rfi �s egy n�i �lt�z�. Mivel k�v�ncsi volt, hogy ki� ez az illat, �gy itt maradt, ekkor h�z�dott el a f�rd�nek a f�gg�nye �s egy t�r�lk�z�be csavart l�nyt pillantott meg. El�sz�r csak a hossz� �s form�s l�bait l�tta, majd megjelent a karcs� der�k �s a form�s, kerek mellek, majd v�g�l a l�ny arca. A l�ny aranysz�n� hajf�rtjei laz�n �s simogat�an borultak a v�ll�ra. A feh�r b�re, a csod�latos ajaka �s azok a szemek, amit l�tott a szellem, teljesen elb�v�lte. Soha nem l�tott m�g ilyen sz�p n�t. Fiatalnak l�tszott, de m�gis olyan n�iesen mozgott. Egy percre tal�lkozott a tekintet�k, n�m�n n�zt�k egym�st.

Kouno, ahogy kil�pett a f�rd�b�l, egy f�rfivel tal�lta mag�t, akin egy k�nt�s volt, laz�n megk�tve. A f�rfinek ez�st hossz� haja hanyagul omlott le a v�ll�n. A l�ny beleborzongott a nemes arc l�tv�ny�ba �s azokba az aranysz�n� szemekbe, amivel m�r percek �ta szemez. Valami megdobbant benne �s �rezte, hogy egyre gyorsabban ver a sz�ve, majd k�nyszeredve, de k�nytelen volt megt�rni ezt a var�zst. Lassan lehajtotta a fej�t, majd elindult a n�i �lt�z� fel�. Ahogy elhaladt a f�rfi mellett Sesshoumaru �rezte, hogy a kellemes illat ebb�l a l�nyb�l ered. Ahogy a l�ny elt�nt az �lt�z�be, Sesshoumaru m�g percekig �llt egyhelyben, nem akarta elhinni, hogy ez igaz volt. Olyan �rz�se volt, hogy csak �lmodta, ez az �rz�se er�sebb volt �s �gy gondolta, hogy m�r az agy�ra megy a sok pap�rmunka. Megh�zta a v�ll�t �s elt�nt a f�rd�be.

Kouno n�m�n �s sietve haladt vissza a sz�ll�sra, tudta, hogy m�r �gy is k�s�be volt. Csak azt rem�lte, hogy a nagy�r is k�sni fog, mert addig �gy sem kezd�dhet el az �nneps�g. Nem tudott szabadulni a f�rfi l�tv�ny�t�l. Nem tudta mi�rt, de csak azokra a szemekre tudott gondolni. Olyan meleg, de m�gis hideg szemeket l�tott, ami belev�s�d�tt a gondolataiba. Lassan felvette a ruh�kat, amit kapott. R�zsasz�n b�, f�ldet �r� kimon�t kapott, amelyhez egy piros vastag selyem �vet kapott, amelyet sz�pen megk�t�tt, hogy h�tul legyen egy sz�p masni. A kimon� alatt, pedig egy feh�r selyemanyag volt, amelynek a sz�le arany mint�kkal volt d�sz�tve. Felt�zte a haj�r �s a kapott hajt�kkel, majd felvette a zoknit �s a papucsot �s m�r l�pkedett ki a nagy terem fel�.

Sesshoumaru is lassan fel�lt�z�tt f�rd�s ut�n �s unottan, nagyokat s�hajtva indult le a nagyterem fel�, ahol a nemesek �ltek �s eg�sz este a gazdas�gi helyzetr�l kellett besz�lni.

„Mennyivel jobb, ha �ton van az ember, nem kell ostoba pap�rok felett �lni �s �res besz�det hallgatni”- gondolta a szellem