6. rész: Az első találkozás

Kouno és a lányok már 3 hónapja, hogy a nyugat urát szolgálták. Nagyon meg szerettek itt lenni, de azért Kouno még nem adta fel a reményt, hogy egyszer hazavisz innen mindenkit. Az utóbbi két hétben egyre jobban érezte, hogy valami ki akar törni belőle, de mivel tartott tőle, ezért kordában tartotta. Egy nap Hiono-sama behívatta a lányokat a konyhába, mert nagy hírei voltak.

-Lányok! Nagyon fontos este elé nézünk holnap! A nyugati tartományok urai eljönnek Sesshoumaru nagyúrhoz egy estélyre. Mindennek ragyognia kell és kijelölök majd pár embert, akik személyesen fognak felszolgálni az uraknak. Most pedig munkára!

Mindenki nagyon izgatott lett. Kouno esélyt látott arra, hogy megismerje a nyugati tartományok urát. Egész nap a szobákat takarította, nagyon elfáradt, de nem lankadhatott, mert még nagyon sok dolga lett volna. Késő délutánra sikeresen befejezte a szobák takarítását, már csak egy szoba volt hátra. Csendben bekopogott és mikor halk dünnyögést hallott, benyitott. A szoba egy iroda volt, amelynek közepén egy hatalmas asztal állt. Az ablaknál egy férfi állt és kifelé nézett az ablakon.

-Elnézést uram, de ki kell takarítanom…

-Kouno!- fordult meg a szellem

-Giro-sama? Sajnálom, nem tudtam, hogy ez ön szobája- és hátrált kifelé a lány

-Várj! Régen nem beszéltünk és ez különben sem az én irodám. Ez Sesshoumaru nagyúré, de most nincs itt.

-Sajnálom, de nincs időm…

-Miért kerülsz? Azért, mert…

-Nem csináltam semmit…- védekezett a lány

-Értem! Tényleg nem tettél semmi rosszat, csak figyelmetlen voltál. Ki vagy te Kouno?

Kouno csak megadóan sóhajtott egyet. Most már tudja, hogy nem sokáig tudja elkerülni és kitérni a férfi kérdései elől.

-A nevem Kouno! Egy egyszerű lány vagyok vagy voltam… magam sem tudom.

-Ezt hogy érted?

-Az idefelé vezető úton történt velem valami, ami olyan dolgokat engedtetett tennem vagy gondolnom, amit eddig álmodni sem mertem. Ilyen a gyógyítás is.

-Még egyszer megkérdezem, ki vagy?

-Fogalmam sincs!- hazudta a lány

-Most az egyszer elhiszem neked! Ne aggódj, senkinek nem mondom el a titkodat…

-Köszönöm uram!

Kouno nagyon boldog volt, hogy egy szellemben is megbízhat. Meghajolt, majd elkezdett takarítani, de közben érezte, hogy a szellem rajta tartja a szemeit. A lány éppen az ablakokat törölte le, mikor megérezte a szellem kezeit a vállán. Lassan megfordult és vörös arccal nézte a szellemet, akinek a szemeiben valami furcsa fény csillogott.

-Segíthetek uram?

-Olyan… mintha láttalak volna már.

-Hisz az lehetetlen, most vagyok először nyugaton…

-A szemeid csillogása ismertet valakire, habár neki más színű volt a szeme.

Kouno nagyon megijedt, mert tudta, hogyha ez tovább folytatódik, akkor kiderül a többi dolog is, amit igyekezett nagyon elrejteni. Már így is a haja miatt nagyon ideges volt. Ekkor kezdett el benne a nyakék pulzálni. Giro érezte, hogy valami megcsípi, de nem nagyon törődött vele, de mikor egy kisebb erősségű áram csípte meg, akkor fájdalmasan elkapta a kezeit, és csodálkozva nézte a lányt.

-Érdekes lány vagy te! Most mennem kell…

Giro lassan elindult a folyosón és megállt a nagyúr szobája előtt. Lassan kopogott, de nem várta meg a választ, hanem szó nélkül belépett. Sesshoumaru éppen az ágyában feküdt és a plafont nézte.

-Giro! Nem meg mondtam, hogy ne gyere be, addig, amíg nem szólok?

-Akkor itt állhattam volna estig, uram! Lenne egy dolog, amit szeretnék veled megbeszélni.

-Mi lenne az? Remélem országos ügyek, mert abból mára elegem van.

-Nincs köze hozzá.

-Akkor halljam!

-Hallottam, hogy értesültél, holnap estélyt kell adnod. Nekem lenne egy nagyon ajánlásom a szolgálólányokkal kapcsolatban…

-Mi van veled Giro? Egy szolgálólány izgatja ennyire a fantáziádat?

-És ha igen? Akkor sem lenne hozzá sok közöd…

-Vigyázz a szádra Giro, igaz, hogy gyerekkori barátok vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy nem öllek meg. Mi van azzal a lánnyal?

-Majd meglátod! Engedélyezed?

-Tehetnék mást, legyen! Csináld azt, amit szeretnél.

Giro meghajolt és csendben távozott. Megkereste Hiono-samát és megbeszélte vele a fejleményeket. Estére már mindenki tudta, hogy a másnapi estélyre Kouno lesz a személyes szolgáló. A lány nagyon izgatott lett és már alig várta. Aznap este nagyon hamar ágyba bújt, mert másnap korán kellett kelni, hogy átvegye az ilyenkor szokásos szolgálólány ruhát.

Másnap mikor már az ágyán volt az új ruha, Nimo elköszönt tőle, mert annyi dolguk volt, hogy nem is tudnak majd találkozni. Kouno ezután ment a megbeszélt találkozóra Hiono-samával. Az asszony mindent elmondott neki, hogy mit tegyen, és mit ne tegyen. Nagyon felhívta a figyelmét, hogy soha ne hibázzon, mert az akár az életébe is kerülhet.

Este felé járt az idő, mikor Kouno úgy döntött, hogy elmegy, lefürdik. Lassan lépkedett a folyosókon, mindent kihalt és csöndes volt. A fürdőben kellemes meleg volt és mindenhol a pára langyos ölelése vette körbe törékeny testét. Lassan beleült a vízbe és ellazította magát. Megmosta a haját, hogy azzal se okozzon gondot. Mikor készen volt, nem mászott ki a vízből, hanem csöndben ült és nézett ki az ablakon.

Eközben Sesshoumaru is lassan készülődni kezdett, elővette a díszruháját, és morgolódva igazgatni kezdte, majd úgy döntött, hogy elmegy, lemossa magáról az iratok bűzét. Felvette a köntösét és lassan elindult.

Kouno lassan kezdte unni a meleg vizet, így ideje volt, hogy el kezdjen készülődni. Kimászott a vízből és magára tekerte a törölközőt. Lassan ment, mert nem akart a vizes padlón elesni.

Sesshoumaru, ahogy kinyitotta a fürdő ajtaját, megcsapta egy illat az orrát. Olyan volt, mint egy tavaszi kert, mintha rózsákat érzett volna bent. Olyan illata volt, mint az eső utáni virágoskertnek. Kellemes melegség öntötte el, ettől az illattól, igaz nem tudta, hogy mitől vagy kitől származik, de nagyon kellemes volt. Bentebb lépett, majd becsukta az ajtót. Itt két ajtó nyílt, egy férfi és egy női öltöző. Mivel kíváncsi volt, hogy kié ez az illat, így itt maradt, ekkor húzódott el a fürdőnek a függönye és egy törölközőbe csavart lányt pillantott meg. Először csak a hosszú és formás lábait látta, majd megjelent a karcsú derék és a formás, kerek mellek, majd végül a lány arca. A lány aranyszínű hajfürtjei lazán és simogatóan borultak a vállára. A fehér bőre, a csodálatos ajaka és azok a szemek, amit látott a szellem, teljesen elbűvölte. Soha nem látott még ilyen szép nőt. Fiatalnak látszott, de mégis olyan nőiesen mozgott. Egy percre találkozott a tekintetük, némán nézték egymást.

Kouno, ahogy kilépett a fürdőből, egy férfivel találta magát, akin egy köntös volt, lazán megkötve. A férfinek ezüst hosszú haja hanyagul omlott le a vállán. A lány beleborzongott a nemes arc látványába és azokba az aranyszínű szemekbe, amivel már percek óta szemez. Valami megdobbant benne és érezte, hogy egyre gyorsabban ver a szíve, majd kényszeredve, de kénytelen volt megtörni ezt a varázst. Lassan lehajtotta a fejét, majd elindult a női öltöző felé. Ahogy elhaladt a férfi mellett Sesshoumaru érezte, hogy a kellemes illat ebből a lányból ered. Ahogy a lány eltűnt az öltözőbe, Sesshoumaru még percekig állt egyhelyben, nem akarta elhinni, hogy ez igaz volt. Olyan érzése volt, hogy csak álmodta, ez az érzése erősebb volt és úgy gondolta, hogy már az agyára megy a sok papírmunka. Meghúzta a vállát és eltűnt a fürdőbe.

Kouno némán és sietve haladt vissza a szállásra, tudta, hogy már így is késébe volt. Csak azt remélte, hogy a nagyúr is késni fog, mert addig úgy sem kezdődhet el az ünnepség. Nem tudott szabadulni a férfi látványától. Nem tudta miért, de csak azokra a szemekre tudott gondolni. Olyan meleg, de mégis hideg szemeket látott, ami belevésődött a gondolataiba. Lassan felvette a ruhákat, amit kapott. Rózsaszín bő, földet érő kimonót kapott, amelyhez egy piros vastag selyem övet kapott, amelyet szépen megkötött, hogy hátul legyen egy szép masni. A kimonó alatt, pedig egy fehér selyemanyag volt, amelynek a széle arany mintákkal volt díszítve. Feltűzte a hajár és a kapott hajtűkkel, majd felvette a zoknit és a papucsot és már lépkedett ki a nagy terem felé.

Sesshoumaru is lassan felöltözött fürdés után és unottan, nagyokat sóhajtva indult le a nagyterem felé, ahol a nemesek ültek és egész este a gazdasági helyzetről kellett beszélni.

„Mennyivel jobb, ha úton van az ember, nem kell ostoba papírok felett ülni és üres beszédet hallgatni”- gondolta a szellem