7. r�sz: Az �bred�s

Kouno m�r az utols� m�tereket rohanva tette meg, mert �rezte, hogy nagyon nagy k�s�ben van. Az ajt� el�tt a kez�t t�rdel� Hiono-sam�t l�tta. Mikor oda�rt az asszony fellelkes�lt.

-Ja de j� l�nyom, majdnem azt hittem, hogy nem j�ssz el!

-Sajn�lom!

-Na mindegy! Szerencs�re a nagy�r is k�sik, �gy megmenek�lt�k el nagy hib�t�l. �gy csin�ld, ahogy megbesz�lt�k, rendben?

Kouno csak b�lintott, majd bel�pett a terembe. A nagy aula k�t helyis�gb�l �llt. Egy kisebb �s egy nagyobb. A nagyobb teremben �ltek a nemesek �s a nagy�r. A kisebb terembe k�sz�tett�k el� a szolg�kat �s az �rteleket. Amikor a l�ny bel�pett, tal�lkozott Nimoval, aki r�gt�n az egyik kez�be egy kis kancs� szak�t, a m�sikba, pedig egy kisebb t�l �telt adott. Kouno csak b�lintott, majd nagy leveg�t vett �s bel�pett a terembe. Mindenki a bel�p� aranyf�rt� l�nyt figyelte. Mindenkit megbabon�zott a l�ny sz�ps�ge. Az asztalf�n�l �ll� szellem elsz�rny�lk�dve figyelte a nemeseket, hogy milyen sz�jt�tva n�znek egy haland� szolg�t. � maga nem l�tta a l�nyt, de nem is akarta mag�t lealacsony�tani azzal, hogy ilyennel foglalkozzon.

Kouno keze remegni kezdett, mikor �rezte, hogy minden szem �t figyeli. �gy �rezte mag�t, mint egy kirakati baba �s ezt ut�lta a legjobban a vil�gon. Egyenesen az asztalf�h�z indult, �gy ahogy Hiono-sama meghagyta neki. Lassan haladt �s mosolygott mindenkire.

-Kisasszony! Sak�t szeretn�nk!- v�gott k�zbe az egyik nemes szellem

-M�ris uram!- indult volna el, de ekkor Hiono-sama lebegett a szeme el�tt.

„Soha ne menj m�shova, ha h�vnak sem. Neked el�sz�r az uradat kell kiszolg�lnod, ut�na j�het csak a t�bbi szellem.”

Kouno megtorpant, majd meghajolt a szellem fel� �s elindult a nagy�r fel�. A szem�vel ekkor vette �szre, hogy Giro ott �l a nagy�r mellett. Egy kicsit megnyugodott, amikor megl�tta a szellemet. Egyre jobban k�zeledett a nagy�rhoz �s a kezei is egyre jobban remegni kezdett. El�sz�r a sak�s kancs�t tette le, akkor vette �szre a hossz� ez�st f�rt�ket. Egy kicsit megtorpant.

Sesshoumaru unottan v�rta m�r az �telt �s a sak�t. El�sz�r egy kecses h�feh�r kezet pillantott meg, majd meg�rezte azt a kellemes es��ztatta vir�goskertet. Ut�na megint megn�zte a kezeket, amik meg�llnak a leveg�ben �s remegnek. Sesshoumaru ekkor csak azt vette �szre, hogy mellette a l�ny elejtette az �telt. A szellem fel�llt �s olyan m�rges szemekkel n�zett a f�lden t�rdel� l�nyt, amit�l Kounonak minden ereje elsz�llt. Olyan volt a nagy�r szemei, mintha egy hatalmas j�gt�bla lenne, ami nem sugall semmi m�st, csak hal�lt. A l�ny gyorsan �sszeszedte az �sszet�rt t�ny�rokat �s fel�llt, szembe a szellemmel. Ekkor vette �szre, hogy mindenki fel�llt �s a jelenetet n�zi.

-�szint�n sajn�lom uram!

-Sajn�l�dhatod is! Tudod, mi j�r az ilyen hib��rt?

Ekkor a l�ny m�g�tt megjelent h�rom er�s szellem �s lefogt�k l�nyt. Giro pr�b�lt beleavatkozni, de egy katona �tj�t �llni. A nagy�r csak cs�ndben n�zte a l�ny f�lelm�t. Ekkor megjelent az a k�t szellem, akik annak idej�n elhozt�k �ket a falub�l. Mind a ketten a l�ny el� n�ztek �s gonosz mosolyra h�zt�k a sz�jukat.

-Most m�r nem vagy olyan harcias?

-K�rem, uram! Nagyon sajn�lom… ne b�ntsanak…

-A l�nyok k�z�tt te volt�l a legdacosabb…

Az egyik szellem pofonra emelte a kezeit, de ekkor Kounoban megdobbant valami, ami egyre er�sebben kezdett dobogni, majd mindenkinek hallhat�v� er�s�d�tt.

„L�nyom! Itt az ideje, hogy haszn�ld a kulcsot! Korai, de nincs m�s v�laszt�sunk!”- hangzott egy n� hangja

Kouno engedett a benne l�v� er�nek. A k�v�l �ll�k azt vett�k �szre, hogy a l�ny haja emelkedni kezd a ruh�k sz�leivel egy�tt, majd a l�ny h�tradobja a fej�t �s mormol valamit. A k�vetkez� percbe a l�ny k�r�l aranysz�n� aura kezd el lebegni, majd a l�ny kezd form�l�dni. A k�rmei megn�ttek �s jelek rajzol�dtak ki a kez�n. Az a l�ny gy�ny�r� arc�t m�regcs�kok tett�k m�g vonz�bb� �s a homlok�n egy v�r�s deltoid alak� jel jelent meg. A haja hanyagul omlott kis a kontyb�l. Ekkor elm�lt az aura �s mindenki szeme el�tt egy eddig soha nem l�tott sz�ps�get l�ttak.

-Nem engedem, hogy egy ujjal is hozz�m �rjetek!

-Te haland�! Mit k�pzelsz magadr�l? �n vagyok itt az �r, azt csin�lod, amit mondok…

-Az t�ny, hogy te vagy itt az �r, Sesshoumaru nagyuram, de soha nem fogom azt tenni, amit te akarsz. Senkinek nem vagyok a tulajdona.

-Mi�rt ki vagy te?

Kouno elmosolyodott �s a szellem szem�be n�zett. A f�rfi m�r r�gen nem l�tta azt a b�jos szemeket, ami a f�rd�ben megig�zte, most a szemei sz�nalmat �s harciass�got t�kr�z�tt. A t�bbi szellem n�zte a n�t, aki valami�rt d�moni energi�kat kezdett kibocs�tani mag�b�l, de ebbe az aur�ba keveredett egy m�sik er�, amit nem tudtak azonos�tani. Meglep�dtek a l�nyt�l, nem gondolt�k volna, hogy egy haland� ilyen titkokat �rz�tt el�tt�k.

-M�g egyszer k�rdezem, ki vagy te haland�!- k�rdezte m�rgesen Sesshoumaru

A f�rfi szemei bev�r�s�dtek, amit�l a t�bbi szellem megijedt �s sz�pen lassan h�tr�lni kezdtek.

-Hogy ki vagyok �n? A nevem Kouno, keleti falusi l�ny, a nyugat szolg�l�ja �s… nem utols� sorba a kelet �rn�j�nek, Surrei l�nya…

-Mi?- h�rd�lt fel mindenki

-Ne r�h�gtess haland�!- mondta Sesshoumaru

-Aki akarja viccnek is veheti, de nem vicceltem. A h�res d�mon papn� l�nya vagyok, kelet jogos ura. Ha megbocs�tanak, nekem most mennem kell.

Kouno minden erej�t �sszeszedte �s kicsit aranyg�mbb� alakult �s kirep�lt az ablakon. Sesshoumaru egy percig n�m�n n�zett maga el�. Valami�rt felizgatta a k�v�ncsis�g�t ez a n�. � is szellemg�mbb� alakult �s a l�ny ut�n rep�lt.

A l�ny a kapu el�tt visszaalakult �s rohant a kapu fel�.

-Te ostoba, Kouno! Mi�rt tetted ezt? Ha elkapnak, akkor nem �led meg a reggelt sem. Hogy lehetsz ennyire felel�tlen!- korholta mag�t a l�ny, fut�s k�zben.

-�lljon meg!- mondta az egyik �r!

Kouno becsukta a szemeit �s legyintett egyet, mire hatalmas sz�l kezdett tombolni az eg�sz utc�n, egyenesen a katon�k fel� ment az ork�n erej� sz�l, mely arr�bb l�kte a szellemeket. Kouno gyorsan elfutott mellett�k �s a kapun k�v�l visszan�zett �s egy �jabb legyint�s�re a kapu becsuk�dott �s egy �jabb int�sre a f�ld elkezdett remegni, majd a f�ld felemelkedett �s elz�rta az utat. A l�ny nem v�rta meg, hogy mi fog k�vetkezni, hanem rohant tov�bb. Eg�sz �jszaka meg�ll�s n�lk�l szaladt, de olyan gyorsas�ggal, hogy a k�rnyezte �sszefolyt mellette. � maga sem �rtette, hogy vajon hogyan lehet ilyen gyors �s mi�rt nem f�radt m�r el. Tudta, hogy megt�rte a pecs�tet, de k�zel sem gondolta, hogy ilyen tem�rdek �j dologgal kell szembes�lni. A szagok, a hangok olyan hangosak voltak, hogy szinte f�jt a feje bele. Azt gondolta, hogy folyamatosan fogja megtanulni a dolgokat, de ennek ellen�re most mindent egyszerre tud �s ez nagyon sok volt neki.

M�snap eg�szen d�lig futott, de ekkor kezdett f�radni �s hirtelen el�jult. Nem tudja, hogy mikor kelt fel, de k�s� d�lut�n valamikor, legal�bb is a nap �ll�s�b�l ezt olvasta le. Ekkor vette �szre, hogy a kezein a k�rm�k �s a jelek elt�ntek. Visszaalakult emberr�.

-�gy l�tom, hogy m�g csak korl�tozottan haszn�lhatom az er�met. Azt sem tudom, hogy mit kezdjek, azt sem tudom, hogy hol lehetek. Annyit tudok, hogy kelet fel� kezdtem el futni, de t�bbet nem. Azok a szagok �s a hangok, �n ezt nem b�rom! Olyan eml�kek �s er�k szaladtak v�gig a testemen, amit nem tudok hova tenni. Sz�rny� volt. Mi�rt kell nekem ezt �t�lni, mi�rt �n?

A l�ny a f�ld�n �lt �s arc�t a kezeibe temette. S�rt, de olya keservesen, hogy m�g a k�rnyezte is elcsendesedett k�r�l�tte. A f�k is �t�lt�k a f�jdalm�t, mert m�g a sz�lnek is ellen�llva borultak a l�ny fel�, mintegy v�delmez�leg. �r�k teltek el �gy, a l�ny nem mozdult, mert f�lt, hogy �jra elkezd v�ltozni.

Sesshoumaru orr�t k�nnyek s�s illata csapta meg. Ekkor �rezte meg a vir�gos kert illat�t, amely �gy beleiv�dott az eml�kezet�be. Tudta, hogy a l�ny m�r nagyon k�zel van, de most nem �rezte a d�moni aur�t, amely a l�nyb�l �radt.

-Visszav�ltozott emberr�!

P�r m�terre landolt �s gyalog indult tov�bb. Nem sietet, mert nem volt mi�rt sietnie. Valami�rt k�v�ncsi volt a l�nyra, de k�zben d�h�tette, hogy egy nyomorult haland� l�ny a h�ly�t j�ratta vele �s nem engedelmeskedett a szavainak. Ett�l egy kicsit m�rges is lett, de mint mindig, nagyon j�l tudta t�rt�ztetni mag�t.

Kouno lassan kezdett megnyugodni, ez�rt lassan fel�llt �s gyalog indult tov�bb. Nagyon szomor� �s elgy�t�rt volt. �rezte, hogy nagyon gyenge, de az�rt m�g b�rja egy kicsit. Min�l hamarabb keleten akart lenni, de azt nem tudta, hogy minek megy oda. Kelet mostani ura, vagy �rn�je biztos nem engedi �t a tr�n, ha azt �ll�tja, hogy � Surrei l�nya. Ezen elnevette mag�t, mert maga sem gondolta komolyan azt, amit mondott. Nem volt semmi bizony�t�ka r�, de az�rt mondta.

-Ha kider�l, hogy kital�ltam ezt az eg�szet, akkor hatalmas bajba ker�l�k, mint keleten, mind nyugaton, hab�r nyugatra m�r most nem mehetek vissza. Keleten, viszont nem fognak sz�vesen v�rni, hisz az any�m el�rulta �ket, �gy nem v�rhatok meleg �lel�seket.