8. r�sz: Vissza nyugatra

Ekkor a h�ta m�g�tt megcs�rrent a bokor. A l�ny gyorsan odakapta a fej�t, mire egy 12 f�s f�rfi csapat l�pett ki. Kouno hirtelen felugrott, hogy v�dje mag�t, de ekkor tudatosult benne, hogy az egyetlen fegyvere, az �j sincs n�la. Teljesen p�nikba esett, hogy nem tudja megv�deni mag�t. H�tr�lt p�rat, de ekkor tov�bbi csapat l�pett ki az erd� takar�s�b�l, egyenesen a l�ny h�ta m�g�tt. Teljesen k�rbevett�k a l�nyt, aki csak keservesen forgatta a fej�t �s kiutat keresett.

-Mit akartok!

-…

-Kik vagytok?

-A keleti tartom�nyok ur�nak k�l�nleges osztaga vagyunk �s az�rt j�tt�nk, hogy meg�ll�tsunk t�ged.

-Mi�rt?

-Hogy mi�rt? Egyszer�, az�rt, mert te vagy a jogos uralkod�, de a mi urunk nem akarja elvesz�teni a hatalm�t.- mondta az egyik, mire a t�bbiek gonoszan kacagni kezdtek.

-Honnan tudt�tok?

-Mikor felt�rt a pecs�t, akkor az er�d, eg�szen keletig el�rt. Csak k�vett�k az er�det, majd megtal�ltunk t�ged. Hogy �szinte legyek, nagyon csal�dtam. Nekem azt tan�tott�k, hogy a lepecs�telt hercegn� hatalmas er�vel sz�letett, de, most pedig egy gyenge haland�t l�tok.

-Te is szellem vagy?

-J�l l�tod! Itt mindenki szellem, kiv�tel te.

Kouno egyre jobban p�nikba esett, mert tudta, hogy ha nem tal�l ki gyorsan valami okosat, akkor itt fog meghalni. A f�rfiak egyre jobban k�zeledtek. A l�nyban ekkor megint megsz�lalt a hang.

„Most m�r b�rmikor haszn�lhatod az er�det! Egy id� m�lva m�r nem fogsz visszaalakulni, de m�g t�l gyenge vagy! Haszn�ld!”

Kouno becsukta a szemeit, majd elmotyogott valamit, mire a feje megint h�tracsuklott �s lebegni kezdett a haja. Ett�l a szellemek egy pillanatra meg�lltak, mert nagyon meglep�dtek rajta. A l�ny ism�t arany aura vette k�rbe, majd megjelentek a jelek �s a m�regcs�kok is az arc�n, mikor az �tv�ltoz�s teljesen befejez�d�tt a l�ny gyilkos pillant�ssal n�zett k�rbe. Megropogtatta a kezeit. �rezte, hogy nincs annyi ereje, hogy meg�lje mindet, de legal�bb b�szk�n halhat meg.

-�h! Itt van a mi �rn�nk! Csod�lkozom, hogy az a nyugati kutya mi�rt nem �lt meg, de ha �gy v�gig n�zek rajtad, akkor valahogy meg�rtem.

-Ne merd a nev�t a sz�dra venni. Sokkal t�bbet �r n�lad.

-Hogy v�ded az urad, hisz te is csak egy szolg�l� vagy…

-T�vedsz! �n Kelet jogos �rn�je vagyok! Az igazat megvallva h�l�s vagyok nektek. Csak tal�lgattam, hogy �n vagyok-e Surrei l�nya, de most, hogy itt vagytok, bebizonyosodott, hogy igazam volt. Ostob�k vagytok, hogy nem �ltetek meg haland� form�mban.

-Mit k�pzelsz te?

-Vigy�zz a sz�dra, m�g mindig �n vagyok az �rn�d!

-�lj�tek meg!- j�tt a parancs

Legal�bb 5 f�rfi kezdett a n� fel� futni, aki nyugodtan �llt �s a gyilkos pillant�sokat k�ld�tt a parancsot ad� f�rfi fel�. A kezei arany sz�nben kezdtek derengeni, majd a kez�b�l egy ostorf�le jelent meg, amelyet a f�ld�n l�gatott addig, am�g nem �rtek a t�mad�i el�g k�zel. Amikor �gy l�tta, hogy megfelel� t�vols�gba ker�ltek, akkor egy gyors mozdulattal megperd�lt a tengelye k�r�l, mire a fel� haland� f�rfiak f�jdalmasan felord�tottak. Mindenki a f�ldre esett, csak a k�z�pen �ll� l�ny kacagott fel egy kicsit, majd k�rben�zett.

„Sietnem kell, mindj�rt elfogy az er�m!”

Ekkor t�rt�nt, hogy egy pillanatra elbambult, mire �szbe kapott a marad�k f�rfi rohant fel� kivont kardokkal. Nem maradt el�g ideje a v�dekez�sre. �rezte, hogy egy penge hatol az oldal�ba, mire � felord�tott, de minden erej�t �sszeszedve meg�lte a t�mad�j�t. �jabb v�g�sokat �rzett a karj�ban �s a l�b�ban, majd kezdte �rezni, hogy minden ereje elhagyja. Kezdett els�t�tedni el�tte a vil�g, majd csak azt �rezte, hogy zuhan a s�t�ts�g fel�.

Sikeres t�mad�sok �r�n, de siker�lt a n�t �rtalmatlann� tenni. A megmaradt 5 szellem d�h�sen vett�k k�rbe az al�lt l�nyt.

-Hogy a franc egye meg! Nem gondoltam volna, hogy ilyen k�rokat fog okozni nek�nk, ez a fruska! �lj�tek…

Ekkor minden szellem felkapta a fej�t �s a leveg�be szagolt, majd egyszerre fordultak meg. A f�k k�z�l ekkor l�pett el� egy f�rfi, kinek ez�st haj�t a sz�l kedvesen borzolta. A szemei olyan kegyetlens�gr�l �rulkodott, hogy egy percre a szellemek megijedtek. Az arany szemekben nem l�ttak m�st, csak a gyilkol�s ut�ni ki�hezett v�gyat.

-Sesshoumaru? Mit keresel itt?- b�torkodott megsz�lalni a vezet�

-A l�ny�rt j�ttem!

-Meg akarod menteni- r�h�g�tt a f�rfi

-Ostoba! Van egy kis elsz�molni val�m vele!

-Sajnos ez a l�ny Sujuko urat illeti…

-Engem nem �rdekel, hogy az a gyenge Sujuko mit akar, de ez a l�ny itt marad!

-Sajnos ezt nem engedhetj�k!

-Ez sajn�latos!

A szellemek egyszerre t�madtak Sesshoumarura, aki az elej�n k�nnyen h�r�tott �s meg is ritk�totta �ket, de kapott � is el�g s�lyos sebeket. V�g�l m�g is siker�lt legy�zni mindegyiket. A f�rfi lassan odament a l�nyhoz �s len�zett r�. M�g mindig szellemform�ba volt, de egyre jobban kezdett m�lni a hat�sa. A f�rfi felvette a l�nyt �s elindult a nyugati palota fel�. Mikor �rezte, hogy egy kicsit er�sebb f�nyg�mbb� alakult �s visszarep�lt. Hajnalba m�r vissza is �rt.

Kouno lassan �bredezni kezdett. Puha �gyban tal�lta mag�t �s meleg takar�t �rzet a teste k�r�l. Azt hitte, hogy �lmodik vagy m�r, a mennyben van, de ekkor �les f�jdalom has�tott az oldal�ba. Ez jelezte, hogy igenis �l m�g, de akkor hol lehet. Lassan fel�lt, k�rben�zett, egy kicsit ismer�snek t�nt, de nem nagyon ismerte fel. Ezt annak is betudhatta, hogy a f�jdalom miatt egyre jobban sz�d�lt. El�sz�r nem l�tott senkit a szob�ban, majd egy l�nyt pillantott meg az �gy mellett, aki m�lyen alszik. El�sz�r nem ismerte fel, de ahogy jobban megn�zte, Nimot ismerte meg benne. A kisl�ny m�lyeket s�hajtva aludt mellette. Kouno elmosolyodott, majd hallotta, hogy az egyik sarokban k�hint egyet valaki. Gyorsan arra n�zett, majd az a szem�lyt l�tta, kit a legjobban el akart ker�lni. Sesshoumaru �rz�kelte, hogy a l�ny felkelt, �gy nem tartotta fontosnak a tov�bbi rejt�zk�d�st. Mikor megl�tta a l�nyt, egy pillanatra m�g a leveg� is a benne maradt. A l�ny mosolyogva n�zte a haland� l�nyt mellette, a haja kiengedve hullott a v�ll�ra �s az �gyon folytat�dott. Haland� l�ny maga el�tt tartotta a takar�t, de �gy is lehetett l�tni a form�s kebleit �s csod�s izmos alakj�t. Kezei kecsesen simogatt�k meg a bar�tn�je fej�t. Sesshoumaru nem akart t�bbet itt �lldog�lni, �gy jelezte, hogy � is itt van.

-M�r azt hittem, hogy soha nem kelsz fel!

-Visszaker�ltem nyugatra?

-Igen!

-Mi lett azokkal a f�rfiakkal?

-Mi�rt �rdekel?

Ekkor kezdett mozgol�dni Nimo. Lassan kinyitotta a szemeit s r�gt�n feln�zett, hogy hogyan van a bar�tn�je, de mikor l�tta, hogy mellette �l nagyon meg�r�lt. Nem t�r�dve a nagy�rral, a l�ny nyak�ba ugrott. Kouno meg�lelte a l�nyt, aki erre s�rni kezdett. Az idilli hangulatot megint Sesshoumaru t�rte meg.

-Te l�ny! Hozz tiszta ruh�t �s hozz�l valami gy�gyszert. M�g nincs j�l!

-Igenis uram!

Nimo megszak�totta az �lel�st �s kirohant az ajt�n. Becsukta az ajt�t �s m�g egy percig v�rt az ajt� el�tt. Nagyon agg�dott a bar�tn�je miatt, f�leg az�rt, mert most a nagy�rral van egy�tt.

-Mi�rt seg�tesz?- k�rdezte Kouno

-Nem seg�tek! Csak nem akartam, hogy m�s b�ntessen meg.

-Mi?- h�rd�lt fel a l�ny

-Szerinted meg�szod, hogy mindenki el�tt h�ly�t csin�lt�l bel�lem? Egy szellemt�l sem b�rom, nem hogy egy haland�t�l, vagy mit�l…

-Hogy mit�l? Nekem van nevem is…

-Vigy�zz a sz�dra te l�ny!

-KOUNO!- �v�lt�tte a l�ny

Kouno nem t�r�d�tt a sebeivel �s fel�llt. K�zelebb ment a f�rfihez, akinek a szemei v�r�sen izzottak. Meg�llt t�le egy m�terre �s a szellemet n�zte. Tal�lkozott a tekintet�k. Most mind a kettej�k szeme m�rgesen �get. Kouno olyan m�rges volt, hogy m�r azt is elfelejtette, hogy a haland� testben van. Sok�ig n�zt�k egym�st, egyre jobban m�rgesek voltak, de valami furcsa, de m�gis bizserget� �rz�s j�rta �ket �t. Kezdtek megnyugodni, de tekintet�ket nem ford�tott�k el egym�sr�l. Lassan Sesshoumaru tett egy l�p�st el�re, �gy a t�vols�g kettej�k k�z�tt cs�kkent. Kouno sz�ve megint egyre gyorsabban kezdett dobogni, amit a f�rfi is nagyon j�l �rz�kelt, ez�rt meg�llt.

-F�lsz t�lem?- k�rdezte a f�rfi

-Nem!

-Hazudsz!

-Soha nem szoktam hazudni!

-�rtem, de akkor… na mindegy, hagyjuk! Kik voltak azok a szellemek.

Kouno tekintette megenyh�lt �s valamilyen szomor�s�g �lt ki az arc�ra, amit a szellem is �szrevett. Sokkal jobban tetszett neki a l�ny, ha bar�ts�gos arcot v�g. A szemeiben megint l�tta a kis l�ngot, amely �gy elvar�zsolta. Kouno sz�tlanul n�zte a f�rfit �s azon gondolkodott, hogy vajon mennyi mondjon el.

-Az�rt j�ttek, hogy meg�ljenek!

-Ezt magam is tudom!

-Sesshoumaru, ne hazudj! Tudod te nagyon j�l, hogy mi�rt j�ttek �rtem.

Sesshoumaru egy percre megd�bbent, de nem att�l, ahogy a l�ny mondta, hanem mert valami�rt kital�lta az igazat.

-J�l van! Nem tagadhatom, hogy tudom, hogy mi�rt voltak ott! �gy l�tszik, hogy �tban vagy a kelet ur�nak. Szem�ly szerint ut�lom azt a f�rget. Csak a hatalom �rdekli, semmi m�s…

-T�ged nem?

-Ne szemtelenkedj haland�!

-Ezt m�r egyszer megbesz�…

Kouno hirtelen sz�d�lni kezdett �s megrogyott a l�ba, �rezte, hogy er�s �s meleg karok fogj�k. Sesshoumarunak d�lt, aki elk�s�rte az �gyhoz, majd lefektette. A l�ny h�l�san n�zett a szellem szem�be, aki ett�l rosszul lett, �s ink�bb elford�totta a szemeit.

-K�sz�n�m!

-Mi�ta vagy tudt�ban, hogy ki vagy?

-Tal�n egy h�napja, de lehet, hogy t�bb. A nyak�kkel kezd�d�tt.

-Milyen nyak�kkel?

-�ll�t�lag mellettem tal�lt�k, mikor a falusiak megtal�ltak. Aznap kaptam meg, mikor elhagytam a falut…

-Itt van n�lad?

-Itt, de nem adhatom oda. Itt van a testembe!

-�rtem, folytasd!

-Az els� jel, hogy meggy�gy�tottam a betegeket, majd mikor ide�rt�nk… sz�val Nimoval elt�vedt�nk �s a r�zsakertbe lyukadtunk ki, ott viszont elkapott egy �rz�s, amely egy elz�rt �s titkos hely�re vezetett a kertnek. Ott �ll egy t�bla, amin…

-Amin egy sz�veg volt! Tudom, ismerem a helyet.

-Igen! Felolvastam �s a nyak�k a testembe ker�lt. Ha �n vagyok kelet �rn�j�nek a l�nya, akkor mi�rt itt van az a t�bla?

-Ennek nagyon egyszer� a magyar�zata! Semmi k�z�d hozz�!

Kouno olyan m�rges lett, hogy nem t�r�dve a ruh�j�val, felt�pte a leped�t �s elindult a szellem fel�. Sesshoumaru d�bbenten n�zte a l�nyt, aki d�h�sen k�zel�t fel�. A haland� l�ny n�h�ny centivel �llt meg �s szem�be n�zett a szellemnek. Szemeiben oly m�rt�k� gy�l�let l�ngolt, ami m�g a szellemnek is sok volt.

-Ha igaz, akkor m�r nem vagyok a szolg�d! �n vagyok kelet jogos ura, nem akarok neked semmi rosszat, de ne hidd, hogy j�tszadoz�s�rt z�rt�k el az er�met.

-Mit gondolsz te magadr�l? Am�g itt vagy a szob�mba �s az �gyamban alszol, addig itt �n mondom meg neked, hogy mit tegy�l.

Kouno egy kicsit meglep�d�tt, hogy a szellem egyenesen a szob�j�ba vitte, �s itt �polt�k �t, addig, am�g nem t�rt mag�hoz. Ekkor vette �szre, hogy a f�rfi huncut mosolyra h�zza a sz�j�t. A t�vols�g kettej�k k�z�tt folyamatosan cs�kkent. Teljesen elv�r�s�d�tt, de nem vette le a szemeit a szellem szemeir�l, ekkor �rezte meg a derek�n a szellem meleg kezeit, amelyek kedvesen cir�gatj�k. �gy meg ijedt, hogy lend�letb�l pofon v�gta a szellemet. A f�rfi h�tral�pett �s az arc�ra tette a kez�t. Nem f�jt neki, sz�m�ra neki ez a kis f�jdalom nem is sz�m�tott. Azon lep�d�tt meg, hogy ez a l�ny egy kicsit sem f�lt, att�l, hogy ennek a pofonnak k�vetkezm�nyei lesznek. Kouno csak most vette �szre, hogy a fels� test�t csak v�kony k�tszerek takarj�k. Ett�l annyira zavarba j�tt, hogy gyorsan visszarohant az �gyba.

-M�g egyszer meg ne pr�b�ld!- mondta m�rgess�get tetetve Sesshoumaru

-Akkor te, pedig ne �gy arc�tlan!

-�n arc�tlan! Nem �n m�szk�lok egy semmibe!

Ebb�l egy �jabb vita kerekedett, amiben mind a ketten ord�tottak a m�sikkal, ekkor rontott be Giro, Nimo �s Hiono-sama, mert azt hitt�k, hogy ezek ketten m�r az erej�ket pr�b�lgatj�k a m�sikon. A bel�p�knek a k�p egy kicsit furcsa volt. Sesshoumaru jobb arc�n egy hatalmas piros teny�rnyom volt, m�g a l�ny az �gyban fek�dt �s minden�t takargatni pr�b�lta. Az �rkez�k el�g �rthetetlen fejet v�ghattak, mert Kouno elkezdett nevetni. Ez egy kicsit oldotta a fesz�lts�get.

Sesshoumaru d�h�sen kiment a szob�j�b�l �s h�vatta mag�val Girot �s Hiono-sam�t is. Nimo �s Kouno egy percre cs�ndben n�zt�k egym�st, majd mind a ketten nevetni kezdtek. Nimo k�zben odaadta az �j ruh�j�t, amelyet Sesshoumaru hozatott neki. Ez nem volt a szokv�nyos ruha, amit a szolg�l�k szoktak viselni. Nemes anyagb�l k�sz�lt �s gy�ny�r� sz�nekben pomp�zott.

-Miut�n megmosdatlak �s felveszed ezt a csod�latos ruh�t, a nagy�r h�vat a dolgoz�szob�j�ba.

-Nimo, szerinted el�g durva voltam?- k�rdezte megb�n�an a l�ny

-Nem mondhatok semmit, mert nem voltam itt, de Sesshoumaru hozott vissza �s nagyon rossz �llapotban volt � maga is…

-Mi?

-Tele volt sebekkel, de egy napig pihent, majd elm�ltak a sebei.

-Mennyit aludtam?

-Majdnem egy hetet, de sajnos azt a sebet nem tudtuk meggy�gy�tani.

-Majd azt �n! Tudok egy bev�lt m�dszert. K�rlek, seg�ts nekem.

Nimo csak fejet hajtott, majd elkezdtek k�sz�l�dni. Kounonak nagyobb f�jdalmai voltak, mint azt gondolta volna. Nagyon m�ly sebet kapott �s alig akart gy�gyulni. Tiszt�ban volt, hogyha szellemm� alakul, akkor sokkal gyorsabban fog gy�gyulni, de nem akarta kock�ztatni, hogy ism�t bajba ker�l. Eld�nt�tte, hogy amint fel�p�l, elindul keletre, hogy visszakapja azt, ami �t illeti. Maga sem tudta, hogy mi�rt �rezte ezt, de valami hajtotta, hogy ezt tegye. P�r �ra m�lva Kouno felt�z�tt hajjal �s fel�lt�zve �llt a t�k�r el�tt. Soha nem l�tta mag�t ennyire sz�pnek. Egy feh�r selyem als�kimon�t kapott, aminek a szeg�ly aranysz�n� mint�kkal volt d�sz�tve. Efel� egy aranysz�n� b�rsony, b� alj� kimon�t kapott, amelyet egy feh�r �vvel k�t�tt meg. A haj�ban v�r�s vir�ggal d�sz�tett hajt� csillogott.

-Gy�ny�r� vagy, Kouno �rn�…

-K�rlek, ne h�vj �gy…

-De te kelet �r…

-M�g nem vagyok, de ha is leszek, akkor neked akkor is csak Kouno leszek. Te vagy a legfontosabb sz�momra ezen a helyen.

Nimo szemeiben k�nny csillogott. Kouno fel� fordult �s let�r�lte a k�nnycseppeket a bar�tn�je arc�r�l. Meg�lelt�k egym�st, majd p�r perc m�lva m�r a folyos�n l�pkedtek. Kouno nagyon j�l tudta, hogy hol van Sesshoumaru dolgoz�szob�ja, �gy egyenesen fel� tartott.