14. r�sz: A legenda

-Mi? �n azt hittem, hogy ez egy kicsit hosszabb id�!

-Elm�letben �gy van, de azt szem el�tt kell tartani, hogy Kouno nem h�tk�znapi d�mon. � a megv�lt�s istenn�je!

-Az, mit jelent?

-A k�nyvek nem �rnak r�la, de Kouno istenn�i er�t is birtokol. Err�l csak h�rom ember tudott. Az anyja, apja �s �n. Mikor Kouno megsz�letett. Megjelent egy n�, kinek olyan feh�r volt a haja, mint a h� �s a homlok�n egy arany sz�v d�szelgett. Hossz� usz�lyszer� kimon�t viselt �s a kez�ben egy fa�gat tartott. Eisana n�ven nevezte mag�t �s kider�lt, hogy egy istenn�. Ez a n� el�rulta Surreinek, hogy a l�ny�nak nagy dolgokat kell v�ghez vinnie. Mondta, hogy m�r most akkora ereje van, mint egy fiatalabb szellemnek, de k�s�bb sokkal er�sebb lesz. Kouno sors�ban meg van �r�dva, hogy nagy �s megv�lt� tetteket fog tenni, amihez ad egy kis er�t. A n� meg�ldotta a kisgyereket, majd hatalmas er�t adott �t neki, �gy f�lig istenn� is. Ennek az er�nek k�sz�nheti, hogy k�pes a halottakat felt�masztani. Most ezt az er�t haszn�lja ideiglenesen, addig, am�g ki nem fogy neki. Ut�na meghal, hisz akkora lesz az er�cs�kken�s, amit a teste nem lesz k�pes kib�rni.

-Mit lehetne tenni?

-Igaz�b�l csak egy dologb�l nyerheti vissza az erej�t…

-Ha valaki a mag��v� teszi?

-Igen, de ekkor az illet� is kap egy kis er�t a kisl�nyomb�l. Ez�rt akarja Hutso is Kounot. Nemsok�ra a l�nyom v�ltozni fog, amit mindenki �szre fog venni �s akkor m�r senki nem fogja meg�ll�tani Hutsot. Most kellett volna meg�lni… most viszont nem ez a l�nyeg! Kouno a megv�lt�s istenn�je! N�la fog eld�lni teljes Jap�n sorsa. T�mogasd �t, mert n�lk�led, meghal!

-Majd megl�tom, hogy mit tehetek!

-K�sz�n�m!

Kouno anyja kil�pett, majd elt�nt a folyos�n. Sesshoumaru is indulni k�sz�lt. Egyenesen a szob�ja fel� l�pett, majd lefek�dt �s hamar elaludt, de zavaros �lmai voltak. Kounot l�tta, ahogy egy n� kezeiben fekszik kisbabak�nt. A n� magas �s gy�ny�r� volt, ahogy az eg�sz teste f�nybe �szott. Kouno teljesen nyugodt volt, de ekkor v�ltott a k�p �s egy kisgyereket l�tott, ahogy az erd�ben rohan, �s vir�gokat szed. Nevet, de v�r�s aura l�tszott a gyerek k�r�l, majd megint v�ltott a k�p �s a l�nyt l�tta, ahogy egy f�rfit cs�kol. Sesshoumaru felismerte mag�t. A szellem v�gig�lmodta Kouno eddigi �let�t �s egy�ltal�n nem volt nyugodt �lma. Gyakran fel�bredt �s reggel verejt�kben �szva kelt fel. Hajnal volt m�g, mikor kinyitotta az erk�lye ablak�t. Kil�pett �s a szomsz�d erk�ly fel� n�zett. Nem kis meglepet�s�re, a l�nyt l�tta, ahogy neki h�ttal egy lenge kimon�ban �l. Nem �rzett d�moni er�t, �gy gondolta, hogy nosztalgi�b�l visszaalakult emberr�. Nem sz�lalt meg, hanem csendbe n�zte, ahogy a l�ny haj�ba belekap a sz�l, �s j�t�kosan sz�llnak a leveg�ben a hajtincsek. �rezte, hogy a l�ny s�rt, mert �rz�d�tt a leveg�ben a l�ny s�s k�nny�nek a szaga, de hamar r� kellett j�nnie, hogy nem k�nnyet �rez, hanem a l�ny v�r�t. Most hogy jobban megn�zet a l�ny a kezeit a derek�ra tette �s szor�tja. A szellem �tugrott Kounohoz �s sz� n�lk�l elvette a kez�t.

-Mi a fene ez?

-Semmi… t�nyleg!

-Hazudsz? Ne h�zd ki a gyuf�t. Tudod, hogy m�g most is k�pes vagyok kitekerni a nyakad!

Kouno gyeng�n felnevetett, mert �rezte, hogy itt van �jra az �ntelt �s szemtelen szellem, akit megismert nyugat palot�j�ba. Hagyta mag�t, hisz tudta, hogy nincs sok ereje.

-M�g egyszer k�rdezem, mi t�rt�nt!

-Mell�khat�s!

-Minek?

-Az �leter�mnek! Ha t�l sokat haszn�lom, akkor sebek jelennek meg rajtam, de m�r jobban vagyok…

-H�t persze! Ez alatt van valami?

-Igen!

Sesshoumaru sz� n�lk�l let�pte a l�ny v�ll�r�l a kimon�t, majd szem�gyre vette a sebet. Ahogy hozz� �rt volna, m�r be is gy�gyult. Feln�zett a l�nyra, aki er�tlen�l mosolygott, majd vissza a l�ny test�re. Egy tapad�s �s sz�vd�gleszt�en r�vid kis ruh�cska volt a l�nyon. Kouno zavarban volt �s �ssz�bb h�zta mag�n a ruh�t �s bel�pett a szob�j�ba. Sesshoumaru k�vette. A szellem meg�ll�totta a d�monn�t az �gya mellett. Igen most m�r d�mon form�ba volt Kouno. A f�rfi megfogta a l�ny karj�t, meg�ll�sra k�nyszer�tve. Kouno lassan megfordult �s a f�rfi aggodalmas szemeivel tal�lta mag�t. Soha nem l�tott ilyen szemeket �s ez olyan melegs�ggel t�lt�tte el a sz�v�t, amit eddig nem is �rzett. A d�mon m�g mindig fogta a csukl�j�t, de k�zel sem olyan er�sen. K�zelebb l�pett a l�nyhoz �s a szemeibe n�zett.

-Nem akarod megk�sz�nni, hogy agg�dtam miattad?

-Hogy gondolod?

Sesshoumaru meg�rintette a l�ny arc�t �s v�gigsimogatta. Nem sz�lalt meg, hanem egyre k�zelebb l�pett a l�nyhoz. Mellkasuk �ssze�rt, de m�g mindig csak n�zt�k egym�st. Kouno feljebb emelte az arc�t, mire a f�rfi megfogta gyeng�den az �ll�t, �s mag�hoz h�zta. Ajkaik egym�shoz �rtek. Meleg �s szinte vad cs�kokat v�ltottak egym�ssal. Soha, de soha nem �reztek ilyet, m�g Sesshoumaru sem, pedig volt el�g kapcsolata m�r. A sz�v�k hevesebben kezdett verni �s m�r alig kaptak leveg�t, de nem akart�k megt�rni ez a pillanatot. V�g�l m�gis elszakadt egym�st�l a k�t ajak �s n�zt�k egym�st tov�bb. A f�rfi ism�t k�zelebb hajolt �s megint megcs�kolta a l�nyt, aki nem ellenkezett. Sesshoumaru �vatosan a l�ny derek�ra tette a kez�t �s v�rta a pofont, de nem kapott semmit. �vatosan megcs�kolta a l�ny nyak�t, aki beleremegett a szokatlan �rz�sbe. Cs�kolta m�r meg a nyak�t a d�mon, de az nem volt ennyire j�. A nyaka libab�r�s lett a l�gy cs�kokt�l. A f�rfi a l�ny v�ll�r�l leemelte a kimon�t, ami l�gyan a f�ldre hullott. Kouno a kis ruh�csk�ba �llva a f�rfi el�tt, t�rte a d�mon minden mozdulat�t. Sesshoumaru az �l�be kapta a l�nyt �s az �gy fel� vette az ir�nyt. �vatosan letette a l�nyt �s mell� fek�dt, de k�zben sem hagyt�k abba a cs�kol�z�st. A l�ny haja b�rsonyosan ter�lt sz�t az �gyon. A f�rfi v�gigsim�totta a l�ny arc�t, majd a nyak�t, v�g�l a fels� test�t kezdte cir�gatni, amire a l�ny k�jesen ny�g�tt egyet. Sesshoumaru v�gigsimogatta a l�ny combjait, majd cs�kol�ztak tov�bb. Kouno megkereste a f�rfi kimon�j�nak a k�t�j�t, majd kioldotta. Nem gondolkodott, az �szt�nei cselekedtek, de akkor is volt benne egy kis f�lelem, mert f�ltette a f�rfit, hisz nem tudta, hogy ki lehet az a f�rfi, aki meg�rintheti. Kouno hozz��rt az izmos fels�testhez, amibe r�gt�n bele is szeretett v�gigh�zta a kezeit a f�rfi has�n �s mellkas�n, mire Sesshoumaru megremegett. A d�mon a l�ny f�l� magasodott �s az ez�st f�rjeit keveredtek az arany sz�lakkal. A f�rfi m�r �ppen ny�lt volna be a l�ny ruh�ja al�, mikor kopog�s zavarta meg �ket. Egyre hangosabb �s s�rget�bb kopog�s megszak�totta a pillanatot. Mind a ketten fel�ltek �s fel�lt�ztek. Kouno kikiab�lt, hogy egy pillanat, majd mikor minden rendbe volt, kinyitotta az ajt�t. Sesshoumaru az asztaln�l �lt �s l�tszott rajta, hogy nagyon bossz�s. Az ajt�ban az egyik nemes �llt �s nagyon idegesnek l�tszott.

-Eln�z�st �rn�m a zavar�s�rt, de �szak itt van!

-MI?- ki�ltott�k egy�tt.

-Igen! P�r �ra m�lva el�rik a palot�t. Itt van az eg�sz uralkod�i csal�d, ahogy Hutso megmondta…

Kouno gondolkozni kezdett, de nem tal�lt egy �pk�zl�b �tletet sem, de ekkor egy vad gondolat f�szkelte be mag�t az elm�j�be.

-Mondj�tok meg mindenkinek, hogy kir�ly csal�dnak megfelel�en b�nunk vel�k. A konyh�n f�zzenek finomabb-finomabb �teleket. Nem hagyhatjuk, hogy rossz benyom�st kelts�nk. Hutsot, csak a k�r�semre engedj�tek ki �s hozz�tok el�m. Mindj�rt fel�lt�z�k, �s tisztess�gesen v�rjuk �ket…

-De �rn�m! �k az ellens�g�nk…

-T�ny, de egyen az ap�n csal�dja is, �gy r�szben csal�dtagok.

-�k harci alakulatokat is hoztak magukkal!

-Mi vagyunk helyben, sz�val el�nyben vagyunk! Mozg�s�tsatok minden �rt, de ne felt�n�en �lljanak. Olyan legyen, mintha semmi nem t�rt�nne. A kapukn�l ne legyen sok katona, de legyen t�bb �rj�rat. H�rmas�val, s�t ink�bb �t�s�vel j�rjanak. A palota�r�ket dupl�zz�tok meg, de ne legyenek egy helyen, folyamatosan mozogjanak, hogy ne keltsenek felt�n�st. Ha valami rosszban s�ntik�lnak, akkor hamar le tudunk csapni, s�t, ak�r k�rbe is ker�thetj�k �ket. Mond meg a szolg�l�knak, hogy k�sz�ts�k el� a legjobb szob�kat.

-Hai!- hajolt meg a nemes, majd elindult.

Kouno becsukta az ajt�t �s a f�rfira n�zett, akinek a szemeiben csal�dotts�g �s egyben k�v�ncsis�g csillogott.

-Mit tervezel?

-M�g semmit, majd ahogy a sors hozza!

-Nagyot kock�ztatsz!

-Tudom! Csal�dott vagy?

-Mi�rt?

-Mert… nem fejezt�k be…- v�r�s�d�tt el a l�ny

-Nem! Majd tal�n…

Kouno odaszaladt a f�rfihoz �s egy cs�kot adott annak sz�j�ra, majd elfordult �s a szekr�nyhez l�pett. Tudta, hogy a f�rfi m�g a szob�ba van. B�ntotta a lelkiismeret, hisz egy jegyes emberrel kezdett ki.

-B�ntudatod van?

-Egy kicsit…

-Mi�rt?

-Mert a jegyesed itt van az ajt�m el�tt, te, pedig velem akarsz �sszefek�dni.

-Mondtam, hogy nem veszem el!

-Akkor is! Most k�sz�lj�nk, mert hamar itt lesznek!

Sesshoumaru kil�pett az erk�lyen �s egy laza ugr�ssal m�r a saj�t szob�j�ba volt. Kouno ek�zben lerogyott a sz�kre �s s�rni kezdett. F�jt neki, hogy ezt kellett mondania a szellemnek, de nem tehetett m�st. Lassan lenyugodott, majd el�vette az aranysz�n� ruh�j�t, melyet anyj�t�l �r�k�lt. Fel�lt�z�tt �s megcsin�lta a derek�ra v�r�s �vet tett, amelybe belef�zte a legyez�j�t, majd kontyot form�lva feltekerte a haj�t. Sz�p vir�gmint�s hajt�t tett bele. Kisminkelte mag�t, majd lassan elindult az aula fel�. Mikor kinyitotta az ajt�t, az ajt� el�tt l�tta a szellemet, aki szok�sos harci ruh�j�ban �llt el�tte.

-Jobb lenne, ha nem csak azt a vacak legyez�t hozn�d, hanem a fegyvereidet is, semmi sem biztos!

-Ezzel is megv�dem magam!

-Ahogy gondolod! Am�gy…

-Igen?

-J�l �ll ez a haj!

-K�sz�n�m a b�kot!

Ezut�n m�r mind a ketten egym�s mellett haladtak eg�szen a f��p�let aul�j�ig, ahol m�r a nemesek v�rt�k. Gy�ny�r� volt Kouno, amit mindenki egy „Huuuu”- val jutalmazott. Kouno itt is elmondta, hogy mit szeretne, majd mindenkit a hely�re k�ld�tt, � maga, pedig egy kisebb k�s�rettel elindult a v�roson �t a kapuig. Mindenki n�zte, ahogy a l�ny b�szke arccal vonul �t a v�roson egy kard n�lk�l. Kouno meg�llt a kapun�l �s v�rni kezdtek, m�g egy f�l �ra m�lva meg nem hallotta a k�rt�ket, mely jelezte �szak itt l�t�t. Kinyitatta a kapukat �s mosollyal az arc�n l�pett ki a v�rosb�l. Sesshoumaru is k�vette, de � nem volt ennyire j�kedv�. Morgott �s d�h�s volt. A t�volban megjelent a felj�r� csapat, melyekben l�ndzs�s d�monok voltak. Mindegyiknek v�r�s p�nc�lja volt, melyen egy tulip�n d�szelgett. Ezut�n j�ttek a gyalogosok, majd egy kir�lyi hint�, amely az uralkod� csal�dot rejtette. A hint� ut�n lovasok jelentek meg, melyek k�z�tt nemesi ruh�ba �lt�z�tt f�rfiak is voltak. H�tul voltak a leger�sebbek, a ninj�k. Kouno nem volt ideges, valami ilyesmire sz�m�tott. Csal�dott volna, ha nem �gy lesz. Ahogy a l�ndzs�sok el�rt�k �t, kett�v�ltak, mintegy k�zrefogva Kounot �s Sesshoumaru. K�zben a gyalogosok utat engedtek a hint�nak. A hint� lassan meg�llt �s kiny�lt az ajtaja. El�sz�r egy id�sebb n� jelent meg, kinek v�r�s haja �s k�k szemei voltak, a haja kontyban volt. Egy b� ujj� narancss�rga kimon�t viselt, melyen gusztustalan vir�gminta d�szelgett. Ut�na egy fiatal l�ny l�pett el�, kinek �ben fekete haja a fenek�ig �rt. � sokkal jobb �zl�s� ruh�ban jelent meg. A v�g�n egy fiatal f�rfi l�pett ki, akinek az arc�n v�gtelen nagy �nel�g�lts�g �lt. A f�rfi lassan elindult a mosolyg� Kouno fel�, majd tisztes t�vols�gban meg�llt t�le.

-�dv�zl�m keleten, �szak ura!- mondta Kouno

-Te lenn�l az a l�ny, aki…

-Igen! �n vagyok Surrei l�nya �s egyben a b�ty�d l�nya is!

-Ez most nem fontos, Hutsoval van besz�lni val�m! � itt a jogos uralkod�…

-T�vedsz nagyuram! �n vagyok itt az �rn�, �gy velem kell besz�lned. �gy l�tom, hogy felk�sz�lt�l az �tra, rem�lem biztons�gba ide�rtettek.

-Ezek a katon�k nem az �tra j�ttek, hanem…

-Hanem? Hisz ez egy b�k�s besz�lget�s lesz, nemde?- k�rdezte r�snyire kinyitva a szemeit a l�ny, mire �szak ur�nak a tork�n akadt a szava.

-�gy van, de te mi�rt nem j�tt�l hader�vel el�m? Csak a h�gom jegyes�vel jelent�l meg. Nem tartod ezt k�nnyelm�s�gnek? Hisz b�rmikor megt�madhatj�k a v�rost…

-Nem tartom annak! �n nem �rzem sz�ks�gesnek a hader�t egy kellemes besz�lget�shez mozg�s�tani, amit a v�rost illeti, nem tudnak a k�zel�be sem j�nni, ha �n �gy hat�rozok.

-Rendben! Hagyj, mutatkozzak be, a nevem Kentoru, �szak ura �s nyugat ur�nak jegyes�nek b�tyja.

-A nevem Kouno, kelet �rn�je �s nyugat szolg�l�ja! A legend�s Surrei l�nya �s az arany papn�!

Ett�l a kijelent�st�l mindenki megd�bbent. A katon�k egy l�p�ssel h�tr�bb �lltak. Kentoru el�gedetten b�lintott. Ezut�n Kouno utat engedett a hint�nak. Egy 10 perc m�lva m�r mindenki a v�ros falai m�g�tt volt. A v�ros lak�i idegesen n�ztek a nagy hadra, mely bel�pett a v�rosukba. Kouno nyugodtan l�pkedett Sesshoumaru mellett a palota fel�.

-J�l csin�ltam?

-Eddig elmegy! Figyelj oda, mert Kentoru nagyon ravasz. Most biztos minden erej�t arra haszn�lja, hogy t�ged �s engem elv�lasszon egym�st�l. Lehet, hogy p�r napig nem is tudunk tal�lkozni.

-Tudom, tiszt�ban vagyok vele!

Lassan el�rt�k a palota kapuit, mire sz�mtalan szolga sietett ki, hogy kell� tisztess�ggel szolg�lj�k ki a vend�geket. L�tszott Kentorun �s az eg�sz csal�dj�n, hogy nem erre sz�m�tottak. Meglepet�s �lt az arcukon, de az�rt m�g nem felejtett�k el a hadsereg�ket. Kouno megmutatta mindenkinek a szob�j�t, majd mikor be�rt a szob�j�ba, remeg� l�bakkal �llt az ajtaja el�tt. Nagyon ideges volt, hisz soha nem volt ilyen helyzetbe. Lassan le�lt�z�tt �s megf�rd�tt, hogy a vacsor�ra tiszta �s j� illat� legyen. Felvette a legszebb nemesi ruh�t, amit kapott �s elkezdte a haj�t sz�r�tani, kif�s�lni �s megigaz�tani rakonc�tlan sz�ke tincseit. Kisminkelte mag�t, majd indul�sra k�szen �llt.