16. r�sz: Az edz�sek

Sesshoumaru elnevette mag�t, majd kir�ntotta a kardj�t �s nekit�madt Kounonak. Tudta, hogy a Tensaig�val senkit nem tud meg�lni, de harcolni, m�g tud vele.

Kouno t�relmesen �llt, �s n�zte, ahogy Sesshoumaru �r�lt temp�ba rohan fel�, kivont karddal. A f�rfi annyira gyorsan mozgott, hogy Kouno elvesztette a fonalat �s az utols� pillanatba tudta mag�t csak megv�deni. A k�t kard csikorogva fesz�lt egym�snak �s egy percig farkasszemet n�ztek egym�ssal, majd Kouno �sszeszedte az �sszes erej�t �s ell�kte a f�rfit, aki k�nnyed�n �rt f�ldet, majd �jra t�madt. Most m�r a l�ny is r�sen volt �s � is fut�snak eredt. Mind a ketten gyorsan, szinte alig k�vethet�en rohantak egym�snak. Kouno elh�zta a sz�j�t, �s mikor el�g k�zel voltak egym�shoz egy sz�p ugr�ssal megp�rd�lt a szellem felett �s a h�ta m�g�tt �rt f�ldet, ahogy a l�ba �rte a talajt, m�r r�gta is el mag�t, hogy t�madhasson. Sesshoumaru sz�m�tott r�, �gy csak elhajolt �s hallotta, ahogy a l�ny sz�pen elmegy mellette. M�g hallotta, ahogy a l�ny csod�lkoz�s�ban elk�romkodja mag�t, majd elindult a l�ny fel�. A f�rfi felugrott a leveg�be, majd egy er�s t�mad�st k�ld�tt a l�ny fel�, aki az utols� percben eszm�lt �s el�vett a m�sik kardj�t. K�t kardj�t keresztbe tette, majd…

-Penge-pajzs!

Erre a l�ny k�r� ismeretlen kardok jelentek meg �s h�r�tott�k a csap�st. A t�mad�s el�lte ut�n a d�mon leereszkedett a f�ldre �s r�n�zett a l�nyra, aki lihegett �s l�tszott rajta, hogy nem b�rja sok�ig.

-M�ra el�g ennyi! Ahhoz k�pest, hogy most harcolt�l el�sz�r karddal, el�g �gyes vagy!

-Ezt b�knak veszem!

-Holnap folytatjuk…

-Nem! Nincs id�nk, d�lut�n edz�nk!

-Ki fog k�sz�lni, de ezt te tudod! Akkor eb�d ut�n…

-Rendbe!

Kouno elindult az egyik katona fel�. A nyugat ura furcs�n n�zte, mert �tlete sem volt, hogy mit akar att�l a katon�t�l. Kouno mosolygott �s a verejt�ket t�r�lte le a homlok�r�l.

-Katona! Hogy h�vj�k?

-Louni!

-Rendben, Louni! Hol lehet itt �jj�szkodni?

-Itt nem szoktak, de ha az �rn� akar, akkor…

-Igen akarok!

Nem telt egy 10 perc a katona m�r hozott is egy �jat �s nyilakat, majd egy c�lt�bl�t. Fel�ll�tott�k a kertben, ahol az edz�st folyt, majd mindenki le�lt, m�g Sesshoumaru is �s figyelt�k kelet �rn�j�t. Kouno egy kicsit zavarban volt, hisz mindenki �t n�zte, de most gyakorolnia kellett. Olyan r�gen volt a kez�ben egy �j, hogy m�r szinte elfelejtette, milyen �rz�s. A kez�t v�gigh�zta az �j h�rj�n, majd beletett egy nyilat �s c�lzott. Pr�b�lta az erej�t is beleadni a nyilaiba. Ekkor alig l�that�an egy kis aranyg�mb jelent meg a hegy�n, akkora, hogy csak Kouno l�thatta.

-Sz�llj �s v�ltsd meg a vil�got!- suttogta

Kouno eleresztette a nyil�t �s az, borzalmas sebess�ggel sz�llt el�re arany cs�kot h�zva maga ut�n. A c�lt�bla darabokra robbant �s a m�g�tte �ll� fa is megs�nylette. Mindenki megd�bbent �s t�bben is fel�lltak, mert nem hittek a szem�knek. Kouno leeresztette az �jat �s egy nagyot s�hajtott, majd elindult a szob�ja fel�. Sesshoumaru vele tartott. Bent a szob�ba le�lt a l�ny �s nagyokat l�legzett.

-Megint az er�det haszn�ltad?

-Nem! �n is meglep�dtem! Csak egy kis koncentr�ci� �s egy kis d�moni er�.

-Azt mondod, hogy ez d�moni er� volt?

-Nem eg�szen! Volt benne papn�i er�b�l is!

-Nagyon sokr�teg� vagy! Most mennem kell, mert a jegyesem akar l�tni!

-�rtem!- v�laszolta lehajtott fejjel Kouno

Sesshoumaru kil�pett a szob�b�l �s elindult az �szaki l�ny szob�ja fel�. Nem akart semmit tenni, de k�teless�gei voltak, amit be kellett tartani, ha nem akarta, hogy Kounonak baja essen. Kouno mozdulatlanul �lt a szob�ba �s a l�b�t n�zte, majd felemelte a kezeit �s remegve n�zte �ket. A k�t kez�t az arc�ra szor�totta �s legsz�vesebben �v�lt�tt volna. Elhat�rozta, hogy vesz egy meleg f�rd�t �s megnyugszik. Amikor k�szen lett a f�rd�je, lassan belem�szott a v�zbe �s becsukta a szemeit. Egyszer csak azt vette �szre, hogy meleg �s s�s folyad�k csorog le az arc�n, s�rt �s nem tudta, hogy m�rt nem tudja abbahagyni. F�jt a sz�ve �s f�jt, hogy egyed�l van. Tudta, hogy vannak �rz�sek, amit a szellem fel� t�pl�l, de nem tudta, hogy ennyire m�lyek �s komolyak. �r�kat t�lt�tt itt �s csak nem nyugodott meg, egyre csak gondolkodott a kettej�k kapcsolat�n.

„Egy�ltal�n milyen a mi kapcsolatunk? � megv�d �s meg hagyom, pedig �n is k�pes lenn�k r�… Kouno, gondolj az orsz�godra! � sem s�rtheti meg a t�rv�nyeket, feles�g�l kell vennie azt a frusk�t!”

Kouno kil�pett a szob�b�l �s mag�ra csavart egy t�r�lk�z�t. A vizes haj�t leengedte �s hagyta, hogy a v�z a f�ldre csorogjon, amikor kil�pett a f�rd�b�l, egy f�rfivel tal�lta mag�t szembe, de nem egy kellemes tal�lkoz�s volt ez. Kentoru �llt el�tte �s mosolygott. Kouno felki�ltott, majd h�tr�lt egy p�r l�p�st. Nagyon megijedt.

-Bocs�nat! Csak besz�lni akartam, de senkit nem tal�ltam itt…

-�s az feljogos�t, hogy be gyere a szob�mba?

-Nem! De �n is uralkod� vagyok, mint te!

-Az egy dolog! Mit akarsz?

-Ez nem �rn�i szoba! Mi�rt nem abban alszol?

-Nekem ez is t�k�letes! �n k�rtem ezt a szob�t �s nem v�gyok t�bbre…

-Pedig v�gyhatn�l…- Kentoru v�gigsim�totta a l�ny v�ll�t, aki elh�zta a karj�t

-Mit csin�lsz?

-Gy�ny�r� �s er�s n� vagy, Kouno! Hutso nem �rdemel meg t�ged…

-Mit akarsz?

-T�ged! L�gy a feles�gem �s egy�tt b�k�sen uralkodhatn�nk kelet �s �szak felett…

-Bolond vagy? Az ap�m a te b�ty�d volt. Rokonok vagyunk…

-Nem akarsz b�k�t?

-De, de nem ilyen �ron! Nekem a magam erej�b�l kell ir�ny�tanom az orsz�got �s nem melletted…

-Mi a bajod velem?

-Hogy mi? Meg akarsz �letni, a hatalmamra p�ly�zol, mert azt nem mond, hogy nem, mert ez nem igaz. Nem akarsz te t�lem semmit, csak a keleti birodalmat.

-J� megl�t�sok, de akkor legal�bb b�k�ben tegy�k… nyugat is mellett�nk lesz, ha…

-Hallgass! A v�laszom, nem! K�rlek, most menj!

-Egyszer �gy is az eny�m leszel!

Kentoru egyre k�zelebb l�pett a l�nyhoz, aki h�tr�lt, addig, am�g el nem �rte a falat. �rezte, ahogy a f�rfi mellkasa az �v�hez tapad �s a nyak�t simogat� lehetett, ami a f�rfib�l �radt. Kouno megijedt, de m�r tudta, hogy most m�r senki nem tudja majd megv�deni, csak saj�t maga. Ell�kte mag�t�l a f�rfit �s felpofozta. A f�rfi megs�rt�dve kirohant a szob�b�l, mag�ra hagyva a l�nyt, aki s�rva a f�ldre rogyott. M�rges volt, de egyben szomor� volt, �rezte, hogy mindj�rt felrobban olyan m�rges! Felkapta mag�ra az edz�ruh�t �s rohant is kifel�. T�bben is megsz�l�tott�k, de nem akart senkihez sem sz�lni, egyszer egy pillanatra mintha l�tta volna Sesshoumarut kil�pni egy szob�b�l, de nem t�r�d�tt vele, csak rohant el�re. A nyugati �r, �ppen kij�tt a l�ny szob�j�b�l, mikor megl�tta Kounot edz�ruh�ban rohanni. �rezte, hogy a l�ny sz�ve gyorsan ver �s a szemeit is l�tta, d�h �s szomor�s�g csillogott benn�k. Egy percig gondolkodott, hogy ut�na menjen-e, majd lassan elindult az edz�s hely�re.

Kouno mikor le�rt senkit nem l�tott, �r�lt neki, mert nem akart tan�kat, mikor �rj�ng. Kih�zta a kardj�t �s v�g�gyakorlatokat v�gzett. Minden percben koncentr�lt, hisz ilyenkor nem kellett gondolkodnia m�s dolgokon. A kez�ben t�ncolt a kard, mikor gyakorolt. Minden mozdulata t�k�letes �s akad�lymentes volt, olyan volt egy szeml�l� sz�m�ra, mintha t�ncolt volna a peng�vel. Folyt r�la a v�z, de nem hagyta abba, hozott egy b�but �s egy fakardot �s a b�b�t kezdte el v�gdosni. Az elej�n sz�pen, de ekkor kezdtek a gondolatok megint elhatalmasodni �s egyre durv�bban �s kiab�lva t�madta a b�b�t. Sesshoumaru a sarkon fordult be, mikor l�tta, ahogy a l�ny kiab�lva �s szitkoz�dva t�madja a szalm�t. A szalma m�r alig volt egybe, de a l�ny rend�thetetlen�l t�madta. A f�rfi k�zelebb l�pett �s meg�llt a l�ny h�ta m�g�tt.

-Most jobb?

-Igen!

-Ideges vagy?

-Igen!

-Nincs, min m�r ki�ld a m�rgedet.

-Tudom!

-Mi a bajod?

-MINDEN!

-Velem ne �v�lts!

-AKKOR, MENJ VISSZA A KEDVES JEGYESEDHEZ!

-MOST MI A BAJOD?

-SEMMI! ELEGEM VAN MINDENB�L. �N NEM VAGYOK �RN�, DE HIRTELEN ANNAK KELL LENNEM, �S FOGALMAM SINCS, HOGY MIT TEGYEK. ITT VAN KENTORU, AKI…

-NYUGODJ M�R LE!

Kouno m�lyeket l�legzett �s egy kicsit megnyugodott, de m�g d�ltak a viharok a lelk�ben. Leeresztette a kardj�t, �s a f�ldet n�zte. Lerogyott a f�ldre �s s�rni kezdett. A f�rfi k�zelebb l�pett hozz�, de egy bizonyos t�vols�gban meg�llt.

-Kentoru bej�tt a szob�mba �s megk�rt, hogy… legyek a feles�ge…

-Mi?

-Term�szetesen nemet mondtam, de ha j� �rn� lenn�k, akkor nem magamra kellett volna gondolni, hanem az orsz�gomra…

-N�ha �nz�nek kell lenned, hogy sikeres legy�l…

-De nem akarok olyan lenni, mint � vagy…

-Vagy ki? �n?- k�rdezte m�rgesen Sesshoumaru

-Nem ezt akartam…

-Tudod, Kouno! Nem is olyan rossz �tlet, hogy elveszem azt a n�t. Hisztisebbnek n�zel ki, mint �…

Sesshoumaru d�h�sen f�nyg�mbb� alakult �s elt�nt. Kounot nagyon meg�t�tt�k ezek a szavak, hisz nem ezt v�rta volna. Tudta, hogy � is t�vedet �s hib�zott, de soha nem gondolta volna, hogy ilyen pofont kap az �lett�l. A sz�ve nagyot jajdult, de innent�l kezdve Kouno �rezte, hogy valami kihal bel�le. Fel�llt �s visszament a szob�j�ba. Nem sz�lt senkihez.

A k�vetkez� egy h�tben Kouno csak �rny�ka volt �nmag�nak, szinte soha nem nevetett, amit ezel�tt mindig. N�m�n �s bor�s k�ppel ir�ny�totta az orsz�got. Tanult, hogy jobb vezet� legyen �s az �tkez�seket is hamar befejezte, hogy ne kelljen besz�lgetni senkivel. Kentoru ezut�n mindennap vir�got k�ld�tt, amit Kouno mosolyogva elfogadott, majd kuk�ba dobta. Minden nap edzett �s hajnalba fek�dt le. Mikor aludt is, csak em�sztette mag�t. El kellett felejtenie Sesshoumarut �s ennek ez volt a legegyszer�bb lehet�s�ge. Szomor� volt, mert l�tni akarta a f�rfit, de nem tehette, amikor tal�lkoztak mind a ketten elfordultak �s lehetett l�tni, hogy a d�mon j�l �rzi mag�t az �szaki hercegn�vel, ami egyre jobban f�jt Kounonak. Azt nem is gondolta, hogy valaki ugyan�gy szenved, mint �. Sesshoumarunak egyre jobban kezdett elege lenni az �szaki l�nyb�l, de nagyon m�rges volt Kounora, �gy a b�szkes�ge gy�z�tt a sz�ve helyett. L�tta, hogy a l�ny szenved �s nem �nmaga, de nem akart neki seg�teni.

Egy nap Kouno a szok�sos 8 �r�s edz�s�r�l j�tt felfele, amikor egy katona rohant fel�.

-Kouno �rn�!

-Igen?

-�zenetet kapott!

-Hallgatom!

-Ez olyan…

-J�l van, akkor menj�nk be az irod�ba!

Kouno �s a katona gyorsan haladtak a folyos�n, Kouno szob�ja mellett volt az irod�ja. Bel�ptek �s a l�ny az asztalhoz l�pett, megfordult �s a katon�ra n�zett.

-�rn�m, d�l �zenetet k�ld�tt �nnek!

-Igen? Mit?

-Olvasom…

„Kedves Kouno �rn�! �rtes�lt�nk r�la, hogy kegyed sikeresen visszakapta a tr�nj�t, �s hogy magukn�l tart�zkodik �szak uralkod� csal�dja. Az orsz�gaink �vsz�zadok �ta bar�ti kapcsolatban �ll �s ezt szeretn�nk m�g most is fenntartani. Mi nagy h�vei voltunk Surrei �rn�nek �s a szerelm�nek. �szakkal hadban �llunk, mert nem hajland�ak �tadni olyan dokumentumokat, amelyek minket illetnek. Ez most nem fontos. Szeretn�nk megh�vni �nt egy t�rgyal�sra, ahol fel tudjuk meleg�teni a kapcsolatot. Rem�lem elfogadja a megh�v�st �s nem ker�l �szak ir�ny�t�sa al�. Sesshoumaru nagyurat �dv�zl�m! D�l uralkod�ja: Tukiono nagy�r!”

-Mit akar tenni �rn�m?

-M�g nem tudom! Mikor lenne ez a t�rgyal�s?

-A k�meink szerint egy h�t m�lva. Oda az �t 3 nap, ha nagyon siet�nk!

-Remek! Elfogadom a megh�v�st, ezt jelezz�k nekik. 3 nap m�lva indulok!

-�rtettem �rn�!

-M�g valami! Csak �n megyek �s senki m�s, ha k�rdezik hova mentem, akkor elmondhatj�tok nekik, de csak akkor, ha m�r messze j�rtam…

-Mi�rt �rn�, ha valami baja esik…

-K�sz�n�m, hogy agg�dik, de tudok magamra vigy�zni. Nem akarom, hogy �szak belekeveredjen, �k tudj�k csak azt, hogy elutaztam a keleti hat�rokhoz, vagy valamit tal�ljon ki. B�zok mag�ban �s a nemesekben… ha �k �rtes�lnek, �s �n nem vagyok itt, akkor f�l�, hogy a katon�kkal megt�madj�k a v�rost.

-�rtettem �rn�!

-Most menjen �s int�zkedjen!

A katona meghajolt �s kil�pett a szob�b�l. Kouno lerogyott a sz�kre �s er�sen gondolkodni akart, de minden erej�t az edz�sekbe �lte, �gy m�g erre sem volt el�g ereje. �gy gondolta, hogy f�rd�s ut�n s�t�l egy nagyot �s akkor tal�n… a titkos ajt�n kereszt�l bel�pett a szob�ba, majd lef�rd�tt. �rezte, hogy valami baja van, mert olyan furcs�n �rezte mag�t, de ezt a nagy megterhel�snek tudta be. Felvett egy lenge h�l�ruh�t �s kil�pett az erk�lyre. Ott f�nyg�mbb� alakult �s elrep�lt a v�rfalra, ahol senki nem volt �s s�t�lni kezdett.

Ek�zben Sesshoumaru haladt a szob�ja fel� �s m�rgesen s�hajtozott, hisz eg�sz nap �szak l�ny�nak a nyafog�s�t kellett hallgatnia. Ahogy elhaladt az �rn� szob�ja mellett megcsapta az orr�t egy ismeretlen szag. Nem kellett sokat gondolkodnia, hogy milyen illat lehet ez.

-M�r ilyen korban lenne?

Sesshoumaru bel�pett a szob�ba �s k�vette a m�mor�t� illatot, ami a l�nyb�l �radt. Nem volt k�ts�ge afel�l, hogy ez milyen illat. Soha nem �rezte ennyire er�sen a n�i d�monok illat�t, mint most. Most m�r tudta, hogy mire c�lzott Kouno anyja, mikor azt mondta, hogy a l�nya teste nemsok�ra v�ltozni fog. F�nyg�mbb� alakult �s elrep�lt az illatot k�vetve. Lesz�llt a v�rfalon �s p�r m�terre megl�tta a l�nyt, akinek a ruh�j�t a sz�l t�pte, � maga, pedig a v�gtelens�get figyelte. Most m�r teljesen biztos volt benne, hogy a l�nyb�l j�n az az illat, ami minden f�rfi d�mont meg�rj�t. Tudta, hogy nagyon sok baja lesz a l�nynak, meg kellett v�denie.

-J� est�t!

-Aham!- v�laszolta Kouno, de mintha nem is itt lenne

-Mi b�nt?

Kouno megfordult �s csak most vette �szre a szellemet, aki p�r m�terre �llt t�le. A sz�ve hevesen verni kezdett.

-Semmi, csak gondolkodtam!

-Alig l�ttalak ezen a h�ten, de ha l�ttalak is…

-El voltam foglalva, �s te is!

-Ne kezdj�k el megint! Ker�lt�l engem, �s pedig t�ged!

-De mi�rt? Az�rt mert neked a j�vend�beli ar�ddal besz�lgett�l…

-Hagyj m�r b�k�n az a n�vel, ekkora idi�t�t m�g nem l�tott a vil�g! Elegem van bel�le �s bel�led is, mert gyerekes hisztiket csapsz!

-Gyerekes? K�szi sz�pen, most megnyugtatt�l! Nem tudom, hogy ki menek�lt el el�lem egy ideges�t� n� t�rsas�g�ba.

Kezdett megint szikr�zni k�zt�k a leveg� �s egyre jobban gurultak be. Kouno megel�gelte �s megfordult �s �jra a csillagokat n�zte. Nem sz�laltak meg, csak �lltak �s n�zt�k a k�rny�ket. A f�rfi csak azt vette �szre, hogy Kouno f�z�san �sszeh�zza mag�t. Levette a sz�rm�t a v�ll�r�l �s a l�ny h�t�ra ter�tette.

-K�sz�n�m!

-Sz�vesen! Mi bajod volt az elm�lt h�ten? Eg�sz h�ten ker�lt�l, �s olyan edz�seket csin�lt�l, ami nagyon brut�lis volt.

Kouno megfordult �s a f�rfi szemeibe n�zett. Sesshoumaru majd meg �r�lt a l�ny illat�t�l �s alig v�rta, hogy a karjaiba tartsa a n�t. Alig b�rta visszafogni mag�t. Kouno komoly arcot v�gott, ami egy kicsit megnyugtatta a szellemet.