|
17. rész: A vallomás és az éjszaka
2007.11.11. 22:43
17. rész: A vallomás és az éjszaka
Kouno megfordult és a férfi szemeibe nézett. Sesshoumaru majd meg örült a lány illatától és alig várta, hogy a karjaiba tartsa a nőt. Alig bírta visszafogni magát. Kouno komoly arcot vágott, ami egy kicsit megnyugtatta a szellemet.
-Nem akartam, hogy így legyen! Nem akartalak megbántani vagy piszkálni, de mérges voltam és sajnos rajtad akartam levezetni. Tudhattam volna, hogy te ebben nem leszel partner, így szeretnék elnézést kérni.
-Meg van bocsátva!
-A másik, hogy sok dolgom volt és…
-Miért kerültél?
-Azt hittem, hogy még mérges vagy, és mert nem akartam megzavarni… szóval láttam, hogy jól meg vagy a jegyeseddel… tudom, hogy nem kéne ezt érezni, de…
-Én sem élveztem, bosszantani akartalak, de amúgy megmondtam neki, hogy akármit is tesz, nem leszek a férje, de barátok lehetünk. Már az első nap megmondtam neki, és ezen nem fogok változtatni. Mit éreztél, vagy érzel?
-Nem tudom! Soha nem voltak ilyen érzéseim! Itt fáj!- Kouno a szívére mutatott
Sesshoumaru közelebb ment a lányhoz és mélyet szívott a lány illatából. Kouno csak állt és a nézte a férfi szemeit. A távolság egyre csökkent köztük, majd érezték, hogy a két mellkas egymáshoz tapad. Sesshoumaru gyengéden megfogta a lány arcát és az állánál fogva felemelte a lány arcát. Lágyan ért egymáshoz a két ajak, majd egyre hevesebben kutatták egymást. Csodálatos és hosszú pillanat lett volna, ha valaki nem kezd el üvölteni tőlük pár méterre.
Mikor felnéztek, Kentorut látták meg a várfalon egy köntösbe. Az északi tombolt dühében, hisz mind a ketten nagyot hibáztak. A nyugati úr megszegte a fogadalmát, Kouno pedig részt vett ebbe.
-Mit csináltok? Mit képzelsz Sesshoumaru, mit művelsz a jegyesemmel!
Sesshoumaru döbbenten meredt a férfira és a lányra, aki olyan dühös lett, hogy szeme bevörösödött.
-Már ezerszer mondtam, hogy nem leszek senkinek a felesége, sem a tiéd, sem pedig Hutsonak. Értsétek meg! Mit keresel itt?
-Követtem az illatod!
-Mimet?
-Kouno! Olyan most az illatod, mint azoknak a démonnőknek, akik készen állnak, hogy teherbe essenek. Ilyenkor addig nem múlik el, míg nem leszel valakié. Ezt minden férfi démon megérzi és mindent megtesz majd, hogy az övé légy. Ezt akarja Kentoru is…
-Miért te nem, Sesshoumaru?- kérdezte gonoszan Kentoru
-Neked ahhoz semmi közöd!
-Akkor igen! Férfi vagy te is, ne tagadd… csábít az illata!
-És ha igen, akkor mi van? Nem szabja meg senki, hogy kit kívánok és kit nem! Azért jöttem ide, mert meg akarom védeni…
-Ó, de aggódik valaki. Úgy látom, hogy az évek alatt elpuhultál…
Sesshoumaru és Kentoru mérgesen, és mint két kakas akartak egymásnak esni, de Kouno közbe vágott. Dühös volt és meglepett, hisz nem érzett magán semmi különöset.
-ÁLLJ! Ostobák, azt hiszitek, hogy csak nektek van ebbe beleszólásotok? Nem leszek senkié, ha kell életem végéig ezzel az illattal élek, de senki nem nyúl hozzám. Jó éjszakát!
Kouno szellemgömbbé alakult és elrepült a szobájába. A két férfi még nézte egymást pár percig, majd a nyugati úr elrepült. Először a szobájába, majd átkopogott a nőhöz. Nem hallott választ, de belépett.
-Mondtam, hogy nem vagyok itt!
-Most mivel lett volna jobb, hogy tudod az igazat…
-Hogy mivel? Akkor tudtam volna, hogy most tényleg közeledni akarsz hozzám, vagy csak a testem kell neked!
-Nekem nem kell semmilyen illat, hogy közeledbe legyek. Én a nélkül is veled maradok!
-Miért?
-Fogalmam sincs, de fontos vagy nekem!
Kouno felállt az ágyról és döbbenten lépett oda a férfihoz, akinek a szemeiben ismeretlen fények csillogtak. A melegség és szeretet apró lángocskája, ami beleköltözött a férfibe. Nézték egymás szemeit, majd megcsókolták egymást. Kouno viszont eltolta magától a férfit.
-Most ne! Két nap múlva töltsd itt az éjszakát, mert másnap útnak indulok!
-Hova mész!
-Neked elárulom, délre, mert meghívtak egy tárgyalásra.
-Jó helyen leszel! Viszed a katonákat is?
-Nem, egyedül megyek!
-Azt nem! Dél a mi oldalunkon van, de az út veszélyes. Veled tartok és ebből nem nyitok vitát, amúgy is régen találkoztam Tukionoval.
-Rendbe! Jó éjt!
-Jó éjszakát!
Sesshoumaru kilépett, de alig várta, hogy az a bizonyos éjszaka elkövetkezzen. Kouno is izgult, de nem volt ideje ezen gondolkodnia, meg kellett szervezni a titkos indulást és előkészíteni mindent. Napközbe edzett, hogy ne tűnjön fel senkinek, hogy több időt tölt a nemesek társaságában. Este kidolgozott tekercsek felett aludt el és másnap reggelt elrepült egy közeli faluba, hogy előkészítse a szobát. Délután már lázasan készülődött. Felvette a ruháit és a vértjét is, majd a fegyvereket. Teljes menetben volt, indulásra készen. Kilépett a szobából és bekopogott Sesshoumaruhoz, majd kinyílt az ajtó és a férfi lépett ki, szintén fegyveresen. Elindultak délre, hogy találkozzanak az urukkal. Minden úgy történt, ahogy azt Kouno akarta. Egy katona körbehíresztelte, hogy a keleti tartományok határánál zavargások vannak, és azonnal segítség kell. Kouno eljátszotta, hogy ő rohan segíteni. Megkérte hivatalosan Sesshoumarut, hogy segítsen neki, mert a nyugati tartományok vannak ahhoz a helyhez a legközelebb. Kentoru és családja némán figyelte az eseményeket. Annyira életszerűen játszották el, hogy mindenki elhitte. Kouno megbízott egy nemest, hogy irányítson, de már előtte mindent megbeszélt vele s a katonákkal. Tudta, hogy nagy merészség egyedül hagyni északot a palotába, de nem tehetett mást. Elindultak ketten és nagyon rohantak, hogy megmentsék a falut. Kiértek és meg sem álltak Kouno falujáig, ahol megszálltak, mert már esteledett. Kouno anyja nagyon boldog volt, hogy lánya hazajött, de egy kicsit csodálkozott, hogy itt van a nyugat ura. Ahogy beléptek a házba, Kouno elment lefürdeni, addig Sesshoumaru kapott egy kis szakét és beszélgetett Kouno anyjával.
-Mi történt?
-Megyünk délre, mert kapott egy levelet, hogy találkozni akarnak vele…
-Értem! Sokat használja az erejét?
-Mostanában nem, mert nem hagyom, de néha az az érzésem, hogy az ereje magától kezdi áramoltatni magát.
-Ez már azt jelenti, hogy már nem tudja irányítani. Teljes erejét használja, hogy el ne fogyjon neki.
-Ez mit jelent?
-Egy idő után már nem tudja irányítani, hogy mennyi erőt használjon fel. Ilyenkor magától kezd áramlani ki a testéből az erő, ha nem fogja meg, akkor hamarosan meghal…
-Mit lehetne tenni?
-Te is tudod! Mond, Sesshoumaru, mit érzel a lányom iránt?
-Miért kérdezel ilyen halandó! Nem vagyok köteles válaszolni.
-Igen, tudom, de azért válaszolj! Nem akarom, hogy csak azért legyél vele, mert az illata vonz.
-Tudtad? Honnan?
-Félszellem vagyok, csak ezt el tudom rejteni mások elől. Én is megéreztem az illatát. Még innen is. Szóval?
-Fogalmam sincs! Néha meg akarom ölni, de néha… védeni akarom és vigyázni rá…
-Rendben! Méltó vagy a lányomra…
-Ti miről susmogtok?- kérdezte az ekkor megjelent Kouno
-Semmi különösről lányom! Elkészítem Sesshoumaru fürdőjét, addig vidd a szobádba!
Kouno bólintott, majd mosolyogva felhúzta a szellemet a földről és elindult vele az egyik szoba felé. Kezei puhák és melegek voltak és a törölköző rajta csak alig volt nevezhető ruhának. Az illata még vadítóbb volt, mint 2 nappal ezelőtt. Kouno benyitott a szobájába és látta, hogy két főnek van ágyazva. Egy kicsit elvörösödött, majd elküldte a szellemet fürdeni. A démon elindult, Kouno anyja pedig belépett a szobába.
-Lányom, nem tudom, hogy mit akarsz, de rám számíthatsz!
-Én sem tudom, de érzem, hogy napokon belül kicsúszik a kezemből az erőm.
-Tudod, hogy hogyan lehet visszakapnod az erődet. Azt is tudod, hogy ő az egyedüli, aki a közeledbe férkőzhet… meg szereted is…
-Én… nem… csak…
-Ne mentegetőzz! Tedd meg, ha akarod, nem akarom, hogy meghalj! Szereted őt és ő is téged, csak furcsán mutatja ki. Apáddal az emeleten alszunk ma éjjel!
Kouno anyja kilépett a szobából. Kouno nagyot sóhajtott és vetkőzni kezdett. Összehajtotta a ruháját és kivette a szekrényből a köntösét és magára tekerte és elindult a fürdő felé. Az ajtóban, remegő kezeire nézett, majd lassan megfogta a tolóajtó zárját és kinyitotta. Az ajtó mögött köd volt, a párától, de így is jól látta, hogy a kádban egy férfi ül, kinek ezüst haja úszik a vízen. Bentebb lépett és nagyon nyelt. Közelebb ment a vízhez és ránézett a férfire, akinek be volt csukva a szeme. A lány lassan kioldotta a köntöse övét és hagyta, hogy a kelme lassan és puhán érjen földet. Ekkor nyitotta ki a szemeit a férfi. Ránézett a lányra, ki meztelenül állt előtte. Egy kicsit zavarban volt a lány, ezt látta rajta, de az elszántság tükröződött az arcán. Kouno belépett a vízbe és a férfi elé ült a kádba.
-Te már nem fürödtél egyszer?
-Ígértem neked valamit két napja!
Sesshoumaru felült, így a felső testéhez tapadt az ezüst haja és a csorgott róla a víz. Közelebb ment a lányhoz. Érzet a lány bársonyos combjait, ami egyre közelebbről érezte. Megfogta a lány csuklóját és magához rántotta. Belenézett a szemeibe.
-Csak akkor csináld, ha te is akarod!
-Ne aggódj! Ezzel nem lesz gond!
Kouno megcsókolta a férfit, aki viszonozta a csókot. Percek teltek el így, majd mikor fulladozva engedték el a másik ajkát, a férfi elkezdte gyengéden csókolgatni a lány nyakát, aki gyengéd kis nyögéssel jutalmazta a gyengéd mozdulatot. A férfi a lány feneke alá nyúlt, majd kiemelte a kádból és a kád szélére ültette. A nyakát csókolgatta, majd egyre lentebb kalandozott a szája. A lány hátravetette a fejét és hagyta, hogy kényeztessék. Érezte, ahogy a férfi gyengéd ajkai a mellei felé kezdenek vándorolni. Ekkor érezte meg, hogy az egyik mellét egy erős kéz érinti, de gyengéden masszírozza. A másikat a férfi a szájával kényeztette. Kouno nagyokat nyögött, majd felhúzta a férfit, aki kéjtől elgyötört arcot vágott.
-Ne itt!
Sesshoumaru szellemgömbbé alakulva repítette mind a kettejüket Kouno szobájába. Bezárták az ajtót, majd Kounot lefektette az ágyra. A lány haja szőnyegként terült szét a földön. A férfi fölé hajolt és csókolgatni kezdte a nyakát a lánynak, aki a kezeivel simogatta a démon erős és izmos hátát. Kouno ajkait jóleső nyögések hagyták el. Sesshoumaru gyengéden megharapta a lány nyakát, mire egy kis vér szivárgott le, de egyiküket sem érdekelte. A férfi gyengéden elkezdte szívni a lány nyakát, amitől Kouno felnyögött, érezte, ahogy egy erős kéz kezdi el masszírozni a melleit, majd végigcirógatja a hasát. Kouno nagy nehezen felült és ráfordult a szellemre és most ő kezdte el csókolgatni a szellem nyakát, mire a férfi is felnyögött. Pár perc telt úgy, hogy egymást csókolgattál. Most már mind a ketten ültek, és egymást simogatták, Kouno a fellegekben érezte magát, de szorongott egy kicsit, mert még soha nem volt férfivel és nem tudta, hogy milyen lehet. Ezt észrevette Sesshoumaru is és szemébe nézett
-Ez az első?
-Igen! Légy kedves!
Sesshoumaru megfogta a lány formás és kerek fenekét és felemelte. Maga fel húzta, így a lány a démon ölébe került. Sesshoumaru mg nem engedte el a lány fenekét, így megtartotta. Csókolózni kezdtek, majd a férfi ismét visszatért a meleg és lüktető nyakra, amelyben érezte, hogy a vér lüktet. Gyengéd csókokat lehelt a lány nyakára, érezte, ahogy a lány a hajába túrja a kezeit és nagyokat nyög, úgy gondolta, hogy itt az idő. Lassan elengedte a lányt, és lassan érezte, ahogy a lány a föld felé ereszkedik. Kouno hirtelen felnyögött, ahogy az éles fájdalom belehasított, érezte, ahogy a vér végigcsorog a lábain, de már nem is érzékelte, az elején Sesshoumaru segített neki, majd végül ő maga jött rá az ütemre, így kicsiket emelkedve mozogni kezdett. Mind a ketten nyögni és sóhajtozni kezdtek és a zihálás is egyre erősebb lett. Folyt róluk a víz, de nem zavarta őket. Minden pillanatot élvezni akartak, amit a másikból kaphatnak. Kouno lassan érezte, hogy lassan az együttlétük csúcspontjára ér. Sesshoumaru is érezte, hogy nemsokára itt az idő. Ekkor vették észre, ahogy szeretkeztek, hogy a lány teste köré apró gömbök jelentek meg, majd a lány teste fényleni kezdett. Nem hagyták abba, mert mind a ketten élvezték. A lány egyre jobban fénylett, majd a szobát is fényesség árasztotta el. A fény két testet vett körül a sötétségben, mozogtak és a fejüket egymásnyakához szorítva ziláltak. Ekkor Kouno egyre hevesebben mozgott, majd nagyot nyögött és ernyedten hajtotta a férfi vállára a fejét. Pár másodperc múlva Sesshoumaru is elérte a csúcsot. Kouno csak azt érezte, ahogy a férfi megrándul és a testébe melegség árad szét. Egy percig némán, egymást karolva ültek ott, majd nagy nehezen szétváltak és lefeküdtek. Kouno érezte, ahogy a lábai remegnek és folyik róla a víz. A mellette fekvő szellem is a homlokára tette az egyik kezét és nagy levegőket véve próbálja helyreállítani a lélegzését. Percek teltek el így, amíg mind a kettejüknek sikerült lenyugodniuk. Kouno felült és a férfire nézett, aki becsukott szemmel feküdt mellette. A lány felvette a lenge köntösét, majd az ablakhoz lépett és kinézett rajta. Egy pár perc múlva érezte, hogy két kéz ér a hátához.
-Mi a baj? Megbántad?
-Nem! Egyáltalán nem, csak most…
-Mi van most?
-Visszatért az összes erőm, érzem. Furcsa egy kicsit…
-Kouno!
-Igen?- fordult szembe a férfival
-Úgy tűnik, hogy csak én kerülhetek hozzád közel…
-Igen, de hogy őszinte legyek, nem is bánom…
Kouno megcsókolta a férfit, aki viszonozta a csókot. A démon visszavitte a lányt az ágyhoz és újra egymáséi lettek. Egész éjszaka le sem hunyták a szemüket, így reggel elég fáradtan keltek fel. Egymást átkarolva aludtak egy kicsit. Felkeltek és mosolyogtak, igaz egy kicsit fáradt mosoly volt, de az elmúlt éjszak mindent megváltoztatott kettejük között és ezt nagyon is jól tudták.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
