|
18. rész: Délen
2007.11.11. 22:43
18. rész: Délen
Felöltöztek, majd egymás kezét fogva hagyták el a szobát, de az étkező előtt elengedték egymást, pedig mindenki tudta már a házban. A konyhában Kouno anyja ténykedett éppen a reggelit készítette el.
-Jó reggelt!
-Jó reggelt!- mondták egyszerre
-Hogy aludtatok?
-Kellemesen!- mondta a férfi és leült az asztalhoz.
Kouno anyja ránézett a lányára virgonc mosollyal az arcán, aki teljesen elvörösödött. Tudta, hogy az anyja tudja mi történt tegnap éjszaka, és egy kicsit kínosan érezte magát, majd ő is leült és várta a reggelit. Mikor megreggeliztek, mind a ketten felfegyverezték magukat, majd indultak is tovább délre. Egymás mellett mentek és nem szóltak egymáshoz. Kounot ez egy kicsit idegesítette, hisz annyi minden történt kettejük között és most mégsem tud semmit sem mondani.
-Ööö… Sesshoumaru?
-Igen?
-Hát a tegnapi… nem kéne, ha mindenki tudna róla…
-Értem!
-Főleg az északiak, mert akkor nagy bajba kerülünk…
-Értem!
-Amúgy…
-Igen?
-Milyen voltam?
Sesshoumaru megállt és a lányra nézett. Kouno egy kicsit megrémült, mert a férfi szemeibe olyan mértékű komolyság és érzelemmentesség volt, hogy valami rosszra számított. A démon közelebb ment a lányhoz és a füléhez hajolt.
-Csodálatos!- suttogta, majd egy gyenge puszit adott a lány nyakára
Kounot alig lehetett lelőni a nap hátralévő részébe. Nevetett és virágokat gyűjtött, soha nem volt ennyire boldog. Tele volt energiával és tudta, hogy most már soha nem fogy el az ereje. Itt van Sesshoumaru is, aki nagyon fontos neki. Estére egy barlangba szálltak meg. A démon hozott fát a tűzre, míg Kouno elkészítette a fekvőhelyeket. Csinált egy forró teát vett elő takarókat is. Mind a ketten megvacsoráztak és betakaróztak, majd teát iszogatva a tüzet kémlelték.
-Sessh! Honnan ismered Tukionot?
-Gyerekkori barátok voltunk. Mi hárman voltunk a környék ördögei…
-Ti hárman?
-Igen! Tukiono, Giro és én. Nagyon sok rosszaságot tettünk, mikor még gyerek szellemek voltunk. Állandóan borsot törtünk a szüleink orra alá, aki üvöltöttek velünk, de ez már régen volt.
-Mikor?
-Olyan 500 éve.
-500?
-Igen! Hány éves vagy?
-17 vagy nem is tudom, démon vagyok én is, de fogalmam sincs, hogy most mi van!
-Sajnos én sem! Soha nem találkoztak olyan démonnal, aki eddig ember volt. Mit akarsz tenni, ha elértük dél határát?
-Még nem tudom, de egy biztos, nem fogok észak kezére játszani. Dél mindig is barátunk volt és ezen én sem akarok változtatni. Sokat gondolkoztam, hogy elfogadjam a meghívást, de igen mondtam, mert elegem van, hogy minden bokorba ellenséget kell keresnem, aki a városomra vagy az életemre tör. Békét akarok ebbe a világba, de ehhez nagyon sokat kell még dolgoznom.
-Ez tény! Mond Kouno, ha ennek vége, akkor te mit kezdesz majd?
-Sajnos nem látok a jövőbe, de egy biztos, hogy védeni fogom a számomra kedves embereket és szellemeket.
Kouno közelebb ült a szellemhez, majd a vállára hajtotta a fejét. Sesshoumaru elnevette magát, majd lenézett a lányra, aki már mélyen aludt. Ő is elhelyezkedett kényelmesen és álomba merült. Mind a ketten csak másnap hajnalba ébredtek fel, teljesen kipihenten ébredtek. Kinyújtóztak, majd el kezdtek készülődni, hogy időben odaérjenek. Még 2 napi járóföldre volt dél fővárosa. Reggeli után elindultak, a következő két napban nem történt semmi. Beszélgettek és sok minden kiderült a másikról, amit eddig nem is sejtettek.
Éppen egy mesét mondott el Kouno a férfinak, mikor megjelent a távolban a főváros kapuja. Mind a ketten elhallgattak és tovább mentek. Egy fél óra múlva már ott is voltak. Katonák állták az útjukat, de mikor megtudták, hogy kik ők, beengedték őket. Még mielőtt beléptek volna az ajtón Sesshoumaru szólalt meg.
-Eddig még nem mondtam, de Tukiono egy kicsit furcsa viselkedésű. Neked tetszeni fog, de nekem egy kicsit az agyamra megy.
-Miért milyen?
-Majd meglátod!
Ekkor kinyílt az ajtó és egy feketehajú és zöld szemű szellem rontott ki, akin egy rövid kimonó volt és könyökig érő kesztyű. A lábán bőrcsizmák voltak. A haja tüsis volt és a homlokán egy ezüst kör volt látható. A hátán egy hatalmas kard volt, nagyobb, mint maga a szellem. A démon nem volt nagyobb Kounonál és széles mosoly ült az arcán. Ahogy teljesen kinyílt az ajtó, a démon elkezdett rohanni, majd Sesshoumaru és Kouno nyakába ugrott, majd megszólalt egy kicsit gyerekes hangon.
-Jaj de jó, hogy itt vagytok! Úgy örülök nektek!
-Üdv Tukiono!- mondta a férfi
Kouno teljesen ledöbbent, azt hitte, hogy ez a fiú, Tukiono fia lehet, erre, pedig kiderül, hogy a déliek ura ugrott a nyakába. A fiúnak amúgy is elég gyerekes arca volt. Ekkor vette csak észre, hogy a férfi őt nézi. Teljesen elpirult, de állta a tekintetét.
-Te vagy Kouno?
-Igen!
-Gyönyörű vagy, olyan vagy mint az anyád!
-Köszönöm!
-Gyertek beljebb, és mindent megbeszélünk!
Tukiono eleresztette őket és előreszaladt, majd vissza és ezt csinálta, amíg el nem érték a palota kapuit. Ott megállt és bekopogott. Kinyitották, majd meghajoltak előtte és utat engedtek a vendégeknek is. Megmutatta a szobájukat, Kouno és Sesshoumaru közös szobát kapott, ami egy kicsit zavarba hozta a lányt. Tukiono hagyta, hogy hagy pihenjék ki magukat, majd estére meghívta őket a szobájába. Kouno és Sesshoumaru lefürödtek, majd aludtak egyet. Egymást átölelve aludtak, majd mikor felébredtek azt vették észre, hogy mind a kettejüknek ki van készítve egy ruha. Kouno egy könyékig érő bő ujjú kimonót kapott, aminek csónaknyaka volt, ezért kinn volt a válla és a mellkasából is alig takart valamit. A kimonó fehér színű volt, amelyen vörös vékony minták voltak. Vörös övvel kötötte körbe magát, majd a haját felkötötte. Sesshoumaru egy kék nemesi kimonót kapott, amelyen fehér minták voltak. Kifésülte a haját és elindultak a szoba felé. Mikor nagy nehezen megtalálták a szobát, Kouno lassan bekopogott. Ahogy elvette a kezét az ajtóról, kivágódott az ajtó és egy kényelmes kimonóba öltözött férfi állt előttük és nagyban mosolygott. Behívta őket, a szoba közepén egy asztal állt, amelyen három pohár és egy üveg szaké állt. Leültek az asztal mellé.
-Örülök Kouno, hogy elfogadtad a meghívásomat.- mondta feneketlen jókedvvel
-Én örülök, hogy meghívtál!
-Én csak meg akartalak ismerni… úgy látom, hogy nem kellett győzködnöd magadat sokáig…
-Nem! Biztos értesültél róla, hogy észak ott tartózkodik…
-Nem akarok azokról a lelketlen férgekről hallani.- változott meg Tukiono
A férfi most komolyan és gyilkolástól fűtve nézett a lányra, aki teljesen meglepődött. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan változott vissza a gyerekes valójába.
-Elnézést, ha megrémisztettelek, de…
-Én mondtam, hogy furcsa a viselkedése!
-Sesshoumaru már régóta ismer. Ha felidegesítenek, akkor hamar elönt a düh, és akkor elég veszélyes vagyok. Általában miattam kerülünk bajba, de alapjába véve egy…
-Kedves szellem vagy!- mondta Kouno és mosolygott
-Köszönöm!
-Én csak az igazat mondom! Nem érzek benned semmi hátsó szándékot. Kentoru nem tud róla, hogy itt vagyok.
-Ez elég veszélyes!
-Én is szeretem a veszélyt…
-Sesshoumaru tetszik ez a lány! Olyan, mint te voltál… mit szólt Kentoru, hogy ti…
-Mi? Mi nem…
-Ne nézz hülyének Kouno! Látszik rajtatok, hogy nem csak barátok vagytok, de ez engem nem érdekel, örülök neki…
-Kentoru megörül, hogy ha kiderül! Az a féreg feleségül akarja venni Kounot!
-Az a barom!
Kouno csak helyeselt, ezen persze mindenki nevetni kezdett és közbe iszogatni kezdtek. Kouno soha nem ivott szakét ezelőtt, így elég bátortalanul kezdte el inni. Megittak párat, de semmi baja sem volt tőle. Beszélgettek a fiúk gyerekkoráról, amin mindenki nagyokat nevetett. Úgy látszott, hogy Tukionot már kezdi kiütni a szaké, mert piros arccal nevetgélt a semmin és értetlenül nézett. Közbe azért mindenkinek bőszen töltötte a pálinkát. A nyugatu úr fél szemmel a lányt nézte, hisz tudta, hogy milyen erős Tukiono pálinkája. Egy fél óra múlva már Kouno is kezdte magát rosszul érezni, így elnézést kért és távozott a fiúk köréből. Ahogy bezárult mögötte az ajtó, Sesshoumaru kitépte az asztal mögül a férfit.
-Megörültél? Ez olyan erős szaké, hogy még nekem is sok volt. Tudod, hogy te készíted a legerősebb szakét egész japánba?
-Persze! Olyan, mint a méreg…
-Pont ez az! Le akarod mérgezni?
-Nagyon jól bírja! Vajon hogy lehet?- mosolygott a férfi
-Te bolond vagy…
-Az lehet, de derék bolond! Nem lesz semmi baja, ha ennyit kibírt, akkor nem hall bele. Ma nagyon őszinte lesz, vigyázz vele…
-Gondolom!
Tukiono arca megkeményedett és komoly hangot ütött meg, amitől még a szaké is megfagyott.
-Sesshoumaru! Te vagy az egyedüli, aki közel kerülhet hozzá. Te vagy a kulcs használója… nyisd ki, hisz mind a ketten békét akarunk. Apád és apám már akkor fáradoztak ezen, de ne hagyd, hogy a munkájuk kárba vesszen.
-Engem ne okíts az apámról, tudom nagyon jól, hogy mit akart a halála előtt…
-Remek, de vigyázz! Valaki munkálkodik ellened, a vesztedet akarja és nem lesz mindig ott Kouno, hogy megvédjen…
-Nekem nem kell az ő segítsége, mert…
-BOLOND! Nem veszed észre, hogy lassan túlnő mindenkit? Kouno jó lány, de még sokat nem tud. Nagyot kockáztatott, hogy otthagyta a városát. Észak nagyon törekszik. A hatalma lassan átterjed ide, és nem vagyok képes sokáig visszatartani. Ha nem használod Kounot, akkor…
-Azért hívtál ide, hogy használjam ki? Felejtsd el! Lehet, hogy ő a kulcs, de egyben a…
-Szereted? Nem hiszem el, hogy a nagy nyugati nőcsábász szerelmes lett. A szerelem gyengít, nem te mondtad mindig?
-Most nem ez a lényeg! Nem fogom kihasználni, hogy neked jó legyen. Tudja ő is, hogy hogyan kell használnia a kulcsot, majd ő maga fogja kinyitni, amikor kell. Én mellett maradok, hogy segítsek neki, de ennyi. Ha a segítségét kéred, akkor magát kell megkérned… NE LÁGY OLYAN, MINT KENTORU!
Sesshoumaru felállt és becsapva az ajtót haladt a szobája felé. Egyre rosszabbul érezte magát. Nagyon sok szakét ivott és ez kimondottan erős volt. Megtámaszkodott, amikor kinyitotta az ajtót. Belépett, de nem látta a lányt, csak a fürdőben a víz csobogását hallotta. Levette a ruháját és kényelmes hálókimonót vett fel. Kinyitotta az ajtót, és a lány vette észre, ahogy a zuhany alatt állt. Levette a kimonót és belépett a lány mellé. Átölelte a vékony derekat, amitől a lány beleremegett. Megfordult Kouno és megcsókolta a férfit. Szédült és forgott vele a világ, de tudta, hogy Sesshoumaru ott van és nem a képzelete játszik vele. A férfi a falnak nyomta lányt, majd csókolni kezdte. Rájuk csorgó víz még jobban tüzelte őket. Ott a zuhany alatt egymáséi lettek volna, de ez nem volt gyenge szeretkezés, inkább egy vad állati volt. Élvezték, hogy ismét élvezhetik a másik testének minden mozdulatát. Kouno miután elment megint érezte, ahogy a forró melegség elönti a testét, majd a két elgyengült test egymást átölelve állt a zuhany alatt. Lassan tért csak vissza a testükbe az erő, amitől érezték, hogy a szaké nem ment ki belőlük. Sesshoumaru egy törölközőt a lányra terített majd kiléptek a szobába. Leültek, majd törölközni kezdtek.
-Sessh! Mi volt ez, olyan mintha méreg lenne bennem…
-Ne csodálkozz! Tukiono főzi a legerősebb szakét egész japánba. Fiatal korunkban állandóan leitatott minket, ő pedig röhögött rajtunk!
-Vicces a barátod!
-Az, de mostanában egyre jobban kezdek csalódni benne?
-Azért, mert azt hiszi, hogy ki fogod nyitni a kulcsot, hogy használd az erőmet?
-Honnan tudod ezt?
-Nem vagyok hülye, meg van nekem az a képességem, hogy…
-Gondolatolvasás!
-Pontosan! Még 50 liter szaké után is tésztán működik, igaz egy kicsit zavarosan, de működik. Azt senki nem tudja, de a kulcsot csak akkor lehet használni, ha én úgy gondolom…
-Egyáltalán tudod, hogy mihez kell a kulcs?
-Tudom! Ha a kulcsot, vagyis engem használsz, akkor a testemből olyan erő szabadul fel, ami a használója kezében akár fegyver, akár valami jó dolog is lehet. Olyan végtelen nagy erő járja át a használóm testét, amit eddig senki nem tapasztalt. Veszélye is van ennek… hisz, aki nem bírja, az meghal és vele együtt én is…
-Az hogy lehet?
-Amikor, a kulcs működésbe lép, akkor a tetem tömény energiává alakul, ami nem ölt testet, ha a használóm meghal, akkor nem tudok visszatérni a testembe és elpusztulok.
-Miért vállalkoztál erre…
-Először is nem én kértem, hanem kaptam, a másik pedig, hogy most még nem tudom használni, ha kérik sem. Nincs meg a megfelelő erő hozzá. A testemet még mindig pecsét zárja le…
-Mi? Hisz az feltört!
-Igen az istennői erő egy tizede! A másikat az anyám zárta le egy sokkal erősebb varázzsal, amit csak később tudok használni, de már meg tudom idézni a kapuszörnyemet…
-A midet?
-A kapuszörnyemet. Ő segít majd a használómnak…
-Muszáj használnod ezt a használó szót? Nem vagy te tárgy, szellem és úrnő vagy!
-Jól van, de sajnos nem tudom, hogy milyen szó lenne rá a megfelelő.
-Miért kell segítség annak a személynek, aki hatalom lesz a kezében?
-Mert a hatalom elveheti az eszét és csak magára gondolhat, de ez nem biztos! Álmomban szoktam beszélni a kapuszörnyemmel, ő mondta ezeket. A kapuszörny akadályozza meg, hogy a testem sérüljön és ő lesz a közvetítő a köztem és a személy között. Azt is tudom, hogy csak te lehetsz az, aki kinyitja az ajtót…
-Miért én?
-Mert a szívembe zártalak! Olyan közel kerültél hozzá, mint senki más! Fontos vagy nekem és érzem, hogy én is neked! Nem mondjuk, de érzem!
„Tényleg nagyon őszinte, de vajon én is annak tudok lenni?”- gondolta a férfi.
Lassan odament a lányhoz és leguggolt a földre, hogy a lánnyal szembe legyen. A szemébe nézett és elves a ketten némán nézték egymást, majd a férfi elhúzta a száját.
-Te is fontos vagy nekem! Nem tudom, hogy mit érzek, hisz soha nem éreztem ilyet, de nem bírok nélküled meglenni! Ha lehetne, sem azért fogom kinyitni az ajtót, hogy hatalmam legyen, hanem, mert te akarod!
-Köszönöm!
Megcsókolták egymást, majd lefeküdtek aludni. Másnap iszonyú fejfájással keltek és alig bírtak kimászni az ágyból. Érezték, hogy a tegnapi szaké túl sok volt, hisz mind a kettejük feje fel akart robbanni. Szóltak egy szobalánynak, hogy hozzanak teát, ami elmulasztja a fejfájást. Közbe megzuhanyoztak és felöltöztek. Mire készen lettek a teák ott gőzölögtek a szobába. Mohon megitták, majd visszafeküdtek. Egy fél óra múlva már tűrhető szintre csökkent a fejfájás. Lassan leindultak az étkező felé, amelyet megkérdeztek, hogy hol találnak. Mikor beléptek, találkoztak a nevetgélő Tukionoval. Kouno széles mosolyra húzta a száját, majd odalépett a dél urához.
-Jó reggelt!
-Jó reggelt!
Kouno az öklével fejbe vágta a szellemet, akinek felpúposodott a feje az ütéstől. Könnybe lábadt szemmel nézett fel a nőre, aki mosolygott. Értetlenül nézett a lányra, mert nem értette, hogy miért kapta.
-De…
-Még egyszer ne itass le! Szaké nélkül is tudok válaszolni a kérdéseidre, rendben?
-Rendben!
Kouno a férfi feje felé tette a kezét, majd becsukta a szemeit, egy kis idő múlva arany fény jelent meg a kezén és begyógyította a púpot. Ezután leültek, és reggelizni kezdtek. Egy kis idő múlva Kouno felnézett és kíváncsian nézni kezdte a gyerekes férfit. Most már nem volt olyan kölyök arca, sokkal férfiasabb és keményebb lett.
-Légy olyan, mint régen, gyerekesen aranyosabb uralkodó vagy! Nem kell hivatalos fejet vágnod, ha velem beszélsz!
-De… te vagy a kulcs…
-Nem vagyok kulcs! Szellem vagyok és nő! Vannak érzéseim! Tegnap is ezzel rontottad el…
-Honnan tudod?
-Gondolatolvasás! Nyitott könyv vagy előttem, de ne aggódj, nem neheztelek rád! Mindenki a saját hazájának akar jót, ezt megértem, de lágy egyenes velem.
-Rendben! Kouno legyél szíves megnyitni a kaput!
-Miért?
-Észak egyre jobban kezd elhatalmasodni az országban, lassan kicsúszik a kezemből az irányítás…
-Ezt szerintem, meg lehet oldani a szövetségesekkel, de akkor félő, hogy kitör egy újabb démonháború, így van?
-Igen!
-De nem csak ezért akarod!
-Tukiono apja és az én apám már nagyon régóta elkezdtek egy olyan világot felépíteni, ahol emberek és démonok együtt élhetnek. Szabad a kettejük közti házasság stb. Apád is ide tartozott, sőt anyád is. Így ismerkedtek meg, de valami hiba történt. Nem tört volna ki a háború, de valamit elrontottak. Ők is ki akarták nyitni a kaput, hisz akkor már te az anyád hasába voltál és ő is kapott az erődből. Azt hitték, hogy édesanyád elég erős lesz erre, de tévedtek. Egy kis darab energia kiszabadult és elpusztította észak egy részét. Mivel apád volt az uralkodó nem történt nagyobb baj, de az anyja és az öccse lázadást szervezett, majd az északi katonák elpártolva z uruktól megtámadta nyugatot, majd delet. Egyedül kelet volt, még, aki kitartott, de rajtuk is egyre erősebb volt a szorítás. Végül anyád sem bírta tovább, megszült téged és elvesztette az ereje egy részét, így elég védtelen maradt az országa. Apád próbált neki segíteni, de már az ő ereje is fogytán volt. Azt mondják, hogy északon, ahol volt a robbanás, még mindig ott van az elveszett energia, de északiak valamivel megfogták és használják. Ezt onnan tudjuk, hogy észak az elmúlt években olyan erőkre tett szert, amit alaphelyzetben, csak évszázadokkal később kellett volna.
-Érdekes! És ezt az energiát vissza akarjátok kapni?
-Nem! Mi csak azt akarjuk, hogy visszakerüljön a jogos tulajdonoshoz, vagyis hozzád! Hisz anyád a te erődet használta, nem az övét…
-Miért kell ehhez a kulcs?
-Mert nem lehet bejutni az északi tartományokba, olyan erős szellemi pajzs védi a tartományt…
-Szóval ki akartok használni…
-Nem erről van szó! Ha megszerzed az erőt, akkor visszatér az összes erőd, és képes leszel megváltani a világot és meghozni mindenki számára annyira vágyott békét…
-Mi van, ha én úgy gondolom, hogy ez így jó és nem kell semmilyen változás! Én döntök a világ felett, ha nem tévedek… Kezd elegem lenni belőle, hogy mindenki arra pályázik, hogy engem használjon fel. Én csak akkor leszek képes kinyitni azt a nyamvadt ajtót, ha én is úgy akarom. Nem látok ebben a világban olyan erőt, amely komoly veszélyt jelent a világra. Vannak viták és civakodások, de ez mindenhol van, nem vagyok úgy sem képes előhívni az erő, ha akarnám sem.
Kouno felállt és kiment az étkezőből. Nem tudta, hogy merre megy, de csak rohant. Mérges volt, mert nem csak barátságból hívták meg, hanem használati tárgynak, akin, egy kiárusításon alkudni lehet. Idegesítette, hogy miért nézik ennek. Értetlenül nézte a dolgokat, hisz nem látott semmilyen veszélyt, ami erre hívta volna fel a figyelmet. Rohant, majd szellemgömbbé alakult és kirepült a városból. Megállt egy szépnek mondható tisztáson, majd leült a földre. Dühöngött már megint. Becsukta a szemeit, majd az anyjára gondolt. Ekkor érezte magában, hogy az nyakék lüktetni kezd. Kinyitotta a szemeit, majd megjelent előtte az anyja.
-Miért hívtál lányom?
-Tényleg igaz, hogy használtad az erőmet, mikor még a méhedben voltam?
-Sajnos igaz! Nem kellett volna, akkor nem lenne ennyi baj…
-Az engem nem érdekel, hogy használtad az erőmet, de az már inkább, hogy most mindenki eszköznek tekint. Még a barátok is csak azt akarják, hogy nyissam ki a kaput és adjam nekik vissza, amit annak idején elvesztettek. Ilyen kicsinyes dolgokra nem használhatom az erőmet.
-Tudom!
-Mond, milyen veszély fenyegeti ezt a világot?
-Az erő, mi kiszakadt belőled és északon honol, növekszik. Emberek lelkével táplálják, mitől az ereje nő. Négy személy lelkének a töredékei szakadt ki annak idején belőled. A híres Midoriko is ennek a négy léleknek az ékkövét őrizte a testében, de meghalt. Az ékkő most ott van északon, és az energiádat táplálja. Ezután az ékkővel bármivé formálhatják, ami a viselőjének hatalmas erőt fog adni. Kentoru ezt akarja véghezvinni, de kapzsi és a te erőd is kell. Ahogy elfogadnád a jegyességet, rögtön megölne, és az erődet felhasználva megalkotná a fegyverét, ami romba döntené Japánt. Csak ő uralkodna.
-És ha én beteljesítem a sorsom, amit előrevetítettél nekem, akkor én uralkodnék Japánon. Az mivel jobb?
-Sokkal! Kentoru ki akarja irtani az embereket, hogy csak szellemek éljenek. Mészárlást akar, nem békét. Lassan elnyered a végleges erődet, de az még időbe telik, addig nem fog bántani, hisz tudja, hogy addig nem lesz elég ereje.
-Miért nem ezzel kezdték Sesshoumaruék?
-Mert ők sem tudják pontosan, hogy mit tervez az az álnok. Csak sejtik, és nem tudják megfogalmazni neked. Most menned kell!
Eltűnt a nő, magára a hagyva a fiatal lányt. Kouno felállt, majd szellemgömbbé alakult és visszarepült a palotába. Az anyja megrémisztette, és ahogy egyre jobban közeledett a palotához erősödött ez az érzés. Ahogy landolt a palota udvarán. Tukiono és Sesshoumaru szaladt elé.
-Jó hogy jössz! Baj van!
-Mi van?
-Most küldtek egy üzenetet, hogy Kentoru kiszabadította Hutsot és most kezdték el mészárolni a várost és égetni az egészet.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
