21. r�sz: �t �szakra

Az �jszaka meg sem �lltak. Reggelre el�rt�k kelet hat�r�t. Innent�l p�r napi j�r�f�ldre volt �szak f�v�rosa. �gy gondolt�k, hogy ideje egy kicsit megpihenni, hisz az �jszak�t v�ndorl�ssal t�lt�tt�k. Let�boroztak egy kis patak mell�, a f�k �rny�k�ba. Tukiono �s Sesshoumaru egy f�nak d�lve pihent, m�g Kouno t�tlen�l �lldog�lt. Nem tudta, hogy mit tegyen mag�val. Nem volt f�radt �s csak �gy tombolt az energi�t�l. Elhat�rozta, hogy elmegy, lef�rdik. Les�t�lt a patakhoz �s levette a csizm�t �s t�rdig beleg�zolt a v�zbe. Kellemesen h�s volt a v�z, ami nagyon j�l esett neki a nagy melegben. Futkosott n�h�nyat, majd le�lt egy k�re �s a fellegeket n�zegette. Hallotta, hogy valaki van a k�zel�ben, de nem zavartatta mag�t, hisz � most egy kicsit k�pzetlen harcos, akinek a nagy Sesshoumarura kell vigy�zni. Tudta, hogy nem a bar�tai azok, hanem egy idegen. Becsukta a szemeit, majd led�lt a szikl�ra. Nem kellett sokat fek�dnie, mikor �rny�k vet�lt az arc�ra. Kinyitotta a szemeit, �s 3 �szaki katon�val tal�lta mag�t szembe.

-J� reggelt! Miben seg�thetek?

-Maga m�r �szakon van �s ide tilos a bej�r�s… k�rem, hagyja el a ter�letet…

-T�vednek! Ez m�g ha j�l gondolom akkor m�g Kelet�, vagyis Kouno �rn��. Teh�t nem vagyok rossz helyen.

-T�ved ez m�r Kentoru �r�…

-Nem! N�zz�k!

Kouno fel�lt �s unottan mutatott egy erd� fel�, amely m�g�tt hatalmas hegyek h�z�dtak. Nem n�zett a katon�kra, s�t egy �rzelem sem l�tsz�dott az arc�n.

-Annak az erd�nek a v�g�n van �szak hat�ra. Ha oda�rek, akkor majd meg�ll�thatnak, de addig k�rem, ne takarj�k el a napot.

Kouno visszad�lt a szikl�ra �s becsukta a szemeit. �rezte Tukiono �s Sesshoumaru szag�t, de nem akarta, hogy beleavatkozzanak. A katon�k d�bbenten n�zt�k a n�t, akik visszafek�dt a k�re �s nem is t�r�dik vel�k.

-Idefigyelj asszony! Ez m�r itt �szak �s azonnal takarodj innen!

-M�r eln�z�st, de m�r mondtam, hogy ez nem �szak ter�lete…

Kouno ekkor gyorsan legurult a k�r�l �s nagyon is j�l tette, mert az egyik katona a kardj�val a k�re �t�tt. Kouno a f�ld�n t�rdelt, majd feln�zet a katon�kra. A szemei teljesen �rzelemmentesek voltak. Fel�llt �s megr�zta a fej�t.

-Ejnye fi�k! Hisz ez nem �r! H�rom f�rfi egy n� ellen, r�ad�sul semleges ter�leten?

-Pofa be! D�g�lj meg!

-Jaj, de cs�nya szavak egy tisztes katon�t�l.

Kouno incselkedett m�g vel�k, majd gyorsan elugrott, mert egy kard v�g�dott bele a f�ldbe. Gyorsan elrohant a kardj��rt, amit egy f�nak d�lve hagyott. Amikor oda�rt a f�hoz, l�tta, hogy a k�t f�rfi ott �ll �s r�n�z.

-Nem kell seg�ts�g! Majd sz�lok, hogy mikor gyertek ki, rendben?

-Ja!- mondta Tukiono

Kouno ism�t rohanni kezdett �s olyan gyorsan, hogy alig lehetett k�vetni. Meg�llt a katon�k el�tt a v�ll�n tartva hatalmas kardj�t. Az apja hagyat�k�t haszn�lta. Elkezdte f�l k�zzel emelgetni a kardot, �gy kocogtatva meg a v�ll�t vele.

-Na mi van! Nem akartok meg�lni?

K�t katona rohanni kezdett, majd az egyik elt�nt Kouno szeme el�l. A l�ny egy percre lep�d�tt meg, de ut�na visszat�rt a l�lekjelenl�te. A l�that� f�rfira koncentr�lt, aki egyenesen nekirontott. Kouno a kardj�t m�g mindig a v�ll�t tartva elhajolt �s a m�sik kez�vel megfogat a f�rfi karj�t, majd csavart rajta egyet, aki kiejtette a kardot �s �v�lt�tt egyet. Ekkor �rezte meg Kouno a h�ta m�g�tt a m�sik f�rfi jelenl�t�t. Leemelte a kardot �s egyet suhintott. A m�g�tte �ll� f�rfi a f�nak rep�lt, ami nagyot recsegett. A f�rfi a f�ldre cs�szott �s a fej�t lehajtva �lt tov�bb. Kouno elh�zta a sz�j�t, majd a k�t f�rfire n�zett, akib�l az egyiket a kezeibe tartotta. Kouno f�ttyentett egyet, amire el�sz�r Tukiono ugrott ki a f�k k�z�l �s odaszaladt Kounohoz. Valahogy tudta, hogy most neki meg kell j�tszania mag�t.

-Kik ezek?

-Valami katon�k! Azt hiszik, hogy �szakon vagyunk �s ki akartak zavarni…

-De ez m�g kelethez tartozik… Kouno �rn��…

-�n tudom, d nekik hi�ba magyar�ztam. Reino… l�gy olyan aranyos �s elmagyar�zod annak az �riembernek, am�g ezzel foglalkozom…

-Ahogy akarod, Zoe.

Tukiono el�vette a gyerekes mosoly�t, majd k�zelebb l�pett a katon�hoz. Ekkor l�pett el� Sesshoumaru �s a szok�sos k�z�ny�s arcot v�gta.

-El�g legyen! Nem a feladatotok, hogy katon�kat �ljetek! Fogj�tok magatokat vissza, mert nem �llok j�t magam�rt.

-�rtett�k nagyuram!- mondta Kouno, majd eleresztette a katona kez�t, aki ny�gve a f�re zuhant.

A k�t katona egy kis id� m�lva fel�llt �s elindultak a harmadik t�rsukhoz, aki ekkor kezdett �bredezni. Belekaroltak, majd a j�vev�nyekre n�ztek. Csod�lkoz�s �lt az arcukon.

-Sesshoumaru nagy�r? H�t te…

-�n vagyok! Mondj�tok meg Kentorunak, hogy nem akarok harcot, ez�rt elveszem a h�g�t. P�r napon bel�l ott leszek a test�reimmel. K�sz�lj�n fel.

-�rtett�k!

A katon�k olyan gyorsan elt�ntek, amilyen gyorsan csak tudtak. Amikor a t�bbiek kell� t�vols�gba tudt�k a katon�kat. Kouno elkezdett nevetni, majd csatlakozott hozz� Tukiono �s v�g�l Sesshoumaru. Mind a h�rman annyira nevettek, hogy az m�r alig b�rt�k ki. Megf�jdult a hasuk �s Kounonak le kellett �lnie. M�g egy f�l �r�t itt �ltek, amikor kezdtek unatkozni. Tukiononak esz�be jutott Kouno t�mad�sa.

-Kouno, nagyon �gyes volt�l… ennyire k�nny� kezelni ezt a kardot?

-Dehogy! Fogd meg!

Kouno �tny�jtotta neki a kardj�t. Tukiono fel�llt �s fel akarta emelni a kardot, de az a f�ldbe v�j�dott �s nem tudta kiemelni. Hi�ba er�lk�d�tt nem siker�lt neki. Sesshoumaru csak pislogott p�rat, majd n�zte, ahogy a l�ny odamegy, �s f�l k�zzel felemeli.

-Ilyen er�s vagy?

-Nem, de ez a kard csak nekem k�sz�lt, �gy csak �n tudom haszn�lni. Menj�nk, mert itt esteledik r�nk. Keress�nk egy biztons�gosabb helyet…

-Egyet �rtek!- mondta Sesshoumaru

Mind a h�rman elindultak. D�lut�nra tal�ltak egy barlangot, amit szerencs�re egyed�l laktak. T�zet raktak, majd lassan pihenni mentek. Kouno maradt fenn, mert nem tudott aludni. Ki�lt a barlang sz�ja el� �s n�zte a csillagokat. Egy f�l �ra m�lva �rezte, ahogy egy meleg pr�m simul a h�t�ra. H�traford�totta a fej�t, �s m�g�tte megpillantotta a nyugati urat. Sesshoumaru mell� �lt �s hallgatott. N�zt�k m�g egy kicsit a csillagokat.

-Mi a baj Kouno?

-Fogalmam sincs! Mi�ta elment�nk olyan, mintha hib�ztam volna…

-Dehogy hib�zt�l! Senki nem fogja tudni, hogy itt vagy! Azt hiszik, hogy otthon vagy! A nemeseknek is ezt mondtad, nem?

-De, csak olyan �rz�sem van, mintha hi�nyozna valami…

-�n tudom! A mosolyg�s!

-Hmmm! Lehet! Nem szoktam meg, hogy ilyen fapof�t v�gjak mindenre…

-Figyelj! Ha el�rj�k �szakot, akkor �n nem lehetek…

-Tudom, de az�rt n�ha n�zz�l r�m…

-Megpr�b�lok! Figyelni fognak, hisz az elej�n �gy is gyanakodnak, hogy ti vagytok azok…

-Tudom, ez�rt haszn�ltam v�rm�gi�t. A v�remmel van eltakarva a var�zslat. Csak azok l�tnak �t rajta, akiben van az �n v�remb�l…

-Akkor ez�rt l�tlak benneteket olyannak, mint a var�sz el�tt?

-Igen, hisz kapt�l a v�remb�l. Tudom, hogy holnapt�l �tl�pj�k �szak hat�r�t, �s nem fogsz m�g a k�zelembe sem j�nni… �n mindig ott leszek melletted, akkor is mikor nem l�tsz!

-Ne nehez�tsd meg a dolgodat… jobb lesz ez nek�nk �gy…

-Azt akarod mondani, hogy az eddigiek csak a t�ved�s r�sze volt?- csillant meg v�szesen a l�ny szeme

-Nem, de nem is lett volna szabad, hisz…

-K�SZ!

Kouno olyan m�rges lett, hagy alig b�rta visszafogni mag�t. Fel�llt �s len�zett a szellemre, aki az arc�t f�rk�szte. A l�ny szemei l�ngoltak az indulatt�l.

-Tudod, Sesshoumaru! Te egy nagy szem�t vagy, hisz j�tszott�l velem �s egy�ltal�n nem is gondoltad komolyan… jobb is, ha t�nyleg elveszed az a n�t, hisz akkor ti ketten olyan lenn�tek, mint zs�k a foltj�n.

Kouno kirohant az �jszak�ba, majd meg sem �llt, m�g nem tudta mag�t el�g messze. Le�lt a f�ldre �s zokogni kezdett. Soha nem szakadt meg neki ennyire a sz�ve, hisz most egy olyant�l kapott b�nt�st, akit�l nem is v�rta volna. Ek�zben Tukiono fel�llt �s odas�t�lt a szellemhez. Sesshoumaru fel�llt �s a szem�be n�zett bar�tj�nak. Tukiono hatalmasat beh�zott neki, aki csak n�m�n t�rte.

-Hogy tehetted? Nagyot csal�dtam benned bar�tom…

-Ez lesz a legjobb, ha nem tettem volna, akkor nem tudta volna elz�rni maga el�l az �rz�seit, �s lebukott volna. �gy viszont ut�l, amit�l senkinek nem lesz felt�n�

Tukiono teljesen led�bbent. Azt hitte, hogy a f�rfi t�nyleg ezt �rzi, de most arra j�tt r�, hogy maga a nyugati d�mon is szenved, de a l�ny �rdek�ben csak ezt tehette. A d�li �t nagyot s�hajtott, majd le�lt Kouno hely�re. N�zni kezdte a csillagokat n�m�n, majd mikor �rezte, hogy a t�rsa lehuppan mell�, csak akkor sz�lalt meg.

-Mi�rt nem mondtad meg neki?

-Akkor nem tudta volna megj�tszani mag�t, hisz akkor egy m�sik gyerekes j�t�knak gondolta volna… Soha nem �rtette volna meg, hogy milyen nagy t�tje vannak annak, amit most tenni k�sz�l�nk… Csak egy m�k�nak…

-Nem tartja annak, hisz a v�ros�t �s a gyermek�t �lt�k meg. Ezt � sem gondolja m�r j�t�knak. Az�rt mert n�ha gyerekesen gondolkodik, az csak j�, hisz �n �gy gondolkodok, de eddig m�g senki nem j�rt t�l az agyamon. Sesshoumaru te is tudhatn�d, hogy mit jelent neki ez az �t, hisz te most k�sz�lsz el�tte megl�togatni a jegyesedett. Szenved an�lk�l is, hogy te az mondan�d… gondolj bele!

-Tudom, de �gy lesz a legjobb, ha mindennek v�ge, akkor majd bocs�natot k�rek t�le…

-Ebben k�t dologban nem �rtek egyet, vagyis egyben, de a m�sikat, pedig nem r�tem… Az, hogy te mi�rt k�rsz bocs�natot, hisz eddigi �leted sor�n senkit�l nem k�rt�l m�g bocs�natot… Ezt nem �rtem. A m�sik, amiben nem �rtek egyet, hogy k�s�bb k�rsz t�le bocs�natot, hisz lehet, hogy akkor m�r k�s� lesz…

-Ne l�gy bolond!

-Ahogy gondolod, �n figyelmeztettelek! Most megyek, alszok, majd �bresszetek…

Tukiono el is ment aludni. Nem kellett sokat v�rni, m�ris lehetett hallani a f�rfi horkol�s�t. A fennmaradt d�mon a csillagokat �s az erd�t f�rk�szte, m�g � is �lomba mer�lt.

Mikor kinyitotta a szem�t, m�g hajnal volt. K�rben�zett, de nem l�tta sehol Kounot. Egy kicsit f�lt, de ekkor meg�rezte a l�nyt, ahogy k�zeleg. Becsukta a szemeit, mintha aludna, de k�vette a l�ny minden mozdulat�t. A l�ny bel�pett a barlangba, a szemei �lmosan csillogtak. A f�rfi tudta, hogy eg�sz �jszaka nem aludt �s s�rt, hisz �rezte a l�ny k�nnyeinek s�s illat�t. Kouno ahogy bel�pett, r�n�zett a szellemre, majd egy sz� n�lk�l led�lt a fal t�v�be �s becsukta a szemeit. A f�rfi egy darabig m�g n�zte a l�nyt, majd � is visszaaludt. �gy 10 fele j�rhatott az id�, mikor mindenki �bredezni kezdett. El�sz�r Kouno nyitotta ki a szemeit, majd Tukiono, v�g�l Sesshoumaru. Kouno mikor megl�tta, ahogy a f�rfi felkel, r�gt�n k�sz�l�dni kezdett, majd kil�pett a barlangb�l �s meg�llt el�tte. Mindenki elk�sz�lt �s indultak. El�l ment Sesshoumaru, hisz most h�rmuk k�z�l � volt a nemes. Tukiono �s Kouno m�g�tte mentek, mintegy v�dve a szellemet. Tukiono agg�dva pislogott a l�nyra, aki �lmosan n�zte a f�ldet. N�ha annyira elbambult, hogy megbotlott �s majdnem beverte a fej�t. A szemeiben, viszont nem �lmoss�g, hanem v�gtelen nagy szomor�s�g t�kr�z�d�tt. Az �t h�tral�v� r�sz�be Tukiono pr�b�lta felvid�tani, de mintha a falnak besz�lt volna. Kouno nem reag�lt semmire. Egy mosoly nem hagyta el az arc�t, amely m�r oly megszokott volt a d�monn�t�l. Est�re el�rt�k �szak hat�r�t. Ekkor megpillantott�k a pajzsot, amely az eg�sz ter�ltet k�rbevette. Kouno sz�d�lt �s a rosszull�t ker�lgette. Mind a k�t fi� �szrevette.

-Kouno j�l vagy?- k�rdezte Tukiono

-Soha nem �reztem ennyi er�t! Az, hogy ez az �n er�m, m�g r�miszt�bb� teszi. Ha �n ezek �tmegyek, akkor r�gt�n lebukunk. M�r �gy is tudj�k, hogy j�v�nk… szerintem v�rjuk meg �ket… rosszul vagyok…

Kouno ekkor sz�d�lni kezdett, majd els�t�tedett el�tte a vil�g. Sesshoumaru kapta el az utols� pillanatba. Nem �rtett�k, hogy mi�rt lehet ennyire rosszul a saj�t erej�t�l. Let�masztotta a l�nyt a f�hoz �s elhat�rozt�k, hogy itt maradnak, addig, m�g Kentoru nem j�n el�j�k. Az eg�sz �jszak�t itt t�lt�tt�k. �gy �jf�l fel� t�rt mag�hoz a d�monn�. Kicsit k�ba volt �s l�tszott, hogy nem tiszta m�g a feje. Tukiono �rdekl�d�tt, hogyan �rzi mag�t, de nem nagyon kapott v�laszt. Egy p�r perc m�lva Kouno fel�lt �s a pajzsot kezdte el n�zni.

-Any�m nem egy kis r�szt haszn�lt bel�lem! Ez az er�, ami itt lakik, az sokkal er�sebb, mint a mostani er�m. R�ad�sul valami m�g szennyezi is az er�met �s az van r�m ilyen hat�ssal. Ha nem tal�lok ki gyorsan valamit, akkor k�nnyen bele is halhatok.

-�gy l�tom, hogy Kentoru nem akar j�nni!- mondta Sesshoumaru

-Aha! Erre is kital�lok valamit!- mondta szomor�an a l�ny- �n nem mehetek be, hisz akkor Kentoru megfogja �rezni, hogy olyan szem�ly j�tt �t, akinek olyan az ereje, mint az eny�m… olyan szem�ly meg nem s�r�n m�szk�l errefel�, de ha…

-Mit tal�lt�l ki?

-Azt egyenl�re nem k�t�m az orrodra…

-Vigy�zz a sz�dra!

-Te is Sesshoumaru! Hisz ne feledd, a ruh�m ellen�re m�g �n vagyok kelet �rn�je!- mondta kim�rten a l�ny.

Kouno fel�llt �s elindult az erd� m�lye fel�, mag�ra hagyva a k�t fi�t. Tukiono szeme csillogott �s a bar�tj�ra n�zett.

-Ezt megkaptad!

-Hallgass!

Kouno el�g messze ment el, ahol is tal�lt egy kis tavat �s egy kis tiszt�st. Tudta, hogy el�g j� hely lesz, hogy siker�lj�n az, amit eltervezett. Le�lt a tavacska partj�ra �s n�zte a vizet. Ekkor fel�llt, majd becsukott szemmel intett a v�z fel�, ami befagyott egy int�s�re. Begyalogolt a k�zep�be, majd egy �jabb karlend�t�sre kis apr� v�z g�mb�t t�rtek ki a befagyott t�b�l. Kouno �sszegy�jt�tte �ket, majd visszas�t�lt a partra. Ahogy a l�bai sz�razf�ldet �rtek a v�z kiolvadt. A kis g�mb�ket letette a f�ldre. Megharapta az ujj�t, mire abb�l apr� v�rcsepp jelent meg. Az els� csepp v�r az els� g�mbre esett, majd �gy tov�bb, mikor minddel v�gzett. Im�ra tette a kezeit �s becsukta a szemeit.

-V�rem, mint pajzs, �gy hatol be ellens�ghez!

A k�vek vil�g�tani kezdtek ez�stsz�n�en, majd n�ha pulz�ltak egyet. Mikor a pulz�l�s elm�lt, akkor m�r csak enyh�n derengtek a k�vek. A dereng�s viszont nem m�lt el. Ekkor Kouno felemelte �ket �s a sz�v�hez fogat mindegyiket.

-Nyak�k legyen minden pajzsb�l!

Mikor �jra kinyitotta a tenyereit, akkor h�rom nyak�ket pillantott meg enyhe dereng�ssel. El�gedett volt a munk�j�val, hisz most csin�lt ilyet el�sz�r. �gy gondolta ezzel bemehetnek, de nem bukik le, hisz azt hiszik majd, hogy kapt�k. Elindult visszafel�. A rosszull�te nem m�lt el, egyre jobban �rezte a gonosz aur�t az ereje k�r�l. Valami m�g zavarta, de azt m�r nem tudta elmondani, hogy mi. Mikor vissza�rt a veszeked� fi�kra n�zett, majd sz� n�lk�l a kez�kbe nyomta a nyak�ket.

-Vegy�tek fel! Bemegy�nk!

-Mi ez?- k�rdezte nyugat d�mona

-Ezek pajzsok, amiket most k�sz�tettem. Meg�rzik, hogy bel�pt�nk, hisz az �n er�m, de mikor l�tj�k a nyakunkba, akkor azt hiszik majd, hogy mi Kounot�l kaptuk!

Kouno beleakasztotta a nyak�ba, majd j�l l�that�an el�rerakta, hogy ne legyen k�ts�g. A fi�k is k�vett�k a p�ld�j�t, majd elindultak. Ahogy egyre jobban k�zeledtek, Kouno hirtelen megtorpant, majd a sz�ja el� kapta a kez�t. Egy percig �llt, majd sz�delegve tov�bb indult.

-J�l vagy?- k�rdezte Sesshoumaru

-Mit �rdekel az t�ged! Te csak t�r�dj magaddal �s a feles�geddel!

Sesshoumaru m�rgesen morgott egyet, majd elkezdtek veszekedni. Kouno annyira m�rges lett, hogy arr�l is elfeledkezett, hogy rosszul van. Ahogy bel�ptek a pajzson, mindenki k�r�l szikr�k csaptak fel. Kouno k�nnyebben haladt el�re, hisz ez az � ereje. Megfogat a fi�k kez�t, akik lemaradtak, majd elkezdte �ket h�zni. Ahogy �t�rtek, mindenki elkezdett lihegni, hisz minden erej�ket bevetett�k, hogy �t�rjenek. Kouno let�rdelt a f�ldre �s a sz�ja el� tette a kez�t. Itt sokkal jobban �rezte a tasz�t� er�t. P�r perc m�lva egy kisebb katonai k�l�n�tm�ny jelent meg, �l�k�n Kentoruval. �nel�g�lt mosoly futott v�gig az arc�n, mikor l�tta a j�tteket.

-�dv benneteket! Megk�rdezhetem, hogy minek k�sz�nhetem a l�togat�sotokat?

-M�r meg�zentem a katon�iddal! A h�godhoz j�ttem…

-Minek, hisz neked ott van Kouno! Am�gy hol vannak, hisz veled van egy n� �s egy f�rfi, akik Kouno �s Tukiono is lehetn�nek…

-Lehetn�nek, ha �gy n�zn�nek ki. Ezek ketten a nyugati hadsereg elit tagjai k�z� tartoznak. Sajnos van egy bar�tom otthon, aki nagyon f�lt, mert m�g azt hiszi, hogy gyenge vagyok… Ez most nem tartozik ide…

-M�g mindig nem v�laszolt�l nekem! Mit keresel itt �s kik ezek?

-M�r mondtam, hogy a katon�im. A n�t Zoenak, a f�rfit, pedig Reinonak h�vj�k…

-Te l�ny! Te vagy nekem a leggyan�sabb! V�laszolj egy k�rd�semre!

-Igen nagyuram?

-Hol tal�lhat� a nyugati palot�ban a k�nyvt�r!

-A f��p�let bal sz�rny�nak harmadik emelet�n. Ott van egy kuty�t �br�zol� szobor, ami el�g cs�nya, azzal szemk�zti szoba.- v�laszolta Kouno komoran

-Helyes! Sesshoumaru mit akarsz?

-H�bor� lesz, megint kit�rt a d�monh�bor�… Kouno d�h�ng…

-Hol van Tukiono?

-Visszament d�lre, hogy a seregeit toborozza. Kouno mell� �llt. Kouno most jelenleg a v�rost ir�ny�tja, �s a tetemeket temetik el. Most kezd�dnek az �jra�p�t�sek… Nekem nem �ll m�domban h�bor�ba bocs�tkozni, hisz nem el�g felk�sz�ltek a seregeim, ha megn�s�l�k, akkor �szak �s nyugat k�z�tt l�trej�nne egy bar�ts�gi szerz�d�s…

-B�lcsen gondolkodol! Kouno szenved?

-Igen!

-Hahahaha! Meg�rdemli, hisz visszautas�totta a jegyess�get, amit aj�nlottam neki. Most sirathatja a szeretett orsz�g�t, a nyomorult!

Kouno el�r�bb l�pett �s �k�lbe szorult kez�vel meghajolt Kentoru el�tt. A f�rfi r�n�zett, majd megk�rdezte, hogy mit akar.

-Eln�z�st, hogy belesz�lok uras�gaitok besz�lget�s�be, de Kouno �rn� �zent �nnek valamit.

-�, mi lenne az?

-Id�zem… hogy is volt, ja meg van!... Kedves Kentoru! D�g�lj meg! �dv Kouno

-Kedves, de ha � ott van, akkor hogy akar �rtani?

-�n azt nem tudhatom nagyuram �s csak az �zenet�t hoztam el neki…

-Hogy jutottatok �t a pajzson?

Sesshoumaru h�tral�kte Kounot, de m�g gyorsan r�n�zett m�rgesen. El�r�bb l�pett, majd felemelte a nyakl�ncot. A nyak�k m�g mindig f�nyesen derengett.

-Ezt adta nek�nk! Azt mondta, hogy ez majd �tjuttat. Az erej�b�l k�sz�lt!

-�rdekes! Akkor gyertek beljebb, m�r a h�gom v�r t�ged!

Elindultak. Kentoru haladt el�l �s ut�na Sesshoumaru. H�rmukat a katon�k k�rbevett�k, hogy v�letlen�l se lehessen kijutni. Nem kellett sokat menni�k, mikor m�r l�tt�k a v�rost. Kouno nagyon rosszul volt, volt, amikor elment a l�t�sa �s nagyon sz�d�lt. Tukiono t�mogatta, Sesshoumaru is f�lve n�zte a l�nyt. Nagyon gy�tr�d�tt a l�ny, ezt lehetett l�tni. Mikor el�rt�k a palota bej�rat�t, akkor hirtelen megsz�nt a tasz�t� er� �s m�r csak a saj�t erej�t �rezte. Kouno hirtelen sokkal jobban lett �s ism�t egyenesen j�rt. Nem �rtette, hogy mi�rt van ez, hisz mindenhol valamilyen �rt� er�t �rzett, de itt a palot�ban egy kicsit sem. Ahogy bel�ptek feln�zett, ekkor l�tta meg alig l�that�an Honoe alakj�t. Tudta, hogy csak este besz�lhet vele. Ahogy bementek, Kentoru sz�lt a szolg�knak, hogy adjanak nekik egy szob�t. Kouno �s Tukiono kaptak szob�t egym�s mellett, �s egy k�zepes min�s�g� szob�t kaptak. Sesshoumaru az emeleten kapott szob�t k�zvetlen�l Kentoru h�ga mellett. Kouno bel�pett a szob�ba, majd f�radtan fek�dt le az �gyra. Egy kis id� m�lva egy kis testet �rzett maga mellett. Feln�zett �s a s�rk�nyt pillantotta meg, amely k�tmaroknyira zsugorodott. A s�rk�ny gy�ny�r� szemeivel a l�nyt f�rk�szte.

-Ugye nem ennyire gyenge az er�m, hogy �sszement�l?

-Nem, tudom v�ltoztatni a m�rtemet. S�padt vagy Kouno!

-Nem �rzem magamat t�l j�l! Valamilyen �rt� er�t �reztem az eg�sz ter�leten, de itt nem �rzek semmit…

-�n is �reztem! Valaki nagyon nem akarja, hogy itt legy�nk!

-Szerintem is!

Kouno becsukta a szemit �s r�gt�n elaludt. �lmaiban, egy teremben j�rt, amelyben hatalmas m�ret� oszlopok voltak. Az eg�sz teremben f�lhom�ly uralkodott. A terem k�zep�n egy s�r pihent, amely k�r�l f�nyes lelkek pihentek.