|
23. rész: A megváltás istennője
2007.11.11. 22:38
23. rész: A megváltás istennője
Reggel mindenki korán kelt. Kouno is lefürdött és szépen kifésülte a haját. Felvette a díszkimonót, amit Kentoru küldetett, majd a hátára akasztva a fegyvert kilépett a szobából a katonák még mindig ott álltak az ajtaja előtt. Kouno elindul Tukiono szobája felé. Éppen kopogni akart, mikor kinyílt az ajtó és a férfi lépett ki, úgy szint kimonóban, és fegyverekkel felszerelve. Ezután szó nélkül indultak el a nagy Sesshoumaru szobája felé. Amikor odaértek, akkor bekopogtak, majd kinyílt az ajtó és megjelent a nyugati démon. Hárman indultak el a szertartásra, amit egyikük sem akart. Amikor leértek az aula ajtaja elé, akkor már lehetett hallani a tömeg zsibongását odabentről. Kinyitották az ajtót, mire mindenki őket nézték. A sok északi katona között láttak, nyugati és néhány keleti nemest a katonáikkal. Elindultak az emberek között, egészen a főasztalig. Ott ült Kentoru és az anyja. Egy kicsit távolabb ült le a mennyasszony. Kounonak is el kellett ismernie, hogy gyönyörűen néz ki Hino ebben a mennyasszonyi ruhában. Sesshoumaru meghajolt és leült. Tukiono és Kouno elfoglalták a helyüket és figyeltek. Úgy beszélték meg, hogy Kouno jelezni fog, mikor kezdődik az őrségváltás. Neki, pedig Honoe segít. Egy 10 perc múlva megkezdődött a ceremónia. Sesshoumaru és Hino felálltak. Ekkor lépett elő egy pap és elkezdte mondani a szent szöveget és megáldotta a két jegyest. Imádkoztak Buddhához és az istenekhez, hogy szerencsés és boldog házasság legyen, majd beálltak Kentoru elé.
-Üdvözlöm az egybegyűlteket ezen a nagyszerű alkalmon! Ma a drága kishúgom, Hino és a nyugati tartományok jogos uralkodója, Sesshoumaru esküsznek meg. ez egy nagyon fontos döntés, így a háború előtt…
„Kouno! Kezdődik!”- hangzott a lány fejében Honoe hangja
-Úgy látom, hogy keletről is elfogadták páran a meghívásomat, de ahogy látom nincs jelen Kouno úrnő… nagy tiszteletlenség…
Kouno előrelépett és felszegte a fejét. Némán és csendesen beszélt, ahogy sétált előre. Senkivel nem törődött. Ahogy elindult Tukiono is ment vele. Megálltak Sesshoumaru mellett.
-Elnézést, de ne zavarják meg a ceremóniát!
Kouno ekkora fejezte be a mondandóját. A kezeit összetartva tartotta még egy darabig.
-Kouno úrnő itt van!
-Mi?!- hangzott fel több helyről
Ekkor Kouno eleresztette a kezeit, mire a teste és Tukiono teste körül fényesség jelent meg, majd mind a kettejük teste változni kezdett és egy kis idő múlva visszanyerték a régi önmagukat. Kouno elégedetten nézett végig magán. Felhasította a nemesi kimonó alját, hogy esteleges mozgásban ne akadályozza.
-Üdv Kentoru!
-Te kis…
-Ejnye! Nem szabad ilyen eseményen káromkodni!
-Hogyan?
-Azt akarod kérdezni, hogy hogyan jutottunk be? Egyszerű, használtam az erőmet. A nyakláncok csak elterelés volt… jöttem megakadályozni ennek a démonnak a házasságát…
-Na végre! Már azt hittem, hogy soha nem lépsz közbe!- mondta Sesshoumaru és eltávolodott Hinotól
-ÖLJÉTEK MEG ŐKET!
Sesshoumaru füttyentett egyet, mire az összes nyugati katona, sőt pár nemes is fegyvert húzott. Kelet nemesei és katonái sem volt kivétel. Az északiak fegyvert rántottak és a nőre és kis csapatára támadt. Kouno elhúzta a száját és a levegőbe ugrott a támadások elől. Ők hárman egyre jobban hátrálni kezdtek, egészen az ajtóig.
-Sajnos még nem ölhetlek meg Kentoru, mert van egy kis dolgom, de még bepótoljuk!
Ekkor előrelépett Hino és végtelen nagy elszántsággal megvágta az ujját, majd a lány teste körül varázskör jelent meg, ami Kouno felé hatolt.
-Nem kéne próbálkozni!
-Vértűz égesd a testét…
-Reménytelen! Vérpajzs!
Ekkor Kouno előtt megjelent egy vörös pajzs, ami blokkolt a támadást. Hino nem értette, hogy miért történhetett ez, hisz a legerősebb mágiát, vagyis a vérmágiát használta.
-Ostoba! Mi rokonok vagyunk! Én is képes vagyok vérmágiát használni… most ha nem bánják, akkor elmennék az erőmért.
Kouno összetette a kezeit, majd idegen nyelven megszólalva. A hármuk teste fényleni kezdett és eltűntek mindenki szeme elől. Mikor újra anyagi testük lett, akkor már a templom előtt álltak. Kouno elkezdett befelé szaladni, a két fiú, pedig utána. Szaladta egy hosszú folyosón keresztül, nem foglalkoztak senkivel, egyenesen a templom belseje felé haladtak. Mikor beértek egy nagyobb terembe, akkor látták, hogy minden ajtónál egy pap áll és mormol valamit.
-Tukiono tied a jobb oldali szakasz. Kouno megtalálod a következő lejárót?
-Igen, de varázslat védi…
-Hisz te, azon könnyen bejutsz!
-Ez igaz!
Sesshoumaru kardot húzott és elindult jobbra, Tukiono pedig balra. Mindegyik szemébe gyilkolási lázat lehetett megpillantani. Kouno a terem közepén álló szoborhoz szaladt, majd becsukta a szemeit és a kezeivel egy gyors imasort írt le és közbe mormogott valamit. Olyan nyelven volt, mint a papok varázslatai. A lány testét fény vette körül, a homlokán lévő jel, pedig felizzott. A mikor kinyitotta a szemeit, akkor fehéren világított. Eközben Sesshoumaru nyugodtan, de gyorsan végigjárta a papok sorait és végig ölte őket. Tukiono sem járt el másképp. Mikor végeztek, akkor még Kouno javában varázsolt. Semmilyen isteni erőt nem használt, pusztán a papnői erejét. Mikor az utolsó imajellel is végzett. A szobor szétrobbant, majd mikor a por elült egy utat láttak lefelé. Kouno haladt előre, de Tukiono irányította, hisz ő tanulmányozta a templom alaprajzát a könyvtárban. Négy katlant hagytak el, mikor Tukiono azt mondta, hogy forduljanak jobbra. Mikor beértek egy másik, de sokkal kisebb teremben, itt nem volt semmi és senki, de nagyon is jól tudták, hogy itt is varázslat véd valamit.
-Vérmágia!- mondta Kouno
Ekkor megvágta a karját, és a vért a földre folyatta. Mikor egy kisebb tócsa alakult ki, akkor varázslattal meggyógyította magát, majd a vérhez hajolt. A kezeit a tócsa felé tette, majd érthető szavakkal mondani kezdett valamit.
-Akadály, mi előttünk állt, szavamra omolj össze és utat engedj nekem!
Ekkor az egész terem izzani kezdett és egy pillanat múlva, mintha egy tükör robbant volna szét, úgy tört ketté az akadály. Kis apró fénylő szemcsék formájában hullott alá. A kis hármasunk innentől lassan és megfontoltan haladt. Megtalálták a kijáratot, majd indultak tovább. Az ajtó másik oldalán rengeteg szoba nyílt. Tukiono megint eligazította őket, így nem kellett sokat bolyonganiuk a szobák között.
-Már csak ez a terem van hátra, és ott vagyunk!- mondta a déli démon
-Rendben, akkor siessünk!
Ahogy beléptek a cél előtti szobába, fény villant és bezárult mögöttük az ajtó. Ekkor megjelentek alacsonyabb rendű szellemek és rájuk támadtak. Háromfelé szakadtak és mindenki irtani kezdte a támadókat. Kouno a kardja nélkül is könnyedén pusztította őket, úgy, mint Sesshoumaru és Tukiono is. Amikor végeztek, az ajtó újra kinyílt. Beléptek rajta és egy 10 méter hosszú folyosó végén kékes derengés lehetett látni. Nem mertem már tovább lépni. Ekkor Kouno hirtelen rosszul lett. Öklendezni és szédülni kezdett. A fiúk odaszaladtak hozzá, hogy megnézzék, hogy van.
-Itt van a legnagyobb taszító erő… Hinonak nagyobb az ereje, mint azt gondoltam. Rosszul vagyok!
-Jól van! Pihenj egyet…- mondta Sesshoumaru
-Nem tehetem! Honoe szerint egy százfős katonasereg lépett be a templomba! Jobban leszek! Menjünk!
-Ahogy akarod!
Kounot támogatva haladtak tovább. Ahogy beléptek a terembe, mindegyiknek leesett az álla. Soha nem láttak ilyen magas termet, mintha óriások éltek volna itt. A terem közepén állt a síremlék és a körülötte lévő négy lélek. Kouno próbálta meghatározni, hogy honnan érzi a legnagyobb erőt, de sajnos nem tudta detektálni, hisz mindenhonnan áradt. Ahogy bentebb lépett hatalmas fényesség áradt szét, majd mikor a fény halványodott, akkor két alak körvonalait pillantották meg. Kentoru és Hino állt előttük és mind a kettőn harci ruha volt. Hino sem volt olyan esetlen, mint az eddig látták. A szemébe kegyetlenség és hatalmas erő látszott.
-Már itt vagytok? Na mindegy! Kouno nagyon megleptél, de hogy őszinte legyek, kellett volna számolnom egy ilyen dologgal, hisz nem engedheted, hogy Sesshoumaru feleségül vegye a húgomat…
-Hát nem! Add vissza a jogos tulajdonomat…
-ha áttöröd az akadályt, akkor nyugodtan, de vigyázz…
-Nem kell engem figyelmeztetni, hisz nagyon jól tudom, mi történik. Ti is megleptetek, vagyis csak Hino…
-Ugye? Te is nő vagy Kouno, vannak taktikáink, mait alkalmazunk, de azt nem is sejtettem, hogy te is bedőlsz ennek! Ostoba vagy, ennyi…
Kouno összeszorította a tenyereit, és úgy nézte a lányt tovább. Egyre közelebb ment, majd éppen, hogy elugrott a lány egy támadása elől. Egy vörös folt virított azon a helyen, ahol az előbb még Kouno állt. Kouno a levegőben lebegve nézet a lányt.
-Sesshoumaru! Le tudjátok kötni Hinot és Kentorut?
-Bízd ránk!
Kelet úrnője még hallotta, ahogy kardok csattannak össze, de most neki mással kellett törődnie. Közelebb ment a sírhoz, de ekkor megérezte, hogy innen származik a taszító erő. Elővette a kardját, majd leoldotta róla rongyot és a szalagokat. A kard mikor szabaddá vált vörössé változott és a jelkép a kardon lüktetni kezdett. Hino és Kentoru egyszerre kapták oda a fejüket. Mind a kettejüknek elhagyta a száját a „Nem lehet”, majd a kard izzani kezdett és Kouno suhintott egyet, mire a láthatatlan burok megrepedt és lassan lehullott. Kouno már nem várhatta meg, mert ekkor egy kardcsapás hallott felé szállni. Elugrott, majd ugrás közbe hátranézett. Hino vörös szemekkel állt előtte.
-Érdekes! Honnan van a kardod?
-Az apámtól! A kedves bátyád is velem és a jövőnkkel volt, nem veletek…
-Ez igaz, mert az a nyamvadt fattyú anyád…
-Ne merészeld az anyámat a szádra venni!
-Tudod, hogy kinek a sírja az ott? Az anyád fekszik ott! A sírban van az erőd, de ahhoz, hogy megkapd…
-Fogd be!
-Ha egy lépést is teszel a sír felé, akkor kegyetlenül megölöm a barátaidat…
-Erősebbek nálad!
-Igen?
Hino körül a levegő izzani kezdett, majd ránézett Tukionora. A férfi felordított és a földre esett. Kouno nagyon megijedt.
-Neeeeee! Hagyd abba!
-Akkor tűnj el innen!
-Ne, Kouno... menj és velem… ne törődj!
-De Tukiono!
-Menj már!
Kouno hátrálni kezdett, majd a barátját nézte, majd Hinot, aki ördögi mosollyal az arcán figyelte kelet úrnőjét. Kouno ekkor Sesshoumarura nézett, aki csak bólintott, hogy induljon. A lány arcán elkezdtek folyni a könnyek, ahogy tudatosult benne, hogy mit kell tennie.
-Sajnálom!
Kouno megfordult és a lelkek felé ugrott, majd egy fehérség és a lány benn lebegett a sírnál. Még hallotta, ahogy egy halálhörgés hallatszik és végül kardcsapások. Tudta, hogy Sesshoumaru is komoly bajba van, így sietnie kell. A fény járta át az egész lényét. A négy lélek közelebb jött hozzá, majd változni akartak. A négy lélek emberi, vagyis démoni formát vett fel. Akit először meglátott az anyja volt, mellette meglátta az apját. Nem ismerte, de tudta, hogy ő az. A másik két lélek idegen, de mégis ismerős volt neki. Az egyik férfi úgy nézett ki, mint Tukiono, csak hosszabb hajjal és mélyebb ráncokkal. A negyedik lélek is férfi volt, és úgy nézett ki, mint Sesshoumaru.
-Ti vagytok Tukiono és Sesshoumaru apjai?
A lelkek csak bólintottak, mire Kouno sírni kezdett. Nem tudta miért, de várta már ezt a találkozást, annak ellenére, hogy nem ismerte őket.
-Sajnálom, de Tukiono… nem tudom megvédeni őket… senkit nem tudok… nagyon sajnálom!
-Ne kérj bocsánatot lányom! Mi négyen vigyázunk rád és alig vártuk, hogy itt legyél! Tukiono és Sesshoumaru jól vannak!- mondta Kouno anyja
-Mit kell tennem?
-Elsőször is, mond, miért akarod ezt az erőt?- kérdezte az apja
-Erre nem tudok teljesen felelni, de talán azért, mert nem hagyhatom, hogy olyanok kezeiben legyen az erőm, akik csak pusztulást akarnak okozni ennek a világnak…
-Akkor nem hajt személyes bosszú a városod miatt?- kérdezte Tukiono apja
-Ha volt is ilyen, már kiszállt belőlem! A városom jól van és boldog… azt nem mondom, hogy nem vagyok mérges Kentorura, mert akkor hazudnék, de nem találom helyesnek, hogy a bosszú vezérelje az életet…
-Mi van a gyermekeddel? Talán érte sem használnád az erődet ölésre és pusztításra?- kérdezte Sesshoumaru apja
-Gyermekem elvesztése olyan sérülést és olyan haragot ültetett be a szívembe, amelyet senki és semmi nem tud kiirtani, de ez nem ok arra, hogy egy ember ostobasága miatt, mindenkit megöljek, hisz akkor nem tudnánk békében élni…
-Tényleg te vagy a megváltás istennője! A fiainkat is megváltoztattad! Ahogy látom Sesshoumaru fiam is sokkal emberségesebb… Talán egy nap még jó férj és apa is lesz…
Kouno elmosolyodott és a hasára tette a kezeit. Tudta nagyon jól, hogy a négy lélek tudja, hogy mi történik vele. Mikor ez az érzés elmúlt, akkor keményen nézett rájuk.
-Mondjátok, mit kell tennem, hogy kinyissam a kaput és elhozzam a békét?
-Először is szerezd meg az erődet, amely a síromban található… ha ez megvan, akkor már csak Sesshoumaru és a kapuszörnyed segítsége kell.
Kouno bólintott, majd elindult a sírhoz. Nem látott rajta fogantyút, sőt zárat sem, de valahogy érezte, hogy hogyan kell kinyitnia. A kezeit a sír fölé emelte, majd becsukta a szemeit és az anyjához imádkozott. Ekkor a kezeiből fény sugárzott a sírra, ami halkan megmozdult és elcsúszva utat engedett. Kouno egy kicsit tartott attól, amit benn talált, de mikor benézett, akkor anyja testét látta teljesen épségben. Olyan gyönyörű volt, mint még soha. Kouno sírni kezdett és behajolt és csókot adott az anyja homlokára. Ekkor az anyja testéből egy nagyobb fénygömb szállt ki és nagy sebességgel repült Kouno testébe. A lány elveszette az egyensúlyát és kizuhant a négy lélek köréből, egyenesen Hinoék elé. A teste égett és minden végtagja fájni és lüktetni kezdett. Üvölteni kezdett a fájdalmában, majd egyszer csak minden fájdalom abba maradt. Ekkor halotta meg, hogy valaki kardot ránt ellene, és felé rohan. Arra nézett és Hinot látta, ahogy felé rohan. A szemei vörösen izzani kezdtek, úgy szalad Kouno felé. A lány nyugodtan állt és kinyújtott kezével megállította a kardot, ami készült lecsapni. Hino megdöbbent, de nem volt rest. Egy keményebb mágiával ellökte Kounot, aki hátrébb csúszott a földön, majd a felnézett. Hino teljes erejéből támadni kezdte és nem gondolt másra, csakhogy megölje Kounot. Ekkor viszont a keleti úrnő felemelkedett a levegőbe és széttárta a karjait. A testét egy fehér burok vette körül, ő, pedig változni kezdett. A haja meghosszabbodott, így a földet kezdte el súrolni. A ruhája megváltozott. Egy könnyű és vékony selyemruha vette körbe a testét, ami a finom és nemesi vonalait kiemelte. A karmai ismét nőttek egy kicsit, a méregcsíkok teljesen elvékonyodtak, és a homlokán lévő jel eltűnt, majd megjelent egy szépen díszített fejpánt a fején, amelyben benne ragyogott a deltoid alakú jel. A ruhája hosszú volt és az ujja kecsesen tapadt a kezeire. Egyáltalán nem akkori szokványos ruha volt. A ruha széleit ezüst és vörös fonalakból álló sárkányminta díszítette. A ruha maga aranyszínű volt. Mikor a teljes átalakulás megtörtént, a burok is eltűnt. Enyhén ért földet és felnézett. A szeme olyan lett, mint egy macskáé. Arany szemeiben egy ezüst csík húzódott. Elindult Sesshoumaru felé, de Hino közéjük állt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
