24. rész: A kapu

Mikor a teljes átalakulás megtörtént, a burok is eltűnt. Enyhén ért földet és felnézett. A szeme olyan lett, mint egy macskáé. Arany szemeiben egy ezüst csík húzódott. Elindult Sesshoumaru felé, de Hino közéjük állt.

-Ostoba vagy Kouno! Mindenki halott, még Sesshoumaru is!

Hino teljes erejéből rontott rá Kounora, aki csak egyet csettintett, mire Hino kezéből kirepült a kard. Hangos koppanással landolt a földön, de ez sem állította meg a démonnőt. Varázslattal támadt a keleti úrnőre. A csapás eltalálta Kounot, de nem történt baj, sőt még egy karcolás sem esett meg rajta.

-Hino! Hagyd abba, ez hasztalan! Most, hogy megkaptam az elvett erőmet és a teljes istennői erőm is visszatért…

-Hogy? Ez nem lehet?

-Pedig igen! A többiek halála nekem nem jelent gondot… egy pillanat alatt visszahozom őket az élők sorába, ha kell. Ahogy látom a bátyád is csak a gyávasága miatt maradt még itt. Igaz?

-Ha te visszanyerted az isteni erődet…

-Igen Kentoru! Jól gondolod! Terhes vagyok! Most pedig jobb ha hagytok, mert nem akarok feleslegesen megölni senkit.

-Nagy a szád, te kis…

-Vigyázz mit mondasz Hino! Most nem vagyok senki szolgája. Én vagyok a megváltás istennője!

-Én meg a halál, a te halálod istennője!

Hino hatalmasat ordított, majd vörös szemei izzani kezdett és alakulni kezdett. Kouno tudta, hogy a lány felveszi a démoni alakját. Gyorsan burkot emelet a barátai teste köré és nézte a lányt, ahogy egy hatalmas macskává alakul, amelynek lángok csapnak ki a lábainál. Kouno csak sóhajtott egyet és úgy nézte a lány tovább.

-Tudod, Hino most úgy viselkedsz, mint egy féltékeny gyerek, akik később kapott édességet. Viselkedj hercegnőhöz méltan…

-Fogd be!

Hino felugrott, majd Kounora vetette magát. A lány felemelte a pajzsot, majd kinyújt és megfogta Hino lábát. Ahogy megfogat egy másodperces imát mondott, mire Hino testébe villámcsapott. Kouno nem figyelt egy pillanatra, így bekapott egy fülest Hino mancsától. Kouno nyögött egy nagyot, de nem nagyon rázta meg. a kettejük közti csata nem volt nagyon lassú. Kouno felállt a földről, majd eltűnt. Legközelebb Hino háta mögött jelent meg. Egy erőteljes ütéssel ártalmatlanná tette a nőt, aki aléltan esett a földre, már ismét emberibb alakban. Kouno odalépett a barátaihoz és kinyújtotta a kezeit. A kezeiből egy-egy apró fénysugár hatolt a fiúk testébe, egy kis idő múlva mind a két fiú szemei megremegtek, majd lassan kinyitották. Mind a ketten hirtelen ült fel és kapkodva vették a levegőt. A látásuk homályos és elmosott volt. Kellett egy perc, mire kitisztult a látásuk. Mikor végre szépen tisztán láttak, akkor majdnem hanyatt estek, hisz előttük állt egy Kounora hasonlító nő, ki drasztikus változáson ment keresztül. A nő szemei mindkettőjüket magával ragadta, a békés arc, mely rájuk mosolygott, szívet dobogtató volt.

-Jól vagytok?

-Igen!- mondták egyszerre

-Ennek örülök, de sajnos sietnünk kell, mert Hino nem marad örökre ájult. Sesshoumaru, segítened kell nekem!

-Persze!

-Rendben! Tukiono rád bízom Kentorut… nem lesz nagy gond, hisz annyira fél, hogy fel sem tud állni… Hinotól tartok, hisz neki nagyobb az ereje, mint az én gondoltam volna. Honoe gyere ide!

Ekkor hatalmas dörrenések hallatszottak és a fölöttük lévő plafon betört. Rájuk esett volna, de Kouno pajzsot húzott mindenki köré. A két fiú nagyon megdöbbent, mikor nem a szokásos méretű sárkányt pillantották meg, hanem egy 15-20 méter magas aranysárkányt, melynek sőre ezüstösen csillogott és a szemei melegen vöröslöttek. Hatalmas termetét a nagy agyarai is nyomatékosították. Sesshoumaru közelebb lépett Kounohoz és Honoehoz. A sárkány a testével szelíden körbefogta az istennő testét. Ahogy látta a nyugati démon közeledését, utat engedett neki, majd őt is körbefogta.

-Kouno! Hogyan lett ekkora Honoe?

-Teljes istennő lettem, most már nem korlátozódik az erőm… így ő is visszakaphatta a teljes méretét. Ő a védőszellemem és egyben a kapuszörnyem is…

-Mit jelent, hogy teljes istennő vagy? Hisz, akkor azt jelenti, hogy…

-Igen, Sesshoumaru! Két szív újra egy lett… apa leszel!

-Mi? Ugye nem viccelsz?

-Nem!

Sesshoumaru megölelte a lányt és meg akarta csókolni, de Kouno megakadályozta. A szájára tette az ujját, majd komolyan nézett a férfira, akit annyira szeret.

-Sesshoumaru! Mielőtt megcsókolsz, meg kell kérdeznem, hogy mit akarsz tenni, mikor megnyílok, mint kulcs a kapuhoz? El akarod pusztítani a világot, amiben élsz, vagy megmenteni, hogy neked és a gyermekednek is boldog jövője legyen?

-Én azt akarom, hogy velem maradj és a gyermekemet a kezemben fogni… nem célom a pusztítás, már nem! Régen minden vágyam az volt, hogy gyilkoljak és irtsam a halandókat, de teljesen megváltoztam, hisz találkoztam veled.

-Helyes válasz! Ha most megcsókolsz, akkor kulcs leszek, amit te kezelsz. Honoe majd megvéd minket a külső támadásoktól és segít neked…

-Hagyj, csókoljalak meg!

Kouno mosolygott, majd utat engedett a férfinak. Sesshoumaru gyengéden átkarolta a nőt, majd az ajkuk puhán és vágytól fűtve érintkezett. Sesshoumaru és Kouno most nem csukta be a szemeit. Sesshoumaru látta, ahogy Kouno teste aranyszínűvé változik, az egész testét arany köd vette körbe és lassan zsugorodni kezdett, majd a lány tömény energiává alakulva ott lebegett előtte. A tenyereibe vette a lányt és a sárkányra nézett.

-Honoe! Mit kell tennem?

-Most a te kezedben van az egész világ sorsa. Ha tiszta az akaratod, akkor magadtól is tudni fogod, hogy mit tegyél. Kouno most egy kulcs, használd okosan!

Sesshoumaru ránézett a gömbre, de nem tudta kulcsnak tekinteni a lányt. Az ujjával megsimogatta a gömb oldalát, majd a feje felé emelte, de egy percre sem vette le róla a szemét.

-Út az örök békéhez, nyílj ki… Hozd el mindenki számára a békét, mely szebbé és boldogabbá teheti gyermekeink és a mi életünket.

Ekkor Kouno emelkedni kezdett, egészen a sárkány fejével egy szinten. A sárkány teste is világítani kezdett és a szemeiből vörös fény tőrt elő, ami telibe találta Kouno testét. A gömb ekkor vörös és arany színben égett, majd a fényerősség növekedni kezdett és egy meztelen női alak lépett ki a fényből. Telt keblei és vékony alakja volt a haja kéken világított és a teste, pedig ezüstszínűen. A szemei hasonlítottak Kouno szemeihez. Az egész testén arany színben világító jelek voltak, olyanok, mintha varázsjelek lettek volna. Az arcát is jelek borították, így nem lehetett azonosítani a kilétét. A fülei hosszúak voltak, amely kilógott a hosszú haja alól. Mezítelen testével nézett le a sárkányra, aki világított, majd a szellemre, aki segített neki. Ekkor meghallotta mindenki, az egész világban a nő hangját. Soha nem lehetett ilyen gyönyörű és selymes hangot hallani az egész világban. A lánynak csilingelő hangja volt, de mégis nemesi hangon szólalt meg.

-Emberek és démonok a világban! Én vagyok a megváltás Istennője. Azért szólok hozzátok, hogy tudassam, hogy mostantól nem lesz harc, vagy vérontás, hisz béke honol az otthonotokban. Eltűnt a világból a méreg, amely a világ pusztulását okozza. A harc nem old meg semmit, így kérlek benneteket, ne is éljetek ezzel. Én itt leszek veletek és segítek nektek, ha egy-egy bárány elkóborolva hatalomra vágyna és világuralomra… Itt leszek, hogy megakadályozzam! Most távozom közületek, de ne feledjétek, hogy mostantól béke a legfőbb törvény a világban.

A lány teste ereszkedni kezdett, majd újra fényleni és visszaváltozott a vöröses-arany gömbbé. Ekkor Honoe is visszatért és már nem világított a teste. A most már csak arany színben pompázó gömb visszaereszkedett Sesshoumaru karjaiba, majd formálódni kezdett. Ahogy a nagy fény elült. Kouno meztelen teste pihent a szellem ölébe. A szellem betakarta őt a kimonójával, majd a sárkányra nézett.

-Jól vagy?

-Igen uram!

-Mi? Én nem vagyok…

-Nézz a kezedre!

Sesshoumaru lenézett és majdnem felordította a meglepetésébe. Az ő kezein is megjelent az a rejtélyes jel, ami azon a nőn volt. Ahogy a felsőtestét megpillantotta, azon is lehetett látni. Felnézett a sárkányra, akinek a szemében komolyság és mégis büszkeség csillogott.

-Ügyes voltál Sesshoumaru, hisz egy percre sem gyengült meg a hited. Akit láttál a fényben, az Kouno volt a másodosztályú isteni formájában. A kulcs használója is kap erőt, nem olyan erőset, mint az istennőnek, de kap olyan erőket, amelyeket nem lehet látni, de ott van… Ha bajba kerülsz, akkor kisegít majd. Ti ketten arra születettetek, hogy ezt a világot irányítsátok és szabályozzátok. A ti kezetekben a béke kulcsa.

-Értem! Kouno jól van?

-Igen, de nagyon kimerült! Most induljatok vissza keletre, ott majd kipihenitek magatokat.

A sárkány kicsavarodott, majd utat engedett Sesshoumarunak és az ölébe pihenő lánynak. Tukiono döbbenten állt kint, majd ahogy meglátta a barátait, meghajolt, mire Sesshoumaru fejbe vágta és mondta, hogy ez nem kell. Kentoru és Hino ijedten és félelemmel teli szemekkel nézett a párosra. Egyedül Hino szemében lehetett valamiféle haragot megpillantani. Tukiono és Sesshoumaru egyszerre léptek ki a templomból, ahol mindenki állt, aki ott volt aznap az esküvőn. Mindenki meghajolt és utat engedtek Kounonak és barátainak.

Sesshoumaru és Tukiono szellemgömbbé alakulva repült vissza keletre.