25. rész: Az új élet kezdete.

Mindenki meghajolt és utat engedtek Kounonak és barátainak. Sesshoumaru és Tukiono szellemgömbbé alakulva repült vissza keletre.

Gyorsan haladtak és Sesshoumaru is érezte, hogy sokkal könnyebben és gyorsabban mozog, mint azt eddig tehette. Lenézett a karjaiban mélyen alvó lányra és elmosolyodott. Egy pár óra múlva el is érték kelet határát. Beléptek a palota területére és gyalog folytatták. A palotában mindenki meghajolva várta őket. Sesshoumaru nem törődött velük, hanem indult Kouno szobájába, hogy ágyba dugja a lányt. Lefektetés után belépett a szobájába, kivett egy ruhát a szekrényéből, majd Kouno fürdőjében lefürödve átöltözött.

Hetek teltek el, de a lány nem akart felkelni. Sesshoumaru és az egész keleti nép aggódott. Egyedül Honoe nem, hisz ő tudta, hogy mennyi erőbe és energiába telik a kapu kinyitása. Tukiono pedig visszautazott délre, hogy rendezze az országát, de minden nap küldött egy levelet, hogy érdeklődjön mi a helyzet. Egy szép szombati napon, mikor Sesshoumaru éppen az erkélyről figyelte a kertet, hallotta, ahogy a lány mozgolódni kezdett. Megfordult és közelebb ment a lányhoz. Mire odaért az ágyhoz, a lány már nyitogatta a szemeit.

-Jó reggelt álomszuszék!

-Nem vagyok az!

-Hát persze!

-Ugye élek?

-Miért ne élnél, ha halott lennél, akkor szerinted aludtam volna melletted?

-Vicces, én nem éreztem…

-Persze, mert mélyen aludtál…

-Mennyit aludtam?

-Ha jól számolok, akkor 2 és fél hetet…

-Mennyit?

-Annyit! Már mindenki aggódott érted! Az anyád is megkeresett és hozott neked friss virágot… azt mondta, hogy ez a kedvenced… a városi gyerekek is állandóan zaklatni akartak…

-Sesshoumaru!

-Igen?

-Béke van?

-Igen! De te, pedig elárulhattad volna, hogy te vagy a kapu is, sőt a mindenség istennője…

-Én sem tudtam, addig, amíg nem éreztem meg magamban.

Kouno felült az ágyra és csak ekkor vette észre, hogy meztelen. Gyorsan magára kapta a takarót és mérgesen nézett a férfira.

-Te mit csináltál velem, amíg aludtam?

-Mi? Én semmit!

-Akkor miért…

-Már mikor visszaalakultál, már akkor meztelen voltál. Honoe javasolta, hogy ne nagyon mozdítsunk meg!

-Értem!

-Na gyere, menjünk fürdeni!

-Minek?

-Minek? Hisz lassan három hete nem fürödtél, csak nagyon felületesen. Irány a fürdő!

Sesshoumaru kiemelte a lányt és bevitte a fürdőbe. Beállította a zuhany alá, hogy előzetes fürdést végezzen, majd megengedte a kádba a vizet és beleültette a lányt. Éppen ment volna kifelé, mikor a lány megfogta a ruhája ujját, maradásra kényszerítve. A férfi még állt egy pillanatig, majd vetkőzni kezdett és belépett ő is a kádba. Kouno vöröslő arccal hozzábujt, de mikor érezte a testét átölelő karokat, megnyugodott.

-Vigyázni fogok rád és a gyermekünkre!

-Köszönöm! Hiányoztál… olyan sokáig nem mutathattam ki, hogy mit érzek! Ez rosszabb volt nekem, mint bármi más. Mond Sesshoumaru mi történt a változásom után?

-Hát… nem tudom, hogy mennyire emlékszel…

-Arra, hogy energiává alakulok, és te megszólalsz, majd felemelkedek, és Honoe szemeibe nézek. Ő azt mondja, hogy legyek a kapu, mely ennek a világnak a reményt jelenti. Valami erő járja át a testemet, és alakulni kezdtem. Nem láttam a testemet, csak azt hallottam, hogy beszélek… utána visszaalakulok és már újra itt ébredtem.

-Nem maradtál le sokról! Hino és Kentoru börtönben van, de valamiért úgy viselkednek, mintha megőrültek volna…

-Isteni büntetés… ez jár azoknak, akik a békét háborgatják…

-Értem! A városok visszatértek a rendes kerékvágásba. Mindenki el akarja nyerni a jóindulatodat és sajnos engem is zaklatnak. Tukiono pedig most a déli országát irányítja, de minden nap küldött neked és nekem egy levelet.

-Azért zaklatnak, mert isteni erőket kaptál?

-Biztos! Most, hogy mondod, miért kaptam?

-Te vagy a kulcs a kapuhoz. Rosszul gondoltam, mikor azt hittem, hogy én vagyok a kulcs… a kulcs rád vonatkozott. Én, pedig a kapu. Mi ketten vagyunk a megteremtői ennek a világnak. Az egyik nélkül nem létezhet a másik és fordítva. Az apád is nagyon jól tudta már a születésed pillanatában. Ezért adta neked a gyógyító kardot. Megjövendölték a béke négy lelkének az egészet.

-Most már értem! Apám boldog?

-Igen! Büszke rád, hogy képes voltál olyan démonná válni, amit mindig is akart… egy nyugodt démont, aki a családjának és a békének él…

-Most ne erről beszélgessünk! Tényleg apa leszek?

-Jobb ha megmutatom, de jobb ha valamire felkészülsz…

-Mire?

-Majd meglátod! Mivel neked is van isteni erőd, így csak tedd a kezed a hasamra és koncentrálj.

Sesshoumaru követte az utasításokat. A keze melegedni kezdett, majd kinyitotta és látta, hogy a kezeiből ezüst fény tőr elő. Ekkor elhomályosult előtte a kép és megjelent egy mező, amelyben a térdig érő füvet a szél fújja. Sesshoumaru mellett állt Kouno teste. A távolban a fűszálak közül két gyermek feje bukkant elő, egy fiúé és egy kislányé, akik arany szemeikkel a nőt nézték. A kislánynak ezüst hajában egyetlen egy arany tincs csillogott, a fiúéban ellenkezőleg. Mind a kettejüknek méregcsíkok húzódtak az arcukon és a homlokukon egy-egy deltoid alakú jel, melyet félkörbe körbevett egy félhold. Gyönyörűek voltak és mosolygósok. Széles mosollyal szaladtak a nő felé, aki kitárta a kezeit és nevetve ölelte át őket. Sesshoumaru ránézett a mellette lévő családra, akik nevetve néztek egy irányba. Ekkor a szellem is arra nézett, majd a messzeségben meglátta saját magát, ahogy a kis család felé igyekszik. Rajta is nemesi ezüst ruha volt, mely egyáltalán nem korabeli volt. Inkább volt modernebb, de kimonó volt. Sesshoumaru látása ekkor újra homályosulni kezdett, majd visszatért a fürdőbe. Megdöbbenve nézett a lányra, ki mosolygott, de mikor látta az értetlen arcot, akkor röhögni kezdett.

-Ketten vannak?

-Igen! Mit szólsz?

-Meg vagyok lepve, de azért boldog vagyok!

Sesshoumaru megcsókolt Kounot és átölelve pihentek a kádban.

Hónapok teltek el és Kouno hasa rettentő nagyra nőtt. Sesshoumaru is drasztikus változáson ment át, egy kis kegyetlenség nem volt a szívében. Sétáltak minden nap és nevettek. Ellátogattak nyugatra és délre is. Mikor nyugaton voltak, akkor Kouno barátnője, Nimo alig akarta elhinni, hogy barátnője anya lesz. Kiderült, hogy eljegyezték Nimot is és nagyon boldog. Kouno rettentően jól érezte magát. Boldog és egészséges volt. A növekvő hasa, pedig állandó jelleggel szórakoztatta. Azon tudott a legnagyobbakat nevetni, mikor Sesshoumaru nem fért el az ágyban a hasától. Mikor ellátogattak Tukionohoz, a fiú döbbenten nézet a lányt és megjegyezte, hogy ő akarta elcsábítani Kounot, mire jól összevesztek Sesshoumaruval. Kouno már a kilencedik hónapban volt, mikor a keleti palotába érkezett minden barátja és ismerőse. Boldog volt, hisz mindenki itt volt. Éppen egy hatalmas vacsorát tartottak, amikor Kouno furcsán kezdte érezni magát, de nem nagyon törődött vele. Már javában tartott a vacsora, amikor Kouno nagyot ütött az asztalra és kikerekedett szemekkel nézett az anyjára és Nimora.

-Nimo, anya! Itt az idő!

-Mi?- mondta egyszerre Sesshoumaru, Tukiono és Giro

-Gyere gyermekem!

Kounot több nő is kisegítette, majd beléptek a nő szobájába, ami már Sesshoumaru szobája is lett. Lefektették a lányt, akinek egyre nagyobb fájdalmai voltak. Kint az ajtónál álltak a férfiak és Sesshoumaru még soha életében nem volt ilyen ideges, mint most. Fel-alá járkált az ajtó előtt. Mikor a többiek le akarták nyugtatni, kiabálni kezdett. Hol Nimo, hol Kouno anyja rohant ki és mindig valami mással tért vissza. Hol egy vizeskancsóval, hol egy csomó törölővel. Nem lehetett bentről hallani semmit, csak Kouno nyögéseit és kiabálását.

-Sesshoumaru! Kitekerem a nyakad, ha még egyszer ilyet teszel velem!- üvöltötte bentről a lány

-Úgy látom, hogy Kounonak elnyerted a szívét!- viccelődött Giro

-Fogd be! Haljátok?

Ekkor lehetett meghallani az első kis babasírást, amely betöltötte az egész palotát. Mindenki csöndben és boldogan hallgatta a kisbaba első sírását. Egy pár perc múlva ismét lehetett hallani egyet. A kintiek, Sesshoumarun kívül nagyon meglepődtek.

-Ikrek?

-Még nem mondtam volna? Én tudtam, hogy ketten lesznek!- mondta büszkén Sesshoumaru

Ekkor lépett ki Kounonak az anyja és két kis törölközőcsomagot hozott a kezébe. Annyira picik voltak, hogy nem lehetett látni őket a vastag takaróba.

-Sesshoumaru! Itt a lányod és a fiad!

-Hadd, nézzem őket!

Sesshoumaru átvette őket és rájuk nézett. Csendben aludt mind a kettő. A homlokukon a jel azonos volt az álombeli jellel. Most már tudta, hogy az álom nem volt hamis. Gyönyörűek voltak. Tukiono és Giro is közelebb lépet és megnézte őket. Leszögezték, hogy olyan az orruk, mint Sesshoumarué, de minden más tiszta Kouno. A nyugati úr ott hagyta őket, majd belépett a szobába, ahol az ágyon Kouno feküdt teljesen kimerülve. A férfi közelebb lépett, majd a kicsiket a nő mellé fektette.

-Köszönöm Kouno! Gyönyörűek…

-Mi legyen a nevük?

-A lányom álomszép, így legyen Yume a neve, hisz álmot jelent a neve… A fiam erős és akaratos… legyen…

-Én tudom! Legyen Inutashio, apád után!

-Köszönöm Kouno!

-Én köszönöm!

Sesshoumaru megcsókolta a lányt, majd mellette maradt. Hetek teltek el és Kouno már teljes mértékben felépülve nevelgette a gyermekeit Sesshoumaruval. Boldogok voltak.

Évek múltán, mikor már a gyerekek 8 évesek voltak, nyugat és kelet ura és úrnője az erkélyen állva a csillagokat figyelte. Ebben a 8 évben semmi baj nem történt. A gyerekek már régen aludtak, így ketten egymást átkarolva figyelték az eget.

-Erre vágytunk, nem?

-Igen! Hála neked… minden álmom teljesült! Itt van a béke, í gyermekeim és a feleségem, te. Tényleg, holnap a keresztapjuk elviszi magukhoz a gyerekeket…

-Akkor mond meg Tukiononak, hogy most ne tömje őket tele édességgel, mert a múltkor is rosszul voltak. Ha megteszi, akkor egy anya istennő haragjával áll szemben…

-Hát ettől biztos megretten…

-Nem okoz gondot, hogy itt kell lenned és nem nyugaton?

-Nyugaton ott van Giro! Most ő uralkodik ott. Úgy hallottam minden rendben! Nekem amúgy is itt a helyem! Nem is képzeltem, hogy valaha ez megtörténhet velem és a világgal.

Megcsókolták egymást, és átölelve figyelték tovább a csillagokat. Kettejük ereje sokáig uralkodott a világban és mindenhol békét árasztott. Kouno és Sesshoumaru boldogan éltek és uralkodtak a kis világukon, amelyet meg kellett védeniük. Yume és Inutashio is erős szellemek lettek és átvéve a hatalmat uralkodta tovább, mikor már Sesshoumaru és Kouno úgy látták jónak.

The End