A harc után a két nő vissza ment az oromra, ahol már várták őket. Azzal a rossz hírrel várták őket, hogy a szellemek támadni készülnek. Sango ekkor ébredt fel. Zilált és alig kapott levegőt. A látása is elhomályosult, így csak akkor vette észre a többieket, amikor kitisztult a látása. Mindenki aggódva figyelte a szellemirtót.

-Jól vagy?- kérdezte Miroku

-Igen, csak álmodtam valamit!

Azzal Sango mindent elmondott, amit álmában látott. Mindenki döbbenten hallgatta, ahogy a szellemirtó az álmát ecseteli. Nagyon sokat beszélgettek ezután arról, hogy mit is jelenthet az álom. Egy kis idő múlva mikor már mindenki nagyon is tisztábban volt vele, hogy mire megy ki a játék, amit Yuko játszott velük.

Aznap reggel szinte alig mentek ki Sango szobájából, valahogy becsapatnak érezték magukat, de ezen, senki nem is csodálkozott. Úgy dél fele járhatott az idő, amikor Kagome megunta a várakozást és a semmittevést és egy szó nélkül kiment a szobából. Mindenki követte őt. A miko Yuko szobája előtt ált meg és elég illetlen módon rontott be a szobába. Yuko a szobában volt, Kisonuki társaságában, akivel mosolyogtak és nevetgéltek, de amikor a feldúlt lány velük szemben állt, rögtön elment a kedvük.

-Mi a baj Kagome?- kérdezte Yuko

-Hogy mi a baj? Csak annyi, hogy játszol velünk…

Yuko és Kisonuki egy kicsit megdöbbent, hogy ilyen hamar rájöttek, hogy más is az ő céljuk. Egy kicsit hallgattak, majd úgy tettek, mintha semmi nem történt volna.

-Miért gondolod ezt Kagome? Yuko csak segíteni akar nektek…

-Azzal, hogy céltáblának tart minket?- kérdezte Sango

-Én soha nem akartalak titeket céltáblának…

-Akkor miért akartad, hogy megöljük egymást az Arelekkel? Azért hogy megbosszuld anyád halálát?

-Honnan…?

-Tudom, hogy szörnyű, ami történt az anyáddal, de akkor is látszott rajtad, hogy nem véletlenül voltál ott. Azt remélted, hogy mi is a többi Arellel pusztulunk…

-Na idefigyeljetek! Tényleg megölték az anyámat, aki Arel volt, de én soha nem kívántam azt, hogy a birodalom és ti elbukjatok. Anyám halála után, ti ketten voltatok, akik kimentettetek a többiek karmai közül. Segíteni akartam!- állt fel türelmét veszte Yuko

-Akkor miért nem segítesz nekünk? Te voltál az egyik küldött és őrző, miért nem árulsz el mindent?- kérdezte Kagome

-Azért, mert nem tehetem, és nem is akarom! Annyi tényleg igaz, hogy rengeteg ember halálát kívántam anyám miatt, de nektek soha nem tudtam ártani. Akartam, de nem tudtam. Valami mindig megakadályozott benne. Most pedig ennek iszom a levét, mert ha bármit mondanék, akkor a saját magamnak tett ígéretet szegném meg…

-Az nem érdekel minket, hogy magadnak milyen ígéretet tettél. Segíts a lányoknak, mert velem gyűlik meg a bajod!

-Nyugalom Inuyasha! Yuko segít nektek, de neki is meg van kötve a keze. Én nagyon jól ismerem. Már gyermekkorunkban is vele voltam, nagyon jól tudom, hogy mit ígértetett meg magával.- mondta Kiso

-Mit?- kérdezte kíváncsian Miroku

-Yukonak az édesanyja meghalt az Arelek keze által. A halott anyja teste mellett megígérte, hogy megbosszulja az anyját, bármi áron. Ebbe beletartozik az is, hogy ti itt vagytok, és segítséget várnátok. Ti is Arelek leszármazottai vagytok, úgy, mint Yuko is. Rátok is vonatkozik az ígérete. Ha megszegi, akkor nem csak ő hal meg, hanem én is, sőt ti is. Látjátok már, hogy segít nektek, ahogy csak tudja. Így is sebek vannak a testén, mert eddig mindenben támogatott benneteket. A sebeket saját tudata okozta, mert egy kicsit megszegte az ígéretet.

-Hogy lehet megtörni?- kérdezte egy kicsit könnyes szemmel Kagome

-Sajnos azt még én sem tudom! Több évet töltöttem el vele, hogy megtaláljam rá a választ, de soha nem sikerült nyomára találnom a megoldásnak. Félek, hogy soha nem is fogom megtörni az átkot.

-Akkor már csak azt kell megtudni, hogy hogyan lehet előhívni a lányok erejét.- okoskodott Miroku

-A lányok tudják…- mondta Kisonuki

A két fiú a lányokra néztek, akik egy kicsit pirosak voltak. A fiúk kérdőre vonták őket, mire Yuko a lányok pártjára állt.

-Nem mondhatnak nektek semmit, mert az ő kezük és kötve van. Mégpedig az Arel vérük miatt. Nektek kell rájönni, de sietnetek kell, mert vészesen fogy az idő.

Mindenki hallgatott, majd egy kis idő múlva Kagome elnézést kért a zavarásért és mindenki kiment Yuko szobájából, kivétel Kiso. A lányok nem szólaltak meg, mert bántotta őket a bűntudat. Tényleg úgy érezték, hogy ha el kell mondani a fiúknak a megoldást, akkor valami rosszra fordul. Ők maguk sem tudták volna megmondani, hogy honnan érzik, de a szívük azt súgta, hogy magukban kell tartani a megoldást. A fiúk is csöndben mentek, de ők teljesen más miatt. Részben dühösek voltak, hogy a lányok eltitkolták előlük, részben, pedig bűntudatuk volt. Nem tudták volna megmondani, hogy miért, de valamiért azt érezték, hogy ők is tudják a megoldást, csak valamiért nem emlékeznek rá.

Mindenki ment a szobájába, a lányok hamar elaludtak, mert valamiért nagyon elfáradtak. A fiúk találkoztak, majd elmentek a könyvtárba, ahol Miroku tovább keresgélhetett. Nem találtak semmi, de nem is kerestek semmit, csak csöndben ültek egymással szemben. Ekkor jelent meg Kisonuki a könyvtár ajtajában.

-Sziasztok! Miért vagytok ennyire letörve?

-Magam sem tudom, de úgy érzem, hogy valami elkerülte a figyelmünket.- mondta Miroku

-És sajnáljuk, hogy megbántottuk Yukot! Nem volt szándékunkban.- mondta Inuyasha

-Tudom jól! Nem csak ti cipeltek ilyen terhet. Én is ilyen terhet vittem a hátamon, de most már nem kínoz ez többé…

-Te miről beszélsz?- kérdezte értetlenül Inuyasha

-Nem vagy ostoba Inuyasha! Rájöhettél már arra, hogy nekem miért kell Yuko mellett lennem…

-Azért, mert te is egy hordozó voltál!- fejezte be a mondatot Miroku

-Valahogy úgy! Tudjátok, hogy ha egy amazon elhagyja a hazáját…

-Milyen amazon?- kérdezte Inuyasha

-Tiadlan női tagjait hívták amazonoknak. Ebbe beletartoztak az Arelek is. Tulajdonképpen az Arelek nem mások, mint a harcos amazonok! Az Arel kifejezés csak egy formaság volt, igazából ők voltak az igaz amazonok.

-Hogy érted, hogy a női tagjait, szóval voltak férfitagok is?

-Persze! Gyertek velem és mutatok valamit.

Kisonuki vezetésével a két fiú elindult a könyvespolcok között. Nem volt nekik ismeretlen az út, mert szinte minden szegletété bejárták a könyvtárnak, de Kisonuki egy könyv megmozdításával egy titkos bejárót nyitott.

-Mielőtt bemennénk, tudjátok, hogy miért pont ti vagytok a hordozók?

Inuyasha és Miroku csak most jöttek rá, hogy ezen egy pillanat alatt sem gondolkoztak, csak elfogadták a tényt. Mind a ketten csak megrázták a fejüket, mire Kisonuki csak elmosolyodott.

-Ahogy gondoltam! Azt kérdeztétek, hogy voltak-e férfitagok Tiadlanban, a válaszom igen! Én is onnan származom, igaz minket, férfiakat nem annyira tartottak többre, mint egyszerű gyermeknemzők és egyesek, mint hordozók. Nagyon kevesek voltak, akik kiválasztottak lettek, hogy egy-egy Arel, vagy egyéb hatalmas amazon hordozója legyen. Engem is kiválasztottak, hogy Yuko hordozója legyek. Így is nagy hatalma van, de még nem kaphatja meg az igaz Arel erejét, mert félő, hogy őt is elkapja az őrület, de ez most nem fontos. Számos hordozó volt, de volt két olyan férfi, aki mindenkinél többet értek a nők számára…

-Na várjunk csak! Azt mondod, hogy a nők csak tárgynak néztek minket?- kérdezte Miroku

-Valahogy úgy!

-Király, de a lányok is ilyenek lesznek a hatalmuk megszerzése után?

-Nem, mert ha engedtétek volna, hogy befejezzem, akkor elmondtam volna, hogy tényleg úgy kellett volna bánni velünk, mint egy tárggyal, de az Arelek nem engedték. Mi ugyanis az Arelek között éltünk.

-Mi?- kérdezte egyszerre a két fiú.

-Ez így volt, de nem tárgyak voltunk, vagyis onnantól nem, hogy az a bizonyos két Arel erőt adott nekünk. A legtöbbet az a két hordozó kapta, akibe szerelmesek voltak. Ők lettek a vezetőink és nekik köszönhetjük, hogy nem lettünk mi is áldozatok, de most menjünk be, rendben? Ott majd folytatom

Mind a hárman beléptek a titkos terembe, ahol egy gyéren megvilágított kis asztalka állt és mögötte két kép, amelyet nem láttak igazán. Kisonuki lassan odasétált az asztalhoz és meggyújtott még három gyertyát, majd a képek közelébe tette. A fiúk a döbbenettől alig kaptak levegőt. A képeken szinte a teljesen hasonlító képmásukat látták viszont. Annyi különbséggel, hogy Itt Mirokunak is fehér haja volt. Kisonuki elégedetten nézte a döbbent fiúkat, majd csöndben leült egy székre.

-Ahogy látom, nagyon meglepett benneteket a hasonlóság! Igazából, amikor először láttalak meg titeket, akkor én is meglepődtem egy kicsit, mert nem hittem volna, hogy ennyire fogtok hasonlítani az elődötökre. Ezek a férfiak voltak azok, akik miatt megmenekült a két Arel…

-Mi? Nem azt mondtátok, hogy saját magukat győzték le? Hazudtatok?- kérdezte Inuyasha

-Mi nem hazudtunk! Azt egy szóval nem mondtuk, hogy saját erőből győzték le az őrületet. A győztes erő a szerelem volt, ez segített nekik a saját maguk elleni harcban. A két férfi is viszont szerette a két Arelt, így mindig velük voltak, még a bajban is…

-Milyen bajban?- kérdezte aggódva Miroku

-A pontos tényeket még én sem tudom, de a legfőbb tanács szerint a két Arel teljesen elvonult a többiektől és rengeteg kínt élt át. Egy feljegyzés szerint a saját fegyvereiket használták maguk ellen. Fájdalmat okoztak maguknak, hogy elég erősek legyenek elviselni a kínokat.

-Ezt miért nem mondtátok eddig?

-Tudtatok volna ellene tenni? Nem!

-De! Nem adtuk volna oda nekik az erejüket…- mondta Inuyasha

-Azt te sem akarhatod! Yuko már megmondta, hogy ha nem használjátok fel az erőt, akkor végleg kihal Tiadlan…

-Ez annyit tesz, hogy?- érdeklődött Miroku

-Annyit tesz, hogy Kagome és Sango meg fog halni!

A fiúkat ledöbbentett az a szó, hogy halál. Nem gondolták volna, hogy egy egyszerű visszautasításból ilyen nagy baj lehet. Mind a ketten csöndbe leültek egy-egy székre majd Kisonukira néztek.

-Úgy látom, beláttátok, hogy nem érdemes küzdeni ellene. Akkor hagy meséljek egy kicsit erről a két emberről. Azt már tudjátok, hogy ők hordozók voltak, de emellett szerelmesek. Ez nagy szó, mert Tiadlan területén elő férfiak és nők nem lehettek egymásba szerelmesek. Ez valami ősi tilalom volt. Ha gyermeket akartak egy nőnek, akkor idehozattak erős férfiakat. Miért kellet erős férfi? Ez igen egyszerű, azért, mert maguk az amazonok is erősek voltak. Két erős embernek, pedig erős gyermeke születik. Ha lány született a legnagyobb ünnepséget szervezték, de ha fiú…

-Várjunk! Az előbb azt mondtad, hogy a férfiak Tiadlanon csak azért voltak, hogy gyermeket nemzenek!- okoskodott Miroku

-Ez így van, de nem egy Arelnek! Olyan nőknek, akik nem fontosak a birodalom szempontjából. Areleknek hozattak embereket. Akkor folytatnám, szóval ott tartottam, hogy ha fiú született, akkor vagy az apjának adták, vagy ő is Tiadlani férfi maradt. A férfiakat serdülő korba kezdték el elkülöníteni egymástól, hordozókra és simán férfiakra. 12 éves voltam, amikor engem a hordozók közé választottak. Mi alapján válogattak, egyszerű, aki jól nézett ki, az hordozó lett. Egyszóval, amikor elvittek a hordozók szállására, találkoztam velük- itt a képekre mutatott- A nevük Hin és Han. Az elején, mint mindenki nem kedveltem, mert ők erősebbek voltak már a kezdetektől fogva. Egy nap viszont teljesen megváltozott minden, amikor láttam őket a két Arellel. Olyan szenvedélyesek és egyszerűek voltak, hogy minden véleményem megváltozott. Attól a naptól kezdve én voltam az egyedüli támogatójuk. Persze amikor megkapták az erőt az Arelektől, akkor mindenki a legjobb barátjának mondta magát, d csak mi hárman tudtuk az igazat. Az igazság az, hogy tényleg kaptak erőt, de azzal egyben aláírták a szerelem halálát, mert amelyik Arel kiválaszt egy hordozót, ők soha nem találkozhatnak megint. Amikor az Arelek megőrültek, és mészrolni kezdték egymást, akkor a hordozókat elvitték egy külső tartományba. Ennek egyszerű magyarázata volt, nem akartak pánikot, mivel az Arellel hal a hordozója is. Csak három hordozót hívattak, vagyis minket. Szerintem kitaláltátok, hogy miért kellett Hinnek és Hannak mennie.

-Hogy hordozzák a köveket.- mondta Inuyasha

-Így van! És azt tudjátok, hogy engem miért?

Mind a két fiú egymásra nézett, majd Kisonukira, de nem értették, hogy neki minek kellett mennie, így csak nemet intettek a fejükkel.

-Azt már említettem, hogy én nem régen szabadultam meg a hordozói kötelességemtől. Nekem az volt a feladat, hogy az Arelek tényleges vezetőjének a lányának az erejét hordozzam, vagyis Yukonak az erejét. Így is hatalmas ereje volt, de amikor átadtam még jobban nőt. Így lesz nálatok is.

-Akkor tudod, hogy hogyan kell előhívni az erejüket?

-Igen!

-Akkor mond meg légyszi!- mondta a szerzetes.

-Engem nem köt az eskü, szóval szabadon szólhatok. A megoldás, az ajkak összeérésében van.

-Ezt úgy érted, hogy…- mondta vörösen Inuyasha

-Igen, úgy látom, most már értitek, mit kell tenni. Siessetek, mert nagyjából holnap lejár a határidő.

-Már csak azt mond meg, hogy miért pont Kagome és Sango az Arel?

-Már vártam ezt a kérdést! Két okból, az egyik, hogy, mint hordozó megérem a másik hordozó jelenlétét. Ti belőletek csak úgy sugárzik a hordozó. Ti is erősek vagytok, úgy, mint Hin és Han volt. A másik, hogy vannak látomásaim, és két fiatal lányt láttam benne, akik közül egy különös szerkezeten közlekedik, aminek két kereke van…

-Kagome biciklije!- mondta döbbenten Inuyasha

-Így van! A másik lány, pedig erős, mert a bánat edzette, mivel nincs családja, csak ti.

-Ez pedig Sango!- mondta Miroku

Kisonuki csak elégedetten bólintott, majd felállt. A többiek követték és elhagyták a titkos szobát. A fiúk még leültek a könyvtárban, és csöndben nézték egymást. Nagyon sok dolog volt, amit vagy nem értettek, vagy egyszerűen csak nem vették figyelembe. Egy kis idő múlva Miroku nagyot sóhajtott, majd Inuyashára nézett.

-Azt tudod, hogy nincs mit tennünk! Át kell adni az erejüket, vagy…

-Tisztában vagyok vele, de mi van, ha ők is…

-Ne ezzel törődj, azt majd megoldjuk! Most azzal kell foglalkoznunk, hogy ezt túléljék. Menjünk el hozzájuk, rendben? Majd reggel megbeszéljük a folytatást.

-Rendben! Remélem igazad van!

-Én is!

Miroku és Inuyasha elhagyták a könyvtárat, majd elmentek a lányok szobája felé. Mind a ketten valamiért vonakodtak bemenni a lányok szobájába, ezt annak tudták be, hogy leteremtették őket a délelőtt. Sangot Kagome szobájában találták meg, így a fiúk Kagome szobájában ültek le. A lányok még mindig morcosak voltak rájuk, de már nyoma sem volt a haragnak, amit kezdetben éreztek. Miroku elmesélt pár dolgot, de még azelőtt, hogy bementek volna, Inuyashával megbeszélték, hogy most még nem mondanak el mindent, hanem majd idővel. A lányok döbbenten hallgatták.

-Figyeljetek, szóval arról van szó, hogy tudjuk, hogyan kell… előhívni… az erőtöket.- mondta egy kicsit zavarban Miroku

Nem értette, hogy ő, mint fő nőcsábász, miért van zavarban. Soha nem történt vele ilyen és ez meglepte. Úgy gondolta, hogy ez azért van így, mert Kagome és Sango számára nem egy közönséges nő, ők ketten többek voltak. Barátok, társak és Sango, hát igen, Sango tetszett Mirokunak. Ő volt az egyetlen nő az egész világon, akivel békében és legfőképpen hűségesen tudott volna élni.