A lányok rögtön elvörösödtek, amikor a szerzetes felhozta ezt a témát. Zavartan egymásra néztek, majd a fiúkra, akik szintén zavarban voltak. Kínos percek teltek el teljes csendben, majd Kagome megköszörülte a torkát.

-Igen? Mi is tudjuk, de…

-Nem mondhatjátok el! Csak egy valamit nem értünk!- mondta Inuyasha

-És mit?- kérdezte értetlenül Sango

-Azt, hogy hogyan működik!

-Ezt tényleg nem értjük!- mondta Kagome

-Na majd én Inuyasha! Arról van szó, és ezt szerintem mindenki tudja, hogy egy csókról van szó, de Inuyasha és én azt nem értjük, hogy melykőtöknél aktiválódna az erő.

Kagome és Sango összenéztek, mert erre még ők sem tudtak válaszolni. A szerzetesnek igaza volt, mert nem tudták, hogy vajon melykőjük csókja hordozz az erejüket. A lányok tanácstalanul megrázták a fejüket. Ezután megint hosszú percek teltek el csöndben. Sango egy kicsit közelebb lépett a fiúkhoz és komolyan szólalt meg.

-Sajnos fogalmam sincs, hogy melykőtök csókja érvénye..., de nem vagyok hajlandó kísérletezgetni a csókokkal, főleg az én első…

Sango hirtelen elhallgatott és elpirult, majd egy szó nélkül kirohant a szobából. A srácok egy darabig csak döbbenten nézték az ajtót, amin a szellemirtó kirohant. Legelőször Kagome szólalt meg.

-Meg kell értenetek minket! Sangonak ez lenne az első csókja, amit kap, és ez egy kicsit zavarba hozza. Én sem vagyok másként, de valahogy én ezt jobban bírom. Csak annyit kérünk, hogy sokkal figyelmesebbek legyetek velünk, mi csak a ti törődéseteket akarjuk… azt, hogy… velünk legyetek.

Kagome is sírva fakadt és leroskadt a mellette álló fotelre és a kezeibe temette az arcát. Inuyasha odasétált hozzá és átölelte.

-Miroku! Menj Sango után. Biztos, hogy most csak a te közelségedre vágyik.

Miroku csak bólintott, majd kirohant a szobából. Nagyon jól tudta, hogy hol kell keresni a lányt, így nagyon hamar meg is találta. Sango a kertben ült a kedven fája alatt. Mindig mondogatta a többieknek, hogy ez a fa annyira tetszik neki. Miroku csöndben megállt mellette és nézte, ahogy a lány arcán gördülnek le a könnycseppek.

-Ne haragudj! Ostoba voltam!- mondta Miroku

-Hagyd abba! Ne akarj megvigasztalni…

-Tudom, hogy mérges vagy…

-Az biztos…

-Megengednéd, hogy befejezzem azt, amit akarok mondani? Szóval, ott tartottam, hogy mérges vagy és ezt nagyon is megértem. Mi sem akartuk ezt és főleg ti nem, de muszáj megtennünk, akkor is ha egyikünk sem akarja igazából, mert ha nem…, ti… nem… maradtok életben!

Sango felnézett és elkerekedett a szeme a meglepetésében, mert a szerzetes ott állt előtte és könnyezett. Miroku enyhén letörölte a könnyeit, majd leguggolt Sango elé.

-Nagyon sajnálom! Nem akarom, hogy ne legyél velem többet, sokkal többet jelentesz nekem annál, minthogy hagyjalak meghalni.

-Miért csinálod ezt velem?

-Mit?

-Miért mondasz ilyet nekem mindig?

-Nagy nőcsábász vagyok, de mindegyik közül te vagy az egyetlen, akit szeretek. Nem úgy, mint egy barátot, hanem, mint egy nőt. Szerelemes vagyok beléd, már rég óta, csak soha nem mertem neked elmondani, mert állandóan csak pofonokat kaptam tőled.

Sango döbbenten hallgatta, majd szó nélkül a szerzetes nyakába ugrott. Miroku annyira meglepődött, hogy elvesztette az egyensúlyát és elesett. Sango, pedig a szerzetes ölébe esett.

-Sajnálom, hogy olyan ostoba voltam. Én is szeretlek téged, és neked akartam adni az első csókomat.- mondta Sango

Miroku csak mosolygott, majd megfogta a lányarcát. Egyre közelebb hajolt hozzá, majd egy gyengéd, de annál szenvedélyesebb csókot adtak egymásnak. Amikor elváltak úgy érezték, hogy semmi nem történt, de ebbe a pillanatban nem is bánták. Csak egymásnak éltek és semmi nem számított, de hirtelen Sango…

Eközben Kagome és Inuyasha is csöndben hallgattak. Egyikük sem tudott mit mondani a másiknak, d valahogy mégis Kagome volt az, aki először szólalt meg.

-Erősnek érzem magam! Most először vagyok erős…

-Ezt nem értem! Ez hogy jön ide.

-Nem tudom, de úgy éreztem, hogy el kell mondanom! Talán azért mondtam el, hogy tudd, hogy most már nem vagy köteles megvédeni. Elmehetsz Kiky…- sírta el magát a miko

-Na most hagyd abba! Nem vagyok arra kíváncsi, hogy mit akartál mondani. Soha, érted, soha nem foglak elhagyni, akkor sem, ha mindenkinél erősebb és bátrabb vagy. Te egy nő vagy, aki rászorul a férfiakra.

-Akkor csak maradj mellettem, de ha nem…

-Nem figyelnél rám, egy pillanatra?- kelt ki magából Inuyasha- Soha nem akartalak megbántani, igaz ez néha mégis sikerült. Már rég óta nem érzek semmi Kikyou iránt. Ez már csak a te képzeleted szüleménye. Nekem csak most már a lényeg, hogy te itt legyél velem. Ezt, pedig nem a finom ételek miatt mondom, hanem- Kagome itt elkezdett kuncogni, így abbahagyta a sírást- hanem, hogy velem legyél. Lehetsz te akár egy istennő is, de én úgy is megvédelek. Mert szeretlek!

Kagome megdöbbent a hallottakon és egy könnycsepp hullott le a szeméből. Ez volt az utolsó könnycsepp, amit bánatában ejtett. Könnyezett a szeme, így Inuyasha gyengéden letörölte a könnyeit, majd lassan és gyengéden megcsókolták egymást. Amikor elváltak Kagome is elmondta, hogy már rég szerelmes a félszellembe, de ekkor Kagome…

Kagome és Sango a szívükhöz kaptak és felüvöltöttek. Az egész kastély két sikítástól volt hangos. Mind a ketten a földre vetették magukat és tovább üvöltöttek. Inuyasha és Miroku próbált segíteni, de nem jártak sikerrel, így csak azt tehették meg, hogy velük maradnak. Kagome és Sango teste vörösen kezdett izzani, majd kinyílt a szemük és az is vörösen izzott. Inuyasha és Miroku nagyon megijedt a lányoktól, de nem azért, mert erősek, hanem attól, hogy elfogják veszíteni őket. Miroku felvette az ölébe Sangot, aki most aléltan hevert, csak valami idegen nyelven beszélt. Gyorsan felrohantak Kagome szobájába. Amikor Miroku beért az ölében lévő szellemirtóval, látta, hogy Kagome is ennyire rosszul van. Inuyasha nagyon hálás volt, hogy megjelent a barátja. Őt is aggasztotta, hogy Sango ilyen rosszul van.  A lányokat lefektették az ágyra és nem mozdultak el mellőlük. Mind a két lány ugyanazt mondta, de sajnos nem értették ezt a nyelvet. Rémisztő volt, hogy a vörös szemű lányok más nyelven motyognak. 10 perc telt el így, de a lányok nem változtak. Csak annyi történt, hogy néha hatalmas fájdalmaik voltak. Egy nyugodt pillanatban. Yuko és Kisonuki rohant be a szobába.

-Már elkezdődött?- kérdezet Yuko

-Igen! Úgy egy 20 perce tart, de nem akar elmúlni.- mondta aggódva Inuyasha

-Hát egy jó darabig nem is fognak, ez egy jó órás tortúra.

-Tortúra?- kérdezte Miroku

-Igen! Most tanulnak meg harcolni igazi amazonokhoz mérten. Most szenvednek mindent, amit nekünk kellett.

-Kisonuki azt mondta, hogy te is megkaptad az erődet, akkor kérlek neked van erőd, hogy segíts nekik.

Yuko egy kicsit vörösen ránézett Kisonukira, aki erre kacsintott egyet. Szerették egymást, és ezt már nem akarták többé titkolni. Yuko csak bólintott.

-Én nem tudok olyan sokat segíteni! Csak a fájdalmaikat tudom enyhíteni…

-Nekünk már az is elég, csak ne lássuk őket szenvedni annyira.

-Jól van!

Yuko megállt az ágyvégébe, majd összetette a kezeit. A kezei elkezdtek kéken izzani, majd el gyors mozdulattal széthúzta a kezeit. A lányokra valamilyen kék aura telepedett, amitől mind a ketten abbahagyták a nyögést. Inuyasha és Miroku nagyon hálás volt.

-Csak egy kicsit tudtam segíteni nekik!

-Nem igaz! Most már abbahagyták a nyögést!- mondta Inuyasha

-Csak látszólag! Belülről ugyanúgy szenvednek, annak ellenére, hogy most perpillanat nem éreznek fájdalmat. Itt maradunk veletek, mert nem tudom…

Hirtelen elhallgatott, ami nagyon nyugtalanította a két fiút. Kisonuki csak a falnak támaszkodott és bólogatott.

-Mit jelent ez? Valamit nem mondasz el nekünk.

-Én is megkaptam az erőmet, de mivel én nem vagyok az Arelek vezetője, így kisebb károkat tettem magamban, de mivel…

-Mit tettél magaddal?- kérdezte aggódva Miroku

Yuko felhúzta a kimonó ujját, ami által láthatóvá vált a kezén lévő mély és nagy vágások.

-Ez is az erőm része! Így bűntettem magam az árulásomért!

-Te miről beszélsz?

-Mielőtt idejöttetek volna, megegyeztem a szellemekkel, hogy a földemért cserébe, megtámadják Kagomét és Sangot, hogy teszteljük az erejüket…

-Hogy tehetted ezt? Kitekerem a nyakad, ha Kagoménak valami baja lesz!

-Már rengetegszer megbántam és próbáltam visszafordítani…

-EZ NEM JELENT SEMMIT! ELÁRULTAD SANGOT ÉS KAGOMÉT!- üvöltött Miroku

-Tudom! Nagyon sajnálom!

-Nem tőlünk kell bocsánatot kérned, hanem a lányoktól és magadtól!- mondta, a döbbenetet keltő szavakat Inuyasha- Most pedig mond el, hogy mit tehetnek a lányok magukkal.

-Vagy elkezdik magukat megsebesíteni, vagy minket fognak lemészárolni. Itt nem egy könnyű halálról beszélek. Az igazi amazonok egész életükben a kínzást tanulták. Saját magukon tanulták meg kínozni a másikat, így tudták, hogy mi a legfájdalmasabb pontjai az embernek, mivel nekik is ott fájt a legjobban.

-Akkor most kínozzák magukat?- kérdezte Inuyasha

-Nem! Most még csak látják őket és ez lelkileg megkínozza őket. Figyeljetek és meglátjátok, hogy mit értek az alatt, hogy megsebesítik magukat.

A fiúk félelemmel telve figyelték a lányok kínjait, majd egy kis idő múlva mind a ketten szinte egyszerre ugrottak fel a székről, mert látták, hogy Yuko igazat mondott. A lányok testén halványan, majd egyre jobban lehetett látni a karmolásokat és a vágásokat. A fiúk odaszaladtak a lányokhoz és szólongatták őket, de azok nem szólaltak meg.

-Nem fognak titeket hallani! Ez nem egy szokványos ébredés, hanem most küzdik le a bennük élő bomlott elméjű Arelt. Ők is kínozták magukat. Emlékszem, amikor az egész erdő az üvöltéseiktől volt hangos. Nagyon féltem, anya nyugtatott meg engem, hogy nem lesz semmi baj.- mondta sírva és döbbenten Yuko

A lány azért volt megdöbbenve, mert soha nem látta, hogy ilyen szörnyű kínokat éltek át, pedig mindig arra vágyott, hogy olyan erős legyen, mint az a két Arel, akinek végül is az életét köszönheti. Ekkor előrelépett Kisonuki és a fiúkra nézett.

-Ugye emlékeztek, hogy mit meséltem a két Arel szenvedéséről.

Miroku és Inuyasha egy percig értetlenül néztek, majd eszükbe jutott, amit mondott nekik. Tudták, hogy csak ez az egyetlen megoldás létezik, amivel megakadályozhatják a lányok halálát. Inuyasha az ölébe vette Kagomét, akinek most lett egy sebe a bal karján. Miroku is ugyanezt tette Sangoval. Mind a négyen az ágyon voltak. A fiúk ültek, míg a lányok az ölükben feküdtek. Inuyasha és Miroku gyengéden közelhajoltak a lányokhoz és megcsókolták őket. Majd, mikor végeztek, a fülükbe súgták, hogy szeretlek!

Mintha varázsütés érte volna a lányokat, mert mind a két test egyszerre ernyedt el. A lányok most már abbahagyták a motyogást és már egy seb sem lett a testükön. A fiúk és Yuko is megkönnyebbült, mert már nem szenvedett Kagome és Sango.

A lányok úgy fél óra múlva nyitották ki először a szemüket. Nagyon kábák és álmosak voltak.

-Köszönjük!- mondták szinte egyszerre

Ezután rögtön el is aludtak. A fiúk magukra hagyták őket, hogy békében tudjanak aludni. Így a lányok Kagome szobájába, a fiúk, pedig a saját szobájukban aludtak. Az egész éjszaka békésen telt, semmi izgalom nem volt. A lányok szinte az egész másnapot végigaludták. Késő délután keltek fel…

Inuyasha és Miroku éppen a kertben beszélgettek, mikor Sango és Kagome sikítását hallották meg. Mind a ketten rohantak fel a lányokhoz. Amikor berontottak a szobába, leesett az álluk. A lányok valamilyen más ruhában voltak.

Kagomén egy rövid bőrsort és egy mély dekoltázsú top. A karján a könyökéig egy ujjatlan kesztyű volt, ami bőrnek nézett ki. A lábán egy nagysarkú csizma volt. Ami viszont jobban megrémisztette a karján lévő tetoválás, amelyen az olvasta, hogy villám. Sangon egy rövidke szoknya volt, ugyancsak bőrből, rajta egy félvállas felső volt. A lábán a combja közepéig érő szalaggal felkötött nagysarkú cipő volt. Az ő vállára, pedig mennydörgés volt tetoválva. Mind a ketten annyira megvoltak rémülve, hogy nem is vették észre, hogy ott áll az ajtóba teljesen elvörösödött arccal Inuyasha és Miroku. Kagome mikor felnézett, megint sikított egyet, majd keresett gyorsan valamit, amit maga köré tekerhetett. Sango is követte a barátnőjét. Amikor egy kicsit lenyugodtak. Kagome dühösen odament Inuyashához és szemébe nézett.

-Hogy merészelted ezt rám adni! ALUDTAM TE TUSKÓ!

-Nem én voltam! Tegnap óta nem is voltam a szobátok közelében! Lehet, hogy Yuko adta rátok!

Ekkor jött Yuko és Kisonuki. Mind a ketten nem tűntek nagyon meglepettnek, sőt szinte jókedvűek voltak. Yuko, amikor meglátta a lepedőbe csavart lányokat, akkor még el is nevette magát. Sango és Kagome egy kicsit mérgesek is lettek a lányra.

-Úgy látom, hogy teljesen átalakultatok!

-MI????

-Az Arelek ilyen ruhákat hordtak! Most már csak a fegyveretek hiányzik…

-Én ezt nem fogom hordani!- jelentette ki Sango

-Miért?- kérdezte értetlenül Kisonuki

-Nézz Mirokura! Én így ezt nem hordom!

Mindenki a szerzetesre nézett, aki teljesen elvörösödve bámulta a szellemirtót és láthatóan nagyon tetszett neki így a lány. Yuko aki eddig is alig bírta ki nevetés nélkül, most hangosan felnevetett.

-Ez egy teljesen normális reakció! Nézz Inuyashára!

Mindenki Inuyashára nézett, aki alig bírta levenni a szemét Kagoméről. Szinte megbabonázva nézte a mikot. Kagome annyira zavarba jött, hogy amikor hátrálni akart, akkor átesett egy kisebb széken. A félszellem hamar kapcsolt, mert, ahogy a miko földet ért, ő rögtön odarohant segíteni neki.

-Jól vagy?

-Igen! Inuyasha ne bámulj már annyira!

-Bocsi, de annyira gyönyörű vagy!

-Inuyasha!

-Igen!

-Fekszik!

Inuyasha elterült a földön, aki ettől rögtön visszanyerte az öntudatát. A félszellem elkezdett kiabálni, amitől Kagome annyira megörült, mert visszakapta Inuyashát. Sangonak is támadt egy ötlete, mert odament a nyálcsorgató szerzeteshez és pofon vágta, aki ettől teljesen visszaváltozott. Nem értették, hogy mi van, Yuko magyarázta el nekik.

-Minden amazon, főleg az Arelek rendelkeztek egy olyan varázslattal, ami a vérükben keringett. Ez, pedig a bűbáj. Egy férfi sem tud nekik ellenállni, ha bevetik ezt az erejüket. A lányok most öntudatlanul indították el, mert annyira megijedtek, amikor a fiúk meglátták őket, hogy saját maguktól beindult a bűbáj.

-Értem!- csillant fel a szeme Kagoménak.- Már csak azt magyarázd el, hogy mik ezek a ruhák…

-Már mondtam egyszer! Ezek azok a ruhák, amiket az Arelek hordtak. Nem tudtok ellene harcolni, mert most már ti is Arelek vagytok!

-Na várjunk csak! Azt mondod, hogy ez mindig rajtunk lesz?- kérdezte Sango

-Valahogy úgy! Persze levehetitek, de nem tudtok tőle megválni huzamosabb ideig. Majd meglátjátok, hogy pár napnál tovább nem tudjátok nem hordani. Ez is a te részetek. A véretek és a lelketek is benne van. Ezért biztosít számotokra nagy védelmet…

-Ez? Szinte alig van rajtam és Sangon ruha! Hogy védene meg minket? Amúgy is ez olyan, mint az én világomban lévő ruhák, csak…

-Csak?- kérdezte Kisonuki

-Sokkal erotikusabb! Úgy vehetünk rá más ruhát?

-Persze! Most beszéljünk a fegyvereitekről!

-Kiso! Nekik kell rájönniük…- mondta Yuko

-Tudom, de most nincs időnk erre! A szellemek mindjárt ideérnek és nagyon idegesek!

-Te, honnan…

-Én is érzem!- mondta Inuyasha és Miroku is bólintott- Sokkal erősebbek lesznek, mint Naraku csapata volt. Miért érezzük?

-Azért, mert ti is kaptatok erőt a lányoktól!- mondta gyorsan Yuko

-Nem!- mondta Kisonuki

-Ezt hogy érted Kiso? Akkor hogy történt ez?

-Inuyasha és Miroku nem más, mint Hin és Han leszármazottai! Ők sokkal erősebbek lehetnek, ha előjön az igaz erejük. Most még csak a lányok kicsiny ereje érződik, de később mikor felébred bennük az erő, akkor…

-Azt mondod, hogy ők…- mondta döbbenten Yuko

Kisonuki csak bólintott, majd a fiúkhoz fordult. A lányok közben próbálták kitalálni, hogy vajon miről is lehet szó.

-Erősek vagytok, így érzékelitek a szellemeket. Nekünk, hordozóknak az a feladatunk az ébresztés után, hogy támogassuk őket. Kagome és Sango!

-Igen!

-A fegyvereiteket egyszerű előhívni. Csak ki kell mondani a nevüket és megjelennek!

-Mi a nevük?- kérdezte Sango

-Nézz a válladra!

A lányok a tetovált vállukra néztek, hogy elolvassák, hogy mi van odaírva. Kagome hangosan felolvasta a villám nevet, majd Sango, pedig a mennydörgést. Amikor mind a kettejüknek elhagyta az ajkát a szó, mind a kettejüknek a keze körül valami fényleni kezdett, majd a fény belepte a szobát. Mikor a nagy fényesség elült, szinte mindenki felkiáltott a meglepetésében. Kagome volt az egyetlen, akit nem lepett meg, sőt…