Kagome kezében két pisztoly volt, aminek piros volt a markolata és ezüst maga a fegyver. Sangonak a szoknyán lévő tartóban volt egy kék markolatú pisztoly, a kezében, pedig egy nagyobb fegyver volt, amit Kagome meg is ismert.

Mindenki nagy meglepetésére Kagome tudta használni a fegyverét. Felhúzta és kilőtt vele az ablakon. Amikor megfordult, mindenkin látta az értetlen arcot.

-Ezek olyan fegyverek, amik az én világomban vannak. Egy iskolalátogatáson harci fegyvereket próbáltunk ki. Innen tudom, hogy hogyan kell használni. Sango kezében egy második világháborús fegyver van.

Odament Sangohoz és megmutatta neki, hogy hogyan kell használni. Sango valahogy úgy érezte, hogy elég neki egyszer elmutatni és akkor majd menni fog. Kisonuki elmondta nekik, hogy ha még egyszer elmondják a fegyverek nevét, akkor el fognak tűnni. Sietniük kellett, mert a szellemek itt vannak hamar. Mindannyian leszaladtak a palota elé és ott várták a szellemhordát. Úgy fél óra telt el szellemek nélkül. A lányok kezdték nagyon unni a dolgot, de ekkor megjelent az égen a szokásos fekete felhő, ami a szellemek jövetelét jelezte. A három fiú hirtelen rosszul lett és alig bírtak állni. A lányok segítettek nekik és leültették őket. Ők egyre erősebbnek érezték magukat.

-Mi a bajotok?- kérdezte Yuko

-Nagyon erősek! Ezt érezzük…

-De attól még nem lesztek rosszul.- csatlakozott Kagome

-Átadtuk a maradék erőnket is, hogy sikeresek legyetek! Azért érzitek most magatokat erősebbnek. Yuko, most már ideje neked is harcolni.

Yuko bólintott, majd kikötözte a kimonóját, és szépen lassan levette magáról. Rajta is egy rövid szoknya volt és egy bőr fekete melltartó féle, amit egy bőr boleró takart. A lábán egy nagysarkú csizma volt. Az ő vállán a csillag szó volt olvasható. Viszont az ő másik karján is volt egy tetoválás, amelyen démon volt olvasható. Kagome meg is kérdezte, hogy neki miért van két tetoválása, amire Yuko csak közönyösen azt felelte, hogy „Apámtól”. Kagoménak az volt az érzése, hogy Yuko egyáltalán nem kedvelte az apját.

-Yuko! Ha nem veszed tolakodásnak, akkor megkérdezhetem…- kezdte el Kagome

-Hogy miért nem bírom az apámat? Nem veszem tolakodásnak. Egyszerű! Az apám egy szellem volt…

-Mi??? Akkor te is olyan vagy, mint én, vagyis félszellem?- mondta csodálkozva Inuyasha

-Igen! Tőle örököltem ezt a nevet! Még soha nem használtam, szóval nem tudom, hogy mit is takar ez az erő.

-Most nincs időnk erre, mindjárt itt vannak!- mondta idegesen Miroku

Hirtelen a lányok nagyon furcsán kezdték el érezni magukat, mert mind a hárman valahogy úgy érezték, hogy nem is ezen a világon lennének már. Minden elhomályosult előttük, a környezet, ami eddig békés volt, most őrült tempóban mozgott. Ahogy körbenéztek a fiúkból nem láttak mást, mint csak hőfoltokat. A távolban viszont éreztek egy, egyre növekedő erőt, amely feléjük közeledett. Hirtelen abbamaradt a száguldás és olyan lett minden, mint volt. A lányok hirtelen megszédültek, de hamar el is múlt ez az érzés. Kagome ránézett Inuyashára, aki egy kicsit megrémült a lány látványától, mivel Kagoménak vörös lett a szeme.

-Ti maradjatok itt…

-Az, ki van zárva! Eddig is én védtelek meg, akkor most is…

-Nem éretd, hogy meg is halhatsz?

-Tudom, de éretd mindent, érted?

Kagome csak mosolyogva bólintott, majd visszafordult a lányokhoz. Mind a hárman hallották a szívverésüket és az ereikben folyó vért. Minden kis neszt hallottak. Mindenki megjegyezte a magának fontos férfi szívverését, hogy tisztában legyenek az állapotukkal. Kagome kimondta a villám szót, Sango a mennydörgést, Yuko, pedig a csillag szót. Mind a hármuk kezében megjelent a fegyver, majd úgy várták a szellemeket. Nem kellett sokat várni, mert szinte rögtön fel is tűntek a szellemek. Még soha nem láttak ennyi szellemet egy helyen, még amikor Naraku szellemserege is jött ellenük. Az a sereg, ehhez képest egy kis csapat volt. Az egész eget belepte a sötétség, amely a szellemekből áradt. A három lány elmosolyodott és elkezdtek szaladni.

Min a hárman játszani akartak. Nem gondoltak bele, hogy ez egy komoly csata, hanem inkább egy könnyed játék. Furcsán érezték magukat, vérre vágytak, arra, hogy azokat a szellemeket mind egy szálig megöljék. Vegyesek voltak a z érzéseik, mert közben undorodtak saját maguktól, hogy ilyenekre vágynak. Nem erőltették meg magukat. Tudták, hogy nagyon könnyen végezhetnének a fele hordával, de nem volt kedvük hamar végezni. Kagome rohant elől, Sango és Yuko kivált és egy háromszögben kezdtek el rohanni. Mind a hármuknak a kezében ott volt a fegyverük.

-Ez az igaz Arel taktika! Bekerítik az ellenséget, és darabokra zúzzák őket. Nem fognak leállni…- mondta Kisonuki

-Ezt hogy érted?- kérdezte a szerzetes.

-Láttátok Kagome szemét? Mind a hármuk szeme ilyen volt. Vérre vágynak, nagyon sokáig lappangott bennük a nyugalomra kényszeríttet Arel, szóval most, hogy szabadon engedték az erejüket, kiélik magukat. Addig, amíg egy szem szellemet is találnak, akik ellenség, addig nem állnak le.

Miroku és Inuyasha szörnyülködve nézték a lányokat. Egyikőjük sem akarta, hogy ennyire megváltozzanak a dolgok maguk körül. Inuyasha kábán elindult Kagome irányába, de Kisonuki megállította.

Eközben a lányok már teljesen összeszoktak, mert minden mozdulatuk összhangban volt. Együtt mozdultak és hallották, hogy együtt veszik a levegőt. Sango egyszer csak valami hangot hallott a fejében, rögtön felismerte, hogy Yuko szólt hozzá.

-Ideje elkezdenünk! Kezdem egy kicsit unni a fogócskát…

-Rendben! Szólj Kagoménak, és rögtön kezdhetjük.

Mikro már minden készen volt a támadáshoz, akkor a lányok újra egy sorba tömörültek, majd megálltak. Közben a fiúk némán nézték a lányok vadászatát. A lányok, mikor már elég közel érezték magukat a szellemekhez, akkor mindenki szeme elől eltűntek, vagyis ezt hitték, pedig csak annyira gyorsan mozogtak, hogy nem lehetett a mozgásukat követni. A fiúk csak azt látták, hogy néha egy-egy fényesség villan meg a szellemek között, majd robbanások és hullnak a szellemek. Már közel nem volt annyira nagy a sereg, mit a legelején volt. Egy kisebb csapat kiszabadult a mészárlás alól, így azok a fiúk felé kezdett el menni. A fiúk csak most érezték, hogy a lányok mennyi erőt elszívtak tőlük. Kagome észrevette és gyorsan még elintézett úgy 50 szellemet, majd a fiúk segítségére sietett.

Inuyasha, Miroku és Kisonuki csak azt vette észre, hogy eszeveszett gyorsaságban haladó szellemek lassítanak, mikor lentebb néztek látták, hogy Kagome ott van, félig térdelő állásban és a fegyvereit a szellemek felé irányítja.

-Gyertek szépségeim!- mondta Kagome

A szellemek visszahátráltak, hogy látták, hogy a fiúkat egy Arel védi. Kagome elszomorodott, hogy nem játszik vele egyik szellem sem, így nekik ment. Most lassan csinált mindent, hogy mindenki élvezhesse, főleg ő. A fiúk látták, hogy a miko lassan elkezd futni a szellemek felé, majd felugrik, de nagyon magasra, majd lőni kezdett. Egy lövedékkel nem egy szellemet, hanem egy kisebb csapatot pusztított el. Inuyasha megrettenve nézte, ahogy a lány arcára a vér ráfröccsen, de láthatóan Kagomét nem viselte meg nagyon.

Úgy még tíz perc telt el gyilkolással, amikor a lányok leálltak. Mind a hármójuk lassan megállt és visszaváltozott a szemük színe, majd elájultak. A fiúk odarohantak hozzájuk, ki-ki a maga szerelméhez. Mire a srácok odaértek, a lányok visszanyerték az eszméletüket, de most valami ürességet éreztek…

-Kagome, jól vagy?- kérdezte aggódva Inuyasha

-Én… én… jaj Inuyasha…

-Mi a baj?

-Élveztem… a… gyilkolást, én… én… egy… szörny vagyok…

-Ne mondj ilyet…

-NEM AKARTAM EZT! NEM AKAROM EZT AZ ERŐT!!!

-Ha lenne is rá esély, hogy visszakapd a régi önmagad, akkor sem tenném meg…

-Mi?

-Nem tenném meg, mert az a halálodat eredményezné. Semmi pénzért nem vagyok hajlandó elveszteni téged, megértetted? Ha örült mészáros leszel, akkor sem.

-PONT EZ AZ TE MARHA… ÖLNI… FOGOK…

-NEM! TE NEM VAGY OLYAN, SZÓVAL MARADJ CSÖNDBE, ÉS FOGD BE A SZÁD!!!

Kagome döbbenten nézte a félszellemet, aki szinte alig bírta magát visszafogni. Inuyasha már annyira féltette a szerelmét, hogy mindent megtett volna, hogy ne lássa ilyen szomorúnak, de sajnos ő is tudta nagyon jól, hogy innentől nincs visszaút, és ez borzasztóan dühítette. Kagome ahogy a szerelmét nézte látta, hogy a fiú arcán egy könnycsepp hullik le, majd az az apró, szerelemmel teli csepp a lány ruhájára hullik, mire a lány teste aranyszínben kezdett fényleni, majd az Arelek ruhája eltűnik és helyét egy arany és fehér selyemruha váltja fel. Amitől Kagome úgy nézett ki, mint egy angyal. Most már közel sem volt hátborzongató a kinézete, a szeme is aranyban égtek, majd mintha nem is történt volna meg, mert hirtelen Kagome ott feküdt egy ruha nélkül Inuyasha előtt. A félszellem rögtön átölelte a szerelmét, hogy takarja a lány meztelen testét, közben a szemeivel Yukot vagy Kisonukit kereste. Mikor megtalálta látta, hogy Yuko is meztelen és őt is Kisonuki takargatja, ebből a félszellem következtetettet, hogy Sango is így járhatott.

-Héj, Kisonuki! Mi történt a lányokkal?- kérdezte Inuyasha

-Én sem tudom pontosan, de mintha olvastam volna már valahol erről. Arra emlékszem, hogy amikor egy Arel szeme arany, teste gyémánt, akkor elveszti az erejét, hogy más erőnek adjon helyet.

-Akkor mit is jelent ez pontosan?- kérdezte Miroku

-Szerintem azt, hogy elvesztették az erejüket…

A lányok lassan ébredezni kezdtek. Mikor kinyitották a szemüket, akkor csak azt látták, hogy a fiúk ölébe vannak, majd azt, hogy meztelenek. Ekkor egy kicsit kitört a lányoknál a pánik, de amikor hallották, hogy mi történt, akkor csöndbe elfogadják, hogy a fiúk a testüket takarja, de az arcuk lángolt a vörösségtől.

Egy kis idő múlva Miroku szólalt meg, akinek a hangja egy kicsi aggodalmat tükrözött.

-A lányok milyen erőt kaptak? Ugye nem lehet ennél rosszabb?

-Amit még olvastam az az volt, hogy most sokkal erősebbek lettek, de közel nem olyan gyilkolási vágyat éreznek, mint ezelőtt. Régen, amikor én is még az Arelek között éltem, akkor azt hallottam az egyik valós amazontól, hogy minden Arel egy olyan erőt akar szerezni, ami mindentől erősebb, de sajnos még egyiküknek sem sikerült ezt elérni, mert nem volt hozzá elég támaszuk. Azt beszélték, hogy, aki elsajátítja magának ezt az erőt, az kinézetre egy egyszerű halandó lesz, de ereje és a személyisége egy már szinte egy istennővel vetekszik. Akinek ilyen ereje lesz, az elhagyja ezt a síkot és egy jó ügyet fog szolgálni.

-Mi? Nem hagyom, hogy Kagome itt hagyjon engem. Mindennél többet jelent nekem, senki nem veheti el tőlem…- mondta Inuyasha a sírással küszködve

Ekkor Kagome mindent elfelejtett, ami a meztelenségével volt kapcsolatba, majd felnézett a szerelmére. Becsukta a szemét és megcsókolta Inuyashát. Kagome teste megint arany színbe kezdett el világítani, majd eltűnt a félszellem kezéből. Sango és Yuko teste is eltűnt. A fiúk nagyon pánikba estek, hogy soha nem látják többet a lányokat. Ekkor a három sráccal szemben megjelent három aranygömb, majd először női test alakját vették fel, majd a lányok léptek elő a fényességből. Mind a hármójukon egy aranyszínű rövidszoknyás ruha és ezüst hosszú kendő lógott a nyakukban. Mosolyogtak, ahogy végignéztek a kétségbeesett fiúkon.

Úgy tűnt, hogy Kagome volt a vezetőjük, mert Sango és Yuko mindent úgy csinált, ahogy Kagome tette.

-Inuyasha! Nem megyünk el, ne aggódjatok! A testünkben a valaha élt három legerősebb Arel ereje van. Csak nekik sikerült ezt az erőt elsajátítani, de sajnos a halálukhoz vezetett, hogy ennek mi volt az oka? Egyszerű, mind a hármuk szerelme elárulta őket, így mivel nem volt többé támaszuk, nem is tudták többé az uralmuk alatt tartani az erőt…- mondta Kagome

-Hosszú évekig lappangott az erejük, addig, amíg a már említett két Arel meg nem jelent, az, hogy Yuko ereje miért csak most jelent meg azt senki nem tudja. Visszatérve a történetre, a két Arelnek meg kellett volna kapni az erejét, de sajnos már túl későn jött el az idő, így a haláluk megelőzte a szent erőt…- folytatta Sango

-Mivel Kagome és Sango azoknak az Areleknek a leszármazottai és nekem is hasonló erőm van, így nekünk volt újra esélyünk a szent erő megszerzésére. Mint látjátok sikerült, de nem kell félnetek, mert, mint Kagome mondta, nem hagyunk itt titeket. Az igaz, hogy az igazat és jót kell védeni, mert a három Arelnek is ez lett volna a feladatuk, mivel ők Istennők gyermekei voltak. Itt maradunk veletek, mert mi is szeretünk titeket, de néha el kell mennünk, de gondolom ezt ti is megérthetitek. A legfőbb feladatunk, hogy visszahozzuk Tiadlant, mint az új kezdett világát…

-Arra szeretnénk kérni titeket, hogy támogassatok. Nektek is hatalmas erőtök van, csak még fogalmatok sincs róla, de néhány hónapon belül ti is szert tesztek különböző erőkre, de most kérlek, húzódjatok hátra, rendben?- mondta Kagome

-Mit akartok tenni?- kérdezte aggódva Miroku

-Visszahozzuk Tiadlant…

A fiúk elképedve néztek a lányokra, egyik srác sem gondolta, hogy Kagome, Sango és Yuko visszatudnak hozni egy egész országot. Amikor mindenki hátrébb ment a lányok háromszögbe álltak egymással szemben és becsukták a szemüket. A két kezüket összekulcsolták. Körülbelül 3 perc telt el, de semmi nem történt, majd hirtelen remegni kezdett a föld. Inuyasha, Miroku és Kisonuki maguk köré néztek és látták, hogy a város épületei elkezdenek a semmiből újraépülni. Egy kis idő múlva a fiúk az elveszett Tiadlan főterén ültek. Amikor a lányok befejezték, kinyitották a szemüket, majd összeestek. A három fiú rögtön odarohant hozzájuk, de amikor látták, hogy a lányok mélyen alszanak, felvették az ölükbe, majd kerestek egy ágyat nekik.

2 nap elteltével a lányok felébredtek és látták, hogy az ágyuk mellett reggeli van elkészítve, a fiúk, pedig alszanak. Elmosolyodtak, majd megették a reggelit.

Hónapok teltek el. A régi Tiadlan régi fényébe ragyogott, kivétel, hogy itt már mindenki egyenlőnek számított. A lányok erősek voltak, de nem mutatkozott az erejük, ha ők nem akarták. Egy félévvel később a fiúk is megváltoztak, sokkal erősebbek lettek, közel olyan erősek, mint a lányok, hogy ez miért volt? A szerelem, amit a lányok iránt éreztek, mindennél erősebb volt. Ők hatan irányították Tiadlan népét.

The End