Angyalok �s D�monok

By Orsi

Ez a t�rt�net egy kisfi�r�l �s egy kisl�nyr�l sz�l, akiket olyan kapcsolat f�z egym�shoz, amit emberi l�ny fel sem foghat. Ez a k�t ember egy olyan vil�g gyermekei, amely sem a szellemek, se az emberek sz�m�ra nem ismert. Ez a vil�g, amelyet Sirenarnak neveztek. Ezen a vil�gon olyan nagy er�vel rendelkez� szem�lyek �ltek, amelyet m�g ez a vil�g nem is tapasztalt. Ennek a vil�gnak volt olyan tartom�nya, amelyet enged�ly n�lk�l nem l�phetett �t egy szem�ly sem. Ilyen ter�leten �lt ez a k�t gyermek is, �me az � t�rt�net�k…

Sirenar lak�inak legend�i szerint, �k �rkeztek legels�nek e vil�g f�ldj�re. Sok�ig b�ke uralkodott eme vil�gban, de egy kis id� m�lva �jabb fajok jelentek meg ebben a vil�gban, amely miatt Sirenar lak�inak menek�lni kellett egy olyan vil�gba, amelyet senki �s semmi tal�l meg, ez lett Sirenar. A menek�l�s ut�ni �vsz�zadokban a sirenariak birodalma vir�gzott, de f�ltek, mert nem volt olyan er� a kez�kben, amely megmentheti �ket, addig, am�g egy n� meg nem jelent a tiltott r�szben �s el nem mondta, hogy van k�t gyermek, akik kiseg�thetik ezt a vil�got. Egy nap k�t �tlagosnak tekinthet� gyereket hurcoltak el a saj�t csal�djukt�l, hogy a tiltott ter�letre vigy�k �ket. Egy kisl�nyt �s egy kisfi�t szak�tottak el a sz�leikt�l, �gy csak egym�sra sz�m�thattak a gyerekek. A kisl�ny �s a kisfi� egym�s ellent�tei voltak, de sokkal jobban b�ztak, �s sokkal jobban szerett�k egym�st mindenn�l. T�bb �vet t�lt�ttek a tiltott �vezetben �s ez id� alatt nagyon sokat tanultak. Meg tanult�k ak�r gondolataikkal ir�ny�tani a t�rgyakat, de nem voltak boldogak, kiv�tel, ha egy�tt voltak. A kisl�ny az �letet jelk�pezte, mert ak�r egy �rint�s�vel is k�pes volt egy kisebb csapat betegs�g�t, s�r�l�seit meggy�gy�tani. A fi� v�delmezte �t minden helyzetben, � ink�bb a harcnak �lt. Azt senki nem is sejtette, hogy nagyobb er� lakozik benn�k, mint az valaha gondolt�k. A k�t gyermek nagyon j�l tudta, �gy n�ha elsz�ktek, �s az erej�ket pr�b�lgatt�k, egy napon, viszont kilest�k �ket. A k�t gyermeket v�gleg elv�lasztott�k egym�st�l. Nem l�thatt�k egym�st, csak a gondolataikkal tudtak besz�lgetni, �gy gondolt�k, hogy ennek a vil�gnak nem szabad l�teznie, mivel ennyi sz�rny�s�get nem k�vethet el egy vil�g sem. Bossz�t esk�dtek, amit mindenn�l fontosabbnak tartottak, �gy sokkal t�bbet kezdtek tanulni, hogy nagyobb erej�k legyen. Csak ez a terv k�t kisgyerek terve volt, amit gyerekesen �s megfontolatlanul akartak v�grehajtani, �gy hamar el is kapt�k �ket �s meg�lt�k mind a kett�t, hogy majd egy m�sik �letben tal�n jobban meg�rtik a dolgokat. A tiltott v�rosr�szben �gy d�nt�ttek, hogy egy meghat�rozott id�ben �jj�sz�letnek, csak baleset t�rt�nt, �gy a fi�t hamarabb k�ldt�k a m�sik vil�gba. Szerencs�j�kre ez is megold�dott, ez�ltal a k�t gyermek �jra tal�lkozhatott.

A k�t gyermek olyan sz�l�kt�l lettek, akik nagyon j�l ismert�k a m�ltjukat.

Egy l�ny szaladt egy k�t fel�, majd belevetve mag�t elt�nt a modern Jap�nr�l, amikor �jra kim�szott egy m�sik vil�gban, a k�z�pkori Jap�nban volt. M�r v�rt�k �t, egy kisebb csapat, �l�n Inuyash�val. Sango �s Miroku mint mindig mosolyogtak a k�zeled� Kagome fel�, de Inuyasha ma szokatlann�l is morcosabb volt.

-Sziasztok! Bocs�ssatok meg, hogy…

-M�r itt az ideje, hogy j�tt�l m�r 2 napja j�nn�d kellett volna…- mondta v�dl�n Inuyasha

-Eln�z�st, hogy egy kicsit a bar�tn�immel is akartam lenni, am�gy is �gy l�tom, hogy nem hi�nyoztam, sz�val j� lenne, ha nem j�rna annyit a sz�d, Inuyasha!- h�zta fel az orr�t a miko.

-Ejnye, ejnye! Hagyj�tok abba, az a l�nyeg, hogy most m�r itt vagy �s kereshetj�k tov�bb az �kk�szil�nkokat. Mindenki nyugodjon meg v�gre!

Az eg�sz csapat elhallgatott a szerzetes szavaira. Nem, az�rt mert sz�gyellt�k magukat, hanem, mert annyira vicces volt Miroku ap�skod� viselked�se, hogy alig b�rt�k visszafojtani a nevet�s�ket. V�g�l is nem siker�lt t�l j�l, mert mind a h�rman hangosan nevetni kezdett. Miroku az elej�n nem �rtette, hogy min nevetnek, majd lassan � is nevetni kezdett…

Miut�n mindenki j�l sz�rakozott, m�r b�k�ben indultak tov�bb, hogy keressenek szil�nkokat.

Ek�zben Kagome vil�g�ban Souta nyitott ajt�t. Egy furcsa kin�zet� n� �s egy f�rfi �llt az ajt�ba.

-Seg�thetek?- k�rdezte udvariasan a kisfi�

-�desany�dat �s a nagypap�dat keress�k.- mondta a n� �s megsimogatta a gyerek fej�t

-M�ris sz�lok neki! Anya, nagypapa!

-Igen, Souta?- mondta az �desanyja, de amikor megl�tta az idegeneket, r�gt�n elhallgatott- Souta, megtenn�d nekem, hogy elm�sz bev�s�rolni a boltba? Ott van a lista az asztalon.

-Persze anya!

P�r perc m�lva a kis gyerek m�r nem is volt a szent�ly k�zel�be. Kagome nagyapja �s az anyja beh�vta az idegeneket, majd cs�ndben n�zt�k egym�st egy j� darabig.

-Mit akarnak t�l�nk?- mondta Kagome �desanyja

-Szerintem maguk is tudj�k! Itt az id�, hogy eml�kezzenek a t�rt�nelemre �s a sorsukra.

-Az nem lehet! Az t�l korai m�g, nem err�l sz�lt a meg�llapod�s!- mondta az �reg

-Nagyon sajn�lom, de hamarabb kellett elkezdeni a folyamatot, mert nincs t�l sok id�nk. Innent�l sz�molva van p�r het�k, hogy eml�kezzenek, majd elvissz�k �ket!- mondta a f�rfi, ellenkez�st nem t�r� hangon.

A k�t idegen csendben fel�llt �s m�r indultak is. Mag�ra hagyva a k�t tan�cstalan feln�ttet. A n� s�rt az �reg v�ll�n, mert most vesz�tett el egy sz�m�ra nagyon fontos dolgot.

A k�z�pkori Jap�nban ez id� alatt a kis csapatunk nagy er�fesz�t�seket tett, hogy egy darab szil�nkot megszerezzenek egy medveszellemt�l, nem okozott neki nagyobb gondot, de Inuyasha nagyon komolyan megs�r�lt, �gy nem mehettek tov�bb, addig, am�g egy kicsit nem szedi �ssze mag�t. Este fel� j�rt az id�, de sajnos Inuyasha sebei rejt�lyes m�don nem akartak javulni, Kagome nagyon agg�dott �rte, �gy egyed�l fennmaradt vele. A t�bbiek nagyon kif�radtak a harcban, �gy nem kellett �ket biztatni arra, hogy aludjanak. Kagome minden figyelme most csak egy emberre szegez�d�tt, akit gy�t�rt a l�z.

Inuyasha �lm�ban egy nagyon furcsa helyen j�rt. Minden csod�latos feh�r m�rv�nyb�l volt. Mindenhol z�ldell� f�k �s n�v�nyek voltak, � egy tiszt�son �llt, de l�tott egy m�rv�nyb�l kirakott utat. Lassan elindult rajta, am�g el nem jutott egy hatalmas �p�tm�nyre, amely el�tt hatalmas oszlopok voltak. Megn�zte �ket, amelyeken k�l�nb�z� alakokat vett ki. Nem l�tott rajtuk nagy k�l�nbs�get azt kiz�rva, hogy mindegyik arc�n volt egy furcsa tetov�l�sf�le. Ekkor a h�ta m�g�tt meghallott k�t gyermek hangj�t, lassan megfordult �s l�tta hogy k�t gyermek futkoss nevetve. Inuyasha legnagyobb meglepet�s�re a k�r gyermek k�z�l a l�ny nagyon hasonl�tott Kagom�ra. Mind a k�t gyermek olyan 7 �ves k�r�l lehetett. A kisl�nynak fekete hossz� haja volt �s barna szemei, olyan, mint Kagom�nak. A kisfi�nak r�vidre v�gott fekete haja volt. Nagyon ismer�s neki ez a hely, de nem tudta, hogy honnan, de a k�t gyermeket n�zve melegs�g �nt�tte el a f�lszellem sz�v�t. A kicsit olyan boldogok voltak, Inuyasha ekkor vette �szre a n�gy szem�lyt, akik k�zel�tettek a gyerekekhez. K�t n� �s k�t f�rfi s�t�lt fel�j�k. Az egyik n� �s az egyik f�rfi feh�r ruh�t viselet �s a homlokukon egy aranyp�nt volt. A m�sik kett�n fekete ruha �s ez�st p�nt. A ruh�juk k�zel nem volt olyan, mint Inuyash��, �k olyan ruh�t viseltek, mint abba a mes�ben l�v� var�zsl�k �s boszork�nyok, amit Kagome szokott mes�lni Shippounak. A k�t gyerek is hamar �szrevette �ket, �s m�ris abba hagyt�k a nevet�st, s�t egym�s kez�t megfogva h�tr�ltak. Inuyasha nekik h�ttal �llt, de a testmozg�sukb�l tudta, hogy a k�t kicsi nagyon f�l a n�gy szem�lyt�l. A n�gy alak egy tisztes t�vols�gon meg�lltak �s pr�b�ltak kedvesen mosolyogni.

-Sziasztok! Mit j�tszotok?- sz�lalt meg kedvesen a feh�r ruh�s n�

-Semmit!- mondta a kisfi�

-�rtem, de sajnos most…

-Nem megy�nk sehova! Nem hagyjuk itt egym�st!

-Azt te is tudod, hogy nem lehet!

A k�t gyerek pr�b�lt elfutni Inuyasha fel�, de a k�t f�rfi az �tjukat �llta, majd elv�lasztotta �ket egym�st�l. A kisfi� olyan er�sen �lelte mag�hoz a l�nyt, hogy szinte v�r�s lett az arca az er�lk�d�st�l. Nagyon sz�vbemarkol� volt ez a szitu�ci�, de Inuyasha tudta, hogy ha akarna, sem tudna ellene semmit tenni. A k�t f�rfi nagy nehezen sz�tv�lasztotta a k�t gyermeket.

-Yoshiko! Yoshiko! Hagyjanak b�k�n, Yoshiko! Engedjenek el, nem vihetnek el! Yoshiko tarts ki, nemsok�ra �rted megyek!

-Kazuma! K�rlek, engedjetek el, Kazuma, k�rlek, seg�ts! Kazuma, Kazuma!

A k�t gyermeket v�gleg elv�lasztott�k, majd elt�ntek Inuyasha szeme el�l. Annyira megr�zta az, amit l�tott, hogy alig kapott leveg�t, f�leg az�rt, mert annyira ismer�s volt a kisfi� neve. Nem tudta volna megmondani, hogy honnan, de f�jdalmas eml�keket id�zett fel benne. Ekkor minden elhom�lyosult el�le �s lassan kinyitotta a szemeit. Most m�r a val�s�gban volt, l�tta a szundik�l� Kagom�t maga mellett. Elmosolyodott, majd lassan megsimogatta a l�ny karj�t, amire a miko fel is �bredt.

-�, Istenem! H�t jobban vagy?

-Igen, de mi�rt nem alszol?

-Mert nem akarlak itt hagyni, �s nagyon agg�dtam miattad, ha nem baj?

-Persze, hogy nem baj! Volt egy furcsa �lmom, emiatt nagyon �r�l�k, hogy nem egyed�l vagyok itt!

-Igen? Mit �lmodt�l!

Inuyasha elmes�lt mindent az �lomb�l, semmit nem hagyott ki. A legnagyobb meglepet�s�re Kagome elmes�lte, hogy k�t nappal ezel�tt szinte ugyanezt �lmodta a modern Jap�nban. Elmes�lte, hogy �gy kelt fel, hogy s�rt. Valahogy annyira ismer�s volt neki ez a helyzet. Err�l elbesz�lgettek egy darabig, majd Kagome megn�zte a f�lszellem sebeit, ami valami csoda folyt�n szinte teljesen meggy�gyultak.

-Gyere, fek�dj le egy kicsit!- mondta Inuyasha a mikonak, majd mutatott maga mell�.

A mikot nem kellett sok�ig gy�zk�dni, mert szinte azonnal ott szuszogott a f�lszellem mellett. Inuyasha m�g n�zte egy darabig a b�k�sen szundik�l� Kagom�t.

-Yoshiko!

Inuyasha nagyon megd�bbent saj�t mag�n, mert Kagom�t �gy h�vta, mint az �lm�ban l�v� l�nyt. Ez egy darabig tartott, majd megsimogatta Kagome arc�t, �gy egy tincset siker�lt elvenni a szeme el�l, majd lassan � is �lomba szender�lt.

M�snap nagyon hamar �bredt a kis csapat, mert hangos ord�toz�sokra lettek figyelmesek, amelyek a k�zelb�l j�ttek. P�r perc alatt az eg�sz kis csapat harcra k�szen rohant a hang ir�ny�ba. Azt �szrevette mindenki, hogy ahogy egyre k�zelednek, ann�l s�t�tebb az erd� �s t�bb v�rnyom is van. A hang forr�s�t egy nagyobb tiszt�son l�tt�k meg. Egy kisebb csapat embert t�madott meg egy fekete ruh�ba �lt�z�tt n� �s f�rfi. Az volt a legnagyobb furcsas�g, hogy egyik embernek sem esett nagyobb baja kisebb karcol�sokon k�v�l. Kagome ezt r�gt�n �szrevette, majd kil�tt egy nyilat az ellens�g fel�. Mindenki feje mellett elrep�lt a k�kes f�nynyal�b. A fekete ruh�ban l�v� n� hamar reag�lt r�, mert gyorsan kit�rt el�le, majd a kis j�vev�nyekre n�zett. Sango �s Miroku r�gt�n l�tt�k a szem�ben, hogy ez nem gonosz sz�nd�kkal j�tt, ezt a t�nyt el is mondt�k Inuyash�nak �s a mikonak.

-Kik vagytok? Mit akartok ezekkel az emberekkel?- k�rdezte karddal a kez�ben Inuyasha

Most m�r a f�rfi is r�juk n�zett �s a n�vel egy�tt el kezdtek mosolyogni, de egyik�k sem, adott egy �rtelmes v�laszt sem. Lassan, de hat�rozottan elindultak a kis csapat ir�ny�ba, majd �gy 4 m�terre meg�lltak �s megszeml�lt�k Inuyash�t.

-K�rdeztem valamit!- mondta t�relmetlen�l Inuyasha

-Nyugalom! Majd elmondunk mindent, ha itt van az ideje, Kazuma!- azzal el is t�ntek

-Hogy h�vott?- k�rdezte Sango

-Ha j�l hallottam akkor Kazum�t mondott!- v�laszolt Miroku- Ezek szerint �sszet�vesztett valakivel…

-Nem hiszem!- mondta cs�ndben Kagome

-Ezt te honnan veszed?- kapcsol�dott be az eddig d�bbenett�l cs�ndben l�v� f�lszellem

-Onnan, hogy ugyanazt az �lmot l�ttam, mint te. M�r megint ugyanazt, de ez most m�s volt. Egyed�l voltam �s csak azt hajtogattam, hogy Kazuma! Ekkor megjelent el�ttem a kisfi� arca, amely annyira hasonl�t r�d.

Mindenki d�bbenten hallgatta a mikot, majd Miroku nagyon meglepettnek l�tsz�dhatott, mert mindenki r� n�zett. Valahonnan nagyon ismer�s volt neki ez a n�v �s tudta, hogy valami�rt nagyon fontos is.

-Mi a baj Miroku?- k�rdezte Sango

-Semmi… csak valami az eszembe jutott. Ha van egy kis id�t�k, akkor elmehetn�nk valahova…

-Minek?- k�rdezte Inuyasha

-Nekem nagyon ismer�s a Kazuma n�v �s valami�rt �gy �rzem, hogy nagyon fontos, hogy megkeressem.

-Fel�lem mehet�nk!- mondta Kagome

Sango csak b�lintott �s Inuyasha egy kicsit morcosan, de az�rt ment a t�bbiek ut�n. Miroku az �t alatt elmondta, hogy �ppen hova tartanak. Egy templomba tartanak, ahol nagy b�lcsess�g� szerzeteseket �riznek. Az�rt kell az �rz�s, mert olyan tud�s van a birtokukban, amelyet, ha egy gonosz szem�ly is megszerez, az k�nnyen a vil�g v�g�t jelentheti. M�g Narakunak sem siker�lt megtal�lni, pedig egy �ven kereszt�l, minden erej�t erre pazarolta, de soha m�g nyomukra sem siker�lt r�tal�lnia. Egyed�l csak a nagyobb erej� szerzetesek tudhatj�k a rejtekhely titk�t. Miroku nagy b�szk�n vezette a kis t�rsas�got egy erd� k�zep�ig. Ott meg�llt Miroku �s szembefordult a t�bbiekkel.

-Innent�l m�r csak �gy j�hettek tov�bb, hogy a szemeteket bek�t�m. Ne agg�djatok, baj n�lk�l meg�rkez�nk, de…

-Persze!- mondta Kagome- Tedd azt, amit sz�ks�ges!

Miroku bek�t�tte mindenkinek a szemeit, s�t m�g Kirar�nak is. Nagyon lassan haladtak tov�bb, hogy mindenki �ps�gben oda�rjen. Nem tudt�k, hogy mennyit mennek. Miroku kiv�tel�vel mindenkinek olyan �rz�se volt, mintha egy eg�sz napon kereszt�l s�t�ltak volna a semmibe. Egyszer csak Miroku meg�llt �s levette a t�bbiek kend�j�t. Amikor kitisztult mindenkinek a szeme, majd leesett az �lluk a csod�lkoz�st�l. Olyan helyen voltak, amit eg�sz �let�kben nem is fognak l�tni, vagy m�gis?